A Belvárosi Hold utcában évek óta formálódik egy olyan gasztró-piac, ami a világ nagyvárosaiban több helyen igen sokakat vonz. Meglehetősen széles kínálatból választva, igen jókat lehet enni. Minőségi éttermeknek, sztárséfeknek is vannak itt kis vendéglői. Az ebédek már elég jól mennek. Az általában este 6 órakor bezáró piacon a vacsorákkal még kísérleteznek. Egy ilyen, az Eat&Feel nevű kísérleten jártam, amikor több vendéglő is nyitva tartott este 10-ig, a séfek maguk főztek, és szóba is elegyedtek a vendégekkel.
Az emeleten már csupán éttermek vannak, és a földszintet is kezdik elfoglalni. Az a jó, hogy itt csak látványkonyha van, mindenbe bele lehet kíváncsiskodni. Akár „alkotás” közben szóba lehet elegyedni a szakácsművészekkel. Sétálgatva a különböző helyek között, végig lehet mustrálni a lakmározó embereket, no, meg azt is, mi is van a tányérukon. Netán nehezen születő döntést lehet hozni, hogy mi mit is együnk. És ilyenkor bizony sokat számít a vizualitás, az, hogyan néz ki az étel.
A Société.demo nevű helyen erre kiemelten sokat adnak. Ahogy Krasznai Norbert séftől megtudom, fontosnak tartják, hogy ami a tányéron van, az csaknem a művészet kategóriájával is mérhető legyen. Az év elején azért nyitották ezt a helyet – és május végén már be is zárják -, hogy kikísérletezzék, mit is főznek majd, a reményeik szerint nyár közepén, de legkésőbb szeptemberben nyíló, több szintes Société Házban, a Sas utcában. Ebben két étterem is lesz, egy kisebb, 40 fős, fine dining bisztró, meg egy dupla ennyi embert befogadni kész, inkább turistáknak szánt, és egy 180 fős rendezvényterem. Ebben a házban kortárs kiállítások, koncertek is lesznek, és a divatvilág egyik gócpontjának is szánják.
Most, itt a Hold utcában, éppen néhány vendég is bemehetett a konyhába, és a meglévő összetevőkből a séf úr jó tanácsainak és figyelő tekintetének kíséretében, ők is próbálják összerakni azt a sok alkotóelemű, színpompás ételt, ami mintaként már ott pompázik előttük. Persze vannak nagy nevetések, mellényúlások, de résen van a séf, a végzetes hibától megóv mindenkit.
Ezen az estén menüsorok vannak, mi a Haxenét esszük végig. A Haxen német jellegű sörözőként híres volt a jókora, pirospozsgás sült csülökről, meg a hatalmas májgombócokkal teli leveséről. Néhány éve profilt váltott, és ekkor át is keresztelték Király 100-ra. A piacra viszont igencsak illett az egykori profil, így a tulajdonosházaspár, a vérbeli vendéglátós Radvánszky Attila és felesége, Éva, visszahozták az egykori elnevezést, ismét főszerephez juttatták a csülköt. Rögtön a főbejáratnál találhatók, és tényleg úgy néznek ki, mintha egy békebeli német sörözőben lennénk, nagy fapadokon ülhetünk, hosszú faasztalokon ehetünk. Érdekesség, hogy ezek az elbontott Közlekedési Múzeum gerendáiból készültek, melynek faanyagát megvásárolta a nekik dolgozó asztalos.
A Haxennél A és B. menü közül lehet választani. A francia tatár az üdvözlő falatka. Aztán következhet a fokhagymás garnéla vagy a szájban szinte elolvadó, vajpuha argentin bélszín carpaccio. A könnyedebb étekre vágyók gyöngytyúkot esznek, chilis barackkal és gersliből készült, igencsak finom rizottóval. A bevállalósabbaknak jöhet az Amerikából származó 30 dekás rib-eye, libamáj mártásban, kellemesen füstös ízű fóliás burgonyával. Ezt eperrel tálalt, félgömb formájú, lágy, Túró Rudi jellegű desszert, illetve szarvasgombás pecorino sajt követi, Gleviczki Zoltán séf jóvoltából.
Az egész eseményt Hunyadi Nóra szervezte, aki, többek között, gasztró-marketinggel, ételfotózással foglalkozik. Azt mondja, olyan kis létszámú vacsorákat szeretne itt, amelyeken személyes a kapcsolat a vendégek és a vendéglátóik között. Ilyenkor nem kell kapkodni, van idő beszélgetésre, és ebből mindenki profitálhat.
Annyira személyes a kapcsolat, hogy az orosz ételek specialistájaként méltán elismerést szerzett Arany Kaviár „kihelyezett tagozataként” működő Moszkva Térnél, az egyik tulajdonos, Molnár Attila szolgál fel. Régóta ismerem, soha nem láttam még kötényt rajta, de lerí róla, hogy igencsak élvezi ezt a szituációt. Azt mondja, mindinkább erősíteni akarnak a piacon is. Ezért ez most az Arany Kaviár séfhelyettesének, Sára Zsuzsának a menüsora. Éppen a főételnél érek oda, így abba kóstolok bele. Omlós a báránylapocka, amit könnyed, korianderes paradicsomragúval és parázs burgonyával, meglehetősen szépen tálalnak.
A neves színész, Szabó Győző a gyerekkora óta szeret főzni. A Hold utcában a Steamboo nevű hellyel rukkolt elő. Az elnevezés egyben saját kreációjú étel, amit elsőre sokan sushinak néznek, és sok tekintetben hasonlít is rá, de ő gőzölve, melegen adja, és számtalan variációját dolgozta ki. Azt mondja, azért is áll közel hozzá a vendéglátás, mert itt is szerepel, interaktív színjátszásnak fogja fel, és mint a színházban, az éttermében ugyancsak, szeret teltház előtt fellépni.
A finom ételek szerelmesei találkoztak ezen az estén a Hold utcában. Bár több étterem is nyitva lehetett volna, de azért jól sikerült a rendezvény, és mindenképpen ismétlésre vár a gasztró-randi. Amikor kimegyünk a piacról, csodálatos telihold van, és ez abszolút stílusos a Hold utcában.
