Szentkirályi Alexandra kiment a bécsi Pride-ra, ahol olyan dolgokat látott, hogy ő maga posztolni se mert róluk. Elvégre is egy hölgy ilyeneket… ráadásul fényképes formában… brrr, még csak az kéne az ártatlan magyar gyermekeknek!
Régi emlékeim között fontos helyen szerepelnek Széchenyi Zsigmond könyvei, aki szerintem nem nagy vadászíró volt, hanem nagy író. Ő még Amerikában is járt medvék meg szarvasok után, és persze arról is írt egy könyvet (Alaszkában vadásztam), amelyben szerepel egy érdekes állat. Nem valami veszélyes vad, mivel csak egy mókus, amelyik minden reggel az ő sátruk feletti fán járta füttyöngetős vitustáncát, már hajnalban felébresztve szegény, álmos vadász urakat. Széchenyi nem egészen érti, hogy mi baja az ideges rágcsálónak a sátrukkal, vagy velük, de aztán legyint, és a sztorit rezignáltan fejezi be:
„Ide jár fölháborodni.”
Bizony vannak ilyen mókusok. Világszerte. Nekik a fölháborodás nagyon fontos, mondhatni elemi foglalatosságuk, ezért járnak oda, ahol jól föl tudnak háborodni. Én nem tudom, nyilván kávé helyett fogyasztják a fölháborodást, ez tarja őket élénk állapotban, és így nagyon különböznek tőlem, aki nem hogy nem látogatja, de kifejezetten kerüli az olyan helyeket, ahol nem tetszene neki a látvány. Nem nézem azt, ami nem tetszik. Maradok a kávénál.
A FIDESZ fővárosi tótumfaktuma, egyben miniszterfeleség Szentkirályi Alexandra szorgalmasan ügyködik. Fontos feladata van. Budapest már korábban elveszett, és ahogy most kinéz a helyzet, az ország is elveszőben, ami egy patrióta, főként pedig A PATRIÓTA esetében megengedhetetlen, hiszen akkor a következő kormány akár másképp is kormányozhatna, mint Orbán Viktor! Az pedig teljességgel kizárt, mert mi lesz így a magyar néppel, amely a miniszterelnök úrral minden szempontból azonos.
De ne térjünk el a tárgytól, a lényeg annyi, a frakcióvezető asszony kiugrott Bécsbe, hogy jól fölháborodhasson az ottani Büszkeség menetén, azaz helyi kifejezéssel a Szivárványfelvonuláson. Ahogyan azt a bécsi lapok írják:
„Mehr als 300.000 Menschen setzten am Samstag bei der Regenbogenparade am Wiener Ring ein Zeichen für Toleranz und Selbstbestimmung.”
Igen, jól olvasták. 300.000. Sőt, „több mint 300.000”. Mivel Budapest lakóinak száma vonzáskörzetével együtt 3 millió, Bécs esetében pedig ugyanez csak 2,89 millió, még azzal sem érvelhetünk, hogy Bécsben a város nagyszámú lakosa miatt van nagyobb tömeg, mint nálunk. Budapest csak egyszer látott 2 milliós tömeget (2002. FIDESZ nagygyűlés a Kossuth téren; a létszám Rákay Philip szíves közlése nyomán), az is csak 120 ezres volt. Nyilván más ok játszhat közre a hatalmas létszámkülönbséget illetően.
Például az, hogy Bécs az erkölcsös Budapesttel ellentétben egy elvetemült, bűnös város, ahol zsizsegnek a másirányultságúak. Nem ilyen volt, de azzá lett, nyilván Brüsszel genderista aknamunkája nyomán. Hol van már a „Wien, Wien, nur du allein” visszafogott bája, a Habsburgok szigorú erkölcsisége… habár még ott is előfordultak kakukktojások. Ilyen volt például Ferenc József legkisebb öccse, Luziwuzi, illetve hát Lajos Viktor főherceg és gyalogsági tábornok, aki halálbiztosan jó nevelést kapott, és mégsem sikerült a helyes, azaz a heteró útra ráterelni. A történészek máig vitatkoznak, hogy hogyan volt ez lehetséges, ki lehetett a bűnös a császári családból, aki a szegény gyereket gondatlanul a melegek közelébe engedte, mert, mint azt a legilletékesebbtől, azaz Dúró Dórától tudjuk, a szexuális irányultság titkolózás kérdése. Ha a gyerek megtudja, hogy vannak melegek is, azonnal kedvet kap rá, ezért titkolni kell előtte 18 éves koráig. Aki nem titkolja, azt megbüntetik, mivel Pártunk és Kormányunk jóvoltából ma már külön paragrafus szól erről, és aszerint nem csak a deviancia titkolandó, hanem egyáltalán a szex, mint bűnös viselkedés. Érdekes lenne, ha az MTA megszólalna, de ebben ne reménykedjünk nagyon.
Hogy mi változik meg a gyerekek 18 éves születésnapján, az rejtély, de onnantól kezdve, egye fene, tudhat róla, hogy van szex, sőt vannak másmilyen hajlamúak is. Mostantól már az ő baja, ha történik vele valami. A rutinja persze rég adott, mert van annak már három-négy éve is, mikor az egyik társával megrontották egymást (a felnőtt megrontástól eltérő, ún. kettős megrontás), ami ugyan maga a borzalom, de az ártatlan gyermekek nagy részénél sajnos tény.
Mint azt olvashattuk a Facebook-on, a frakcióvezető asszony kiment, majd hazajött, és megírta a szörnyűségeket. Fotókat is csinált, melyekkel igazolni tudja, Bécsben hatalmas a baj, ő pedig azért ment ki, mert jót akar. Nem szeretné, ha kedves városában, Budapesten is az történne, mint a morálisan minősíthetetlen Bécsben, hogy kiskorúak lesznek szemtanúi azon elvetemült és/vagy eltévelyedett fickók feltűnési viszketegségének, akik az „alul semmi vagy legfeljebb egy zokni” divatot követik ahol a rossz helyre került zokni nem annyira az eltakarást, mint inkább a hangsúlyozást szolgálja. És ezt a Szodomát látnák itt Budapesten az ártatlan magyar gyermekek! Hová vezetne az? Hogy érnénk utol így Ausztriát?
A liberálisok fölfogása szerint viszont pont hogy nem volna szabad fölháborodni. Merthogy nincs min. A sokfajta ember létezése logikus, az lenne a megdöbbentő, ha minden férfi ugyanolyan lenne, mint a többi, valamint a nőknél ugyanígy. Az összes férfi a Stefánia vagdaltat szeretné sült krumplival, a zöld nyakkendőt, a Volkswagent, a hosszúlépést meg a nőket, nem lenne sem McDonalds, sem AUDI, az összes nő Pradát hordana, ami a tömegtermelés miatt nagyon olcsó lenne, mind egy szálig paradicsomsalátát ennének éjjel-nappal, és 100 százalékuk a férfiakat szeretné, amiből rengeteg baj származna. Ahogy most is, pedig jelenleg csak kb. 97 százalékuk szereti a férfiakat.
Ezért mondják a liberálisok, hogy ha annyi mindenben eltérnek az emberek, akkor miért pont a szexualitásuk lenne kivétel? Az érvelés logikus, de nem mindenki liberális. Itt is az a helyzet, hogy sokfajta az ember, az egyik például von Haus aus hozza magával a toleranciát, őt nem érdekli, hogy eltérőek az emberek, ha őt nem zavarják, a másik viszont vagy születése vagy neveltetése, esetleg mindkettő okán szinte rosszul érzi magát, ha a devianciával akármilyen módon, akár távolról is találkozik. A két típus nem érti egymást. A toleránsaknak fogalmuk sincs, hogy például a melegség miért irritálja a bigottokat, utóbbiak viszont elképzelni sem tudják, hogy az előbbiek miképp viselik el a szexuális devianciát, mikor az olyan elképesztően undorító, hogy minden meleget ki kellene irtani! Ráadásul a gyermekeinkre is veszélyesek!
A fent írtakkal több probléma van. Az egyik az, hogy nem kell kiirtani a melegeket, hiszen pont az a vád ellenük, hogy nem nemzenek és szülnek gyereket, azaz ezen az alapon majd kihalnak anélkül, hogy tennénk valamit. A másik az, hogy amióta ismerjük az adatot, a népességekben állandó a melegek aránya (holott nem születik gyerekük), azaz nem is lehet őket kiirtani, mert mindig azonos arányban születnek heteró szülőktől újak. Így aztán nem ők felelnek a létezésükért, és nem is veszélyesek senkire.
Természetesen mindkét csoport meg van győződve róla, hogy az ő felfogása helyes. A toleráns liberálisok szerint semmi baj nincs a szivárványosokkal, ők is hasznos tagjai lehetnek a társadalomnak, teljesen függetlenül attól, hogy milyen az ízlésük, hiszen a szexuális ízlés pont olyan, mint a kulináris meg az esztétikai, amelyekről nem lehet vitatkozni. Ezért vélik úgy, hogy ha a szivárványosok nem rejtőzködnek, ami az általános felfogás szerint valami rossz dolgot takar, hanem, büszkén másságukra, megmutatják magukat, akkor majd elfogadottabbak lesznek. Így kezdődött a Pride-ok korszaka.
A helyzet sajnos az, hogy az LBTMQ+ csoport elfogadtatását illetően nem is tehettek volna rosszabbat ennél. A megfontolt, óvatos, már a gyerekkorban kezdődő felvilágosítás helyett egyenesen a bigottok pofájába nyomták az általában viselkedésmódjában is deviáns csoportot, így aztán mindazok, aki eleve utálják őket, sőt sokan közülük hányingert kapnak tőlük, még jobban befeszülnek, és a toleranciájuk növekedés helyett egyre csökken, akár a nulla szintig is (fizikai támadás). A két csoport ellenségeskedése egyre nő.
A legnagyobb baj az, hogy ezt mások kihasználhatják, és ki is használják, mert az emberek érzelmeire és ösztöneire halálbiztosan lehet számítani. A kihasználás általában politikai okból, a választási győzelem megszerzése érdekében történik. A fizetett fölháborodók elmennek mindenhová, ahol esély kínálkozik egy kis fölháborodásra, hogy otthon aztán bemutassák, milyen borzalmas dolog, és elmondják, hogy ezt gyermekeink érdekében ők aztán ezt semmiképp sem engedik. Hogy túloznak, hergelnek és hazudnak közben, az csak természetes.
Szentkirályit sajnálom. Szerintem fogalma sincs, hogy miket vállal (lásd még például Rákosrendező). És a férje nem szól neki… vagy ez a miniszterség egyik feltétele?
