Vajon mit akart megbeszélni Nagy Márton a négy államtitkárával, két helyettes államtitkárával és az Államadósság Kezelő Központ vezetőjével Ausztriában a Hotel Nils am See-ben, olyan luxuskörülmények között, amelyet az egyszeri magyar csak a kínzóan üres szappanoperákban láthat? Ezen a helyen úgy röpködnek a milliók, mint a hajléktalanszállón a Miatyánkok.
Az biztos, valami nincsen rendben, mert ha nem jártak volna tilosban, akkor a 444 megjelenése nem zavarta volna meg őket annyira, hogy hazáig meneküljenek. „Fertő a tó partján”, gondolja a választópolgár teljes joggal.
Az ostobasági versenyben edzés nélkül is felső-kategóriás miniszter azt mondta, hogy a Nemzetgazdasági Minisztérium feladataival kapcsolatos egyeztetést „ott tesszük meg, ahol gondoljuk, hogy megtehetjük”, Így tehát például egy osztrák wellness központban is.
Az esetnek egyik fontos üzenete, hogy mekkora kontraszt van a kormányzati retorika és a valóság között. Hiszen miközben a kormány a hazai turizmus támogatására buzdít, és a cikkben érintett politikus minisztériuma felügyeli a magyarországi szállodaipart, addig e „játszóház” csúcsvezetése mégis egy külföldi (osztrák) luxusszállodát választott a megbeszélése helyszínéül.
Az sem semmi, hogy az NGM (így) kihasználatlan foglalásának értéke megközelítette a 4 millió forintot (kb. 10 ezer euró). Azt, amit Márton miniszter állított, miszerint „mindenki maga fizette volna a szobáját”, vajon ki hiszi el ma a fiatal demokraták (hogy kik?) magszavazóin kívül?
„Köszönöm szépen, hogy itt voltak, szétverték az NGM-nek a meetingjét” – mondta a miniszter a 444-es újságíróknak. Ez a mondat gyengeséget és a nyilvánosság előtti elszámoltathatóság pánikszerű elkerülését sugallja: a totális szétesés, a menekülés és a káosz beismerése egy miniszter szájából. Gondoljuk csak el: az ellenzéki sajtó egy képviselőjének a „közelben léte” mikor érdekelte a NER-t valaha? Soha, mert nem is állt velük szóba igazán, és akármit írhattak, úgysem lett annak következménye, legfeljebb egy olyan per, aminek a vége rendszeresen az állam vagy a kormány buktája volt, ami aztán végképp lényegtelen a volt Orbániában.
Ma ez az ország már más. A luxusban, külföldön szervezkedni vágyó miniszter menekülőre fogta, így az eddig is csúnyán plasztikázott imázsa ismét felfakadt.
