A hőségtől pállott testű fiatalok, a lányok közül többen felül csak fürdőruhában, a srácokból jó néhányan félmeztelenül, összezsúfolódnak egy hatalmas cirkuszsátorban, és már a produkció előtt, koncerthangulatban, feldobva, kurjongatnak. A Sziget Fesztiválon régóta nem csak a zenei, hanem a cirkuszi felhozatal is igencsak erős.
A Szigeten már amúgy is felfokozott a hangulat, de erre a Guineából érkezett Afrique en Cirque tagjai jócskán rátesznek néhány lapáttal. Az irigylésre méltó életkedv, a fékezhetetlen öröm, a kifogyhatatlan energia megtestesítői. Kicsattannak az egészségtől. Formásan izmos a testük, ez érvényes a nőkre is. A temperamentumuk pedig bámulatra méltó. Nem férnek a bőrükbe. Örökös mozgásban akarnak lenni. A zenekar tagjai úgy muzsikálnak, hogy közben táncolnak, de, ha kell, simán dalra is fakadnak, ahogy az artisták szintén, de nekik sem gond az éneklés sem.
Nincs semmi tupírozás, nincsenek drága, látványos díszletek, a művészek nem külsődleges hatásokra támaszkodnak, nagyon is magukból dolgoznak. Egymásból építkeznek, különböző alakú, magas gúlát, emberoszlopot képeznek, akár kettőt is, és ügyesen ledőlnek. Eszméletlen mennyiségű szaltót, mindenféle rafináltan megtekert ugrást képesek csinálni egymás után, úgy, hogy a látványba is bele kell szédülni, ők pedig simán talpra állnak. Mindehhez fülig ér a szájuk a boldogságtól, hogy ezt csinálhatják, isteni fazonok, szám közben is kinéznek a közönségre, hogy na milyen jót csináltak, vagy éppen a fülükhöz teszik a kezüket, hogy nem hallanak még elég tapsot. De aztán persze rengetegszer zúg a taps, és végül felpattan a helyéről a publikum, állva ünnepel, hiszen egészen extázisba jött.
A Phare Circus esetében közel sem volt ez így. A tagjai azt játszották, hogy egy kocsmában történik mindenféle, például kusza szerelmi kapcsolatok szövődnek, lesz persze veszekedés, bunyó, miegymás. A baj az, hogy ez a produkció a cirkusz-színháznak az a rossz vonulata, ami a történetet annak leplezésére próbálja használni, hogy nincsenek elég acélos attrakciók. Az artisták túl sokat tengenek-lengenek, rázzák magukat az amúgy elég jó zenére, de, ha sokat mondok, két olyan szám van, ami úgy, ahogy, klasszikus cirkuszban is megállná a helyét. Színészi teljesítmény sem különösebb, ez így elég érdektelen és unalmas.
Az úgynevezett Vándor vurstliban is vannak mindenféle cirkuszhoz közeli vásári kunsztok, meg persze mutatványosok. Például hosszú csőből gyorsan leguruló diót lehet törni fakalapáccsal, ha sikerül. Szoborfejekre lehet kalapot dobálni. Szépséges marionetteket bámulhatunk. Régi időket idéző, gyönyörűségesen míves óriáskerékre ülhetünk. Szélsebesen foroghatunk egy földgolyóbis formájú, magunk által hajtott szerkezeten. És mechanikus, fölöttébb furcsán, de veszett jól, egyéni fantáziával megcsinált, horrorhoz közelítő bábukat csodálhatunk.
A cirkuszsátorban pedig van még egy abszolút figyelemre méltó produkció, a Groupe Acrobatique de Tanger előadásában. Az ősi tradíciókra építenek. A produkció kicsit olyan, mint egy falusi népünnepély, ahol mindenki bekapcsolódik abba, ami történik, zenés-táncos forgatagot látunk, melynek része az akrobatika, de a zene, a tánc, az ének szintúgy. Vannak meditatív, sőt szöveges részek, majd újra felpörögnek az események. Hatalmas dobok szolgálnak fő instrumentumokként, ezeken akrobatikázni is lehet, de naná, hogy alaposan püfölhetők is, akár extázisig fokozva a hangulatot.
Az extázis pedig igazán nem idegen a Sziget Fesztiváltól, mondhatni, hogy lételeme.
