Idén is osztott meleg ételt az Ételt az Életért Alapítvány december 24-én a Blaha Lujza téren. Annak ellenére, hogy a karszalagokat csak fél 9-től kezdték el kiosztani, már órákkal korábban hosszú sor állt a Blaha Lujza téren.
MTI Fotó: Mónus Márton
„Bár mindig jelezzük előre, hogy a karszalagokat csak fél 9-től fogjuk osztani, sokan a biztos siker reményében már ilyenkor sorban állnak. Ők azt mondják, nem merik megkockáztatni, hogy lemaradjanak az ételről és a csomagról” – olvasható az alapítvány honlapján.
Évek óta osztanak meleg ételt, ünnepekkor és gyakran hétköznapokon is.
Hosszú sorok kígyóznak ilyenkor az utcán,
kilátástalanság, reménytelenség, szomorúság, amerre csak a szem ellát.
Valódi látványosság ez ma Magyarországon, csak idő kérdése, hogy az ételosztás belekerüljön a hozzánk érkező külföldi turisták bédekkereibe. Szegénység van ma Magyarországon, nyomorúság. Politikailag inkorrektül ezt így mondják: rászorultság.
A közmédia nem szokott beszámolni arról, hogy milyen hosszú sorokban állnak az ételre váró emberek. Bizonyára nem akarnak ünneprontók lenni, de az sem kizárt, hogy szakmai szempontok vezérlik őket: számukra nem hír, hogy Magyarország szegény.
Magyarországon ma már nem csak az szegény, akinek nincs fedél a feje fölött, vagy nincs munkája.
Úgy is lehet szegénynek lenni, hogy az ember lakik még valahol, és dolgozik.
Tisztes szegénységnek hívják az ilyet, pedig valójában ugyanúgy tisztességtelen, mint a nyomor.
Sokféle ember állt a Blaha Lujza téri sorban: régóta reménytelenek, és olyanok is, akik csak mostanában lettek azok. Nem csak a végleg leszakadtak, de olyanok is, akik még valamennyire tartják magukat. Akik még bíznak benne, hogy talán van számukra visszaút. Viseltes, de tiszta ruha volt rajtuk, és a gyerekeiken. Erre futotta, ünnepi ebédre, vacsorára már nem.
Ezt nem akarja látni a hivatalos Magyarország, mert nem illik az általuk festett képbe. A gyereknek vásárolt 70 milliós budai lakásból belezavar a panorámába a Blaha Lujza téri sor, és a Dunakeszin, a miniszter szüleinek megfeszített munkájából összespórolt 167 millió forintos kulipintyó is fényévnyi távolságra van az ételre váró emberektől. A helikopterrel vidéki lagziba utazó politikust, a családjáról bőkezűen gondoskodó jegybankelnököt is bizonyára mélységesen irritálják az ilyen képek.
Magyarország jobban teljesít. Aki mást mond, magára vessen, amiért a saját szemének hisz, és nem annak, amit mondanak neki. Tessék tudomásul venni: az, hogy emberek ezrei tömött sorokban ételre várnak, csupán egy kedves népszokás, nemzeti magyar hungarikum.
Ne bámészkodjanak emberek, nincs itt semmi látnivaló.
