Maradjunk emberek. Ne bántsuk egymást. A politikusok meg megérdemelnének egy maculát. Ha egyszer erre jársz, megreszkírozhatnánk, hogy a sanknál megigyunk egy slagos kávét… Hátha közelebb kerülnénk egymáshoz… Plusz: magyar-magyar szótár.
Büszkén vallom, hogy délvidéki magyar vagyok. Fáj, hogy a magyar magyarok ellenségként néznek rám. Éreztetik velem, hogy más vagyok. Hiába van magyar útlevelem. Két darab piros passzusom. Nem tartozom közéjük. Igen, más vagyok. A balkáni mentalitás is beleivódott a testembe, a lelkembe. És ez így van jól. Gazdagodtam ezzel is. Használom az ë betűt. Nálam egyet jelent a szerelem, és egészen mást a szerelëm. Nem vagyok szerb. Itt is más vagyok. Kisebbségi. Mindenhol kisebbségi. Itt is, és odaát is. Olyan köztes állapotban vagyok. Így is nőttem fel. Két nyelvet tanultam. Két adást néztem. Két fajta irodalmat tanultam. Két fajta történelmet. Mindenből dupla volt: szokásokból, állami ünnepekből, országból. Most már állampolgárságból is.
Én még Tomidzserin nőttem fel. A hetvenes években. Reggel Tomidzseri, Maja, a méhecske, este magyar népmesék. Anyuéknak Dinastia meg Onedin család. Öcsémmel az ambaszádor alá bújva ittuk a háromszög csokistejet szívókával. Rengeteget olvastam. A konnektorban volt ilyen bedugós kis kerek égőcském, hogy ne féljek a sötétben. Amikor elsötétült az ekrán, ennek a fényénél bújtam a pöttyös könyveket. Majd a csíkosakat. Az ágy alatt egy batrilámpa is lapult, ha már nagyon megfájdult a szemem, de még nem bírtam abbahagyni az olvasást, azt használtam. Egész nap kint lógtunk az utcán. Szerbek, magyarok. Együtt. Amikor hazaértünk az iskolából, levetettük a farmerkát, felhúztuk a trénerkát, egy akármilyen majicával, blúzzal, és már amott mentünk. Adidas papucsban flangáltunk, Startas patikában hódítottuk a legényeket. Bújócskáztunk, várat építettünk az árokba, klikkereztünk a piactéri asztalokon. Nem izgultunk, hogy másnap ellenőrző lesz. Elmagyaráztuk seperc alatt egymásnak a tananyagot. Másnap meg fogtuk a csipiszt. Hogy megússzuk a felelést. Hogy senkinek ne legyen intője. A friss levegő megtette a hatását. Nem voltunk gelvásak, betegkönyvre sem volt szükségünk. Néha egy kis gripa, de azzal sem rohantunk orvoshoz.
Szüleink a zadrugában dolgoztak. Vagy valamilyen firmában. Kaptunk ingyen könyveket, fizették az osztálykirándulásainkat. A családfő bukszájukba valahogy mindig került pénz. A Plitvicei-tavak, Dubrovnik, Szarajevó, Ljubljana, Zágráb, Mosztár benne volt a tantervben. Élőben is láttuk. Tizenévesen. Nem bazénban fürödtünk. Megengedte a családi budzset, hogy minden évben a tengerre menjünk. Kellett a sós levegő a szervezetünknek. Az étvágyunknak. Ott is ismerkedtünk. Szlovénokkal, horvátokkal, crnagóracokkal, boszanacokkal. Gúzsva volt mindenhol. Reggelente a dzsezvában forrt a víz. Szendvics után irány a strand! Feküdtünk a dusekon, kerestük a kagylókat, ki sem lehetett imádkozni bennünket a vízből. Délelőtt az én szüleim, délután az új ismerőseink csasztizták a 3 kugli fagyit a gyerekeknek. A borovnicás szokkot. A limenkást.
Az elemi iskola után jött a dóm. Az internát. A guszti szokkot felváltotta a bambusz. Az egyetemista éveink a háború jegyében teltek. Közben sverceltünk. Konyakot. Farmerkát. Vajkrémet. Mikor mit. Árultuk plasztik üvegekben a benzint. Vezánk volt már a szerb vámosoknál. Az egyik magyar meg mindig eurókrémet kért tőlünk. Túléltünk. Lediplomáltunk. Munkát kaptunk. Fizetést egyre kevesebbet. Maradtunk. Elmentünk. Innen is, onnan is. Régen sem volt minden szép és jó. Most meg még annyira sem az.
Sokszor nem értjük egymást. Magyarok és magyarok. A politika összeugraszt bennünket. Pedig olyan jól ellehetnénk. Én innám a pelinkovácot, te a jégert. Én mennék a Határ Diszkontba vásárolni, mert ha leáfázom, olcsóbban jövök ki. Te meg jönnél a szabadkai Buvljákra, mert szerinted itt olcsóbb minden. Az, hogy nekem siskám van, neked meg frufrud, hogy én karmonádlit eszek, te meg karajt, hogy én magasnyakút hordok, te meg garbót, nem érdekes. Maradjunk emberek. Ne bántsuk egymást. A politikusok meg megérdemelnének egy maculát.
Ha egyszer erre jársz, megreszkírozhatnánk, hogy a sanknál megigyunk egy slagos kávét… Hátha közelebb kerülnénk egymáshoz…
Egri Emma (Vajdaság)
Magyar-magyar szótár Egri Emma Értjük egymást? cikkéhez
Nemcsak anyaországiaknak, hanem a többi határon túli magyarul értőnek is, hiszen nem össznemzeti követelmény a vajdmagyar szókincs alapos ismerete.
Passzus vagy passzos – útlevél
Tomidzseri – Disney rajzfilm sorozat Tommy és Jerry
Maja, a méhecske – német rajzfilm sorozat
Dinasztia – Jugoszláviában a Dallassal egyidős sorozat volt a népszerűbb, benne Joan Collins brit színésznővel, mint főboszorkánnyal
ambaszádor – népszerű puha plédszerűség
ekrán – monitor
batrilámpa – elemes lámpa
farmerka – farmer nadrág
majica – póló
patika – sportcipő
klikker – golyó
gripa – nátha
zadruga – szövetkezet
firma – cég, vállalat
bazén – medence
budzset – büdzsé
crnagórac – montenegrói
boszanac – bosnyák
gúzsva – torlódás
dzsezva – réz kávéfőző edény
dusek – felfújható napozó ágy
csasztizni – vendégül látni avagy pl. egy kört lehívni a kocsmában
kugli – gombóc (fagylalt)
borovnicás – áfonyás
szok – üdítőital
limenka – italkonzerv
dóm, internát – kollégium
guszti szok – szénsavmentes (sűrű) üdítőital
veza – kapcsolat, protekció
pelinkovác – az unikumnál kevésbé édes keserűital
buvlják – ócskapiac (pl. Szabadkán)
siska – frufru
karmonádli – karaj
megreszkírozhatni – megkockáztatni
sank – pult
slagos kávé – tejszínes kávé
