Nagy Feró az Nagy Feró. Ő maga N.Cs., azaz a Nemzet Csótánya, személyesen. A magyar unikum. Róla terjesztették sokáig azt, hogy egy élő csirkét darált le a színpadon, ami persze nem volt igaz, de az akkori szocialista PÉK-nek (Pártunknak és Kormányunknak) kapóra jött, hogy lendületesen sározhasson vele egy, a szocializmussal nem nagyon szimpatizáló zenekart, a Beatricét, és annak alapító frontemberét, azaz N.Cs.-t. Se non è vero, è ben trovato, azaz ha nem is igaz, jól kitalálták az akkori propagandisták.
Nagy Ferót nem az eszéért szeretjük. Nem cáfolta meg a Püthagorasz tételt, nem kapott irodalmi Nobel-díjat, nem vezet műveltségi vetélkedőt, sőt az X faktorban zsűritagként történt részvétele is inkább az ellenkező irányba tolja, a szellemi elittől elfele. A sportban sem hozott hazánknak világraszóló elismerést, nem nyert olimpiát sem rúdugrásban, sem tízkilométeres sífutásban, nem döntötte meg a trolibuszon félkézzel való kapaszkodás világcsúcsát, szóval semmi különös, de ha az ember meghallja, hogy
„Azok a boldog szép napok, ég veled. Te nem tudod, milyen jó nélküled”, csettint egyet, és azt morogja, „Ez igen!”
Az a környezet, ahol Feró élete nagy részét töltötte, nem a mindenkori elit világa. Sem akkor, sem most. Az ő terepe sokkal egyszerűbb, sokkal ösztönösebb, sokkal bohémabb világ, így aztán a finom viselkedés, az írott és íratlan társasági szabályok meg a keresztény/keresztyén erkölcsi normák mindenkori pontos követése egyáltalán nem jellemző rá. Ő abban a másik világban él, ezt szokta meg, várható tehát, hogy a véleménye sok kérdésben más lesz, mégpedig sokkal „erkölcstelenebb”, mint akár az Újszövetség, akár a vallástalan, de azért a felfokozott humanizmus szellemében élőké (love, love, love).
A fentiek alapján a szex Ferónak nem tabu. Nem az a titokzatos, sejtelmes, bárgyú hitekkel és ostoba téveszmékkel zsúfolt valami, amely az ún. „erkölcsös” világ sajátja, hanem olyan, mint a foci, a kártya vagy a moziba járás, azaz valamely hobbi, amely színesíti és teljessé teszi az életet, hiszen az az egyén számára ilyen elfoglaltságok nélkül az élet maga lenne a dögunalom. Az elődeinktől ránk maradt prüdéria ennek bevallását természetesen nem engedélyezi, azaz a kamaszok meg a bakfisok a beata ignorantia állapotában, azaz az Orbánék által jogilag is kötelezővé tett tudatlanság miatt összevissza kísérletezgetve rontják meg egymást, amely tudatlanság a megrontás eredményeképpen nem mindig a boldogságot hozza, hanem igencsak csúnya, kellemetlen dolgokat. Ráadásul sokan még mindig úgy tartják, hogy a szexuális irányultság nevelés kérdése, ami nem vet valami jó fényt a tudomány magyar népszerűsítóire.
Szomorú tény, hogy a párkapcsolatokban pszichikai, fizikai, vagy szexuális erőszakot elszenvedő nők aránya Európát tekintve Magyarországon a legmagasabb (lásd itt), mi, magyar macsók úgy tudjuk, hogy ez a helyes viselkedés, a férfiaktól a társadalom ezt várja el, enélkül ugyanis pipogya, anyámasszony katonája bárki. A szexet illetően sokunk sohasem nő fel, titkolni való dolognak tartjuk, de azért az otthon biztonságában kikényszerítjük magunknak, ha úgy tartja macsó kedvünk (lásd az európai statisztikát), és kéjelegve röhögcsélünk azon, ha bárkiről bármi kiderül, pláne, ha az nem sorolható az ún. normális kategóriába.
Sok a bujkálás meg a titkolózás, mert ha bárki lelepleződik, annak annyi, azt szájára veszi ám a Magyarország nevezetű falu! Mégpedig nagy csinnadrattával, mivel ha szexügyben történik valami, az mindig érdekes, arról mindenki hallani akar. Még a miniszterelnök is azzal vág vissza a Parlamentben az ellenzéknek, hogy: „Ha már gusztustalanságról beszél, felhívom a figyelmet arra, hogy a képviselő úr háta mögött Gréczy Zsolt ül”. Ez a kijelentés Kövér parlamenti elnök úr szerint helyénvaló, mert nem büntette meg az erkölcsileg minősíthetetlen szintre süllyedt célozgatót, aki emellett még hülye is, mert minek nézte meg a felvételt, ha egyszer nem neki szánták… hacsak nem az internetre jár esténként felháborodni.
A fentiek fényében nem meglepő, hogy
- Nagy Feró azt mondta, amit mondott a Szőlő utcai ügyről, mármint hogy „Ő csak kereste a pénzt ezzel, lányokat futtatott, a lányok is keresnek pénzt, mindenki jól járt, nem?”, ugyanis neki a szexmunkás bármely más munkással azonos kategória, és ebben van is valami. Ha az ember például esztergálással, takarítással, vagy akár együttesben való énekléssel keresi a pénzt, akkor is a testét adja el, csak az a szerencséje, hogy az ilyen, egyrészt felöltözve, másrészt közös helyiségekben végzett tevékenység a közfelfogás szerint nem megvetendő, és az elkövetője csúnya szóval sem illethető, mert ilyen csúnya szavunk nincs. Ellentétben a szexmunkásokra vonatkozó csúnya szavakkal, melyekből viszont akad bőven;
- az sem meglepő, hogy a politika azonnal rácsapott a kijelentésre. Elsősorban persze az ellenzék, hiszen N.Cs. köztudottan jobboldali, aki, ha már a szocializmus évei alatt végig kemény ellenzéki volt, nem teheti meg, hogy most a komcsik oldalára álljon, és miután Orbán az MDF meg a Kisgazda Párt kinyírásával az egész jobboldalt lefoglalta, ott a helye. Pláne ott a helye a Kossuth-díj miatt, amelyet minden kurzus szívesen oszt a sajátjainak, bár hangsúlyozandó, hogy a legtöbb esetben megérdemelten.
A magyar büntető törvénykönyv a prostitúciót nem minősíti bűncselekménynek, azonban ha valaki a prostitúcióhoz segítséget nyújt, vagy más személyt ezáltal kihasznál (= ő is kap a pénzből, amit a másik prostitúcióval szerzett), az már büntetőjogilag üldözendő, hiszen „nem elfogadható az, hogy a haszonszerzésre irányuló szexuális szolgáltatást valaki segítse, helyet biztosítson, vagy valakit erre rábírjon”. Ezen passzus nagy kérdése, hogy miért tilos egy legális tevékenységhez segítséget nyújtani, de válasz nincs, csak megállapítás („nem elfogadható”). Aha. Így mindjárt más.
Az illegális cselekményekhez tartozik az ún. kerítői tevékenység is, lásd Vörös Rébék szomorú történetét a fehér pénzzel, mézes borral, piros kendővel meg egyebekkel, amely szintén büntetendő, ha viszont egy embernek adunk egy ezrest, hogy kerítsen nekünk egy taxit, amelybe beleülve fizetünk azért, hogy a taxis elvigyen minket oda, ahová menni akarunk, ott nem csak a taxizás legális, hanem, a kerítő tevékenysége is. Az ezrest minden további nélkül megtarthatja, nem vonja érte felelősségre senki.
Nagy Feró valószínűleg ezen logikátlanságakból indult ki, mikor látványosan nem értette, hogy nagykorú szereplők esetén mi is egyáltalán a baj, és ezzel alkalmat adott a fentebb leírt közfelfogáson alapuló ellenzéki felháborodásra. Eleinte azon mérgelődtem, hogy kies hazánkban rengeteg sokkal fontosabb dolog van, amelyek az egész országot érintik, mégpedig nagyon negatívan, és az ellenzéknek azokkal kellene bemutatni, milyen sok ember él rosszabbul, kap sokkal gyengébb szolgáltatásokat, oktatást, egészségügyi ellátást, nyugellátást, tömegközlekedést, mint kaphatott volna, és kaphatna most, ha az országot 15 éven át nem dilettáns módon kormányozzák, de aztán rájöttem, hogy ez a szexis sztori sokkal érdekesebb, egyben sokkal hatásosabb, még ha a Feró elleni támadás erőltetett és zavaros indokokra épül, akkor is.
Ugyanígy, a nép negatív érzelmeinek felpiszkálását illetően a NER potentátok drága táskájának, még drágább órájának, vagy még annál is többe kerülő vadászkalandjainak bemutatása (hogy a jachtokról ne is beszéljünk) a nép számára sokkal könnyebben felfoghatók, így sokkal erősebb érvek a NER ellen, mint az Orbán által is emlegetett, „adatokon és táblázatokon alapuló közgazdasági hókuszpókusz”, amelyhez ő láthatóan nem ért, de a nép még annyira sem.
Szerintem ugyan jobb volna a közgazdászok érzelmek helyett az értelemre ható érvelése, de be kell lássam, az hatásában gyöngébb, mint ha valaki szegény Ferótól akarná elvenni a Kossuth-díját, holott ő úgy keveredett bele, mint Pilátus a krédóba.
A cél néha szentesíti az eszközt. Ez van. Sajnos. Nincs mese.
