Erősen kételkedik abban Paul Lendvai, az osztrák újságírás veteránja, hogy Orbán tisztességes demokrataként elfogadná választási vereségét. Lendvai a Der Standardban fejtette ki a véleményét a nemzeti együttműködés rendszeréről.
“A nemzetközi politika tudomány nagyrészt elfogadja Magyar Bálint szociológus jellemzését az Orbán rezsimről. Eszerint ez egy posztkommunista maffia állam, melyet Orbán politikai- gazdasági klánja irányít. Ez a rendszer feudális módon működik. Az úr van felül, és az oligarchák tőle kapják a vagyonukat” – írja Paul Lendvai, aki Magyarországon a Szabad Népnél kezdte az újságírást. Azért érdemes ezt megemlíteni, mert Orbán rendszere legalább ennyire az orosz sémát követi, ahol a cár oszt el mindent. Ezt vette át azután Sztálin, és ennek nyomán alakult ki Putyin hibrid rendszere, melyből sokat tanult a magyar miniszterelnök. Paul Lendvai is utal erre a Der Standardban:
“Orbán Vlagyimir Putyin legjobb tanítványa”
Ez finom célzás Rákosi Mátyásra, aki Sztálin legjobb magyar tanítványának nevezte magát. Mire készül Orbán? Paul Lendvai szerint arra, hogy
“Megpróbálhatja hibrid autokráciáját a választások napjára alig leplezett diktatúrává alakítani. Hogy sikeres lesz e ebben, az nem az Európai Unión hanem a magyar népen múlik”
– hangsúlyozza Paul Lendvai a Der Standardban.
Putyin meglehetősen kreatívan használja ki a választásokat hatalma megtartására illetve hatalma megerősítésére. Putyin nagyon sokáig együttműködött a Nyugattal, részt vett a
G 8 csúcstalálkozókon. 2008 lehetett a fordulópont amikor nemcsak a nyugati világ, de az orosz gazdaság is válságba került. Putyin mestertervet kért és kapott a Goldman Sachs amerikai bankháztól, melyben valamiféle kínai jövőt vázoltak fel Oroszország számára. Putyin megköszönte a tervet, de kidobta a kukába, mert úgy vélte: nem szolgálja az ő hatalmát. Oroszországot a szilovik elit vezeti – a hadsereg és a titkosszolgálat tábornokai – akik rettegnek a piaci reformtól, mert a “szuverenitásukat” féltik tőle.
A feudalizmus egyformán öröksége Orbánnak és Putyinnak, de ez csak hatalom technika, mert ők abban különböznek Sztálintól és Rákositól, hogy a hatalmukat az életszínvonal permanens növelésével kell legitimálniuk. A hibrid modellt Andropov találta ki, aki sok tekintetben a Kádár rendszert tekintette követendő példának. A Kádár rendszer is akkor bukott meg a nép szemében amikor leállt az életszínvonal növekedése. Addig keveseket érdekel az elit lopása amíg az életszínvonal emelkedik, de hogyha stagnálás vagy csökkenés van, akkor meginoghat a hatalom legitimitása. Csakhogy Európában az életszínvonal növelésére jóformán sehol sem kínálkozik esély. Jól tudja ezt Orbán Viktor, aki már 2022-ben, a megnyert választás után, jelezte: “hét szűk esztendő következik!”
A magyar választók Hamlet drámájával szembesülnek 2026-ban:
”inkább tűrni a jelen gonoszt mint ismeretlenek felé sietni?”
