A magyarok továbbra is hátul kullognak Európában, illetve a legfejlettebb ipari országok között a lakosság szubjektív jólétének mutatóiban. A magyar emberek amellett, hogy nem túlságosan elégedettek az életükkel, ezen belül még ráadásul nagy mértékben bizalmatlanok is.
Miként 2013-ban az EU statisztikai hivatala, az Eurostat első ilyen jellegű felméréséből az derült ki, hogy a magyaroknál az Unióban egyedül csak a bolgárok elégedetlenebbek az életükkel, 2016-ban – egy OECD-jelentésben foglaltak szerint – csak a portugálokat sikerült megelőznünk ezen a téren.
Nem csak a rangsorban elfoglalt helyünk, de az adott értékek sem térnek el egymástól szembetűnő mértékben:
a magyar felnőtt lakosság 2013-ban az élettel való elégedettség megítélésére átlagosan 6,1 pontot adott, miközben az uniós átlag 7,1 pont volt.
Az OECD jobb élet index (Better Life Index) felmérésben pedig 2016-ban az élettel való elégedettség Magyarországon 5,3 pont volt, miközben az OECD átlaga 6,5.
Az élettel való elégedettség önmagában is érdekes mutatószám, ám – mint a témával részletesen foglalkozó Magyarország 2016 című Központi Statisztikai Hivatal-kiadvány megjegyzi – „a lakosság életkörülményei (az olyan objektív mutatók mellett, mint a lakáskörülmények, a jövedelmi helyzet és a fogyasztási szokások) az egyén által megélt, szubjektív élethelyzet megítélésén keresztül is vizsgálhatók”.
A szubjektív jóllét – a legfejlettebb ipari államokat tömörítő OECD definíciója szerint –
„az embereknek a velük történt eseményekkel, a testükkel, a gondolataikkal és az életkörülményeikkel, összességében az életükkel kapcsolatos különböző értékelések gyűjtőfogalma”,
legfontosabb mutatója az élettel való elégedettség, valamint a különböző érzelmi állapotok vizsgálata – írja a KSH.
Három évnyi stagnálás
Az Eurostat 2016-ban is készített felmérést, a megkérdezettek ismét egy 0-tól 10-ig terjedő skálán értékelhették, hogy mennyire elégedettek az életükkel. Minél magasabb értéket adtak, annál inkább az elégedettségüket fejezték ki.
A válaszok átlagértéke 2013 és 2016 között érdemben nem változott. A felnőtt magyar lakosság élettel való átlagos elégedettsége 2013-ban 6,11 pont volt, ami a 2015-ben, illetve 2016-ban mért értékkel szinte megegyezik (6,10 pont) – idézi a KSH-jelentés.
A mutató értéke nemenként az egyik vizsgált évben sem tért el jelentősen, az életkor, a családi állapot, az iskolai végzettség, a munkaerőpiaci, valamint a jövedelmi helyzet esetében azonban markáns összefüggések mutathatók ki.
A legelégedettebbek a fiatalok, illetve a felsőfokú végzettséggel rendelkezők, a megyei jogú városokban élők, a dél-alföldiek. Nő az elégedettség a jövedelmi szinttel párhuzamosan is.
Nagy a bizalmatlanság
Igen fontos, hogy saját magunkon kívül bízhatunk-e másokban, szükség esetén számíthatunk-e mások támogatására és segítségére – írja a KSH, amelynek a jelentése erre is kitér.
Igen szomorú, hogy
az emberek iránti bizalom az összes szubjektív változó közül 2016-ban is a legalacsonyabb átlagértéket mutatta
(5,00 pont), ami a 2013-ban mért 5,27-es átlagértékhez képest csökkent, a 2015. évivel (4,95 pont) pedig gyakorlatilag megegyezett. A fiatalok (16–24 évesek) bizalmi szintje volt a legmagasabb, a 40-es évek végére ez a bizalom azonban már jelentősen visszaesett.
Az iskolai végzettséggel nőtt a más emberek iránti bizalom mértéke. Míg 2016-ban a legfeljebb alapfokú iskolai végzettséggel rendelkező felnőtt népesség átlagosan 4,70, addig a felsőfokú végzettségűek 5,48 pontot adtak az erre vonatkozó kérdésre.
A nagyvárosokban élőket nagyobb bizalom jellemezte:
2016-ban a Budapesten élők átlagértéke (5,35 pont) már a megyeszékhelyeken és a megyei jogú városokban élőkét (5,12 pont) is meghaladta. Ezzel szemben a kisvárosok (4,68 pont) és a községek felnőtt lakosságának (5,03 pont) átlagértéke az előbbieknél alacsonyabb volt – emeli ki a KSH.
