Orbán Viktor szokásos péntek reggeli rádió interjújában arról beszélt, hogy az újabb nemzeti konzultáció keretében az ország demográfiai helyzetéről is kikéri majd az emberek véleményét. Egy fél mondattal arra is kitért, hogy a migráció hatásai is szerepelnek majd a kérdések között. Őri Pétert, a KSH Népességkutató Intézetének igazgatóhelyettesét Magyarország demográfiai helyzetéről kérdeztük.
- Kevés magyar gyerek születik
- Segített a magyar „migráció”
- Hét-nyolcmillióra fogyunk
A közelmúltban jelent meg egy jelentés arról, hogy Magyarországon csökken a születések száma. Mi lehet ennek az oka?
Ez a jelenség nem kifejezetten magyar probléma, mert ha megnézzük a környező országok hasonló kimutatásait, a tendenciák nagyban hasonlóak.
A születések számának csökkenése nagyon figyelmeztető jelenség, és bizonyos háttérben jelen lévő problémákra utal.
Gyakorlatilag ahhoz, hogy hogy egy népesség reprodukálni tudja önmagát, a családokban kettőnél több gyerek vállalása volna szükséges. Nagyjából az európai termékenységi szint jellemző ránk is, 1,5 körül van az egy nőre jutó születések aránya. Ez alacsony.
A másik összetevő a halandóság alakulása? Ebben hogyan állunk?
Úgy is fogalmazhatnék, a lakosság születéskor várható élettartama is befolyásoló tényező. Ez utóbbi mindenhol növekszik Európa szerte, de ebben is van némi különbség Kelet és Nyugat Európa lakossága között. A férfiaké nálunk rosszabb az európai, de a visegrádi országok átlagánál is. A nők esetében valamivel jobbak a számaink. Egy másik összetevő a népesség elvándorlása. Ez a mi esetünkben kedvezőtlen.
Magasabb, mint Romániában vagy a többi környező országban?
Az elmúlt tíz évben elég jelentős számú népesség vándorolt ki Magyarországról,
egyelőre nem tudni, hogy hosszabb vagy rövidebb időre költöztek el innen. Több százezer emberről van. A többi országban – Romániában, Horvátországban, a Baltikumban – még nagyobb az elvándorlás, mint nálunk. Ehhez járul a már előbb említett alacsony termékenység is.
Ezt az előbb is, mint „európai jelenséget” említette…
Igen, de azért ebben is vannak különbségek.
Ez életszínvonal kérdése? Hollandiában a három-négy gyerek sem ritka egy-egy családban.
Bizonyos fokig lehet egy ilyen összefüggés. Ahol valamivel kedvezőbb a termékenység – elsősorban a skandináv országokban, Hollandiában, Nagy- Britanniában, Franciaországban – ott az életszínvonal indokolhatja ezt. És alighanem
az is szerepet játszik, hogy azokban az országokban a népesedéspolitikának köszönhetően a munka- és a gyerekvállalást jobban össze tudják illeszteni a családok.
Az ilyen népesedéspolitika természetesen csak hosszabb idő után hozza meg a kívánt eredményt.
Beszéljünk a migráció hatásairól is. A közelmúltban Romániából, Szerbiából, Ukrajnából meglehetősen nagy számban települtek át hozzánk. Ez is migráció. Voltak ennek kedvező hatásai?
Kétségtelenül voltak kedvező hatásai a kilencvenes évektől tapasztalt magyar nemzetiségű bevándorlásnak. Ezek fiatal, képzett munkavállalók voltak, akik közül sokan ma is itt élnek és dolgoznak. Az elmúlt évtizedben ez is lassult, ezekből az országokból is inkább Nyugat-Európába vándorolnak ki munkát vállalni.
A következő konzultációban a migrációra is rákérdez majd a kormány. Mit lehet erről demográfusként mondani?
Minden társadalmi folyamatot kritikailag és a maga komplexitásában kell vizsgálni. A bevándorlás bizonyos fokig népességpótlásnak is tekinthető. Erről az előbb már a mi esetünkben is beszéltünk. Ami jelenleg a nyugat-európai országokat illeti, ott is lehet a migrációnak pozitív, a kedvezőtlen demográfiai folyamatokat ellensúlyozó hatása. Ugyanakkor például Németországban, ahol jelentős számú bevándorlót fogadtak, egész Európában az egyik legalacsonyabb a hazai népesség termékenysége.
Rövidtávon tehát a bevándorlásnak kétségtelenül lehet pozitív demográfiai hatása, de látható, hogy a több évtizedes bevándorlás sem oldotta meg a demográfiai problémákat.
Hosszú távon a „jövevények” termékenységi mutatói is kiegyenlítődnek majd, lecsökkennek a helyi „őslakosság” szintjére. Tudomásul kell venni azt is, hogy a világnak kevés olyan régiója van ma, ahol ezek a népesedési tendenciák ne mutatnák csökkenést.
A magyar népesség száma jelentősen csökken, már jóval tíz millió alatt vagyunk. Ha nincs „utánpótlás”, hogyan folytatódik ez a tendencia?
Készülnek ötven éves népesség előrejelzések, de ezeknek az adatoknak a megbízhatósága meglehetősen bizonytalan. Több forgatókönyvet szokás felállítani, van egy megbízhatóbb alapváltozat is, amely az évszázad közepéig jelentős fogyást prognosztizál.
2060-70 táján e szerint hét-nyolcmillió közé eshet vissza Magyarország lakosságának száma.
Megfordítható ez a folyamat? Ha igen, hogyan?
Ennek nagyon sok olyan összetevője van, amit nehéz évtizedekre előrevetíteni. A termékenység növelésének vannak határai, az elmúlt évtizedek alacsony születésszáma miatt is egyre kevesebb a szülőképes nők száma.
Ha bizonyos családtámogatási intézkedések hatására bekövetkezhet is a termékenység további növekedése, a születések száma még hosszabb ideig csökkenni fog.
A halandóság kérdése is szerepet játszik, nehéz megjósolni, ez hogyan alakul majd a következő évtizedekben. És akkor még az esetleges további elvándorlásról nem is beszéltünk. Gazdasági, politikai és egyéb, ma még nem látható összefüggéseket is számításba kellene venni, hogy megbízható prognózist készítsünk.
