A magyarországi Koreai Kulturális Központ
주헝가리 한국문화원
koreai fesztivált hirdetett meg a MOM Kulturális Központ a tegnapi napra. Az állami intézmény hivatalos Facebook oldalán jelezhették a részvételi szándékukat a vendégek, a belépés ingyenes volt.
Mindazonáltal csak délután kettőig bírta a tömeget, a pocsék szervezést, azt, hogy a kultúrát egy magára hagyott kajagüm képviselte, a dzsuszak ételeket pedig a kínai kifőzdék színvonala alatt mozgó étkezdék, ahová többnyire el sem jutott a vendég a hatalmas tömeg miatt.
Vajon tévedek, mikor azt mondom, hogy mi, akik Koreában élünk, épp harcot folytatunk az eldobható, egyszer használatos poharak, evőeszközök, tányérok ellen? Ugye nem? Akkor miért gondoljuk azt, hogy más országokban nyugodtan használhatjuk ezeket?
Nem láttam a képeken „Junorit”, ami a dzsuszak elengedhetetlen része, láttam viszont magyar gyerekeket K-Pop csapatnak öltözve, más magyarokat, akik a koreai kalligráfiát mutatták be, és egy morcos szakácsot, aki épp olyan rizst lapátolt egyszer használatos sztiropol tálcába, amit itt nem enne meg senki. Attól tartok, hogy ez így, ebben a formában nem öregbítette Dél-Korea hírnevét.
Úgy hallottam, hogy este még volt egy séf bemutató, de azt már a legtöbben nem várták meg, nagyon sokan már a több órás várakozás közben feladták, és elmentek a helyszínről.
Szervezőt nemigen láttak a kint várakozók, csak biztonsági embereket, akik már dél körül nem engedtek be senkit, illetve annyi embert, amennyi kijött, miközben kint hideg volt, szakadt az eső, igen hosszú sorban várakoztak a látogatók.
Barátnőm gyermekei háromszor mentek vissza, mert nem jutottak ételhez, de mégis meg szerették volna szerezni mind a kilenc pecsétet, azaz meglátogatni mind a kilenc helyszínt, és részt venni a tombola sorsolásán. A pecsétek megszerzése nem sikerült, pedig náluk elszántabb fiatalok alig hiszem, hogy voltak, a kilencből mindössze hatot sikerült, és emiatt egész napjukat ott töltötték, miközben hazamentek enni, inni.
Sokan, nagyon sokan mentek oda vidékről, nem tudom, vajon a szervezők tisztában voltak-e azzal, mennyibe kerül a vonatjegy, és mekkora teher az a fiataloknak, vagy a szüleiknek, pláne, ha be sem jutnak a meghirdetett rendezvényre.
A minimum az lett volna, hogy a be nem jutottakat felírják, és kártalanítják, bocsánatot kérnek tőlük, és bejutási elsőbbséget biztosítanak a következő rendezvényre, persze, ha marad még valaki, aki ezek után el akar oda menni.
Dél-Korea rendkívül népszerű ma Magyarországon, azonban még néhány hasonló szervezésű esemény, és nem lesz az.
A Koreai Kulturális Intézetet közalkalmazottak működtetik, akik fizetést kapnak a munkájukért, az a dolguk, hogy népszerűsítsék a koreai kultúrát a tegnapi rendezvényekhez hasonlókkal, ám ez most nagy félresikerült.
Tudom, hogy sok Magyarországon élő koreai önkéntesen dolgozik, tanít ebben az intézményben, és megtesz minden tőle telhetőt, nem is nekik szól a kritika, hanem azoknak, akik a koreai állam pénzéből ezt a szégyenletes produkciót nyújtották Koreai Fesztivál címen.
Rosszul feldobott fehér lepedők, kínai nylonszatyrok az asztalokon, koreai ember még mutatóban is alig, egy rózsaszín hánbokba öltöztetett kislány, aki néha ráütött a dobjára, ez lenne a koreai kultúra, vajon így kéne ötezer év hozadékát népszerűsíteni Magyarországon, ahol a lakosság számához képest az egyik legnagyobb rajongótábora van Koreának?
Büszkén olvastam pár hónapja, hogy Európa második legnagyobb Kulturális Központja nyílik Budapesten. Tudom, hogy klubok vannak Pécsett, és más vidéki városokban is, ezeket jórészt a magyarok érdeklődése tartja fenn.
Itt, Koreában ha valaki, bárki, egy ilyen szervezettségű eseményt hozna létre, és közben olyanokat posztolna a Facebookon, hogy „sajnos már nem tudunk senkit beengedni”, miközben kilométeres sor várakozik a bejutásért, nos az másnap már ebben az országban nem lenne közalkalmazott.
Tudom jól, hogy sokan azt gondolják, azzal, hogy elmentek külföldre dolgozni, a golfozáson kívül nagyon mással nem kell foglalkozniuk, de ma már ez nem így van, kicsi lett a világ, egy ekkora kudarc híre másodpercek alatt ide is elér, és szégyenbe hoz bennünket is, akik fáradtságot, energiát, időt nem kímélve valóban népszerűsítjük a koreai kultúrát, tájékoztatunk a Koreai-félsziget aktuális politikai helyzetéről, miközben látjuk, hogy olyan emberek, akik soha nem jártak itt, és nem is fognak tudni megfizetni egy utat ide, szívből szurkolnak, hogy legyen béke, hogy mi, itt boldogabban éljünk. Ők azok, akik sorozatokat néznek, akik koreai történelmet, és nyelvet tanulnak, akik K-POP csapatoknak csápolnak, és olykor mégis eljutnak ide, hogy életük talán legmaradandóbb emlékeire tegyenek szert itt.
Kedves Szervezők!
Illene talán megtisztelni ezeket az embereket azzal, hogy ha már önök meghirdetnek egy ilyen fesztivált, azt épp olyan gondosan szervezzék meg, mintha az itt, Koreában lenne.
Esett az eső? Meg kellett volna nézni mit mond a meteorológiai előrejelzés.
Sokan jöttek?
Ez komolyan érv lehet egy koreainak, aki ötven millió másikkal él együtt a hazájában, sokkal kisebb területen?
Nincs pénz?
Ez esetben nem kell fesztivált szervezni, de az, amit önök műveltek, szégyen. Szégyen minden koreaira nézve, szégyen a koreai kultúra képviselőire nézve, szégyen a közalkalmazottakra, és szégyen ránk, akik itt élünk külföldiként, és valóban azon dolgozunk, hogy ennek az országnak nagy, és korrekt legyen az ismertsége, méltó a kultúra bemutatása.
Nem kell messzire menni, csak tessék a saját Facebook oldalukon elolvasni a hozzászólásokat, és válaszolni rájuk, bocsánatot kérni a méltatlan szervezésért, a sok csalódásért, amit az önök hanyag, színvonaltalan munkája eredményezett, amit itthon egészen biztosan nem mertek volna megengedni maguknak.
Vajon ha Japán szervez hasonlót, az is így sikerül?
Végül közlöm önökkel, hogy most sincs a központ Facebook oldalán még egy két soros bocsánatkérés sem, mintha minden a legnagyobb rendben ment volna, mintha a koreaiak így szerveznének minden eseményt.
Szégyen!
Tartalmi szempontból az országszerte megrendezett, erősen bazárjellegű, hamis és disszonáns „Japán-napok” sem jobbak. Igaz, ezeken most már egyre kevesebben vannak, Korea és Kína nagyon előretört. Talán ezek helyett érdemesebb lenne olvasgatnunk picinyt arról, hogy hogyan is állunk a Távol-Kelet országaival kapcsolatos percepcióinkkal. Itt van egy könyv például Japánról:
http://gondolatkiado.hu/japan-ndash-magyar-kapcsolattortenet-1869-ndash-1913
A Koreai Kultúrális Központ a nagykövetség intézménye itt. A koreai dolgozók dolgozók, mindannyian, a tanárok is fizetést kapnak a munkájukért Koreából, a magyar alkalmazottak az intézménytől.
A rendezvénynek szabadtéri része is lett volna, ami az eső miatt bekényszerült a zárt térbe.
A magyar törvények értelmében minden zárt térben rendezett programnál a tűzoltóság maximálja az egy időben bent tartózkodók létszámát. Ennek az az oka, hogy volt egy disco-tűz, ahol nem a tűzben, hanem menekülés közben halt meg jónéhány fiatal.
A meteorológia egyébként nem jelezte az esőt.
Vasárnap nem fér hozzá senki a munkahelyi profiljához, és nem beszélte át a problémkat a vezetőkkel. Illene legalább megvárni a hétfőt a reklamációval.
Tányérok? Ma Magyarországon ezeket használják…nem igazán tud mást választani, esetleg többszörös áron hozat Koreából…amit egyébként megtesz, pl. festőecsetek, hangszerek formájában, illetve bővítik a könyvtárat.
Nem vagyok a KKK alkalmazottja, és elájulni sem szoktam a szervezésüktől, DE…azt, és csak azt lehet felróni a számukra, ami nem róható fel semmiképp a magyar környezetnek.
Dzsuszak? Fél órát gondolkodtam, hogy az micsoda. Ja, hogy csuszok akart lenni. 🙂 Junnori pedig volt a játékos sarokban. Egyébként ez meg nem egy csuszok-rendezvény volt, hanem egyszerűen egy kulturális fesztivál, szóval nem értem, miért kell csuszok-ételeket keresni? Attól mert ősszel van, még nem lesz belőle őszközépünnep-fesztivál. :)) (Minden évben szeptemberben van a fesztivál, csuszok meg mindig máskor…) Szerintem az egyetlen baj ezzel a fesztivállal az volt, hogy jóval előre kellett volna gondolni, hogy mi lesz, ha rossz idő lesz, és hogy ez a fesztivál rég kinőtte a MOM méreteit.
tavaly például áprilisban volt a fesztivál 🙂
Az a benyomásom, hogy ez a fesztivál csupán lecsapódása mindannak a töttyedésnek, amit e valójában zárt intézet évek óta kultúranépszerűsítés címén végez.
Sok helyen bicsaklik az öszvér.
A tanfolyamokon a tanfolyamvezetők nem tudnak rendesen kommunikálni a tanulókkal
-ugyan miből tartana munkába állás előtt bevágni 300 magyar szót és kifejezést, hogy így azok is tudjanak kapcsolódni, akiknek mondjuk nincsen angol középfokújuk..ha egyáltalán a tanfolyamvezető tud ezen a világnyelven. mert olyat is láttunk már, hogy nem.
Úgy tűnik, mintha ülnének a babérjaikon azok, akiket a magyar érdeklődök megtiszteltek vagy még megtisztelnek figyelmükkel. Nagy a rajongás, hát minek bármi plusz melót a dologba feccölni.
Mert én mint vegyes házasságból született sarj egy ideje konkrétan érzékelem az érdeklődés lanyhulását. Sokkal nagyobb volt mozgás a témában akár még egy -két éve is..
Most a kéjpop ugyan tombol, de már ott is csappan a régebben még itt -ott felfedezhető minőség. És az igényesebbje hosszabb távon nem eszi a homogén masszát, legyen az bármilyen koreai is.
A komolyabb szellemi -lelki muníció utánpótlása jelenleg megrekedőfélben. de ez mindig az apró -cseprő gondok közé tartozott a budapesti központban.
A gondot abban látom, hogy az anyaországból jött koreaiak nagy része egyszerűen nem hajlandó normálisan kommunikálni a magyarokkal.
Értem én, hogy évezredes elzárkózás rettegő fénymásolata, no de nekik épp ellenkező dolguk lenne itt és most.
Valahogy hiányolom a két nemzet közötti szabad információáramlást, pedig ennek a helye az Intézet kellene, hogy legyen.
A magyarázatot pedig a legendás félénkség mellett -hiszi a piszi! 🙂 nézd meg hogy csajozik otthon egy hímtárs és mit vet be egy dögösebb perszóna; de visszatérve- abban látom, hogy az itteni koreaiak nagy része egész egyszerűen nem érdeklődik Magyarország és a magyarok iránt.
Felőlük aztán lehetnének akár Prágában-az kint úgyis nagyobb sikk- vagy Varsóban is..
Ezt ugyan nem lehet erőltetni, ha nem megy, nem megy. Engem sem nagyon köt le, pl. Zimbabwe gyémántbányáinak 2015 -ös termelési kimutatási jegyzőkönyve. Különbözőek vagyunk.
De nem kellene olyan népeket ideküldeni, a családdal együtt, akikbe szorult némi affinitás, kommunikációs készség és egyéb érzék a kultúra népszerűsítéshez?
Mert energetikai törvényszerűség az, hogy a lelkesedés csak egy ideg tud önmagából táplálkozni.
Itt követi el a baklövést a csörszutca. most ugyanis nagyon a pacik hátsójára kéne csapni, hogy el ne szaladjon a szekér. mert akkor se meló, se lóvé, se kiküldetés. ez van.
Nem reprezentálni kell, ráadásul nem ilyen blőd szinten, hanem szívből adni. Valódi kultúrát.
Ebből lehet lemérni, mennyire becsülik meg azt az országot és annak érdeklődőit, akik lehetővé tették, hogy Korea bemutatkozzon.
Rendkívül érdekes volt egy koreai szemével nézni a történteket. A magyarok szokás szerint finom eleganciával kezelik a dolgot, azaz vagy nem minősítenek, vagy mentségeket keresnek koreai barátaik számára.
Csakhogy a központ nem azonos – ezt már mások is megfogalmazták korábban – Koreával. Ez csúcsosodott ki a fesztiválon. A körlümények valóban nem kedveztek a rendezvénynek, de a szervezés ettől függetlenül is több sebből vérzett.
Az egyik alapvető hiba, hogy a központ alkalmazottai és koreai segítőik még ma is szívességet tesznek a rendezvényekre látogató magyaroknak. Mosolyogva ugyan, de minimális érdeklődéssel figyelik a koreai nagyszerűség előtt hajlongó magyarokat. Amennyire mi kíváncsiak vagyunk rájuk, olyan kevéssé kíváncsiak ők ránk, nincs őszinte közeledési vágy, csak az innenső oldalról, a koreainál semmivel sem jelentéktelenebb magyar tradíciókról fogalmuk sincs, meghajlás persze végképp nincs.
A másik hiba, hogy elképzelésük sincs, mi érdekli a látogatókat, ami persze az előzőből következik. Nincs erre vonatkozó felmérés sem, ezért gondolomformán összeöntenek mindent, aztán lesz, ami lesz, egyétek. Véleményem szerint el kellene dönteni, tiszteletreméltó kultúrájukat mutatnák, vagy cirkuszt nyújtanak a népnek, értsd, k-popot, teljes hangerővel, erre irányuló ostoba kvízekkel. Itt lenne az ideje, hogy elváljon az ocsú a búzától. A közönség ugyanis két csoportra osztható az előbbiek szerint. Amennyiben a hallyu leggyengébb láncszemeinek egyikét, a k-popot leválasztották volna, s egy másik helyszínen, másik időpontban lehetőséget adnak a huszas évekikben járó magyar lányoknak a sikítozásra, a látogatók nagyjából fele nem ott sorjázott volna. Úgy talán egy minőségibb programot lehetett volna átnyújtani.
Utána meg bezsebelni s dicséreteket.
Csak hát az tagadhatatlanul nagyobb munka, és nem letudnivaló feladat. Ja, és nem ártana egy kevés hajlandóság megismerni azokat, akik megtisztelik érdeklődésükkel Koreát.
Tisztelt szerző!
A 2018 szeptember 22-én megtartott Koreai Kulturális Fesztiválon a Mackótanya játszóháza öt különböző tradícionális koreai játékkal vett részt. Többek között yutnori -junnori-윷놀이-t is lehetett játszani. Ezt mint a Mackótanya szakmai vezetője fotóval is tudom igazolni. Sajnálom, hogy a fenti cikk írója nem tudta kipróbálni. Kérem, hogy a fenti játékkal kapcsolatos kijelentéseit a cikkben módosítani szíveskedjen! Köszönettel: Jakab Kriszti Mackótanya Játszóház