Az USA elnöke demokratikus jelmezben egyszemélyi vezetésre törekszik. Ebben hasonlít a magyar miniszterelnökre – írja Paul Krugman Nobel díjas közgazdász a New York Timesban.
Párhuzamot von Nixon és Trump között, megállapítva, hogy a jelenlegi elnök sokkal rosszabb mint elődje volt, aki pedig lemondásra kényszerült, mert megsértette az amerikai alkotmányt (Watergate ügy).
Trump a mostani válság idején ennél jóval messzebbre ment amikor a hadsereg bevetését fontolgatta a fajgyűlölet ellen tüntetőkkel szemben. Még saját hadügyminisztere is elvetette ezt az ötletet, mely ellenkezik az amerikai alkotmány szellemével.
1970. május 4-én az Ohio Nemzeti Gárda tüzet nyitott tüntetésé egyetemi hallgatókra. A sortűznek négy halálos áldozata volt. A Kent-i mészárlás 50. évfordulója kevés figyelem mellett telt el a Covid-19-re fókuszáló amerikaiak körében -, de most hirtelen a Nixon korszak visszhangjaival tele minden. Úgy tűnik, hogy Donald Trump szándékosan hivatkozik Nixon örökségére, abban a nyilvánvaló reményben, hogy csodák csodájára megmenti a politikai reputációját.
Csakhogy Donald Trump nem Richard Nixon – sokkal… sokkal rosszabb.
És Amerika 2020-ban nem ugyanaz az Amerika amelyik 1970-ben volt: sok szempontból jobb, de demokráciánk sokkal törékenyebb, a Republikánus Párt teljes korrupciójának köszönhetően – véli Krugman.
A Trump-Nixon összehasonlítás nyilvánvaló. Nixonhoz hasonlóan Trump is kiaknázta a fehér kisember hátteret politikai haszonszerzés érdekében. Nixonhoz hasonlóan Trump nyilvánvalóan úgy véli, hogy a törvények csak a kisemberekre vonatkoznak.
Nixon politikai öröksége meglepően pozitív volt – nevezetesen minden más elnöknél, korábban sokat tett a környezet védelme érdekében. És mielőtt Watergate ügy lemondásra kényszerítette, egy olyan terv kidolgozásán dolgozott, amely kiterjeszti az egészségbiztosítás fedezetét, amely sok szempontból előrevetítette az Obamacare-t.
Ezzel szemben Trump úgy tűnik, hogy napjait tweetteléssel és a Fox News nézésével töltötte. Az adminisztráció egyetlen jelentős politikai eredménye eddig a 2017. évi adócsökkentés volt, amelynek állítólag az üzleti beruházások növekedéséhez kellett vezetnie, de ez sem így lett.
Trump populista politikája sok ellenfelet szerzett az USA elnökének itthon és külföldön egyaránt. Ám amíg a gazdaság jól ment az Egyesült Államokban addig Trump joggal bizakodott újraválasztásában. De most hármas válsággal került szembe: egyrészt a koronavírus támadásával, mellyel nem tudott mit kezdeni: a halottak száma meghaladja a 100 ezret! Másrészt itt a gazdasági válság, mely miatt több mint 40 millióra nőtt a munkanélküliek száma az Egyesült Államokban. Harmadrészt pedig kitört a fajgyűlölet elleni tiltakozás sorozat, mely elől Trumpnak egy bunkerbe kellett menekülnie Washingtonban. Vele szemben Nixon nem volt gyáva. A tömeges tüntetések közepette kiment, hogy beszéljen a tüntetőkkel a Lincoln-emlékműnél. És bár politikai stratégiája cinikus és könyörtelen volt, egyben okos is, aki komolyan vette feladatát.
Tehát Trump nem Nixon. És az az ország, amelyet uralni szeretne, szintén nagyon különbözik.
Jó hír az, hogy Amerika ma sokkal kevésbé rasszista és sokkal toleránsabb nemzet mint 1970-ben volt. Megjegyzendő, hogy több közvélemény-kutatás azt mutatja, hogy az amerikaiak többsége egyetért a George Floyd halála miatti tiltakozásokkal. Ez nem azt jelenti, hogy a szisztematikus rasszizmus eltűnt – messze vagyunk tőle – állítja a Nobel díjas közgazdász.
Az amerikaiak többsége azonban hajlandó elismerni, hogy a rasszizmus valós probléma, amely a korábbiakhoz képest hatalmas erkölcsi haladást jelent.
Nixon „csendes többsége” most zajos kisebbség. De ez egy nagyon veszélyes kisebbség. Miközben, amint mondtam, sok szempontból jobb nemzet vagyunk, mint 1970-ben voltunk, mi is olyan nemzet lettünk, ahol a jogállamiság és a demokratikus értékek nagyon nagy ostrom alatt vannak – jegyzi meg Paul Krugman.
Ezen a ponton riasztóan könnyű megfigyelni, hogy az Egyesült Államok hogyan követheti Magyarország által már megtett utat, válhatott papírként demokráciává, de a gyakorlatban autoritárius egypártállammá.
És nem a távoli jövőről beszélek: előfordulhat, ha Trump potenciálisan elveszíti a választást, megtagadja az eredmény elfogadását. Ez pedig a demokrácia közvetlen fenyegetése oly módon, ahogyan Nixon alatt soha nem volt, és nem pusztán azért, mert Trump rosszabb ember, mint Nixon valaha volt; hanem az a tény, hogy ennek ellenére annyi támogatója van.
