Sajnálom a DK főnökasszonyát. Ő ugyanolyan ostobán naiv, mint a volt férje, aki nagy nehezen, de végre megértette, hogy a magyar „nemfideszes” értelmiség egy emberként küldené el őt a jó édesbe.
A baloldali szavazótábor nagy részének véleménye a független sajtó révén (azt olvassák meg nézik) pontosan ugyanaz, mint a „nemfideszes” értelmiségé, azaz ha van Gyurcsány is a pakliban, akkor már inkább Orbán. Nem érdekes, hogy a derék Viktor nagy többségünket otthagyja az út szélén, lerohaszt az országban mindent, és az összes pénzünket ellopja, mert „a Gyurcsány még rosszabb lenne”. Hogy miben és hogyan, azt nem tudjuk, de az axióma azért axióma, mert arról nincs vita. Punktum. És ez a kijelentés 2006. óta az.
Korábban Gyurcsány nagy valószínűséggel úgy gondolta, majd megérti őt a magyar értelmiség, hiszen azért értelmiség, és megmagyarázza a népnek, mit akar ő, és az miért lenne jó a népnek. Sajnos derék értelmiségünk nemhogy nem magyarázta, de maga sem értette meg. Lásd itt. Csalódás Egy.
Később a volt miniszterelnök úgy látta, ha van másik ellenzéki párt, amelyik elhatárolódik tőle, akkor akinek ő nem tetszik, választhatja azt, és nála maradnak azok a szavazók, akiket nem a „Gyurcsány” érdekel, hanem az ő européer, baloldali programja, ketten együtt meg csak többen lesznek, mint a fideszesek! (Gyurcsány is meg Dobrev is mindig hangoztatta, hogy bárkivel köt koalíciót Orbán ellen). Sajnos ez lett a Csalódás Kettő, ugyanis hiába alakultak egyre-másra a különösen és kifejezetten „gyurcsánymentes” ellenzéki alakulatok, például az LMP, a választóknak nem kellett, „merazisgyurcsány”, hiába esküdözött szegény Schiffer égre-földre, hogy nem. Ugyanez volt a Jobbikkal, a Momentummal, hiába gyűlölték ezek a pártok Gyurcsányt feltűnően, minden médiában, minden alkalomkor és sokkal jobban, mint a FIDESZ, csak nem kaptak elegendő szavazatot a néptől ahhoz, hogy leváltsák Orbánt.
Ilyen helyzetben folytatódott hosszú évek során Orbán kormányzása, azaz az út szélén hagyások, az ország minden téren való lerohasztása, meg az összes pénz ellopása, mégpedig gondtalanul és korlátok nélkül, mert Orbán a derék magyar választók jóvoltából mindig kétharmadot kapott. A választókban csalódott, „nemgyurcsány” pártok a végén még Gyurcsány DK-jával is összefogtak. Dobrevet azért kipaterolták a buliból (maga Gyurcsány nem is akart még érintőlegesen sem beszállni), és az Összefogás miniszterelnök-jelöltjeként Márki-Zay állt starthoz, aki aztán akkora vereséget szenvedett, hogy az még a Holdról is látszott. A „nemfideszes” értelmiség 2022-ben is megszokott szerepét játszotta el, amennyiben nem cáfolt semmit a fideszes propagandagépezet hazugságaiból (lángoszlopok… Petőfi… ugyan kérem!), helyette hátradőlve szemlélte a harcot, a végén meg legyintett, és újfent megállapította, hogy „Gyurcsánnyal nem lehet” (2. axióma). Ezt aztán gondosan, egyrészt minden független újságban, másrészt a lehető legtöbbször meg is írta, meg le is nyilatkozta, nehogy a választók elfelejtsék a kettes számú axiómát, és ne tudják magukat a következő választáson mihez tartani!
A negyedik kétharmad után jelent meg az előzmény nélküli ember. Már írtam, hogy hozzá hasonló csak egy létezik a világtörténelemben, mégpedig Pallasz Athéné, aki teljes fegyverzetben pattant ki Zeusz fejéből, de ez állítólag nem igaz, ha pedig így van, akkor Magyar Péter abszolúte unikum. Nincs hozzá hasonló senki. Hogy a mi Pallasz Athénénket Magyar Péternek hívják, azt tudjuk, de hogy ki a magyar Zeusz, arról csak halvány sejtéseink vannak. A friss jövevény kábé tizenkét és fél perc alatt szerezte meg a összes, nem kifejezetten párthű ellenzéki szavazót, és a passzívak jó részét, azon egyszerű mondat segítségével, hogy „Gyurcsánnyal és Orbánnal soha!” Ezzel csak az a gond, hogy ilyet már nagyon sok ellenzéki párt mondott, de egyiküknek sem jött be. A történés ezért a méretesebb csodák birodalmába tartozik („Legyen a FIDESZ-nek nagy támogatottságú ellenzéke! És lőn”). Bár én nem hiszek a csodákban, de el kell fogadjam, mert tényleg így történt, igaz, még keresem az okot, ha kissé reménytelenül is.
Vajon mi lehet a titka, hogy egy politikailag senki varázsütésre akkora támogatást kapott, hogy az már a jövő történelemkönyveinek kiemelt lapjaira tartozik. És ki lehet a varázsütő? Nagyon sok pénze van és nagyon sok influenszer haverja, az biztos. Kérdések azért fölmerülnek.
Vajon mi történt volna, ha ezt a félelmetes méretű támogatást vagy ennek legalább a felét egy óellenzéki párt kapja? Azok miért nem kapták meg, noha Gyurcsánytól legalább úgy elhatárolódtak, mint Magyar? Azt már meg sem kérdezem, hogy mi lett volna, ha ez az elképesztő, szinte hihetetlen támogatás és népszerűség felfuttatás az akkoriban még legnagyobb ellenzéki pártot, azaz a DK-t segíti.
A FIDESZ törzsszavazói közül Magyar sajnos nem szerzett meg senkit, ahogy a többi párt törzsszavazói közül sem, csakhogy az utóbbiak nagyon kevesen vannak, így aztán a Tisza felzárkózott a FIDESZ mellé, néhány párt meg eltűnt a palettáról. Kettejükön kívül két pártnak van még halvány esélye bekerülni a Parlamentbe, az egyik a DK, a másik a Mi hazánk.
Dobrev valószínűleg úgy gondolja, hogy a négy párt közül egyedül neki van baloldali programja, sőt egyáltalán programja, és neki van egyedül szakértő csapata, ugyanis a FIDESZ „szakértő csapatát” már ismerjük (sajnos), a másik kettőnek meg nincs. Ahogy látom, még csapata se, nemhogy szakértői. Ezért beszél a DK főnökasszonya arról, hogy a DK minden választókörzetben indulni fog a választáson, amivel aztán jól fel is idegesítette a nem fideszes értelmiséget, amelynek nagy része ugyanúgy hirtelen tért át az igaz hitre az új Messiást illetően, mint a választók nagy része. A reakciók az érzelmi hozzáállást jól illusztrálják.
- „Ebben a rendszerben annak lehet kint óriásplakátja, és annyi darab, akinek és ahányat a Fidesz megenged. Az Indexben azzal és arról lehet nagyinterjú, akinek a Fidesz megengedi” – írta Hadházy Ákos a Facebook-oldalán.
Bizony. Dobrev tehát nem jóbarát, hanem a FIDESZ alkalmazottja, és még jó, ha nem a szövetségese. Természetesen ismerjük a Mások Által Hordott Luxuscikkek Legfőbb Kipellengérezőjének érzelmi hozzáállását a Gyurcsány bagázshoz, amelynél (még ha a névadó már el is tűnt a színről) negatívabbat nehéz elképzelni, de ez azért egy kicsit meredek.
- A Népszavában is megjelent egy írás „Logika” címmel, melyben a derék szerző eljut addig, hogy ha azt akarjuk, többé senkinek ne legyen kétharmada, de a NER-t mégis el szeretnénk tüntetni, amihez kétharmad kell, akkor a Tisza egyedül nem elég (persze különben sem tudna kétharmadot elérni), azaz szükség van más ellenzéki pártokra is.
Ezután sajnos kitör belőle az érzelmi vihar, és a logikát a sutba vágva jelenti ki, hogy „ezen ellenzéki pártok” (= természetesen a DK) megfojtanák Magyart egy kanál vízben, nagyobb az egójuk, mint a cél, bármi áron, sőt „a szó szoros értelmében” bármi áron akarják képviselni a baloldali politikát, „lejobboldalizzák” szegény Magyart, holott ugyebár, és ezek a leendő parlamenten belüli ellenzéki pártok jó eséllyel meg fogják buktatni a választás győztesét, vagy mindent megtesznek majd azért, hogy bukjon meg – már csak azért is, mert konkurens, azaz önként fognak segíteni a Fidesznek a Tisza megbuktatásában.
Logikus, nem?
- A következő csoport a helyzetet félreértők csoportja.
„A mai tudásom szerint egyéniben a Tiszára fogok majd szavazni, még akkor is, ha a számomra ismeretlen jelölttel állnak elő a körzetemben. A rendszerdöntéshez ez kell.”
Sajnos tévedés. A rendszerdöntéshez az kell, hogy minden körzetben a logikusan gondolkodó szavazók ne mindig a Tiszára, hanem mindig az esélyesebb ellenzéki jelöltre szavazzanak, ugyanis az azért esélyesebb, mert az összes ellenzéki szavazók többsége rászavaz. Megjegyzendő, hogy a három legutóbbi helyi választáson nem a Tisza, hanem a DK jelöltje győzte le a FIDESZ jelöltjét.
- Akik azt javasolják, hogy a DK lépjen vissza, azok azt akarják elintézni, hogy a baloldal Dobrev szerint 500.000 (~6,3 %) törzsszavazója maradjon otthon, mert akkor lehet, hogy a Tisza győz, viszont sajnos könnyen lehet, hogy nem, mert csak ezzel az otthon maradt tömeggel lenne az ellenzéknek többsége. Igaz, hogy a Tiszá-nak a kormányzáshoz koalíciót kellene kötni, de az még mindig jobb, mintha Orbán tovább uralkodhatna. Vagy nem?
Ahogy Dobrev mondta:
„Én mélyen hiszek abban, hogy az Orbán utáni világot csak egy széles, demokratákból álló koalíció képes újraépíteni, és új pályára állítani az országot. Akkor is ezt képviseltem, amikor a DK volt a legerősebb ellenzéki párt. Ezért számomra egyértelmű, hogy együtt tudok működni mindenkivel, aki őszintén szembe akar szállni az Orbán-rendszerrel, és nem megsemmisíteni, nem eltüntetni akarja a többi demokratikus ellenzéki pártot.”
Ezt az ostoba naivitást! Ehhez tegyük hozzá, hogy Magyar már rengetegszer kijelentette, a DK-val számára nem képzelhető el semmiféle együttműködés, és akkor már az összes szükséges információnak a birtokában vagyunk ahhoz, hogy mély depresszióba esve üljünk le egy sötét és elhagyatott sarokba a kedvenc pálinkánk társaságában.
Szép holnap, énekelte Zorán anno. Már akkor sejtettük, hogy nekünk az sohasem jön el.
