A múlt évi helyhatósági választások révén Budapest városvezetése megváltozott. Az új városvezetés egy új párttal bővülő politikai környezetben és módosult politikai arányokkal kezdi meg működését.
Figyelembe véve a Fidesz–KDNP 10 mandátumát, a Tisza Párt 10 mandátumát, a DK–MSZP–Párbeszéd 7 mandátumát, az LMP–Vitézy Dávidért Egyesület 3 mandátumát, az MKKP 3 mandátumát, valamint azt, hogy ki nem köt kivel soha szövetséget (A FIDESZ a DK-MSZP-Párbeszéddel és vicaverza), két olyan szövetség létezik, amelyik eléri a többséghez szükséges 17 mandátumot:
- Fidesz–KDNP (10) + Tisza Párt (10) = 20
- DK–MSZP–Párbeszéd (7) + Tisza Párt (10) = 17
(az teljesen érdektelen, hogy a két 3 mandátumos párt, az LMP meg az MKKP hová áll, és kivel szövetkezik, mert matematikailag kizárható, hogy döntő tényezők legyenek)
Ebből következően mindig Magyar Péter és a TISZA Párt a mérleg nyelve, azaz mindkét oldal engedményeket kell tegyen neki, ha keresztül akarja vinni az akaratát. Stabil helyzet csak akkor jönne létre, ha a két lehetőség közül az egyik összefogás tartós szövetséggé válna, ami viszont nem valószínű.
Azt gondolná az ember, ez az ideális helyzet, hiszen senki sem tudja az akaratát száz százalékban, erővel megvalósítani, mint a többségi kormányzások esetén, azaz mindenkinek mindig egyezkedni kell, és így a szubjektív elemek nem érvényesülnek a kormányzásnál (lásd: „Nekem tetszik”, „Tőlem ezt várják el”, „Már beleéltem magam”). Szigorúan a helyzetnek leginkább megfelelő, a városlakóknak leghasznosabb megoldás mellett fognak dönteni.
Szép is lenne, de nem így van. A város ugyanis csak részben gazdálkodhat önállóan, mivel szoros függelmi viszonyban van a kormánnyal, amely kormánynak nagyon nem tetszik, hogy az általuk Istenként uralt ország (lásd: kétharmad) legnagyobb városában nem tehetik azt, amit csak akarnak. Harcra termett, virtigli macsó miniszterelnök nem is hagyja annyiban, pláne, hogy az általa száz százalékban uralt törvény értelmében nála van a kard, a puska és a kézigránát, fegyvertelen ellenfele meg le van kötözve a padlóra. Ha pedig valamely részletében csökkenne a fölény, azonnal hoz egy új törvényt, hogy továbbra is így legyen.
Így aztán az állam intézkedik, egymás után érkeznek a sarcok, meg a bevétel elvonások, például a szolidaritási hozzájárulás összegének évenkénti emelése a Tarlós korabeli 5 milliárdról a mai 81 milliárdra, a mikro-, kis- és középvállalkozások helyi iparűzési adó mértékének 2 százalékról 1 százalékra történő csökkentése, vagy akár a Lánchíd hat milliárdja, amelyet azóta sem fizettek ki, pedig megígérték.
Az infláció Tarlós kora óta 82,9 %. Ebből következően az tarlósi 5 milliárd a mai értéken 9,1 milliárd, de az emelkedés 81 milliárdra akkor is közel kilencszeres(!), és pláne nyomasztóvá válik, ha tudjuk, hogy a főváros költségvetési főösszege 424 milliárd, azaz a főváros által befizetendő 81 milliárdos szolidaritási adó ennek az amúgy is csekély összegnek a 19,1 %-át simán elviszi. Ha valakinek a bevétele 424 000 HUF/hó, az tudja, mit jelent, ha ebből valaki csak úgy lecsippent 81 ezret. Magának.
A kormány ugyanis „szolidaritási adóként” próbálja beállítani azt a pofátlanságot, hogy bár neki kéne a bajban lévő településeket segíteni, ezt a pénzt más településektől kasszírozza be. Teljesen hasonló bornírtság, mint mikor Orbánék arról szövegelnek, a tanári fizetések azért alacsonyak, mert Brüsszel nem ad pénzt.
Budapesttől veszi el a kormány természetesen a legtöbbet, szerteszéjjel trombitálván, hogy hát ez az ország leggazdagabb települése, amiben részben igaza is van, mert a többi nagyrészt (nem írom le kiknek a jóvoltából) szegény. Azért csak részben van igaza, mert Budapest tényleg a legnagyobb bevétellel bíró települése az országnak, de neki van a legnagyobb kiadása is, azaz a „leggazdagabb” jelző csak a szokásos népátverés by FIDESZ.
Az ország GDP-je a Centre for Economics and Business Research szerint 220 milliárd USD, ami 355 HUF/USD esetén 78 100 milliárd HUF. Ebből Budapest 36,7 %-ot, azaz 28 700 milliárd HUF értéket termel. Ha figyelembe vesszük, hogy Budapest költségvetése 424 milliárd HUF, abból kiderül, hogy az általa megtermelt GDP értéknek csak 1,48 %-a marad nála, ennyiből gazdálkodhat, és az, hogy ennek még a közel 20 %-át „Szolidaritás!” felkiáltással a kormány rögtön elcsaklizza, egyértelműen mutatja, hogy cél a főváros tönkretétele. Nem hirtelen, mert az világszerte feltűnő, hanem egy lassú fojtogatással való csődbevitel, ami után Sára Botond főispán úr FIDESZ feliratú, paragrafus jellel ékes buzogányával betöri Budapest kapuját, átveszi a hatalmat, és az államszolgák új választásokat írnak ki. Ebből tudja majd a nép, hogy legközelebb kire kell szavazni, ha jót akar.
Sajnos már nagyon közel vagyunk a fentebb leírt végjátékhoz.
Megemlítendő még, hogy a kivéreztetéses „módszer”-hez tartozó propaganda is tanulságos. Emlékszem Varga úrra, mikor még pénzügyminiszter volt, és felháborodva nyilatkozta, hogy tudomása szerint a főváros iparűzési adó bevétele nagymértékben nőtt, akkor meg mit siránkozik a főpolgármester a szolidaritási adó miatt. Varga egyetlenegy dolgot hagyott ki a bevételi növekmény számításból, mégpedig az inflációt (azt figyelembe véve nem is volt igazán növekedés), ami azért egy pénzügyminisztertől elég furcsa… bár, mint tudjuk, egy kormányban eleve a miniszterelnök a legokosabb (ha nem, akkor is!), ebből pedig egyértelműen következik. Hogy mi, azt mindenki találja ki maga.
Nagy Márton mostanában szállt be „A törvény mindenkire vonatkozik!” szövegű papagájkórusba (őt sem az eszéért szeretjük), ami kissé álságosnak tűnik nekem, ugyanis a szolidaritási adó törvényt a FIDESZ hozta, és a FIDESZ alkalmazza meg módosítja, ha úgy látja jónak, mégpedig kizárólag FIDESZ célok érdekében. Ebből látható, hogy nem annyira „A Törvény” vonatkozik mindenkire, hanem a magyar miniszterelnök szubjektív, önző, és megfellebbezhetetlen akarata, ami igencsak másképp hangzik, mint „A Törvény”. Főleg erkölcsileg. Durvábban, egyben ótvarabbul, vagy hogy kéne mondanom…
Tanulságos a Lánchíd 6 milliárdja is. Még Tarlósnak ígérték meg Orbánék a felújítás támogatását. Ez kb. az ÁFA értéke volt a felújításnak, azaz a főváros odaadja a vállalkozónak, az befizeti az államnak, az meg visszaadja a fővárosnak, azaz ez a pénz a fővárosé eredetileg is, csak megy egy kört. Gondolta a főpolgármester.
Hát, sajnos rosszul gondolta. Orbánék azon a címen, hogy „nem állt vissza az eredeti állapot”, nem utalták át. Ezt azon az alapon jelentették ki, hogy a főváros rendeletileg letiltotta a személyautókat a hídról, amely rendeletről a vak is látja, hogy annak a híd hídként való újra használatba vételéhez, azaz az eredeti állapot visszaállásához semmi köze sincs.
Illetve nem. A vak nem látja. A fideszre szavazók pedig még annyira sem, és hogy Orbánék ezt a nemlátást aljas módon és rendszeresen kihasználják, az ellen csak a kihasználtak tudnának tenni valamit… de nem most, mert sokuknál jelenleg Kárpátalja visszacsatolásáról megy a szövegelés, ami már tényleg szörnyű. Hogyan is írta Teleki az öngyilkossága előtt Horthynak: „A gazemberek oldalára álltunk (…) Hullarablók leszünk! A legpocsékabb nemzet. Nem tartottalak vissza. Bűnös vagyok.„
Szerintem ez a mai helyzet nem a magyar kultúra. Nem lehet az! Ez csak egy kisiklás, tévedés, félreértés. A magyarok nem ilyenek. Legalábbis nagyon reménykedem benne.
