A terrorszervezet nem dzsihadista értelmezése lehetőséget kínál Izrael számára, hogy szövetségre lépjen a modern közel-keleti államokkal az iszlám imperializmus legyőzése érdekében. Kiderült, hogy azoknak, akik arra figyelmeztették az izraelieket, hogy Gáza csapda, mindvégig igazuk volt: mint egy nem newtoni folyadék, a Hamász csak erősebb lesz, minél nagyobb a fizikai nyomás.
Azoknak, akik úgy gondolták, hogy katonailag legyőzhető közvetlen konfrontációval, meg kell érteniük, hogy a Hamász közvetlen támadása az, amit akarnak. Amikor a Hamász korábbi miniszterelnöke, Ismail Haniyeh azt mondta:
„Mi jobban szeretjük a halált, mint te az életet”,
elárulta, hogy meggyőződésüket és stratégiai megértésüket fejezte ki, hogy a halál (különösen a palesztinok esetében) nem költség, hanem inkább előny a mozgalmuk számára.
Ezért a világ legerősebb harci gépezetének két évnyi alkalmazása a Hamász megtörésére stratégiai győzelmet eredményezett: Izrael nemzetközileg elszigeteltebb, mint valaha, gazdaságilag és társadalmilag nagyobb kihívásokkal küzd, mint valaha. A Hamász uralja az övezetet. Szövetségesei (Katar és Törökország) készen állnak arra, hogy meghatározzák Gáza jövőjét, és megtartsák a Közel-Kelet uralására irányuló kampányuk előretolt bázisaként. Ha ehhez hozzávesszük vezetőik mártíromságát, akkor egy dzsihádista szemében ez a Teljes Győzelem: a Hamász lesz.
Ha a Hamásznak tanácsot adnék, azt javaslom, hogy folytassák a nyomást: Izrael kiegyensúlyozatlan, nincs olyan vezetés, amely visszaállítaná stratégiai pozícióját. A Trump béke óta eltelt hetek azt mutatják, hogy az anticionista nyomás nem csökkent. A nyugati fővárosok aktivistái újradefiniálták a „tűzszünetet”, hogy Izrael megszűnik létezni. A baloldal nagy része átvette ezt a nyelvezetet. A jobboldal nagy része egyetért. Prominens zsidók csatlakoztak hozzájuk, és fokozott nemzetközi nyomást követeltek. A nyíltan anticionista politikai szereplők várhatóan megnyerik a választásokat, növelve a mozgalom lendületét a nyugati politikában. Az imperializmus menetel.
Izrael egyedül nem lesz képes szembeszállni ezzel az offenzívával. A Benjamin Netanjahu által felépített és fenntartott jelenlegi kormány szisztematikusan lealacsonyította Izrael társadalmi és politikai tőkéjét, bemocskolta liberális demokrácia márkáját, elhatárolódott a mérsékelt erőktől, amelyek visszaszorították a nyílt társadalmak megdöntésére irányuló radikális erőfeszítéseket, érzéketlenséget és a nemzetközi elvárások figyelmen kívül hagyását mutatta, és elvesztette a nyugati utca támogatását. Még ha a következő választások után el is távolítjuk ezt a kormányt (és ezt meg is kell tennünk), az új izraeli vezetés évekig tartó erőfeszítéseire és a globális zsidó támogatásra lesz szükség a hitelesség helyreállításához.
Szerencsére nem vagyunk egyedül a harcban. A Hamász és iszlám imperialista szövetségesei kisebbséget képviselnek a régióban. Fenyegetik a modern nemzeti hatalmakat és királyságokat: Szaúd-Arábiát, Jordániát, Egyiptomot, Libanont és az Emirátusokat, amelyek mindegyike sokat veszíthet, ha az iszlám imperialista erők nyernek. A kormányzó pártok (Arábia, Jordánia és az Emirátusok királyi családjai, valamint Egyiptom és Libanon juntái) jobban félnek az iszlamisták megdöntésétől, mint az Izraellel vívott háborútól. A fejük szó szerint a vágókőn lesz, ha az iszlamisták hatalma növekszik. Ezért ironikus módon a Hamász dzsihádista győzelme lehetőséget kínál Izrael számára, hogy szövetséget építsen a modern közel-keleti államokkal az iszlám imperializmus legyőzése érdekében.
Bár Izrael évtizedek óta együttműködik ezekkel a modern hatalmakkal, ezt csak titokban tette. Ez a titkos együttműködés megfosztotta Izraelt attól a legitimitástól, amelyre szüksége van ahhoz, hogy elnyerje a megérdemelt elismerést a régió egyenrangú hatalmaként, a Közel-Kelet állandó lakosaként, a Levantei állampolgáraként. Megtagadta a modern arab hatalmaktól azt a lehetőséget is, hogy kampányba kezdjenek az iszlám imperializmus ellen: mindaddig, amíg Izraelt illegitimnek tekintik, az iszlamisták felszámolására irányuló erőfeszítéseik a rezsimek hallgatólagos támogatását kapják, és az iszlamizmus felszámolására irányuló erőfeszítéseket árulónak bélyegzik.
Csak a modern arab államok reformálhatják meg a palesztin tantervet és követelhetik az imperialista propaganda megszüntetését. Csak a modern arab államok követelhetik a palesztin menekültek újradefiniálását, státuszuk normalizálását a háború miatt lakóhelyüket elhagyni kényszerült népekkel összhangban. Csak a modern arab államok követelhetik az UNRWA végét, hogy véget vessenek a palesztin probléma nemzetközivé tételének. Csak a modern arab államok tudnak egységes frontot felmutatni az iszlám imperializmus ellen a Közel-Keleten, Európában, Afrikában és Keleten.
Nem tudjuk megvívni ezt a csatát értük, de segíthetünk. Ahhoz, hogy ez a szövetség nyílttá váljon, Izraelnek és a globális zsidó közösségnek három dolgot kell tennie:
- Mutassa be a palesztinoknak a Hamász legyőzésének és az anticionista megszállottság évszázadának megdöntésének előnyeit. Ehhez a palesztinok és szószólóik számára csábító jövőképre van szükség, ahol az egyes palesztinok biztonságban és tiszteletben érzik magukat egy zsidó állam mellett, akár egyenlő az izraeli törvények szerint, akár egyenlőként a saját entitásukon belül. Igen, igaz, hogy még a Júdeában és Szamáriában az izraeli katonai uralom alatt álló palesztinoknak is több joguk és jogi védelme van, mint a régió 22 diktatúrájában élő arab állampolgároknak. Sajnos a szubjektív többet számít, mint a cél: amíg a palesztinok nem érzik magukat egyenlőnek társaikkal (még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy egyenlően élnek egy zsarnok alatt), úgy érzik, hogy megtagadják tőlük a megérdemelt méltóságot.
- Működjön együtt a globális hatalmakkal a Hamásznak és szövetségeseinek nyújtott pénzügyi támogatás megszakítása érdekében. Az anticionizmus és az antiszemitizmus tünetei elleni küzdelem helyett Izraelnek és a szervezett zsidó közösségnek a növekedésüket ösztönző pénzt kell megcéloznia: a pénzügyi közvetítők és trösztök globális hálózatát, amely gyűlöletet terjeszt, és meggyőzi az általában jó szándékú fiatalokat, hogy gyűlöljék Izraelt. A feltérképezésnek és a kilépésnek kell lennie a stratégiai szükségszerűségnek, majd a finanszírozási források megcélzására és elkülönítésére irányuló szabályozási erőfeszítéseknek, valamint a globális vállalatok nyomásgyakorlásának, hogy hagyják abba az iszlamistáktól való pénz elfogadását.
- Vessen véget a világ fosszilis tüzelőanyagoktól való függőségének, hogy megzavarja az iszlám imperializmust tápláló üzleti modellt. Mindaddig, amíg Katar (és Irán) hozzáfér több milliárd dolláros éves bevételhez azért, hogy csak egy telken ül, a pénz imperialista törekvéseik felé fog áramlani. Ez a pénz finanszírozza az Al-Dzsazírát, hogy gyilkosokat inspiráljon és támogatókat toborozzon Nyugaton, robbanóanyagokat és drónokat vásárol, és biztosítja, hogy a nyugati politikusok Katar és szövetségesei számára kedvezzenek. Izraelnek megvan a technológiája, megvan a találékonysága, és egzisztenciális indoka van arra, hogy a fosszilis tüzelőanyagok alternatíváinak kifejlesztését nemzeti prioritássá tegye. Itt az ideje, hogy Izrael a fosszilis tüzelőanyagok felszámolásának nagy stratégiájának szentelje magát a saját és a világ érdekében.
E három lépés megtételével – amelyek mindegyikét elindíthatjuk a jelenlegi kormánnyal vagy anélkül az izraeli civil társadalmi vezetők és a globális zsidó szervezetek részéről – megkezdhetjük az iszlám imperializmus elleni offenzívát anélkül, hogy halálcsapdába esnénk. Ha tanulunk a Hamász legyőzésében az elmúlt két évben elszenvedett kudarcunkból, és olyan stratégiát építünk ki és követünk, amely alkalmazkodik a győzelmükhöz, miközben azon dolgozunk, hogy aláássuk azt, akkor meggyengíthetjük őket a következő háború előtt. Talán teljesen elkerülhetjük.
TOI/Ariel Beery
