Tavaly szeptemberben az olasz tengerparton fekvő Abruzzo tartományban egy 41 éves ukrán férfi és barátja úszni ment a tengerbe. Tizenhat órával később halottnak nyilvánították, miután megfulladt.
Szomorú történet, de nem orvosi rejtély, kivéve, hogy a halála után csaknem hat teljes hétig testében nem kevesebb, mint 28 alkalommal találtak pozitív vírust. Az ügyben érintett kutatók azt állítják, hogy ez a hír döntő fontosságú a patológusok számára.
Még furcsább az a tény, hogy a férfi a halála előtt „teljesen tünetmentes volt” – írta a csapat a BMC Journal of Medical Case Reports-ban megjelent tanulmányában.
A jelentés megjegyzi, hogy ez a megállapítás tükrözi a tesztelés fontosságát minden poszt mortem esetben, és nem csak a covidos halálesetek esetében, ami azt mutatja, hogy a patológusoknak ellenőrizniük kell a vírusrészecskéket „sokkal a halál pillanata után, még akkor is, ha alacsony kezdeti vírusterhelést mértek”.
Nemcsak a vírusrészecskék voltak kimutathatók a halál után közel hat hétig, hanem a tesztidőszak végéig csak azok voltak az azonosítható részecskék.
Valójában 41 nap elteltével ezek a tesztek már nem szívták fel az emberi RNS-t. Ez azt jelenti, hogy a vírustesztek továbbra is pozitívak voltak, miközben az emberi sejtek felismerhetetlenné váltak.
Az esettanulmánynak valós következményei vannak a holttestek világjárvány alatti kezelésében.
„Hiányoznak az adatok a vírus holttesteken való jelenlétéről és a holttestek fertőzésének kockázatáról. Ez azért jelent problémát, mert „halott boncolást kell végezni.”
A munkavállalók különböző csoportjait (patológusok, technikusok és így tovább) érintkezésbe hozza egy lehetséges biológiai kockázati forrással, aminek nem csak egészségügyi szempontból is következményei lehetnek” – írták.
Nem ez az első eset, hogy a vírus hosszú ideje egy halott ember testében van. Körülbelül másfél évvel ezelőtt az Egyesült Királyság kutatói boncoltak egy 50 éves férfi holttestét, aki a COVID-19-ben halt meg. Huszonhét nappal halála után kimutatták a vírust a tüdejében. Ez annak ellenére van így, hogy hosszú idő telt el, és a halála után közvetlenül az orráról és torkáról készült tamponok negatív eredményt adtak.
Ami pedig az ukrán férfit illeti – végre megérkezett a temetési engedélye, ami „a test bomlási állapotaként” leírtakkal együtt végül a tanulmány lezárásához vezetett.
