Van abban valami bájos, amikor a revolvermédia sajtószabadság-veszélyt kiált, ha a morálisan védhetetlent számon kérik rajta. Sokat elárul gerincességről és, főleg, éleslátásról, ha a városi lap vezetője nem veszi észre, hogy alighanem nem helyi kiskirály-csere történt. Hát így vagyunk a helyi színekkel.
Karácsony diktátorként be akarja tiltani a Lokált. Ezt mindjárt az érintett maga kürtölte világgá, mondván: az új főpolgármesternek nem tetszik, hogy ők alkalmatlannak tartják a főváros vezetésére, hogy elmondták véleményüket, nem tetszik neki a lap tartalma, hát kiűzné őket Budapestről. Karácsony hamar kimutatta a foga fehérjét (helyesen: fehérét), hogy nem tűri a másképp gondolkodókat, hogy a cenzúra eszközével lépne fel azok ellen, akik nem az ő szája íze szerint fogalmaznak. Támadást intéz a sajtószabadság ellen, a BKV mögé bújva adminisztratív eszközökkel hallgattatná el azokat, akik másképp látják a világot, mint ő – sorolja tiborci panaszait az elmúlt évek politikai dzsungelharcaiban az élvonalban küzdő orgánum.
A legszebb az az állítás, hogy a magyar demokrácia történetében példátlan módon betiltás vár arra a lapra, amelyik nem tetszik Budapest új vezetőjének. Ami persze nem igaz, mert erre még gazdáiknak se lenne módjuk.
Karácsony annyit válaszolt, hogy szerinte hazudni nem szabad, ennek pedig a Lokál nem tesz eleget. Ennek ellenére nem tervezi betiltani, csak nem szeretné, hogy a főváros asszisztáljon a terjesztéséhez.
Érdemes azért néhány dolgot tisztába tenni. A Lokál – a fekete seggűvé vált simicskai Metropol eldózerolása után – privilegizált helyzetbe került. Politikai akarattal, ellentmondást nem tűrően, az előző városvezetés csöndes beleegyezésével (mint annyi más ügyben Tarlós részéről).
A Lokál vagyoni értékű jogot kapott ingyen.
A fővárosi közterületek ennyi árusítási pontjának igénybe vétele minimum százmilliókba kerül bármely kereskedőnek, szolgáltatónak.
Azt persze lehet védeni, hogy a városvezetés ezzel jókora kiadást takarít meg azzal, hogy – szemben a kerületekkel, nem lévén saját tájékoztatási fóruma – megadja másnak a lehetőséget az információk eljuttatására a lakossághoz. Ebben az esetben is azonban alapvetésnek tekinthető, hogy ezt a jogot – közte az óriási példányszámmal elért hatalmas reklámbevétel zsebre tételét –
csak olyan vállalkozás kaphassa meg, amely feddhetetlen.
Múltjában és jelenében egyaránt.
A Lokál ezen a vizsgán elbukott. A sajtó összes írott és íratlan szabályát napról napra hágja át évek óta. Tényszerű, pontos, elfogulatlan tájékoztatás: egyik se erőssége. Lejáratás, politikai ellenfelek becsületébe gázolás viszont annál inkább. Ezekről megszámlálhatatlan bírósági ítélet tanúskodik.
Az színtisztán erkölcsi kérdés, hogy mindannyiunk pénzéből szabad-e ilyen obskúrus orgánumnak, a revolvermédia mintapéldányának ekkora anyagi támogatást nyújtani.
Azon viszont inkább kacagni kell, hogy ez az izé a hübrisz legostobább mintájával szolgált. Karácsony Gergely jó előre elmondta, hogy meg akarja szüntetni ezt az ingyenes jogot. Ezután tényleg hülyének kell lenni ahhoz, hogy a választás másnapján olyan kiadással álljanak elő, amelyből éppen csak az eredmény nem derül ki.
A helyi lokálok rendszerbemutató példája a bajai önkormányzati lapé (Bácskai Napló). Ez azzal vált hírhedetté, hogy az ellenzéki jelölteket durván eltorzított arccal járatták le. A választási bukta után is kikérték maguknak a hamisítás vádját, mondván: a képeket készen kapták. A főszerkesztő azóta elismerte, hogy a az akkor még fideszes irányítású városházáról érkeztek a manipulált fotók, korábban meg direktívák a tartalmi elvárásokról.
Ezt megelőzően, a választási eredmény ismeretében, azonnal hitet tettek a sajtószabadság mellett. Mintha mi se történt volna.
A reflexek azért működnek. Amikor a békejobbot nyújtó új demokrata polgármester-asszony élére állította a kérdést, nem habozott dönteni az olvasóktól bocsánatkérés vagy a távozás között. De azonnal megkérdezte,
milyen e-mail-címre küldje a városi lap cikkeit, ahogyan az korábban úzus volt.
Talán meglepődött, amikor a polgármester azt mondta, hogy többé nincs cenzúra, csináljanak rendes újságot.
És még hány példa kerül elő rövidesen. Olyanok, mint a ferencvárosi, ahol az előző – bukott – fideszes polgármester személyes tanácsadójának feleségét azzal díjazta havi százezerrel, hogy ellenőrizze a kerületi lap cikkeit megjelenés előtt.
