Új név bukkant fel az európai populizmus borús egén: egy bizonyos Giuseppe Conte ügyvéd, aki, nem kis meglepetésre, az új olasz kormányalakító. Ez a megállapodás született ugyanis a parlamenti többséget maga mögött tudó két koalíciós partner: a szélsőjobbos Liga (idősebbek kedvéért a valamikori Északi Liga) és az elit- meg minden más ellenes Öt Csillag Mozgalom (M5S) között.
A már hónapok óta tartó a márciusi választások utáni huzavona most fejeződik be és az új olasz kormány hivatalba lépése immár az államfőn és a parlamenti szavazáson múlik.
Sokak szerint Brüsszel rémálma kezd valósággá válni,
hiszen az unió éppen ettől az euroszkeptikus párostól tartott leginkább. Ez a szorongás olyan méretet öltött, hogy az EU-ban Silvio Berlusconi, büntetett előéletű volt miniszterelnök pártjának győzelmében látták volna Olaszország uniós szerepének stabilitását. Még egyszer le kell írni: Silvio Berlusconiban, aki életének és munkásságának minden mozzanata meredeken szembe megy az uniós értékekkel. De az olaszoknak ő már nem kellett, inkább szavaztak a még ki nem próbált populistákra.
A választásokon legtöbb mandátumot szerzett Öt Csillag választhatott az eddig kormányzó balközép (Renzi, demokraták) és a Liga között, amely ifjúkorában azért szállt síkra, hogy Észak-Olaszország váljon el a szegény déli tartományoktól. Azóta ez a gondolat háttérbe szorult, de a ligásoknak akadtak újabbnál újabb pazar ötletük a menekült- és idegenellenesség széles mezsgyéjén.
Ezeket az ötleteket kellett összehangolni a nagyobb és ismeretlenebb, de nem kevésbé intoleráns koalíciós partnerrel.
Az olasz sajtóba kiszivárogtatott részletek alapján meg lehet állapítani, hogy azért nem eszik olyan forrón a kását,
azaz a ligások és a csillagosok sok kérdésben békülékenyebb hangnemre váltottak. Habár még így is van mitől tartania Brüsszelnek.
Először is a kormányprogram egészében, szakemberek véleménye szerint, közelebb áll a Matteo Salvini vezette Liga álláspontjaihoz, mint a Luigi Di Maio által fémjelzett Öt Csillaghoz.
Ami jó hír, hogy a koalíciós megállapodásból kimaradt az a korábbi követelés, hogy az Európai Központi Banknak el kellene engednie Olaszország 250 milliárd eurós adósságát.
És az sincs benne, hogy az új olasz kormány kilépne az eurózónából.
De: Salviniék szerint át kell gondolni az unió költségvetését és általában azt a gazdaságpolitikát, amely megszigorításokkal sújtja a nemzeti gazdaságokat.
A legfontosabb külpolitikai tétel sem megnyugtatóbb: habár kimaradt az előző verziókban még szereplő tétel, miszerint azonnal meg kell szüntetni a szankciókat Oroszországgal szemben, de maga a célkitűzés megmarad. Hiszen
Moszkva nem jelent katonai fenyegetést, így partnerként és nem ellenségként kell kezelni Putyint
– áll a koalíciós egyezményben.
A felvázolt munkanélküli segély-, nyugdíj- és adóprogram további 126 milliárd euróval terhelné az amúgy is óriási adósságokkal terhelt olasz gazdaságot.
És akkor még nem beszéltünk a menekültekről. A migránshelyzetet a koalíciós megállapodás tarthatatlannak véli és félmillió migránst toloncolna ki. Továbbá: 18 hónapra tolná ki a menedék kérelmezők őrizetben tartását ügyük elbírálásáig.
Közben a pengeváltás már meg is kezdődött az unióval.
Luigi Di Maio az államfővel tartott tanácskozása után újságíróknak azt mondta: korai az M5S-Liga kormányt kritizálni, mivel még el sem kezdte a munkáját. Az M5S vezetője Manfred Webernek, az Európai Néppárt európai parlamenti képviselőcsoportja vezetőjének kijelentéseire utalt, aki szerint az M5S-Liga kormány a „tűzzel játszik”, ha nem tartja tiszteletben az európai játékszabályokat. Luigi Di Maio úgy válaszolt, Weber játszik a tűzzel, ha nem tartja tiszteletben az olasz választók legitim kormányát.
Olaszország mindenek felett! Ismerős?
