Videó került fel az internetre arról, hogy a belgrádi orosz nagykövetség egyik katonai attaséja pénzt ad át a szerb hadsereg egykori tisztjének. 11 hasonló esetről van tudomásunk – mondta Aleksandar Vucic szerb elnök miután részt vett a Védelmi Tanács ülésén. Ezen megvitatták a videó ügyét. Kiderült, hogy az oroszok egész kém hálózatot működtettek Szerbiában.
Miért – kérdi a szerb elnök, aki Putyin nagy barátja
Szerbia igen szoros kapcsolatban áll Oroszországgal. Nem ítélte el Moszkvát a Krím félsziget annektálása miatt. Az oroszok viszont nem ismerik el Koszovó függetlenségét. Szerbia ugyan jelentkezett az Európai Unióba, de a NATO-ba nem! Amikor az USA hadügyminisztere összehívta a balkáni védelmi minisztereket Zágrábban, akkor oda mindenki elment – kivéve a szerbeket!
Vucic elnöknek alkalma lesz személyesen érdeklődni Putyin elnöknél, mert december negyedikén találkozik vele. Az orosz elnök, aki fiatalabb korában a titkosszolgálat tisztje volt az egykori NDK-ban, elmondhatja neki, hogy egy nagyhatalom mindenütt kémkedik: a baráti államokban éppúgy mint ellenséges területen. A videó tehát csak azt leplezte le, hogy az orosz hírszerzés már nem régi: a katonai attasé nem vette észre, hogy szorgosan filmezik miközben pénzt ad át egy szerb kapcsolatának Belgrádban.
Hat évre súlyosbították Ivo Sanader egykori miniszterelnök börtönbüntetését. A bírósági épületből a rendőrök egyből a fegyházba szállították Horvátország egykori miniszterelnökét (2003-2009).
„Politikailag motivált ítélet született”- nyilatkozta a sajtónak az egykori horvát miniszterelnök. Mi történt? A kormányfő utasítására méregdrágán vettek székházat a vidékfejlesztési minisztériumnak10 millió eurót fizettek az épületért Zágrábban, ahol akkoriban fele ennyiért is meg lehetett volna vásárolni azt. Ivo Sanader utasítására az állam fizetett, de közben 2,3 millió euro az akkori miniszterelnök számláján landolt! Oknyomozó újságírók észrevették a kényes hadműveletet, mely végülis véget vetett Ivo Sanader politikai karrierjének. A botrány olyan nagy volt, hogy az Európai Unió a csatlakozás feltételéül szabta: ítéljék el a korrupt miniszterelnököt! 2017-ben meg is született az ítélet. Ezt súlyosbította most a Legfelső Bíróság Zágrábban: hat év börtön és a teljes összeg vagyis 2,3 millió euro visszafizetése!
Az Európai Unió épp a hasonló esetek megakadályozására hozza létre az európai ügyészséget, melynek élére az Európai parlament a román Laura Codruta Kövesit szánja. A korrupció ellen küzdő román ügyésznőt saját hazája kormánya megbuktatta, sőt korrupciós pert akasztott a nyakába. Ezzel azzal is járt volna, hogy az ügyésznő nem hagyhatta volna el Románia területét. Brüsszel erőteljes figyelmeztetésére feloldották a tilalmat, így Laura Codruta Kövesi eséllyel pályázhat az európai ügyészség vezetőjének posztjára. Magyarország – ki tudja miért? – nem vesz részt az európai ügyészség munkájában …
Szerbia diplomáciai hadjáratot kezdett: múlt hét végén Budapesten közös magyar-szerb kormányülés volt, sok virágcsokorral, amellyel a magyar külügyminiszter, majd maga a miniszterelnök is Ana Brnabić szerb miniszterelnöknek kedveskedett, de kézzel fogható eredménye a csúcstalálkozónak aligha volt. A legmegrázóbb pillanattal a magyar kormányszóvivő, Kovács Zoltán szolgált, aki csúfosan belesült a szerb kormányfő nevének felkonferálásába. Ilyen Zágrábban nem történt, de a szerb elnök nem úszta meg incidens nélkül.
Hetekig tüzelte saját közvéleményét Horvátország és Szerbia a már korábban bejelentett államfői találkozó előtt. Ezúttal Aleksandar Vučić szerb elnök a vendég és Kolinda Grabar-Kitarović, horvát államfő a vendéglátó. Jogi szempontból a két elnök azonos helyzetben van, hiszen mindkét volt jugoszláv tagállamban közvetlenül választják ugyan meg az államfőt, de szerepe főleg protokolláris. Csakhogy a jognak a Balkánon sincs sok köze az államvezetéshez. Amíg Horvátországban majdnem Áder János féle szerepre szorítkozik Grabar-Kitarović asszony (noha néha meg-megszólal hol az ellenzék, hol a saját, kormányzó, jobboldali pártja őszinte sajnálatára), addig Aleksandar Vučić Szerbia koronázatlan királyának számít és senki sem gondolja komolyan, hogy tevékenysége a nagykövetek fogadásában merül ki. Az alkotmány értelmében a legkomolyabb mandátummal rendelkező közszereplő, Ana Brnabić, csupán az elnök jobbkezének számít. És még ebben a megállapításban is jó adag, hölgyeknek kijáró tisztelet megnyilvánulása van. Ezért volt például a minapi magyar-szerb kormánycsúcs csak tartalom nélküli látványosság, hiszen az egyik főszereplő (Vučić) nem is volt jelen.
A két ország kormánypárti médiája
(ebbe beletartozik mindkét közszolgálai televízió, de közel sem olyan formában, mint Magyarországon)
és a tabloidoknak nevezett bulvársajtó, amely, főleg Szerbiában közvetlenül a titkosszolgálatoktól kapja a bizalmas információkat. Nos, a két ország között bőven akad a múltból maradt nyitott probléma, mint például a rendezetlen határkérdés, a Vihar nevű sikeres horvát hadművelet (1995) után Szerbiába menekült szerb nemzetiségű horvát állampolgárok juttatásai, a horvát és a szerb kisebbség helyzete. És igen: a háborús kártérítés. Csak erről nem akart tárgyalni a szerb államfő, hiszen tudvalevőleg Horvátországnak van követelése Belgrád felé, hiszen a területén folyt háború.
A horvát sajtó két nappal a látogatás előtt megszellőztette, hogy a horvát fél élni fog az alkalommal és felveti a témát.
Így is történt. Reggel még minden békésen és rendben zajlott. Vučić megérkezett a Pantovčakra, a mindenkori horvát elnök palotájába,
előtte katonai tiszteletadás, szerb zászlók a horvát utcákon, virág a vendéglátónak.
Akár Európa akármelyik fővárosában.
A két államfő újságíróknak röviden értékelte a tárgyalásokat, majd Vučić a kíséretével elindult a kormányépületbe, ahol Andrej (végzetes név, mert Kovács Zoltán három nappal korábban ezzel a névvel akarta bemutatni a szerb miniszterelnökasszonyt, csak belecsuklott a hangja) Plenković miniszterelnök fogadta. Ahogy befejeződött a tárgyalás, Plenković Trump nyomdokain haladva a Twitteren közölte: tárgyaltak a háborús kártérítésről.
Így indította útjára a szerb államfőt, aki gyalog tette meg az utat a szomszédos épültig, a horvát parlamentig (Sabor).
A testőrök mellett haladó riporterek hada csak egyetlen kérdést szajkózott: volt-e szó a háborús kárpótlásról. Vučić állta a sarat, sőt egyszer még röviden válaszolt is:
„Igen, Plenković ezt felhozta, de nekem erről egészen más véleményem van.”
Utána azonban valami kihozta a sodrából. A Sabor felé félúton hirtelen megállt és valakinek odaszólt: „Csak nem gondolja, hogy megijedek a beszólásától. Bármikor válaszolok erre”.
Csak később derült ki, hogy a közbekiáltó egy Miro Bulj nevű parlamenti képviselő volt, a Most párt tagja. Ez pedig úgy derült ki, hogy ő maga mondta el percekkel a szóváltás után a riportereknek.
„Azt kérdeztem tőle, hogy mikor látogat a horvát Glinába. Azért, mert a Šešelj-féle mozgalomban (Szerb Radikális Párt, amely mostanság Szerb Haladó Párt néven kormányozza Szerbiát)
ő volt a legnagyobb háborús uszító.
Azoktól az emberektől kellene bocsánatot kérnie, mert hatalmas kárt okozott az ottani szerb kisebbségnek, majd Horvátországnak.”
A Glinában élt szerbek, a kilencvenes évek elején, a Belgrádból áradó propaganda hatására fellázadtak a horvát hatalom ellen, kikiáltották „függetlenségüket” és „csatlakoztak” Szerbiához. Közben egymást gyilkolgatták az ottani horvátokkal. Aztán 1995-ben jött a horvát felszabadítás vagy megtorlás és a glinai szerbek száma az egynegyedére csökkent.
Egy fiatal iraki fiú elrejtőzött a Belgrád és Zágráb között közlekedő egyik autóbusz alvázán, a padló alatt és öt órán át utazott így. Amikor már nem bírta tovább tartani magát, elkezdte ütögetni a padlót, mire a sofőr megállította a járművet, így sikerült megelőzni a tragédiát.
A Slobodna Dalmacija spliti napilap azt írta szemtanúk nyilatkozatai alapján, hogy egy fiú bemászott a Čazmatrans közlekedési vállalat autóbusza alá és elbújt a padló alatt, ahol öt órán át utazott kockáztatva az életét, hogy Zágrábba jusson. Csak a szerencsének köszönhető, hogy nem esett a kerekek közé, írja az Index.hr.
„Az autóbusz 11 óra 30 perckor indult Belgrádból. Elhagytuk Kutenyát (Kutina), és valahol Ivanić-Grad körül hangos zajt hallottunk az autóbusz alól. Szóltunk az egyik sofőrnek, aki megállította a járművet. Ahogy megálltunk, a fiatal megviselt állapotban, koszosan mászott elő a kerekek közül.
Tántorgott és szemmel láthatóan sokkos állapotban volt.
Beszélt egy kicsit angolul. A rendőrség 20 perc múlva érkezett meg”, mesélte Anđelko Nežić, az autóbusz egyik utasa.
A Slobodna Dalmacija megkérdezte a Čazmatrans vállalatot is az esetről.
„Az eset valóban megtörtént. A fiú Belgrádban mászott be a busz alá, és felkapaszkodott a hátsó kerekek tengelyére, és hihetetlen, de
öt órán át tartotta így magát.
Ez egyébként nem az első eset, hasonló történt a Podgorica és Dubrovnik közötti járatunkon is”, mesélte Dražen Pavlović, a Čazmatrans illetékese.
A szemtanúk feltételezésével ellentétben a fiatal potyautas nem 12 év körüli, hanem 21 éves iraki állampolgár, közölte a horvát Belügyminisztérium.
„A Križnél lévő pihenőhelyen, az autóbusz sofőrjének bejelentése alapján, a rendőrök rátaláltak egy iratokkal nem rendelkező külföldi állampolgárra. Az orvosi segítségnyújtás után kiderült, hogy nem sérült meg. Folyamatban van a nyomozás azzal kapcsolatban, hogy miként juthatott be Horvátországba”, közölte a horvát belügyminisztérium, írja a Blic belgrádi napilap.
A parlamenten kívüli Autochton Horvát Jogpárt mintegy 20 tagja tüntetett szombaton Zágrábban, ez alkalommal a kormányfőtől azt követelték, ne tiltsa be az usztasák által használt „Za dom spremni” (A Hazáért Felkészülve!) kiáltást, a szerbeknek pedig azt üzenték, „megállították őket 1991-ben, most is meg fogják tenni”.
Az aktivisták a Szerb Nemzeti Tanács épülete előtt tüntettek, ahol Dražen Keleminec pártelnök meggyújtotta a tanács által kiadott Novosti című hetilap egy példányát, azzal a magyarázattal, hogy
ez a lap is felelős a horvát erdőtüzekért.
Keleminec felszólította Andrej Plenković kormányfőt, hogy ne tiltsa be az usztasa időket idéző „Za dom spremni” kiáltást.
A pártelnök elmondta, azért vannak itt, hogy jelezzék, szembeszegülnek Milorad Pupovac nagyszerb politikájának. Azt mondta, az usztasa üdvözlést nem távolíthatják el a honvédők emléklapjairól, ugyanis sokan ezen jelszó szellemében adták életüket Horvátországért. Hozzátette, a horvát kormány költségvetési pénzből állít fel csetnik emlékműveket és azzal fenyegetőzött, hogy ha az usztasa jelképeket eltávolítják, ők a szerb emlékműveket fogják eltávolítani.
Keleminec szerint Pupovac, a Szerb Nemzeti Tanács elnöke a kormányfő, a pénzügyminiszter és az államügyész is egyben, ő uralja a horvát médiát, azt képzeli, hogy ő Sándor király.
Köztársaság térnek hívják ezentúl a főváros egyik főterét, mely évtizedek óta Josip Broz Tito nevét viselte. Mindez egy politikai alku eredménye: a populista polgármesternek szüksége volt a szélsőjobb szavazataira ahhoz, hogy szilárd többséghez jusson a városi tanácsban.
Milan Bandićot már a hatodik ciklusra választották meg Zágráb főpolgármesterének, de a városi tanácsban nem volt többsége. A szélsőjobboldal a főtér nevének megváltoztatásához kötötte támogatását.
A szélsőjobb vezére, Zlatan Hasanbegović üdvözölte a döntést mondván Tito kommunista diktátor volt és most valamennyi áldozata örülhet. A horvát közvélemény megosztott a kérdésben hiszen Tito Jugoszláviája sokak számára az aranykort jelentette. Ki volt Josip Broz Tito?
1892-ben született horvát apától és szlovén anyától az Osztrák-magyar monarchiában. Őrmesterként szolgált a monarchia hadseregében a világháború idején. Fogságba esett és beállt az orosz vörös hadseregbe. Később Sztálin megbízottja lett Jugoszláviában. Partizán hadsereget szervezett, mely hősiesen szembeszállt a nácik túlerejével. 1945 és 1980 között teljhatalmú úr volt Jugoszláviában. Összeveszett Sztálinnal és nyugatbarát politikát folytatott. Emiatt Jugoszláviában magasabb volt az életszinvonal mint a legtöbb szocialista országban. Halála után nem sokkal Jugoszlávia szétesett. Véres polgárháború következett több tízezer halottal. Az utódállamok többségében Tito marsallt megfosztották utcáitól és tereitől. Montenegro fővárosát például Titogradnak hívták, ma újra Podgorica. Ezentúl tehát Horvátország fővárosának főtere sem viseli Tito marsall nevét, aki egyszerre volt az antifasiszta háború hőse és kommunista diktátor, aki képes volt összetartani Jugoszlávia egymást csak igen mérsékelten kedvelő népeit egy államban.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
