„Valami új, az eddigiektől eltérő taktika kell. Például, ha az a százezres tömeg ott marad ülve a Parlament előtt…annak talán lenne hatása. Mahatma Gandhinak is volt…” – fejtegeti Juhász Péter. Az Együtt elnöke a Független Hírügynökségnek közvetlenül azután adott interjút, hogy átadta a párt belvárosi irodáját a bérbe adónak. Ennek ellenére derűs és nyugodt volt, mint mondta, azért, mert a lelkiismerete tiszta és hihetetlen szolidaritás veszi őt, a közösségét körbe. „Az erkölcsi győzelem a mienk…megéri becsülettel politizálni.” – véli. Azt is mondta: „Nem gondolom, hogy érdemes fenntartani a pártot…Ma túl sok párt gondolja magáról, hogy neki kell lennie az Orbán-klánt leváltó néppártnak, azonban nép csak egy van. Szerintem nem további pártokra van szükség, hanem kitartó munkára.”Állítja, alulról kell építkezni, s összefogás kell az ellenzéki oldalon. „A rendszerváltás előtt jól együtt tudott működni egy közös célért Konrád György és Csurka István. Merthogy vannak olyan dolgok, amelyek senkinek sem jók. Magyarországon ma egy maffiaállam működik, s a maffiával szemben fel kell lépni” – indokolja az összefogás realitását.
Merre tovább? Rossz szóviccel: Együtt? Mármint, együtt maradnak?
Egyelőre még nem tudjuk. Nagyon sok múlik azon, hogy sikerül-e összegyűjteni a 150 millió forintot, mert ha igen, akkor van esély, hogy közösségként is fennmaradjunk. Ha ez a helyzet áll elő, akkor majd a küldöttgyűlés dönt arról, hogy merre tovább. Egyelőre a prioritást a gyűjtés jelenti az elnökség öt tagjának, pontosabban, hogy összegyűjtsük azt a 150 millió forintot, amelyet azért kell visszafizetnünk, mert a párt nem érte el az 1 százalékos küszöböt.
Mikor kell fizetni? Mi a határidő? Azaz, meddig kell összegyűjteni a szükséges pénzt?
Azt egyelőre nem lehet tudni. Először a választás eredményének kell jogerőre emelkednie, majd onnan számítva 15 nap áll a pártok rendelkezésére, hogy elszámoljanak az Állami Számvevőszékkel. Azonban mi, mint 1 százalék alatt maradt párt nem az ÁSZ-szal, hanem az adóhatósággal, azaz a NAV-val kell majd elszámolnunk. S majd csak azután tudjuk meg, mikor kell fizetnünk.
A gyűjtés tehát nem annyira sürgős?
De, az, mivel az a cél, hogy mire fizetnünk kell majd, addigra egyben legyen a pénz, mert ellenkező esetben jelzálogot tehetnek az elnökségi tagok ingatlanjaira.
Az összes pénzt elköltötték?
Igen, mind a 150 millió forintot. Oly annyira, hogy kiköltöztünk az irodánkból is, s például a gazdasági részlegünk társadalmi munkában készíti el az elszámolást. Mindenesetre a visszafizetendő teljes összegnek össze kell gyűlnie ahhoz, hogy – ha a küldöttgyűlés majd úgy dönt – az Együtt, mint közösség folytathassa a munkát.
Hol tart most, április 18-án este a gyűjtés?
120 millió forint felett.
Láttam, „kalapoztak” az április 14-i budapesti tüntetésen. Mennyi gyűlt ott össze?
Több mint 9 millió forintot adtak ott össze az Együttnek. Nyolc dobozban gyűjtöttünk.
Nem féltek annyi készpénzzel grasszálni a városban?
Nem grasszáltunk – a tüntetés után egyenesen az irodánkba mentünk – akkor még megvolt – , s leszámoltuk a pénzt.
Ön szerint összegyűlik mind a 150 millió? Mindenesetre, ahogy így ülünk, az Ön telefonja folyamatosan becseng, mint a pénztárgép régen: kapja az üzeneteket a banktól az újabb ás újabb átutalások beérkezéséről.
Én az üzleti világból jöttem, s ott az volt az alapszabály, hogy egy piaci környezetben működő vállalat bevételének 80%-át általában a vevők 20%-a „termeli meg”. Ennek analógiájára mondom, hogy az adományok nagyja beérkezett már.
Viszont abban gondolkodunk, hogy nemzetközi gyűjtést indítunk – arra hegyezve ki, hogy ezzel a magyar demokráciát támogatnák.
Lehet, naiv vagyok, de gondolom, sorra hívták Önt az ellenzéki pártok vezetői, felajánlva a segítségüket, amikor kiderült, hogy az Együtt-et elsodorhatja ez a 150 milliós visszafizetési kötelezettség azután, hogy egyoldalúan egy sor helyen Önök visszaléptek az ő jelöltjük javára?
Ha arra gondol, hogy utaltak-e pénzt, azaz nyújtottak volna anyagi segítséget, a válaszom: nem. Ugyanakkor utaltak – a Fideszt leszámítva – minden számottevő párt „mezei” politikusai közül többen is.
Egyáltalán, hívták-e Önöket az ellenzéki pártok vezetői egyéb segítséget ajánlani, vagy legalább „kondoleálni”?
Két pártvezető kivételével egy sem. Aki hívott az Fekete Győr András, a Momentum és Kovács Gergely a Kétfarkú Kutyapárt elnöke. Ja, és Lamperth Mónika egyszer kedvesen kiintegetett nekem a kocsijából.
És a „mezei” emberek?
A már említett szombati tüntetés után leszakadt a kezem: túlzás nélkül mondom, sok ezer ember jött oda hozzám, rázott velem kezet és gratulált, mondván: köszönik a munkát, amit végeztünk, s nagyon sajnálják, hogy nem sikerült több szavazatot szereznünk. Sokan bevallották, hogy taktikai okokból nem szavaztak ránk. Ezek a megnyilvánulások nagy erőt adnak nekem, a közösségemnek, mert megmutatják, hogy igenis szükség van arra a munkára, amit mi végeztünk.
Az lehet, de mégis: nem hogy a Parlamentbe nem jutottak be, de még az egy százalékot sem sikerült elérniük. Mi ez, ha nem kudarc?
Ez nem a mi kudarcunk, ez egy olyan világ, amelyben a politikai győzelem az nem egyenlő az erkölcsi győzelemmel. Mi vagyunk az egyetlen párt, amely bebizonyította, hogy az erkölcsnek össze kell érnie a politikával.
Minden ellenzéki párt hatalmasat bukott április 8-án, mi, az Együtt is, de mi voltunk az egyetlenek, akik erkölcsileg nyertünk.
S akkor lesz majd jó világ – s mi ennek megteremtésére törekedtünk eddig is –, amikor összeér a politika és az erkölcs. Az Együtt közössége példát mutatott ebben.
Nem érzi igazságtalannak, hogy Önök voltak az elsők, akik egyoldalúan visszaléptek, s mégis, pont Önök lettek azok, akik nagy vereséget szenvedtek?
A pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve. Ráadásul a sors iróniájaként mi magunk állítottuk elő ezt a helyzetet. Mi jót akartunk, az ország érdekét néztük. Ahol visszaléptük, a lehető legkevesebb pénzből kampányoltunk, közben pedig az LMP, az MSZP-DK tengely meg azzal is kampányolt, hogy az Együtt kis párt, nem is érdemes szavazni rá. Nagyon sokan jöttek oda hozzánk a választás óta, hogy ma már nem taktikáznának a pártlistás voksukkal. De hangsúlyozom: ezzel együtt is az erkölcsi győzelem a mienk. S meggyőződésünk továbbra is, hogy megéri becsülettel politizálni.
Szerintem, ha bármely párt fogna olyan gyűjtésbe, mint amilyent mi folytatunk, akkor nem sikerülne néhány nap alatt több mint százmillió forintot összegyűjtenie.
Hihetetlen szolidaritás vesz minket körbe. Ez nekem felemelő érzés – s ezt nagyon is komolyan mondom. Erkölcsi elégtétel, s csak ez jelent bármit is az életben. Aki a politikai győzelemre vágyik erkölcsi győzelem nélkül, az menjen a Fideszhez – amely a legsikeresebb ebben, s amely éppen ezért is mindennek a legalja.
A beszélgetés során sokszor említi, hogy „Együtt közösség”. Mit ért ez alatt? A pártot? Esetleg a párt által összetartott tábort? Vagy azért közösség, mert ha a párt bedől, akkor más néven, de együtt folytatják. Azaz – visszatérve az első kérdésemre –, nem Együtt-ként, de együtt?
A jogi részt különválasztom az emberektől: van 500 tag és 100-1500 a párthoz lazábban kötődő ember. Én ezt nevezem közösségnek.
És mi lesz ezzel a közösséggel? Különösen annak fényében, hogy még ha sikerül is rendezni az elnökségi tagokon behajtandó 150 millió forintot a közösségi gyűjtésből, még van a pártnak adóssága rendesen: bankhitel, a jelöltekre kapott egy-egy millió forintos állami támogatás visszafizetése és a fejül felett lebegő ÁSZ-büntetés. Összesen mennyi a „kintlévőségük”? Ezért folytatnák nemzetközi színen a gyűjtést?
A pártnak beszállítók vagy bank felé semmilyen tartozása nincs. Ugyanakkor jelentősen megterhelné a bevétel nélküli költségvetésünket az egyéni jelöltek utáni támogatások visszafizetése. Ahol végül nem indítottunk jelöltet, ott nem is költöttük el ezt a pénzt, tehát egy része ennek is megvan, azonban van még egy fejünk felett lebegő jogtalan ÁSZ büntetés is.
Nem gondolom, hogy érdemes fenntartani a pártot, és ez nem csak a terhek miatt van így.
Ma túl sok párt gondolja magáról, hogy neki kell lennie az Orbán-klánt leváltó néppártnak, azonban nép csak egy van. Szerintem nem további pártokra van szükség, hanem kitartó munkára. De hogy ez hogy alakul végül, és milyen formában folytatjuk, ha tudjuk, arról majd a küldöttgyűlésünk dönt. És ezért mennénk akár nemzetközi pénzgyűjtő oldalakra is, mert a jövőre is meg kell teremteni a fedezetet.
Az a fajta populista maffiapolitika amit Orbán képvisel nem csak Magyarországra, de egész Európára veszélyes, így szerintem nem reménytelen, hogy európai polgárok is hozzájáruljanak az ellenállás finanszírozásához.
Habár változtatni nem változtat már a dolgokon, de mégis érdekelne: mit csinálnának másként?
Morálisan vállalhatóan más utat nem lehetett volna választani. Ugyanakkor erőszakosabban, vagy talán inkább rámenősebben kellett volna megpróbálni megértetni a többi ellenzéki párttal, hogy mennyit ártanak azzal, ahogyan taktikáznak.
Ön szerint meggyőződésből tették, mármint azt, hogy csak éppen-hogy voltak hajlandók a koordinációra – már amelyek párt egyáltalán hajlandó volt erre?
Ezt tőlük kellene megkérdeznie, erre én nem tudok válaszolni, nem látok bele a fejükbe. De úgy gondolom, hogy részben értették, voltak, akik értették, hogy mit kellene csinálni. De az a véleményem, hogy az ellenzék jelentős része már fél évvel a választások előtt lemondott a kormányválságról, s onnan kezdve csak az vezérelte, hogy az ő pártja legyen a legütősebb ellenzéki erő az elkövetkező négy évben.
Mai ésszel, le lehetett volna győzni a Fideszt?
Nem tudom, hogy le lehet-e ebben győzni a Fideszt, szerintem nem
Egy tény, egyáltalán nem sikerült átnyomni az üzeneteket. Például a korrupció elburjánzásáról, a korrupciós ügyekről. Pedig volt kiderített ügy szép számmal. Ennek mi az oka?
Az állam nem tölti be a funkcióját abban sem, hogy bűncselekmény nem maradhat következmények nélkül. A kormány, a Fidesz – Polt Péteren keresztül – mindent tisztára mos, ez pedig egy ideig frusztrációt okoz az emberekben, majd apátiát. Hiába jönnek ki sorra az egyre durvább korrupciós ügyek, belefásulnak, már fel sem fogják azokat. Már egy egymilliárd forintos ügyet is nehezen lehet felfogni, ám amikor eljutunk Kósa 1300 milliárd forintjáig, akkor már teljesen elveszítik az emberek a fonalat.
A tétek olyan emelkedésének vagyunk a tanúi, ami már apátiát okoz az emberekbe.
Ma már a legtöbben azt mondják, hogy minden politikus lop – s az a baj, hogy ezt bizony könnyen elhiheti bárki.
Milyen ország az, milyen lakosokkal, ahol egy láthatóan tetten ért Kósa Lajost abszolút többséggel újra választanak?
Azért az nem szabad elfelejteni hogy az ellenzék nehezen tudja áttolni az üzenetét vidéken. Mi például – anyagi okokból – csak az ország egyik felét tudjuk így-úgy lefedni hálózattal. És nincs médiafelület sem, amely segíthetne eljuttatni a valóságot az emberekhez.
Olyan a rendszerváltás óta nem volt, hogy országos frekvencia csak állami vagy állam által kontrollált kézben legyen, a helyi lapok is mind Orbán emberei kezében vannak, a helyi rádiókat már régóta a Fidesz irányítja.
A televíziók közül egyedül az RTL jut el mindenhova, abban pedig igen kevés a politikai tartalom. Nem csoda tehát, hogy működik az agymosás – csak a menekültkampányra nyomott be a kormány két év alatt több mint százmilliárd forintot. Ilyen körülmények között nem szabad csodálkozni azon, hogy az emberek nagy része elhiszi, amit el akarnak vele hitetni. Elsőként a tájékoztatást kellene helyreállítani, anélkül eléggé esélytelen a helyzet.
Mi a választás üzenete?
Az, hogy a Fdeszt ebben a struktúrában nem lehet leváltani, mert az általa kialakított rendszer nem demokratikus és eleve csalásra épül. Hiszen az ellenzéki pártok nem egy párttal, hanem az állammal magával küzdenek.
Erejük nincs – mármint az egész ellenzéknek együtt sem –, hogy kicsikarják a választási törvény módosítását. Akkor mit lehet egyáltalán tenni?
Új stratégiát kell kitalálni, s meg kell fogalmazni, hogy ebben mi lehet az egyes pártok szerepe. Szerintem ez most nem valaminek a lezárása, nem múltidő hanem valaminek a kezdete. Remélem, hogy a mi közösségünk ebben nem előzi meg a korát, mint ahogy abban megelőztük, hogy mi már három éve megmondtuk – Kész Zoltán veszprémi időközin elért győzelménél –, hogy mit kell kellene tennie az ellenzéknek, hogyan kellene összefognia, ezt egy Facebook posztban betűről betűre levezettem.
Szerintem az is a remélt eredményt hozhatta volna.
Mi a megoldás?
Most még nem ebben a fázisban vagyunk. Az ellenzék minden pártjának magába kell néznie, át kell gondolnia a saját szerepét, s meghoznia a még oly fájó döntéseket is.
De ha megszületne a szükségesnek mondott nagy összefogás – amit egyébként most láthatóan „az utca” is követel, nem járna azzal a veszéllyel, hogy az egyes pártok elveszítenék az identitásukat?
A rendszerváltás előtt milyen jól együtt tudott működni egy közös célért, hogy úgy mondjam, jó barátságban volt Konrád György és Csurka István. Merthogy vannak olyan dolgok, amelyek senkinek sem jók. Magyarországon ma egy maffiaállam működik, s a maffiával szemben fel kell lépni, megakadályozandó, hogy a közös vagyonunkat teljesen ellopják. Hiszen a Fidesz politikája nem más, mint az, hogy általa elfedje a lopásokat. Nagyon nagy a tét. S ismét csak azt tudom mondani, hogy
a pártoknak, a pártok vezetőinek magukba kell szállniuk, fel kell mérniük, hogy miben hibáztak, illetve ki kell találniuk azt a stratégiát, amellyel le lehet gyűrni az Orbán-rendszert.
Ha nem így járnak el, akkor évtizedekig így fogunk itt élni. Mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy adja-e ehhez a nevét vagy sem.
Ön optimista? Azért nagyon sok ellenzéki politikus igencsak leszerepelt az elmúlt időszakban.
Fogalmazzunk úgy, hogy bízom benne: vannak jópáran minden pártban, akik hithű módon jót akarnak az országnak.
Miközben nagyon súlyos, az ország jövőjét és a mi saját elkövetkező – akár sok-sok tíz évünket – alapvetően befolyásoló dolgokról beszélgetünk, s ennek a végkicsengése nem mondható túlzottan derűsnek, Ön mégis minden indulat nélkül, mosolyogva magyaráz. Ezt hogyan éri el? Buddhista lenne? Meditál? Jógázik? …
Legfeljebb néha jógázom. Felelős módon élem az életem, s miért ne lennék vidám, ha emberként nem csak hogy tükörbe, hanem a gyerekeim, a családom, a barátaim szemébe is bele tudok nézni.
Én soha nem akartam sarzsit, én ezt hitből csináltam-csinálom.
Az Együtt mindig morális döntést hozott, az, hogy ez a mai magyar politikában nem hozott eredményt, nem az én személyes felelősségem. Én, mi az Együtt-nél annál többet nem tudtunk volna tenni, mint amit megtettünk. Azt tudom csak javasolni, hogy mindenki vizsgálja csak meg a saját felelősségét abban, hogy morálisan vállalható értékek mellett politizál-e.
És ha ez meg is történik, és mindenki morálisan vállalható értékek mentén politizálna a jövőben ellenzéki oldalon, akkor az Ön szerint sikerre vinné a mai ellenzéki oldalt? Lenne erre esély?
Hagyományos struktúrában nem látok erre esélyt. Ne feledjük:
az állammal állunk szembe, mégpedig egy maffiaállamban, nem demokratikus körülmények között.
Mit jelent a nem hagyományos struktúra az Ön olvasatában?
Egy mozgalmi jellegű struktúrát.
Amolyan polgári kör jellegűt?
Nem, annál erősebbet és főként alulról szerveződött. A polgári köröket ugyanis felülről szervezték meg. A nehézséget az okozza, hogy rengetegen kivándoroltak az országból – a tendencia az, hogy először a kis településekből vándorolnak el az emberek városokba, onnan a fővárosba, majd külföldre –, kevés az olyan ember, aki itt akar maradni, és/vagy nincs kiszolgáltatva a helyi hatalmasságoknak. Valami új, az eddigiektől eltérő taktika kell. Például, ha az a százezres tömeg ott marad ülve a Parlament előtt…annak talán lenne hatása. Mahatma Gandhinak is volt…
