Kezdőlap Címkék Vágó István

Címke: Vágó István

Amiben Vágó István téved

Arról kérdezte Bolgár György Vágó Istvánt a Klubrádióban, hogy el van-e intézve a Böszörményi úti Turul-emlékmű problémája azzal, hogy leveszik róla Pokorni Zoltán polgármester rendelkezésére leveszik róla Pokorni József nevét, akiről kiderült, hogy aktív részese volt 1945 elején a Maros utcai és Városmajor utcai tömeggyilkosságoknak.

Bolgár kérdése arra irányult, hogy vajon nem volna-e helyes magát az emlékművet is elbontani. Vannak ugyanis, akik – mint Vásárhelyi Mária – ezt várnák el Pokornitól.
Vágó azt válaszolta, hogy Pokorninak igaza van, ha nem akarja ezt. Felnőtt itt egy nemzedék, mondta, akik számára a turul csak nemzeti jelkép, és nem is tudnak arról, hogy 1920-tól a nacionalista, antiszemita mozgalmak jelképévé lett, és az volt egészen 1945-ig. Ha most megpróbálnák eltávolítani a Böszörményi úti emlékművet, abból éles konfliktus lenne, amely akár véressé is válhatna, figyelmeztetett.
Amikor annak idején Mitnyán György fideszes polgármester megépíttette az emlékművet, jogsértő módon, az akkor még SZDSZ–MSZP-s fővárosi önkormányzat hozzájárulása nélkül tette ezt. E szándékos formai hiba miatt le kellett volna bontani, de ezt a Mitnyánt követő Pokorni elszabotálta, majd a Fidesz törvényt módosított, megszüntette a főváros jogosítványát, így jogilag az emlékmű legálissá vált.
Nem változott azonban az emlékmű tartalma, és emiatt kellene sokak – és ebben én magam is benne vagyok – szerint elbontani. Ritkán említik, hogy az úgymond a magyarságot jelképező turul szimbolikus kardot tart a kezében, tehát az emlékmű a második világháborúban harcoló magyarságnak állít emléket, s – gondolom – ennek jegyében tüntetik fel rajta a háborúban életüket vesztett kerületi lakosok nevét.

Vajon szabad-e tudomásul venni, szabad-e belenyugodni, hogy ilyen szemléletű emlékmű álljon Budapesten, a XII. kerületben?

Ha jól értem Vágó álláspontját, illetve azt az álláspontot, amelyet ő Pokorni polgármesterről feltételez, tekintettel az ország, s benne a kerület lakosságának mély politikai megosztottságára, akkor járunk el helyesen, ha tudomásul vesszük az ilyen emlékmű felállítását, fennmaradását.
A Böszörményi úti Turul-emlékművet nem önmagában kell néznünk. A kérdés ugyanígy merül fel például a Vass Albert-szobrok, a Szabadság téri „megszállási” emlékmű, a Vértanúk terén helyreállított, az eredetihez képest kibővített tematikájú antikommunista emlékmű felállítása, illetve Károlyi Mihály és Lukács György szobrának eltávolítása kapcsán. A Turul-emlékmű maga annak a törekvésnek az egyik megjelenítése, hogy csak annak a szélsőséges jobboldali történelemértelmezésnek van joga jelen lenni a köztereken, amely igazolja Magyarország második világháborús szerepvállalását, korábban az első világháborút és az 1919-es fehérterrort, más történelemértelmezésnek azonban nincs.
Ez a történelemértelmezés kerül bele egyre inkább az iskolai tananyagokba, ez a történelemértelmezés vált kizárólagossá a közmédiában és a Fidesz-közeli sajtóban, és ennek következménye és nem oka, hogy felnő egy generáció, amelynek történelmi tudatában csak ez van illetve lesz jelen.

Amikor Orbán megépíttette a „megszállási” emlékművet, Gyurcsány Ferenc még kilátásba helyezte, hogy azt valamikor majd eltávolítják, és ugyanezt ígérte meg a főpolgármesteri választási kampányban Karácsony Gergely, cserébe a Magyar Liberális Párt támogatásáért, főpolgármester-jelöltjének visszalépéséért.

Október 13. óta erről nem hallunk, csak a Lukács-szobor helyére szánt Szent István-szobor felállítását függesztették fel, közterületek elnevezésén pedig Karácsony nem akar változtatni, nem akar ebből konfliktust. (A Szent István szobor ügyéből már lett is konfliktus az ellenzéki szövetségben a Jobbikkal.)
Vágó téved, amikor azt hiszi, hogy ezek a viták – például a XII. kerületi vagy a fővárosi önkormányzatban – megtakaríthatók, hogy ezekben a szimbolikus ügyekben a demokratikus oldalnak ki kell térnie a konfliktusok elől.

A történelmi tudat része egy társadalom mindenkori állapotának. Kelet-Közép-Európában sokkal inkább az – erre Szűcs Jenő tanított meg minket –, mint Nyugaton. Az orbáni önkényuralomnak fontos alkotóeleme, támasza ennek a történelemértelmezésnek a kizárólagossá tétele.

Valamikori megdöntésének nemcsak az az előfeltétele, hogy a választókkal megértessük, hogy a gyermekeik és unokáik anyagi jóléte jobb kezekbe kerül egy demokratikus kormányzással, mint az Orbán-rendszer fennmaradásával, hanem az is, hogy azt lássa be a többség, hogy Orbánék felfogása arról, hogy mi a nemzet érdeke, milyen legyen a nemzet jövője, illetve hogy mi volt a jó illetve rossz a nemzet múltjában, nem követhető, nem elfogadható.
A világháborús szerepvállalás kultusza közvetlenül szolgálja Orbánnak egyfelől a szomszédokkal, másfelől a Nyugattal folytatott folyamatos hidegháborúját, s ha az utóbbival szembe akarunk fordulni – és remélem, hogy ezt akarjuk –, akkor nem mondhatunk le arról, hogy az előbbivel is szembeforduljunk.

Beülni vagy nem beülni?

Friss vita az ellenzékben: delegáljanak-e az ellenzéki pártok három tagot a „közszolgálati médiát” tulajdonló szervezet kuratóriumába vagy sem?

Hadházy Ákos  vagy Haraszti Miklós szerint nem, semmiképpen, hiszen ezzel nem érnek el semmit – a média tényleges ellenőrzését a Médiatanács látja el, és abba nem engednek be ellenzékit –, viszont hozzájárulnak ahhoz a látszathoz, hogy Magyarországon demokrácia van.
Két kurátorjelölt, Debreczeni József és Kránitz László érvelt Bolgár György műsorában a részvétel mellett, mivel szerintük a kuratóriumi tagság betekintést jelent a folyamatokba. Vágó István Facebook-oldalán általános síkon veti fel a kérdést: „Jól van, játsszuk le.
Rendben, az ellenzék nem ül be kuratóriumokba, felügyelőbizottságokba, kivonul a parlamentből, nem indul a választásokon, nincsenek képviselői az Európai Parlamentben, így mindenhol a Fidesz és szövetségesei (pártok és kamupártok) ülnek.
Ma is Tarlós a főpolgármester, minden várost (és más települést) a kormánypárt irányít, ellenzéki nem ül a képviselő-testületekben. Befejezi tevékenységét a Klubrádió, az ATV-be is Bayerék járnak, és a Népszava valamint az ellenzéki internetes portálok se „segítenek legitimálni” a fideszes hatalmat azzal, hogy „no lám, sajtószabadság van”, ezért tiltakozásul beszüntetik tevékenységüket.
Megszűnik a pártok állami apanázsa, nincs miből fizetni az alkalmazottakat, fűtést, utiköltséget, szórólapokat. Na, akkor hogyan tovább?”
Vágó kérdésére idestova öt éve, 2014. novemberében adtam meg a magam válaszát. Az És-ben jelent meg „Nem lesz 2018” című cikkem, melyben a következőt írtam.

Új viselkedési módot kell kialakítani, amelyben az ellenzék a rendszer ellenzékeként viselkedik.

Mit jelent ez az Országgyűlésben? A tiszta megoldás az Országgyűlés elhagyása lenne. Azzal az illúzióval, hogy az országgyűlési fellépésnek számottevő mozgósító hatása lenne, fel kell hagyni. Ugyanakkor az országgyűlési jelenlét az ellenzék intézményesült voltát is kifejezi, s ennek előnyei is lehetnek, például az ellenzék nemzetközi jelenlétében.
Mindenképpen indokolt azonban az országgyűlési tevékenység részleges bojkottja. Ez jelentheti például azt, hogy a rendszerellenzéki képviselők 1. lemondanak mindenféle bizottsági tisztségről, nem vesznek részt eseti bizottságokban sem, 2. nem szólalnak fel az Országgyűlésben, 3. nem nyújtanak be sem önálló, sem módosító indítványokat, 4. nem kezdeményeznek vizsgáló bizottságokat, parlamenti vitanapokat, 5. elhagyják az üléstermet a miniszterelnök és a kormánytagok, valamint fideszes frakció-tisztségviselők felszólalásai alatt, 6. nem vesznek részt fideszes és jobbikos képviselőkkel közösen külföldre utazó parlamenti delegációkban, illetve külföldi delegációk fogadásában. (Az erre hajlandó delegációkkal külön találkoznak.) 7. Mivel a demokratáknak az önkényuralmi rendszerrel nem lehetnek – sem az ország polgáraival, sem a demokratikus külvilággal szemben – közös titkai, az ellenzékiek nem vesznek részt zárt üléseken, nem ülnek be a nemzetbiztonsági bizottságba. 8. A plenáris ülések kezdetén és egymást váltva utána is folyamatosan jelen vannak, a szavazásokon pedig – az indítványok tartalmát nem mérlegelve – kizárólag tartózkodó szavazatot adnak le, ezt előre kinyilvánítva. 9. Az európai parlamenti képviselők sem lépnek fel fideszes és jobbikos képviselőkkel közösen semmilyen – hangsúlyozom: semmilyen – ügyben. 10. Semmilyen kérdésben nem fordulnak a köztársasági elnökhöz, nem keltenek olyan illúziót, hogy ő Orbántól független politikai tisztségviselő. 11. Nem fordulnak a hitelét vesztett Alkotmánybírósághoz, és az ombudsmant sem kérik ilyesmire.

Ezen túl ugyanúgy nem szabad nyilvános vitákban együtt részt venni fideszes politikusokkal, ahogy jobbikos politikusokkal eddig sem volt helyes. Mindez azt hivatott kifejezni, hogy a demokraták a rendszert nem fogadják el a magukénak, nem tekintik demokratikus jogállamnak.”

E logika mentén javasoltam a 2018-as választás után, hogy a demokratikus pártok ne vállaljanak semmiféle parlamenti és bizottsági tisztséget az alakuló új országgyűlésben. Nem azt mondtam, hogy ne induljanak a választáson, nem azt mondtam, hogy ne üljenek be az Országgyűlésbe, hogy ne legyenek tagjai országgyűlési bizottságoknak, mert az országgyűlési tevékenység nyilvános fórumot biztosít ellenzéki nézetek kifejtésére. Azt azonban igen, hogy tisztséget ne vállaljanak, mert az azt a hamis képet festi, hogy az országgyűlés nemcsak a Fideszé, de az ellenzéké is, ahogy demokráciába szokásos. Demokratikus pártjaink hallani sem akarnak ilyesmiről. Képviselőink ott díszelegnek az ülésteremben az elnöki illetve jegyzői pulpituson, a bizottsági üléseken az elnöki asztalnál. Továbbra is súlyos hibának tartom ezt. Ugyanilyen hiba a kuratóriumi tagságok elvállalása.
Téved Vágó, amikor azt hiszi, hogy nem lehet a közéletből való teljes kivonulás és a mindenre kiterjedő együttműködés között jó megoldást találni. Csak végig kell gondolni a dolgot. A képviselői alapdíj elegendő az ellenzéki tevékenység egzisztenciális megalapozásához, a külön tisztségekkel járó többletjövedelemről le lehet mondani.

Bréking nyúz, április 18. – Tudósítás a másik valóságból

0

A „minden idők” tarhálását bemutató Együtt, a fűt-fát összehazudó simicskista üzenőlap, illetve a kvízmester és a kígyóbűvölő esete a szerdai alternatív lapszemlében.

Juhász Péternek mégis miből van pénze pénz gyűjteni? – teszi fel a kérdést az Origo

„Egészen elképesztő méreteket öltött a kéregetés a politikus és pártjának közösségi oldalán, miután Juhász Péter elindította minden idők tarhálását. Több mint gyanús azonban, hogy sajtóértesülések szerint elképesztő összegek érkeznek a valós társadalmi támogatottsággal nem rendelkező  párt számlájára. Összehasonlításképpen: az ÁSZ-büntetést követően a Jobbiknak több mint két hét kellett 100 millió forint összegyűjtésére, az Együttnek erre elég volt bő egy hét. Felmerül a kérdés: honnan van a pénz?

Sok mindent fel lehet róni Juhász Péternek az alpári politizálástól kezdve élettársának bántalmazásáig, egy dolgot viszont nem lehet elvitatni tőle: az elmúlt napokban új dimenzióba helyezte a magyarországi tarhálási viszonyokat. A szűk piacról erősen kiszorulóban vannak a punkok és hajléktalanok, és a résbe benyomult az Együtt bukott vezetője a kis fehér dobozával.” (Origo: Juhász Péter és az Együtt Facebook-oldala tarháló fórummá alakult át)

A 888 izgatott lett egy indexes helyreigazítás miatt

„A kampányban óriási fordulatszámon pörgött az indexiánus propaganda. A Magyar Nemzet nem létező forrásaira támaszkodva fűt-fát összehazudtak a fideszes politikusokról. Azóta megy a mea culpa, megpróbálják visszaállítani a hitelességüket, egyelőre azonban kevés sikerrel, hiszen a napokban Lázár Jánossal szemben is pert veszítettek.

Az indexesek szeretik Bodolai Lászlót megnevezni a tulajdonosuknak, de az már kévéssé ismert tény, hogy az LMP őt delegálta a választási bizottságba. Tehát a lap munkatársai hiába kergetik a függetlenobjektivitás mítoszát, legalább két irányba is el vannak köteleződve. Néha Simicska, néha pedig Bodolai diktál.” (888: Már megint hazudott az Index című simicskista üzenőlap)

Bayer Zsolt matekozni tanít

„Az új sláger a vereségüket elviselni nem tudó gazemberek és/vagy szerencsétlenek repertoárjában, hogy választási csalás történt (azért a józanabbja csöndben beismeri, hogy nem történt ilyesmi), továbbá hogy a kormánypártok kisebbségben vannak, valójában többen szavaztak ellenük, mint rájuk, éppen ezért a parlamenti többségük illegitim, következésképpen a kormány is illegitim (lesz), a választás is illegitim, minden illegitim.

Akkor ideje, hogy bolyongjunk kicsit elmúlott választások számai között. Fölöttébb izgalmas lesz! …

És akkor most: a Fidesz–KDNP pártszövetség kapott mindösszesen 2 823 837 szavazatot, többet, mint eddig bárki bármikor. Ebből a határon túliak voksait kivonva a kormányzó erők kaptak 2 607 717 szavazatot, vagyis majdnem 300 ezerrel többet, mint az MSZP 2002-ben, illetve 827 ezerrel többet, mint az MSZP 1994-ben. Akkor az MSZP – mint mondtuk – a szavazatok 33 százalékával a mandátumok 55 százalékát szerezte meg.

A Fidesz most a szavazatok 50 százalékával a mandátumok 67 százalékát. Az első esetben az „aránytalanság” 22 százalékos, most 17 százalékos. Ám mindeddig soha nem merült fel, hogy egy választás nem igazságos, sőt az eredmény „illegitim”.

Unalmasak vagytok. És hazudoztok. És elegünk van belőletek. Kell még valamit mondanom, Ildikó?” (Magyar Idők: Számtanóra)

A Figyelőt érzékenyen érintette, hogy Vágó István szerint nem volt törvényes a választás

„Bizony, ezzel az állítással haknizott a kvízmester Kálmán Olgánál. …

A DK ezek szerint azt gondolja, hogy Budapest határain kívül az információk valamiféle láthatatlan falba ütköznek, nincsen internet, nincsenek újságárusok, és nincs RTL Klub. Aránytalan médiaegyensúlyról beszélnek, miközben index és a 444 éri el a legtöbb olvasót, a televíziós hírversenyt pedig az RTL Klub nyeri.

Arra lennék igazából kíváncsi, hogyan oldaná meg a kvízmester, és a kígyóbűvölő az információk szerintük igazságos elosztását? Mindenkinek kötelező lenne nézni több Olgát, és kevesebb Tényeket? …

A csalódott vidéki szavazók kommunikációjában sokkal inkább az látszik, hogy őket valaki tényleg elvágta a rendelkezésre álló információk és a rendelkezésre álló valóság egy részétől. Mert ha nem vágta volna el, akkor egy percig sem vették volna komolyan, hogy Gyurcsányból, Szél Bernadettből, vagy Vonából miniszterelnök lesz.” (Figyelő: Vágó István szerint nem volt törvényes a választás)

Bréking nyúz, február 9. – Tudósítás a másik valóságból

0

Soros, Soros és Soros. És Vágó István. A kormánymédia alternatív valóságából szemezgettünk.

A Magyar Idők szerint Karácsony Gergely Soros trójai falova

„A Soros György nyílt társadalomról alkotott elképzelésével szimpatizáló és a történelem süllyesztőjébe került Szabad Demokraták Szövetségének (SZDSZ) holdudvarához tartozó liberális értelmiségiek tűntek fel Karácsony Gergely tanácsadó testületében, amelyet a volt uniós biztos, Andor László vezet. A baloldal miniszterelnök-jelöltjének politikájára olyan személyeknek van döntő befolyása, mint Bojár Gábor, aki egykor a Soros-alapítvány vezetőségi tagja volt. (…)

Tehát Karácsony tanácsadóinak nem sok közük van az őt kormányfőjelöltként fölvállaló MSZP-hez; a grémiumban kétharmados SZDSZ-es és sorosista túlsúly érvényesül.”

A Pesti Srácok szerint Soros egy piti kalandor

„Soros György szeret tetszelegni a zseniális pénzügyi guru szerepében, és álságos dumával „objektív pénzügyi folyamatokra” hivatkozik, amikor „megsortolja” egy ország nemzeti valutáját. Tevékenysége nyomán recesszió, gazdasági csőd, elképesztő adósságterhek maradnak az adott országban. Az emberbarát, filantróp, migráns- és szegény segítő, a humanista és demokráciafejlesztő Soros György néhány piaci manőverét azonban érdemes felidézni. Olyanokat, amelyeknél megmutatta a valódi énjét: a kíméletlen spekulánst és a piti kalandort. (…)

Azért is érdemes emlékezni Soros „életművére”, hogy ha legközelebb látjuk könnybe lábadt szemmel beszélni, a világ sorsáért, vagy éppen Magyarországért aggódni, akkor ne nyúljunk egyből mi is a zsebkendő után. Érdemes észben tartani, hogy éppen ő az egyik oka, hogy a világban rosszul mennek a dolgok.”

A 888 szerint Soros lebukott Londonban

„Lelepleződött Soros György Nagy-Britanniában is, mert a brit jobboldali sajtó kiderítette és megírta, hogy a nagy „filantróp” – álcivil szervezeteken keresztül – dollár százezreket költ a szigetország belpolitikájának befolyásolására. Soros és ballib szövetségesei tegnap még elismerték a tényeket, ma viszont már antiszemitának nevezik azt, aki kimondja Sorosról az igazat. (…)

Ami Magyarország esetében már régóta zajlik, most Nagy-Britannia esetében is megtörténik. Soros Györgyöt, kitartottjait és az ő önkéntes politikai támogatóit egyáltalán nem érdeklik a tények és a valóság. Csak egy dolog számít: az hogy minden áron megvédjék a bevándorláspárti amerikai milliárdos érdekeit, és ezért soha nem restek bevetni az antiszemitizmus vádját a Soros ellen bármilyen kritikát megfogalmazók ellen.”

G. Fodor Gábor már-már állandó szerzője lesz az Origónak

„Vágó István. Gyurcsány elkötelezett híve, egyébként választott politikus azt írta Facebook-posztjában, hogy nehezen viseli a „kaftános-pajeszos-kalapos zsidók látványát”.

Majd méltatlankodott egyet, hogy amit mondott, azt kiszakították a szöveg kontextusából.

Oké.

Vágó tehát azt kéri, hogy nézzék meg, hogy mit mondott teljes egészében, de vajon egy jobboldalinál ezt miért nem teszik meg?

S végül, a 64 ezer dolláros kérdés: hogy néznének ki ma a címlapok, ha ezt egy jobbboldali politikus mondja?

Erre a kvízkérdésre azonban mindenki tudja a választ. Még talán Vágó István is.”

A polgárháború rossz vicc lenne…

„Magyarország derűsödik”- ezt az alcímet adta új műsorának a napokban 70. születésnapját ünneplő Nagy Bandó András, aki a nyilvánosság előtt évek óta alig szólalt meg, de most, az ünnepinek szánt előadóestjén felidézte a cseppet sem vidám „emút70évet”, az időnként szomorú „emútnyócévet”, illetve az örömtelen „emúthétévet”, s ezen kívül dühös hangú publicisztikával is felhívja a figyelmet a hatalom visszaéléseire.

  

Tényleg komolyan gondolod, hogy sok a jókedvű, vidám ember ebben az országban?

Ami itthon történik az nevetséges, és egyáltalán nem vidám. Inkább Móricz novellájának anyafigurája juthat eszünkbe. A történetben szereplő édesanya végül a koldustól kap egy krajcárt, hogy a szappanra való pénz meglegyen, de addigra már bezár a bolt. Amikor a hetedik krajcárt a koldustól kapják meg, már keservesen nevet, és vért köhög föl. Ezt az elfúló, fájdalmas nevetést hallom ma sok helyen az országban. Természetesen ezt a hangulatot szeretném műsoraimmal vidám, önfeledt kacagássá átalakítani.

Az elkeseredésben érzel már dühöt is?

Inkább értetlenséget, tehetetlenséget. „A miért hagytuk, hogy így legyen” érzése terjed, hiszen régóta megfogalmazódott már a felismerés, hogy a fejünk fölött dőlnek el a dolgok.

Rólunk döntenek, nélkülünk. Teszi ezt a diktatórikus hatalom annak biztos tudatában, hogy ma már szinte senki nem képes ellenállni, megszűnt a társadalom védekező mechanizmusa.

Sajnos így áll a helyzet Orbán Viktor Magyarországán. Az utca tele van a kormányzat által kihelyezett plakátokkal, hogy dühös indulatot keltve megállítsa a hozzánk érkező menekülteket. Ugyanakkor a kormányfőnek szava sincs arra a menekültáradatra, amely a legjobb szakembereinkkel húz el az országból. Pedig ezt a kivándorlást kellett volna időben megállítani. Aki teheti, a jobb fizetés, a nyugodt, kiszámítható jövő érdekében már rég elhagyta az országot, s vissza sem fordul.

Azon például jól szórakoztál, hogy nagykőrösi fellépésedtől a helyi hatalom trükkös aktivistája távol akart tartani?

Kínomban röhögtem az egészen. Ugyanis azt írta nekem ez a „szarkeverő”, hogy ha elmegyek hozzájuk Nagykőrösre, akkor Jobbikos figurák, ellenséges fogadtatásában lesz részem. Tehát jobb, ha lemondom az előadást, amelyre egyébként a helyi civil szervezet kért fel. Alaposan utánanéztem, de egy szó sem volt igaz az egészből, barátsággal vártak, s távol állt tőlük a rendzavarás szándéka. A fellépésem sikeres volt, a hajam szála sem görbült meg. Érdekesség: Vágó István ugyanezt a levelet kapta meg, de ott már DK aktivistának mondta magát a delikvens.

Tehát a neked, meg a Vágónak írt levél szövege szinte azonos. Ugyanaz a helyi kormányhoz közeli aktivista írta…

Pontosan ezért nevettem, persze kínomban. A napnál világosabb, hogy a Fidesz ma annyira fél, hogy minden ellenzéki hangot el akar hallgattatni, s távol tartani a várostól. Miközben Nagykőrös egy csendes, unalmas kisváros, ahol megállt az idő.

Ma minden a politikáról szól, olyannyira, hogy vidéki körutad egyik állomásán egy garantáltan „politikamentes műsort” rendeltek tőled. Ez is politika?

Ma a Fidesz és a félelem uralkodik az országban, s persze Soltvadkerten is, ahol egy egész napot töltöttem. A meghívóm is félt, hiszen a település narancssárga színű, de az előítéletek miatt én is szorongtam, így hát elkerültem a politikát. Az interaktív verses-dalos gyermekműsoromban igyekeztem a helyi gyerekeknek először a magyar nyelv szeretetéről, az olvasás gyönyörűségéről beszélni. A később megtartott szavalóversenyen alsó tagozatosok mondták a verseimet. Zsűriztem is a produkciójukat, és azt se bántam, hogy a tüneményes versmondók látták rajtam a meghatottságot. Végül este egy felnőtteknek szóló produkcióval szórakoztattam az ott megjelent száz-százhúsz embert. A meghívóm jelezte, hogy a tüntetően távolmaradók később már sajnálták, hogy nem jöttek el.

Gondolod, hogy oldódott a „másként gondolkodókkal szembeni gyűlölet?

Feltétlen, de ha meghallgattak volna, akkor kiderülhetett volna számukra is, hogy egyformán vagyok kritikus a jobb-, és baloldallal,

van mondanivalóm Orbánról is, és Gyurcsányról is, de mindig az érdekel, aki a pályán focizik, és nem az, aki a cserepadon ül.

Akkor a megrendelés értelmében nem is politizáltál?

Nézd, akik eljöttek az előadásomra, megtapasztalhatták, hogy én a hülyeség, az ostobaság és a gazemberség pártsemleges kritikus ellenzéke vagyok, nem pedig az ellenzéki pártok egyik politikusa.

Azért korábban Hódmezővásárhelyen elindultál az LMP színeiben Lázár János ellen. Vagy erre már nem is emlékszel?

Független jelöltként indultam, az LMP támogatásával, de nem voltam, és nem lettem a párt tagja. Tudtam, hogy le nem győzhetem Lázár Jánost, de nem is ez volt a cél, csupán az, hogy több figyelmet kapjon Schiffer pártja, épp a jelenlétem miatt. Idén is lehettem volna független jelölt, hívtak, de végül nemet mondtam. Mindig is Ludas Matyi aspektusból, tehát a kisember szemszögéből fogalmaztam meg a kritikámat, ezért maradok inkább magán morgolódó…

Előfordult veled az átkosban, hogy a fellépéseid, vagy a rádiókabaré felvétele előtt azt kérték, hogy ne szidd a rendszert, vagy ne politizálj?

Ha így lett volna, akkor sokan elhagytuk volna a pályát a francba. Nyíltan persze az egypártrendszert és a szovjet csapatok „ideiglenes” magyarországi tartózkodását a Rádiókabaréban nem bírálhattuk, legalábbis az adásba kerülés esélyével. A sorok között természetesen ezekkel is foglalkoztunk, tehettük, hisz a hallgatók megtanultak a sorok között olvasni. Elég volt cinkosan összekacsintani a közönséggel, s elkezdeni egy kétértelmű mondatot, a közönség azt befejezte magában. Az önálló estjeim mindegyike tele volt rendszerkritikus poénokkal, amelyeknek jó része még ma is aktuális, de nem mindenhol lehetne elmondani.

A diktatúra idején könnyebb volt megnevettetni az embereket, mint ma a illiberális demokráciában?

Ha a letűnt rendszerben bementem egy hatalmas sportcsarnokba, akkor tudtam, hogy mindenki egyet akart: az oroszok menjenek haza a francba, szűnjön meg az egypártrendszer, legyen végre demokrácia.

Ma nem érzem a közös akaratot, amely minden magyart összefogna. Ma az emberek legfeljebb azt akarják, hogy dögöljön meg a másik párt vezére, s bukjon meg a kormány, vagy az ellenzék.

Pedig sokkal jobb lenne, ha a jó Magyarországért küzdés ügye egyben tartana bennünket. Ehhez persze olyan kormány kéne, amely nemcsak a saját fanatikusainak és oligarcháinak, hanem minden magyarnak jót akar. Ehelyett ma a félelem az úr, s bizonyos helyeken még viccelni sem lehet a kormánnyal, akkor sem, ha több döntésük és cselekedetük kínosan abszurd, szürreális és nevetséges.

Ezért írtad valahol, hogy az Orbán rendszer nem is Kádár, hanem Rákosi rezsimjéhez hasonlít?

A felsoroltak közül minden rendszerben éltem, van tapasztalatom, talán ez az egyetlen előnye, hogy már hetven éves vagyok. A rendszerváltás óta most, először újra azt látom, hogy egy olyan rezsim alakult ki, amely merev ideológiára épül. Szinte követhetetlen, majdhogynem „egyházi” hierarchia alakult ki a kormánypártban, és az államvezetésében. Nyilvánvaló az is, hogy mindent ellep a korrupció, nevetséges, hogy Orbán veje, Tiborcz István – ez a kis tacskó – az ország egyik leggazdagabb embere lett. Pedig ott van Pécs, a szar lámpáival, éjszaka nem lehet az utcán látni, amiért „áldják” Tiborczot a pécsiek.   De említhetném Debrecent, ahol Kósa Lajost csak úgy hívták, hogy „mínusz 30 százalék”.

A hangodban az elkeseredettséget és a dühöt érzem, nem pedig a csipkelődő humort.

Nehéz akkor viccelődni, amikor az újságban azt olvasod, hogy a lengyel kormány politikája elleni tiltakozásul – ami nagyon hasonlít a mienkre – Varsóban, október 19-én felgyújtotta magát egy férfi.  Elkeserítő, ha a XXI. században csak az ilyen, „öngyilkossági kísérletnek” nem nevezhető figyelemfölkeltésben bízva lehet tiltakozni egy országvesztő politika ellen. Hisz ma a lengyel kormány éppúgy átlép a demokrácia szabályain, mint a magyar kormány, magához öleli az alkotmánybíróságot, és kérdőjelessé teszi a bírói függetlenséget. Kaczynszki lényegében Orbán Viktor nyomában jár.

Emberek között járva érzékeled, hogy az emberek rosszkedvűek, kevesebb vicc születik, amin aztán röhögni lehet?

A nép ajkán a mai napig születnek viccek, de egyre többnek témája a diktatúra, az önkény, a félelem. Hallottam már frissített Sztálin és Rákosi élcet, melyekben Orbán volt a „főhős”. Ezeket fiatalok is terjesztik, akik az „az eredetit” nem is ismerhetik. Viszont a hatalomnak kötelessége lenne felismerni, hogy a miniszterelnök, Orbán Viktor a diktátorokról szóló sutkák főszereplője lett. Ami egyébként dermesztő.

Ehhez képest én tárgyszerűen, de a humor eszközeit használom kormánybírálatra. Persze nem azt mondom, hogy kímélem Lázárt, Kósát, Szijjártót, nem beszélve „rezsi Szilárdról”. Amikor a szolnoki polgármester lekurvázta a nyugdíjas asszonyokat, akkor jelentős önuralomra volt szükségem. És nézd meg: ma is ő a polgármester. De amikor ezeket az urakat bírálom, akkor soha nem utcai harcos módjára. Elég, ha ők úgy viselkednek.

A közönséged egyáltalán tudja-e, hogy miről beszélsz? Hiszen a vidéki lapok kormánykézbe kerülése után bizonyos hírek el sem jutnak a kisvárosokba. Ezt érzékeled?

Rossz hírem van a kormány számára: akik az előadásaimra eljönnek, azok szinte valamennyi botrányról szóló hírt jól ismerik. Tehát még maradt a tájékozódásnak valamennyi lehetősége az országban. Persze vannak agymosott emberek, elsősorban a falun élők, akik bármeddig hülyíthetőek. Remélem persze, hogy azzal tele lesz a média, ha ez az egész aljasságra épülő rendszer összedől.

Korábban azt ígérted, hogy lemondod majd a Mészáros Lőrincz féle megyei újságot. Megtetted?

Megjött a számla, de eszemben sincs megújítani az előfizetést. Sokan vagyunk így, ugyanis a lapból már lehetetlen tájékozódni. Talán majd a választások után… Bár azt olvasom, hogy ha az ellenzék nem kétharmaddal nyer, akkor hiába szerzi meg az egyszeri többséget, kormányra kerülve könnyen megbukhat, hisz a legfontosabb intézmények a Fidesz irányítása alatt maradnak.

Talán erre gondolt Kornai János is, amikor azt írta, hogy az Orbán rezsim szinte leválthatatlan.

Remélem, Orbán nem várja meg, amíg előjön az első ember-fáklya, amit követhet a tűz. Ezt nem kéne megvárni.

Borzalmas lenne, ha a magyarokat továbbra is egymás ellen uszítanák, s eljutnánk egy polgárháború peremére. Az bizony nagyon rossz „vicc” lenne.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK