Kezdőlap Címkék Unió

Címke: unió

Orbánt csak szívlapáttal lehet meggyőzni

Nekirontottak Orbán Viktor hívei Judith Sargentininek a saját Facebook oldalán azután, hogy a nevével fémjelzett jelentést megtárgyalták az Európai Parlament belügyi, állampolgári jogi és igazságügyi bizottságában. Válogatott ocsmányságokat vágtak a jelentéstevő fejéhez. Volt már ilyen, hogy nem a rossz hírt fogadták lesújtva Orbán hívei, hanem a rossz hír hozóját kezdték mocskolni. Ferenc pápát például demens vénembernek nevezték nemrégiben, amiért nem úgy gondolkodik a menekültekről, a szegénységről és úgy általában a keresztényi tanításokról, mint Orbán Viktor.

Most Judith Sargentinit találták meg, az ő Facebook oldalát lepték el a Magyarországról érkező gyalázkodó üzenetek. Pedig a jelentéstevő csak azt tette, amit az Európai Unió felelős embereinek már rég meg kellett volna tenniük. Megelégelte, hogy Orbánék mindenkivel szembemennek az autópályán, felmarkolják a pénzt, mert erre jó nekik az Unió, de értékközösséget már nem vállalnak vele,

Most nem történt más, mint ami már rég a levegőben lógott. Belátható közelségbe került, hogy a Fideszt és vele Orbánt kirakhatják a Néppárt frakciójából, Magyarországot azzal fenyegetik, hogy elzárják a pénzcsapokat, és felfüggesztik a Magyarországnak szánt fejlesztési pénzeket.

Akik nem értik, hogy idáig miért nem lépett fel keményebben az Unió, ismerik ugyan Orbánt, de nem ismerik az Európai Uniót, és annak elsőszámú intézményét az Európai Parlamentet. Az Európai Parlament ugyanis egy demokratikus, és éppen ezért lassú, körülményes, valamint jelentős mértékben bürokratikus szervezet, amely ráadásul teli van külön érdekekkel, mely érdekek még lassúbbá teszik a döntéseket.

Velük szemben ott van Orbán, aki nem demokratikus, és ebből kifolyólag nem is körülményes. Ha ő valamit kitalál, arról nem kell konzultálnia senkivel. Délelőtt dönt, délután megcsinálja.

Ezt nem fogták fel eddig az EU testületeiben, és talán még most érzik át teljesen. És nem azért, mert a felfogóképességük ezt nem tenné lehetővé, hanem mert ezeket a testületeket demokratikus viszonyok között, demokratikus viták eldöntésére hozták létre.

Amit Orbán képvisel, az a demokrácia világában, az európai kultúrkörben nem értelmezhető, mert kívül esik ezen a tartományon. Nekünk, akik idehaza demokratának valljuk magunkat, és támogatjuk a jogállamot, mert abban látjuk az egyén szabadságának kiteljesedését, szimpatikusak ugyan a diplomatikus és udvarias megnyilatkozások, ám épp ezek miatt kellett rendre azzal szembesülnünk, hogy Orbán idehaza rendre úgy állíthatja be brüsszeli kalandozásait, mintha már megint győzött volna.

Miközben Orbán Brüsszelben a párbeszéd fontosságáról beszél, és a közös európai érdekek fontosságát helyezi előtérbe, idehaza arról papol, hogy meg kell állítani Brüsszelt, mert a mi érdekeinktől idegen dolgokat akar rákényszeríteni a magyar emberekre.

Régóta játssza ezt Orbán, és még játszhatja sokáig. Idehaza van hozzá sajtója, több is, mint elég. A vidéki Magyarországon, ahol még mindig csak kevesen nézik az internetet, és leginkább a közmédiából, valamint Andy Vajna TV2-jének hazugságaiból tájékozódnak, simán beveszik a kormányzati kommunikáció aljas maszlagjait.

Az Európai Uniónak, amely nem harcra, hanem együttműködésre jött létre, már rég fel kellett volna vennie a kesztyűt, és változtatni a harcmodorán. Felfogni, hogy Orbán nem érvekkel, hanem széklábbal a kezében támad, vele nem lehet vitatkozni, mert mire az első érv elhangzana, ő addigra már tucatnyi tockost és sallert kiosztott.

Az Európai Uniónak előbb-utóbb fel kell ismernie, hogy Orbánnal szemben csak akkor van esélye, ha fejbe vágja őt egy szívlapáttal.

Narancsvidék

Leírtam már néhányszor és azóta sem változott a véleményem: Orbán Viktort és kormányát nem az Európai Unó fogja eltávolítani a hatalomból. Nem is az éppen regnáló amerikai elnök, vagy, teszem azt, Angela Merkel.

Ezt a harcot – hogy a Fidesz szóhasználatával éljünk – nekünk magyaroknak kell megvívnunk. Nem lesz könnyű, mert alapvetően békés népség vagyunk. Nem szoktunk a csatához, hiába is állítja ezt szeretett vezérünk. Ő is leginkább a szájkarate műfajában vitézkedik – igaz, abban gyakorlatilag verhetetlen.

1989-ben készen kaptuk a szabadságot. Nem kellett küzdenünk érte, a nagy Szovjetunió szétesésével ölünkbe hullott a függetlenség. Nem tettünk érte semmit, ezért nem is igazán tudtuk megbecsülni. Azt hittük, csak akkor ér valamit, ha vele együtt a jólét is eljön. Ha utolérjük, talán le is hagyjuk Ausztriát, Németországot.

Amikor csalódtunk a várakozásunkban, megsértődtünk a szabadságra. Igazságtalanok voltunk vele és édestestvérével, a demokráciával. Talán most majd jobban megbecsüljük. Most, amikor elveszni látszik, mert az újabb kétharmad azt tesz velünk, amit csak akar. Egyedül csak a bölcs belátásában bízhatunk, hogy nem számolja fel a demokratikus jogrend maradékát, megmaradhatnak a civil szervezetek, a néhány független, vagy annak látszó újság, tévé, rádió.

Ha jókedvükben találjuk az urakat, talán a narancson kívül, más gyümölcs is teremhet a magyar ugaron.

Fenntartom azt az állításom, hogy az Európai Uniónak nem dolga, hogy helyettünk elküldje Orbánt, de a szombati tüntetés megmutatta, hogy talán egy kicsivel több segítséget érdemelnénk. A korábbiaknál egyértelműbb kiállással, kevesebb taktikázással és megalkuvással, többször, hangosabban és érthetőbben elmondhatnák Brüsszelben az urak, hogy mindenki megértse: nem Magyarországot és a magyar embereket támadják, amikor a kormány politikáját bírálják.

A választás után, egészen szombatig, azt gondoltam, hogy megérdemeljük a sorsunkat. Most is ugyanezt gondolom, ám hozzátenném: a sok fiatal miatt, akik megmozdultak, mert Magyarországon szeretnének magyarok maradni, jobb sorsot érdemelnénk annál, mint ami vár ránk.

Európa érdekeit sértik Trump reformjai

0

Trump adóreformja ellentétes a nemzetközi joggal és károsan hat a globális gazdaságra és kereskedelmi háborúhoz vezethet- legalábbis ettől tartanak az Európai Unióban.

Washingtonban a szenátus megszavazta a Trump-reformot és aligha kétséges, hogy a képviselőház is így tesz majd. A német közszolgálati média, a Deutsche Welle ezzel kapcsolatban megírja, hogy öt európai hatalom pénzügyminiszterei közös levelet küldtek Stephen Mnuchin amerikai pénzügyminiszternek, melyben részletesen elemezték a Trump-reformok várható hatását a globális kereskedelemre és persze mindenekelőtt az EU és Amerika kapcsolatára. Németország, Nagy Britannia, Franciaország, Spanyolország és Olaszország pénzügyminiszterei szerint a Trump-reform sérti a WTO alapelveit, melyek a világkereskedelmet szabályozzák. America First- hirdette és hirdeti Trump, de veszélyes lehet, ha az Egyesült Államok nem veszi figyelembe a mások érdekeit. Különösen nagy gond ez az Európai Unióban, melynek legfontosabb partnere még mindíg az Egyesült Államok.

Az európai pénzügyminiszterek mindenekelőtt azt kifogásolják Trump reformjaiban, hogy az nem veszi figyelembe, hogy az EU és az USA közötti kereskedelemben a forgalom felét a cégen belüli szállítások jelentik. Márpedig ezeket 20 százalékos különadó terhelné abban az esetben, ha a külföldön működő leányvállalat nem az USA szabályai szerint adózik. Vagyis ezzel arra akarják rávenni az amerikai cégeket, hogy vigyék haza a termelést külföldről.

Ez diszkriminációt jelent és nem felel meg a WTO szabályainak, melyeket az USA aláírt.

Ugyanez a probléma a pénzügyi szféra számára kijelölt 10 százalékos különadóval.

Ez a cégen belüli átutalásokat sújtaná, vagyis büntetné a külföldön működő amerikai, és az USA területén működő európai cégeket.

A harmadik ilyen probléma a licenc díjak ügye: ha egy amerikai cég exportra használja fel a licencet, akkor csak 12,5 százalékos adót kell fizetne míg különben 21 százalékot. Ez diszkrimináció, hiszen burkolt exporttámogatást jelent- írták az európai pénzügyminiszterek.

Az EU brüsszeli bizottságának négy vezetője hasonló tartalmú levelet küldött Washingtonba.

Mind a két levél nemcsak az USA pénzügyminiszteréhez ment el, de a washingtoni honatyákhoz is. Válasz nem jött, vagy legalábbis a sajtó nem tud erről viszont a washingtoni szenátus megszavazta a Trump-reformot. Aligha kétséges, hogy Amerika tovább halad a nagyhatalmi önzés útján. Kérdés, hogy mit szól ehhez a világ legnagyobb kereskedője, az Európai Unió és Kína, mely a globális kereskedelemben már megelőzte Amerikát, hogy a többi országról már ne is beszéljünk…

A Deutsche Welle közszolgálati médiának nyilatkozó szakértők nemigen hagytak kétséget afelől, hogy a Trump reformok súlyosan sértik Európa érdekeit. Arról, hogy mit lehetne tenni az amerikai önzéssel szemben, természetesen megoszlanak a vélemények, de abban mindenki egyetért, hogy az EU semmiképp sem hagyhatja szó nélkül azt, hogy Trump az adóreformmal súlyosan belegázolt európai szövetségeseinek gazdasági érdekeibe.

Szabadságharc helyett érdemes partnereket keresni Brüsszelben

0

Az elmúlt héten az Európai Parlament a költségvetési csomag részeként megszavazta, hogy az ingyenes InterRail-bérlet programja jövőre többszörös, összesen 12 millió eurós keretből működhessen. A program egyik mentora és koordinátora, Ujhelyi István Európai Parlamenti képviselő, az alábbiakról tájékoztatta a Független hírügynökséget

Újabb magyar siker Brüsszelben: megtöbbszörözte az Európai Parlament az ingyenes InterRail-bérletprogram jövő évi büdzséjét, így bizonyos, hogy 2018-ban a kezdeti néhány tucat után több ezer magyar fiatal lehet részese az egyedülálló programnak. Kitartó munka eredménye, hogy

az európai fiatalok utazását segítő program – az ellendrukkerek várakozásával ellentétben – nem hogy elsorvad, hanem a most megszavazott tizenkétmillió eurós éves keretből új szintre emelkedik.

Ilyen az, amikor nem kuruckodó plakát-forradalmat vezetünk az európai közösséggel szemben, hanem a magyarok érdekét szem előtt tartva tárgyalunk, partnerséget keresünk és ajánlunk az európai közösség többi tagjának.

Az ingyenes InterRail-bérlet programjának alapgondolata két német fiatal politikai aktivistától származik. Újhelyi István elsőként karolta fel és nyújtotta be Vincent-Immanuel Herr és Martin Speer javaslatát az Európai Bizottsághoz. A kezdeti nehézség és politikai ellenállás után (köszönhetően többek között annak, hogy a Néppárti frakcióvezető Manfred Weber is az ügy mellé állt) végül sikerült áttörni a bürokratikus falakat és némi módosítással ugyan, de tesztüzemként elindult a program.

Az elmúlt esztendőben több tucat magyar középiskolás jutott hozzá az ingyenes utazáshoz,

a jövőre kibővített keretösszegnek köszönhetően számuk is bizonyosan megtöbbszöröződik.

Az ingyenes vonatbérlet programja a példa arra, hogy a hazafias érdekképviselet és az értékvezérelt európaiság nem hogy ellentétes, hanem kiegészítői egymásnak. Ez nem pusztán „ingyen-vonatozásról” szól, hanem az európai fiatalság lehetőségeinek kinyitásáról, az integráció sikeres mélyítéséről, a kultúrák közötti jobb kommunikációról. Most, amikor az Európai Unió létét és értelmét számos populista erő kérdőjelezi meg, ez egy hosszú távon érvényes és eredményes válasz lehet az európai közösségeket szétverni szándékozóknak.

Radikális változások, vonzó programok kellenek, hogy a fiatal európaiak a demokrácia támogatói és ne a közös értékeinket szétverő illiberálisok tapsgépei legyenek.

LMP: Bizarr költésekre készül Lázár feleségének alapítványa

0

A Miniszterelnökséget vezető Lázár János felesége Farkas Flórián miniszterelnöki biztoshoz hasonlóan egy olyan szervezet vezetőjeként „herdálja” az uniós pénzeket, amely elesett, kiszolgáltatott emberek segítésére kapott támogatást – mondta Hadházy Ákos, az LMP társelnöke csütörtökön, Budapesten tartott sajtótájékoztatóján.

Az ellenzéki politikus kifejtette, Lázár János felesége annak a koraszülött gyerekek családjával foglalkozó Korábban Érkeztem Alapítványnak a kuratóriumi tagja, amely 1,2 milliárd forintos uniós támogatást kapott egy próbaprogram létrehozására.

Hadházy Ákos szerint az alapítvány „bizarr, elképesztő” költésekre készül, amit „gazemberség” hagyni. Példaként említette, hogy míg a programban dolgozó negyven mentor havi 50 ezer forintot kaphat majd munkájáért, addig a módszertant kidolgozó szakértői óradíj 53 ezer forint lehet.

Az LMP társelnöke úgy fogalmazott, az alapítványnál „mindenre szeretnének költeni, csak arra nem, amiről szólna ez a projekt”. Hangsúlyozta,

szakértői díjakra, kutatásokra és marketing kiadásokra 507 millió forintot,

a projekt költségvetésének 42 százalékát szánják, eszközbeszerzésre 124 millió forintot, az alapítvány fenntartására 489 millió forintot, képzésre és a mentorok fizetésére pedig 140 millió forintot.

Hadházy Ákos kérdésekre válaszolva elmondta, azt szeretnék, ha leállítanák a szóban forgó programot és a pénzből például inkubátorokat vásárolnának.

Felcsút, a szerencsétlen kis falu

0

Naná, hogy Lázár János őrjöng, mert az Európai Parlamenti Költségvetési Ellenőrzési Bizottság küldöttsége meg akarja tekinteni a 600 millió forintnyi uniós pénzből finanszírozott felcsúti kisvasutat.

Vagy azért aggódik a nagyszerű Lázár, mert attól tart, hogy ezek a dögök le akarják nyúlni ezt a hamisítatlan magyar hungaricumot, hogy majd maguk építsék meg az Európa legnyugatibb és legkeletibb, illetve legészakibb és legdélibb pontját összekötő kisvasutat, Cabo da Rocától a Bajdara-folyótól 8,5 km-re eső helyig, illetve a Nordkinn-foktól Punta de Tarifáig. Vagy attól tart a nagyszerű Lázár, hogy a küldöttség titkos tagja lesz egy pszichológus vagy pszichiáter, akinek kutatási területe

a péniszirigység, a libidó, a nárcizmus és az autoerotizmus.

Az is tetszik, hogy mind a nagyszerű Lázár, mind a tündöklő Deutsch tiltakozása során arra hivatkozik, hogy felháborító, hogy ezek „azt a projektet vizsgálják, amelyet a magyar miniszterelnök szülőfalujában valósítottak meg” ( így dörög Lázár), illetve „miért pont ennek a „szerencsétlen kis falunak” a beruházását vizsgálják, ahol épp ott született a miniszterelnök, s ahol nem volt semmi probléma, mert ha lett volna, már nyomozna a magyar hatóság” (így tréfálkozik Deutsch).

A hatóság vizsgálatában biztosak lehetünk. Ami pedig a magyar miniszterelnök szülőfaluját, ezt a „szerencsétlen kis falut” illeti,

ezek a bunkó vizsgálóbiztosok már tényleg semmit nem tudnak Európáról, az európai hagyományokról, vallási és kulturális tradíciókról.

Mert lám, már azt sem tudják, hogy a tér, ez a hatalmas lengeteg, nem homogén, nem egynemű, hiszen van szent tér is („Ne jöjj ide közel – mondja az Örökkévaló Mózesnek -, vedd le a sarudat a lábaidról, mert a föld, amelyen állasz, szent föld” (2Mózes 3,5). Szent tér, ahol az istenség megmutatkozik, ahol mások a szabályok (templom, zsinagóga, mecset, Felcsút), ahol másként kell viselkedni, s ahová a profán világ nem hatolhat be.

Tahó bunkók ezek mind!

Forrás: Gábor György, Facebook.

Moszkva lesz az új Brüsszel?

0

„Nem állítom, hogy a kezdetektől létezik egy mesterterv és minden lépés az EU elhagyásának irányába történik, de valószínű, hogy ezzel mint reális alternatívával, jó ideje számolnak, és megpróbálnak erre is felkészülni” – írja Gál Zsolt a pozsonyi Új Szóban.

„Vajon Orbán Viktor tényleg képes lenne kivezetni Magyarországot az Európai Unióból, egyenest bele az orosz érdekszférába? Minden racionális érv ez ellen szól, a történelmi tapasztalatok, az unióhoz képest elenyésző orosz gazdasági kapcsolatok (külkereskedelem, beruházások), az igencsak kudarcos gazdasági és társadalmi modell, amit a Kreml építget, és a magyar társadalomban még mindig meglévő nagyon magas elutasítás.” (…)

„Ha Orbán úgy gondolkozik, hogy illiberális államának építése közben eljuthat arra a szintre, amit az EU már nem tolerálhat (mert már olyan szinten ássa alá az uniós demokratikus normákat), akkor

az unió elhagyása hatalma megőrzésének záloga lehet.

Maga kérheti a kilépést, vagy a többi tagállam fogja szankciókkal büntetni Magyarországot, esetleg Budapest „csak” kimarad a szorosabb integrációból, valamiféle legkülső körben, az EU-periférián. Az uniós források mindenképpen apadni fognak, még ha marad is a status quo. 2020-tól kevesebb pénz jön Brüsszelből, vagy sokkal kevesebb, esetleg töredéknyi – attól függően, hogy melyik szcenárió válik valóra. Mivel ezek a pénzek jelenleg lélegeztetőgép módjára tartják életben a magyar gazdaságot, valamivel részben ki kell váltani őket.

Itt jöhetnek a képbe az orosz meg kínai kölcsönökből építendő beruházások.

Orbánnak ilyen külső forrásokra a hatalma fenntartására és oligarcháinak meg strómanjainak etetésére feltétlenül szüksége lesz.”

„Nem állítom, hogy a kezdetektől létezik egy mesterterv és minden lépés az EU elhagyásának irányába történik, de valószínű, hogy ezzel mint reális alternatívával, jó ideje számolnak, és megpróbálnak erre is felkészülni, meg ebbe az irányba is hangolni a közvéleményt. Legalábbis minden jel erre utal, sőt egy csomó lépésnek csak így van logikája. És, hogy mi lesz a közvéleménnyel?

Nos, illiberális államban nem feltétlenül szabadok a választások.

Nem, nem a jövő évire gondolok, amelyek nem lesznek ugyan tisztességesek (a kormány óriási fölényben lesz a média és a források tekintetében, továbbá magára szabta a választási rendszert). De még szabad választás lesz (értsd nem kell eredményt hamísítani), a Fidesz így is nyerhet. De mi van, ha 2022-ben már ez sem lesz elég?”

Nyomd ide a suskát, aztán akkor lássalak, amikor semmikor!

Orbán Viktor levelet írt Jean-Claude Junckernek, az Európai Bizottság elnökének, Azt kérte tőle, hogy az Európai Unió fizesse ki a magyar határvédelmi költségek felét, 135 milliárd forintot. Magyarországnak ugyanis cirka 270 milliárd forintjába került, hogy megvédje Európát a bevándorlóktól.

Nem is fogott vastagon a főpincér ceruzája. Mondhatott volna többet is, kis lovag! Kérhette volna az egész összeget. Vagy még annál is többet, mondván, azóta infláció volt.

De kérhetett volna kevesebbet is, hiszen köztudott, hogy Magyarország, szemben a hanyatló Európával, jól teljesít. Nekünk meg sem kottyan a 270 milliárd forint, amibe a háromezer határvadász üzembeállítása valamint a kerítés került. Nekünk ez nem pénz, nem is azért kérjük, mintha szükségünk lenne rá.

Csak azért vetjük fel a témát, hogy Európában is érezzék: a szolidaritás nem maradhat meg a szavak szintjén. A szolidaritásnak ára van. Mi ugyan, ha kell, ingyen is megvédjük Európát, de akkor Európa nem tudja majd értékelni ezt a gesztust. Ha nem kérünk védelmi pénzt Európától, azt gondolhatják, hogy mi egy szánalmas, magunkat büszkének mondó, ám valójában az uniós pénzekért kuncsorgó ország vagyunk.

Olyanok, akik még 1294 menekültet sem hajlandók befogadni.

Ezért kérjük most a 135 milliárd forintot. Hogy ne gondolják rólunk, hogy mi nem viseljük szívünkön a menekültek ügyét. Akiket ugyan illegális bevándorlóknak szoktunk nevezni, és hazai szóhasználatban a terroristákkal mossuk össze őket. Nem azért, mert nem viseljük a szívünkön a sorsukat, hanem mert azt szeretnénk, hogy a magyar emberek jövőre is ránk szavazzanak.

Ezért kell nekünk a 135 milliárd forint. Hogy jövőre is legyen pénz stadionokra, a felcsúti kisvasút meghosszabbítására.

És lehetnek még előre nem látható költségek. Ha kívánja Juncker úr, ez utóbbiakat is részletezzük.

6 milliárd eurót adnának Líbiának

0

Az Európai Parlament elnöke bejelentette: a migráns áradat megállítására ugyanolyan egyezményt kell kötnünk Líbiával mint amilyet Törökországgal írtunk alá 

6 milliárd eurót adtunk Törökországnak, hogy ne jöjjenek a migránsok, ennyit kell fizetni Líbiának is!- javasolja az Európai Parlament elnöke. Antonio Tajani az olasz La Repubblica című lapnak nyilatkozott. Ezt már Olaszország belügyminisztere is javasolta, de ő még csak 3 milliárd eurót  kért. Jelenleg Itáliában van is egy megállapodása egyes líbiai milíciákkal, amelyek vállalták, hogy visszatartják a migránsokat. Csak épp nem ingyen. Az olasz kormány fizet, és így a migránsok száma csökken Itáliában, ahol már telt  ház van. Idén eddig 100 ezer migráns érkezett Afrikából.

Azzal persze Antonio Tajani is tisztában van, hogy hosszabb távon egy ilyen migráns egyezmény nem oldja meg a problémát.

Az okot kell megszüntetni vagyis azt, hogy a fiatalok nagyon jelentős része semmiféle jövőt nem lát maga előtt Afrikában. 50-60 milliárd eurót kellene Afrika fejlesztésére fordítanunk- javasolja az Európai Parlament elnöke. Aki szerint aztán ez az összeg felmehet akár 500 milliárd euróra is, ha a magán szektor követi Brüsszelt.

Korábban Oettinger, az EU költségvetési biztosa úgy nyilatkozott, hogy a Törökországnak járó esedékes három milliárd euró sincs meg. Ebből ugyanis csak egymilliárdot vállalt az EU, a többit a tagállamoknak kellene befizetni. Németország már vállalt 500 milliót, de még másfél milliárd hiányzik.

Olaszország a maga részéről nyakig el van adósodva: több mint 1300 milliárd euró az államadósság!

Mely egyre csak növekszik. Hamarosan választások lesznek és ezzel a kínos problémával ilyenkor senki sem kíván foglalkozni. De ki fog leperkálni ilyen csillagászati összegeket Afrika fejlesztésére vagy akár a migráns probléma ideiglenes rendezésére? Ezzel kapcsolatban sem Antonio Tajaninak, az Európai Parlament elnökének sem másnak nincs világmegváltó ötlete. Legfeljebb annyi, hogy fizessenek mások

Büszke európai ország

– Oszt jónapot!
– Jónapot uram. Parancsol valamit?
– Csak erre jártam, te féltökű junijós.
– Mifelénk nem szoktak csak erre járni, tisztelt uram. Ez itt egy nemzetközi szervezet.
– Tudom, vazze’, ne nézzé’ tahónak. Gondútam, megnézem, hogyan vagytok.
– Köszönjük, megvagyunk. Ha netán rátérne a lényegre… Tudja, az idő pénz.
– Benéztem, hogy lássam, mi van veletek, vazze’.
– Mondtam már uram, megvagyunk. Ha lehetne, egy kicsit konkrétabban…
– Ronda ez a függöny, vazze’. Mink odahaza nem tennénk ki ilyen szart. Az asszonynak van ízlése…
– Ön bejön ide, pénzt kér, és közben a függönyeinket szidja?
– Nem leszünk gyarmat, ércsed már meg, vazze’! Elárulnád, hogy sikerült ma ilyen ízléstelen nyakkendőt felvenned?
– Maga az én nyakkendőmmel foglalkozik? Idejön pénzért…
– Montam már vazze’, hogy épp erre jártam. És hiába ügyeskecc, nem engedek a nyomásodnak. Juszt se nem leszünk gyarmat!

– Mi nem mondtuk uram, hogy legyenek gyarmat.
– Nem montátok? Figyúzz, te balfék, hoztam néhány hazai újságot. Tele vannak veletek a lapok… Most látom csak ott, fenn a sarokban.
– Mit lát, uram?
– Egy pókhálót, te félfejű tetű. Szok valaki nálatok takarítani?
– Uram, elárulná végre, hogy mennyi pénzre van szüksége?
– Nem kell a pénzed, montam már. Már sokszor láttam ezt a ronda épületet, gondútam, megnézem eccer, mi lehet az.
– És? Hogy tetszik?
Sehogyan se. Gáz itt minden. Te meg kifejezetten antipatikus vagy, vazze’.
– Akkor hát, mi legyen a pénzzel, uram?
– Nem bánom, ha annyira akarod, holnap beküldöm érte valamelyik alkutyámat. De legyen előre kikészítve, nincs nekem időm a zidijóta pénzetekkel bíbelődni.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!