Kezdőlap Címkék Tv

Címke: tv

Célkeresztben – Megkésett kávé Szele Tamással

Valami egyszerű tejeskávét kérnék, kisasszony, nincs jól ma a gyomrom – sosincs jól, ha észreveszem, hogy dróton próbálnak rángatni. Ráadásul üvegszálason, mert azon jön az internet. Itt olvasom a HVG-ben, hogy a Facebook beengedte a sajtót a dublini központjába egy pár óra erejéig, hogy megmutassák: miképpen védelmezik az EP-választások tisztaságát.

Maga az írás jó, részletes és élvezetes, de engem leginkább a politikai manipuláció technikája ragadott meg. Hát hiába, ez már a Big Data és a mesterséges intelligenciák kora. És az benne a legérdekesebb, hogy a befolyásolás személyre szabott – ilyen még nem volt a történelemben, és nagyon sokat fogjuk vakarni még a fejünket, míg megszabadulunk ezektől a módszerektől.

Tulajdonképpen a Facebook egy végtelenül naiv és jóindulatú állásponttól jutott el a mostani kétségbeesett kapkodásig. Eredetileg ugyanis az volt a célja, hogy összehozza a valamiben egymáshoz hasonló embereket, és nem egyszerűen csak a beszélgetések témakörei alapján szelektált, mint a fórumok, hanem az ízlésbeli különbségeket is figyelembe vette – ugyanis ha valaki sokat emleget valamit, még nem biztos, hogy azért teszi, mert rajong érte. Lehet, hogy utálja. Tehát az algoritmus, ami közösséget lett volna hivatott építeni, nem pusztán a felhasználók megadott adatainak alapján osztotta a megszólalásaikat, hanem a tevékenységüket is elemezte. Nyilvánvaló, hogy ha valaki sokat mozog egy ilyen közösségi oldalon, az algoritmus is sokat tud meg róla – minél tevékenyebb, annál többet. Akit pedig a munkája is odaköt, arról valószínűleg majdnem mindent.

Ez nem is lenne baj, ha csak annyira használnák fel, amennyire eredetileg szerették volna.

Eredetileg az egyik cél az volt, hogy a lelkes horgász horgászokkal találjon kapcsolatot, a lelkes focirajongó a csapatának kedvelőivel, a vasútmodellező más vasútmodellezőkkel.

És emellé a horgásznak horgot reklámozzanak, a focirajongónak a csapata mezét, a vasútmodellezőnek kisvasutat. Mindenki jól jár: a felhasználók is, a hirdetők is.

Vagyis járt volna. Ugyanis körülbelül a Brexit előtti kampány idején – ne feledjük, ez akkor volt, amikor a közösségi oldal egyik fő célja még az volt, hogy a felületére csalogassa a teljes világsajtót, és ez sikerült is – valakik, valahol rájöttek arra, hogy hiszen a politika is áru és azt is lehet reklámozni. Csak ügyesen kell beállítani a célcsoportok paramétereit. Hogy ezek kik voltak és hol, azt büntetőjogi felelősséggel nem merném állítani, de Szentpétervár Olgino negyedében keresném őket, ha rájuk akarnék találni. Bár semmi szükség a keresésre, úgyis ott vannak mindenhol.

No, szóval ott tartottunk, hogy a Facebook nem csak közösségi oldal, hanem világméretű hirdetési felület is. Ha valaki jól megfizeti, a hirdetése eljut minden megcélzott felhasználóhoz. És – rajtuk kívül senkihez sem. Innentől kezdve pénz és célzás kérdése minden.

A Brexit-kampány idején tele volt a világsajtó a rengeteg abszurd álhírrel, rendszerint szándékos ferdítésekkel, amiknek vagy semmi alapjuk nem volt, vagy létező híreket tekertek ki olyan vadul, hogy ember nem ismert volna rájuk eredeti formájukban. Ilyen volt például, hogy ha az Egyesült Királyság uniós tagállam marad, akkor

  • Betiltják a görbe uborkát. Nem igaz, ez nálunk is terjedt, pusztán arról volt szó, hogy az Unió egyik papírszaporító bizottsága minőségi kategóriákat állított fel ebben a kérdésben, és csak az az uborka lehetett első osztályú, ami nem túl görbe (bár hogy ennek mi köze a minőséghez, azt nem igazán indokolták meg). A rendelkezést végül 2009-es hatállyal eltörölték. A Brexit-kampány hét évvel később volt.
  • Folyósítani fogják a halottakat és a csatornába öntik őket. Az EU semmi ilyesmit nem tervezett, a Flamand Temetkezési Szövetségnek volt az ötlete, hogy egy, addigra már több amerikai államban bevezetett módszert honosítson. Az Európai Bizottság csak azt vizsgálta, hogy ez egyáltalán biztonságos-e.
  • Betiltják a tejeskancsókat. Ennek az volt a magva, hogy a Valenciai Egyetem – tehát nem az Unió! – egy vizsgálata szerint nagyobb eséllyel lehet belőlük fertőzést összeszedni. Az EU-nak annyi köze volt az egészhez, hogy Valencia az Európai Unió területén található.
  • Korlátoznák, hányszor lehet kávézóba menni. Ördögöt: annyiról volt szó, hogy az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság egyik jelentése szerint napi 400 milligramm koffein bevitele – ami nagyjából négy rövid kávénak felel meg – még nem veszélyes az egészségre.
  • Nem lesz szabad tucatjával árulni a tojást. Dehogynem: csak arról volt szó egy EP-vitában, hogy fel kelljen-e tüntetni a darabszám mellett a tömeget is a csomagoláson.
  • Le kell halkítani a skót dudákat. Hát ez még Első Edwardnak sem sikerült, pedig őt a Skótok Pörölyének nevezték a maga idejében. De az Unió nem is akart ilyesmit – arról volt szó csupán, hogy az uniós tagállamok által is jóváhagyott egyik jogszabály azokat a munkavégzőket védi a halláskárosodástól, akik a munkájuk közben erős zajnak vannak kitéve. A skót dudások munkáltatójának írja tehát elő, hogy biztosítson füldugót a zenészeknek, mert a tartós halláskárosodás nagyjából a negyedüket érinti. Vagyis nem a hangszerekre kell hangtompítót faragni.
  • A kisgyerekek nem fújhatnak lufikat. Dehogynem: mindössze a vékonyabb latexlufikra kell egy figyelmeztetés, hogy 8 év alattiak felnőtt felügyelete mellett fújhatják fel, a három év alattiaknak pedig nem lehet olyat gyártani, amit lenyelhetnek.

Köszönet és hála az Eurologusnak, amely annak idején kigyűjtötte ezt a pár kirívóan nagy szamárságot a dübörgő kampányból. És ezek mind a Facebook segítségével jutottak el a célközönséghez – amiben az a baj, hogy ha én megírok valamit egy újságba, mondjuk azt, hogy sajtból van a Hold, akkor azt minden olvasó látja, Neil Armstrongtól kezdve, aki személyesen tapasztalta, hogy nem így van, az ötéves Pistikéig, aki viszont esetleg elhiszi. Tehát nem válogat a közlés, mindenkit megtalál, ha butaságot írok, mindenki nevetni fog rajtam és a naivabbak sem hiszik majd el. Azonban ha úgy paraméterezem egy fizetett Facebook-hirdetésben a cikk célközönségét, hogy csak a négy és hat év közötti, olvasni már tudó, de nem túl értelmes gyermekekhez jusson el (ez mondjuk így lehetetlen volna, ez csak egy példa), akkor a megcélzott olvasók száz százaléka fogja elhinni, amit kap, és nem találkozik kritikus közönséggel, amelyik például egy kommentben megcáfolná az állításokat.

Teljes a siker. Ahogy a HVG írja:

„A brexitről szóló szavazás után a brit sajtó szociológusokkal, politológusokkal és pszichológusokkal kereste a végeredmény okát. De eltartott hónapokig, mire kiderült, hogy a látóterükön kívül emberek tömegeit hergelték például azzal az álhírrel, hogy küszöbön áll Törökország EU-csatlakozása, és akkor 70 millió muzulmán rohanja le Nagy-Britanniát.” (HVG)

Márpedig ezerféleképpen lehet paraméterezni. Mondjuk úgy is, hogy egy helyi érdekű hírt csak az adott település lakói kapjanak meg, így ha teszem azt, Kutyabürgözdön manipulálja valaki hazugságokkal az önkormányzati választásokat, azt Budapesten maximum véletlenül tudja meg a sajtó: vagy akkor, ha egy bürgözdi elküldi nekik a manipuláló anyagot. De normális körülmények között nem kerül be a nem helyi lakosok hírfolyamába.

„A 2018-as magyar kampányban is fontos szerepet játszottak a kormánysajtó által futtatott „migránsvideók”. A TV2 Tények rajongói oldalának nincs 100 ezer követője, de egyszer csak elkezdett videókat posztolni, pár hét alatt 122-t egészen április 8-ig, amelyek közül 86-nak a címében is szerepelt a migráns szó. A korábban ilyen filmeket nem közlő TV2 13 milliós nézettséget hozott össze a kampány legfontosabb heteiben, majd április 8-at követően elnémult, több videót nem közölt.” (HVG)

Hát ez bizony szintén kampány-manipuláció volt, csakhogy átcsúszott a politikai reklámok szűrőjén: ugyanis ha ezeket szépen, becsületesen a kormánypárt adta volna fel, politikai hirdetésként, akkor korlátozták volna a forgalmukat a közösségi oldalon, vagy akkora pénzt kértek volna a tizenhárom milliós nézettségért, amennyi nem érte volna meg a Fidesznek.

Azonban a TV2 televíziótársaságként, médiumként szerepel a Facebookon, és ilyen minőségében oszthatta a videókat, az algoritmus nem ismerte fel, hogy propagandával van dolga (egy tévétársaságtól még elfogadható is lenne, hogy a műsorait rövid videókkal ajánlja).

Azonban azt, hogy kiket céloztak meg a videókkal, kikre paraméterezték a terjesztésüket, csak hárman tudják: a TV2, a Facebook és a Jóisten. Ez utóbbi remélem hozzácsapja mindkét érdekelt számlájához ezt is az Ítélet Napján: de a Facebook csak hatóságnak adta ki az ilyen adatokat eddig, külön megkeresésre. Most az változott, hogy a Facebook bevezette a magyarul Hirdetéstár név alatt futó eszközt. Ennek segítségével mostantól hét évre visszamenően ellenőrizni lehet majd, kik mit és mennyiért hirdettek a közösségi hálóban, és azzal hány embert értek el, mi azok életkori és nemi megoszlása, földrajzi elhelyezkedése (2018-ra azonban nem adnak adatokat). Azt is meg lehet nézni, megegyezik-e az adott oldal fenntartója és a hirdetés finanszírozója. ()

Rendben van, ezt az eszközt használhatjuk ezentúl a burkolt politikai hirdetések leleplezésére – de vajon fogjuk is? Kéne… Vannak még ezen kívül magyar anyanyelvű moderátorok is a dublini Facebook-központban, ezek közül a HVG egyet látott, de nem beszélhettek vele – és tulajdonképpen ezek azok a bizonyos óvintézkedések, amik az EP-választások tisztaságát óvják. A Hirdetéstár, a médiaoldalakon megjelenő információs névjegy és a moderátorok.

Hát ez biza nem sok, ha azt nézzük, hogy ezzel szemben bármilyen politikai párt létrehozhat egy fedőcéget vagy egy fiktív személyt, és megszórhatja ezeken keresztül a közösségi oldal bármely, általa kiválasztott szegmensét a célzott hazugságaival.

Az a gond, hogy bárki bekerülhet bárkiknek a célkeresztjébe, csak az illető csapatnak legyen elég pénze megfizetni a hirdetést és elég esze megfelelően paraméterezni a célcsoportot.

Márpedig ez hatalmas üzlet, tengernyi jövedelmet hoz és erről a pénzről sosem fog lemondani a világcég, hiszen ebből él. Talán nem is nagyon akarja: a választást ellenőrző központban összesen negyven munkaállomás van. Az Európai Uniónak meg két éve 510,1 millió lakosa volt, ekkora a célcsoport, illetve legyen kisebb, hiszen nem mindenkinek van számítógépe és nem mindenki lépett be a Facebookra. Legyen csak háromszáz millió. Az is nagy falat negyven embernek.

Nem hiszem, hogy ha lesz botrány a választási kampány alatt és miatt, abból a Facebook ilyen óvintézkedések segítségével ki tudna maradni. Ezt talán még Mark Zuckerberg sem hiszi. Egy megoldás lenne: aránytalanul több emberi adminisztrátort alkalmazni sokkal több regionális központban és le kéne mondani a mamutbevétel egy részéről.

Na, ez lesz az, amire sosem kerül sor.

2018 (szubjektív) legjobbjai – Áder-magyar értelmező szótár

A Független Hírügynökség megszerezte Áder János államfő újévi beszédének hiteles magyar fordítását. A szöveget elsőként mi tesszük közzé.

Az MTI közlése szerint az államfő az újév első perceiben sugárzott beszédében minden jóakaratú embernek, minden magyarnak, a nemzet minden polgárának boldog új esztendőt kívánt, mindenkinek, aki szeretteire gondolva ugyanazt érzi, ugyanazt kívánja „széles e hazában”.

A szöveg magyar fordítása: az államfő elnézést kért a magyar emberektől, amiért idáig nem nyilvánult meg a nemzetet érintő fontos kérdésekben. A pártok fölöttiséget úgy értelmezte, hogy nem foglalkozik a hazai belpolitika alakulásával, nem szól bele abba, hogy számtalan esetben sérült a jogállamiság, a demokratikus intézmények kiüresedtek, az egészséges verseny helyett pedig a csókosok vagyonosodása vált általánossá Magyarországon.

Áder János bizakodásra okot adó új esztendőt kért az elesetteknek, a segítő kezet nyújtóknak, a szárnyaikat próbálgatóknak. Reményeiket valóra váltó új esztendőt kért az új álmok megálmodóinak, az okos terveket kovácsolóknak, a hitet másokban is táplálóknak. Békés új esztendőt kívánt az elnök a járt úton haladóknak, és a járatlan utat választóknak, az áldozatot vállalóknak, a gyermekeikért szeretve aggódóknak, a személyes vágyaikból közös jövendőt építőknek, mindenkinek, aki „másokkal együtt vagy éppen magányosan ünnepelve a szeretteire gondol”.

A szöveg magyar fordítása:  Áder János itt valójában azt kívánta elmondani: szégyenteljesnek tartja, hogy a kormány milliárdokat költ arra, hogy a magyarokban gyűlöletet keltsen a civil szervezetek, valamint más nemzetek tagjai iránt. Ellenséget kreál ott, ahol nincs, megbélyegez másokat, hamis vádak alapján indulatokat szít. Ezzel, mondja az államfő, a kormány a lényeges dolgokról akarja elterelni a figyelmet, például az egészségügy kritikus helyzetéről, az oktatás vállalhatatlan állapotáról, valamint a szegénységről, amely egyre több magyar családot érint.

A köztársasági elnök szerint az új év első perceiben elhangzó jókívánságok sokasága bizonyítja, hogy természetes vágyunk legjobb énünkkel fordulni a másik felé. Kiemelte: mindenki azt szeretné, ha családjával, barátaival osztozna a szeretetben, az új év örömében, a reményteli bizakodásban. „Bármiben hiszünk, bármilyen célok vezérlik életünket, ilyenkor nem fukarkodunk egymásnak újra és újra sikert, boldogságot kívánni. Őrizzük meg e pillanat varázsát az egész esztendőben!”

A szöveg magyar fordítása: Haladéktalanul abba kell hagyni az adófizetők pénzből finanszírozott gyűlöletkampányt, a kirekesztést, valamint azt a hazugságokra épülő politikát, mely minden bajunk forrását az amúgy nem létező Soros-tervben látja. Áder János szerint a Brüsszel elleni hangulatkeltés nem szolgálja a magyar érdekeket, és ő személy szerint ezért is sajnálja, hogy csak most, 2018 első perceiben emelte fel a szavát e visszás jelenségekkel szemben.

Áder János hangsúlyozta: rajtunk múlik, hogy az első órák öröméből, reménységéből, szeretetéből mennyi marad velünk a folytatásra. „Tudunk-e azzal a bizalommal fordulni embertársainkhoz, amivel a legjobbat kérjük számukra az óév végén, az új esztendő kezdetén? És amit ilyenkor oly sokszor megfogadunk: elhagyjuk-e rossz szokásainkat, megőrizzük-e azt a lelkesedést, amivel most régi – új célokat tűzünk magunk elé? Tisztelettel, megbecsüléssel fordulunk-e barátaink, munkatársaink, szomszédaink felé?”

A szöveg magyar fordítása: Áder János megígérte, hogy a jövőben valóban a köztársaság elnökeként fog viselkedni és megnyilvánulni. A globális felmelegedést, valamint a Föld jövőjét érintő ökológiai problémákat továbbra is fontosnak tartja, de mostantól Magyarország jelene sem lesz közömbös a számára, ezért a jövőben minden rendelkezésére álló  eszközzel fel kíván lépni az egész országot behálózó és gyengítő korrupció, valamint a demokratikus jogállam lebontóival szemben.

Az államfő Assisi Szent Ferenc gondolataival zárta beszédét: „szeretet legyen ott, ahol ma gyűlölet van. Megbocsátás, ahol bűn. Egyetértés széthúzás helyett, Legyen igazság, ahol tévedés van, És öröm ott, ahol ma szenvedés. Sötétség helyén hit legyen!”

A szöveg magyar fordítása: Befejezésként az államfő azt kérte a magyaroktól, hogy ne üljenek fel a hazug propaganda által terjesztett gyűlöletbeszédnek. Akik valóban keresztény embernek tartják magukat, ítéljék el azokat, akik a kereszténység álarca mögé bújva Jézus tanításaival ellentétes eszméket terjesztenek, azaz, gyűlöletet keltenek mások iránt, az elesetteket pedig nem felsegítik, hanem lerúgják az út széléről a szakadékba.

Fábry csak viccelt, amikor lefasisztázta Orbánék tévéit?

Két nappal ezelőtt Fábry Sándor műsora kapcsán arról írtam, hogy már a magát jobboldalinak tartó értelmiségnek is elege van abból, ami az országban zajlik. Nem a csak a korrupció nem fér össze az értékrendjükkel, de azt is egyre nehezebben tolerálják, hogy a kormány gyűlöletkeltésre használja a hatalmát és a sajtóját.

Tanult barátom, Zöldi László, akinek kiváló blogja napi rendszerességgel foglalkozik a magyarországi média dolgaival, lehűtötte – tegyük hozzá: mérsékelt – lelkesedésemet. Ezt írja legutóbbi bejegyzésében: „Az ellenzéki orgánumok ugyanis csak azt hallották ki Fábry Sándor szavaiból, amit ki akartak hallani. Ő azonban nem is annyira a hatalmon lévőkön csipkelődött, mint inkább az ellenzéken köszörülte a nyelvét. Ama politikusokon, újságírókon és kommentelőkön, akik elszigeteltségükben és elkeseredettségükben hajlamosak a fasisztázásra.

Mondatát úgy értelmezem, hogy ha már ti lakájmédiának nevezitek azokat a tévéket, amelyekben én is megjelenek (vagy megjelenhetnék), akkor tovább fokozom a fránya minősítést, hogy nyilvánvalóvá tegyem az árnyalatlanságát. Kijelentésének megítéléséről árulkodott a stúdióban ülő közönség magatartása. Nem mertek rajta igazán nevetni, mert azon morfondíroztak, vajon mit is mondott ez a Fábry. Nos, az a helyzet, hogy Fábry ironizált. Márpedig az irónia azért értelmiségi fegyver, mert kétélű. Nemcsak golyó megy ki a csövén, hanem a légnyomás miatt vissza is üthet.

Ám a hatalom nem értelmiségi. Épp olyan süket az iróniára, mint a közönség. Nem azt hallja meg, hogy Fábry Sándor a maga furmányos módján védte meg a tehetetlenségében toporzékoló ellenzékkel szemben, hanem hogy az udvari bolond elégedetlen a királyi média működésével. Erre meg is van az oka, de azt nehéz elvitatni tőle, hogy csipkelődése ellenére azonosult a hatalmon lévők értékrendjével. Mondandójának színe az azonosulás, fonákja pedig a csipkelődés.”

Ezt írta Zöldi László, és ez volt az oka annak, hogy újra megnéztem a Fábry-műsor vonatkozó részét. A közönség valóban zavartnak tűnt: volt nevetés, meg taps is, de egetrengetőnek, frenetikusnak egyik sem volt mondható.

Nem tudom, hogy kinek van igaza

Az Echo TV Sajtóklub című műsorában számon kérték Fábryn, hogy akkor most mondja el, hogyan is gondolja ezt a fasisztázást, ez azonban nem jelent semmit, a hatalomnak, ahogyan Zöldi László is írja, nincs humorérzéke.

Már nem vagyok biztos benne hogy igazam van, és Fábry a mostani kiszólásával tényleg figyelmeztetni akarta az övéit, hogy eddig, és ne tovább. Már nem vagyok biztos benne, hogy számára – és még sok jobboldali értelmiségi számára – valóban vállalhatatlan az, amit Orbán Viktor és kormánya Magyarországon és Magyarországgal művel.

De az ellenkezőjét sem merném biztosan állítani. Ha Fábry tényleg viccelt, akkor azt ezúttal meglehetősen alacsony színvonalon tette. Szakmailag nem volt a topon, legalábbis, nem jött le a porondról, hogy megjegyezését iróniának, poénnak szánta, és nem az övéinek, hanem az ellenzéknek üzent.

Ha valóban ironizálás volt a célja, akkor azóta már neki is tudnia kell, hogy a kilőtt golyói célt tévesztettek.

A jobboldali értelmiség ébredése

„– Jaj, ha már a média. Szóval komolyan mondom. Tényleg. Most ugye, hogy van ez, hogy M1 meg Echo TV meg HírTV, három fasiszta jellegű kormánypárti televízió van, és van úgy, hogy egy este mind a három helyen elcsípem Kovács kormányszóvivőt, például. És akkor kattintgatsz, hogy kicsit menekülnél, és akkor itt is Kovács, ott is Kovács vagy a rosszabbik változat, Bakondi”.

Zavarban vagyunk, mert nem tudjuk, hogy miért épp most keletkezett zavar az erőben. A fenti idézet ugyanis nem valamilyen idegenszívű, ballib, vagyis bevándorláspárti személy szájából hangzott el. Fábry Sándor beszélt így november 22-én, a Duna televízióban.

Sokan vannak, akik már régóta azt gondolják, amit Fábry most kimondott. ám most a kormányoldal számára hiteles, vagy eddig hitelesnek tartozó prominens illető mondta el mindezt.

A helyzetet tovább tetézi, hogy a műsort leadta a Duna TV, amely szintén ahhoz az istállóhoz (MTVA) tartozik, melynek egyik ékkövét, az M1 televíziót Fábry fasiszta jellegűnek nevezte.

Fábry Sándor humorista a Fidesz holdvarához tartozó, magát jobboldalinak mondó értelmiség egyik zászlóshajója. Nyilván nem rögtönzött, nem ott helyben szopta a saját ujjából a fenti mondatokat, ezért is lenne jó tudni, hogy miért és miért épp most jött mindez elő belőle.

Akikkel erről beszéltem, első reakciójuk az volt, hogy megkezdődött a menekülés a süllyedő hajóról. Szerintem ez nem igaz, nem tartunk még ott. A hajó nem süllyed, legalábbis semmi jele annak, hogy idővel a víz alá kerül. Előbb-utóbb persze el fog süllyedni, és amikor majd elmerül, nagyon gyorsan tör be a víz, de elég a táblázatra nézni, hogy belássuk: ennek ma még nincs semmi jele.

Egy másik, jóindulatúbb változatban nem patkányokról és süllyedő hajóról esik szó, hanem arról, hogy a jobboldali, vagy mondjuk úgy, konzervatív értelmiség gyomrát is kikezdi az, ami most van. A jogállam lebontása, a szabadságjogok semmibe vétele, a lopásról nem is szólva. Mert vannak olyan emberi értékek, amelyek nem attól függnek, hogy valaki jobb, vagy baloldali, liberális netán konzervatív.

Én azt gondolom, hogy az igazság valahol máshol van. Ott például, hogy a valóban hívő embereket bántja, hogy kedvenc, magát kereszténynek mondó kormányuk nem Jézus tanításait követi. Nem segíti, hanem üldözi a szegényeket, az elesetteket.

Igaz, Orbán értelmisége idáig jól el volt ezzel a tudattal, valahogy elhelyezte a maga világrendjében – mitől változott volna meg ez hirtelen? Talán attól, hogy amit a kormány és médiája tesz, az már egyre többek számára vállalhatatlan. 2010-ben még tán trendi volt a NER követőjének lenni, mára ez jobb társaságokban kínos. Talán ennek adott hangot most Fábry és ezért lőtt fel egy figyelmeztető rakétát az övéinek. Azt üzente nekik: nem jó, hogy a Fidesz lesajnált, szomorú, önmagával megbékélni nem tudó helyet  csinált a hazából.

Lassan a jobboldalon is eljön az ideje az ébredésnek. Az álom szép volt, a találkozás valósággal nehéz lesz.

Nem szűnik meg az N1TV

0

Bár több munkatárs távozott a Jobbikhoz közeli televíziótól, és olyan hírek is szárnyra kaptak, hogy megszűnik az N1TV, a csatornát működtető alapítvány szerint a tévé nem szűnik meg.

Mint közleményükben írják, „Kiegyensúlyozott Médiáért Alapítvány, mint az N1TV médiaszolgáltatója biztosítja minden nézőjét, hogy tovább kívánja működtetni a Nemzeti 1 Televíziót. Több munkatársunk a mai napon váratlanul jelezte, hogy távoznának hazánk első számú webtelevíziójának kötelékéből, ennek ellenére a televízió működni fog továbbra is. Az N1TV élére megbízott főszerkesztőnek Lánczi Richárdot eddigi szerkesztőt neveztük ki, az új munkatársakat hamarosan bemutatjuk.”

Álhírrel égette magát a köztévé

Nem múlik el nap, hogy a közmédia valamelyik ékessége ne riogatná nem túl nagyszámú közönségét a migránsok rémtetteivel. Már a közmédia minden hallgatója és nézője tudja, hogy Nyugat-Európában lehetetlen élni, félelem és reszketés uralja a mindennapokat, és az emberek csak testőrökkel mernek közlekedni az utcán.

Ez a valóság a Lajtától nyugatra, s mindez a gonosz és elvetemült  migránsok miatt van, akik élhetetlenné teszik az egykor szebb napokat látott nagyvárosokat.

Az M1 nevű köztévé megint belefutott egy pofonba. Nem először, és vélhetően nem utoljára. Egy drezdai verekedésről tájékoztatták a nézőket, a főszereplők, mint mindig, most is a migránsok voltak. Ám úgy tűnik, egy verekedés már nem éri el a hallgatók és nézők ingerküszöbét, a békeidőben elrettentőnek számító információt még meg kellett fejelni valamivel.

Kapóra jött a hír, rá is repült rendesen az M1, hogy Essen várost (a település neve németül azt jelenti, hogy „enni”) a ramadán miatt átnevezik Fastenre (ami böjtöt is jelent). Erről számolt be az M1 riportja, ha másért nem, azért, hogy Józsi bácsi Békésborzadályon, és Mari néni Dunarettentőn hozzájusson a napi rettegés-betevőjéhez és beleremegjen a hírbe.

Sajnos a köztévé amúgy gondos, szakmailag felkészült, valamint pártatlan és minden tekintetben hiteles munkatársai azzal nem számoltak, hogy a város átnevezéséről szóló információ a vicces álhíreket gyártó portáltól, a Noktarától származik.

Történt már hasonló, a média történetében. Igaz, 1938-ban, nem volt tetten érhető a szándékosság. Akkor egy rádiójáték okozott kalamajkát – nem idehaza, hanem az Egyesült Államokban. Az történt, hogy nem sokkal azután, hogy egy bizonyos Richard Pierson, a Princeton Egyetem híres csillagásza a marsi élet valószínűtlenségéről nyilatkozott a CBS rádióadón, egy hengerszerű meteorit csapódott be New Jersey környékén, amiből egy csápos földönkívüli mászott elő – majd a szemeiből sugárzó hővel gyakorlatilag elhamvasztotta az összegyűlt tömeget.

Persze, mindez nem a valóságban történt meg, csupán az Orson Welles által rendezett, H. G. Wells Világok harca című novellája alapján készült hangjátékában, amit 1938. október 30-án, épp a Halloween előtti napon sugároztak.

Miután sokan csak később kapcsolódtak be a műsor hallgatásába, azt hitték, hogy valódi híreket hallanak. Kitört a pánik, mindenki menekült, amerre látott. S bár a megfakult emlékezet – valamint az erre támaszkodó legendagyártók szerint – a rádiójáték országos pánikot okozott, utóbb kiderült, hogy „csak” néhány millióan gondolták igaznak a hallottakat – igaz, ezen rádióhallgatók egy része azt hitte, hogy németek és nem marslakók inváziójáról van szó.

Külön szerencse, hogy az M1 és a közmédia egyéb csatornáit nem sokan nézik, így csak kevesen csinálnak hülyét magukból azzal, hogy egy műveltségi vetélkedőben Essen neve helyett Fastent adják meg helyes válaszként.

Egy megrögzött tüntető emlékirata

Rade Radovanović belgrádi újságíró, a majdnem megtörtént szerbiai rendszerváltás utáni tüntetések örökös moderátora, a meggyilkolt Đinđić miniszterelnök legjobb barátja, a belgrádi háborúellenes mozgalom vezéralakja a Független Hírügynökséggel megosztotta a szerb tömeges tiltakozások során szerzett tapasztalatait.

A sebtében szervezett tüntetésektől az ellenzék összefogásáig

Már alig emlékszem, hogy mikor is kezdődtek az első tiltakozások Slobodan Milošević rendszere ellen. Ha emlékezetem nem csal, az első tömegesebbet a demokratikus ellenzék szervezte és 1990. június 13-án történt. A követelések akkor a következők voltak: országgyűlési és elnökválasztások kiírása, tisztességes választási feltételek, a média, elsősorban a Belgrádi TV megnyitása az ellenzék számára is. A fő szervezők a Szerb Megújhódási Mozgalom és a Demokrata Párt voltak.

A nagygyűlés a belgrádi Köztársaság téren volt, ahol Vuk Drašković (SZMM) arra szólította fel a tömeget, hogy rohamozza meg a televíziót, amelyet a Milošević-rezsim Bastille-ának nevezett. Így többezer tüntető (nem több mint tízezer) a televízió Takovska utcai bejárata előtt gyülekezett. Itt erős rendőrkordon várt bennünket. Arra a kísérletre, hogy a tüntetők áttörjék a kordont és bejussanak az épületbe a rendőrség gumibotokkal válaszolt.

Káosz keletkezett, mindenki menekült, ahogy tudott. Gumibotos ütlegelést kapott többek között Borislav Pekić ismert író (magyarra a Veszettség című regényét fordították le). Sérüléseket szenvedett a Demokrata Párt akkori elnöke, Dragoljub Mićunović is.

Ezek a tiltakozások egészen az 1996/97-es tömeges, polgári elégedetlenséget tükröző tüntetéssorozatokig nem ingatták meg a Milošević rendszert, de kifejezték az ellenzék közös akaratát.

1990 novemberében tartották az első többpárti országgyűlési és elnökválasztásokat. Az ellenzéknek megengedték, hogy szerepeljen az állami televízió választási műsoraiban. Így kerültem én is a képernyőre, Várady Tiborral, Svetlana Slapšakkal, Nebojša Popovval és Pešićtyel. Az UJDI-t, a Jugoszláv Demokratikus Kezdeményezést képviseltük. Milošević hatalmon maradt.

1991. március 9-én került sor a talán legismertebb tüntetésre. A kiváltó ok: egy csúsztatásokkal teli kommentár az állami híradóban. Az egyik szerkesztő lehazaárulózta az ellenzéki vezetőket. Külföldi zsoldosoknak nevezte őket.

Egész nap tartottak az összetűzések a rendőrség és a tüntetők között. Két halálos áldozat is volt: Branivoje Milinović gimnazistát a London nevű közismert belgrádi útkereszteződésnél revolverlövésekkel ölték meg a Smeredevoból idevezényelt rendőrök. Mirko Kosović rendőr pedig, a tüntetők elől menekülve, a Beogradjanka nevű toronyépületből zuhant ki.

Aznap délután a szerb parlament épületében letartóztatták Vuk Draškovićot és még egy tucat párttársát. Egy Naser Orić nevű rendőrtiszt végezte a letartóztatást. Később mint Srebrenica bosnyák katonai parancsnoka és hágai vádlott vált híressé/hírhedtté. Orić állítólagos kegyetlenkedése a környező szerb falvak lakossága ellen volt a srebrenicai mészárlás „indoklása”.

1991. március 9-én este a jugoszláv államelnökség szerbpárti felétől kapott felhatalmazás alapján, Milošević harckocsikat vezényelt Belgrád utcáira.

A tüntetéseket másnap az egyetemisták folytatták, követelve a letartóztatottak szabadon bocsájtását.

Milošević meghátrált. Megparancsolta Radmilo Bogdanović belügyminiszternek és Dušan Mitevićnek a televízió igazgatójának és néhány szerkesztőnek, hogy mondjanak le.

Mellékágként megjelentek a háborúellenes megmozdulások is. 1992. május 31.-én, az ostromzár alatt élő szarajevóiakkal való szolidaritás jeléül megszerveztük a Fekete szalag elnevezésű demonstrációt.

A Slavija tértől az Albániáig a polgárok fekete papírdarabot tartottak a magasba a fejük felett, ezzel egy hatalmas fekete csíkot alkotva. A tüntetést civil szervezetek mint a Polgári parlament, Polgári kezdeményezés, a Nők feketében és jómagam hoztuk össze. Kb. százezren jöttek el, a legfontosabb követelés pedig a következő volt: Megálljt a boszniai háborúnak!

1992. júliusában ismét a Milošević-rezsim ellen tüntettünk. Ezeket a megmozdulásokat a DEPOS (az egyesült demokratikus szerb ellenzéki koalíció) szervezte. Követeltük Milošević lemondását és az új választások kiírását. Új formát találtunk. Minden este a szövetségi parlament épülete előtt gyülekeztünk és végigsétáltunk a belvároson. Éjfél körül fejeződtek be a séták. Ezekkel egyidejűleg az egyetemisták is sztrájkoltak.

Mivel én voltam a kihangosított beszélgetések egyik vezetője, rávettem a vendégeimet, értelmiségieket, szakszervezeti vezetőket, hogy a háború ellen is szólaljanak fel.

Az elcsalt választások utáni tüntetéssorozat

A polgári elégedetlenség elemi erővel tört fel 1996-ban. A kiváltó ok, hogy a Milošević-rendszer addig nem tapasztalt választási csalást követett el, miután az uralkodó házaspár (Milošević és jókora politikai ambíciókkal megáldott szélsőbalos felesége, Mira Marković) megtudta, hogy elveszítették az önkormányzati választásokat a körzetek több mint 90 százalékában. Az uralkodó Szerb Szocialista Párt delegáltjai, a központ utasítására és az ellenzéki tagok mellőzésével átírták a már aláírt jegyzőkönyveket.

Azonnal tömegtüntetések kezdődtek, először Nisben, utána Belgrádban, majd egész Szerbiában, Vajdaságban.

Ez egy általános, hónapokig tartó lázadás volt a rezsim és a Házaspár ellen. Csak 1997 márciusában fejeződött be, miután az EBESZ (Gonzales-bizottság) a csalások előtti eredményeket szentesítette.

A mindennapos tüntetéseket a városokban és falvakban az Együtt (a három legnagyobb ellenzéki párt koalíciója) helyi stábjai szervezték, a belgrádi központok csak koordináltak. Ezzel egyidejűleg, ugyanazzal a követeléssel (ismerjék el a valós eredményeket) az egyetemisták is tüntettek nap nap után Belgrádban, Nisben, Újvidéken, Kragujevacban.

A tüntetések vezetői egyúttal az Együtt vezetői is voltak: Vuk Drašković, Zoran Đinđić és Vesna Pešić.

És hogyan fejeződtek be a tiltakozások? Zoran Đinđićet megválasztották Belgrád polgármesterének.

Ezek a városi, polgári megmozdulások és a választási eredmények megmutatták, hogy Milošević elveszíti a talajt a lába alól, amennyiben – nem folytat háborút.

1995 novemberében ugyanis a daytoni egyezménnyel véget ért a háború Bosznia-Hercegovinában.

Levonta a tanulságot és már 1998-ban elindul leszámolni a koszovói albánokkal, ami a közvetlen kiváltó oka, hogy a NATO bombázta Szerbiát.

A bukás

Milošević bukása elsősorban a bombázásoknak tudható be, de az évek óta felgyülemlett harag és elégedetlenség olyan átlátszó hazugságok miatt is, hogy azokat a háborúkat, amelyekben „Szerbia részt sem vett” sorra elveszítette.

A NATO beavatkozása utáni fegyverszüneti egyezmény, gyakorlatilag kapituláció azt jelentette, hogy Milošević napjai meg vannak számlálva.

Ehhez hozzájárult a nyugati anyagi segítség is, amellyel sokkal szervezettebben léptek fel az ellenzéki pártok, szakszervezetek, civil szervezetek, egyetemista mozgalmak vagy az Otpor például. Emiatt sokkal jobban ellenőrizték az elnökválasztásokat, amelyen Milošević veszített Koštunicával szemben. A többszáz ezres tüntetés 2000. október 5-én megpecsételte a sorsát.

Az már más lapra tartozik, hogy éppen a győztes Vojislav Koštunica akadályozta később meg, hogy végre végbe menjen a szerb rendszerváltás. Zoran Đinđić ezért az életével fizetett, Szerbia meg ott áll, ahonnan elindult.

Nem kell a köztévének az On The Spot

0

Az On The Spot című műsor készítői, Cseke Eszter és S. Takács András New Yorkban, a közszolgálati televíziók INPUT elnevezésű fesztiválján értesültek arról, hogy a köztévé 2019-re nem újítja meg a velük kötött szerződést. Az évi 80 milliárdnál is több forintból gazdálkodó közmédia nem bővelkedik kedvelt, nézhető műsorokban, így érthetetlen, hogy miért épp az On The Spot az, amelyről úgy gondolták, hogy a jövő évtől kezdve nélküle is jól elboldogulnak.

A műsor Facebook oldalán az alkotók megköszönték az eddigi közös munkát, ám a bejegyzésből nehéz nem kiérezni a csalódottságot és az értetlenséget.

„Tegnap éjjel érkeztünk meg New York-ba, hogy Magyarországot képviseljük a közszolgálati televíziók nemzetközi fesztiválján, az INPUT-on. Az On The Spot az egyetlen magyar szereplő az idei programban, amely a világ legkiemelkedőbb közszolgálati műsorait szemlézi. A hosszú repülőút után bekapcsoltuk a telefonjainkat, és a sajtóból értesültünk róla, hogy az MTVA 2019-től nem tart igényt a munkánkra. A hírek után rögtön megnyitottuk az e-mailjeinket is, ott várt minket a hivatalos levél ugyanerről, amely pár órával a sajtóközlemény időpontja előtt landolt a mailboxban.”

Mint írják, jövőre lesz 10 éve, hogy két kiskamerával elkezdték az On The Spotot. Mivel Magyarországról a legtöbbet a Duna Tv fektette a dokumentumfilm-sorozatba, ezúton is köszönik az együttműködést, hogy szabadon, függetlenül és méltósággal dolgozhattak az elmúlt években.

„Az On The Spot kilencedik, idei évadára érvényes szerződésünk van a csatornával, a New York-i fesztivál után éppen az utolsó epizódot forgatjuk Észak-Amerikában. A filmeket ősszel láthatjátok! Biztosak vagyunk benne, hogy valamilyen formában 2019-ben is folytatódik majd az On The Spot, megünnepeljük a tizedik évet, azt a rengeteg emberi történetet és nagy pillanatot, amit a szereplőinkkel átélhettünk, átélhettetek.”

A poszthoz hozzászólók már nem fogalmaztak ennyire udvariasan, szerintük ezzel nem Eszter és András, hanem a köztévé veszít, mert az On The Spot után két kézzel kapkodnak majd a konkurens televíziós csatornák.

Rossz hír a Trónok harca rajongóinak

1

Az HBO megerősítette a régóta terjedő híresztelést, miszerint a Trónok harca utolsó évada csak 2019-ben kerül képernyőre.

Az HBO a honlapján jelentette be, amit már eddig is sejteni lehetett: nem idén mutatják be a Trónok harca nyolcadik, utolsó évadának hat részét, hanem csak 2018-ban.

Ez azt jelenti, hogy a rajongóknak minden eddiginél többet kell várniuk a következő részekre a világ legnépszerűbb fantasysorozatából. Az Entertainment Weekly már 2017 nyarán arról írt, hogy az utolsó évadra valószínűleg másfél évet kell várni (az előző, hetedik évadot is a szokásosnál később, idén júliusban kezdték vetíteni), mert a sorozat alkotói a lehető leglátványosabbra akarják csinálni a finálét.

Most már biztos, hogy a nyolcadik évad csak 2019-ben érkezik.

A forgatás már tart, és várhatóan idén nyáron fejezik be.

Az EW szerint a késlekedés a kreatív indokok mellett azzal is magyarázható, hogy mivel a George R.R. Martin regényfolyama alapján készült sorozat az HBO eddigi legnagyobb dobása, minél inkább ki akarja tolni a csatorna a befejezést.

Egyben bejelentették, hogy az egyes epizódok rendezői David Benioff és D.B. Weiss (azaz a sorozat producerei és showrunnerei), valamint David Nutter and Miguel Sapochnik lesznek – ők mindketten rendeztek már több epizódot is.

Azt viszont még nem lehet tudni, hogy 2019-ben mikor indul a nyolcadik évad, tehát az továbbra is nagy kérdés, hogy mennyit kell még várniuk a rajongóknak a történet lezárására. Mivel a hetedik évad kivételével mindig tavasszal kerültek adásba az új részek, elképzelhető, hogy most is emellett dönt majd az HBO.

Az biztos, hogy ez lesz az eddigi legrövidebb évad: mindössze hat részesre tervezik, bár valószínűleg néhány epizód hosszabb lesz a szokásosnál.

A köztévét kell nézniük a csepeli rendelőintézetben várakozó betegeknek

0

A csepeli önkormányzat több mint 3 millió adóforintból nemrég nagyképernyős tévéket helyezett ki a csepeli szakorvosi rendelőintézet (SZTK) folyosóira.

Összesen harminckét darab televízióról van szó, így aztán nem is igen lehet elbújni sehova sem a köztévé elől, melyet egyébként csak a sokszor hibás feliratozással lehet nézni.

Arra a kérdésre, hogy miért van ez így, az ott dolgozók azt válaszolták, hogy „felsőbb utasításra” csak a köztévé adását szabad lejátszani. Vagyis, várakozás közben a kormány óriási összegből fenntartott propagandaműsorait vetítik folyosónként 10 televízión azoknak, akik gyógyulni érkeznek a rendelőintézetbe.

Forrás: Dukán András Ferenc, elnökségi tag, Momentum

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK