Az elnök nagyképernyős televíziót szereltetett be ebédlőjébe, hogy ott se maradjon le semmiről. Donald Trump a fontos megbeszélések során is a televíziót nézi, de leveszi a hangot.
Trump napi nyolc órán át nézi a televíziót – ezt állítja a New York Times, amely az amerikai elnök körülbelül 60 munkatársát kérdezte ki arról, hogy mivel is tölti napjait a Fehér Ház ura. A 71 éves Trump minden nap fél hatkor kel, és első dolga az, hogy bekapcsolja a televíziót. Először a CNN híreit nézi meg.
A hírtelevíziót Trump utálja, de nézi
– állítja a New York Times. Fake news (álhír)- írta róla rendszeresen Twitteren az USA elnöke. Aki azután a nap további részében „baráti” televíziókat néz: mindenekelőtt a jobboldali Fox tévét. A reggel a Fox and Friends-szel kezdődik és később is ez a televízió uralja Trump médiavilágát. Az elnök nagyképernyős televíziót szereltetett be ebédlőjébe, hogy ott se maradjon le semmiről. Napi 4-8 óra Trump fejadagja. Ez úgy jön ki, hogy az elnök a fontos megbeszélések során is a televíziót nézi, de leveszi a hangot.
Donald Trump persze nem hagyta annyiban a dolgot. Fő kritikusainak megüzente:
nem igaz, hogy TV-függő lenne.
Inkább csak dokumentumfilmeket néz. Steve Bannon, aki a választási kampányban és sokáig a Fehér Házban is Donald Trump fő kommunikációs tanácsadója volt, arról számolt be, hogy az elnök „muníciót gyűjt” a televízióból. Abból indul ki, hogy az átlagos amerikai választó is elsősorban a televízióból értesül a világról. Az elnök Twitter-üzeneteinek jórésze a televízió alapján készül – írta Steve Bannon.
És az írott sajtó? Donald Trump csak olyasmit olvas, ami őt dicsőíti – állapította meg Steve Bannon, akinek döntő szerepe volt abban, hogy az ingatlanvállalkozó és reality show-műsorvezető az Egyesült Államok elnöke lehessen.
Bekerült az RT nevű, angol nyelven sugárzó orosz csatorna a UPC kábeltévés csomagjába. A hírrel önmagában nem lenne érdemes sokat foglalkozni, azonban az RT nem egy egyszerű hírcsatorna. Sőt, valójában egyáltalán nem az: sokkal inkább az orosz kormány által pénzelt propagandaeszköz, amely rendszeresen álhíreket terjeszt.
Az RT adása a UPC kínálatában Fotó: FüHü
A tévét, még Russia Today néven, 2005-ben hozták létre. A New York Times elemzése szerint Putyin előtte fiatal nacionalistáknak arról panaszkodott, hogy a nyugati média folyton csak a válságról beszél, és javítani kell az Oroszországról alkotott képet a világban. Ezért aztán Mihail Lesin, Borisz Jelcin volt kommunikációs vezetője és Alekszej Gromov, Putyin sajtófőnöke megalapították az angol nyelvű Russia Todayt, amelynek vezetője Margarita Szimonjan lett. A tévé a RIA Novosztyi hírügynökséghez tartozott.
A terv az volt, hogy a CNN és a BBC mintájára építenek fel egy hírcsatornát, csakhogy a nézők tetszését nem igazán nyerte el, főleg azért, mert „túl orosz” volt a tematikája. Így aztán három évvel indulása után újrapozícionálták a csatornát: megkapta az RT nevet, külföldi riportereket és szerkesztőket vettek fel, és Oroszország ünneplése helyett a világ többi részének „kritikus szemmel való figyelésére” került a hangsúly.
Ami egyben azt is jelentette, hogy elkezdtek teret adni összeesküvés-elméleteknek és álhíreknek.
A Buzzfeednek a csatorna több egykori alkalmazottja azt mondta, hogy már az első munkanapjukon rá kellett jönniük: amit csinálnak, az nem újságírás, hanem propaganda. Például az adásoknak két szerkesztője volt: egy angol anyanyelvű, jellemzően egy brit, aki átvette a szöveget, de egy orosz is, aki az alapján nézte át az anyagokat, hogy illeszkednek-e a csatorna irányvonalához.
Amikor egyikük Németországba ment forgatni, előre megmondták neki, hogy az anyagoknak arról kell szólni, hogy „a Nyugat hanyatlik, Németország pedig bukott állam”. Máskor pedig arról kellett riportot készíteni, hogy Oroszországban már egyáltalán nem probléma az alkoholizmus. Volt, akinek nyíltan meg is mondták:
„Mi a Kremlnek dolgozunk.”
Olyanok szerepelhettek a csatornán, mint az InfoWars nevű álhíroldal (Donald Trump egyik kedvenc internetes oldala) működtetője, Alex Jones, de 2012-ben Julian Assange is kapott egy műsort.
Ugyanebben az évben Putyin úgy döntött, hogy még inkább centralizálja a propagandagépezetet. Összevonta a RIA Novosztyit és a Voice of Russiát (a korábbi Radio Moscow-t), a hírügynökség nemzetközi ága pedig megkapta a Sputnik nevet. Ez gyakorlatilag szimbiózisban működik az RT-vel, amelyből egész hálózatot építettek, spanyol és arab nyelvű csatornákkal.
Vlagyimir Putyin az RT új stúdiójában 2013-ban, mellette Margarita Szimonjan Fotó: MTI/EPA/Pool/Jurij Kocsetkov
A főszerkesztő Margarita Szimonjan maradt, az egész szervezet igazgatójának pedig Dmitrij Kiszeljovot nevezték ki: ő ismert tévés műsorvezető volt, de híres, vagy inkább hírhedt arról is, hogy imádja az összeesküvés-elméleteket, és gyakran tett homofób kirohanásokat. Beköszönő beszédében többek között azt mondta:
„az objektivitás mítosz”,
és „Oroszországnak a szeretetünkre van szüksége”.
Ahogy a Rand Corporation elemzése fogalmaz: az RT, bár úgy néz ki, mintha hírcsatorna lenne, de nem az.
Egyre többször fordult elő, hogy úgy idéztek egy-egy nyilatkozatot, hogy annak teljesen más lett az értelme, vagy hogy egy hazugságról azt állították, hogy azt egy hitelesnek számító ember mondta. Sorra jelentek meg álhírek, féligazságok és összeesküvés-elméletek – Angliában büntetést is kaptak emiatt.
Egy dolog nem változott:
az orosz kormány hivatalos álláspontját visszhangozzák és támogatják.
Márpedig az orosz kormány fontos célja a dezinformáció.
Amikor például az oroszbarát lázadók lelőtték a Malaysian Airlines utasszállítóját Kelet-Ukrajna fölött, több különböző álhír is megjelent az RT-n: például, hogy a valódi célpont Putyin gépe volt, vagy hogy ukrán vadászgépek lőtték le az utasszállítót.
A csatornának komoly szerepe volt abban is, hogy tavaly januárban elterjedjen, sőt, diplomáciai feszültséget okozzon az az álhír, miszerint arab menedékkérők raboltak el és erőszakoltak meg egy 13 éves, orosz származású lányt Berlinben – valójában iskolai gondok miatt bújt el egy barátjánál.
Az RT éves költségvetése már két éve is több mint 300 millió dollár volt, vagyis anyagi gondjaik biztosan nincsenek. Több riporterük viszont ott hagyta őket, mondván, nem propagandacélokat akarnak szolgálni. Volt olyan (egyébként magyar származású) bemondójuk is, aki élő adásban mondott fel:
Saját magát egyébként az RT független, alternatív forrásnak nevezi. Maria Zaharova, az orosz külügyminisztérium szóvivője pedig annyit mondott: a nyugati országok folyton vádolják valamivel Oroszországot.
Az RT-t ugyanakkor az Európai Parlament sem tekinti független hírcsatornának: egy tavaly novemberben elfogadott határozatban meg is nevezik, mint az orosz kormány által használt propagandaeszközök egyikét.
Az orosz propagandát is elemző Political Capital igazgatója, Krekó Péter a Független Hírügynökségnek azt mondta: az RT esetében nem lehet olyan érveket felhozni, mint hogy „ez is egy vélemény a sok közül”, hiszen
tudatosan közvetítenek hamis információkat,
amelyekkel más országok politikáját akarják befolyásolni – vagyis információs hadviselésről van szó. Azt is mondta: közel sem csak ártatlan tartalmakról van szó a csatornán, a tavalyi amerikai elnökválasztási kampányban ugyanis Hillary Clintonról még antiszemita anyagokat is közöltek.
A csatornát Amerikában vizsgálja is az FBI, néhány héttel ezelőtt pedig az igazságügyi minisztérium rendelte el, hogy az RT amerikai vállalata idegen ügynökként jegyeztesse be magát. Ezt a döntést a FARA (Foreign Agents Registration Act) alapján hozta a minisztérium – ez az a törvény, amelyre a magyar kormány is hivatkozni szokott a magyar civiltörvény kapcsán, amely azonban sokkal inkább az orosz törvényre hasonlít.
Krekó Péter pont az amerikai döntés miatt tartja katasztrofálisnak az időzítést a UPC-től. Azt mondta: „ne felejtsük el, hogy Magyarország melyik szövetségi rendszer tagja”.
Fotó: FüHü
A Momentum alelnöke, Soproni Tamás nyílt levelet is írt az ügy miatt a múlt héten Pintér Sándor belügyminiszternek. Ebben azt írta: „az orosz propaganda nyíltan és kendőzetlenül megjelent Magyarországon”, és lépéseket is javasolt a megállítására.
Soproni Tamás a FüHü-nek most azt mondta: nem kapott választ a levélre, „de nem is gyakori, hogy a Fidesz hajlandó párbeszédet folytatni”. Szerinte egyértelmű, hogy
a propaganda elleni küzdelemben az Európai Uniónak és a magyar kormánynak is előre kell lépnie,
és „nem a társadalmat segítő civileket kell külföldi ügynökként megbélyegezni”.
Krekó Péter a FüHü-nek arról is beszélt: Magyarország kiemelt célpontja az orosz propagandának, ugyanakkor rendkívüli helyzetben is van: az orosz dezinformáció ugyanis hivatalos csatornákon is sokszor megjelenik. Ahogy fogalmazott:
„a kormányközeli médiába szinte ellenállás nélkül kerülnek be ilyen anyagok”.
Szerinte egyébként az orosz propaganda szempontjából Magyarországon ez az igazi veszély: az RT-t ugyanis valószínűleg kevesen fogják nézni, az állami és a kormányhoz közeli média hasonló forrásokra támaszkodó anyagai viszont sokkal több embert elérnek.
Kerestük a UPC-t is, hogy megkérdezzük, milyen megfontolásból vették fel az RT-t a kínálatba, de kérdéseinkre nem kaptunk választ.
Elfogta és ismeretlen helyre szállította az Ukrán Biztonsági Szolgálat (SZBU) Anna Kurbatovát, a Pervij Kanal (Első Csatorna) elnevezésű orosz állami televízió tudósítóját.
A TASZSZ állami hírügynökség értesülése szerint a tudósítót kitoloncolták Ukrajnából.
A 29 éves Kurbatovát az ukrán főváros központjában található otthona közelében ültették autóba az SZBU emberei.
A Pervij Kanal közleménye szerint az újságírónőt korábban többször megfenyegették, egyebek között az ukrán függetlenség napjáról készített beszámolója miatt. Kurbatova az ukrán hatóságoknak az újságírókkal szembeni fellépéséről is tudósított.
Az orosz tévécsatorna emlékeztetett rá, hogy Kijev nemrégiben kitoloncoltatta Tamara Nyerszeszjant, az orosz állami rádió és televízió tudósítónőjét is, 2015-ben pedig kiutasította au ugyancsak Pervij Kanal megbízásából dolgozó Alekszandra Cserepnyinát és Jelena Makarovát.
Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivője közölte, hogy
az orosz vezetésnek nincs tudomása Anna Kurbatova hollétéről,
de erőfeszítéseket tesz a helyzet tisztázására.
Jelena Gitljanszka, az SZBU szóvivője ostobaságnak nevezte az orosz újságírónő elrablására vonatkozó híradásokat. „Mi nem foglalkozunk emberrablással. Kizárólag az ukrán törvények keretei között lépünk fel” – mondta az RBK elnevezésű orosz hírportálnak nyilatkozva.
Az ukrán belügyminisztérium két, az RBK által megszólaltatott illetékese nem hallott az ügyről.
Kurbatova szombaton felkerült az ukrán Mirotvorec (Béketeremtő) elnevezésű ukrán nacionalista weboldalra, amely az állítólag Ukrajna biztonságát veszélyeztető személyek adatait tartalmazza. Az újságírónőt azzal vádolták meg, hogy ukránellenes propagandát folytatott, valamint manipulálta a társadalmi jelentőségű információkat és tendenciózus módon számolt be az eseményekről.
Ha a celebnek gyereke születik, annak mindenki örül. A legjobban ő maga örül, meg persze a párja, mert az majdnem mindig jó, ha valakinek gyereke születik. De örülnek a barátaik és a rokonaik is, és örülnek a műsorkészítők is, mert a celebet a gyerekével együtt be lehet hívni a tévébe. Műsor lesz a celebből és a gyerekéből, kis színes a sok szürkeség után, legalább egy kis mosolyt varázsolnak az arcunkra.
A celebek gyerekei többnyire nagyon édik. Majdnem annyira cukifalatok és szeretni valók, mint a szüleik – ha megnőnek, ide a rozsdás bökőt, ők is celebek lesznek. Egyes celebek meggazdagodásból kifolyólag pénzért árulják a gyerekeik sztoriját a bulvárlapoknak, és a tévéknek, de szerencsére nem ez a jellemző: a celebek többsége, ingyen, mindössze némi megjelenési marketingért cserébe hajlandó a gyerekével együtt a nyilvánosság előtt mutatkozni.
A celeb-szülő látszólag olyan, mint bármelyik más egyszerű, hétköznapi szülő. Ezt az is bizonyítja, hogy a celeb-szülő már a beszélgetés elején elmondja, hogy mennyire szereti a gyerekét, sőt, az sem ritka, hogy a celebnek a gyereke a legfontosabb az életben. Megtudjuk azt is, hogy amióta a gyerek megvan, minden megváltozott a celeb körül, csak a gyerekért él, és minden miatta történik.
Ezen kívül persze van még a karrier, ami szintén nagyon fontos a celeb életében, hiszen megfelelő hátteret kell biztosítania a gyerek számára, ráadásul ettől kezdve most már nemcsak magáért felel, hanem a gyerekért is. De ha egy perc szabadideje van, azt mind a gyerekkel tölti. Kár, hogy úgyszólván egy perc szabadideje sincs neki, ha nem lennének ott a szülők, akik a celeb gyerekének a nagyszülei – az ő segítségük nélkül még az is előfordulhatna, hogy bébiszittert kellene fogadni.
A celeb, ugyanúgy, mint az egyszerű, hétköznapi ember, nagyon tud aggódni a gyerekéért. Ha beteg a gyereke, akkor azért van az aggódás, hogy mihamarabb meggyógyuljon, ha meg nem beteg, akkor azért, nehogy megbetegedjen.
A celeb gyereke – akárcsak a többi ember csemetéje – általában óvodába jár, vagy iskolába. Ha a celeb gyereke még nagyon kicsi, akkor tudjuk, hogy a celeb is kiveszi a részét a gondozásából: önnön kezével teszi tisztába, fürdeti, eteti, ha pedig éjjel felsír, felkel hozzá. (De legalábbis szól a párjának, hogy sír a gyerek, csináljon már valamit, neki ugye, mint köztudott, pihenésre van szüksége).
Ha a celeb megszédül és elhagyja a családját, akkor sincs nagy baj: ebben az esetben is be lehet hívni a tévébe. Igaz, a celeb ilyenkor általában egyedül érkezik, de látszik rajta, hogy nagyon szenved, mert hiányoznak neki a gyerekei, s ha rajta állna, mindig csak velük lenne.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
