Kezdőlap Címkék Tusnádfürdő

Címke: Tusnádfürdő

Lölő, mint jelenség?

Polonius
-
0
Lölő, mint jelenség?

Nem jó, ha a kirakatban lopunk, csalunk, hazudunk és zsarolunk – mondta Pesty László, Orbán régi barátja Tusnádfürdőn, ahol kétperces kihallgatást kért a miniszterelnöktől, de nem kapott. Ekkor állt elő a Lölő jelenség bírálatával. Mire is gondolt tulajdonképp?

“Én valóban egy jelenségről beszéltem nem egy személyről. Naponta hallok történeteket arról, hogy bizonyos emberek a klánból rámutatnak egy szép családi házra, egy panzióra, rámutatnak egy cégre, és kacsintanak, a tulajdonos fülébe súgják:

”barátom nem ártana neked egy tulajdonos társ, hogy továbbra is jól menjenek a dolgaid.”

És az áldozat megijed, pár fillérért beengedi cégébe a klán tagot, aztán mire felnéz, kívül kerül a saját szorgalmából felépített vállalkozásán, családi házán, panzióján, egyebén.

Mák István egy mélyépítésben, csatornázásban  tevékenykedő vállalkozó, aki a nulláról építette fel magát. Nemrég gyanús körülmények között töredékáron vált meg a vállalkozásától. Tessenek utánanézni az ügynek!” – mondta Pesty László a 24.hu portálnak. Amelyik fel is hívta Mák Istvánt, aki megerősítette a dokumentumfilmes állítását:

”zsarolás hatására a becsült piaci érték egyharmadáért adtuk el cégünket vállalkozó társammal együtt egy oligarcha strómanjának.”

Kinek? Vagy egy név is, de a jelenség érdekesebb hiszen a miniszterelnök környezetében is vannak hasonló jelenségek.

Például Tiborcz István, aki villámgyorsan gazdagodik, ma már az ország egyik leggazdagabb embere, az ingatlanpiac királya. Pár év alatt vagyona 45-ről 70 milliárd forintra nőtt.

Mégis miből? Tán csak nem azért, mert ő Orbán Viktor veje?

“A miniszterelnök vejének ügyében nem vagyok naprakész, de azt el kell ismernem, hogy a történtek nemcsak a radikálisok, de a gondolkodó néprétegek körében is adhatnak okot csodálkozásra, kétkedésre”

– válaszolta Pesty László.

Mészáros Lőrinc vagyona mögött állhat Orbán Viktor miniszterelnök?

“Mindenki mögött állhat valaki.” Orbán Viktor mögött is állhat valaki? “Az ilyen fajsúlyú kérdésekről a magunkfajta mezei ember semmit nem tud, és nem is tudhat” – nyilatkozta Pesty László a 24.hu-nak.

Ellenzéki szereposztás a Fideszben?

Pesty László jelképes helyszínen tette meg leleplező kijelentését akkor amikor Tusnádfürdőn maga Orbán Viktor meglepően defenzív volt. Öreg bokszolóról beszélt, aki már nemigen akar visszamenni a ringbe. Olyan benyomást keltett mint aki a legszívesebben venné a kalapját, és menne. Ha tehetné. Mi lesz akkor a rendszerrel? Mi lesz a családi vagyonnal? A nemzeti együttműködés rendszere pénz hiányában a csőd szélén táncol. A családi vagyon csak addig van biztonságban amíg Orbán Viktor hatalmon van. Utódjának első gondja lenne, hogy kivizsgálja a vagyonosodását hiszen mást nemigen tudna adni az életszínvonal csökkenéssel küszködő meglehetősen morózus magyar társadalomnak. Tusnádfürdőn a csődöt ismerte be Orbán Viktor, aki bízhat az ellenzékben, amely képtelen ezt kihasználni. Tovább az orbáni úton még hogyha az nem is vezet sehova – ezt erősítette meg Tusnádfürdő és Pesty László mostani interjúja, amely a Fideszért haragszik nem ellene. Csakhogy a Fidesz már nincs, csak a klán van, ahogy azt Pesty László is pontosan leírta.

Zsaroló, Orbán a neved!

ki
-
0
Zsaroló, Orbán a neved!

Magyarország gazdasági helyzete jelenleg a legrosszabb az Európai Unióban – állapítja meg a Neue Zürcher Zeitung, amely Orbán Viktor Tusnádfürdőn elmondott beszéde kapcsán elemzi Magyarország állapotát.

“Vigasztalan a helyzet Magyarországon, jórészt a miniszterelnök hibái miatt” – írja a svájci lap bécsi tudósítója. Aki felhívja a figyelmet a magyar inflációs rekordra, és arra, hogy ennek következtében több mint 15%-kal csökkent a reálbér. Ez pedig hatalmas életszínvonal esést  jelez.

Mindez miért? Mert Orbán Viktor hatalmas összegeket költött a választások előtt a polgárok jóindulatának megnyerésére. A választások után pedig áremelésekkel veszi vissza ezeket a pénzeket a lakosságtól.

A magyar miniszterelnök kutyaszorítóban van, mert a német gazdaság, amelytől Magyarország erőteljesen függ, gyengén teljesít

– írja a konzervatív svájci lap.

A miniszterelnök provokatív fellépése és a korrupció miatt nem érkeznek az euró milliárdok Brüsszelből, és ez tovább ront Magyarország helyzetén.

Nagy szavak-gyenge vezetés

Így összegzi a tekintélyes konzervatív Neue Zürcher Zeitung Orbán Viktor teljesítményét. A radikális jobboldal tiszteli Orbán Viktort, de a magyar miniszterelnök magára maradt az Európai Unióban. Egyelőre nem jött be az a számítása, hogy a jobboldal összefog a szélsőjobbal és átformálja az Európai Uniót. Giorgia Meloni Rómában amint hatalomra jutott, búcsút intett Orbán EU és USA ellenes politikájának. Maximálisan együttműködik Brüsszellel és Washingtonnal. Legutóbb a Fehér Házban kötelezte el magát a NATO irányvonala mellett Ukrajna ügyében, sőt Kína vonatkozásában is. Spanyolországban leszerepelt a választásokon a szélsőjobboldali VOX, amelyhez a Fideszt politikai barátság fűzi.

Miben bizakodhat a magyar miniszterelnök?

Például abban, hogy fordulat következik be Bécsben és Pozsonyban: hatalomra juthatnak a választások után Orbán politikai szövetségesei. Robert Fico Szlovákiában és a Szabadságpárt Ausztriában. Németországban előrenyomul az Alternative für Deutschland, melyet hazájában igyekeznek politikai karanténban tartani, de Orbán vígan paktál velük.

Csakhogy ebből aligha lesz többség az Európai Parlamentben, ahol a négy nagy frakció elkötelezte magát az együttműködés mellett szemben a szélsőjobboldallal és Orbán Viktorral. Guy Verhofstadt a liberálisok nevében újra bírálta a magyar miniszterelnököt mondván: Orbán hátba döfi Ukrajnát.

Brüsszelből állítólag megüzenték Orbánnak, hogy ne nagyon számítson az eurómilliárdokra.

Akkor viszont miből finanszírozza a nemzeti együttműködés rendszerét?

Orbán egy kérdésre válaszolva Tusnádfürdőn megadta a választ: kizsarolja a pénzt az Európai Unióból! Hogyan? Úgy, hogy Ukrajna támogatása miatt az Európai Unió kifogyott a pénzből, ezért valószínűleg közös hitelt kell felvennie. Ehhez viszont minden tagállam beleegyezése szükséges. Orbán taktikája világos: csak akkor bólint rá a közös hitelfelvételre, ha megkapja a pénzt Brüsszeltől.

Gengszter módszer, de lehet, hogy beválik.

Kérdés, hogy meddig…

Orbán és Netanjahu

Kenderessy Milán
-
0
Orbán és Netanjahu

A gyűlöletben egységes fundamentalisták – ezzel a címmel írt Benjamin Netanjahu és Orbán Viktor politikai barátságáról egy izraeli filozófus a Tageszeitungban.

Hagai Dagan szerint Benjamin Netanjahu és Orbán Viktor együttműködése nemcsak a közös érdekeken hanem a közös ideológián is nyugszik. A Biblia mindkettőjük számára hivatkozási alap. Csakhogy

mind Orbán Viktor mind pedig Benjamin Netanjahu évtizedek óta profi politikus, akik semmilyen ideológiában sem hisznek, csakis felhasználják azokat a saját érdekükben.

Így vált liberálisból illiberálissá Orbán Viktor. Benjamin Netanjahuról, aki Izrael legtovább hatalmon levő miniszterelnöke, Barack Obama amerikai elnök állapította meg, hogy hivatásos hazudozó. Pechére az USA akkori elnöke elfelejtette kikapcsolni a mikrofont, így mások is értesülhettek a nem épp hízelgő véleményről.

Miben talált egymásra Orbán Viktor és Benjamin Netanjahu A szuverenista politikában, melyet szembeállítanak az Egyesült Államok globalista stratégiájával. Mióta nem tetszik Washington irányvonala Benjamin Netanjahunak és Orbán Viktornak? Amióta az USA stratégiai tervezői kiírták őket a szereposztásból.

A Blinken stratégia nem oszt lapot sem Izraelnek sem Magyarországnak

Izrael az Egyesült Államok legfontosabb szövetségese a Közel Keleten, egy olyan régióban, amely a kőolaj miatt vált fontossá a világpolitikában a huszadik század elején. Ahogy a kőolaj kimegy a divatból, a régió úgy veszíti el a jelentőségét. Izrael már csak az amerikai belpolitika miatt fontos Washingtonnak.

Orbán Viktor csak a rendszerváltás idején kapott szerepet az amerikai tervekben. Akkor Palmer nagykövet megbízásából ő kalauzolta az idősebb Bush elnököt Budapesten. A fiatal Orbán előtt  hamarosan világossá vált: az Egyesült Államok számára az egész régió nem fontos: a Nyugat határvidéke, afféle Tatárpuszta. A térségben csakis Lengyelország és Románia számít az USA-nak, a többiek a futottak még kategóriába kerültek – végérvényesen. Jól látszott ez amikor Trump elnök Varsóban találkozott a “kelet-közép-európai szövetségesekkel.” Orbán olyan dühös volt, hogy el sem ment, a köztársasági elnököt küldte maga helyett.

Jelenleg Orbán Viktor nem oroszbarát hanem Amerika ellenes politikát folytat:

dafke fenntartja a kapcsolatot Putyinnal az ukrajnai háború idején is, hogy megmutassa: van önálló mozgástere! Pedig nincsen. Globalizált rendszerben szuverenista politikát csak úgy lehet folytatni mint Észak Korea. A nemzeti kommunista rendszert Orbán Viktor még nem kereste fel, de járt már Fehéroroszországban sőt Türkmenisztánban is. Moszkvában és Pekingben Orbán nem ideológiát keres hanem ellensúlyt az USA globalista politikájával szemben.

Szuper NATO

A Blinken stratégia arra épül, hogy az egész Nyugat összefog Kínával és Oroszországgal szemben. Ezért olyan gazdasági-katonai szövetséget akar, amely a NATO-ra épül, de túlmegy azon: Japán, Dél Korea, Ausztrália és Új Zéland is csatlakozna hozzá. A zenekart természetesen Washingtonból vezénylik.

Európában felgyorsulhat az Európai Egyesült Államok kialakulása, mert az ukrajnai háborút és az újjáépítést csakis közös kölcsönből lesznek képesek finanszírozni a tagállamok. Ekkor jöhet a Hamilton hatás, amely létrehozta az USA-t a 13 egykori brit gyarmat kölcsöneinek egyesítésével.

Milyen szerep jut ebben Orbán Viktornak? Semmilyen. Az az öreg bokszoló, aki már nem akar visszamászni a ringbe, akiről Orbán Viktor Tusnádfürdőn beszélt, nem más mint ő maga.

Minek pofoztatni magát, ha tudja, hogy úgysem nyerhet?

Magyarország viszont veszíthet.

RENDKÍVÜLI  ÜLÉS

Bauer Tamás
-
0
RENDKÍVÜLI  ÜLÉS

Élve a névleg a fideszes jogrendben is biztosított jogukkal, az ellenzéki képviselők – nevezetesen a tavaszi parlamenti választásokra szövetkezett hat párt frakcióinak tagjai – rendkívüli ülést kezdeményeztek az Országgyűlésben az Orbán-kormány megszorító intézkedéseinek megvitatására.

Olyan jog ez, amelyet 1994 őszén, a szocialista-szabaddemokrata többségű Országgyűlés vezetett be az ellenzéki jogok megerősítéseként. Akkor vezették be az azonnali kérdéseket, amelyekre – az interpellációktól eltérően – a miniszter illetve a miniszterelnök általában maga köteles válaszolni, és akkor vezették be, hogy parlamenti vizsgálóbizottságot a képviselők egyötödének kezdeményezésére is fel kell állítani, rendkívüli ülést a kezdeményezők által meghatározott napirendi előterjesztésről a képviselők egyötödének kezdeményezésére is kell tartani.

Ez utóbbi lehetőséggel próbáltak élni az ellenzéki képviselők, szokás szerint eredménytelenül. Ez a joguk ma már csak névleges (akárcsak a vizsgáló bizottságok kezdeményezésére vonatkozó joguk), mert a fideszes képviselők nem jönnek be az ülésre, azzal határozatképtelenné teszik azt, a jelenlevők így a napirendet sem tudják elfogadni, és így csak a napirend előtti felszólalásokat lehet elmondani. Több, a napirend előtt felszólaló ellenzéki képviselő is szóvá tette a fideszes képviselők távollétét, de rosszul tették szóvá.

Nem az a baj a fideszesek távollétével, hogy így nem dolgoznak meg a fizetésükért, ahogy a momentumos Gelencsér Ferenc mondta, hanem az, hogy ezzel az ellenzék alkotmányos jogát veszik el.

Erre a napirend előtt felszólalók közül senki sem beszélt.

A napirend előtti felszólalásokban az egyes frakciók képviselői az Orbán-kormány megszorító intézkedéseiről beszéltek, ami érthető, hiszen azért kezdeményezték a nyári szünetben a rendkívüli ülést, hogy azokról beszélhessenek. Szépen megírták határozati javaslatként, hogy az Orbán-kormány intézkedései a kata szűkítésétől a „rezsicsökkentés” szűkítéséig rontják az emberek megélhetését, és ez persze igaz, ennek elmondása csak helyeselhető.  Ugyanakkor a határozati javaslatokkal és a napirend előtti felszólalásokkal is végig

azt a benyomást keltették azokban, akik figyelemmel kísérték az ülést, hogy a kormány intézkedéseire nem lett volna szükség.

Elmulasztottak rámutatni arra, hogy az úgynevezett „rezsicsökkentés”, vagyis a közműdíjak teljes elszakítása a szolgáltatás költségeitől eleve helytelen volt, amikor egy évtizeddel ezelőtt bevezették, mára pedig tarthatatlanná vált. A kata talán – méreteinél fogva – nem vált még tarthatatlanná, de arra is igaz, hogy bevezetésekor is egyfajta méltánytalanságot jelentett a többi adózóval szemben, és módosításának szükségességét nem lehet vitatni.

A DK-s Arató Gergely azt mondta felszólalásában, hogy

az országnak nincs felelős kormánya, de van felelős ellenzéke.

Az állítás első részével egyet lehet érteni, de a másodikkal kevésbé. Felelős ellenzéknek ugyanis ilyenkor el kellene mondania a választóknak, hogy a „rezsicsökkentés” valóban nem volt fenntartható, eleve be sem lett volna szabad vezetni, és a támadást az átalakítás azonnali voltára és mikéntjére kellett volna irányítania. Sokszor hallottuk Gyurcsány Ferenctől, hogy felelőtlen ellenzékből csak felelőtlen kormány lehet. Ő ezt valamikor az ellenzékben levő Fideszre mondta, teljes joggal, de a mai ellenzékre is tudom érteni.

A legnagyobb baj az ülést kezdeményező ellenzéki frakciók szereplésével mégsem ez volt. Azért kezdeményezték a nyári rendkívüli ülést, mert az utolsó parlamenti ülés óta kell az embereknek szembesülniük a háztartási energiadíjak hirtelen emelésével, miközben a választási kampányban a Fidesz ennek ellenkezőjét hirdette. Ez így jogos kezdeményezés volt, és természetes, hogy a napirend előtti felszólalásokban jórészt erről beszéltek az ellenzéki képviselők.

Csakhogy az utolsó parlamenti ülés óta más is történt a magyar politikában. Orbán Viktor megtartotta szokásos tusványfürdői előadását, és az ezúttal – nem túlzás így mondani – világbotránnyá vált.

A tusványfürdői előadás botrányos kitételeiről az ellenzéki felszólalóknak egyetlen szava nem volt az Országgyűlésben. A hat kezdeményező frakció felszólalói közül senkinek.

De hát nem ez volt a téma, vetheti ellen valaki. Csakhogy a napirend előtti felszólalásban nemcsak a napirendre venni javasolt kérdésekről lehet, sőt illik beszélni. A napirend előtti – szó szerint napirenden kívüli – felszólalás tárgya bármilyen időszerű, az országot foglalkoztató kérdés lehet. Az eredeti szabály kifejezetten tiltotta, hogy a napirenden szereplő ügyről beszéljenek a képviselők a napirend előtti felszólalásban. Ezt a korlátozást már feloldották, de ez nem jelenti azt, hogy nem lehetett volna szóbahozni a tusványfürdői előadás botrányos kitételeit.

Nem, ellenzéki pártjainknak az a véleménye, hogy az embereket igazából csak és kizárólag a megélhetésük érdekli, az pedig nem foglalkoztatja őket, hogy az ország miniszterelnöke náci beszédbe való mondatokat, sőt odavaló komplett gondolatmeneteket enged meg magának az egész év legfontosabbnak tekintett politikai eseményén. Feltételezésük szerint annyira nem foglalkoztatja ez választóikat, hogy napirend előtti felszólalásaikban meg sem említik.

A DK-sok nyilván úgy gondolták, hogy az ilyesmi – Orbán tusnádfürdői szövegének minősítése – Gyurcsány Ferenc facebook-oldalára való, és nem a frakció nevében elmondott parlamenti felszólalásba.

Erről szemlátomást nem ugyanazt gondoljuk. Szerintem van összefüggés aközött, hogy egyfelől mit mond Orbán Tusnádfürdőn, és másfelől tíz éven át „rezsicsökkentéssel” szédíti az embereket, majd egyik napról a másikra szűkíti azt, ha már nem tartható. Ennek az összefüggésnek a megvilágítása nélkülözhetetlen ahhoz, hogy valamikor megszabadulhassunk az Orbán-rendszertől. Az összefüggést az Országgyűlés plenáris ülésén kellene megvilágítani, ha már ott ülünk az Országgyűlésben. Ha készülünk valamire, talán erre kellene felkészülni.

Mai kérdés – Ön szerint Orbán náci beszéde után kijelenthető, hogy ő maga nem az?

FüHü
-
0
Mai kérdés – Ön szerint Orbán náci beszéde után kijelenthető, hogy ő maga nem az?

„…van az a világ, ahol az európai népek összekeverednek az Európán kívül érkezőkkel. Na, az kevert fajú világ. És vagyunk mi, ahol Európán belül élő népek keverednek össze egymással. Ezért például a Kárpát-medencében mi nem vagyunk kevert fajúak, hanem a saját európai otthonában élő népeknek vagyunk a keveréke. (…) Egymással hajlandóak vagyunk keveredni, de nem akarunk kevert fajúvá válni…”
                              (Orbán Viktor miniszterelnök, Tusnádfürdő 2022)

„Ami a 20. század vezetőinek rasszista és idegengyűlölő retorikájaként kezdődött, az végül milliók népirtásával végződött”
(Egyesült Államok Nagykövetsége)

This poll is no longer accepting votes

Ön szerint Orbán náci beszéde után kijelenthető, hogy ő maga nem az?
Vote

KIEGÉSZÍTÉS TUSVÁNYOS ÜGYÉBEN

Bauer Tamás
-
0
KIEGÉSZÍTÉS TUSVÁNYOS ÜGYÉBEN

Azt írtam tegnapelőtt, hogy a tusnádfürdői Orbán-előadás három eleme együttesen indokolja, hogy náci beszédnek tekintsük azt. Három elemet jelöltem meg: a nyugati demokráciák iránti megvetést, a „fajkeveredés” elutasítását és a fenyegetődző befejezést a rendezetlen számlákról, amelyeket Magyarország be fog „vasalni”. Hozzátennék egy negyedik elemet, amely szintén a hitleri politikára emlékeztet.

Sokan említették már, hogy az előadásban Oroszország ukrajnai háborújával kapcsolatban lényegében az orosz álláspont hangzik el. Érdemes idézni, amit a háború okáról mondott:

„Az oroszok egy nagyon világos biztonsági igényt fogalmaztak meg, a diplomáciában ritka módon ezt még le is írták, és elküldték az amerikaiaknak is, és elküldték a NATO-nak is. Ahol leírták, hogy azt követelik, hogy Ukrajna soha ne legyen tagja a NATO-nak, ezt mondja ki maga Ukrajna, és biztosítsa efelől maga a NATO is Oroszországot, és vállaljuk, hogy soha nem helyezünk el olyan fegyvereket Ukrajna területén, amelyekkel el lehet érni Oroszország területét. A nyugatiak ezt az ajánlatot elutasították, tárgyalni sem voltak róla hajlandók. Azt mondták, hogy a NATO egy „open door policy”, vagyis nyitva van az ajtaja, bárki jelentkezhet, és majd mi eldöntjük, hogy akarjuk-e őket felvenni, vagy nem. Ez a visszautasítás pedig azt a következményt váltotta ki, hogy ma az oroszok fegyverrel akarnak érvényt szerezni azoknak a biztonsági igényeiknek, amelyeket korábban tárgyalások útján akartak elérni”.

Az Egyesült Nemzetek 1945-ben azzal a céllal jött létre, hogy kizárja a háborút mind a nemzetközi konfliktusok elintézésének eszközét.

Merthogy a két világháború azért tört ki, mert az európai országok közötti konfliktusokban a központi hatalmak illetve a tengelyhatalmak feljogosítva érezték magukat, hogy „fegyverrel szerezzenek érvényt biztonsági igényeiknek”. Ezt tette a náci Németország a háborút megelőző években a Rajna-vidékre való bevonulástól az Anschlusson és Csehszlovákia feldarabolásán át magáig a második világháborúig, és bátor oroszországi értelmiségiek már a Krím megszállásakor párhuzamot vontak a hitleri és a putyini politika között. Orbán pedig megérti, hogy miután a NATO illetve az Egyesült Államok „tárgyalni sem volt hajlandó” az orosz állam tavaly decemberi ultimátumáról, az fegyverrel szerez érvényt biztonsági igényeinek.

Persze, csak megérti, de nem fogadja el.

Orbán szemlátomást alaposan végiggondolta a tusványosi szöveg minden passzusát, és ezért a fenti hosszú idézetben mondottak előtt fontosnak tartotta megjegyezni a következőket:

„… ha az ember valamit megért, onnan már csak egy lépés, hogy el is fogadja. De nagyon fontos, hogy erkölcsileg különbséget tegyünk egy dolog megértése és egy dolog elfogadása között. Konkrétan ez azt jelenti, hogy fontos, hogy megértsük, hogy mit miért tettek az oroszok, de ebből nem következik, hogy ha megértettük, akkor el is fogadjuk azt, amit tettek.”

Ezek az előrebocsátott mondatok azonban nem változtatnak azon, hogy Orbán megértően tekint a putyini orosz állam Ukrajna elleni támadására. Az előzmények leírásakor nem minősíti az orosz állam „biztonsági igényeit”, nem nevezi ultimátumnak az Egyesült Államoknak illetve a NATO-nak tett „ajánlatot”,

s nem említi, hogy az többek között éppen az általa miniszterelnökölt ország, Magyarország számára volt elfogadhatatlan. Nem, Orbán szerint az orosz „ajánlatot” szemlátomást mérlegelnie kellett volna a NATO-nak illetve az Egyesült Államoknak, és ha marad Trump és Merkel, szerinte ez történt volna. (Trumpot illetően igaza lehet, Merkelt illetően biztosan nem.) Akkor „szerencsénk” lett volna, és nem lett volna háború, akkor a nyugati vezetők Chamberlain és Daladier 1938-as példáját követték volna. Engedtek volna Putyinnak, mint 1938-ban Hitlernek. Chamberlain és Daladier méltányolta Hitler igényeit, Orbán szerint a mai nyugati vezetőknek méltányolniuk kellett volna Putyin igényeit, és ma is méltányolniuk kellene, erről szól Orbán békeretorikája. És csak azt nem fogadja el az előrebocsátott mondatok szerint, hogy a fegyveres megoldáshoz folyamodott.

Lehetetlen, hogy Orbán ne tudná, hogy Putyin évek óta készül Ukrajna megtámadására, és hogy a Nyugatnak címzett „javaslatokat” azzal a szándékkal tették, hogy azokat elutasítsák. (Ez szokott lenni az ultimátumok célja.)

Mindenesetre az, hogy Orbán fontosnak tartotta különbséget tenni megértés és elfogadás között, azt mutatja, hogy a tusványosi előadást fölöttébb körültekintően szövegezték. Bizonyára nemcsak a háború okairól szóló fejtegetést, hanem azt is, ahol a fajkeveredésről értekezett.

Kié a szélsőjobb? – Diplomáciai jegyzet

FüHü
-
0
Kié a szélsőjobb? – Diplomáciai jegyzet

„Orbán Viktor nem, hogy megkötötte volna a Jobbik kezét, épp, hogy azoknak adott kifutási lehetőséget saját pártjában, a Fideszben, akik még a Jobbikon is túltesznek. Nem a kis párt simult be a nagy párt politikai közegébe, mint a németeknél, hanem a nagyobb – egyébként már a fogantatása óta is kevéssé demokratikus – Fidesz simult bele a szélsőjobbos világszemléletbe és politikai gyakorlatba.”

A Kuruc.infó nevű náci felületen a Jobbikból kivált a Mi Hazánk nevű ugyancsak náci szerveződés újrapublikált egy 1944-es cikket, melyet Szálasi majdani vallás- és közoktatási minisztere, a háborús bűnökért 1946-ban kivégzett Rajniss Ferenc jegyez. A Kuruc.infó részéről ez részben nyilvánvalóan olyan provokáció, mellyel a Jobbik által hátrahagyott szélsőjobboldaliakat akarja megszólítani, de azért ennél többről van szó.

Egykoron Helmut Kohl volt német kancellár, aki Orbán Viktorral bensőséges kapcsolatokat ápolt – nagy elődje, Konrad Adenauer politikáját hozva fel példaként – azt tanácsolta a fideszes politikusnak, hogy jobboldali táborát akkor tudja leginkább kontrollálni, ha nem tűr tőle jobbra álló erőt el a magyar politikai arénában. Ennek megfelelően a Jobbik létrejöttét követően – a pártalapítás 2003-ban történt – fokozatosan a Fidesz magáévá tette a náci frazeológiát, majd ideológiailag is magához vonzotta a teljes magyar szélsőjobbot. Így idővel kilökte a Jobbikot addigi biztos helyéről, annak vezérkara pedig képtelen volt mást csinálni, minthogy elkezdett a centrum felé menetelni, sok szélsőséges addigi hívét arra kényszerítve, hogy nagyobb tömegben a Fideszben találjanak új politikai otthont. Illetve később – egészen elenyésző mértékben – a Mi Hazánkban.

Orbán belga neonáci fiatalokkal – Tusnádfűrdö, 2018

Ám Orbán Viktor nem számolt azzal, hogy a németek ezt egészen másként csinálták. A CSU egykoron a legszélsőségesebb – a megszálló hatalmak által még tolerálható – nyugat-német pártnak számított; tagjai között ott voltak a bajor náci mozgalom magukat teljesen el nem lehetetlenítő tagjai és szimpatizánsai, és itt talált politikai otthonra a „határon túli” németek színe java, akiket a lengyelek kitelepítettek Sziléziából és Pomerániából, illetve a csehek a Szudéta-vidékről, s akiknek csak egy számított: az, hogy „mindent vissza”. A jelenség a magyar füleknek épp elég ismerős.

A CDU és a CSU együttműködése stabilnak bizonyult, egy 1976-os rövidke belső feszültséget leszámítva, amikor szétesett a szövetség, de aztán gyorsan ismét egymásra leltek. Már ez jól megmutatta, hogy a nagyobbik pártnak kellő ereje van, hogy befolyásolja, sőt meghatározza a CSU mozgását, s rákényszerítsen egy olyan politikát, amely ugyan befelé képes kielégíteni radikális jobboldali igényeket, kifelé és a nagypolitikában azonban szigorúan követi azt az utat, amit a CDU diktál. Később még nyilvánvalóbb lett, hogy a két párt politikájának különbségei merőben technikai vagy taktikai jellegűek.

Orbán Viktor ezzel szemben nem, hogy megkötötte volna a Jobbik kezét, épp, hogy azoknak adott kifutási lehetőséget saját pártjában, a Fideszben, akik még a Jobbikon is túltesznek. Nem a kis párt simult be a nagy párt politikai közegébe, hanem a nagyobb – egyébként már a fogantatása óta is kevéssé demokratikus – Fidesz simult bele a szélsőjobbos világszemléletbe és politikai gyakorlatba.

Hogy a közelmúltban a Mi Hazánk felütötte önnön náci fejét, tulajdonképpen alig számít valamit. Egy csekély számú kis csoport, nulla intellektualitással és ugyancsak nulla politikai érzékkel. Nem valószínű, hogy a Fidesznek megéri magához kötni őket, hisz nap-mind-nap Orbán háttere is hasonló üzeneteket küld a szélsőjobbra, mint ők. Nyírő József temetési cirkusza, Wass Albert és Döbrentei Kornél beemelése a nemzeti irodalmi panteonba, Szabadság-téri szobor, Horthy-reneszánsz, Trianon-kultusz és így tovább.

És annak sincs semmilyen esélye, hogy Orbán – most kivételesen eltérve Kohl tanácsától – a Mi Hazánkat egy olyan szélsőjobbos pártként mutassa fel a világnak, amihez képes a Fidesz „mégiscsak közelebb áll a centrumhoz”. Már csak azért sem, mert ez így nem igaz. Európában ma már mindenki tisztában van azzal, hogy Orbán, valahányszor szemét a Mi Hazánkra veti, mint tükörben önmagát és saját Fideszét látja viszont.

Ara-Kovács Attila

Teljesülnek Bayer Zsolt vágyai

Lendvai Péter
-
0
Teljesülnek Bayer Zsolt vágyai

Jó kis találós kérdést adott fel nekünk Tusnádfürdőn a miniszterelnök, hiába no, ahogy ezt belga rajongóinak mondta, a politika egy kicsit showműsor is. Ő ennek igyekszik mindig eleget tenni; beszédeit, felszólalásait még évek múlva is elemzik. De persze nem úgy, Arany János módjára – „gondolta a fene”, az ő beszédeiről lehet bármit gondolni. És gondolnak is; ki így, ki úgy interpretálja. Hívei feltöltődnek általa, megtanulják a következő hónapok kötelező leckéit, ellenfelei viszont különböző megfejtésekkel szolgálnak, többnyire olyannal, amelyek rávilágítanak Orbán Viktor gonosz terveire.

Most nagyjából itt tartunk, már ami az ellenzék értelmezését illeti; az Orbán-pártiak – tekintve, hogy ők sem tudják pontosan mit is akar az ő főnökük, kimerülnek abban, hogy a nagyszerűségét dicsérik.  Tényleg: mit is harangozott be Székelyföldön Orbán Viktor? Mit üzent haza, amikor a szeptemberi nagy változásokat jövendölte? Hogy nem viccelődött – mint a belga fiatalokkal – az egészen biztos. Hogy készül valamire, az is biztos. De mire, mely területeken? Mit akar még elfoglalni? Hol talál még olyan területet, amelyet még nem vett birtokba? Mi innen úgy látjuk, hogy sehol. Ő – és vele együtt ők – úgy, hogy még van bőven mit meghódítani. Mi innen úgy látjuk, hogy – például – a média 90-95 százaléka már az övék, és ami nem szinte az is; csak elhatározás kérdése, mikor teszik a földdel egyenlővé, vagy domesztikálják, ő – ők úgy látják, hogy fele-fele arányban van elosztva. És az így igazságtalan. (Az 50-50 százalékot Stefka Istvántól hallottam; szerinte a kilencvenes évek elején 95 százalék balliberális volt, mostanra egyenlítődtek ki az erőviszonyok. Azt persze nem mondanám, hogy Stefka egy orákulum, de arra mindenképpen jó, hogy a hatalomnak tetszőt mondjon. Akkor van bajban, ha a hatalomnak ez a fele-fele nem tetszik… Szurkoljunk neki.)

Lépjünk el egy kicsit a médiától – hogy aztán visszatérhessünk oda -, és próbáljuk megfejteni a találós kérdést. Mit akar még uralma alá vonni a kormányfő? Azt tudjuk, hogy a bírósággal elégedetlen; kész a terv a bekebelezésére. A civileket már maga alá gyűrte, az országgyűlés, a Fidesz, vagy a KDNP – mindegyik az ő játékszere. Ha így megy, lassan nem lesz mire törvényt hozni, minden az ő képét és hasonlatosságát mutatja.

Akkor térjünk tényleg vissza a sajtóhoz. Kétségkívül vannak még szabad szájak. Stefkának, Bencsiknek, Bayernek és többinek túl sok is van belőlük. Szerintük tökéletes a sajtó szabadásga, hiszen – lám – én is itt azt írok, amit akarok, nem fog holnap elvinni a fekete autó. És valóban: senki meg nem tudj akadályozni, hogy ide írjam a gondolataimat, akár azt is, hogy szerintem nincs sajtószabadság. Kétségtelen, hogy az állapotok nem diktatórikusak, csakhogy a sajtószabadság fogalma is másként értelmezendő egy kvázi demokráciában. Itt fontosak a demokratikus paravánok, a látszatok, és ezek talán szeptember után is megmaradnak. Pénz ugyanúgy nem fog jutni a „szabadszájúaknak”, bátor hirdető sem akad, olykor a terjesztés sem meg zökkenőmentesen, de abban a rezervátumban, ami kiszabatott nekik ellehetnek. Adatokhoz nem jutnak hozzá, tényfeltárásra nem nagyon lesz módjuk, de a véleményüket – mint most én – bátran közreadhatják. Tudom, soha nem fogom meggyőzni a jobboldaliakat arról, hogy ez nem egyenlő a sajtószabadsággal, legfeljebb akkor, ha ők maguk kerülnének hasonló helyzetbe.

A kérdés továbbra is él bennem: mit tehet még Orbán annak érdekében, hogy még jobban maga alá húzza a médiát? Mire számíthatunk?

Mindenek előtt talán a Sajtókamara felállítására. Volt már ilyen, működését 1939-ben kezdte meg, és tudjuk: a Horthy-korszak restaurációja nem csak a Szabadság téren kívánatos. Van ugyan most is érdekvédelmi szervezet a szakmának, a MÚOSZ, de azt, mint kommunista csökevényt sikerült teljesen szétzilálni, és egyszerű civilszervezet státuszba gyömöszölni. Félreértés ne essék: nem kívánom vissza azt az időt, amikor a hatalom része volt a MÚOSZ – épp úgy, mint a sajtókamara-  azt azonban igen, hogy a hatalomtól függetlenül, de a szakmára mégis erős befolyással bírva végezze a munkáját. Ilyen helyzetben sosem volt az újságírók szervezete; vagy kiszolgálta a hatalmat, vagy légneművé vált. Olyanná, mint mostanság. Orbán nem ilyet akar. Azt akarja, hogy olyan szervezet jöjjön létre, amelyet az ő emberei irányítanak – lásd mint Szöllősi György, hajdani felcsúti alkalmazottja – és olyan jogosítványokkal rendelkezzenek, amelyekkel képesek megrendszabályozni az ideológiailag tévelygőket, sőt adott esetben megvonni tőlük a megszólalás lehetőségét is. A kamara, amelynek ötlete valamikor az év elején bukkant fel, egyértelmű céllal jön létre: karámba szorítani a nyomtatott sajtó munkatársai mellett immár interneten működőket, a blogolókat, tehát mindenkit, aki befolyásolhatja a nyilvánosságot. Az irány, mondják, egyértelműen a fehérorosz rendszer, ahol mindezt már meg is valósították. (Ez az orbáni rezsimben nem ijesztő hivatkozási alap, ellenkezőleg: ki lehet jelenteni, hogy van hely Európában, ahol ilyen módszert alkalmaznak.)

Mondanám: a szakmának ellen kellene állnia, de már a gondolat is naiv, hiszen az újságírást ma – mint fentebb említettem már – több mint kilencven százalékban – nem fele-fele! – a kormányhoz hű emberek képviselik, így illúzió arra gondolni, hogy bármilyen állami akaratot meg lehetne fékezni. Vagyis, ha a hatalomban lévők megpróbálják bedarálni az RTL-t – egyesek szerint a német tulajdon miatt ez nem fog sikerülni, -, vagy az indexet átállítani – Simicskától ez megtörténhet -, akkor ezt simán keresztül tudják vinni, nem fognak semmilyen ellenerőbe ütközni. Az újságírás olyan állapotban van ma Magyarországon, ahol nincs semmiféle szakmai összetartás, nincsenek etikai szabályok. A szakmának nincs egyetlen közös ügye sem, a politika végtelenül megosztotta őket; a többség a túlélésre játszik. Azok az orgánumok, amelyek politikailag semlegesnek mondják magukat, igyekeznek távolt tartani magukat minden esetleges megmozdulástól, nehogy baj legyen. A kormányhoz húzók – á lá Bayer Zsolt – legszívesebben a szakadékba löknék azokat, akik a rezsim ellen írnak, a többiek, pedig megélhetésük érdekében igazodnak. Azt is mondhatnánk: nincs hova alámerülniük, ha meg akarnak élni. Ebben pedig nem fog nekik segíteni a sajtókamara, sőt: minden esetleges kilengésüket meg fogja torolni. És ehhez lesz felhatalmazása is. Nem az ősz lesz nehéz tehát számunkra; a jövőnk.

A tusnádfürdői medvék nem kellenek Európának

FüHü
-
0
A tusnádfürdői medvék nem kellenek Európának

Az Európai Unió egyetlen tagországa sem kíván medvéket átvenni Romániától – nyilatkozta Graţiela Gavrilescu román környezetvédelmi miniszter. A tárcavezető egy gyulafehérvári sajtótájékoztatón azt mondta, minden EU-s és több EU-n kívüli ország szakminiszterének küldtek átiratot, arról érdeklődve, hogy hajlandók lennének-e átvenni medvéket Romániától.

„Csak nemleges válaszokat kaptunk (…),

több ország azt írta, hogy náluk már 100 éve kihalt ez a faj. Senki nem akar átvenni egyetlen medvét sem, még állatkertbe sem” – fogalmazott Gavrilescu, hozzátéve, az Európai Bizottságtól is az a válasz érkezett, hogy ez Románia belügye, magának kell megoldania a problémát.

A miniszter azt is elmondta, kedden este véglegesítették a Tusnádfürdő környékén élő négy anyamedve áthelyezésére vonatkozó dokumentációt. Mivel ezeknek a nagyvadaknak bocsaik vannak, csak áthelyezni lehet őket – nyomatékosította, hozzátéve, ő maga telefonált az ügyben az illetékes intézményekhez, hogy „mozogjanak”, küldjék hamarabb a szükséges iratokat. Múlt héten petíciót intézett a környezetvédelmi minisztériumhoz többtucatnyi tusnádfürdői lakos, amelyben azt írták, veszélyeztetve érzik magukat a város utcáin, ahová több mint húsz medve jár be rendszeresen.

A legutóbbi eset vasárnap történt, amikor két személyt szállítottak a csíkszerdai kórházba, miután megtámadta őket a medve Tusnádfürdőn. Albert Tibor polgármester elmondta:

a medve az utcán, az üzemanyagtöltő állomás környékén támadt a két férfira.

‘Nem együtt mentek az utcán, egyikük az állomásra tartott. Az anyamedve külön-külön támadt rájuk’ – mondta el a polgármester.

Adrian Dobrică sebészorvos szerint egyik áldozat operációra szorult, mert mély sebei voltak, a medve gyakorlatilag kiharapott egy darabot a bal mellkasából. A másik áldozatnak a vállán és a fülén voltak sérülései, őt a fertőző részlegre utalták.

Agerpres/Transindex

Kálmán Olga helyett Orbán Viktor

Lendvai Péter
-
0
Kálmán Olga helyett Orbán Viktor

Urbán Ágnessel, a Corvinus Egyetem docensével, a Mérték Médiaelemző Műhely kutatójával azon a napon készült interjú, amikor a Hír TV-t szinte statáriális módszerekkel birtokba vették a kormányzathoz közel álló körök. A kutató szerint egyelőre sok remény nincs, folyik a független médiumok szisztematikus felszámolása.

  • A Hír TV sokat tett a nyilvánosságért
  • Az emberek már nem érzékenyek a korrupcióra
  • Ha a magyarokon múlott volna, ma is Kádár Jánosé az ország
  • Orbán további centralizációt akar
  • A plakáttörvényt újra megváltoztatják

 

Majdnem azt mondtam, hogy ennél ideálisabb nap nem is lehetne arra, hogy beszéljünk a magyar médiaviszonyokról, ha éppen nem tartanám szörnyűnek, ami történt…

Mi tagadás, jól sikerült az időzítés…

Szóval azon a napon beszélgetünk, amikor a Hír tv eddig munkatársait elzavarták, a zoom.hu hírigazgatója távozik, a Heti Válsz kiadója vezetője lemond. Mondhatnánk: zajlik az élet, de talán ez még sem az élet. Ön szerint?

Hozzá kell szoknunk, hogy most ez az élet. Hitegethetjük magunkat azzal, hogy éppen csak valamilyen szerencsétlen csillagzat alatt vagyunk, s csak egy rossz napot fogtunk ki, de annyira tendenciózusan, annyira tisztán megyünk ebbe az irányba, hogy nincs min csodálkoznunk.

Mit jelent ez a színtiszta irány?

Egyrészt a független médiumok szisztematikus felszámolása; persze jót lehetne vitatkozni azon, hogy Simicska médiabirodalma tekinthető-e függetlennek.

És tekinthető?

Én azt szoktam mondani, hogy a pártoktól, politikai csoportoktól való függetlenség jelenti a függetlenséget.

Azt nem tudnám megítélni, hogy Simicska Lajos politikailag tényező volt-e az elmúlt években, vagy nem, legfeljebb gondolom, hogy nem igazán. Az azonban bizonyos, hogy az ő médiacégei, és ezen belül a Hír tv, kifejezetten sokat tettek a magyar nyilvánosságért az elmúlt három évben.

Volt egy sor olyan történet, amelyekről nem értesültünk volna, ha nincsenek a Magyar Nemzet írásai, a Hír tv tényfeltáró riportjai.

Mire mentünk azzal, hogy megismertük ezeket a sztorikat?

Azt gondolom, hogy sokra. Nem a választási eredmény szempontjából, de ha érteni akarjuk ezt a kort, és érteni akarjuk, hogy mi történik most velünk, illetve ha majd az utókor érteni akarja, akkor nagyon is fontosak ezek a korrupciós történetek. Ha persze valaki azt várta, hogy ezek a korrupciós ügyek meg fogják buktatni a kormányt, az egészen biztosan keserűen csalódott áprilisban.

Ön várta?

Ennyire direkten nem, de azt hittem, hogy nagyobb lesz a hatás. Úgy véltem, hogy a társadalomnak egy sokkal szélesebb rétege érzékeny a korrupcióra, hogy az emberek igen is utálják azt, ha ellopják a pénzüket, de kiderült, hogy ez nincs így, az emberek nagy részét egyáltalán nem zavarja…

Vajon miért nem?

Van egy kifejezés erre az úgynevezett korrupció vakság; az állampolgárok másként értékeli  különböző politikai oldalak korrupcióját. Ami például a szocialistákra ráégett – a 2010 előtti esetekre utalok -, az szemmel láthatóan nem fog ki a Fideszen. Az is biztos, hogy van egyfajta telítődés, és miután már tizenöt éve beszélünk folyamatosan a korrupcióról, logikus, ha az emberek elveszítették az érdeklődésüket az ilyen ügyek iránt.

Ez az ezek is lopnak, azok is lopnak szindróma?

Igen, így, ezzel intézik el a dolgot. Ráadásul az is benne van ezekben a történetekben, és a média szempontjából szerencsétlen a helyzet, hogy nagyok a nagyságrendek, és bonyolultak a konstrukciók.

Mit ért ez alatt?

Egyszerű példával élek: az, hogy egy nokiás dobozba valaki pármillió forintot elvesz, eltesz, az könnyen vizualizálható esemény. A nagyságrendet is könnyű elképzelni, azt nagyjából mindenki sejti, hogy mekkora egy ilyen doboz, lelki szemeinkkel látjuk a húszezreseket is a dobozban, a jelenetet is el tudjuk képzelni. Az viszont, hogy közbeszerzésekkel machinálnak, és különböző számlákra különböző pénzek vándorolnak, közbeiktatva offshore cégeket, és ezt milliárdos nagyságrendben, bonyolult céghálókon keresztül, ezt nem lehet jól átélni megjeleníteni, és értelmezni. Szemmel láthatóan az újságírók is szenvednek az ilyen ügyekkel,  azzal, hogy elmagyarázzák ezeket a történeteket. Hiába születnek briliáns cikkek a magyar sajtóban, rájuk kell szánni félóra koncentrált olvasást, hogy megértse az ember.

Akkor mennyire tud hatékony lenni a magyar sajtó?

Nemzetközi összehasonlításban is csak azt tudom mondani, hogy a sajtó szerepe nem lehet más, mint a demokratikus nyilvánosság kiszolgálása. A személyes benyomásom azonban az, hogy Magyarországon nagyon sokan elfordultak a közélettől, a politikától, inkább nem is olvasnak ilyen típusú híreket; teljes apátia vett erőt a közönségen, elsősorban azért, mert teljesen reménytelennek látják a helyzetet. Ilyen értelemben speciális helyzetben van a magyar sajtó, olyan közegben kellene elérnie az ingerküszöböt, amikor sokan az esélyt sem adják meg erre, vagyis eleve kizárják a közéleti tartalmakat a médiafogyasztásukból.

Ön szerint meddig tartható fenn ez a médiacentralizáció, amelyet a kormány véghezvitt és visz, illetve a közösségi platformok mennyire képesek ezt ellensúlyozni. Azt is szokták mondani, hogy ahol bezárul egy ajtó, kinyílik egy másik…

A logikus következménynek annak kellene lenni, hogy ha átbillen a mérleg nyelve az egyik oldalra, akkor egy idő után visszabillenjen. Történelmileg legalább is ez így van. Abban nem vagyok biztos, hogy a közösségi médiától kellene várni ezt az egyensúlyozó szerepet. Legfeljebb egy lassú, alulról építkező folyamat lehet ez. Azt tudjuk, ismert, hogy a vidéki nyilvánosság teljesen eltűnt, felszámolódott, lényegében nincs helyi független média. Az egy izgalmas kérdés, hogy ha az állampolgárok frusztrációja átlendül egy tenni akaró fázisba, akkor elkezdik létrehozni azokat a kis közösségeket – és nem csupán médiára gondolok, hanem helyi civilekre, megerősödő helyi ellenzéki politikai szervezetekre – és általuk beindul az érdeklődés a közélet iránt – ez ugye most egyáltalán nem látszódik -, akkor van esély arra, hogy ezt az egypólusú magyar médiarendszert meg lehessen szüntetni.

Ez most csak a vágyait jelenti, nem?

Jelen pillanatban, igen, ez inkább vágy, egyáltalán nem látszódik ilyen folyamat. Most még egyértelműen a letargia és az apátia időszakát éljük.

Debreczeni József szerint nem kell túlhangsúlyozni a médiafölényt; a rendszerváltás idején szinte száz százalékban a pártállam uralt a sajtót, mégis megbukott a rendszer. Igaza van Debreczeninek?

Azt a legnagyobb jóindulattal sem lehet állítani, hogy a rendszerváltás a magyar társadalomban következett be. Ez egy teljesen egyértelműen kívülről jövő hatás volt. Nem a magyar kommunista rezsim omlott össze, hanem a szovjet rendszer, ezért nem lehet összehasonlítani a két helyzetet.

Ha a mai fejemmel gondolkodom és nézem a történéseket, akkor azt kell hinnem, hogy – amennyiben a magyar társadalmon múlna a dolog -, akkor még ma is az MSZMP, és képletesen Kádár János uralná az országot. A magyar emberek zöme jól elvolt abban a rendszerben és az a stabil két és félmillió most is jól elvan, nem különösebben érdekli, hogy mi történik körülötte. Mondtam már: nem olvassa azokat a híreket,  amelyek a közéletről szólnak.

Miért, mi a magyar ember tipikus médiafogyasztása?

Tipikus ember nem nagyon van, nagyon nagy a különbség aközött, akik aktívan keresi az információt – ez a réteg jellemzően internet felhasználó is, és ők meg is találják az online világában a hírforrásokat – és azok között, akik nem aktív hírkeresők.  Ez a réteg, esetleg megszokásból, megnéz egy esti tévéhíradót, netán jár neki a megyei lap, de alapvetően nem keresi az információkat. Nagyon fontos, és ezért nagyon nehéz arányokról beszélni, hogy az internet felhasználók között is soka a passzív hírfogyasztó. Lehet, hogy egy-egy hírportálra rátévednek, főként, ha valami jelentős információ jutott el hozzájuk, de alapvetően inkább zenét néznek a youtube-n, vagy játszanak, vagy macskás képeket néznek, de semmiképp nem közéleti, politikai tartalmakat fogyasztanak.

A miniszterelnök által Tusnádfürdőn meghirdetett változások mennyire érinthetik a médiát?  Lehet ott még tovább centralizálni, esetleg saját berkeiken belül akarnának központosítani – mert erről is lehet hallani -, vagy inkább a szellemi, kulturális élet centralizációja várható?

Nehéz belelátni Orbán Viktor fejébe, így a válaszom az, hogy fogalmam sincs. Ami a médiát illeti, az egy létező városi pletyka, hogy centralizálni akarja ezt a rendszert. Én még azt is el tudom képzelni, bár biztos információm nincs róla,  hogy vannak olyan médiatermékek, amelyek túl sokat nem tesznek hozzá a propaganda gépezethez, így ezeket leengedik, kikerülnek a portfolióból, vagy egyszerűen megszűnnek. Az viszont egészen biztos, hogy a birodalom megmaradó részét sokkal erősebben fogják centralizálni, illetve kevésbé lesznek párhuzamos kapacitások.

Az állami rádió és televízió ma maximálisan a kormányt szolgálja. Milyen ezeknek a hallgatottsága, nézettsége?

A televíziós csatornák elérése alacsony, még az elmúlt egy évben is jelentős visszaesések voltak. Persze ha egy nagy sportesemény van, akkor megugrik, páratlan években meg visszaesik. Alapvetően azonban kijelenthető, hogy lejtmenetben van a televíziós közönségarány. A rádiók viszont elég jól teljesítenek, amihez az is kellett, hogy a médiatanács legyalulta a rádiós piacot, nagyon kevés helyi független szereplő van. De el lehet mondani, hogy a közszolgálati rádiók elég jól teljesítenek, elég komoly elérésük van.

Nem tudom mérték-e azoknak az egyperces híreknek a hatását, összeállítását, amelyeket a futball világbajnokság idején is sugároztak, és amelyek többségükben a migránsok elleni információkat tartalmazták?

Aki ezekre fogékony, ott nagyon nagy a hatás.

Ha ugyanis az emberben van egyfajta hit, különösen ha a félelemről van szó, és állandóan kapja az ezt megerősítő információt, akkor pszichológus nélkül is kijelenthető, hogy hatni fog rá ez a koncentrált félelemkeltés.

Azok viszont, akik kritikusok az ilyen tartalmakkal szemben, csak azért, mert megnéz néhány futballmeccset, és véletlenül beleszalad ilyen egyperces hírekbe, attól még nem kezd el rettegni a migránsoktól. De én azt állítom, hogy volt ennek az egyperceknek pozitív hatása is: láthattuk mindannyian, hogy mit kapnak azok, akik közmédiát fogyasztanak. Mert enélkül mindenki él a maga kis hírbuborékában, ilyenkor viszont óhatatlanul átlátunk a mások buborékába. Van, aki ilyenkor meglepődik, van aki felháborodik, és van aki elkezdi megérteni, hogy aki ezt hallja reggeltől estig, abban óhatatlanul kialakul a félelem.

Van más országban is ilyen médiarendszer, mint nálunk?

Erre így nem tudok válaszolni, mert egy médiarendszernek nagyon sok összetevője van, a piacmérettől kezdve a nyelvi izoláltságon át az egyes médiaszektorok piacszerkezetig, vagyis ezt így nagyon nehéz megfeleltetni a mi rendszerünknek.  Annyi azonban látszódik, hogy Közép-Kelet-Európában vannak hasonló folyamatok. A lengyeleket tekinthetjük például a médiában is a nagy követőnknek, a lengyel kormányzat próbál hasonló modellt megvalósítani. De a teljes régióban jellemző egy sor dolog, ami Magyarországon már kialakult.

Például?

Az oligarchák szerepe tulajdonosként, és ezzel párhuzamosan a külföldi szakmai befektetők kiszorítása, a közszolgálati média gyengesége, a propagandatartalmak arányának a növekedése, ezen belül a politikai propaganda erősödése és eszközként használása.

Minek van a legnagyobb hatása. Azért is kérdezem, mert tudom, hogy ön külön is foglalkozott a közterületi reklámokkal, amelyek szintén részei a médiának…

A legnagyobb hatása változatlanul a kereskedelmi tévék hírműsorai érik el a legnagyobb hatást, legalább is a két évvel ezelőtti méréseink alapján. És valóban: érdemes nagyon odafigyelni a közterületi hirdetésekre. Ez kifejezetten magyar innováció, hogy ilyen erős szerepet kaptak a közterületi reklámhordozók a politikai marketingben. Ez az ugye, ami elől nem lehet elugrani.

Nem véletlen, hogy olyan fontos volt a kormányzat számára a Simicska-féle óriásplakátok megszerzése…

Igen. Biztos, hogy ez kulcskérdés volt a számukra. Jó eséllyel fogadnék arra, hogy hamarosan változni fog a plakát törvény. Emlékszünk rá, egy évvel ezelőtt hozta az országgyűlés, amellyel mindenféle szempontból kellemetlen helyzetbe hozta az közterületi reklámokkal foglalkozó cégeket, szerintem hamarosan változásokat fogunk tapasztalni ezen a téren, hiszen jelentős portfólióval rendelkeznek Fidesz-közeli cégek.

Mint az ESMA-törvény?

Valahogy úgy, igen. Lesz változás, és most éppen segíteni fogják a plakátcégeket.

Milyen reményt tud megfogalmazni a kutató?

Hát egy ilyen napon különösen nehéz a reményről beszélni. De azt gondolom, hogy minden negatív esemény, ami történik, ráébreszti a társadalom egy szeletét arra, hogy mi és milyen mértékű a probléma. Azok tehát, akik elveszítik a kedvenc lapjaikat, révműsoraikat, azok sokkal tudatosabban fogják keresni azokat a forrásokat, amelyekkel pótolhatják azokat.  Egyszerűen érezni fogják a hiányt és azt, hogy szűkül be folyamatosan a nyilvánosság. Ez hosszútávon egy sokkal tudatosabb médiafogyasztáshoz vezet. Az persze egy másik kérdés, hogy mi marad meg egy-két éven belül, amit még lehet fogyasztani. Az online téren kívül ugyanis már most is alig van fogyasztható tartalom. A beszélgetésünk elején a Hír TV-ről esett szó; ma délután, a hatalomátvételt követően, Kálmán Olga műsorának ismétlése helyén Orbán Viktor tusványosi beszédét adták. Ennél szimbolikusan nem lehetne jelezni a hatalomátvételt, mint hogy Kálmán Olga helyett Orbán Viktor…

121. oldal a 2-ból

FRISS HÍREK

Továbbiak

A hír igaz!

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK

Független Hírügynökség Kft.
Kapcsolat: info@fuhu.hu

LEGOLVASOTTABB HÍREK

SZERKESZTŐ VÁLASZTÁSA

© Független Hírügynökség

eskişehir escort sakarya escort eskişehir escort bayan