A kampányfinanszírozást ellenőrző Center for Responsive Politics nevű intézet adatai szerint az NRA 55 millió dollárral támogatta Trumpot és más republikánus jelölteket a 2016-os elnök- és kongresszusi választásokon.
Alig három hónappal a parklandi iskolai vérengzés után Donald Trump amerikai elnök ismét feltétlen támogatásáról biztosította a fegyverlobbi legjelentősebb szervezetét annak éves kongresszusán pénteken Dallasban.
Noha az elnök a 17 halálos áldozatot követelő februári lőfegyveres ámokfutás hatására szemmel láthatóan hajlott arra, hogy kezdeményezze a fegyvertartási törvények szigorítását – például a fegyvervásárlási korhatár megemelését -, és hogy erről tárgyal a Nemzeti Fegyverszövetséggel (NRA), Trump a kongresszuson ígéretet tett arra, hogy amíg ő az államfő, megvédi a fegyvertartás jogát mostani formájában. Ismét felvetette azt a korábbi javaslatát, hogy fel kell fegyverezni a tanárokat, és még jobban meg kell erősíteni az iskolák biztonságát, hogy ne fordulhassanak elő a floridaihoz hasonló esetek. Az NRA támogatja Trump eme javaslatait, és semmilyen korlátozást nem akar, mert azt az alkotmány fegyvertartásra vonatkozó, második módosítása megsértésének tartja.
A kampányfinanszírozást ellenőrző Center for Responsive Politics nevű intézet adatai szerint az NRA 55 millió dollárral támogatta Trumpot és más republikánus jelölteket a 2016-os elnök- és kongresszusi választásokon.
Tekintettel az idén novemberi részleges kongresszusi választásokra Trump azzal a fenyegetéssel biztatta az NRA tagjait a republikánusokra való szavazásra, hogy ha a demokraták ellenőrzése alá kerül a szövetségi törvényhozás, akkor ők „el fogják venni az amerikaiak fegyvereit”. „Ha az ország meghozná ezt a drasztikus lépést, akkor akár a teherautókat is be lehetne tiltani, mert ezek a mániákus terroristák új fegyverei” – jelentette ki.
A fegyvertartás joga mellett azzal is érvelt az elnök, hogy a 130 halálos áldozatot követelő, 2015. november 13-i párizsi terrortámadás sokkal kevesebb áldozattal járt volna, ha nem csak a merénylőknek lett volna lőfegyvere, hanem bárkinek, aki jelen volt és visszalő.
A demokraták valóban szigorítani szeretnék a fegyvertartás szabályait, de ez nem ásná alá a második alkotmánymódosítást – jegyezték meg hírügynökségek.
Noha számos, sok halálos áldozattal járó lőfegyveres ámokfutás történt az Egyesült Államokban, a február 14-i parklandi tragédia hatására úgy tűnt, hogy fordulat történt a fegyvertartásról szóló társadalmi vitában.
Az NRA éves kongresszusán várhatóan több mint 70 ezer tag vesz részt a hétvégén. Az esemény ellen valószínűleg több tüntetést is lesz a fegyvertartást szigorítani akarók részéről.
Stormy Daniels, aki azt állítja, hogy 2006-ban szexuális kapcsolatban állt az USA jelenlegi elnökével, újra beperelte Donald Trumpot. Ezúttal hitelrontásért.
Egy televíziós interjúban ugyanis Stormy Daniels azt állította: Trump egyik embere megfenyegette, hogyha nem fogja be a száját, akkor baja eshet a kislányának. Trump a Twitteren kitalációnak minősítette a sztorit. Forget it! (felejtsd el!) – üzente a pornószínésznőnek.
Stormy Daniels azonban ragaszkodik ahhoz, hogy az eset 2016-ban Trump elnökválasztási kampánya előtt valóban megtörtént.
Manhattanben egy bíróság befogadta a panaszát. Így ebben az ügyben is megindul a vizsgálat Trump ellen.
Los Angelesben folyik egy másik hasonló per az USA elnöke és régi személyes ügyvédje ellen. Stormy Daniels, akinek eredeti neve Stephanie Clifford, azért perli Trump ügyvédjét, mert állítása szerint
130 ezer dollárt kapott azért, hogy ne beszéljen kapcsolatáról a választási kampány idején.
A pornószínésznő szeretné felmondani a szerződést, mert a sajtó nagy pénzeket kínál azért, hogy minél több részletet eláruljon a kapcsolatról. 2011-ben egy pletykalapban már kitálalt és elmondta, hogy Trump nem nagy szám az ágyban, a macsó arculat és a valóság köszönőviszonyban sincsen egymással.
Trumpot nemcsak ezért nyugtalanítja az ügy, hanem azért is, mert a kapcsolatra épp akkor került sor, amikor a mai First Lady megszülte fiát, Baron Trumpot. Melania Trump a hírek szerint nem bocsátotta meg, hogy épp a szülési időszakban tartott fenn kapcsolatot férje egy közismert pornószínésznővel. Persze akkor talán még Donald Trump sem gondolt arra, hogy nemsokára az Egyesült Államok elnöke lesz.
„Van 1,6 milliárd dollárunk a kerítésre a déli határon, de ez kevés. Ha nem kapom meg a pénzt a kerítés teljes felépítésére, akkor nem lesz más választásom, minthogy nem írom alá az új költségvetést” – ezzel fenyegetőzött Donald Trump Michiganban, ahol kampánykörúton jár.
Egy rövid időre januárban már leállt a központi költségvetés, de azután Trump aláírta az 1300 milliárd dolláros előterjesztést, és az amerikai állam tovább folytathatta. És folytathatja egészen szeptember 28-ig.
Trump zsarolása kétélű fegyver:
ha ugyanis leállítja a költségvetést, akkor novemberben a republikánusok könnyen elveszíthetik a többségüket a szenátusban és a képviselőházban.
Márpedig enélkül Trumpnak igen nehéz lenne keresztülvinnie az akaratát a törvényhozáson.
Trump már az elnökválasztási kampányban is felvetette az egész határt átfogó kerítés építésének az ötletét. Washingtonban a kongresszus ezt azzal vetette el, hogy túlságosan drága. Szakértők 4-5 milliárd dollárra teszik a kerítés létesítésének az árát.
Az amerikai költségvetés nincs könnyű helyzetben, mert az ország adósságállománya meghaladja a GDP 100%-át, és tovább növekszik. Mindez komoly pénzügyi gondokat jelenthet nem csak Amerikának, de a globális gazdaság egészének is. Csakhogy Trump fütyül erre: számára most az a fontos, hogy növelje szavazói táborát.
A migránskérdés az Egyesült Államokban is alaposan megosztja a közvéleményt, de Trump abban bízik, hogy a globalizáció kárvallottjai nem akarnak vetélytársakat látni a munkaerőpiacon.
Márpedig Michigan állam az úgynevezett rozsdaövezet része: az autóipar egykori fellegvára már csak az árnyékba egykori önmagának. Detroit, a Motor City, sokáig csődben volt, és a népesség szép lassan elvándorol Michigan államból.
„Valóban elvittem André Goodfriendet a nagykövetségre és bemutattam őt Szemerkényi nagykövet asszonynak. Nem gondolom, hogy sokkoltam volna vagy, hogy barátságtalan lépésként értékelte volna.” Frank Csongos, azaz Csongos Ferenc, a hatvanas évek óta Amerikában élő újságíró (UPI, Szabad Európa Rádió) mondta el ezt a történetet a Független Hírügynökségnek adott interjújában. Csongos a Trump-kormányzatról, Magyarország amerikai megítéléséről és a Soros ellenes kampányról is beszélt.
Mi történik Amerikában? Te hogy látod: az amerikai demokrácia elég erős ahhoz, hogy túlélje a Trump-korszakot?
Véleményem szerint Amerika elég erős ahhoz, hogy túlélje a jelenlegi helyzetet. Megbirkózott már ennél nagyobb kihívásokkal is. Ide tartozik a rabszolgatartás, a polgárháború, egyes polgári jogok felfüggesztése a két világháború között, beleértve a japán származású amerikai állampolgárok internálását a negyvenes évek elején, a McCarthy-korszak… Ahogyan egykor a középnyugati Indiana állam volt kormányzója mondta: Amerika története, minden tökéletlenségével, az emberi szabadság rendületlen bővítéséről szól.
Ami Trump elnököt illeti, nyugtalanítónak tartom a média elleni támadásait. Az elnök azt mondta, hogy a hamis média („Fake Media”) a nép ellensége és háborúban áll az országgal. Erre válaszolta a Washington Post főszerkesztője, Marty Baron: Mi nem háborúzunk, csupán dolgozunk.
Az amerikai média nagy része kritikus Donald Trumppal szemben, de vannak Trump-párti médiumok is (Fox). Az amerikaiak többsége még mindig a televízióknak hisz, vagy az internet átvette a vezetést?
Az idősebb generáció még mindig újságot olvas; a New York Timest, a Washington Postot, a Wall Street Journalt és más lapokat. Ezek azok az újságok, amelyek breaking news-t közölnek, azaz pénzt és időt nem kímélve oknyomozást folytatnak. E sztorik közül azután sok vezető anyag lesz a televíziós híradásokban. A fiatalabb korosztály az internetet használja.
Mint a hajdani UPI és a Szabad Európa Rádió szerkesztője, szerkesztőségvezetője, annak idején volt alkalmad közelebbről is látni a washingtoni „boszorkánykonyhát”. Történt-e változás ezen a téren is, Trump elnöksége alatt?
Mint a United Press International külpolitikai riportere (a hírügynökségi pályafutásom vége felé a washingtoni irodát vezettem) abban a szerencsében volt részem, hogy a Kremlben lehettem, amikor Jelcin bejelentette a Szovjetunió végét; Albániában részt vettem James Baker külügyminiszter történelmi jelentőségű látogatásán; szemtanúja voltam a közel-keleti béketárgyalásoknak a terepen és a Fehér Házban, a Pentagonban és a külügyminisztériumban egyaránt, méghozzá az idősebb Bush elnöksége alatti Öböl-háború idején.
A Szabad Európa/Szabadság Rádió szerkesztőjeként, majd washingtoni főnökeként a napi sajtótájékoztatókról tudósítottam a Fehér Házból és a State Departmentből. A SZER interjút készített annak idején George W. Bush elnökkel is.
Semmi sem változott. A sajtótájékoztatók ugyanolyanok maradtak a Trump-kormányzat alatt is. Igaz, főleg a külügyminisztériumban, már nem olyan gyakoriak. És a Fehér Házból tudósító riporterek, úgy tűnik, szkeptikusabbak a kormányzat irányvonalával szemben. A „hazugság” kifejezést – amely nem éppen kellemes jelző, amikor ezzel az Amerikai Egyesült Államok elnökét illetik – gyakrabban használja sajtó.
Tudtommal rendszeresen meghívást kaptál a washingtoni magyar nagykövetségre a nemzeti ünnepek alkalmából rendezendő fogadásokra. Egyszer a volt budapesti amerikai ügyvivő, Goodfriend társaságában mentél el. (Goodfriend a közismert kitiltási botrány idején volt Magyarországon). Az akkori magyar nagykövet, Szemerkényi Réka ehhez mit szólt?
Valamikor a UPI Pittsburgh-i irodavezetője voltam. 1981-ben, a Reagan-kormányzat első évében, sikerült a hírügynökség tekintélyes washingtoni szerkesztőségébe kerülnöm. 35 éven keresztül kaptam meghívást a Magyar Nagykövetségtől a nemzeti ünnepek alkalmával. Ilyenkor vihetünk magunkkal egy vendéget. És igen, valóban én elvittem André Goodfriendet a nagykövetségre és bemutattam őt Szemerkényi nagykövet asszonynak: „Please, meet my good friend, Mr. Goodfriend.” Nem gondolom, hogy sokkoltam volna vagy, hogy barátságtalan lépésként értékelte volna. De ki tudja? Tény, hogy több mint három és fél évtized után először, az idén március 15-én már nem kaptam meghívást. Lehet, hogy csak gondatlanságból. Annyit megjegyeznék, hogy soha egyetlen magyar politikust sem támogattam vagy támadtam. Egész életemben hírügynökségi riporter, szerkesztő, főszerkesztő voltam. Ami annyit jelent: vélemény mellőzve. Csak a tények.
Értik Amerikában, hogy mi történik Magyarországon? Azok a kivándorolt magyarok, akikkel találkozol, mit szólnak?
Ebben nem vagyok biztos. Egyik amerikai barátom (jeles újságíró, a régió szakértője) azt mondta: „Büszkén támogattuk Magyarországot és a magyarokat főleg az 1956-os forradalom után. Most azonban már nem annyira, a magyar miniszterelnök illiberális politikája miatt”.
Egy másik barátom, történész pedig így vélekedett: „Többé már nem vagyok büszke arra, hogy amerikai magyar vagyok. Sajnos, ebben a pillanatban, már arra sem vagyok büszke, hogy amerikai vagyok”.
Lehet-e a State Departmentnek más politikája, például Magyarországgal szemben, mint a Fehér Háznak?
Természetesen. A külügyminisztériumban karrier diplomaták vannak. Intézményes háttérrel. Viszont a Fehér Ház mondja meg a tutit. A külügyminiszter pedig végrehajtja azt.
A magyarországi Soros-ellenes kampányt hogyan értékelik Amerikában? Mint az antiszemitizmus példáját?
Ez egy összetett helyzet. Nézzünk vele szembe. Az Orbán-kormány támogatta a magyarországi zsidók kulturális és vallási törekvéseit. Ezzel egyidejűleg, megszólalt a vészcsengő a magyarországi antiszemitizmus miatt, főleg vidéken.
A zsidó közösségnek, főleg az utóbbi 200 évben nagyon fontos szerepe volt a magyar kulturális, társadalmi, kereskedelmi, gazdasági fejlődésében. A haladás motorja és az egész magyar nemzet jólétének támogatója.
És ami Sorost illeti. Szerencsétlennek tartom, hogy őt választották a támadások célpontjának. Pedig az utóbbi három évtizedben nagyon is szolgálta a magyar ügyet.
Nem sokkal Macron francia államfő után látogatott az Egyesült Államokba Angela Merkel német kancellár, akinek egyetlenegy kérdésben sem sikerült nézeteit elfogadtatnia Donald Trumppal.
Viták pedig vannak bőven Washington és Berlin között: a kereskedelmi háború, melyet Trump meghirdetett nem elsősorban Európa ellen irányul, de kedvezőtlen hatással van az egész világkereskedelemre. A katonai kiadások növelése Európában: Németország – Magyarországhoz és sok más EU tagállamhoz hasonlóan – nem teljesíti a NATO előírásait, mely szerint a GDP 2%-át kell a hadseregre fordítani. Ezt Trump most nyomatékosan sürgette Washingtonban, külügyminisztere Mike Pompeo pedig Brüsszelben. Elsősorban azért forszírozzák ezt, mert tudják: az európaiak fegyver vásárlásainak célpontja elsősorban Amerika lesz!
Vita van még ezen kívül az USA és Európa között az Iránnal kötött hathatalmi egyezményről. Ezt Trump fel akarja mondani, a másik öt nagyhatalom viszont nem. Trump szerint az egyezmény „rettentően rossz”. Macron és Merkel szerint még mindig jobb egy rossz egyezmény mintha semmi sem akadályozza az atomfegyver megszerzését Irán esetében.
Mind Merkel mind Macron azt hangsúlyozta Washingtonban, hogy szövetségesek között nem szokás háborúzni. Márpedig Trump kereskedelmi háborúja ezt jelentheti. Az amerikai elnök viszont az America First jegyében cselekszik, és fütyül szövetségeseinek az érdekeire. Ezzel viszont azt érheti el, hogy az EU megpróbál Kínához közeledni hiszen az érdekei a kereskedelmi háborúban sokban közel állnak egymáshoz. A baráti egyet nem értés Washingtonban azt mutatja, hogy Trump hosszabb távon is folytatni akarja az olyan diplomáciáját, mely semmibe veszi a szövetségesek érdekeit. Ebben a helyzetben kell megtalálnia a választ a jövő kihívásaira az Európai Uniónak.
Donald Trump amerikai elnök és Angela Merkel német kancellár visszafogott, alig fél órás találkozót bonyolított le Washingtonban. Közös sajtóértekezletükből annyi derült ki, hogy több globális kulcskérdésben próbáltak közös álláspontra jutni, vagy legalább is kijelölni a közeledés irányát.
Mindketten üdvözölték a Korea-Korea-csúcsot, de Trump a meleg szavak mellett arra is figyelmeztetett, hogy „nem fogjuk megismételni a korábbi amerikai kormányzatok hibáit”.
Azaz nem dőlnek be a mosolyoffenzívának, és fenntartják az Észak-Koreára gyakorolt erőteljes nemzetközi nyomást. De azt is elmondta, hogy várakozással tekint a Kim Dzsongunnal esedékes találkozóra.
Merkel igyekezett oldani a Trump által meghirdetett kereskedelmi háború feszültségét is. A kancellár bejelentette, hogy Németország máris csökkentette az Egyesült Államokkal fennálló kereskedelmi többletét. Egyébiránt pedig amellett foglalt állást, hogy az Európai Unió kétoldalú kereskedelmi tárgyalásokat folytasson az Egyesült Államokkal, mert szerinte a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) alkalmatlan a többoldalú megállapodások kimunkálására.
A Cambridge Analytica cég akkor bukott le, amikor kiderült: illegális módszerekkel befolyásolta a választási kampányokat az Egyesült Államokban és sok más országban.
A Facebooktól vásárolt hatalmas adatbázisokat, és ennek alapján a választási szakértők elérték: a saját szavazóik minél nagyobb számban menjenek el szavazni miközben az ellenfél támogatóit elriasztották a voksolástól.
„Egy hatékony propagandagépezetet akarok”- mondta a brit cégnek Steve Bannon, aki Trump 2016-os elnökválasztási kampányának guruja volt. A kongresszusi vizsgálóbizottság elsősorban Trump orosz kapcsolataira kíváncsi. Első kampányfőnöke, Paul Manafort ezért is kényszerült lemondásra. Éppúgy, mint az első nemzetbiztonsági tanácsadó, Flynn tábornok, aki egy ideig a Cambridge Analytica fizetési listáján szerepelt. A cég egyébként fantom cég volt, jórészt amerikaiak dolgoztak neki.
A cél világos volt: mindenáron elérni Donald Trump megválasztását. Steve Bannont egyáltalán nem érdekelte, hogy egy hír igaz-e vagy sem. Kizárólag azzal törődött, hogy „hasznos-e nekünk vagy sem”. Steve Bannont azután Donald Trump főtanácsadónak nevezte ki, aki még a nemzetbiztonsági üléseken is részt vehetett. Aztán megindult ellene a hadjárat és végül távozni kényszerült a Fehér Házból. Nemrég Európában járva kijelentette: Orbán Viktor a legígéretesebb európai politikus.
A botrány miatt a Facebook vezetőjének, Mark Zuckerbergnek is kongresszusi vizsgálóbizottság elé kellett állnia Washingtonban. Ahol továbbra is kutatják: vajon milyen szerepe volt Putyin orosz elnöknek az amerikai választási kampányban. A Cambridge Analytica egykori munkatársának vallomásaiból kiderül: egyáltalán nemcsak a 2016-os amerikai elnökválasztást próbálta meg befolyásolni a „hatékony propaganda gépezet”, mely a Facebooktól vásárolt hatalmas adatbázisokat, minden etikai gátlás mellőzésével.
Miközben tavaly a nemzetközi sajtó a küszöbön álló újabb koreai háborúról cikkezett, most azzal van tele, hogy a két ország egy „történelmi megállapodás” küszöbén áll. Ugyanis az április 27-én megrendezésre kerülő elnöki találkozó legjelentősebb eredménye egy békeszerződés aláírás lehet, habár ennek megvannak a maga buktatói.
A dél-koreai Phjongcshangban tartott XXIII. téli olimpiai játékok óta látványosan enyhült a feszültség Kelet-Ázsiában: egy évvel korábban még úgy tűnt, hogy Donald Trump bármelyik percben elindíthatja az Észak-Korea elleni támadást, ami végső soron Kínával való közvetlen konfrontációval és egy atomháború kitörésével fenyegetett. Ezzel szemben a februári nyitóünnepségen Kim Dzsongun (Kim Yo-jong) észak-koreai diktátor húga és egyben különleges megbízottja Kim Jodzsong (Kim Yo-jong) személyesen vett részt. Találkozott Mun Dzseinnel (Moon Jae-in), átadta neki bátyja meghívóját, amelyre a dél-koreai elnök igennel válaszolt.
A február 9-i nyitóünnepség egyik legérdekesebb eseménye volt, amikor Mike Pence amerikai alelnök látványosan ignorálta Kim Jodzsongot. A kép forrása: MTI/EPA/Yonhap.
Ettől kezdve gyakorlatilag nem volt megállás, egymást követték a látványos gesztusok. Április elején bejárta a világsajtót, hogy dél-koreai popsztárok léptek fel a phenjani Nagyszínházban. Az előadásukat Kim Dzsongun szintén megtekintette, s utána többször hangot adott a tetszésének. Ezen a héten a dél-koreai vezetés leállította a propaganda híradásokat sugárzó hangszóróit az észak-koreai határon, illetve a két koreai elnök közötti közvetlen telefonvonal, az ún. „forró drót” (újbóli) létrehozásáról döntöttek.
felfüggeszti a 2006 óta tartó nukleáris kísérleteit és rakétatesztjeit, valamint bezárja az ország nukleáris kísérleti telepeit.
Sőt, egyenesen garanciát vállalt arra vonatkozóan, hogy nem fog alkalmazni atomfegyvert, csak akkor, ha ellene ilyet vetnek be. Ugyanúgy biztosított arról, hogy senkinek sem adja tovább az atomfegyverek előállításához szükséges műszaki és tudományos ismereteket, illetve eszközöket.
Észak-Korea visszatérése a nukleáris leszereléshez már önmagában komoly eredmény, de a péntekre szervezett csúcstalálkozó egy még nagyobb horderejű áttöréssel kecsegtet. Ugyanis felmerült annak lehetősége, hogy Phenjan és Szöul véget vet egy 65 éven át tartó állapotnak:
vagyis de jure vége lenne az Észak-Korea és Dél-Korea közötti háborúnak.
Egy koreai híradást néznek az emberek a szöuli főpályaudvar egyik kijelzőjén 2018. április 21-én. Kim Dzsongun ezen a napon bejelentette, hogy Phenjan felfüggeszti nukleáris kísérleteit és rakétatesztjeit, továbbá bezárja nukleáris kísérleti telepét. A kép forrása: MTI/EPA/Dzson Hon Kjun.
Kétségtelen, hogy ez történelmi jelentőségű esemény lenne, amely azonkívül, hogy lezárna egy évtizedek óta fennálló vitát, alapvetően hozzájárulna a kelet-ázsiai térség stabilizálódásához.
A 2017-ben megválasztott baloldali Mun Dzsein dél-koreai elnök mindent erre tett fel: kezdettől fogva elkötelezett híve az északi szomszéddal való viszony rendezésének. Több tucatszor kritizálta Trumpnak az Észak-Koreával alkalmazott agresszív politikáját, egyesülést és a megbékélést támogató miniszterek ültetett a tárcák élére, számtalan kölcsönös gazdasági és kulturális programot hirdetett. Ráadásul az Észak-Koreával „megértőbb” kormányzati propaganda azt is elérte, hogy a dél-koreai fiatalok a saját országuk biztonságára nézve nagyobb veszélynek lássák az Egyesült Államokat, mint Kínát, Japánt vagy Észak-Koreát.
Csakhogy minden előzetes remény ellenére korántsem egyszerű békét kötni, ebben az elemzésben a négy legjelentősebb akadály kerül terítékre.
A békekötés joga
Az első problémát mindjárt az jelenti, hogy nemzetközi jogi szempontból egyáltalán van-e joga Phenjannak és Szöulnak békét kötni egymással. Ugyanis hivatalosan még fegyverszünetet sem kötöttek: a koreai háborút lezáró 1953. július 27-i panmindzsoni fegyverszünetet lényegében két nagyhatalom – az Egyesült Államok és a Kínai Népköztársaság – írta alá, mégpedig az ENSZ, a dél-koreai kormány és az észak-koreai kommunista vezetés nevében. Sőt, az akkori dél-koreai elnök, Li Szin Man (Syngman Rhee) kezdetben még a tűzszünetről sem akart hallani, mivel mindenképp ő akarta egyesíteni az Koreai-félszigetet. Idővel az amerikai pénzügyi és katonai támogatás meggyőzte őt a harcok befejezéséről, de a fegyverszünetről szóló egyezményt a dél-koreaiak a mai napig nem írták alá.
A Panmindzsonban lévő határátkelő és legfontosabb „érintkezési pont”. A kép forrása: Wikimedia Commons.
Ezért sem véletlen, hogy a pénteki csúcstalálkozó megszervezése rendkívül körülményes és mindkét fél különösen ügyel a hivatalos keretek betartására. A találkozó helyszínének a tűzszüneti egyezmény által a 38. északi szélességi foknál meghúzott határvonalat jelölték meg, amely a mai napig a világ egyik legismertebb és legveszélyesebb demilitarizált övezete (DMZ). Ezen a „senki földjén” fogják tartani az április 27-i Dzsein-Dzsongun-találkozót, mégpedig úgy, hogy
a vonal fölé emelnek egy asztalt, s mindenkét elnök lényegében a saját országa területén írna alá a szerződést.
Szúrós szemmel
Tavaly nyáron még úgy tűnt, hogy Donald Trump, ha kell a szövetségesei nélkül indít katonai hadjáratot Észak-Korea ellen, ami miatt az ENSZ elmarasztalta Washingtont, mert egy nukleáris háborút kockáztatott. Ez (szerencsére) nem történt meg, de függetlenül az amerikai külügyminiszter személyétől, Észak-Korea még mindig központi szerepet tölt be Washington kelet-ázsiai politikában, s a katonai opció semkerült le a Pentagon asztaláról. Egy koreai békeszerződéshez pedig mindenképp szükséges rendezni Phenjan és Washington közötti viszonyt, főleg mivel még csak el sem ismerik egymást.
Már a téli olimpia alatt – a dél-koreaiak közvetítésével – megindultak az óvatos egyeztetések az amerikai és az észak-koreai diplomácia között, amelynek megvoltak az eredményei. Az észak-koreai diktátor jelezte, hogy legszívesebben a Fehér Házban találkozna az amerikai elnökkel, ahol megegyeznének a kapcsolatok normalizálásáról, a feszültség csökkenéséről, illetve a szankciók enyhítéséről. Donald Trump elfogadta Kim Dzsongun meghívását (bár azt még egyelőre nem tudni, hogy erre esetleg Svédországban vagy valóban az Egyesült Államokban kerülne sor). Amikor az amerikai elnök a múlt héten Japánban járt, akkor lényegében „áldását adta” a békére.
A legfontosabb bázisok és létesítmények a Koreai-félszigeten. A kép forrása: BBC.
Viszont egyelőre még nem tudni, hogy mi lenne a koreai béke és az amerikai-észak-koreai kapcsolatok rendezésének az ára. Ugyanis Kim Dzsongun már 2016 óta követeli az amerikai csapatok kivonulását Dél-Koreából, és nem alaptalan feltételezés, hogy ehhez köti a leendő békemegállapodást is. Ha így történne, akkor több mint 28 ezer főt számláló amerikai kontingensnek a lehető leggyorsabban kellene elhagynia az országot és bezárnia a katonai bázisait. Még, ha ezt Trump elfogadná, az esetleges kivonulást megtorpedózhatja a Szenátus, vagy akár az elnök közvetlen környezete. A nemrég kinevezett John Bolton nemzetbiztonsági tanácsadó vagy a külügyminiszteri pozíció küszöbén álló Mike Pompeo még mindig nem mondtak le Észak-Korea megtámadásáról, valamint a republikánusok és a neokonzervatívok szintén a kommunista rendszer összeomlásában reménykednek, nem pedig a kiegyezésben.
Az utolsó „barát”
Miközben Dél-Korea szempontjából az Egyesült Államok hozzáállása az elsődleges, addig Észak-Koreának Kína reakciói a mértékadóak. Évtizedeken át Peking számított Phenjan egyetlen komoly külföldi támogatójának. Észak-Korea a kereskedelemének 90 százalékát Kínával folytatta, tőle vásárolta az energiahordozókat, élelmiszereket és gyógyszereket, miközben az ENSZ-ben megvétózta az ország elleni szankciókat.
Csakhogy miután 2011 decemberében Kim Dzsongun hatalomra került, Kína fokozatosan elvesztette az irányítást Észak-Korea felett. Az észak-koreai diktátor teljesen kiszámíthatatlanná vált, és sorban végezte ki a Kínához-közel álló politikusokat, tábornokokat, illetve még a saját rokonainak sem kegyelmezett. A kínai vezetés hiába gyakorolt nyomást Észak-Koreára, például leállította bizonyos áruk – főleg a luxustermékek és a elektrotechnikai eszközök – bevitelét, vagy zárta le ideiglenes a határátkelőket, nem tudta megakadályozni az észak-koreai műholdfellövéseket, a rakétateszteket vagy a kísérleti földalatti atomrobbantásokat. Sőt, már azt rebesgették, hogy Kína Kim Dzsongun mostohafivérét, Namot (Kim Jong-nam) akarta felhasználni egy puccs megszervezésére, ezért gyilkolták meg őt idegméreggel a malajziai nemzetközi repülőtéren.
Egyre nehezedett a nemzetközi nyomás Kínára, hogy „regulázza meg végre” a patronáltját. Kim Dzsongun kiszámíthatatlansága és lépései nem kevés vitát szültek a Kínai Kommunista Párton belül is. Végül a tavaly októberben tartott XIX. KKP-kongresszuson megállapodtak abban, hogy mivel Kína egy felelős szuperhatalommá szeretne válni, ezért térség stabilitása érdekében meg kell oldaniuk a „koreai kérdést”. Akkor is, ha ez a gyakorlatban az Egyesült Államokkal való bizonyos fokú együttműködést jelenti. Trump a 2017-es novemberi kelet-ázsiai útja során szintén felvetette a kooperáció ötletét. Miután távozott a kínai fővárosból, a kínaiak egy különleges elnöki megbízottat menesztettek Észak-Koreába. Végül együttes diplomáciai-gazdasági nyomással sikerült „észhez téríteni” az észak-koreai diktátort. Ennek legfőbb jele az volt, amikor Kim Dzsongun március végén három napig tartó nem hivatalos látogatáson vett részt Pekingben, s megbeszéléseket folytatott Hszi Csin-ping (Xi Jingping) kínai államfővel.
A KCNA észak-koreai hírügynökség által 2018. március 28-án közreadott dátummegjelölés nélküli képen Kim Dzsongun észak-koreai vezetőt és feleségét, Zsi Szol Dzút (b) fogadja Hszi Csin-ping kínai államfõ (j2) és felesége, Peng Li-jüan Pekingben. A kép forrása: MTI/EPA/KCNA.
Ugyanakkor az továbbra is megválaszolatlan kérdés marad, hogy Peking miképp reagálna egy koreai békeszerződésre. Ezzel ugyanis felborulna a kínai vezetés által évtizedek óta preferált status quo, és így a két Korea egy lépéssel közelebb kerülne az egyesüléshez (mégha magára az unifikációra évtizedeket kellene várni). Valószínűleg az amerikai katonai jelenlét csökkentése (ha a teljes kivonulás nem is), Kim Dzsongun „maradék nukleáris ambíciójának” visszafogása, és a dél-koreai kormánnyal való viszony szorosabbá tétele lennének a kínai vezetés feltételei. Viszont a helyzetet rendkívül bonyolítja, hogy a koreai béke megkötése miatt Pekingek sűrűn és részletesen kellene egyeztetnie Washingtonnal. Csakhogy ezeket a tárgyalásokat beárnyékolhatja az idén januárban kitört amerikai-kínai kereskedelmi háború, amelynek egyelőre messze a vége.
A mosolyok mögött
A Koreai-félsziget történelmét vizsgálva látható, hogy a felek 1953 óta nem egyszer próbálkoztak egy békeszerződést a tető alá hozásával. 1972-ben egy közös kommünikét adtak ki, amellyel szerintük „megteremtették a béketárgyalásokhoz szükséges pozitív légkört”, de a határmenti konfliktusok miatt hamar elhalt a kezdeményezés. A két ország diplomáciája 1992-ben megállapodott arról, hogy a „fegyverszünetet egy szolid államközi békévé” alakítják át, de a tárgyalások az észak-koreai rakétatesztek miatt félbeszakadtak.
A kettészakítás óta 2000-ben tartott először csúcstalálkozót a két ország elnöke, de itt sem tudtak átütő sikert elérni. Maga Kim Dzsongun még 2013-ban arról beszélt, hogy békülne a déli szomszédjával. Viszont pár héttel később önkényesen felmondta a fegyverszünetet, bezáratta a közösen működtetett Keszong ipari parkot, valamint megszüntette a Phenjan és Szöul közötti forró drótot. Azóta pedig az észak-koreai vezetés hol Dél-Koreát, hol Japánt, sőt, nem egyszer az Egyesült Államokat fenyegette meg. Mindezekből a történelmi előzményekből kifolyólag aa térségbeli országok (Japán) és a dél-koreai lakosság felől érezhető némi szkepticizmus Kim Dzsongun szándékait illetően. Szerintük ugyanis könnyen arról lehet szó, hogy Phenjan csak időt akar nyerni, pénzt szeretne kicsikarni a déli szomszédjától, vagy a nemzetközi szankciók enyhítését akarja elérni.
B-2 Spirit lopakodó bombázó Dél-Korea felett egy 2013-as hadgyakorlat során. A kép forrása: Youtube.
Egyik kezével ad, a másikkal…
A koreai békét illetően egyelőre minden ütőkártya Kim Dzsongun kezében van. Ebbe, ha fogcsikorgatva is, de a nagyhatalmak kénytelenek beletörődni és türelemmel kell várniuk az észak-koreai diktátor következő lépésére.
Már csak pár nap és választ kapunk az elmúlt hetek legnagyobb nemzetközi talányára. Vajon ez az egész megbékélés nem más, mint Kim Dzsongun újabb, egyáltalán nem komolyan vehető „szeszélyének” megnyilvánulása? Vagy pont ellenkezőleg: kiderül, hogy a korábbi vélekedésekkel ellentétben mégis több racionalitás és jobb manőverezési képesség szorult az észak-koreai diktátorba?
A Szíria elleni légicsapás Asszad elnöknek tett jót – állítja az izraeli Haaretz, arra alapozva a véleményét, hogy a Közel-Kelet arab államaiban egy nyugati akció mindig dühös ellenszenvet vált ki.
Különösen így van ez most, amikor Izrael hetvenedik születésnapját ünnepeli, méghozzá Donald Trump amerikai elnök ajándékával. Az USA nagykövetségét épp ebből az alkalomból nyitják meg a zsidók, a keresztények és a muzulmánok számára is szentnek számító városban, Jeruzsálemben. Ebben a helyzetben egy Asszad elnököt érő szimbolikus légicsapás jelentős mértékben megerősíti őt a pozíciójában. Asszad katonailag visszaszerezte a fölényét, és hála két támogatójának, Oroszországnak és Iránnak, győztesen kerülhet ki a 2011 óta tartó polgárháborúból.
Irán és Oroszország katonai támaszpontokat tart fenn Szíriában. Ott ered azoknak az iráni drónoknak a nagy része is, amelyeket a libanoni Hezbollah Izrael ellen vet be. Benjámin Netanjahu miniszterelnök hiába hangsúlyozza, hogy nem tűri el Irán katonai berendezkedését Szíriában, de a valóságban ez már réges-régen megtörtént. Asszad jelentős részben Iránnak és szövetségesének, a libanoni Hezbollah milíciának köszönheti hatalmának a megtartását. Az együttműködés abban is megmutatkozik, hogy az irániak saját területüknek tekintik Szíriát. Izrael ezért is hajt végre légicsapásokat iráni célpontok ellen Szíriában.
Csakhogy Vlagyimir Putyin orosz elnök nem hiába figyelmeztette Netanjahut arra, hogy maradjon ki az amerikai-brit-francia akcióból. Az oroszok ellenőrzik ugyanis a szíriai légvédelmet, vagyis rajtuk múlik egy-egy légicsapás sikere. Miután pedig az izraeliek minden légicsapás előtt gondosan egyeztetnek Moszkvával, a támadó gépek sértetlenül érkezhetnek vissza Izraelbe. Legalábbis eddig így volt.
Ám a Haaretz értesülései szerint Putyin közölte Netanjahuval, hogy ennek vége lehet, ha Izrael beszáll az amerikai-brit-francia akcióba.
Izrael ezért taktikusan kimaradt, bár a maximális támogatásáról biztosította a nyugati hatalmak légicsapását.
Ám hiába maradt ki Izrael, az arab közvélemény ítélete sommás: az USA, Nagy Britannia, Franciaország és Izrael együtt támadják Asszad elnök rendszerét. Amely így csak nyert presztízsben a nyugati légitámadással miközben komoly károkat nem szenvedett, hiszen bőven volt idő a fontos katonai támaszpontok kiürítésére Szíriában.
Donald Trump amerikai elnök tavaly leváltotta az FBI igazgatóját, aki túlságosan buzgón vizsgálta, hogy a 2016-os elnökválasztási kampányban milyen szerepet játszottak az oroszok. James Comey most egy könyvvel jelentkezett, amelyből előzetesen néhány részletet ismertetett a Washington Post.
A Trumpot igen mérsékelten kedvelő lap azt a részt emeli ki, amelyben az USA jelenlegi elnökét egy maffiafőnökhöz hasonlítja az FBI kirúgott igazgatója. James Comey arról ír, hogy pályája elején gyakran hallgatott ki maffiózókat, köztük főnököket is, s amikor Donald Trumppal beszélt mindig az volt az érzése, hogy egy maffiafőnök előtt áll.
Trump éppoly gátlástalanul hazudik, mint azok, mert tudja: az emberei feltétlenül hűségesek hozzá! Valamiféle hűségeskü köti őket Trumphoz, éppen úgy, mint az „omerta”, a hallgatási tilalom a maffiában.
De miről is kell hallgatniuk Trump hű embereinek?
Például arról a videóról, amelyen Donald Trump egy moszkvai szállodai lakosztályban meglehetősen egyértelmű helyzetben látható. Az FBI-nak az a gyanúja, hogy ezzel a videóval tartja sakkban az USA elnökét az orosz titkosszolgálat. Trump természetesen felháborodottan cáfol:
„Olyan embernek tart, aki prostikhoz jár?!”
– kérdezte dühösen az FBI igazgatót. Aki azonban tényleg olyan embernek tartotta, már csak azért is, mert tudott arról, hogy Trump ügyvédje 130 ezer dollárt fizetett egy pornószínésznőnek, hogy hallgasson a kínossá vált viszonyról.
Alig jelent meg az előzetes „A Higher Loyalty: Truth, Lies and Leadership” hangzatos címet viselő könyvből, Trump máris Twitteren reagált:
….untruthful slime ball who was, as time has proven, a terrible Director of the FBI. His handling of the Crooked Hillary Clinton case, and the events surrounding it, will go down as one of the worst “botch jobs” of history. It was my great honor to fire James Comey!
„Nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy leválthattam James Comey-t, aki gyenge igazgatója volt az FBI-nak, és akinek bíróság előtt lenne a helye kiszivárogtatásért.”
James Comey eltávolítása után Robert Mueller egykori FBI igazgató vette át a vizsgálatot Trump ügyében. Az FBI nemrég lerohanta Trump magánügyvédjének irodáját és a lakását. Az USA elnöke állítólag azt fontolgatja, hogy Robert Muellert is kirúgja. Közben Trump azzal dicsekszik: egyetlen amerikai elnök sem volt még olyan kemény és határozott, mint ő Oroszországgal szemben! Tucatszámra utasított ki orosz diplomatákat és jóváhagyta a Szíria elleni légicsapást annak ellenére, hogy az ottani légvédelmet irányító oroszok azzal fenyegetőztek: lelövik az amerikai rakétákat.
James Comey azt írta Trumpról: veszélyes, mert álomvilágban él miközben öntelt és magabiztos, mint azok a maffiafőnökök, akiket korábban a kirúgott FBI igazgató juttatott rács mögé az Egyesült Államokban.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
