A Media Line a Hadassah Ein Kerem Kórházba érkezett, hogy beszéljen néhány túlélővel, akiknek sikerült megmenekülniük a Kibbutz Re’im káoszától.
„Volt egy pont, amikor egy pavilonból a buli [központi] terére futottunk”
– mondta a 27 éves Michal Ohana a The Media Line-nak kórházi ágyáról, és remegő hangja mesélt a terroristák gyilkosságáról. Ohana, eredetileg Mevaseret Sion, egy Jeruzsálem melletti izraeli városban lakott, jelenleg Portugáliában él. Unokaöccse születése miatt érkezett Izraelbe, és amikor itt van, úgy döntött, hogy a barátaival együtt délre utazik, hogy a fesztiválon kitombolja magát.
Leírta, hogy szombaton reggel 6 órakor, a napfelkeltével egy időben, a zene elhallgatott, rakéta szirénák harsogtak, majd a Hamász terroristák minden irányból körbezárták őket. Erősen koordinált támadás volt szárazföldről, tengerről és levegőről. Számos hírszerző szervezet azt mondta, hogy ez a támadás nem jöhetett volna létre Irán közvetlen részvétele nélkül.
„Minden irányból lövöldözést kezdtünk hallani” – mondta Ohana. „Beültünk az autóinkba, és vezetni kezdtünk – a barátommal. Minden irányból lőni kezdtek ránk. Menekülnünk kellett. Eljutottunk egy fehér pavilonhoz – azt hiszem, a MADA (orvosi szolgálat) standjához. Úgy tűnt, több száz ember volt bent. Volt, aki megsérült, kinek golyó a lábában, kinek a fenekében. Az emberek próbáltak segíteni egymásnak. Volt egy zsebkendőm, amellyel érszorítót készítettem valakinek” – tette hozzá.
„A terroristák közvetlenül mögöttünk voltak, és úgy mentünk az útra, hogy ott nagyobb biztonságban leszünk. Ahogy az útra értünk, egy csomó fehér kisteherautó blokkolt minket, tele terroristákkal. Lőni kezdtek ránk, mi pedig megpróbáltunk hátrálni. Csakhogy hátulról is lőttek ránk. Elkezdtünk kiszállni az autónkból és minden irányba rohanni. Elbújtunk a bokrok között. … Láttam nőket fára mászni… aztán láttam egy IDF harckocsit. Azt gondoltam, „Rendben, ez biztonságos helynek tűnik. „A tankhoz értünk, de nem voltak benne katonák. Biztosan elűzték őket.”
Innen Ohana azt mondta, hogy közel 100 bulizni vágyó zsúfolódott ugyanabba a tankba, akik közül csak hárman voltak felfegyverkezve – a pavilonból érkező rendőrnő, egy katona és egy civil –, és viszonozták a tüzet a betolakodó terroristákra.
„Volt egy pillanat, amikor a terroristák gránátot dobtak, és nem láttunk semmit. Abban a pillanatban elraboltak néhány embert. A tank alá bújtam, az biztonságosnak tűnt. Sajnos így is lövést kaptam. Gyomromból és a lábamból vérzett… [de] nem igazán lehetett tudni, honnan jön a vérzés, mert mindenkit vér borított. Mindenki megsérült, és mindenki egymás hegyén-hátán volt” – folytatta Ohana.
„Ekkor kezdtem el imádkozni. Ez volt az a pillanat, amikor azt hittem, kész vagyok, és elkezdtem szavalni a „Shema Yisrael…”-t.
A judaizmusban az egyik legközpontibb ima:
„Halljad Izrael, az Örökkévaló, a mi Istenünk, az Örökkévaló egy. Te pedig szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből.”
Valami csoda folytán azonban, hat órányi bújócskázás után a tank alatt, Ohana megmenekült. Az izraeli biztonsági erők megérkeztek, hogy biztonságba vigyék őt és több más sebesültet. Néhányan azonban helyhiány miatt lemaradtak. Nem tudni mi lett velük.
– Nem háború volt… – mondta Ohana. „Olyanok voltunk, mint a kacsák. Kacsák ülnek egy lőtéren.”
========================================================
Eközben az izraeli Haderából származó 35 éves Shani Hadar hasonló élményben volt része. Tűz alá került, miközben megpróbált elmenekülni a Hamász terroristái elől, akik könyörtelenül vadásztak bárkire, akit csak találtak. Ő és barátai éppen megérkeztek a napokig tartó rave-re, percekkel a kezdete előtt. De akkor már túl késő volt a visszafordulni.
A Hamász terroristái válogatás nélkül lőttek az autókra. Senki sem tudott túljutni a blokádon. Hadar ezt látva elfordította az autóját az útról. „Látták, ahogy elhajtottam, és lőni kezdtek ránk” – mondta Hadar a The Media Line-nak.
„Ekkor hátulról a vállamba lőttek. Nem is tudom, hogyan – csak húsdarabokat láttam átrepülni az autón. A barátom azt kiabálta, hogy „Ne állj meg, ne állj meg”, és lenyomtuk a gázpedált. Aztán láttam, hogy az út véget ér, ezért jobbra fordultam az autóval. Kiszálltunk az autóból, és megpróbáltam megérteni, mi történik a karommal – egy kimonóval le kellett kötnünk a sebet, és meg kellett állítanunk a vért. Aztán felhívtuk a MADA-t.”
A MADA azonban közölte velük, hogy élőtűz alatt nem tudnak segíteni. Azt tanácsolták Hadarnak és barátjának, hogy tegyenek meg mindent a vérzés megállítása érdekében, és maradjanak a helyükön, amíg a segítség meg nem érkezik.
Hadar és barátja körülbelül 10 órán át holtnak tetették magukat az autójuk alatt, mígnem úgy érezte, már nem tud sokáig kitartani.
„Felhívtuk a MADA-t, és megkérdeztük: „Mi folyik itt?” Éreztem, hogy elalszom, gyengül a pulzusom, és nem bírom sokáig. Sem élelmünk, sem vizünk nem volt. Semmi. És akkor a telefonáló tisztek azt mondták: – Megmondom az igazat. Két lehetőséged van: nem kockáztatsz, és vársz ott ahol most megbújtál, vagy kockáztatsz és menekülsz.”
Hadar és barátja visszaültek az autóba, és elindultak a legközelebbi út felé, majd nem sokkal később találtak egy mentőautót, amely kórházba szállította őket. Hadar látta, hogy viszonylag biztonságban vannak, még azt is megkérdezte, tud-e segíteni néhány sebesülten. A sürgősségi egészségügyisek azonban közölték azok, akikre Hadar utalt, már halottak.
========================================================
A Hadassah Medical Organization főigazgatója, Yoram Weiss professzor, hasonlóan kifejtette, hogy a kórházba szállított sebesültek közül „ketten meghaltak a megérkezéskor, ketten kritikus állapotban vannak, a többiek súlyosan megsérültek, de jó prognózisúak”. Hadar és Ohana ismét a szerencsések közé tartozik.
„Tudom, hogy néhány barátomat elrabolták, mert videókat tettek közzé az interneten” – mondta Ohana. „Néhány barátom, akiket videókon láttam, meghalt. Vannak, akik eltűntek, és jelenleg mindent megteszünk, hogy megtaláljuk őket, de nem tudjuk, mi történik.
Hasonlóképpen, Hadar azt mondta, hogy sok ember még mindig eltűnt a különféle rave WhatsApp csoportok szerint. „Még ha nem is ismeritek egymást, az ilyen bulikra érkezők családtagok. Egy chat-csoportban az emberek telekocsikat szervezhetnek, barátokat kereshetnek a bulin stb., most pedig megpróbálják megtalálni az eltűnteket, és azonosítani azokat, akiket megöltek. Még mindig kapok ilyen üzeneteket a csoportban” – mondta. Hadar gyanítja, hogy a Hamász nem véletlenül vette célba ezt a fesztivált.
„Jöttek lemészárolni, pusztítani. Tudom, hogy elraboltak lányokat, megerőszakoltak nőket még azután is, hogy megölték őket”
– mondta. Valójában sok ilyen beszámoló látott napvilágot.
A sérülések sértésének fokozása érdekében Ohana és Hadar hitetlenségét fejezte ki az események nemzetközi tudósítása miatt.
„[A terroristák] ellopták az IDF egyenruháit, és csak elkezdtek kopogtatni az ajtókon, kirángatták az embereket és lelőtték őket! Pont így…” – mondta Hadar. „Látod, ahogy a gyerekek fejére lépnek. Katonákra lépve. Elkaptak egy anyát és gyermekeit. … Felhívták egy nő szüleit, akit elraboltak, és azt mondták: „A lánya él, meg fogjuk erőszakolni.” Ezek vadállatok. Ragadozók. Állatok, akik nem tudják, hogyan viselkedjenek. Egyszerűen őrület – kiáltotta.
Hasonlóan, könnyes szemmel és megtört hangon Ohana panaszkodott, hogy „amit külföldön látnak az emberek, az nem az, ami itt történik. Ahogy nézem, a [nemzetközi] média néhány Gázában meghalt embert, a sebesültek és gyerekek számát mutatja. Nem igazán tudják, mi történik Izraelben. Csak szórakozni akartunk egy bulin, és elvesztettem a legtöbb barátom.”
