– Népnemzeti Butító Intézet, jó napot. Miben segíthetek?
– Jó napot. A beiratkozásról érdeklődnék.
– Aha. Nyilván a szokásos. A főnöke azt mondta, hogy túlképzett a munkájához, ezért felvesz maga helyett egy kínait, az úgy olcsóbb neki, maga meg szeretné megtartani az állását. Milyen diplomája van?
– Mérnök-közgazdász.
– Ajjaj! Sprehen zi dájcs?
– Leider.
– Inglis?
– Much to my chagrin.
– Hát… a magához hasonlókra a mi munkaalapú társadalmunkban nincs igény. Az efféle alakok sokat gondolkodnak, nem ismerik az ora et labora…
– Én isme…
– Kuss! Egyébként maga reménytelen, még ha beiratkozna is. Legjobb, hogyha kivándorol.
– Azt hiszi, hazulról hívtam? Ez csak kíváncsiság… na bye.
Címke: társadalom
Magyarország 2023 – Munkaalapú
Orbán kontra Németország
“A magyar társadalom sokkal pluralistább, szabadabb és békésebb mint a német társadalom” – nyilatkozta a magyar miniszterelnök a Budapester Zeitung című lapnak.
„Szó bennszakad, hang fennakad,
Lehellet megszegik.”
Orbán Viktor szerint “a következő 10-20 évben egyre több nyugat-európai polgár költözik majd Magyarországra, mert ez egy biztonságos, keresztény és a hagyományokra büszke ország.”
Ez az Orbán által megjósolt európai skanzen talán vonzó lehet a nyugat-európai kisnyugdíjasoknak, akiknek a nyugdíja sokkal többet ér Magyarországon mint otthon. Bár hogyha figyelembe veszik a magyar egészségügy állapotát, akkor lelkesedésük némiképp lelohadhat. Jelenleg magyarok százezrei élnek és dolgoznak vagy tanulnak Németországban, ahol az életszínvonal lényegesen magasabb mint Magyarországon. Erről az apróságról a magyar miniszterelnök megfeledkezett. Számára ugyanis csak a pénz és a politika fontos. Mi következik ebből? Ahhoz, hogy a hatalmát megtarthassa szüksége van Németország támogatására és az uniós milliárdokra.
“Beáldoztuk az AfD-hez fűződő kapcsolatot”
Orbán ideológia elvbarátja ideológiai szempontból az Alternative für Deutschland szélsőjobboldali mozgalom lenne, amely tele van neonácikkal. Csakhogy Németországban nem paktálnak a pártok a neonácikkal. Ezért az Alternative für Deutschland karanténban van.
Orbán erről így vallott:” kénytelenek vagyunk feláldozni az AfD-hez fűződő kapcsolatokat a lehető legjobb kormányzati kapcsolatok oltárán.”
A magyar miniszterelnök a napokban találkozott Olaf Scholz kancellárral. A szociáldemokrata politikus feltehetően fel is hívta erre a magyar miniszterelnök figyelmét. Orbán pedig kérni ment Olaf Scholz kancellárhoz: járuljon hozzá az uniós milliárdok kiutalásához. A választ nem ismerjük. Az viszont érdekes, hogy utána Orbán így nyilatkozott a német szociáldemokratákról:
“az SPD a legmagyarellenesebb párt Európában.”
A német kormányt pedig, melyet három párt alkot: szociáldemokraták, zöldek és liberálisok, “egy világ választja el a magyar kormánytól.” Ezért azután nem csoda, ha
“komoly erőfeszítésekre van szükség ahhoz, hogy áthidalhassuk a két ország között egyre több területen meglévő különbségeket.”
Mi a helyzet a CDU-val, amely Angela Merkel idejében még védelmezte Orbánt az pluralistábbban?
“Magyar szempontból a CDU ma már baloldali párt” – nyilatkozta Orbán Viktor, aki szerint a CSU-ra sem számíthat immár. Pedig a bajor keresztényszociális mozgalom vezetősége még nem is oly rég meghívta a magyar miniszterelnököt, hogy megtárgyalják a migráns ügyeket. Ma már rájuk sem számíthat Orbán, aki szerint ennek oka az, hogy “Németország multikulturális társadalom lett.”
Ukrajna – a mindenkivel háborúzó Orbán békegalamb lett
“A háborúkat gyenge államférfiak is kiválthatják, de erősek kellenek a békefolyamat kezdeményezéséhez és a háborúk lezárásához” – mondta a miniszterelnök Ukrajnáról.
Az orosz agresszió bírálatával nem fárasztotta magát viszont utalt a gyenge államférfiakra, akiket be lehet helyettesíteni Zelenszkijre és Bidenre.
Orbán minden valószínűség szerint arra számít, hogy az USA-ban a republikánusok győznek a novemberi választáson. Ők hajlanak arra, hogy tárgyalásokat sürgessenek Putyinnal. Szakértőjük, a 99 éves Kissinger régóta javasol amerikai-orosz tárgyalásokat Ukrajna feje fölött.
“Nem ukrán-orosz tárgyalásokkal ér véget a háború, ehhez amerikai-orosz alkura van szükség, de ez csak akkor jöhet létre, ha mindkét félnek egyértelműen érdeke a béke.”
Az unió szerepe
Orbán állást foglalt amellett, hogy az Európai Uniónak fokoznia kell katonai szerepvállalását.
“Az USA helyét is betölthetné ott, ahonnan az amerikaiak kivonulnak.”
Ukrajnában?
Mikor kaphatja meg Magyarország az uniós eurómilliárdokat? “Magyarországot nem lehet pénzügyileg sarokba szorítani “ – nyilatkozta a magyar miniszterelnök. Aki pontosan tudja: Magyarország már ott van a sarokban!
Orbán Viktor arra számít, hogy “az év végéig aláírhatjuk a szerződéseket az Európai Unióval, de azt nem tudom megmondani, hogy a pénz valóban érkezik-e majd. Feltételezem, hogy az év végéig felszabadítják a nekünk járó pénzt” – mondta a magyar miniszterelnök a Budapester Zeitungnak.
A kormányzás alapelvei 2022
Mi, a demokrata ellenzéki szövetség alapítói – attól a szándéktól vezérelve, hogy 2022 ne csak kormányváltás, hanem korszakváltás is legyen – azért egyesítettük erőinket, hogy minden magyar embert szolgáló kormányt alakítsunk. Szövetségünk célja az, hogy együttes erővel helyreállítsuk a demokráciát és a jogállamot, és elsöpörjük az autokratikus rendszert – az ellenzéki összefogás közzétette remélt választási győzelme esetén kormányzásának alapelveit.
Pártpolitikai különbségek felett álló közös meggyőződésünk, hogy a kormányzatnak részrehajlás nélkül, az igazságosság elve alapján minden magyar szabadságán, biztonságán és jólétén kell munkálkodnia.
1. Önmagával békében élő nemzet
Valljuk, hogy a magyar nemzet része Magyarország minden polgára, és mindazok, akiket bárhol is éljenek, saját választásuk, kultúrájuk, anyanyelvük köt a nemzet többi részéhez.
A nemzet közösségének alapja minden ember méltóságának és jogainak tisztelete.
A kormány feladatának és felelősségének tartjuk, hogy összekösse a nemzetet, hogy társadalmi békét teremtsen, a magyar társadalomban máig elevenen élő történelmi traumák begyógyításán dolgozzon, és hogy a külhoni magyarokat az általuk meghatározott célok mentén szolgálja.
2. Demokratikus jogállam
Olyan köztársaságot akarunk, ahol a polgárok ellenőrzik a kormányt, és nem a kormány a polgárokat. Olyan jogállamot, ahol a hatalom szolgálja a törvényt, és nem a törvény a hatalmat. Olyan szabad országot, ahol szabad a sajtó, szabad a szólás és a gondolat, szabad a tudomány, az oktatás és a művészet, ahol szabad a vallás és a lelkiismeret, de ahol nincs szabadrablás és korrupció. Olyan
demokráciát, ahol a polgárok értelmes vitákban, eleven civil és helyi közösségekben, a politikai részvétel különböző fórumain, és szabad, tisztességes és egyenlő feltételeket biztosító választásokon maguk alakítják az ország jövőjét.
Az államnak a lehető legtöbb szinten intézményesíteni kell az érdekegyeztetést a politikai hatalmaskodás kordában tartására, védenie kell a családokat és a helyi önkormányzatok autonómiáját, a nemzeti kultúrát és az ezeréves hagyományainkat. Véget vetünk az oligarchák hatalmának, az uram-bátyám világnak, leszámolunk a korrupcióval és megteremtjük a számonkérés jogszerű és hatékony rendszerét; nem félünk csatlakozni az Európai Ügyészséghez. A törvényes rend államát hozzuk létre, amelyben minden magyar polgárt azonos jogok és kötelezettségek illetnek meg.
3. Jövőbe tekintő kormányzás
A kormánynak a jelen érdekei mellett, az ország és a bolygó jövőjét is szem előtt kell tartania. Felismertük az ökológiai és klímaválság jelentőségét, és értjük annak a felelősségét, hogy a jelen generáció az utolsó, amelynek még saját kezében van a sorsa, ezért gátat vetünk a természet kizsákmányolásának. Olyan kormányzásra van szükség, amely minden egyes döntését úgy hozza meg, hogy azt megvizsgálja fenntarthatósági szempontból is. Olyan környezettudatos társadalom kialakítása a célunk, ahol a gazdaság és a hétköznapi életünk szervezése is figyelembe veszi a környezeti fenntarthatóság feltételeit. Megvédjük a természeti és az épített örökségünket, a közös kincseinket, a velünk és a vadon élő állatokat. Célunk a magyar demográfiai válság kezelése, a népesség-fogyás megállítása, azáltal, hogy minél több család számára legyen reális lehetőség a felelős gyermekvállalás.
A migráció kihívását csak a kiváltó okok, köztük a klímaválság okozta katasztrófák és az erőszakos konfliktusok megszüntetésével lehet kezelni.
Ebben számítunk az európai együttműködésre, de a bevándorlással kapcsolatos döntéseket továbbra is csak a nemzeti kormányok hozhatják meg. Megvédjük a határainkat, fellépünk az illegális migráció, és az embercsempészet, emberkereskedelem minden formája ellen.
4. Gondoskodó társadalom
Olyan társadalomért dolgozunk, amely nem hagyja magukra az időseket, a betegeket, a szegényeket; ahol minden ember fontos és minden gyermek érték. Igazságos elosztási rendszert teremtünk, amely az oktatás, a kultúra, az egészségügy és a szociális rendszerben mindenki számára elérhető szolgáltatásokat, közjavakat tesz hozzáférhetővé, egyenlő esélyekkel. Kiutat kínálunk az egészségügy válságából, minden magyar polgár számára színvonalas ellátást biztosítunk.
Olyan társadalmat teremtünk, amelyben nincsenek kiváltságosok, ahol a jobb helyzetben lévők hozzájárulnak ahhoz, hogy az elesetteknek bővebbek legyenek a lehetőségeik.
Olyan Magyarországért dolgozunk, ahol a dolgozók megélnek a munkájukból, a nőknek a férfiakkal azonos fizetés és megbecsülés jár, az idősek tisztességes nyugdíjat kapnak és az állam mindenki számára garantálja a minimális létfeltételeket; ahol a legkisebb faluban is hozzá lehet férni az alapvető szolgáltatásokhoz és ahol az emberek a szülőföldjükön boldogulni tudnak: ahol senki nem kényszerül Magyarországot a kilátástalan életkörülményei miatt elhagyni, és ahová érdemes hazajönni.
5. Igazságos gazdaság
Magyarország legfontosabb nemzeti kincse az emberi tudás és kreativitás. Az ország gazdasági fejlődése, polgárai gyarapodása csak ezen alapulhat. Ehhez garantálni kell a tisztességes versenyt, a környezetre vagy társadalomra káros gazdasági tevékenységeket visszaszorító szabályozást és a jó minőségű, mindenki számára hozzáférhető állami szolgáltatásokat.
Bevonjuk a felső tízezret és a nagyvállalatokat a méltányos közteherviselésbe, támogatjuk a szolidáris gazdaság térnyerését, a gazdaság demokratizálását, a szociális partnerek bevonását a döntésekbe.
Tisztességes munkáért tisztességes bér, tisztességgel ledolgozott életért tisztességes nyugdíj jár: a magyar bérszínvonalnak meg kell közelítenie a nyugat-európai szintet. Meg kell szüntetni az ország kettészakítottságát, támogatni a leszakadó térségek, régiók gyorsabb növekedését. Az új munkahelyek teremtése, az ország fejlődése érdekében a kis- és középvállalkozásokat ugyanúgy stratégiai partnernek tekintjük, mint a gazdaság többi szereplőjét. A munkaügyi törvényeket úgy alakítjuk át, hogy azok mindig a gyengébb fél, a dolgozók biztonságát erősítsék, és vállaljuk a munkavállalói jogok erősítését, az azt csorbító szabályok (többek közt a „rabszolgatörvény”) eltörlését.
6. Európai Magyarország
Magyarországot Szent István óta a történelmi, kulturális és gazdasági kapcsolatai egyaránt Nyugat felé húzzák: ott a helyünk, az európai népek egyenragú közösségében. Tudjuk, hogy hazánk csak egy európai együttműködés keretei között, a többi nemzettel közösen lehet sikeres a változó világban. Ez azonban nem kritikátlan alkalmazkodást jelent:
egyenrangú, a saját érdekeit és értékeit határozottan képviselő, konstruktív és kompromisszum kész partnerként kell közreműködnünk az Unió jövőjének alakításában, az ellentétek feloldásában, egy új európai kiegyezés kialakításában.
Az európai értékeken alapuló élet lehetőségét teremtjük meg az ország állampolgárainak. Nem leszünk „másodrendű európaiak”: európai béreket, európai jólétet és európai jogokat akarunk minden honfitársunknak.
Mi, a demokrata ellenzéki szövetség alapítói vállaljuk, hogy a demokratikus, szociálisan igazságos, egyben környezet- és klímatudatos, összetartó Magyarországért fogunk dolgozni.
Gyurcsány Ferenc (Demokratikus Koalíció)
Jakab Péter (Jobbik)
Schmuck Erzsébet és Kanász-Nagy Máté (LMP)
Tóth Bertalan és Kunhalmi Ágnes (MSZP)
Fekete-Győr András (Momentum)
Szabó Tímea és Karácsony Gergely (Párbeszéd)
Parlamenti felsőházat!
Konzervatív szempontból a demokrácia beletörődés egyfelől a politikai részvétellel szembeni születési, vagyoni, jövedelmi, műveltségi, nota bene nemi cenzus irrelevanciájába, másfelől az így létrejött választói tömeg többségi akaratának érvényesülésébe. Ez nem ok arra azonban, hogy ne lássuk a tömeg, különösen pedig az óhatatlanul manipulált tömeg – a közvélemény – megértésének korlátosságát már nem túl bonyolult politikai kérdésekben is.
A tömeg és a demagóg közötti szenvedélyes viszony kétezer-ötszáz éves téma a nyugati bölcseletben, tehát nem mondhatjuk, hogy ne ismernénk minden lényeges ága-bogát – de mégis visszatérően reprodukáljuk, és vele azokat a problémákat, amelyeket ez az egyes ember, a műveltség, a civilizáció, az erények, a szabadság stb. szempontjából jelent.
Nem lehet szabadságról, erényekről, civilitásról beszélni, ahol a tömeg manipulált akarata szabadon érvényesül. A nyugati civilizáció normái ledőlnek, a verbális, majd a fizikai agresszió beférkőzik a mindennapokba, a politikai pozíciókat barbárok veszik át, akik a cinikus társutasok asszisztálása mellett rafináltan mozgatják a tömeggé szervezett proletárok alantas ösztöneit. Magyarország ma.
Mindig felvetődik a kérdés persze, hogy meddig hajlítható az emberi természet és mikor fog visszacsapni, mert nem bírja már a normák általi húzást. Nem lehet ezt megmondani. A politikai vezetőknek és a társadalom elitjének éreznie kell és/vagy kellő bölcsességgel be kell látnia, mi az a pont, amelyen túl egy nemzeti kultúra és sorsközösség integritása sérülhet, mert a leszakadás tartóssá válhat a népesség túl nagy részében. Akkor ezek többé már nem fogják elfogadni az elit vezetését, szembefordulnak a – tegyük fel, mégoly őszintén képviselt, produktív – normákkal, erénnyé válik a tömeg prosztó nyelve, követendővé a szegényes értékrendje, divattá válik a normaellenesség, felmagasztaltaik a műveletlenség legnagyobb közös osztója: a bulvártól a mulatós zenén és a wellness-en át a napi korrupcióval kibélelt, revansista nemzeti mítoszokig húzódó kispolgári világ. Olyanok is lefelé fognak nivellálni az új helyzetben, akik korábban felfelé – a civilitás felé – törekedtek. A tahóság, a „csakazértis” mentalitás, a tömeg lázadása áttöri a politikai gátakat és hinti a konkolyt, amerre jár a nyilvánosságban.
A nemzet ilyen romlásában az egyik első fázis – láttuk – a jellemzően (finoman fogalmazva) sajátos pszichés konstitúcióval megvert, amorális, voluntarista politikusok rátalálása a tömeg elkészítésének fortélyára; a második pedig minden olyan féknek, ellensúlynak és gátnak a felszámolása előbb a politikai rendszerben és a politikai kultúrában, majd a társadalom egyéb intézményeiben, amelyek a civilizációt képviselik. Elsődleges politikai eszközük ehhez a manipulált demokrácia és a „népszuverenitás” képviselete, a törvényhozás. Ezért én elengedhetetlennek tartom, hogyha majd Isten és a józan ész segítségével sikerül túllépnünk a magyarság mai válságán, akkor az egyik első intézkedésnek a felsőház felállításának kell lennie, amelyet alkotmányos kérdésekben egyenrangúvá kell tenni a képviselőházzal.
A felsőház (szenátus) pártoktól független, szakmai, tudományos, gazdasági, önkormányzati, egyházi és egyéb szervezetek (bevett intézmények) delegáltjaiból, részben élethosszig tartó, a jelenben vagy a múltban betöltött funkcióból adódó vagy személyes jogosultságok alapján feltöltött (arisztokratikus, intézményi), kisebb részt a választók közül sorsolt képviselőkből álló szerv. A súlya egyenrangú az alsóházéval (képviselőház) alkotmányos, legalább jelentős költségvetési és elhanyagolható policy kérdésekben. Ha ezt a gátját nem hozzuk létre a manipulált népakaratnak, akkor jóval kisebb esélyünk lesz visszanyerni – pontosabban elnyerni – politikai közösségünk stabilitását. Az alkotmány nem gyerekjáték, de a mai hatalmi közeg azzá tette. Meg kell akadályozni, hogy ilyen a jövőben előforduljon.
Érvek a fokozatos nyugdíj-, segély- és juttatás-csökkentés mellett
Mielőtt az olvasó elhamarkodottan levonná lesújtó következtetését a címből, a folyamat, amelyet ajánlok, több évtizedet is igénybe vehet, és a célja a közösségek, a társadalom és a gondoskodó kultúra elősegítése – az állam kárára.
Sokat gondolkodom mostanában az ún. feltétel nélküli alapjövedelemről (FNA) a prognosztizált robotizáció és a mesterséges intelligencia elterjedése kapcsán, amelytől azt várom – azok között vagyok, akik azt várják -, hogy az értékteremtés egyre nagyobb hányada kerül közvetlenül nem-humán kezekbe, illetve a fennmaradó humán része egyre inkább bizonyos szakmákban (mindenek előtt a szoftveriparban, a genetikában és ezek alkalmazásaiban) koncentrálódik. Ha nem akarjuk, hogy az államhoz és inkompetens uraihoz csússzon minden kontroll az életünk fölött, minél hamarabb el kell kezdeni elvenni tőle ma még evidensen hozzá tartozó – sőt humánusnak (!) – tekintett funkciókat, köztük a címben jelzetteket.
Az FNA alternatívája egy szuperfejlett társadalomban – amelyben csak a fogyasztás indokolja az emberi életet, mert értékteremtésben egyre kevésbé van rá szükség (még egyszer: évtizedek távlatáról van szó), de aminek következtében ez a társadalom óhatatlanul dehumanizálódik – az emberek közötti (a speciálisan emberi) kapcsolatok megerősítése. Ahelyett, hogy az államot erősítenénk tovább, rá kell nevelni az embereket az önmagukról és szeretteikről való gondoskodásra: a relatív értékteremtő képességük folyamatos szinten tartására, az aktív életükben történő felhalmozásra, a javaik megosztására (sharing and caring) és a kooperatív közösségekben való részvételre. A nyugdíj, a segélyek és a juttatások privatizálása (megritkítása és egyéni kockázatközösségekhez való rendelése) egyfelől, a vagyonok adóztatása (a jövedelmek helyett) másfelől humánusabb, kevésbé kontrollálható, már a maiakhoz képest is autonómabb és gazdagabb szociális rendszereket tennének lehetővé, erősítenék a nagycsaládokat, növelnék a szabadságot és a hatékonyságot, csökkentenék a populista demagógiának való kiszolgáltatottságot és elég jól megoldanák a fejlett társadalmak elöregedéséből származó finanszírozási problémákat.
Harmadszor tartom fontosnak hangsúlyozni, hogy nem a nyugdíjak stb. elvételéről, hanem egy szemlélet lassú, szisztematikus megváltoztatásáról van szó, ami mindösszesen kell ahhoz – a nyugdíjkérdésen túl -, hogy az emberi társadalom megmaradhasson emberinek: egyrészt az állammal, másrészt a fogyasztási logikával, harmadrészt a digitalizációval és a mesterséges intelligenciával szemben. Amiről a mai szocialisták (tehát pl. a magyar népesség és a pártok 95%-a) azt hiszik, hogy közvetlenül az állam alkalmasabb (ezért valójában egyre korruptabbá és diszfunkcionálisabbá váló) felhasználásával oldható meg, arról le kell szögezni, hogy maga is egy torz, közvetett út, amely az emberek autonóm szervezkedésének meghekkelésével nőtt naggyá és uralkodott el felettünk. Vannak, ti. az államnak, nehezen nélkülözhető vagy csak veszélyes bonyolultságokkal felszámolható funkciói (rendvédelem, külpolitika, monetáris politika stb.), de vannak elég világosan átlátható, alakítható funkciói is (amelyekről beszélek), és ezek mai roppant pazarló, alacsony hatékonyságú ellátása csak további terhekkel fog nőni a jövőben.
Le kell rombolnunk az állam mítoszát ahhoz, hogy emberek maradjunk. Ráadásul ez nem egy társadalomelméleti, hanem csak társadalomtudományos és politikai feladat; értem ez alatt, hogy nem kell a cselekvéshez a mai rutinokkal szemben álló cselekvési logikát megalapozni, mert az simán megléphető a mai cselekvési paradigmán (a kapitalizmuson, a racionális választáson, a demokrácián) belül.
Sorostalanság
Orbán Viktor nem hullat krokodilkönnyeket, amiért a Soros György által alapított és támogatott Nyílt Társadalom Alapítvány elhagyja Magyarországot és Bécs érintésével Berlinbe költözik. A Kossuth rádióban szokásos péntek reggeli interjújában mondta ezt a miniszterelnök.
Bennünket, magyar polgárokat meg az nem érdekel, hogy Orbán Viktornak mi a véleménye a tegnapi bejelentésről. Bennünket, akik itt élünk, és a jövőben is ott szeretnénk maradni, mert itt születtünk és ez a hazánk, szóval, bennünket az érdekel, hogy milyen lesz ez az ország.
És ha erre gondolunk, nem krokodil, de emberi könnyeket hullatunk.
Még akkor is, ha tudjuk, hogy Soros György alapítványának távozása nem érinti meg a táradalom többségét. Sokan talán nem is tudnak róla, míg vannak olyanok, akik úgy gondolják: na végre, egy migránssimogató szervezettel kevesebb.
És akik ez utóbbit gondolják, azoknak arra is van válaszuk, hogy Soros György az alapítványain keresztül hány ezer magyar polgárnak – köztük Orbán Viktornak és a Fidesz számos mai vezetőjének – segített abban, hogy külföldi egyetemeken tanulhasson, eljusson fontos tudományos konferenciákra, bővíthesse tudását, világlátását. Akiket ez nem érdekel, azok könnyen rávághatják, hogy igen, de Soros akkoriban még nem olyan volt, mint most.
Legalább magunknak ne hazudjunk! A Fidesz és Orbán sem olyan volt, mint most. Tisztelettel emlékeztetnénk a szelektív memóriával megáldott honfitársainkat arra, hogy Orbán és a fideszes társai, amikor még Soros György anyagi és egyéb támogatását élvezték, homlokegyenest másként gondolkoztak a világról, mint ma. Orbánék a kilencvenes években liberálisok voltak és bántóan antiklerikálisak. Kivonultak a parlament üléséről, amikor az akkori – Antall József vezette – kormány a trianoni emléknapról tárgyalt, és csuhásnak nevezték a szónokot, amikor valamelyik kereszténydemokrata politikus beszélt a parlamentben. Orbán még néhány éve is arról beszélt, hogy a bevándorlás oldhatja meg a magyar gazdaság munkaerőgondjait, az arab bankárok előtt pedig azt mondta, hogy mi magyarok sokat tanulhatunk az iszlámtól.
Soros György alapítványa éppen akkor megy el, amikor a legnagyobb szükség lenne rá. Legalább akkora, mint 1984-ben volt, amikor idejöttek Magyarországra. Mert a társadalom most olyan elképesztően rossz állapotban van, hogy az állam számos feladatát átvállaló szervezeteket nem támadni, hanem támogatni kellene.
