Kezdőlap Címkék Támadás

Címke: támadás

Az Egyesült Államok figyelmeztet

Az Egyesült Államok állítólag az elmúlt napokban óva intette Iránt attól, hogy újabb támadást indítson Izrael ellen, hozzátéve, hogy Washington nem fogja tudni megfékezni Izraelt, ha ismét támad – jelentette szombaton az Axios híroldal egy meg nem nevezett amerikai és volt izraeli tisztségviselőre hivatkozva.

„Megmondtuk az irániaknak: nem fogjuk tudni visszatartani Izraelt, és nem leszünk képesek megbizonyosodni arról, hogy a következő támadást az előzőhöz hasonlóan kalibrálják és ne célozzanak meg a mostaninál kényesebb célpontokat” – idézték az amerikai tisztviselőt.

Az üzenetet közvetlenül az irániaknak juttatták el, bár az izraeli forrás szerint az üzenetet svájci közvetítőkön keresztül adták tudomására Teheránnak.

Iráni tisztviselők azzal fenyegetőznek, hogy újabb csapást indítanak Izrael ellen, válaszként az Iszlám Köztársaság elleni október 26-i támadásra, amely katonai bázisok és létesítmények ellen irányult, és amely Irán szerint legalább öt embert megölt.

Izrael megtorló csapásai az iráni katonai létesítményekre hetekkel az Iszlám Köztársaság október 1-jei támadása után történtek, amelynek során Irán mintegy 200 ballisztikus rakétát lőtt ki Izrael ellen.

Viszonylag kisebb károkat okozott katonai bázisokon és néhány lakónegyedben, de megölt egy palesztin férfit Ciszjordániában.

Bármelyik oldal bármely további támadása a keddi amerikai elnökválasztás előtt szélesebb körű regionális konfliktusba burkolhatja a tágabb értelemben vett Közel-Keletet, amely már a Gázai övezetben zajló Izrael-Hamász háború és Izrael libanoni szárazföldi hadművelete körül lavíroz.

Irán mérlegeli, hogyan reagáljon, még nincsenek egyértelmű jelek arra vonatkozóan, hogy ez mikor és hogyan fog megtörténni.

Valószínűbb, hogy Irán a közvetlen válasz helyett az iraki és jemeni síita milíciákon keresztül lép fog válaszcsapást adni, hogy csökkentse Irán területén az újabb izraeli támadás kockázatát.

Eközben arab sajtóorgánumok szombaton felvételeket tettek közzé, amelyek arról tanúskodnak, hogy az izraeli haditengerészet egyik rakétahajója átkelt a Szuezi-csatornán, és a Vörös-tengeren van, és egy fejlett hordozórakétát szállít, amely képes kilőni az által kifejlesztett, 400-as LORA rakétát.

Facebook

Természetesen ez újabb visszatartó erő lehet a régióban található amerikai haderőn felül. Az Egyesült Államok hadserege az egész Közel-Keleten működik. Az Abraham Lincoln repülőgép-hordozó valószínűleg az Arab-tengeren tartózkodik, míg a Pentagon sajtótitkára, Pat Ryder vezérőrnagy pénteken közölte, hogy további rombolók, vadászrepülő századok, tankerek és B-52-es nagy hatótávolságú bombázók érkeznek a térségbe Irán és terrorista szövetségesei elrettentésére.

Korábban szombaton Irán legfelsőbb vezetője, Ali Hamenei „pusztító válasszal” fenyegette Izraelt és az Egyesült Államokat az Irán és szövetségesei elleni támadások miatt. A 85 éves Khamenei korábbi kijelentéseiben óvatosabb megközelítést alkalmazott, és azt mondta, hogy a tisztviselők mérlegelni fogják Irán válaszát, és hogy Izrael támadását „nem szabad sem eltúlozni,  sem lekicsinyelni”.

Az Egyesült Államok Központi Parancsnoksága vasárnap hajnalban közölte, hogy a B-52-es bombázó megérkezett a térségbe.

A Teherán által „Ellenállási Tengelynek” nevezett iráni terrorszervezetek szintén súlyosan megsebesültek a folyamatos izraeli támadások miatt, különösen a libanoni Hezbollah és a Hamász a Gázai övezetben.

Izrael háborút indított a Hamasz ellen Gázában a 2023. október 7-i mészárlás után, amelyben mintegy 1200 ember halt meg, és 251 embert túszként raboltak el. A Hezbollah a Hamász támadása után rakétákat indítottak Izraelre. Izrael megfogadta, hogy eltávolítja a Hezbollahot az izraeli határtól, és lehetővé teszi, hogy több tízezer evakuált visszatérhessen otthonaikba.

Irán, amely áprilisban először támadta közvetlenül Izraelt rakétákkal és drónokkal, saját otthoni problémáival küzd, mivel gazdasága a nemzetközi szankciók súlya alatt roskadozik.

Irán régóta pusztítással fenyegeti Izraelt, és felszólított a zsidó állam kiirtására.

Irán vasárnap ünnepli a perzsa naptár szerint az amerikai nagykövetség túszejtésének 45. évfordulóját. 1979. november 4-én, amikor iszlamista diákok megrohamozták a nagykövetséget, 444 napos válsághoz vezetett, amely megerősítette a Teherán és Washington közötti évtizedek óta tartó, máig tartó ellenségeskedést.

Az energetikai infrastruktúrát rongálta az éjszakai hatalmas orosz dróntámadás

Az orosz erők nagyszabású dróntámadást indítottak az éjjel 15 ukrán régió ellen, károkat okozva az energetikai infrastruktúrában és a lakóépületekben – közölték a hatóságok csütörtökön.

Az ukrán légierő közölte, hogy a támadás során 105 orosz drónból 78-at lelőttek, és 23-at nagyobb valószínűséggel érintett az aktív elektronikus zavarás.

A drónok az elmúlt 24 órában megrongálták az elektromos vezetékeket és az alállomások berendezéseit Kijev, Odessza és Ivano-Frankivszk régiókban – közölte az ukrán energiaügyi minisztérium a Telegram üzenetküldő alkalmazáson.

A támadások átmeneti fennakadásokat okoztak a vasúti szolgáltatásokban a dél-odesszai régióban, valamint áramkimaradást okoztak számos háztartásokban.

Az orosz védelmi minisztérium közölte, hogy erői csapást mértek Ukrajna fegyveres erőinek hadműveleteit biztosító ukrán energetikai létesítményekre – jelentette a TASZSZ orosz állami hírügynökség.

A nagy félreértés

Orbán Balázs egyszer csak elkarattyolta magát. Hajh, megindult rögtön a nemtelen támadás, belevetette magát mindenki, így aztán ömlenek a megnyilvánulások zsákszám.

Mint tudjuk, a balhét az ősi ellenség, szuverenitásunk legnagyobb veszélyeztetője és az országot úgy-ahogy víz felett tartó pénzecskénk mondvacsinált okok miatti visszatartója, az Ezerszer Elátkozott Brüsszel, az ottani gazemberek közül is az a szemét medvécske, azaz von der Leyen indította el, mégpedig azzal, hogy a szájára vette. Mármint ötvenhatot:

„Ezért szeretném megkérdezni: hibáztatná valaha a magyarokat az 1956-os szovjet megszállásért? Vajon valaha is a cseheket hibáztatná az 1968-as szovjet elnyomásért?”

Ezen aztán páran megsértődtek. Néhányan nagyon. Mint azt az egyik megsértődött, az 5. számú párttagkönyv büszke tulajdonosa kifogástalan úriemberként írja a hölgyről:

„Miközben normális ember olvassa, egyszerűen nem tudja eldönteni, ez a nyomorult senki ilyen gátlástalanul és lenyűgözően aljas és becstelen, vagy ennyire lefegyverzően ostoba és hülye. Esetleg egyszerre mindkettő? Igen, mindkettő.”

Erre természetesen magam is reagáltam, mégpedig itt, aztán úgy gondoltam, ennyi. Ő megírta, én megpróbáltam elmagyarázni, hogy miért emeletes hülyeség minden mondata, az ügymenet tehát a szokásos forgatókönyv szerint zajlott, és mikor befejeződött, mindenki nyugodtan hazamehetett.

Szépen haza is mentünk, de aztán hirtelen jött Aromo, illetve mit beszélek, Orbán politikai igazgató úr (a Balázs), és elvetette a sulykot. Mégpedig ekképpen:

„Pont 56-ból kiindulva mi valószínűleg nem csináltuk volna azt, amit Zelenszkij elnök csinált 2,5 évvel ezelőtt, mert felelőtlenség, mert látszik, hogy belevitte egy háborús védekezésbe az országát, ennyi ember halt meg, ennyi területet vesztett, mondom még egyszer, az ő joguk, szuverén döntésük, megtehették, de ha minket megkérdeztek volna, akkor mi nem tanácsoltuk volna, azért, mert 56-ban az lett, ami lett.”

Ő magyarázatnak szánta. Lett is belőle balhé, az ellenzék annak rendje és módja szerint kiosztotta az igazgató urat. Akit ez érdekel, itt utána nézhet.

A megnyilvánulások közlési sorrendjében nyilván a TISZA az első, amely párt egyelőre egy emberből áll, de ez nem zavarja őket. Illetve őt. Elég az. Néha még sok is. A témára térve, Magyar Péter az orbánbalázsi békepártiságról azt írta a fészbúkon:

„Egészen felháborító mondatok, amellyel a XX. századi magyar történelem legfényesebben csillogó 13 napját sikerült az aljas napi propaganda kommunikáció oltárán feláldozni. Ezekkel a mondatokkal Orbán Balázs megalázta a sok ezer magyar szabadságharcos emlékét, akik közül sok százan – ellentétben Orbán Balázzsal – az életüket is hajlandók voltak feláldozni a hazájuk szabadságáért és függetlenségéért. Orbán Balázs ezen mondataival lábbal tiporta a magyar alkotmányosság és függetlenség alapjait is. Ilyen ember nem tölthet be közhivatalt a magyar miniszterelnök mellett, távoznia kell még október 23. előtt.”

Ebből a szövegből egyértelmű, hogy Magyar Péter is aljas háborúpárti féreg, mint Brüsszel meg az óellenzék, és nem olyan rendes békepárti, mint Putyin, aki azonnal leállítaná csapatait, de tényleg azonnal (bizony, ő ilyen!), ha Ukrajna feltételek nélkül megadná magát. Ezért pusztulnak még emberéletek, mert Ukrajna és a NATO is háborúpárti.

A nagy nyilatkozatdömpingből a miniszterelnök úr sem maradhatott ki, hogy szarva közt ragadja tőgyön az ügyet:

Ha az ember ilyen kérdésekről beszél, akkor nagyon pontosan kell fogalmazni, és semmilyen kétséget sem szabad hagyni a saját álláspontunkat illetően. Most a politikai igazgatóm félreérthetően fogalmazott, ami ebben az összefüggésben egy hiba, hiszen a mi közösségünk az 1956-os forradalomnak a talaján áll, abból nőtt ki, nem lenne a mi politikai közösségünk, ha nem lettek volna az 56-os hősök. Ezért a háború és béke vitájába nem beemelni kell a magyar történelem számunkra szent és sérthetetlen eseményeit és hőseit, hanem inkább távol kell tőle tartani. Nincs nekem kétségem egyetlen fideszes vezető politikai nézetei felől sem, én biztos vagyok abban, hogy Orbán Balázs is, ha a történelem úgy fordulna, hogy megint harcolni kell a hazáért, akkor ott lesz velünk a Corvin közben.”

A fenti szöveget elemezve mondható, a Nyilatkozó óhaja egyértelmű. Nagyon pontosan kell fogalmazni. Abszolúte így igaz, talán azzal egészíteném ki, hogy nem csak az „ilyen kérdések esetén”, hanem minden kérdés esetén.

A továbbiakat illetően megállapíthatjuk, hogy a Nyilatkozó … khm… téved. A politikai igazgatója nem fogalmazott félreérthetően. Nagyon is egyértelműen fogalmaz, amikor azt mondja, hogy ötvenhatban még ellenálltunk, de EBBŐL OKULVA ma már nem állnánk ellen, és ez utóbbit tanácsoljuk mindenkinek. Ezt tanácsoljuk, még ha az egész józan világ mögötte is állna, és támogatná katonailag meg gazdaságilag, akkor is. Ötvenhat persze más volt. Akkoriban nem támogatott minket senki. Csak mondta az akkori Szabad Európa, hogy „Kezdjétek el drága magyar testvéreink, mi majd jövünk!”, de nem jöttek. El voltak foglalva a szuezi válsággal, na!

Az is igaz, hogy fideszék az 1956-os forradalom talaján állnak. Annyira, hogy az csak na! Orbán Viktor legnagyobb szerencsétlensége a késői születés, így nem tudott ott lenni a Corvin közben, ezért volt kénytelen nyolcvankilencben személyesen elzavarni a megszálló csapatokat drága hazánk földjéről (gyenge pótlék ugyan, de az is valami).

Szintén helyes meglátás, hogy a háború és béke mai vitájától a magyar történelem számunkra szent és sérthetetlen eseményeit és hőseit távol kell tartani, mert még a végén kiderül, hogy ők is háborúpártiak voltak (Kossuth, Petőfi, Nagy Imre, Pongrátz), akkor meg mi lesz a békemisszióval, amely a Nyilatkozó személyes, sőt egyszemélyi terepe? Nem is megy oda rajta kívül senki. Még Meloni sem.

Ami meg aztán borzasztóan igaz: Orbán Viktornak nincs kétsége a fideszes vezetők politikai nézetei felől! Ők ugyanis teljességgel ugyanazt vallják, mint Orbán Viktor. Mégpedig szó szerint. Ott mindenki békepárti. Pont ezért jelentette ki a szintén békepárti Orbán Balázs, hogy harcba bonyolódni felelőtlenség. Orbán Balázs szövegéről tehát megállapítható, hogy egyértelműen azt mondta, ami Orbán Viktor békemissziójának leglényegesebb üzenete: „Adj oda mindent, ne háborúzz!” Úgy követte a főnököt, mint egy pincsikutya. Illetve mint egy bornírt másológép. Hajszálpontosan. És mégis mindenki Orbán Balázst akarja eltávolítani, nem pedig Orbán Viktort, akinek a pontos és egyértelmű iránymutatása alapján mondja a papagájkommandó, közte a derék Balázs is azt, amit, azaz Orbán Viktor elképzelését.

A miniszterelnök úr saját iránymutatásától mégis elhatárolódik. Ennyi elég is neki a talpon maradáshoz, mert ugyebár ő ott se volt, neki semmi köze hozzá, és hogy efféle ügyekkel nem foglalkozik, az annyira evidens, hogy nagyon! Így például a Tiborcz István, az Orbán Győző, a Novák Katalin, a Varga Judit ügyekkel sem foglalkozik, mert azokhoz a miniszterelnöknek semmi köze, hiába após, fiú meg közvetlen főnök, utóbbi ráadásul duplán. Hát nem röhej?

De. Az.

Hogy némi öröm is legyen a sok keserűség közepette: bizton állíthatom, hogy már sohasem kell harcolnunk a Corvin közben. Annak emlegetése egy egetverő ostobaság, hiszen mi NATO tagok vagyunk… hacsak… hacsak ki nem léptet minket ez a szerencsétlen kipcsák (onnan is?), és akkor Orbán Balázs, ahogy a főnökén kívül maga is szintén megígérte, ott lesz, és harcolni fog! Békeharcolni! A békepártiak nem is tehetnének mást.

Csak fegyvert ne adjanak a kezébe, mert még megsérülhet valaki.

A hősi halál egyre kevésbé népszerű Oroszországban

Másfél millió rubelt kap az a fiatalember, aki a moszkvai kormányzóságban “önként jelentkezik a frontra”, amely mind több áldozatot követel Ukrajnában.

Egy rubel értéke nagyjából 4 forint vagyis hatmillió forintnak felel meg a toborzási pénz az orosz főváros környékén. Másutt is drasztikus emelést észlelnek miután a kutya sem kíván hősi halált halni egy háborúban, melynek senki sem látja a végét.

Jelenleg az orosz hadsereg csigalassúsággal nyomul előre annak érdekében, hogy kivéreztesse ukrán ellenfelét, amely ugyan sokkal motiváltabb hiszen az ország függetlenségét védelmezi, de Oroszország népessége 140 millió, Ukrajnáé 30 millió körül van, mert igen sokan emigráltak a háború kitörése óta – 2022 február 24. Amikor Ukrajna függetlenné vált egy népszavazás eredményeképp amikor a lakosság több mint 90%-a amellett döntött, hogy nem kíván Moszkva uralma alatt élni, Ukrajna lakossága még 52 millió volt. Az emigrálás 1991 után azonnal megkezdődött, különösen nagy számban hagyta el az országot az addig jelentős zsidó közösség. Benjamin Netanjahu ősei is innen vándoroltak Izraelbe, ahol a több mint egymillió “orosz zsidó” jelentős része Ukrajnából érkezett.

Volodimir Zelenszkij elnök is ennek a közösségnek a tagja, de ő Ukrajnában maradt, ahol a nemzeti ellenállás szimbólumává vált.

A legutóbbi NATO csúcson Biden elnök úgy mutatta őt be mint Putyin elnököt, de Zelenszkij, a népszerű színész nem jött zavarba, és vígan közölte a publikummal:

”én egy kicsit jobb vagyok Putyinnál.”

A nyugati fegyverek sem teszik lehetővé az ukrán győzelmet

Jake Sullivan, Biden elnök nemzetbiztonsági tanácsadója azt a reményét fejezte ki, hogy jövőre megindulhat az ukrán offenzíva, amely kiszoríthatja az oroszokat a megszállt területekről. A NATO csúcstalálkozón a tagállamok támogatásukról biztosították Zelenszkij elnököt, aki szerint csak akkor lehet tűzszünetet kötni Oroszországgal, ha Putyin kivonja csapatait Ukrajna területéről. Mi ennek a realitása? Szirszkij tábornok, Ukrajna fegyveres erőinek vezérkari főnöke arról tájékoztatta Zelenszkij elnököt, hogy az ukrán hadsereg a folyamatosan érkező nyugati fegyverekkel meg tudja védelmezni a jelenlegi frontvonalat, de komoly offenzívára nem képes. Miért nem? Erre az Eastern Frontier Iniative mutat rá:

”Legkevesebb féléves intenzív kiképzésre van szükség ahhoz, hogy az ukrán hadsereg összfegyvernemi alkalmazására képes legyen az új nyugati fegyverekkel.”

Csakhogy ehhez ki kellene vonni a csapatokat a frontról, de erre nincsen lehetőség hiszen nincsen kivel felváltani őket. Észtország már javasolta, hogy csapatokat küldene Ukrajna nyugati felére, ahol kisebb a háborús veszély, és ily módon tehermentesítené az ukrán erőket, melyeket át lehetne csoportosítani a keleti frontra, ahol az oroszok nyomulnak előre. Csakhogy Moszkvában fontolgatnak egy katonai akciót Fehéroroszországon keresztül is Ukrajna ellen, és akkor Észtország, egy NATO tagállam csapatai szembekerülhetnének Oroszországgal. Ezt mind Washington mind pedig Moszkva el akarja kerülni.

Húsdaráló a fronton

Nemes Gábor, a Kossuth rádió egykori moszkvai tudósítója figyeli az orosz médiát, és ott bukkant rá egy szélsőséges nacionalista őszinte véleményére. A Zászlós, Jevgenyij Szkripnyik, aki már 2014 óta harcol az ukránok ellen a Don mentén vérfagyasztó realizmussal vázolta fel a helyzetet:

”Apokalioszis, érik a katasztrófa.

Fejjel megyünk neki mindenütt az ellenséges állásoknak. Nem akarok a veszteségekről beszélni. Az ukránok a számukra megfelelő taktikát választják: védekeznek. Mi pedig rohamozunk mint Napóleon ellen a borogyinoi harcmezőn 1812-ben. Mintha senki sem végezte volna el a katonai akadémiát. Így aztán tömegesen ölik a fiainkat. Az ukránok rakétái mindenhova eljutnak, ezért tábornokok is meghalnak miközben a közkatonák tömegesen vesznek oda. Ez egészen borzasztó. A vezetés alacsony színvonalú és teljes mértékben méltatlan az orosz hadsereghez” – háborog az orosz szuperhazafi. Aki megfeledkezik arról, hogy Zsukov marsall is ezt a módszert használta a második világháborúban: tömegesen áldozta fel katonáit az előrenyomulás érdekében. Amikor Eisenhower tábornok, az amerikai erők európai főparancsnoka megkérdezte tőle: miképp jutottak át oly gyorsan a Berlint védő aknazáron 1945 tavaszán, akkor Zsukov marsall vérfagyasztó nyugalommal így válaszolt:

“ráhajtottuk a büntető századokat az aknamezőre! Volt veszteség, de megnyílt az út Berlin felé.”

Navalnij szövetségesét támadták meg Litvániában

Leonyid Volkov emigrációban élő orosz ellenzéki személyiséget, aki a nemrégiben elhunyt Navalnij közvetlen munkatársa és szövetségese volt, egy litvániai támadás után kórházban került.

Leonyid Volkovot, Alekszej Navalnij néhai orosz ellenzéki vezető közeli szövetségesét vilniusi otthona előtt megtámadták és súlyosan bántalmazták.  

„Meg fogunk dolgozni” – mondták a támadók. „Nem adom fel” – mondta Volkov, hozzátéve, hogy a támadás, amelynek következtében eltört a karja, Putyin csatlósainak „jellegzetes bandita-köszönése” volt.

Volkov megígérte, hogy folytatja a küzdelmet Vlagyimir Putyin elnök ellen  a Telegramon közzétett videóban, miután hazaengedték a kórházból. 

A 43 éves Volkov Oroszország egyik legkiemelkedőbb ellenzéki személyisége, Navalnij közeli bizalmasa volt, a néhai vezető volt kabinetfőnökeként és a Korrupcióellenes Alapítványának elnökeként dolgozott 2023-ig.

Volkov 2019-ben számos más Navalnij szövetségesével együtt száműzetésbe vonult, miután a hatóságok bűnügyi nyomozást indítottak az általa vezetett Korrupcióellenes Alapítványa ellen. Volkovot 2021-ben az orosz hatóságok keresetté nyilvánították, mert szerepe volt Navalnijjal közösen a Kreml elleni tömegtüntetések felszervezésében.

Volkov szerdai bejegyzésében elmondta, hogy a támadás során 15-ször megütötték a lábán.

„A lábam valahogy rendben van, még fáj a járás… Viszont eltörött a karom.”

Navalnij szóvivője, Kira Yarmys korábban elmondta, hogy „valaki betörte az autója ablakát, és könnygázt fújt a szemébe”, mielőtt kalapáccsal megütötték.

Volkov felesége, Anna Birjukova korábban a közösségi médiában osztott meg fényképeket férje sérüléseiről, köztük egy fekete szemről, egy vörös foltról a homlokán és a lábán, amelyen a vér átázott a farmerján keresztül.

A litván rendőrség szóvivője, Ramunas Matonis megerősítette az AFP-nek, hogy egy orosz állampolgárt megtámadtak otthona közelében a fővárosban. A gyanúsítottakat nem azonosították, a merényletről további részletek később várhatók – mondta.

„Megdöbbentő”

A támadás csaknem egy hónappal azután történt, hogy Navalnij egy sarkvidéki börtönben meghalt, amiért Volkov Vlagyimir Putyin orosz elnököt okolta. Volkov egy nappal a megtámadása előtt ezt írta a közösségi médiában:

„Putyin megölte Navalnijt. És még sokan másokat előtte.”

Gabrielius Landsbergis litván külügyminiszter közösségi médiában elítélte Volkov megverését0. „A Leonyid megtámadásáról szóló hírek megdöbbentőek. Az illetékes hatóságok dolgoznak. Az elkövetőknek felelniük kell bűneikért” – mondta az X közösségi oldalon.

A NATO-tag Litvánia számos orosz száműzöttnek ad otthont, és az orosz invázió során végig Ukrajna elkötelezett híve volt. A Kreml ellen felszólaló orosz szakadárok gyakran panaszkodnak, hogy fenyegetésekkel és támadásokkal érik őket. Volkov órákkal a keddi megverése előtt a Meduza független orosz hírügynökségnek elmondta, hogy aggódik a biztonságáért Navalnij halála után.

„A legfontosabb kockázat most az, hogy mindannyiunkat megölnek. Nos, ez eléggé nyilvánvaló dolog”

– idézte őt a kiadó.

Hamász kontra Irán

0

“Nem tájékoztattatok minket az október hetediki támadásról Izrael ellen, ezért mi nem lépünk be a háborúba, hogy segítsünk nektek. Ne is kérjetek erre, és hallgattassátok el azokat a hangokat a Hamászban, amelyek háborúra szólítják  fel a Hezbollahot és Iránt Izrael ellen!”

– ezeket a kemény szavakat Ali Khamenei Irán vallási vezetője intézte Iszmail Hanije Hamász vezetőhöz korábban Teheránban. A vallási vezető magasrangú munkatársai, akik nem kívánták megnevezni magukat, most erről tájékoztatták a Reuters hírügynökséget.

Korábban ezzel kapcsolatban a CIA értesülései voltak irányadóak, és ezek szerint Irán, a Hezbollah és a Hamász magasrangú képviselői Bejrútban egyeztettek azelőtt, hogy a palesztin terror szervezet megindította támadását Izrael ellen október hetedikén. A CIA ehhez még azt is hozzátette, hogy az orosz hírszerzés megszerezte ezt az információt, de nem továbbította Izraelbe. Putyin viszont nem sokkal a terrortámadás után meghívta a Hamász küldöttségét Moszkvába. Bár ő állítólag nem találkozott velük, de közel-keleti tanácsadója, Bogdanov órákig tárgyalt a Hamász delegációval. A moszkvai tárgyalásokba később bekapcsolódott az iráni külügyminiszter is.

Az USA közel-keleti diplomáciája

Washington rövid és korlátozott háborút akar a gázai övezetben: erre ösztönzi Izraelt, és erre figyelmeztette Iránt. Nemrég Szaúd Arábiában Irán is részt vett azon a tanácskozáson, melyen a Közel Kelet muzulmán államai tisztázni próbálták álláspontjukat a gázai konfliktussal kapcsolatban. Bár szavakban kiálltak a palesztinok támogatása mellett, de a színfalak mögött határozottan elítélték a Hamász terror támadását, és jelezték: semmiképp sem kívánják a háború kiterjesztését. Izrael ennek ismeretében nyomul előre olyan merészen a gázai övezetben, mert tudja: a Hamász nem számíthat a muzulmán államok támogatására. Ali Khamenei iráni vallási vezető kerek-perec megmondta a Hamász vezérének, hogy szó sem lehet semmilyen fegyveres támogatásról.

Amennyiben hitelt lehet adni az iráni vallási vezető szavainak, akkor az egész világ megkönnyebbülhet hiszen a Hamász vezére azt kérte Irántól, hogy zárja le a hormuzi szorost, amelyen keresztül a közel-keleti olaj eléri a világpiacot. Az USA viszont arra figyelmeztette Iránt, hogy ezt casus bellinek tekintheti. Ez magyarázhatja az iráni vallási vezető elhatárolódását a Hamász háborús elképzeléseitől.

Igazság palesztin és izraeli módra

A Hamász palesztin militáns csoport meglepetésszerű, összehangolt támadása Izrael ellen – az évek egyik leghalálosabb és legembertelenebb támadása – újból felhívta a figyelmet egy régi és folyamatos problémára: az izraeli-palesztin konfliktusra, amely évtizedek óta nyomasztja a Közel-Keletet. 

Izraelben a Hamász fegyveresei legalább 1400 embert öltek meg szombat óta az izraeli hatóságok szerint. A palesztin hatóságok szerint az izraeli csapásokban legalább 2780 ember halt meg. Mintegy 199 izraelit tartanak fogva a Gázai övezetben, és Biden elnök azt mondta, hogy a túszok között amerikaiak is vannak. A konfliktus és a bizalmatlanság gyökerei mélyek és összetettek, Izrael állam 1948-as megalakulását megelőzően is fennálltak. Mind a palesztinok, mind az izraeliek sajátjuknak tekintik a Jordán folyó és a Földközi-tenger közötti területet, és a zsidók, a keresztények, és a muszlimok egyaránt szent földjüknek tartják. Az elmúlt hét évtized háborúkat, felkeléseket és időnként a kompromisszum reményét hozták magukkal.

Íme egy 1948 körül kezdődő idővonal, beleértve a legutóbbi erőszakot a Gázai övezetben:

Az Oszmán Birodalom a Közel-Keletnek azt a részét irányította a 16. század elejétől egészen addig, amíg az első világháború után a régió nagy részét a britek birtokolták. Mind az izraeliek, mind a palesztinok az önrendelkezésért és a terület feletti szuverenitásért küzdöttek, és mozgalmakat alakítottak ki ügyeik érdekében. Az I. világháború kezdetekor a nagyhatalmak több ellentmondásos – némelyik egymásnak ellentmondó – diplomáciai erőfeszítése megpróbálta formálni a modern Közel-Kelet térképét, beleértve a palesztin területeket is.

A palesztinok a mekkai emír és az egyiptomi brit főbiztos között 1915 és 1916 között írt levélsorozatra hivatkoznak, amelyet McMahon-Hussein levelezésként ismernek, mint egy független arab állam ígéretét.

1916-ban a Nagy-Britannia és Franciaország között titokban megkötött Sykes-Picot-megállapodás a Közel-Kelet befolyási övezetekre történő felosztását tervezte, és meghatározta, hogy a kérdéses területet nemzetközivé kell tenni.

1917-ben Nagy-Britannia külügyminisztere, Lord Arthur Balfour  kormánya támogatását fejezte ki a „zsidó nép nemzeti otthonának Palesztinában történő létrehozása” mellett Walter Rothschild bárónak, a befolyásos európai zsidó bankárcsalád brit szárnyának vezetőjéhez írt levelében.

Az izraeliek számára ez az ígéret izraeli állam létjogosultságának formális kinyilvánítását jelenti; a palesztinok számára ez volt a kifosztásuk korai jele.

A nyilatkozat azt is megjegyezte, hogy „egyértelműen érthető, hogy semmi olyat nem szabad tenni, ami sértheti a palesztinai nemzsidó közösségek polgári és vallási jogait”,

figyelembe véve a térségben akkoriban túlnyomó többségben lévő arab lakosságra. ( 1850-ben a lakosság körülbelül 90 százaléka, 1914-ben pedig körülbelül 80 százaléka volt muszlim.) A következő évtizedekben nagyarányú zsidó bevándorlás következett, beleértve a náci üldözést és a holokausztot is. Mindkét fél továbbra is érvényesítette államalapítási jogát.

1948: Izrael kikiáltja függetlenségét

A második világháború után, a brit palesztinai mandátum végéhez közeledve, az Egyesült Nemzetek Közgyűlése 1947-ben elfogadta a 181. határozatot, amelyben sürgeti a föld felosztását két független államra – egy arab és egy zsidó államra. A határozat szerint a vallásilag jelentős Jeruzsálem különleges nemzetközi igazgatás alá kerül.

A tervet nem hajtják végre, miután az arab fél elutasította azt,

azzal érvelve, hogy az nem kedvező többségi lakosságuknak. A regionális konfliktusban egyre nő az erőszak.

Izrael 1948 májusában kikiáltja függetlenségét. Másnap a palesztin csoportokkal szövetséges arab államok koalíciója megtámadja az izraeli erőket, ami az első a számos arab-izraeli háború közül. Végül Izrael a terület még nagyobb részének ellenőrzése alá kerül – nem számítva Ciszjordániát és a Gázai övezetet. Becslések szerint 700 000 palesztin menekül el vagy űzik el földjéről.

1956. július: A szuezi válság

Gamal Abdel Nasszer egyiptomi elnök államosítja a Szuezi-csatornát, a Vörös-tengert és a Földközi-tengert összekötő létfontosságú kereskedelmi útvonalat. Izrael megtámadja Egyiptomot, majd Nagy-Britannia és Franciaország erői követik őket. Az Egyesült Államok és a Szovjetunió által támogatott békemegállapodás véget vet a harcoknak. De a csatornát elsüllyedt hajók blokkolják, és csak 1957-ben nyitják meg újra.

1967. június: 1967-es háború

1967 júniusában a „hatnapos háborúnak” vagy az 1967-es arab-izraeli háborúnak nevezett háború elhúzódó konfliktusok közepette tör ki, beleértve Egyiptom folyamatos blokádját az Akabai-öbölbe irányuló hajózásra. Izraeli harci gépek csapást mérnek az egyiptomi repülőterekre, az izraeli szárazföldi erők pedig behatolnak a Sínai-félszigetre. Jordánia csatlakozik a harcokhoz Egyiptom mellett, de az izraeli erők előnyben vannak, miután majdnem kiirtották Egyiptom légierejét. Izrael ellenőrzése alá vonja a Gázai övezetet, a Sínai-félszigetet, Ciszjordániát, a Golán-fennsíkot és a túlnyomórészt palesztin Kelet-Jeruzsálemet. Az arab hadseregek hatalmas veszteségeket szenvednek el.

1973. október: Jom Kippuri háború

Egyiptom és Szíria vezette arab nemzetek koalíciója meglepetésszerű, összehangolt támadást indít Izrael ellen Jom Kippur, a zsidók szent napján. Az arab erők kezdetben teret hódítanak, de visszaszorítja őket egy izraeli ellentámadás, amelyet a szövetségesek, köztük az Egyesült Államok szállítmányai segítettek. Mindkét fél nagy halálos áldozatokat lát.

1978. szeptember: Camp David-egyezmény

Az Anvar Szadat egyiptomi elnök és Menachem Begin izraeli miniszterelnök közötti békemegállapodást, amelyet Camp David-egyezményként ismernek. 1978 szeptemberében Jimmy Carter amerikai elnök közvetítésével jött létre az egyezmény. Ez megalapozza a két ország közötti békemegállapodást a következő évben, beleértve Izrael esetleges kivonulását a Sínai-félszigetről. Ezenkívül meghatározza a palesztin önkormányzati folyamat kereteit Ciszjordániában és Gázában.

A lehetséges palesztin békejavaslatokat megvitatják, de soha nem hajtják végre.

1987. december: Az első intifáda

A palesztin felkelés vagy intifáda nagyrészt spontán összecsapásokat, tiltakozásokat és polgári engedetlenséget hoz az izraeli megszállás ellen Ciszjordániában, Gázában és Izraelben, ami kemény izraeli katonai megszorításokhoz vezet. A zavargások évekig tartanak, mindkét oldalon sokan meghaltak vagy megsérültek.

1993: Oslói megállapodás

Az oslói megállapodásként ismert két paktum közül az elsőt aláírják Izrael és a Palesztinai Felszabadítási Szervezet (PFSZ), amelyek a korábbi ENSZ-határozatokon alapuló békefolyamatot írnak elő, és felvázolják a korlátozott palesztin önrendelkezés kiterjesztését Ciszjordániában és a Gázai övezetben. (1995-ben írnak alá egy további megállapodást.)

A megállapodások létrehozzák a Palesztin Hatóságot, amely a legtöbb adminisztratív ügyet felügyeli ezeken a területeken. A PFSZ-t Izrael és az Egyesült Államok tárgyalópartnerként ismeri el. Megoldatlanok azonban olyan kulcskérdések, mint az izraeli telepek Ciszjordániában és Jeruzsálem státusza, amelyre a palesztinok bármely jövőbeli állam fővárosának tekintenek.

2000: Második intifáda

A második intifáda, vagyis palesztin felkelés azután kezdődik, hogy zavargások törtek ki Ariel Saron jobboldali izraeli politikus (későbbi miniszterelnök) látogatását követően egy jeruzsálemi épületben, amelyet a judaizmus, a kereszténység és az iszlám is tisztel. Az összecsapások és egyéb erőszakos cselekmények 2005-ig tartanak, mindkét oldalon több százan haltak meg.

2006: A Hamaszt megválasztják Gázában

Izrael 2005-ben kivonja csapatait Gázából. A Hamász palesztin militáns csoport megnyeri a következő évi törvényhozási választásokat, ami politikai feszültségekhez vezet, mivel a mérsékeltebb Fatah párt irányítja Ciszjordániát. Miután a Hamász 2007-ben átvette a Gázai övezetet, Izrael 16 évre szóló blokádot vezet be a kicsi, túlzsúfolt palesztin enklávé ellen, amely 2 millió palesztinnak ad otthont. Az Egyesült Nemzetek Szervezete szerint Izrael elmélyítette a gázai humanitárius válságot, mivel korlátozza az áruk és emberek területen belüli és onnan kifelé irányuló mozgását. A gázaiak többsége menekülttáborokban él, és az ENSZ-segélyekre támaszkodik.

Ciszjordániát, ahol 3 millió palesztin él – és több mint félmillió zsidó él a nemzetközi jog szerint illegálisnak ítélt telepeken – Izrael megszállta, és katonai igazgatása alá vonta. Számos jogvédő szervezet szerint Izrael palesztinok feletti rezsimje „apartheidnek” minősül.

Egy 2022-es jelentésében az Amnesty International kijelentette, hogy elemzi „Izrael azon szándékát, hogy létrehozza és fenntartsa a palesztinok feletti elnyomás és uralom rendszerét”. többek között A „területi széttagoltság az elkülönítés és ellenőrzés; a föld és ingatlan elidegenítése; valamint a gazdasági és szociális jogok megtagadása” miatt együttesen  a csoport arra a következtetésre jutott: „Ez apartheid.”

2008. december: Izrael megtámadja Gázát

Izrael három hétig tartó támadásokat kezd Gáza ellen, miután palesztin fegyveresek rakétái csapódtak be Izraelbe, amiket Egyiptomból alagutakon szállítanak. Több mint 1110 palesztint és legalább 13 izraelit öltek meg.

2012. november: Izrael megöli a Hamász katonai főnökét

Izrael megölte Ahmed Dzsabarit, a Hamász katonai főnökét. A több mint egy hétig tartó gázai rakéta és izraeli légicsapások legalább 150 palesztint és hat izraelit öltek meg.

2014. nyara: A Hamasz megöl három izraeli tinédzsert

A Hamász fegyveresei megöltek három izraeli tinédzsert, akiket egy ciszjordániai zsidó telep közelében raboltak el, ami miatt izraeli katonai reakciót indítottak. A Hamasz Gázából rakétatámadásokkal válaszol. A hét hetes konfliktusban több mint 2200 palesztin halt meg Gázában, 73 pedig izraeli oldalon.

 2017 december: Az Egyesült Államok elismeri Jeruzsálemet fővárosként

A Trump-adminisztráció elismeri Jeruzsálemet Izrael fővárosának, és bejelentette, hogy az Egyesült Államok nagykövetségét Tel-Avivból át kívánja költöztetni, ami felháborodást kelt a palesztinokban.

2018: tüntetések Gázában

Gázában tüntetések zajlanak az Izraellel határos  kerítés mellett. A tüntetők, akik köveket és benzinbombákat dobálnak át a kerítésen. Az izraeli csapatok több mint 170 tüntetőt öltek meg több hónap alatt. Novemberben Izrael titkos rajtaütést hajt végre Gázában.
Legalább hét feltételezett palesztin fegyveres és egy magas rangú izraeli tiszt meghalt. Gázából több száz rakétát lőnek ki Izraelbe.

 2021 május: Az izraeli rendőrség razziát tart az al-Aksza mecsetben

Miután hetekig tartó feszültség Jeruzsálemben az izraeli rendőrség razziát tartott az al-Aksza mecsetben, az iszlám egyik legszentebb helyén, a Hamasz rakéták ezreit lő ki a város felé, ami arra készteti Izraelt, hogy több száz légicsapással válaszoljon. Legalább 2014 óta a leghevesebb harcokban több mint 200-an haltak meg Gázában, és legalább 10-en Izraelben.

2022 tavasz: terrortámadások sorozata Izraelben

A palesztinok izraeliekkel szembeni erőszakhullámai miatt 14 izraeli vesztette életét egy  támadásban március 22. és április 8. között. Válaszul Izrael megszorítja a fegyvereseket és aktivistákat, és elindítja a „Break the Wave” hadműveletet Ciszjordániában, ami miatt 2022 különösen halálos év.

Az izraeli erők 2022-ben 146 palesztint öltek meg Ciszjordániában, ami magasabb, mint bármely más évben, mióta az Egyesült Nemzetek Szervezete 2005-ben elkezdte a nyilvántartást.

Az izraeli külügyminisztérium szerint a palesztinok abban az évben 29 izraelit öltek meg.

 2022 december: Netanjahu hatodik ciklusra letette a hivatali esküt

Benjamin Netanjahu ismét letette az izraeli miniszterelnöki esküt, miután megnyerte a hatodik mandátumát biztosító választást, és a szélsőjobboldali politikusokból álló,
tömböt erős pozíciókba emelte. Összerakja az izraeli történelem legszélsőjobboldalibb kormányát, amely a kritikusok szerint elkezdte letörni a kétállami megoldás minden kilátását.

Ez egyben a leginkább telepespárti kormány, amelynek egyes tagjai a megszállt palesztin területeken a betelepítési tevékenység kiterjesztését bátorítják.  A telepesek által a kormány által felbátorított palesztin civilek elleni erőszak is megnő.

 2023 január: Izraeli rajtaütés Jeninben

Az izraeli erők lerohanták Dzsenin palesztin városát, és kilenc embert öltek meg egy lövöldözésben. Másnap egy palesztin fegyveres hét embert, köztük gyerekeket ölt meg ima közben egy kelet-jeruzsálemi zsinagógában.

2023 nyara: A megtorló támadások fellángolnak

Izrael májusban meglepetésszerű légicsapásokat intézett a Gázai övezetben, három vezető fegyveres és 10 másik fegyveres életét vesztette, köztük nők és gyerekek – közölték egészségügyi tisztviselők. Ez egy ötnapos erőszakos rohamot idéz elő, amely legalább 33 embert ölt meg Gázában és kettőt Izraelben.

Június 19-én az izraeli erők rajtaütést hajtanak végre Jeninben, és a második intifáda óta először vetettek be helikoptereket Ciszjordániában. Másnap két Hamász fegyveres tüzet nyit egy izraeli telepen lévő hummus étteremben, megölve négy izraelit.

Ezt követően több száz izraeli telepes tombolt palesztin falvakban, otthonokat és autókat gyújtottak fel, és a helyi tisztviselők szerint lövöldöztek a lakosokra. Izrael szintén végrehajtja 2006 óta az első dróncsapást Ciszjordániában, három feltételezett fegyveres halálát okozva.

Júliusban Izrael légi és szárazföldi támadást hajt végre 1000 katonával dróntámadásokkal egy Dzseninben található menekülttábor ellen, 12 ember halálát okozva. A művelet egy „kiterjedt terrorellenes erőfeszítés” kezdetét jelenti, amely az Izraeli Védelmi Erők szerint a végtelenségig folytatódni fog.

2023 október: Izrael azt állítja, hogy „háborúban áll” a Hamász támadása után

Netanjahu október 8-án hivatalosan is hadat üzen a Hamásznak, miután a Hamász fegyveresei egy nappal az 1973-as Jom Kippur-i háború kezdetének 50. évfordulója után történtek.

Az izraeli katonai vezetők szerint az izraeli légierő megkezdi a Hamász gázai célpontjainak támadását, miután a Hamász fegyveresei „beszivárogtak” izraeli területre a Gázai övezetből, többek között siklóernyővel és a tengeren keresztül. Izrael szerint legalább 1400 izraeli vesztette életét a váratlan támadásokban, amelyek során fegyveresek izraeli civilekre vadásztak otthonaikban a határ menti területeken. Izrael légicsapásainak jelentős ellentámadása Gázában több mint 2700 palesztint ölt meg.

Három nappal a harcok után az izraeli parancsnokok azt mondják, hogy megszerezték az ellenőrzést a Gázai övezet körüli határ felett, és jelentős katonai akciókat készítenek elő, hogy „megváltoztassák a valóságot” ott. Az Egyesült Államok teljes mértékben támogatja a közelgő izraeli offenzívát.

Támadás Teheránban

Egy Kalasnyikovval felfegyverzett férfi  támadást hajtott végre Azerbajdzsán iráni nagykövetsége ellen Teheránban. A támadás következtében életét vesztette Orkhan Asgarov, az iráni Azerbajdzsáni Nagykövetség biztonsági szolgálatának vezetője, két őrt pedig megsebesített.

Az azerbajdzsáni külügyminisztérium közleményben erősítette meg az iráni sajtó értesülését. A támadás indítékát egyelőre nem közölték. Egy – állítólag – a helyszínen készült videón egy élettelen test látható a nagykövetségen belül. Az azerbajdzsáni külügyminisztérium közölte, hogy „jelenleg folyik a nyomozás az alattomos támadás ügyében”, és egy támadóról beszélt, aki egy gépkarabély lövésével rombolt le egy őrhelyet.

A két ország közötti feszültség

Azerbajdzsán északnyugaton Iránnal határos. A két ország között feszültségek vannak azóta, hogy Azerbajdzsán és az Irán által támogatott Örményország harcot vívott a hegyi-karabahi térségért. Októberben Irán hadgyakorlatot indított azerbajdzsáni határa közelében, megmutatva katonai erejét az ország tiltakozása ellenére. Azerbajdzsán szoros kapcsolatot ápol Izraellel, amelyet Teherán az egyik fő regionális ellenségének tart.

Ukrajna szenved

Az orosz agresszor tovább folytatja Ukrajna energetikai infrastruktúrájának létesítményeinek elpusztítását. Célzott támadások során légi és tengeri bázisú cirkálórakétákat, légvédelmi irányított rakétákkal támadtak Ukrajna városaira.

Az orosz támadás során az előzetes adatok szerint összesen 69 rakétát indítottak amiből az ukrán védelmi erők 54  cirkáló rakétát semmisítettek meg.

Herman Galuscsenko energiaügyi miniszter elmondta, hogy a áramtermelő létesítményekben és az elektromos hálózatokban december 29-én bekövetkezett károk miatt nehéz a villamosenergia-helyzet Ukrajna nyugati részén, a kijevi és az odesszai régiókban. Délelőtt 11 órától az ország nyugati részén, Odessza és Kijev térségében kritikus energiaszolgáltatási helyzet alakult ki ezért vészhelyzeti áramkimaradások várhatók.

Klicsko, Kijev polgármestere szerint az ukrán főváros energiarendszerének 40%-a sérült meg a mai támadásban. Az eddigi jelentések szerint a támadásnak két sérültje van. A villamoshálózat helyreállításán már dolgoznak az energetikai szakemberek.

„A Kreml folytatja a hatalmas rakétatámadás-hadjáratát, brutálisan felhasználva a hideget és a sötétséget Ukrajna ellen… Köszönöm az ukrán légvédelem ügyességét – Ukrajna győzni fog” – kommentálta Twitterén az Egyesült Államok nagykövetsége. A rakétatámadást Maya Sandu moldovai elnök és a francia külügyminisztérium vezetője, Catherine Colonna is elítélte.

Ukrán tájkép a végső csata előtt

Úgy tűnik, hogy az orosz hadsereg fokozza támadásait az ukrán főváros, Kijev ellen. Moszkva csapatai láthatóan komoly csapásra készülnek az ukrán főváros ellen. Szombatra virradó éjszaka legalább háromszor hallatszott riasztó sziréna hangja. A CNN szerint szombat délelőtt „percenként” lövöldözést lehet hallani a városban.

Az ukrán vezérkar szombat este a Facebookon közzétett jelentése szerint jelenleg orosz offenzívák zajlanak a város északi határán Szasimja közelében és délen Viscsenkij közelében. Ezek az offenzívák némely területeken sikeresek voltak.

A londoni Chatham House agytröszt katonai kutatója szerint a Kijev elleni nagyszabású orosz támadás már csak órák vagy napok kérdése. Az ukrán főváros előtt napokig egy több mint 60 kilométer hosszú oszlopban rekedt orosz csapatok mostanra átcsoportosították – mondta Mathieu Boulègue.

„Ez egy nagyon hosszú végső csata lesz” – mondta.

„Nagy áldozatokkal járó és a modern történelemben ritkán látott ostrom.”

A főváros jelenleg „ostromállapotban van” – mondta pénteken Mykhailo Podoliak elnöki tanácsadó. Kijev „felkészült a küzdelemre”, és „végig szilárdan ki fog tartani” – írta a Twitteren.

Az újonnan beszerzett műholdfelvételeken, hogy az orosz katonai egységek közelednek Kijev felé, és aktívan lövik a lakónegyedeket. Az amerikai Maxar Technologies cég jelentése szerint számos ház és épület kigyulladt. Jelentős károk keletkeztek Moschun városában, Kijevtől északnyugatra. Felvillanásokat, füstöt, robbanásokat és égő házakat lehetett látni szombaton kora reggel.

Washingtoni vélemények szerint  a Kijev előtti oszlop orosz átcsoportosítása inkább a járművek jobb védelmét szolgálta, de ennek az oszlopnak a főváros felé történő taktikai előretörését nem figyelték meg. Északkelet felől azonban más egységek Kijev központjától 20-30 kilométeres körzetbe nyomultak előre.

Az orosz légierő stratégiai bombázói cirkálórakétákat használtak Luck, Dnyipro és Ivano-Frankivszk városokban. Luck és Ivano-Frankivszk Lviv városától északra és délre található, nem messze a lengyel határtól.

Úgy néz ki péntek este óta Oroszország kiterjesztette támadásait Nyugat-Ukrajna ellen.

Volodimir Zelenszkij ukrán elnök pénteken azt mondta, hogy egy fontos csernyihivi vízvezeték megrongálódott az ágyúzás következtében. Ennek eredményeként a csaknem 280.000 lakosú város  teljesen vízellátás nélkül maradt.

Mint több ukrán helyi sajtó beszámolt róla szombaton kora reggel, a főváros Kijev mellett légitámadást jelző szirénákat lehet hallani Lvivben, Odesszában, Harkovban, Cserkasziban és az ország északkeleti részén fekvő Szumi régióban is.

Szergej Gaidai Ukrajna államigazgatásának vezetője az oroszok által támogatott szeparatista Luhanszk régióban kijelentette, hogy az orosz hadsereg a térség 70 százalékát ellenőrzi. „Nehéz a helyzet, mindenhol lövöldöznek” – mondja, hozzátéve, hogy a civil infrastruktúrát, például iskolákat, kórházakat és óvodákat folyamatosan támadják.

Egy sajtóértesülés szerint Oroszország bejelentette a dél-ukrajnai Mariupol kikötőváros teljes bekerítését. A városba vezető összes hidat és utat az ukrán erők mostanra lerombolták vagy elaknázták – írja a TASZSZ hírügynökség a moszkvai védelmi minisztériumra hivatkozva.

A város polgármesteri hivatala szerint Mariupolt humanitárius katasztrófa sújtja az orosz csapatok folyamatos ostroma miatt.

A kikötőváros halottait nem is temetik el

– áll a pénteki közleményben.

A polgármesteri hivatal felszólította az orosz csapatokat az ostrom leállítására. A mariupoli tisztviselők szerint körülbelül 1.590 ember vesztette életét a 12 napos ostrom kezdete óta. A várost elzárták az élelmiszer- és gyógyszerellátástól.

Oleh Szinegubov regionális kormányzó szerint orosz ágyúzás leállította az emberek evakuálására irányuló kísérleteket a kelet-ukrajnai Izyum városából. „Izyumban nincs áram, nincs fűtés, nincs víz- vagy telefonkapcsolat” – magyarázza Synegubov.

Másrészt az északnyugati Bucha, Hostomel, Vorsel és a fővárostól északra fekvő Kozarovicsi falu lakói humanitárius folyosókon keresztül tudtak elmenekülni – mondta Irina Verescsuk ukrán miniszterelnök-helyettes. Izyumban, Mariupolban és Volnowakhában nem tudták evakuálni a lakosságot.

Zelenszkij elnök szerint pénteken 7.144 civil menekülhetett el összesen négy városból humanitárius folyosókon keresztül. A szám lényegesen alacsonyabb, mint az előző két napban.

Hat menekülési folyosót terveznek szombatra az ország északkeleti részén fekvő Szumi régióba – mondta Dmytro Schywyzkyj, a szumi regionális adminisztráció vezetője szombat este a Telegramon. Ennek értelmében Sumy, Trostjanets, Lebedin, Konotop, Krasnopillja és Velika Pysarivka városaiból civileket szállítanak a közép-ukrajnai Poltava városába.

Az atomerőművek láthatóan biztonságosak

A kelet-ukrajnai Harkiv városában található nukleáris kutatóközpont Ukrajna által bejelentett újbóli ágyúzása után az ukrán parlament most mindent tisztázott. Nem találtak olyan kárt, amely a nukleáris és sugárbiztonság állapotát befolyásolná – áll az ukrajnai nukleáris létesítmények helyzetéről péntek este megjelent közleményben. A sugárzási helyzet a normán belül van.

A közlemény szerint a biztonsággal kapcsolatos rendszerek és alkatrészek áramellátása is helyreállt. Az erőmű személyzete azon dolgozik, hogy felszámolja a bombázás következményeit. Az épületben kisebb károk keletkeztek.

Akár egymillió menekült hetente

Az ENSZ Menekültügyi Ügynöksége, az UNHCR becslése szerint körülbelül 15 millió lakhelyüket elhagyni kényszerült személyre kell számítani. Az UNHCR szerint egyelőre nem módosította eredeti, négymilliós menekültre vonatkozó előrejelzését, de szorosan figyelemmel kíséri a helyzetet. Az Egyesült Nemzetek Szervezete szerint több mint 2,5 millió ember menekült el Ukrajnából az orosz erők február 24-i megszállása óta.

Az Ukrajnából érkező menekültek jelenlegi száma
Az Ukrajnából érkező menekültek jelenlegi száma
Infographic WORLD

 

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK