Kezdőlap Címkék Szóvivő

Címke: szóvivő

„Gáza városának körbezárása befejeződött”

Az izraeli szárazföldi csapatok láthatóan heves csatákat vívtak a Hamász terroristákkal az éjszaka folyamán. Információk szerint 18 katonát veszítettek a harcok során. Az izraeliek  körülvették Gáza városát, a Hamász pedig „átokkal” fenyegetőzik.

„Katonáink befejezték Gáza városának, a Hamász terrorszervezet központjának bekerítését”

– mondta Daniel Hagari katonai szóvivő csütörtök este.

A Hamász radikális iszlám csoport a maga részéről azzal fenyegetőzött, hogy a Gázai övezetben tartózkodó izraeli katonák „zsákokban” térnek haza.

Az izraeli katonák heves csatákat vívtak a Hamász terroristáival a Gázai övezet körüli térségben – mondta először Hagari katonai szóvivő.
A katonák „tüzérségi tűz és tankok segítségével” harcolnak a terroristákkal. A katonaság szerint több tucat ellenséges harcos vesztette életét.

Este a hadsereg bejelentette Gáza városának bekerítését.

“Ez a mi szeptember 11-ünk!”

Az izraeli hadsereg egyik szóvivője, Nir Dinar szeptember 11-hez hasonlította a szombaton kezdődött Hamász támadás következményeit.

“Teljesen felkészületlenek voltunk. Ez elsősorban a hírszerzés kudarca. A Hamász elfoglalta azt a főhadiszállását az izraeli hadseregnek, mely a Gázai övezet ügyeivel foglalkozott. Ezért is késlekedett a reakció” – nyilatkozta a brüsszeli Politiconak Chuck Freilich, aki korábban a kormányfő nemzetbiztonsági tanácsadójának a helyettese volt. Szerinte az izraeli hadsereg gyorsan visszafoglalja a Hamász által ellenőrzött területeket, de utána felmerül a kérdés, hogy “mit csináljunk: elfoglaljuk-e a Gázai övezetet vagy érjük be azzal, hogy kemény csapást mérünk a Hamászra?”

Az izraeli hadsereg nem akar bevonulni Gázába, mert az utcai harcok jelentős áldozatokat követelnének, és sok lenne a polgári áldozat. Emiatt pedig még az Izraellel jó viszonyt ápoló arab országok is távolodni kényszerülnének a zsidó államtól.

“Háborúban állunk és győzni fogunk”

– jelentette ki Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök. Akinek a felelősségét máris sokan firtatják.

“A Jom Kippur háború után három és félévig tartott a folyamat amíg a felkészületlenségért felelős Golda Mair kormány megbukott. Most nem hiszem, hogy ez a folyamat eltartana ilyen sokáig” – nyilatkozta Chuck Freilich, a nemzetbiztonsági tanácsadó egykori helyettese a brüsszeli Politiconak.

Az a fránya emlékezet

Július 11-én Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivője bírálta Gitanas Nauseda litván elnök javaslatát, miszerint állandó katonai NATO-bázisokat hoznak létre az orosz határ közelében, azt állította, hogy Oroszország soha nem helyezte át katonai infrastruktúráját nyugat felé – a VOA ezt az állítást tételesen cáfolja.

„Úgy tűnik, az európaiak nem értik ezt a hibát, itt nagyon fontos tisztában lenni azzal, hogy az orosz katonai infrastruktúra soha nem mozdult el Nyugat-Európa felé, hanem mindig az ellenkező irányú mozgás volt.”

– nyilatkozta az emlékezetkiesésben szenvedő Dmitrij Peszkov szóvivő néhány napja a RIA Novoszti hírügynökségnek.

Állításával ellentétben az elmúlt két évtizedben Oroszország több tucat új katonai bázist épített és aktiválta újra a szovjet hadsereg létesítményeit Nyugat-Európával közös határai mentén. 2014-ben Oroszország titkos hadműveletbe kezdett Kelet-Ukrajnában, 2022-ben pedig újgyarmati háborút indított Ukrajna ellen, megkísérelve Moszkva katonai erejét nyugat felé kiterjeszteni. 2023-ban Oroszország taktikai nukleáris fegyvereket kezdett telepíteni Fehéroroszországba, amely három NATO-országgal – Lengyelországgal, Litvániával és Lettországgal – határos.

Igyekszünk segíteni és felfrissíteni Peszkov memóriáját az alábbi felsorolással, hátha neki is derengeni fog valami a közelmúltban történt orosz terjeszkedésről Európában.

Kalinyingrádi régió, Oroszország

Kalinyingrád, egy orosz exklávé, amely 370 kilométerre fekszik az ország többi részétől, Oroszország legnyugatibb régiója. 2016 óta Oroszország jelentősen militarizálta Kalinyingrádot, csapatokat és fegyvereket telepített, és megalakította a 11. hadsereghadtestet.

A CNA, az Egyesült Államok kormánya által finanszírozott, virginiai székhelyű kutató- és elemző szervezet szerint az 1990-es évektől 2016 elejéig a 11. hadsereg „összetett szárazföldi egységeinek névleges ereje 12 000-18 000 katona volt, beleértve a T-72 tankokat, páncélozott szállítóeszközöket, mobil rakétavetőket és tüzérséget.”

Kalinyingrád magas fokú militarizáltsága lehetővé teszi, hogy a Kreml, ha Kalinyingrád a nyugati szankciós blokád célpontja, elfoglalja a lengyel Szuvalki folyosó egy részét, a Fehéroroszországot Kalinyingrádtól elválasztó, 80 kilométernél rövidebb földsávon.

Ukrajna

Miután Oroszország 2014. februárjában illegálisan annektálta Ukrajnától a Krímet, az orosz védelmi minisztérium elfoglalta a félszigeten lévő ukrán katonai bázisokat, újraaktiválta a régi szovjet bázisokat és újakat épített.

Az Object-100 Utes a felújított szovjet katonai bázisok egyike a Krím-félszigeten. Ez a part menti rakétaállások komplexuma a Szevasztopol melletti hegyekben található. 2017-ben erről a bázisról indítottak cirkáló rakétákat a katonai gyakorlatok során. Oroszország a krími hegyekben szovjet radarállomások hálózatát is helyreállította, ahonnan fegyveres erői figyelemmel kísérhetik a Fekete-tengert, beleértve a román, bolgár és török ​​hajók mozgását. A NATO-országok az orosz katonai infrastruktúra nyugat felé irányuló mozgását nyílt fenyegetésként fogták fel.

2016 szeptemberében Michael Fallon akkori brit védelmi miniszter kijelentette, hogy Londont aggasztja a Krím-félszigeten zajló orosz haderő felépítése és „általában a fekete-tengeri térség” militarizálása, hozzátéve, hogy Bulgária és Románia is „nagyon fenyegetve” érzi magát.

Oroszország a korábban polgári tulajdonban lévő Belbek repülőtér katonai bázissá alakításával bővítette légiereje képességeit a Krímben. Azóta, hogy 2022 februárjában megkezdte teljes körű ukrajnai invázióját, Moszkva a krími légitámaszpontokat használja az ukrán városok bombázására.

2021 novemberéig Oroszország tíz katonai bázist épített fel Ukrajna részben megszállt Luganszk és Donyeck régióiban. Az orosz hadsereg harckocsikat, páncélozott harcjárműveket, tüzérséget, önjáró légelhárító ágyúkat és egyéb fegyvereket telepített ezekre a bázisokra, és ezeket a fegyvereket használta Ukrajna 2022. februári teljes körű inváziója során.

2022 júliusának elejére Oroszország ideiglenes és állandó katonai bázisokat hozott létre két másik, részben megszállt ukrán régióban – Herszonban és Zaporizzsjában.

Fehéroroszország

Oroszország fegyveres erői a három NATO-országgal – Lengyelországgal, Litvániával és Lettországgal – szomszédos Fehéroroszországban jelenleg a legmagasabb szinten állnak a Szovjetunió bukása óta. Oroszországnak két katonai bázisa van Fehéroroszországban (Baranovicsi és Vilejka városok közelében).

Az orosz katonai jelenlét Fehéroroszországban lehetővé tette Moszkva számára, hogy fegyverekkel és felszerelésekkel látja el a Lukasenko-rezsimet a 2020-2021-es fehérorosz tiltakozások leverésére.

2022 februárjában orosz csapatok támadták meg Ukrajna Kijev és Csernyihiv régióit Fehéroroszországból. 

Az Európai Parlament szerint Fehéroroszország “a területét is biztosítja az orosz rakétacsapások és pilóta nélküli légijárművek Ukrajna elleni támadásai számára”.

Mint fentebb említettük, Moszkva június óta megkezdte taktikai nukleáris fegyverek telepítését Fehéroroszországban.

Moldova

Moldovában Moszkva állomásoztatta az Orosz Erők Operatív Csoportját a Dnyeszteren túli régióban, hivatalosan Pridnesztroviai Moldáv Köztársaságban (PMR), amely az ENSZ-tagországok által el nem ismert szakadár régió. Az 1995-ben létrehozott műveleti csoport az orosz fegyveres erők 14. hadseregén alapult, amely korábban a Szovjetunió fegyveres erőinek része volt.

Az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet 1999-es isztambuli csúcstalálkozóján Oroszország kötelezettséget vállalt arra, hogy 2002 végéig befejezi az orosz erők kivonását Moldova területéről”.

Oroszország nem tartotta be ígéretét, a moldovai hatóságok pedig ismételten felszólították az orosz csapatok kivonását és nemzetközi civil megfigyelőkkel való helyettesítését.

2018 júniusában az ENSZ Közgyűlése határozatot fogadott el, amelyben felszólította Oroszországot, hogy vonja ki csapatait Moldova Dnyeszteren túli régiójából.

A Dnyeszteren túli orosz katonák számát 2015-ben 1000-1500 főre becsülték. Azóta több mint kétszeresére nőtt az ott illegálisan tartózkodó orosz csapatok száma. Ukrajna 2020 júniusi becslései szerint mintegy 3500 orosz katona állomásozott Dnyeszteren túl.

Szerbia

2011-ben Moszkva orosz-szerb humanitárius központot nyitott a dél-szerbiai Nis városában, amelyet az Új Európa Intézet 2020-as jelentése orosz katonai bázisként azonosított:

„Orosz csapatok, köztük mérnöki csapatok, helikopterek és vadászgépek állomásoznak ott. …A Központ humanitárius és ökológiai intézet címszó alatt működik. Azonban kettős szerepet játszik, és az orosz biztonsági szolgálatok is használják.”

Az orosz és a szerb hadsereg rendszeresen tart közös hadgyakorlatot Szerbiában. 2019-ben az orosz védelmi minisztérium bejelentette, hogy egy orosz légvédelmi bázist épít Szerbiában.

2022 augusztusában Oroszország belgrádi nagykövete, Alekszandr Botsan-Kharchenko nyíltan orosz katonai bázisként emlegette az Orosz-Szerb Humanitárius Központot.

Grúzia

A 2008-as orosz-grúz háború után az orosz hadsereg megnyitotta a 7. katonai bázist Gudautában, amely Grúzia megszállt Abházia régiójában található. Az InformNaplam honlapja szerint ez az orosz katonai bázis, amely a NATO-tag Törökországgal határos országban található,

„4 gépesített gyalogzászlóaljnak, egy harckocsizászlóaljnak, két tüzérségi zászlóaljnak, egy rakétatüzérségi zászlóaljnak, egy mesterlövész századnak, egy drónszázadnak ad otthont, egy felderítő zászlóalj, valamint számos más különálló harci és logisztikai egység.”

2010-ben Vlagyimir Komojedov, az orosz fekete-tengeri flotta egykori parancsnoka a Nezavisimaya Gazeta című orosz lapnak azt mondta, hogy a Szövetségi Biztonsági Szolgálat, a szovjet kori KGB orosz utódszervezete ellenőrzést kapott Abházia Szukhumi és Ochamcsira kikötői felett, és ezek a kikötők a fekete-tengeri flotta hajóinak további bázisává váltak:

„Mostantól a fekete-tengeri flotta szétszórtabb lesz, ezért kevésbé sebezhető. Ráadásul megoldódik Abházia szuverenitásának a tengertől való megvédése.”

2009. február 1-jén az orosz hadsereg létrehozta a 4. gárda katonai bázist Dél-Oszétiában, Grúzia másik oroszok által megszállt régiójában. Ez a bázis, amely 5000 orosz katonai szolgálatot fogad, főként Chinvali városában található, de külön egységek találhatók Dél-Oszétiában.

2022-ben a grúziai orosz katonai bázisok egységei részt vettek Ukrajna teljes körű orosz inváziójában.

Orbán tömeges “oltakozást” vízionál

Hiába beszél Orbán húsvétra többmillió beoltottról, az ellenőrizetlen vakcinák csak csökkentik az oltási kedvet – nyilatkozta Barkóczuy Balázs a DK szóvivője.

A miniszterelnök ma reggeli, szokásos Kossuth rádióban tartott szeánszán 3 és félmillió koronavírus ellen beoltott magyart vizionált húsvétra. Orbánnak nem kisebb szereplő mond ellent, mint maga a valóság, ugyanis eddig kevesebb mint 400 ezren kapták meg az első oltást, míg a másodikat alig 140 ezren. Vagyis teljesen világos, hogy a kormányfő a bizonytalan eredetű és hatékonyságú orosz és kínai vakcinától várja a csodát.

A Demokratikus Koalíció álláspontja továbbra is egyértelmű:

mindenki oltassa be magát, de csakis az Európai Gyógyszerügynökség által engedélyezett, megbízható és biztonságos vakcinával!

Szomorú, hogy a magyar kormányfő még mindig nem érzi át annak felelősségét, hogy a bizonytalan eredetű és hatékonyságú vakcinák erőltetésével pont ő csökkenti az oltási kedvet. Orbánnak ahelyett, hogy a harmadik hullám kapujában több tízmilliárd forintnyi közpénzt felemésztő álkonzultációk kitöltésére biztatja a magyarokat, inkább azzal kellene foglalkoznia, hogy minél több adag biztonságos, az Európai Gyógyszerügynökség által jóváhagyott oltóanyag érkezzen hazánkba.

Hej szóvivő, szóvivő …

Jó esetben a politikai szóvivő szerepe, hogy árnyalja, hogy (köz)érthetőbbé, adatoltabbá, kontextualizáltabbá tegye a politikusok diskurzusait, hogy mindenkor “rendelkezésére álljon” a médiának, hogy naprakész információkkal szolgáljon.
A szóvívő szerepe összeköttető kommunikációs szerep, és ezért nem csak a sajtón keresztül a közönséghez juttat el fontos információt, de a sajtótól, a közönségtől, induló kérdéseket, problémákat, a maga során, vissza-közvetíti a politikus(ok) fele. Olyan kommunikációs szakember tehát a sajtóközvetítő, aki alig vagy egyáltalán nem rendelkezik saját véleménnyel, csak közvetít a politikusok szövegeit teszi, névvel, arccal, és hanggal, illetve szövegekkel emészthetőbbé, illetve tájékoztatja a médián keresztül a nagyérdeműt.
Nos, sok évi gondolkodás után (ebből a kinevezett szóvivő csak két-három évre emlékszik, de hát egy újszülöttnek minden vicc …),

a Fidesz fő fiókpártja szóvivőt nevezett ki, aki, mint mondja “a politikai bikkfanyelvet tenné közérthetővé”.

Szóval helyből érdekes álláspontot vesz föl az új sajtóközvetítő és mindjárt azt mondja, hogy biza főnökei a politikai bikkfanyelvet használják, magyarán évek, évtizedek óta rosszul kommunikálnak, majd ő.
Nem tudom a román médiában hogyan mutatkozott be, de az biztos, hogy a magyarban nem érthetővé tétellel, hanem ködösítéssel, mellébeszéléssel kezdte. Miért? Mert arra az ártatlan kérdésre, mely valóban egy kis, “baráti” csapdát állít szóvivőnek és főnökének is (aki szintén kitért a válasz elől), hogy mit tekintene kudarcnak az államelnöki szavazatok esetén a párt, mellébeszél, sőt azokat a bikkfanyelvi kliséket ismételgeti, amelyeket főnöke már elterjesztett és egyáltalán nem értelmezi a már elhangzottakat. Mit kerülget szóvivő és főnöke? Hát azt, hogy Kelemen Hunor eddig is gyengén teljesített az elnökválasztások első fordulójában és föltehetően még gyengébben fog. És már előre menekül a felelősség elől. Hadd helyezzem kontextusba a dolgot, bemutatva az eddigi elnökválasztásokon szerzett rommagyar szavazatok számát és arányát, hogy értsük jobban, hogy mi a Kelemen Hunor és Hegedüs Csilla gondja.

Elnökválasztások első fordulójában leadott szavazatok száma és aránya 1996-2014

Szavazatszám
%
1.
1996
Frunda György
761.411
6.02
2.
2000
Frunda György
696.989
6.22
3.
2004
Markó Béla
533.446
5.1
4.
2009
Kelemen Hunor
372.761
3.83
5.
2014
Kelemen Hunor
329.727
3.47
Azt sugallja a szóvivő, a Kelemen Hunor rossz szereplését – rendre annyi szavazatot szerzett, mint a Frunda György szavazatainak a fele – a szavazók „haszonelvűsége” magyarázza, pedig nem. Kelemen Hunor népszerűtlensége, más összefüggésből is világosan kiderül, abból is ahogy ódzkodik nem általa verbuvált tömeg előtti megjelenéstől, és jó okkal. Kelemen egyetlen összefüggésben sem húzónév, nem képes csak pártja szavazatainak a felét besöpörni. Ez nagy valószínűséggel a mostani szavazáskor is így lesz, ha nem még gyengébben fog szerepelni, de ha cél sincs kijelölve, elbukni sem lehet, következmények nélküli a párt, mert a foglyul ejtett szavazók megengedik.
Egyébként, a szóvivő azzal is ködösít, hogy miért is indul az elnök, amikor egyfajta hagyományra sőt „böcsületre” utal, azt hiszem elfelejtette, hogy a jelszó nem a becsület, amiből kevés terem a mai politikai mezőnyben, hanem a „respekt”, ami viszont indokolatlan és semmihez sem kapcsolódik (ilyesmit kiérdemelni és nem Finkelstein-Habonyosan kikövetelni szokás). Kelemen Hunor azért indul, hogy az első körben Johannisztól és Barnától vegyen el rommagyar szavazatokat és ezzel támogassa a miniszterelnök-asszonyt, akiről, a maga során, az ő főnöke mondta, hogy: „komoly politikusnak tartja”, miután a börtönben ülő Dragneáról is volt elismerő szava. Hát így.

Politikai (H)arcképcsarnok – Kovács Zoltán: De sikerült?

Joviális megjelenés, barátságos bagolyhoz hasonlító arcberendezés. Kisiklik minden kínos válasz elől, a nyilvánosság előtt sohasem jön ki a sodrából, és ha olyan újságíróval találkozik – egyre ritkábban – aki valóban kérdez, akár többször is képes ugyanazt a semmitmondó szöveget ismételni. Hivatalos Twitter-oldalán öreg, bigott kommunistának nevezte Heller Ágnest (bocsánatot azóta sem kért), amikor pedig Kálmán Olga – még az Egyenes beszédben – az MNB alapítványai kapcsán arra utalt, hogy a kormánypártok megszavaztak egy törvényt, amivel eltitkolták volna, hogy mire mentek el az alapítványok pénzei (ezt az Alkotmánybíróság megsemmisítette), azt válaszolta: de sikerült? Rovatunk mai főszereplője Kovács Zoltán kormányszóvivő.

2015 augusztusában, nem egészen egy nappal azután, hogy hetvenegy halott menekültet találtak egy furgonban, Kovács Zoltán kormányszóvivő azt mondta a TV2 Mokkájában, hogy a migránsok önmagukat teszik áldozattá.

És igen, ő az az ember, aki nem az elvándorlással magyarázza a munkaerőhiányt, hanem azzal, hogy a kormány 600 ezer új munkahelyet teremtett, és ennyi munkahelyet a magyar munkavállalók nem tudnak betölteni. Ha valaki nem tudná, honnan ismerős ez az érvelés, segítünk: Marosán György mondta annak idején az elégedetlenkedő dolgozóknak, hogy nem a zsömle kicsi, hanem a pofátok nagy.

Tanulmányai. A kazincbarcikai Ságvári Endre Gimnáziumban érettségizett 1987-ben, 1988-ban kezdte meg egyetemi tanulmányait a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem történelem-földrajz szakán. 1992-ben kezdte meg MA tanulmányait a Közép-európai Egyetemen (CEU), ahol 1993-ban MA diplomát szerez. Tanulmányai során számos ösztöndíjban részesül. 1994 augusztusától Ausztriában, egy nyári egyetem keretein belül folytat tanulmányokat az ország EU-s csatlakozása kapcsán. 1995-től 2000-ig a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem óraadó tanára, közben PhD ösztöndíjat kap a Közép-európai Egyetemen (CEU). 2001-ben szerzi meg PhD diplomáját a Debreceni Egyetemen, egy évvel később pedig a Közép-európai Egyetemen (CEU).

Nem tudja, milyen diplomája van

2017. április 6-án a Kormányinfón arról kérdezték Lázár Jánost és Kovács Zoltánt, hogy mi magyarázza a CEU ellehetetlenítését szolgáló törvény elfogadását. Azt is megkérdezték, hogy Orbán Viktor vagy Áder János lánya miért jár olyan egyetemre, aminek a működéséről Orbán Viktor azt mondta, hogy csalás. Tényleg át vannak verve a CEU-ra járó hallgatók, és Kovács Zoltán becsapva érezte-e magát az egyetemen, merthogy ő is ott végzett. Kovács még a tőle megszokottnál is szürreálisabb fordulattal válaszolt: azt mondta, hogy nem tudja megmondani, hogy ő a CEU-n az Egyesült Államokban akkreditált diplomát kapott-e, de majd hazamegy, és otthon megnézi, hogy milyen diplomát kapott.

A kormányszóvivő esete a Guardian újságírójával

Látszólag jelentéktelen, de valójában sokatmondó incidens volt idén februárban Lázár János kormányinfóján. (Sokatmondó azért, mert Orbán Viktor azt mondta a Sargentini-jelentés Európai Parlamenti vitájában, hogy „mi sosem vetemednénk arra, hogy másokat elhallgattassunk.”) Kovács Zoltán szóvivő nem adott szót a The Guardian budapesti tudósítójának, Daniel Nolannak. Nem engedte kérdezni, azt mondta neki, hogy nem nála van a szó. Pedig a mikrofon nála volt, és kérdezni akart, de Kovács szóvivő nem akarta, hogy a kérdezzen. Végül, rövid szóváltást követően megfenyegette, hogyha nem adja vissza a mikrofont, akkor kivezetteti a teremből. Nolan úr végül lemondott a kérdezés lehetőségéről, visszaadta a mikrofont, és ezzel az élet visszatért a rendes kerékvágásába. Lázár János, akitől a Guardian budapesti embere kérdezni szeretett volna, lányos zavarában azt mondta: Kérdezzen az, akinek a Zoltán szót ad.

Eddig tart ez a történet, pedig egy normális országban itt kezdődne. Egy normális országban ugyanis, ahol a sajtó tudja, hogy mi a feladata – sok más mellett a hatalmon lévők ellenzőrése – a következőképpen folytatódott volna a sztori: az összes jelenlévő újságíró feláll és elhagyja a termet. Függetlenül attól, hogy ki melyik médiától jött a tájékoztatóra, hogy milyen a világnézete, mit gondol Orbánról, a Fideszről, vagy éppen az ellenzéki pártokról. Egytől egyig elhagyják a termet, de előtte még valamelyikük a többiek nevében, elmagyarázza a pódiumon állóknak, hogy a szóvivőség egy szakma, a sajtó tájékoztatása pedig kötelesség. Maguk uraim, mondaná az újságírók képviseletében az egyik kolléga, mielőtt még ő is elhagyná a termet, nem érdemlik meg, hogy a jövőben Önökre, vagy az Önök által képviselt pártra, vagy kormányra egyetlen szót is vesztegessünk.

Ezt kellett volna tenniük a megjelent újságíróknak. Mert itt nem egy ember, egy kolléga munkája lett semmibe véve, hanem az egész újságírói szakmai és rajtuk keresztül a nyilvánosság.

A civileknek az a dolguk, hogy csöndben legyenek

A magyar kormány szóvivője többször is összeakasztotta a bajuszt a Financial Times című újsággal. Volt, hogy amolyan munkáslevelezőként levélben védte meg kormánya álláspontját, máskor interjút adott a lapnak. A civilekkel kapcsolatban például meglepő dolgot mondott: „Mr. Soros azt hiszi, hogy a civil társadalom feladata, hogy ellenőrizze a végrehajtó hatalmat” – mondta Kovács, aki szerint csak a választott képviselők politizálhatnak legitim módon.

Kovács Zoltán tehát szintet lépett, meg is ideologizálta, amit Németh Szilárd a maga egyszerű módján próbált kommunikálni. (Németh Szilárd azt mondta, hogy a civileket el kell takarítani a közéletből.) Vagyis, Kovács szóvivő szerint legalábbis, a civileknek nincs közük ahhoz, ami Magyarországon történik, nem az a dolguk, hogy ha baj van, akkor szóljanak. Ugyanolyanok ők a Fidesz számára, mint a nők, akiket a konyhába száműznének, cserébe viszont garantálják a testi épségüket, feltéve, ha nem beszélnek vissza és szülnek rendesen.

A civileknek nem kell ellenőrizniük a kormányt, mert a kormány, legalábbis Kovács úr szerint, soha nem csinál olyat, ami miatt őt ellenőrizni kellene. A civileknek az a dolguk, hogy csöndben legyenek, nem szólnak bele, ha lopást látnak, vagy jogsértést.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!