2026-os választásoknál jó lesz vigyázni! Oda kell majd figyelni minden szóra, hiszen egy kampánybeszéd hangozhat akár így is, azoktól akik 20 éven át nem tettek semmit: Kedves Szavazóim! Az előző miniszterelnök 16 éven keresztül folyamatosan hazudott, a barátainak juttatott mindent, rendszeresen becsapta az egész országot. Kérem Önöket, adjanak nekem is egy esélyt! Hogyan is hangzik a szólás: Cseberből vederbe!
Kezd erősen hasonlítani azon LMBTQ+ hívőkre, akik az okos, türelmes és visszafogott felvilágosító munka helyett pirosló arcú lelkesedéssel a ló másik oldalára való átzuhanások révén tudnak hatalmas károkat okozni a mozgalomnak, lehetővé téve a Bayer-féle meg egyéb bandák permanens hápogását és/vagy gúnyolódását.
A kétfajta túltolás és átzuhanás között egyetlen különbség van: a szivárványosok hithűi az ellentábort akarják, ha kell, akár erőszakkal is megtéríteni (az eredmény kb. az elefánt porcelánbolti eredményével azonos), a főpolgármester jelölt asszony viszont a FIDESZ mostanában el- elbizonytalanodó szavazóit szeretné megtartani. A mindent elsöprő lelkesedés ugyanaz.
A fideszes választók megtartásához először is tudni kell, kik ők. A FIDESZ-hez való kötődés a II. világháború befejezése óta eltelt 78 év során alakult ki. Többfajta csoport létezik.
Az egyik csoportban az egyén családját vagy őt magát a Rákosi féle rémuralom és az azt követő enyhébb, de mégiscsak államdiktatúra jellegű Kádár korszakban atrocitás, hátrány, családtag elvesztése, vagy valamilyen egyéb támadás érte, ezért zsigerből utálja a komcsikat. Ez az érzés vörös fonálként húzódik végig a családban nemzedékeken át, és aki nem is élte meg, személyesen, mert még fiatal, ha olyan családba született, biztosan része lesz a fenyegető veszély érzésében, azaz ő is csak nemkomcsikra lesz hajlandó szavazni, vagy legalábbis olyanokra, akikről úgy gondolja, hogy nem azok. A csoport tagjainak komolyabb elképzelése a baloldaliságról, azon kívül, hogy a baloldaliak mind komcsik, általában nincs. Igaz, a jobboldaliságról se sok.
A másik csoport tagjai a vallásos érzület okán azok. Orbán Viktor minden egyéb olyan pártot elpucolt az útból, amelyre a vallásos választópolgárok még szavazhattak volna (Kisgazdák, MDF, egyéb apróságok), így aztán ezen a szavazócsoportnak nincs más lehetősége, mint a FIDESZ-re szavazni, amely persze praktikus okokból támogatja is a vallást piszkosul (kléruskedvezmények, vagyonátadás, templomok, egyéb szent helyek felújítása, némelykor püspöki focicsapat). Na persze nem a saját pénzéből, sőt nem is a párt pénzéből támogat, hanem a miénkből. Spórolós egy társaság, azt meg kell hagyni – ha a sajátjukról van szó. A vallásos csoport tagjai természetes módon egyáltalán nem hívei a szekularizációnak, és örömmel látják azt, amit Orbán nálunk a vallás további, még további, valamint még további térnyerése érdekében tesz. Állítólag Kollonich Lipót prímás mondotta azt, hogy „Magyarországot előbb rabbá, azután koldussá, végre katolikussá fogom tenni”, és ugyan az újabb kutatások szerint nem ő volt a tettes, a fenti mondat Orbán ténykedésével sok hasonlóságot mutat. Max. a katolikus jelzőt kell keresztényre kicserélni.
A harmadik fő fideszes csoportot azok képezik, akiknek kevés az információjuk, illetve hát az informálódásuk kissé egyoldalú, mert a digitális korszakból nekik csak az MTV1 és a Duna TV jutott. Magyarán az ott látottak és hallottak alapján gondolják azt, amit Panglos mester is: ez minden világok lehető legjobbika, és rettenetesen hülye az, aki meg akarja változtatni. Ebben a világban a bátor harcos Orbán értük küzd a száz Soros fejű, fegyverszállító sárkányokkal, ráadásul állandóan győz mindenki ellen, csak úgy mellékesen elfoglalja Brüsszelt, és néha kimegy a folyosóra, hogy igyon egy kávét. Érthető. A harc közben meg kell pihenni, különben tán még veszthetne is, ami mindenképpen kerülendő, sőt tilos. Itthon Orbán jóságos miniszterelnök, aki támogatja a családokat. A támogatásról sokan tudnak, arról viszont nem nagyon, hogy ebben a családtámogatási rangsorban Magyarország az EU sereghajtók között található, mert az évi 292 euróval (113 ezer forint) csak a huszonegyedik. Orbán ezen kívül megvédi a nyugdíjakat is (nem csökken a reálértékük, igaz, nem is emelkedik egy fillérrel sem, immár 14 év óta), és kegyesen visszaadta a 13. havit, amit Gyurcsány vett el (helyesen: Gyurcsány végig fizette, elvenni Bajnai vette el, Orbán pedig nem visszaadta, hanem 10 év nemfizetés után abbahagyta az ellopását). Ennyi jótétemény láttán nem csoda, hogy ez a csoport is rá szavaz, ha esik, ha fúj, tökmindegy nekik.
Van még egy negyedik, kisebb fideszes tömb is, ezek a NER kedvezményezett értelmiségiek, akik jó, sőt nagyon jó pénzért tolják Orbán szekerét. Ők nem annyira hívők, mint a többi, de az anyagi kötődés majdnem olyan erős, mint a hit, és miután tudják, hogy baloldali kormány esetén azonnak kiesnének a pixisből, ezért nem hitből ugyan, hanem tudatosan, de így is mindent beleadva (mondhatni, sőt!) támogatják a NER-t. Néha még jobban, mintha tényleges hívők lennének.
Ugyanezen csoportokban találhatók a szélsőjobb szavazói is. Az, hogy az ezekbe a csoportokba sorolt egyének a szélsőjobb vagy Orbán beikszelői lesznek, attól függ, hogy mennyire toleránsak. Aki egy adott mértéken felül, azaz gyakorlatilag szó szerint ragaszkodik a biblikus-trianonista előírásokhoz, az a Mi hazánk szavazója, aki a könyvledarálást ugyan helyesli, de az abban való személyes, aktív közreműködésig nem jut el, esetleg nincs darálója, és nem is akar venni, az a fideszes. A csoportok persze nem abszolút homogének, vannak fokozatok, átmenetek, közös metszetek, de a felosztási lényeg ez.
Orbán Viktor február elején bajba került. Azt, hogy egyáltalán bajba kerülhet, nem hitte senki, hiszen gátlástalan és pofátlan működésének hosszú időtartama alatt mindig kiderült arról, amit elvileg már nem csinálhatott meg, hogy de, megcsinálhatja, mégpedig anélkül, hogy bármi népszerűségvesztés lenne belőle, és arról, amit aztán már végképp nem csinálhatott meg, szintén kiderült, hogy de. Sőt nagyon is. Ez a sorozat ment tovább szinte a végtelenségig, ám idén február másodikán mégis megállt. A pedofil úgy az pedofil ügy, és hiába hozott a miniszterelnök kettős vezéráldozatot, a végtelen bizalom még a hívők közt is repedezni kezdett. Ráadásként felbukkant egy eddig politikamentes személy, aki hirtelen váratlanul (mondhatnók csodának is) nagy népszerűségre tett szert. További nehézség, hogy a választások is egyre közelednek. A miniszterelnök úrnak nem maradt más választása, lépnie kellett, és ő természetesen lépett is, mégpedig két irányban lépett.
„Nevezzük nevén a dolgokat, ez nem alacsony kibocsátású zóna, hanem autókitiltási zóna. Karácsony autókitiltási botránya kiakasztja a kamumétert.”
Igaz, Szijjártó társaságában jelentette ki, aki mellé lett adva segítségnek, ha ugyan ez az. Hogy a hülyeségmétert mi akasztja ki, azt most inkább nem is taglalnám, lényeg az, hogy a fideszes szavazókat mindenáron meg kell tartani, és ha ahhoz hülyeségek ragozása kell, mert azt hiszik leginkább, hát akkor úgy! Lényeg, hogy szavazóként megmaradjanak. A mai zűrzavaros helyzetben mindent meg kell tenni a fenti cél érdekében.
Egyértelmű természetesen, hogy a fentiek már mind rég ismert dolgok, szegény olvasónak a könyökén jönnek ki, a maradék „érdekesség” már csak annyi, hogy van egy harmadik stratégia. Úgy hívják, hogy Magyar Péter. Ez a stratégia elég trükkös módon a szimpatizánsait főleg az ellenzéki szavazótáborokból szerzi, de számít azon FIDESZ szavazókra, akik továbbra is jobboldali kormányt akarnak, viszont pedofília és lopás nélkül. Ez az a párt, melyről Orbán nagy valószínűséggel úgy gondolja, hogy valami újabb LMP lehet, pedig nem az. Korántsem az!
Ami most látszik, az az, hogy az Orbán-Gyurcsány-Magyar trióból mindegyik a másik kettőt állítja be szövetségesnek, és ha utána gondolunk egyrészt a cui prodest elv alapján, másrészt figyelembe véve azt, hogy Magyar hogyan nyilatkozik Gyurcsányékról, és hogy a FIDESZ-szel való szövetséget nem zárta ki, arra a megállapításra juthatunk, hogy leginkább Gyurcsánynak lehet igaza.
Azzal a nüánsznyi eltéréssel, hogy Magyar ugyan szövetségese valakinek a FIDESZ-ből, de nem Orbánnak. Hogy kinek, illetve kiknek, azt az olvasók saját fantáziájára bíznám.
Jó kis elmejáték lehet belőle. Úgy gondolom.
Mindenki undorodik a politikusoktól, mert a politikusok csúnyák meg rosszak, ezért maga is politikusnak áll, pártot alapít, és indul a választáson. Érdekesség, hogy a FIDESZ-KDNP oldal sziklaszilárdan 2,8 millió ember, azon az oldalon senkinek eszébe nem jut, hogy újabb illiberális pártot alapítson, a tortát mindenki az ellenoldalon szeletelgeti. Így alapítanak pártot például Kétfarkúék, a bukott igazságügyminiszter volt férje, a volt Összefogás volt miniszterelnök jelöltje, a volt… illetve van MSZP volt elnöke, és akkor a jelentéktelen, megszűnt meg egyéb pártokról, úgymint Szocialisták és Demokraták Pártja, Nép Pártján párt, Második Reformkor, ISZOMM, MOMA, satöbbi, még nem is ejtettünk egy szót sem.
Vannak régi nagy pártok, melyek ma már sehol sincsenek. Ezek közül kettőt Orbán úgy számolt fel, hogy szövetkezett velük (MDF, Kisgazdák), ők nem vették észre, hogy a baráti tűznél nincs veszélyesebb, mert az közelről jön, az SZDSZ meg önmagát számolta fel, figyelmen kívül hagyva azt, hogy a magyar néplélekkel az ő megengedő életszemléletük nem korrelál. Az élet ezt a megállapítást igazolta is, mert íme, az illiberálisok már 14 éve ülnek tort a liberalizmus hazai teteme felett, trónra segítve az erős vezetőt, aki megvédi gyermekeinket az átkozott szabadosság fertőjének borzalmaitól. Jelenleg ugyan nem úgy látszik, hogy sikerül megvédenie, sőt mintha ellenkezőleg, a támadót védené, de azért bizakodjunk, emberek! Pár évtized, és minden jobb lesz! Hogy minél lesz jobb, az még nyitott kérdés, de ezt a kérdést majd az unokáink megválaszolják. Ők ugyanis ott lesznek, és látni fogják, méghozzá közelről, amilyen pechjük van. Pártot alapítani jó dolog. Látszik belőle, hogy van karizmánk, meg tudunk embereket szólítani, és van mondanivalónk is, amennyiben mi majd megmutatjuk! Ha megválasztanak. Minden párt esetében ez utóbbi a gond, az előbbi egy cseppet sem, bőven elég hozzá az, hogy mi majd mások leszünk, mint a mai levitézlettek! És ez nagyon igaz, mert aki már volt hatalmon, az mind követett el hibát, amelyet aztán éjjel-nappal lehet emlegetni, azaz a levitézlettség náluk adott. Ilyen például az MSZP, a FIDESZ, a DK (leánykori nevén szintén MSZP) és a KDNP. Az első magyarországi „Majd mi megmutatjuk” párt, az LMP – mint ez a nevéből is következik – ugyanúgy azért alakult, amiért az összes többi, hogy deklarálja, lehet más a politika, és ezzel alternatívát adjon azoknak, akik Orbánt is meg Gyurcsányt is rühellik, ám sajnos az LMP népszerűségéből kiderült, hogy az ilyenek nincsenek sokan. Nem kellett a népnek az alternatíva. Alakultak azért még egyéb pártok bőven szintúgy abból a hitből táplálkozva, hogy ha mi pártként se nem a Gyurcsány, se nem az Orbán vagyunk, akkor majd özönlik hozzánk a nép! De nem özönlött. Egyikhez sem.
A fentiekből világosan látható, hogy a magyar nép vagy nagyon kényes ízlésű egy társaság, vagy igazából fogalma sincs róla, hogy a választáskor miről van szó, így aztán a „Hagyjatok engem békén!” jelszót hangoztatva otthon marad. Ez persze nem igaz, hiszen olyan, hogy magyar nép, nincsen, hanem csak magyar emberek vannak, mégpedig ilyen is, olyan is, meg amolyan is, bármiféle egységes megítélés használata tehát rasszista hülyeség.
A magyar nép egyedeinek politikai vélemény szerinti eloszlását a közvélemény kutatások mutatják, ezért a sommás (= igaztalan) megállapítások helyett használjuk inkább ezt. Tehát:
Végigtekintve a fenti listán a FIDESZ leváltásához biztosan rendelkezésre álló szavazatok összege elméletileg: 12 (DK) + 3 (MSZP) + 2 (Párbeszéd-Zöldek) = 17 %. A bizonytalan szavazatok aránya: 6 (Momentum) + 3 (LMP) = 9 %, a biztos szavazatokkal együtt elméletileg 26 %, azaz az állás a FIDESZ-KDNP 26 %-át tekintve döntetlen. Elméletileg.
Az elméletiség hangsúlyozása két okból szükséges. Először is a pártok miatt, másodszor a szavazóik miatt. A pártokat illetően azért, mert noha a DK, MSZP és Párbeszéd-Zöldek szövetkezés biztosra vehető, a Momentum és az LMP csatlakozása hozzájuk nagyon is bizonytalan, a szavazókkal meg az a gond, hogy biztosan lesz olyan DK-s szavazó, aki semmiképpen sem szavaz egy Donáth Annát is magába foglaló konglomerátumra, és ez fordítva is igaz, csak ott nem Donáth a visszataszító erő, hanem Gyurcsány. Ezért mondható, hogy még bőven van tennivaló, ha az ellenzéki pártok le akarják győzni Orbánt.
A pártok nagy baja, hogy nem csak politikai erőként, hanem munkahelyként is működnek, azaz vannak, akik innen kapják a fizetést. Mesterségük a politika, alkalmazójuk a párt. Ez abszolút érthető, az a kor már rég elmúlt, mikor a politika gazdag polgárok és arisztokraták hobbija volt, aki dolgozik, az megérdemli a fizetést. A pártok ugyanakkor csak annyi embert tudnak eltartani, amennyire népszerűek, azaz ahány emberüket be tudják juttatni a különböző parlamenti és önkormányzati helyekre, ugyanakkor, ha összefognak, előzetesen kell megsaccolni, hogy mennyi szavazatot hoz az egyik, mennyit a másik, azaz hogy egyenként mennyire népszerűek, ezért a fizetős posztok elosztása előzetes alkuk alapján dől el, ami sok személyes sértődést indukál. Ha pedig nem mindenki érzi úgy, hogy a pártjától megkapta azt a helyet, amit megérdemel, és ami egyáltalán az egzisztenciáját biztosítja, akkor baj van. Erről szokták a becsületes, nyílt tekintetű ostobák írni, hogy „Ne homályos hátsó szobákban dőljön el a jelölés!” Hát hol a jófenében, tessék mondani? Nyilvános veszekedések során? Egy-egy előválasztás megszervezése, meghirdetése, lebonyolítása sokkal több pénz és fáradság, mint amennyi haszna van, mivel a szavazóknak csak egy töredéke megy el előválasztani, akik a kisebb sarzsik esetén nem is ismerik a vetélkedő aspiránsokat, és hogy torz eredmény születik, amely senkinek sem jó, abban mindenki biztos lehet. Miniszterelnök jelöltek esetén az előválasztás igen, hatodik alabárdos jelülése esetén nem.
A választás utáni időszakot a fenti okból kilépések, médián keresztüli szidalmazások, számonkérések és egyéb, a pártok életét felforgató kellemetlen esemény tarkítja, a kilépések sokszor új párt születéséhez is vezetnek, amely aztán természetesen nem viszi semmire, de a sértettség, a düh és az utálat sokáig megmarad. Természetesen nem csak a választások után, hanem már az alkudozás alatt kezdődik ez a folyamat. Na, így fogjon össze az ember, ha még a saját pártjában sem bízhat… hajh de ismeri ezt Gyurcsány Ferenc!
Összefoglalásként a következők mondhatók az Orbánt ténylegesen leváltani akaróknak:
Tisztelt Hölgyeim és Uraim, rendkívül sajnálom, de más esély nincs. Sok békát kell közben lenyelni, mert minden pártban vannak ostobák, de ezen a lenyelési hajlandóságon fog eldőlni, hogy Magyarország ellenzéki pártjai és szavazói képesek-e megfordítani a jelenlegi, a középkorba visszavivő folyamatot, és újból elindulni a XXI. század felé, vagy nem.
Az ugyanis az ország érdekében kötelező. Lenne.
