Kezdőlap Címkék Simicska Lajos

Címke: Simicska Lajos

Orbán Viktor is rács mögött találhatja magát…!

„Azt remélem, hogy a választáson résztvevő pártok nem lesznek annyira finnyásak, hogy a hatalomváltást megakadályozzák” – nyilatkozza a Független Hírügynökségnek a Jobbik alelnöke, aki szerint tudomásul kell venni, hogy a nemzeti érdeket másokkal együtt kell képviselni. Z. Kárpát Dániel arról is beszél, hogy ha kormányra kerülnek, akkor Orbán Viktor mellett Simicska Lajos is számíthat elszámoltatásra. Végül az interjúban szóba kerül az is, hogy Vona Gábor miniszterelnök-jelölti vitára hívta ki Orbán Viktort, aki csak annyit válaszolt a kihívónak, hogy „megfontoljuk” a lehetőséget.

 

Gondolja, hogy lesz majd miniszterelnök-jelölti vita Orbán Viktor és Vona Gábor között azután, hogy a Jobbik elnöke „kiégett despotának” nevezte a kormányfőt?

Ma inkább arra fogadnék, hogy a miniszterelnök úr egyszerűen nem meri felvállalni a szópárbajt, s talán riválisait sem akarja a „maga szintjére” emelni. Pedig annak idején harciasan fellépett a jelölti vita érdekében a balliberális ellenfeleivel szemben, akik viszont férfiasan kiálltak ellene.  Ezt a bátorságot akkor is el kell ismerni, ha azokkal a baloldali politikusokkal szinte semmiben sem értek egyet.

Talán azért is jöhetett létre a vita, mert az ifjú Orbán előtte nem sértegette ellenfeleit, nem gondolja?

Sajnos ma már nemcsak Orbán viselkedik kiégett despotaként, hanem az egész Fideszes „B közép” is.

Gondoljon bele, a heti azonnali kérdések órájának csúcsa az volt, hogy a miniszterelnök elfelejtette feltenni a mikrofont, elsütött egy poént, amit a nem a környezetében ülők nem is hallhattak, de a hívek azonnal röhögni, tapsolni kezdtek, ahogy „szerviliséknél” ezt elvárják. 

Ezek után Orbán felcsíptette a mikrofont, majd megismételte a viccet, s az eddig is nevetgélő képviselők meglepetést mímelve kirobbanó tapssal, hangos nevetéssel jutalmazták a vezért, ahogy azt elvárják tőlük. Na, ezt a szervilis hatalmat akarjuk mi leváltani, azt reméljük, a félelmet, az uram-bátyám stílust felváltja majd az építkezés időszaka.

A kormány leváltásához nem elég az a támogatás, amit ma a Jobbik magáénak tudhat. Ezt érzékelve választás utáni esetleges együttműködést ajánlottak az LMP és a Momentum vezetőinek, tehát a XXI. századi pártoknak. Ezzel egyetértett?

Természetesen, hisz részt vettem a folyamatban. Viszont azt tudnia kell, hogy a Jobbik egyedül készül megnyerni a választásokat, úgy érezzük, hogy erre minden esélyünk megvan.

Úgy gondoljuk ugyanis, hogy Orbán Viktor kormányzása annyi ellenérzést vált ki a választókból, hogy a kampány hajrájában a ma még bizonytalanok majd tömegesen kezdenek támogatni bennünket.

Tehát arra számítunk, hogy a választási győzelemhez nem lesz szükség együttműködési kényszerre. A kormányzáshoz azonban, ha választást nyerünk, mégsincs meg 51 %, szükség lehet együttműködő partnerekre, akikkel bizonyos ügyek mentén szeretnénk együttműködni.

Viszont a választási együttműködés lehetőségét az LMP és a Momentum vissza is utasította.

Nézze, megértem a vehemens reagálást, hiszen a két párt egyelőre a parlamenti küszöb átugrásával van elfoglalva. Egyelőre tehát hitelességi küzdelmet folytatnak annak érdekében, hogy szélesebb választói rétegek támogatását is megszerezzék. Ezt a célt jobban elérhetnék, ha a választási programok ismertetésével lennének elfoglalva. Több XXI. századi pártnak ugyanis már van programja, szemben a Fidesz nevű alakulattal.

A Momentum elnöke egyenesen azt válaszolta az együttműködési ajánlatra, hogy a memóriájába nagyon mélyen beleégett az EU zászló égetése, a cigányozás, és a zsidózás. Mások nem mondják ugyanezt?

Én nem találkozom ilyennel. Sajnálom, ha egy pártvezető saját érzelmeit vetíti ki pártjának politikai mozgására. Nyilván a Momentumnak is, mint minden fiatal szervezetnek meg kell tanulni, hogy adott esetben lehet együttműködni más politikai erővel, ha az a nemzet javát szolgálja.

Akkor itt sokféle együttműködés lehetséges.

Egyedül Gyurcsány Ferenccel és a XX. század pártjaival, a Fidesszel és az MSZP-vel nem képzelhető el semmiféle együttműködés. Egyébként pedig azt remélem, hogy a választáson résztvevő pártok nem lesznek annyira finnyásak, hogy a hatalomváltást megakadályozzák, hiszen Magyarország helyzete egyáltalán nem rózsás.  Úgy vettem észre a heti több alkalommal megtartott választási gyűléseinken, hogy ha a változás lehetőségéről van szó, akkor a szavazók tudomásul veszik a különböző politikai erők együttműködési kényszerének lehetőségét.  Ugyanis

nem biztos, hogy Magyarország még négy évet kibír a Fidesz uralom alatt.

Vona Gábor azt mondta, hogy kész bocsánatot kérni a zsidóságtól, és a cigányságtól, ezzel ön is így van?

Nem. Nézze, nem vagyok hajlandó állandóan visszatekingetni. Ha ezt tenném, akkor ma is azon filozofálhatnánk, hogy a Fidesz miért vonult ki annak idején a Trianon megemlékezésekről, vagy mit keresett a liberális internacionáléban. Esetleg tépelődhetnénk Orbán Viktor büszkén vállalt Soros ösztöndíjáról is. Nincs a múltnak olyan pontja, ami előtt ne történt volna valami, amin civakodni lehet.

Miután az ország nehéz helyzetben van, ezért ma csak a jövővel szabad foglalkozni.

Korrektúra alatt áll a Jobbik 2018-as választási programja, amelyben egyetlen olyan mondat sem található – ahogy a korábbiakban sem volt – amely kirekesztene bárkit, bőrszíne, vallása, származása vagy bármilyen ismérve alapján.

Ez a válaszom.

Az nagy kérdés, hogy a választók elhiszik-e azt, hogy a Jobbik megváltozott, vagy szükség lenne négy újabb ellenzékben töltött évre, hogy elfogadják a fordulatot?

Azt tapasztalom, hogy több százezres, vagy akár milliós választói tábort már egyáltalán nem érdekli a pártok ideológiája, az izmusok, vagy épp a politikusok becsípődései. Ma már életlehetőséget keresnek az emberek a saját hazájukban; a munka, a bérlakás, a panel program, a meglévő ingatlan felújítása, az európai bér érdekli az embereket. Nyilván azt a politikai erőt fogják keresni, amely ezekre az igényekre hihető tervet fogalmaz meg.

Nem érzékeli, hogy akik a korábbi, radikális Jobbikot szerették, a változás után elpártolnak?

Nézze, politológus műhelyekben ez lehet vitatéma, de miután szervezeteink száma nő, a tagság bővül, ráadásul a szimpatizánsok tábora is gyarapodik, a kérdést nem érzem indokoltnak. Persze a Habony média rendre beszámol vidéki szervezetek feloszlatásáról, de ez nem igaz, hisz erről rajtuk kívül senki más nem tud.

Ön az egyik témafelelőse a Jobbik devizahitel-károsultakat segítő programjának. Egy évtized távolából lehet-e még valamit tenni a vesztesekért, azon kívül, hogy a kilakoltatást leállítják?

Ha nem hinnék ebben, akkor nem is foglalkoznék ezzel a problémával.  A szerződések megvannak, az aláírás időpontja szintén, s az árfolyamok ugyancsak visszakereshetőek. Tehát semmilyen akadálya nincs annak, hogy a felvételkori árfolyamon számolják ki a tartozást. Ennek eddig egy akadálya volt, hogy az embereket kisemmiző bankok nem szeretnék ezt a döntést meghozni, és a kormány velük egyezett meg.

A mai kormány is radikális bankellenes politikát folytatott, de aztán nem akarták a bankrendszert megborítani, mert abba az ország is belerokkanna.

Úgy is mondhatnám, hogy a bankok lepaktáltak a jelenlegi kormánnyal, de számításaim szerint az utóbbi évek nyereségéből, vagy a tartalékokból kigazdálkodhatnák a döntés anyagi következményeit. Tehát

…a bankrendszert sem rengetné meg, ha visszaadnák az emberek elrabolt pénzét.

Egy ilyen interjúnak a szavatossági ideje nem túl hosszú, hisz így a kampány elején minden párt taktikázik még a szövetségesek megválasztásával is. Már a baloldali pártvezetők között is felmerül, hogy a Fidesz leváltása érdekében szükség lesz önökkel együttműködni. Ön ezt el tudja képzelni?

Jó ügyekért bárkivel hajlandóak vagyunk együttműködni, ha valaki például az alapvető élelmiszerek áfa tartalmát csökkentené, azt természetesen támogatnánk, még akkor is, ha a kormánypártok javaslataira kéne szavazni, de akkor is, ha ellenzékiére.

Végül is nem a Balkánon élünk – bár velünk szemben már ott is ez a divat – a nemzeti érdeket másokkal együtt kell képviselni. Bár nehéz komolyan venni olyan politikai erőt, amely fél évvel a választások előtt azt sem tudja megmondani, hogy milyen szövetségi rendszerben indul.

Ezt persze még önök sem tudják, ezt épp az előbb tisztáztuk.

Azzal kezdtük, hogy a Jobbik jelöltje mindenhol egyedül próbálja megnyerni az adott választókörzetet.

Tehát még csak nem is egyeztetnek a többiekkel?

Választási együttműködést senkivel nem kötünk. Az már más kérdés, hogy a választások után mi történik. Nyilván a szavazókon is múlik, hogyan alakul a forgatókönyv.

Van olyan lépés, amit a szövetség keresés, vagy együttműködés keresés közben semmiképp nem fogadnak el, inkább maradjon Orbán Viktor?

Nézze, az bizonyos, hogy a XX. század pártjaival nem lehet rendszert váltani.

Arra készülnek?

Igen, hisz korábban elsikkasztották.

Tehát a baloldallal akkor sem, ha marad Orbán Viktor?

A kérdés nem vetődik fel. A hatalomért sem lehet mindent feláldozni.

Végül is nekünk nem Orbán leváltása a fő célunk, mindez csak eszköz a hazai változások megindításához.

A Jobbik múltja, és a történelmi tapasztalatok miatt sokak félhetnek ettől a változástól. Mindenesetre, ha kormányra kerülnek, akkor jön az elszámoltatás, s ha jól tudom, Orbán Viktorral kezdik. A facebook oldalára kitett képen rács mögött látni a miniszterelnököt. Illetve elszámoltatnák még Mészárost és társait is. Nem túlzás ez?

Az lenne túlzás, ha 27 évvel a „módszerváltás” után nem jönne egy politikai erő, amely elhozza ezt a változást. Magyarországnak rengeteg energiája ment kárba a gyáva, a szervilis kormányok miatt, ezért mi semmiféle csicska-tempót nem vagyunk hajlandóak felvenni. Viszont hajlandóak vagyunk üzenni a piacnak, hogy a magyarsággal szemben olyan merényletet, mint a devizahitel volt, többé már nem lehet elkövetni.

A devizahitel bevezetése valóban a Fidesz kormány műve, de a többiek sem szüntették meg. Ezért büntetnék Orbánt?

Még a miniszterelnök is rács mögött találhatja magát, abban az esetben, ha tisztességtelen útra lép – ezzel maga Vona Gábor szembesítette őt az azonnali kérdések óráján.

Ha a miniszterelnök viselt dolgait alaposan fel akarják tárni, akkor Simicska Lajos meggazdagodása után is kutatni kell. Elszámoltatják őt is?

Nézze, egy tisztességes elszámoltatási folyamatban nincsenek kivételek. Ráadásul

Magyarországon törvények előtti egyenlőség van, szeretném, ha a gyakorlatban is így lenne, szent tehenekkel nem lehet rendszerváltást csinálni.

Arra készülnek?

Ne gondoljon vérengzésre, tisztességes, törvényeknek alávetett elszámoltatási folyamatot tervezünk.

Mi történik, ha a mentorukat rács mögé teszi a bíróság?

Simicska Lajos nem a mentorunk.

Nem?

Nem. Mentornak szellemi vezért tekintek, aki például a program írásában is részt vesz. Mivel ezt a Jobbikban jelen pillanatban én koordinálom, nyugodtam mondom, hogy terveinkbe senki nem szólhat bele.

Egyelőre az igazságtétel problémájával nem kell foglalkozniuk, ellenben azzal igen, hogy a Kovács Béla kémkedési ügyét a kampány közepén tárgyalja majd a bíróság. Az orosz kapcsolat, illetve a kémkedés gyanúja befolyásolhatja majd a közvéleményt. Előfordulhat, hogy a Jobbikot kikiálthatják nemzetárulónak?

Szeretem a sci-fit, könyvtárnyira való van otthon. Kovács Béla ügyében az a meggyőződésem, hogy a Fidesz-KDNP jobban tudta volna manipulálni az eseményeket, ha tényleg lenne valami a háttérben. Akkor a büntetőeljárást már lefolytatták volna. Lássa be: kémek nem rohangálhatnak évekig, ha a hatóságok szerint tényleg kémek, s arra bizonyítékok is vannak. Tehát a helyzet megoldása roppant egyszerű: az, amivel állítólag vádolják Kovács Bélát – ugye a vád egy része is titkos – az egyszerűen nem állja meg a helyét. Itt egyszerű lejárató kampányról lehet szó.  Ugyanakkor a Fidesz a témát alkalmasnak tartja arra, hogy az országban zajló hihetetlen mértékű korrupcióról elterelje a figyelmet,

Gondolom, van sejtésük, hogy a Fidesz médiagépezet célpontjává válhat a Jobbik. S persze önöknek is van azért gyenge pontjuk, hogy fogják ezeket a támadásokat kivédeni? Megvédi önöket a Simicska média?

Nyilvánvaló, hogy mi saját magunkat védjük meg. Eddig 80 vesztes sajtóper jelzi a Habony-média túlkapásait, és nettó hazugságait. Nagyon nagy baj lenne, ha egy pártot egy médiabirodalomnak kellene megvédeni. Megtesszük azt, amit a Fidesz soha: minden településre eljutunk, aláírásokat gyűjtünk a bérunió mellett; ezek a személyes kapcsolatok pedig sokkal erősebbek, mint a televíziós lejárató kampányok. De mi álljuk a sarat…

Simicska: „Nincs titkos fegyver”, elemző: nem biztos

0

Nincs Orbán-buktató atombombája, titkos fegyvere, és egyébként se tartja magát öngyilkosnak – nyilatkozta Simicska Lajos az RTL és az ATV híradójának. Azután szólalt meg, hogy kedden hajnalban ismét „kidekorált” egy plakátot, az elhíresült g betűs szóval illetve Orbán Viktort. Debreczeni József nem veszi készpénznek Simicska „visszavonulását”.

Nem tud kormánybuktató, titkos tervről, ez a sajtó találgatása – mondta Simicska Lajos az ATV Híradójának. Ugyanerről az RTL-ben is beszélt: „Ugye nem gondolja komolyan? Ha a feltételezésből indulok ki, hogy ilyen van, az egy érdekes feltételezés. De egyet mondanék:

„öngyilkosnak tart engem?”.

Egyébként mindkét beszélgetésben diktatúráról, illetve maffiaállamról beszélt Orbán rendszerét minősítve. Azt is elmondta, hogy felelősséget érez ezért. Elmondta továbbá, hogy 2014 óta nem beszélt Orbánnal, de nem is akar.

Mészáros Lőrincről, aki sokak szerint az ő utódja a közbeszerzések fő nyerteseként, azt mondta, hogy egy „tehetségtelen senki”, régen is az volt, és az is marad,

„bármennyi vagyont is írnak a nevére.”

Magáról az ismételt plakátfestésről úgy fogalmazott, hogy „azt mondták, ne hagyja szó nélkül, hát nem hagytam szó nélkül” (egy Soros-kampányos plakátot festett ki, amelyen ez a mondat olvasható). Megkönnyebbült, kiadta frusztrációját – mondta még Simicska.

S ha már Soros-terv. Hogy van-e? „Viccel? Én csak nevetek rajta.”

Debreczeni: nem biztos, hogy komolyan kell venni

Debreczeni József politikai elemző (aki könyvet írt Simicskáról és Orbánró egyaránt) a FüHü-nek azt mondta, hogy csak találgatni tud, az üzletember valóban azt jelentette be, hogy nincs semmi „bomba” a birtokában, illetve nem is állna elő ilyennel. „Én nem vagyok biztos abban, hogy komolyan kell venni ezt” – mondta Debreczeni.

Az elemző szerint Simicska sokkal tudatosabb ember, mint hogy csak „frusztrációját vezette le”, ezzel szemben úgy véli, hogy ezekkel a megjelenésekkel folyamatos pozíciót akar fogalalni a nyilvánosságban.

Egy biztos – mondta Debreczeni József -, Simicskának egyetlen célja van, mégpedig Orbán megbuktatása.

Simicska újra Orbánról graffitizett

0

Nem hagyta szó nélkül a nemzeti konzultációról szóló, sorosozó plakátokat.

Fotó: 444/Simicska Lajos

Két és fél éve, az Orbán-Simicska háború kitörésekor, vagyis ahogy azóta a legtöbben emlegetik: a G-napon hangzott el először Simicska Lajos szájából az „Orbán egy geci” mondat, és

a volt fideszes milliárdos azóta is gondoskodik róla, hogy egykori barátjáról alkotott véleménye ne merüljön feledésbe.

A 444 szerint ezúttal Budapestről Veszprémbe tartva állt meg több, sorosozó plakátnál is, és komolyan vette a „Ne hagyjuk szó nélkül” felszólítást: ezúttal sárga festékkel fújta fel az „Orbán egy geci!” feliratot.

Fotó: 444/Simicska Lajos

Nem ez volt az első ilyen eset: október elején Veszprémben saját hirdetőtábláira fújta fel ugyanezt, akkor rendőrök is igazoltatták. A Független Hírügynökség akkori információi szerint egyáltalán nem hirtelen felindulásból graffitizett, ugyanis már akkor

arra szólította fel a lakosság bátrabb részét, hogy a cége által üresen hagyott oszlopokon írja meg a véleményét.

Sőt: már akkor megírtuk, hogy novemberen folytatódni fog a plakátregény.

A plakátok és hirdetőoszlopok újabb frontok jelentettek a milliárdos Fidesszel folytatott háborújában. Amikor ugyanis a Jobbikot támogató hirdetések jelentek meg rajtuk, a parlamenti fideszes többség gyors törvénymódosítással megtiltotta, hogy a köztéri reklámfelületeken kampányidőszakon kívül politikai hirdetések jelenjenek meg.

A sorosozós plakátokra ez persze nem vonatkozik.

Ez is szerepet játszhatott abban, hogy Simicska most pont ilyen plakátokon írta meg a véleményét.

A kormány egyébként attól is tart, hogy Simicska valami komolyabb dologgal is előáll majd Orbán ellen, legalábbis erre utal, hogy az egyik kormánylap, a Magyar Idők nemrég azt fejtegette: a G-nap harmadik évfordulóján, vagyis február 6-án a milliárdos minden eddiginél hevesebb támadást indít majd Orbán Viktor ellen.

Kálmán Olga: Érzem, ha félnek tőlem

Ha nem keresik meg a HírTv-től biztosan nem vált csatornát – mondta Kálmán Olga a Független Hírügynökségnek adott interjújában. A műsorvezető a beszélgetésben azt is elmondja, hogy szerinte demokratikus országokban nem fordulhat elő, hogy egy kormánypárt képviselői bojkottáljanak egy televíziót.  Ugyanakkor ez a párt, a Fidesz óriási erővel próbálja ráhúzni a Jobbikot Simicska Lajosra, illetve Simicskát a Jobbikra. Állítja: ő nem egy jobbikos televíziónál dolgozik, a műsorokból ez mindenki számára kiderülhet. Arról is mesél Kálmán Olga, hogy a váltás stílusváltást is hozott; közvetlenebbül beszélget a vendégeivel. Szakmailag kitűnően érzi magát, ám a közérzete, ameddig ennyi baj van az országban, nem lehet jó.


Nincs egy rendes nadrágod?

Nincs. Most ugye arra célzol, hogy szakadt nadrágban vagyok. Felhívom a figyelmedet, hogy ez a trendi.

A lányod elvárja, hogy ilyenben járjál?

Senki nem várja el, sőt a férjem cukkol is miatta.

Szerinted az emberek tudják, hogy te most trendi vagy és nem szakadt?

Ezen még nem gondolkodtam… Hogy mit gondolnak mások arról, hogy direkt szakadt farmer van rajtam.

Mikor estél ki a…

Miből?

A Konyhafőnök című műsorból.

Az első héten, de hogy az hányadik adás volt azt meg nem mondom neked. Még nem volt időm visszanézni, és mivel adásba az én élőműsorommal párhuzamosan ment, nem volt lehetőségem se látni. Annyit elárulhatok, hogy a felvétel a nyáron készült, tehát elég régen, és nagyon hosszú forgatások voltak, emiatt pedig el is veszítettem a fonalat, hogy az elődöntő hányadik adásánál tartunk.

Szégyen számodra, hogy kiestél?

Ugyan dehogy.

Miért ki is akartál esni?

Egy idő után igen, mert nagyon sok időt, felkészülést vett igénybe. Nézd ez egy szórakoztató műsor, minden nap ki kell esnie valakinek.

Ez valódi verseny volt?

Igen, az volt.

Benned is?

Bennem is valódi verseny volt.

És most beléptél a celebek világába…

Ezzel? Hát azért hívtak meg oda, mert a műsor címe is így szól: Konyhafőnök VIP, szóval ott nem szakácsokat és séfeket versenyeztetnek, hanem ismert embereket…

Szerinted te jól főzöl?

Hogy szerintem jól főzök-e? Hát hogy kérdezhetsz ilyet…Igen, jól főzök.

A család is így gondolja?

Hát hogyne. És nem is az amatőr konyha szintjén vagyok.

Jó műsorvezető vagy?

Te jó újságíró vagy?

Igen.

Igen?

Aha.

Örülök, hogy ilyen magabiztos vagy.

Akkor most válaszolsz?

Arra törekszem, hogy jó legyek.

Egyébként azért kérdeztem, mert míg a főzőtudományodra vonatkozó kérdésre nagyon határozott, magabiztos igennel válaszoltál, a szakmáddal kapcsolatban viszont ilyen szerényen beszélsz…

A főzés viszonylag objektíven megállapítható; vagy finom, vagy nem, amit csináltál. De egy műsorvezetésről, különösen, ha valaki több évtizede vezet politikai háttérműsorokat, nincsenek ennyire objektív paraméterek, hogy az most sós, vagy nem az, roppanós, vagy nem, finom, vagy nem finom. Egy műsorvezetőt sokféle szempont alapján ítélnek meg. És, hogy lehetne egy interjút mindig jobban csinálni? Igen lehetne. Nincs olyan, hogy tökéletes, vagy legalább is én magamon ezt még soha nem éreztem. Minden adás után foglalkoztat a gondolat, hogy miként lehetett volna másként, még jobban, hol kellett volna a beszélgetést más irányba vinni. Egy étel elkészítésén ugye nem töprengek ennyit.

A szakmádat tekintve tehát abszolút kritikus vagy önmagaddal?

Mindenben kritikus vagyok önmagammal.

Amikor csatornát váltottál, arról is beszéltél, hogy szükséged van egy új kihívásra, új közegben, más közönség előtt…

Ez nagyon bejött…

De miért kell valakinek, aki általános megítélés szerint a topon van, ő az adott televízió arca, váltania?

Nem jó egy helyzetbe belesüppedni, abba, hogy a helyeden vagy… De az igazság az, hogy ha nem keresnek meg a Hír tv-től, én nem váltok csatornát. Szóval én nem akartam új munkahelyen dolgozni, valószínűleg még isten tudja meddig az atv-s életemet éltem volna. De így, hogy megkerestek, nagyon hamar tudtam dönteni.

Mi volt ebben a kihívás, hiszen ugyanazt csinálod, amit korábban…

Az új mindig kihívás. Ennek a fizikai megjelenése is más, más emberek közé jársz be dolgozni, a műsor fizimiskáján is alakítasz…

Azt látom, hogy másként vagy öltöztetve. Ennek van jelentősége?

Persze ez is egy vizuális elem. De nem azért váltottam csatornát, mert szerettem volna másként öltözködni.

De van a stílusváltásnak is üzenete, nem?

Persze. Hogy abból, a magát optikailag is szigorúbbnak mutató szerepből egy kicsit kilépett Kálmán Olga és próbál még közvetlenebb, lazább lenni, a szó legjobb értelmében.

Mert ez így működik, hogy elhatározom, hogy holnaptól lazább leszek…

Még egyszer mondom, a szó jó értelmében. Igen, megpróbálok még inkább a nézők nyelvén beszélni, még őszintébben, még közvetlenebbül. Hogy még inkább az legyen az üzenete, hogy a kedves néző azt érezze: ülhetne akár ő is ott a helyemen, beszélgethetne ő is.

A nézőkről a riportalanyaidra váltva: elértél egy sajátos státuszt. A vendégeid furcsa, ambivalens érzésekkel mennek be hozzád: egyfelől akarnak Kálmán Olgával beszélgetni, ott lenni a műsorában, másfelől viszont félnek tőled. Ezt akartad elérni?

Nem.

És nem is érzed, hogy ez így van?

De, így van. Küldetéstudat azonban nem volt bennem, szóval nem volt olyan, hogy mondjuk húsz évvel ezelőtt leültem volna a konyhaasztal mellé és eltöprengtem volna azon, milyen jó is lenne, ha tartanának tőlem… Dehogyis! Ez inkább a sok-sok munkának a hozadéka. Hogy a vendég is érezze: a beszélgetésünknek van súlya.

Amúgy a félelmet megérzed?

Hogyne.

Min, a vendég szemén, vagy a testtartásán?

Mindenen.

És ez tovább frappíroz téged?

Nem, én inkább segíteni akarom azt, aki fél, különben nem lesz jó az interjú, mert ha szorong, akkor csak a görcsök látszanak és az egyáltalán nem jó. Ha valakin észreveszem, hogy tart a beszélgetéstől, izgul, akkor igyekszem nagyon átsegíteni ezen az állapotán. Próbálom elérni, hogy csak a beszélgetésre koncentráljon és ne azon járjon az esze, hogy ez a nő, jaj, két napja kit és hogyan szedett szét élő adásban.

Benned voltak félelmek, amikor elkezdted a munkádat a HírTv-nél?

Nagyon izgultam. Borzasztóan.

És téged ki nyugtatott meg?

A kamera tetején a piros lámpa. Addig iszonyatosan izgultam, ráadásul a felmondási idő miatt volt is egy kis szünet, ami miatt tartottam attól, hogy kiestem a napi rutinból, úgy vártam az új műsor kezdetét, mintha az életem első adására készültem volna. Ugyanazok a félelmek voltak bennem, mint bárki másban, hogy nem fogok tudni még megszólalni sem, de aztán, amikor felvillant a lámpa és megszólaltam: „jó estét”, abban pillanatban éreztem, hogy itthon vagyok.  Abban a pillanatban az összes félelmem elillant.

Azt mondtad, hogy ha félelmet látsz a vendégeden, akkor segítesz neki. És ha azt érzed, hogy hazudik?

 Akkor megpróbálom bemutatni a nézőknek, hogy hazudik. Nem magamnak, a nézőnek. Ameddig nem vagyok meggyőződve arról, hogy más is érzi, azt, amit én, akkor megyek tovább a kérdéseimmel, abba az irányba, hogy egyértelműen kiderülhessen a hazugság.

Vannak olyan beszélgetéseid, amikor egy-egy riportalanyodat, úgymond, nyakon csípsz, és nem engeded el…

Igen hajlamos vagyok időnként szájzárat kapni.

És utólag ezt megbánod?

Nem. Különösen, ha a vendég egy politikai párt vezetője, akkor nem bánom, hogy nem engedtem el, mert neki kötelessége ezt a kihívást állni. Ebben a helyzetben nem azt érzem, hogy én vagyok a kegyetlen, agresszív, túl rámenős, hanem, hogy a vendégnek kell visszafordítani a helyzetet, hiszen ez a munkája.

És nem sértődnek meg a nyakon csípettek?

Nem. Nincs sértődött riportalanyom, és olyan sincs, aki emiatt ne jönne be hozzám. A Fidesz bojkottja nem nekem, hanem a Hír tv-nek szól, vagy még inkább Simicska Lajosnak. Ehhez pedig nekem nincs közöm, legfeljebb a nézőkkel együtt a szenvedő alanya vagyok.

Bosszant, hogy nincs esélyed egy Orbán Viktor interjúra?

Bosszant? Nem úgy kelek, fekszem, hogy iszonyatosan frusztrált lennék emiatt… Az, hogy egy országban ez a helyzet elfogadott és normális legyen, vagyis az, hogy egy komplett párt kijelentheti: nektek nem nyilatkozom, az elfogadhatatlan. Ugyanis nem engem negligál, hanem az összes nézőnket. Másként szólva, a választó polgárnak nem hajlandó nyilatkozni.

Egyébként a korábbi szemléletű Hír tv-hez is eljöttél volna?

Nyilvánvalóan nem. Semmi keresnivalóm nem lett volna ott.

A mostanit viszont elfogadod?

Igen.

Annak ellenére, hogy folyamatosan azt hírlik, hogy a tulajdonos, azaz Simicska Lajos a Jobbikot támogatja, ily’ módon ez a Jobbik televíziója… És, ha nincs is így, ezt a stigmát azért viseled…

Ezt a stigmát nagyon nagy erővel és ráfordítással próbálja a Fidesz, illetve a Fidesz kommunikációja által uralt nem kevés médium ránk erőltetni. Hogy a Kálmán Olga eladta magát a Simicskának, a Simicska a Jobbiknak, a Jobbik a Simicskának, szóval mindenki eladta magát valakinek… Hülyeség. Üljön le már valaki, számolja ki papírral, ceruzával, milyen arányban vesznek rész a különböző pártok képviselői a műsoromban, vagy az óránként jelentkező híradókban. Arra fog rájönni, hogy itt semmiféle Jobbik dominancia nincs. Pont annyi lehetőséget kapnak, a hozott híreknek megfelelően, mint mások.

Te is írnál könyvet Vona Gáborról?

Hát ezen még nem gondolkodtam, mint ahogy azon sem, hogy bármelyik párt vezetőjéről írjak. Pedig én már minden érdekeset megtudtam róluk az elmúlt húsz év alatt.

Azért hoztam szóba Vonát, mert az említett könyv alapján a kötet írója azt mondja: ő hitelesnek látja a Jobbik elnökének metamorfózisát. És te?

Hogy én hitelesnek látom-e? Ezt döntsék el majd a választók.

Ez most egy taktikai mondat a részedről? Hogy azt sugalld magadról, neked nincs politikai szimpátiád senki iránt…

De te most nem a politikai szimpátiámról kérdezel, hanem a munkámról. Nekem tehát Vona Gábor is, Molnár Gyula is, vagy Szél Bernadett is, vagy éppen Gyurcsány Ferenc az interjúalanyom, akiket egy-egy adott témában kérdezek. Ha azt firtatod, hogy a beszélgetésekben szándékosan éreztetem-e a saját véleményemet az adott témáról, akkor arra igen a válaszom. De fontos, hogy az adott témáról, és nem az interjúalanyról, vagy annak pártjáról. Nem egy kérdezőgép vagyok, hanem beszélgető partner. Ha nem így lenne, akkor csak egy kérdezőgép lennék. De ebből nem következik, hogy valaki szimpatikus számomra, vagy sem.

Számodra tehát teljesen mellékes, hogy a Jobbikkal kapcsolatban mit mond, mit gondol a tulajdonos?

A műsorkészítés szempontjából igen. Abból a szempontból nem, hogy ez az én munkahelyem is, s a Fidesz, ahogy az előbb is említettem, óriási erővel akarja ráhúzni Simicska Lajosra a Jobbikot, vagy fordítva… Ami azért, gondoljunk bele, elég vicces, hiszen a régi harcostárs, a „mindannyiunk között a legokosabbik”, az most egy szégyenfoltnak van beállítva; megvetően mondják, hogy ez az a párt, ami mögé beállt Simicska Lajos, de arról lazán megfeledkeznek, hogy korábban éppen mögöttük állt. Akkor milyen szégyenfoltról beszélnek?

Az, hogy nem jönnek be Hír Tv-be a Fidesz képviselői, mennyire teszi féloldalassá a műsort?

Ha úgy kérdezed, hogy örülnék-e, ha bejönnének hozzánk a fideszesek, akkor azt mondom: igen. Nagyon nem értek egyet az elhatározásukkal, azt gondolom, hogy egy demokratikus országban ilyen nincs. Sőt, nem is hallottam hírét annak, hogy bármely demokratikus országban egy kormányzó párt bojkottált volna egy televíziót. Kultúrországban ilyen nem fordulhat elő. De hát ez van, ezzel kell főznöm. Így aztán elmondom én a beszélgetéseim során, hogy mi a Fidesz véleménye.

Ez azért is izgalmas kérdés, mert a választási kampány jön, amelynek megjelenítése nagymértékben a te feladatod lesz.  Akkor ezt hogy akarod megoldani?

Miért 2010-ben, vagy 2014-ben ott voltak valahol? Ezt csinálta Fidesz az elmúlt választásoknál is. Azt most vegyük ki a körből, hogy Orbán Viktor leül a négyes, vagy a hetes tagsági könyv tulajdonosával beszélgetni…

Kire gondolsz?

Hát a Bayer Zsoltra…

Az övé az ötös számú tagkönyv…

Ja, a hetes a James Bond…Szóval azt ne tekintsük megmérettetésnek. Vitát nem vállalnak.

Játsszuk el, hogy én vagyok Orbán Viktor, mit kérdeznél tőlem.

Ezt már a múltkor elsütötte a Magyar Nemzet.

Akkor nem kérdezem, és így nem leszek Orbán Viktor.

Akarsz? Lennél Orbán Viktor?

Nem. De most még sem rólam beszélgetünk. Rólam még nem gondolta senki, hogy az lenne a legjobb megoldás, ha én lennék a miniszterelnök, rólad már igen. Szóval milyen miniszterelnök lennél?

Az a miniszterelnök lennék, aki megköszönné a bizalmat és közölné, hogy te sokkal jobb lennél erre a posztra.

Rólam nincs egyetlen kép sem az utcán, veled viszont teli van a város.

Vannak most üres plakáthelyek…

Amúgy szereted magad látni az utcán?

Nagyon sok plakát van kint valóban, de már olyan régóta csinálom, és oly gyakran látom magam viszont az utcán, a címlapokon, hogy talán már megszoktam.

És a kisfiad?

A múltkor ültünk a kocsiban, hátul ült a két gyerek, és folyamatosan csak azt mondogatták egymásnak: nézd, ott az anya, ott van megint az anya, jaj ott az anya… Aztán egyszer csak azt kérdezte Marci: Anya, te nem unod magadat?

Híres vagy, most is egy csatorna arca. Szakmailag mi a továbblépés számodra?

A ma este. Mindig a ma este. Nem tudnám csinálni a munkámat, ha arra törekednék, hogy egy év múlva, vagy bármikor legyen egy ilyen, vagy olyan műsorom. Nem, én tényleg mindig az aznapra koncentrálok, hogy ezt most nagyon jól meg kell csinálnom. Aztán, amikor túl vagyok az adáson, akkor az foglalkoztat, hogyan lehetett volna másként csinálni, aztán pedig jön az újabb nap. Az újabb aznap. Ez az életem.

A fiadnak ha jól értettem nem válaszoltál….

Hogy unom-e magam? Ez inkább egy pszichológiai kérdés, nem is tudom értelmezni.

Akkor úgy kérdezem: szakmailag jól érzed-e magad?

Igen.

És politikailag?

Ebben az országban?  Ha a gyerekek szempontjából vizsgálom és az oktatást nézem, és azt kérdezem, hogy meg vagyok-e elégedve, akkor hogy lennék megelégedve? Ha az egészségügyre gondolok, azzal hogy lennék megelégedve? Ha a munkámra gondolok, a fékekre és ellensúlyokra, a demokrácia állapotára, hogy lennék megelégedve? Millió dolgon kellene változtatni.

És anyagilag?

Ehhez meg kinek mi köze van?

Csak azért, ha minden rendben van, akkor vegyél magadnak egy rendes nadrágot.

Látod, a szakadt nadrágom alapján megdőlt az az elmélet, hogy a Simicska jól fizeti a munkatársait…

Vona és Gyurcsány találkozása Orbán svájci bankszámláival

Amint arról a Független Hírügynökség is részletesen beszámolt, csütörtökön este a budapesti Spinoza házban Vona Gábor, a Jobbik elnöke, sok más mellett arról is beszélt, hogy neki is felajánlották megvételre Orbán Viktor állítólagos svájci bankszámláinak dokumentumait.

A miniszterelnök vélt, vagy valós svájci bankszámlái jó ideje foglalkoztatják a magyar közvéleményt. Pontosabban: a közvéleménynek azt a részét, amelyik nem csupán a közmédiából, vagy Habony, Mészáros és Vajna sajtójából tájékozódik. Utóbbiak ugyanis még tagadni sem voltak hajlandók ezt a híresztelést, egyszerűen nem vettek tudomást róla

A miniszterelnök svájci kapcsolatai amúgy már jó ideje téma a valódi – tehát tájékoztatással foglalkozó – sajtóban. Orbán legidősebb lánya, Orbán Ráhel egy igen drága, és meglehetősen előkelő képesítést adó svájci magániskolában tanult, és amióta kiderült, hogy egy alkalommal Orbán váratlanul vonattal jött haza Zürichből, sokan találgatják, hogy a miniszterelnök a sokkal gyorsabb és kényelmesebb repülőút helyett miért ezt a megoldást választotta.

A híresztelések azt követően erősödtek fel újra, hogy idén tavasszal Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök közölte: tudomása van arról, hogy Orbán Viktornak Svájcban vannak bankszámlái, amelyekre időnként rejtélyes eredetű utalások érkeznek, melyek által Magyarország miniszterelnöke zsarolhatóvá válik. Gyurcsány mindehhez hozzátette: mindent elkövet majd, hogy ezeket a számlákat megszerezze, és nyilvánosságra hozza.

Vannak, akik máig blöffnek tartják a Demokratikus Koalíció elnökének a szavait, míg mások, elsősorban azok közül, akik Orbán hatalmának meggyengülésében reménykednek, valamiféle csodafegyvert igyekeztek belelátni a Gyurcsány által elmondottakba.

Az nem vitás, hogy Gyurcsány 19-re lapot húzott. Ha nem jön be a számítása, vagyis, nem tudja bizonyítani, amit bejelentéseivel sejtetett, akkor örökre hitelteleníti magát, és még megmaradt presztízsét is lerombolja. Ha viszont bejön a húzása, azzal nem csak ő nyer, hanem mindazok, akiknek célja Orbán eltávolítása a közéletből.

Voltak, akik azt sem tartják kizártnak, hogy Gyurcsánynak már a kezében vannak az Orbánra nézve terhelő dokumentumok, s csak játszik a miniszterelnökkel, mint macska az egérrel. Ez utóbbi verziót látszott alátámasztani az is, hogy Gyurcsány Ferenc időről időre újabb és újabb információkat csöpögtetett a nyilvánosságba, például azt, hogy látta a számlamásolatokat, amelyekért konkrét összeget – egymillió eurót – kért a számára ismeretlen, szlávos akcentussal beszélő „tulajdonos”. Ennél közelebb azonban nem jutott, mert mint mondta, nem tették lehetővé a számára, meggyőződhessen a dokumentumok hitelességéről. Sőt, legutóbb mintha visszatáncolni látszott volna a volt miniszterelnök, amikor arról beszélt: nem tartja kizártnak, hogy csőbe akarják húzni, vagyis, egy mocskos játszma szereplőjének szemelték ki.

A téma azonban benne maradt a levegőben, ráadásul most, Vona sokak által vitatott Spinoza-beli meghívásával új dimenziókat is kapott. Kiderült ugyanis, hogy már nemcsak Gyurcsány szerint létezhetnek az Orbán bűnösségét bizonyító dokumentumok, de a Független Hírügynökségnek a napokban nyilatkozó Havas Henrik is azt mondta: Vona Gábor arra számít, hogy Simicska haragja lesújt Orbánra. Havas könyvet írt Vona Gáborról, s ebben állítása szerint arról is beszélgettek, hogy Vona szerint Simicska kezében még vannak olyan eszközök, amelyekkel szét tudja robbantani az Orbán körül kialakult mítoszt.

Mindenesetre, csütörtökön este a budapesti Spinoza házban Rangos Katalin politikai vitasorozatának vendégeként a Jobbik elnöke nem kavicsot, hanem egy igazi betondarabot is bedobott az állóvízbe. Itt beszélt ugyanis először arról, hogy őt is megkeresték Orbán svájci bankszámláival kapcsolatban, ám az ő esetében ez a megkeresés nem keletről, hanem Nyugat-Európa irányából érkezett. Vona azonban – állítása szerint – nem jutott el addig, mint Gyurcsány, vagyis, hogy konkrét összegről tárgyalt volna a dokumentumról. Mint mondta, új fejlemény nincs, elaludt az ügy.

Vagy így van, vagy nem. Az viszont elég valószínűnek látszik, amit sokan eddig is sejteni véltek: Simicska Lajos, aki sokat tud Orbánról, hiszen évtizedekig nemcsak kollégiumi szobatársak voltak, de a későbbiekben is harc- és üzlettársak maradtak, szintén „beszáll a buliba”. Ezt a verziót látszik erősíteni a Vona által most elmondott, a politikai krimik határát súroló, ám valóságalapot nem feltétlenül nélkülöző történet.

És létezhet egy harmadik variáció is. Hogy azért nem sikerült Gyurcsánynak megszereznie a dokumentumokat, és azért „aludt el” a Vona által említett szál, mert valaki – egy Orbán Viktorhoz közeli személy – a miniszterelnök megbízásából már megvásárolta azokat. Magyarországon ma már minden megtörténhet, és ami megtörténhet, az időnként meg is történik.

Őrület, de lehet benne rendszer.

Ha ez utóbbi variációt elvetjük, akkor Vona Gábor mostani színre lépése azt látszik erősíteni, hogy Gyurcsány Ferenc nem a levegőbe beszélt, amikor Orbán állítólagos svájci bankszámláiról, és azok nyilvánosságra hozataláról tett említést. Vagyis, valóban létezhetnek Orbánra terhelő dokumentumok, és ezek olyanok kezében vannak, akik jó pénzért, vagy/és Orbán és a Fidesz megbuktatásának reményében hajlandók ezektől a dokumentumoktól megválni.

Tudjuk, nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél. Idővel az is kiderül, hogy lecsap-e – és ha igen, jobbról (Vona Gábor), vagy balról (Gyurcsány Ferenc) – Orbánra a pusztító vihar.

Ezt a rendszert meg kell baszni

Interjú Csintalan Sándorral, aki nem tartja magát megmondó embernek, hanem: „de ha már mindenáron be akarsz sorolni valahová, akkor használjuk az Élet és Irodalom formuláját, sajtómunkás vagyok”. Arról, hogy mi a különbség Orbán és a Fidesz között, meg Simicskáról, aki „be se teszi a lábát a tévébe, rádióba, az újsághoz”. Továbbá: nem hisz abban, hogy olyan információ kerüljön ki, amely által megvilágosodik az ország. 

 

 Akkor most mi kollégák vagyunk?

Hogy a fenébe lennénk kollégák? Számodra méltatlan lenne…

Vegyük komolyan egymást.

Én ezt halál komolyan mondom. Én nem merészelném magamat újságírónak gondolni.

Akkor mi vagy?

Csintalan Sanyi. Van persze mondanivalóm a politikáról, ami el is tudok és el is akarok mondani, talán érdekes is, de azért legyünk tisztába a fogalmakkal, ez nem újságírás.

De hát képernyős ember vagy, megismernek az utcán…

Bizony. Ilyen népszerű soha nem voltam, még 94-ben sem.

Akkor mégis mi vagy? Megmondó ember?

Az sem, mert az azt hiszi magáról, hogy ő mondja meg a tutit. De ha már mindenáron be akarsz sorolni valahová, akkor használjuk az Élet és Irodalom formuláját, sajtómunkás vagyok.

Lépjünk el akkor innen egy kicsit, próbáljuk meg máshonnan megközelíteni a személyedet. Indultál az MSZP-ből, hagyjuk a rendszerváltás előtti időket…

Miért? Ne hagyjuk. Már csak azért sem, mert

én arra büszke vagyok, hogy harmadmagammal voltam kommunista, Steinmecz, Osztapenko és én.

Rajtunk kívül nem voltak kommunisták az előző rendszerben…

Csak neked nem volt szobrod… De: azért mondod ezt, mert annyian átrajzolják a múltjukat?

Olyannyira, hogy én nem ismerek olyan életrajzot, amit ne visítva olvastam volna el. Visítva, röhögve…

Sok hazugsággal találkozol?

Gondolom te is. Abban van konszenzus, hogy kölcsönösen elhisszük egymásról, azt, amit állítunk magunkról. Pedig egyáltalán nem mellekés mit mondunk a múltunkról, jelenünkről, kicsit meghatározza a jövőnket is. Azt játsszák sokan, hogy becsomagolják a múltjukat, aztán előveszik, és bizonyos elemeit kicsomagolják, ha érted, amit mondani akarok. Ettől ilyen beteg ez az ország.

Ok, de térjünk vissza hozzád, a te múltadhoz. Elindultál az MSZMP-ből és abból aztán átléptél az MSZP-be…

Nem egészen. Mert én 1987-ben kiléptem a pártból. Ez azután történt, hogy a reformkommunisták kísérlete a párt kettészakítására megbukott. Mindez Kecskeméten történt; mindenki azt várta, hogy odajön Pozsgay Imre és zászlót bont. De nem bontott, így aztán én kiléptem. Aztán volt egy rövid kapcsolatom az MSZDP-vel, aztán a Független Szociáldemokrata Párttal, ebben a minőségemben vettem részt azon az MSZMP kongresszuson, ahol Horn Gyulát elnökké választották, aztán némi üresjárat után szakszervezeti vonalon kerültem kapcsolatba újra a szocialistákkal, de ekkor már az apparátus tagjaként.

Aztán elhagytad az MSZP-t…

Igen, 2002-ben elhagytam.

Hogy fideszes lehessél, bár nem párttagként.

Dehogynem, 2006-ban léptem be és csak most léptem ki.

Mikor most?

Nyáron.

Miért?

Mert megkért, hogy finoman fogalmazzak a választókerületi elnök.

Miért, még maradtál volna?

Valószínűleg maradtam volna. Mert azért ott nagyon sok jó ember van, akik közösséget alkotnak.

A Fidesz nem egyenlő az Orbánnal.

Mert az Orbán micsoda?

Egy pártállamot építő valaki, aki privatizálja az országot, különböző javakat megszereznek, államosítanak, majd jogi úton megteremtik a lehetőségét a magánosításnak. Emellett a pártot, és az államot össze is tolja,

a szakmai anyagok nem az állami intézményekben készülnek, hanem a pártban, ezért is vette át a hatalmat a párt az államtól.

Próbálom értelmezni, amit mondtál: hogy van egyszer az Orbán és van a Fidesz. De akkor mi a Fidesz?

Eszköz.

De, hát azt mondtad, hogy a párt még most is vállalható lenne a számodra.

Igen, mert van egy kiemelkedő korszaka, ami szép is jó. De igaz, ennek vége: a levették a Fidesz honlapjáról mindazt, ami a múlt, ami számukra ma már kényelmetlen. Mindent eltüntettek. Például Orbán-beszédeket is, gondolhatod melyeket. Karinthyval szólva: nehogy találkozzon önmagával a Duna-parton, mert az egyik énje biztos a vízbe vetné magát. Tőlem egyébként nap, mint nap megkérdezik az utcán, hogy ezeknek semmi nem elég? És erre a kérdésre én nem tudok választ adni. Mint ahogy arra sem, hogy miként kerültek ide azok az emberek, mondhatjuk, a tehénszar mellől, akik most kifosztják az államot. Nem gondolom, hogy azok, akiket 2002-ben otthagytam mások lettek volna, de a mérték azért mégis nagyon más. Az is a kliensrendszerű reform-Magyarország volt, amit most csúcsra járatnak, magukat nemzetinek kikiáltva. Ahogy annak idején a munkásosztályt használták retorikai elemként, most a nemzet fogalmát használják, ugyanúgy. Azt hangsúlyozva, hogy ők a nemzet. Mi nem vagyunk azok.

De te benne voltál… Vagy azt, amiről most beszélsz, 2006-ban még nem ismerted fel?

Van egy ilyen verseny mostanság, hogy ki ismerte fel előbb a valódi tulajdonságokat…Na én ezt magasról leszarom. Van, aki tényleg eltalálta, hogy kitől mi várható, én nem tartozom közéjük. Szerintem egy csomóan már akkoriban elkezdték fasisztázni az Orbánt, amit én egyáltalán nem gondoltam elfogadhatónak. Nagyon sokan beleláttak Orbánba olyan dolgokat, amelyek nem voltak igazak, Orbán nem volt olyan, a történetnek az a része a szörnyű, hogy a végén azzá lett. Hogy ezt én mért nem láttam, azt nem tudom, pedig sokszor feltettem magamnak a kérdést.

Te, a közvélekedés szerint, most Simicska Lajos utastársa vagy. Mesélik, hogy a műsorodban például arról beszélsz, hogy az egyetlen helyes választás a Jobbik lenne. Nem így van?

Na elmész te a büdös picsába. Elmondtad, hogy nem is nézed és nem hallgatod a műsoromat. Ha valaki egyetlen ilyen mondatot hallott ebben az országban, az jelentkezzen.

Ne legyél ideges…

Dehogynem bazmeg. Az a helyzet, nem haragszom, csak indulatos vagyok. Másodszor fordul elő, hogy ilyen helyzetbe kerülök. Mondták például, hogy most már olvassák a Magyar Nemzetet, tíz évig, teszik hozzá, a kezükbe sem vették, mert propaganda újság volt. A faszomat, akkor honnan tudod, hogy az volt? Mert mondták. Te is ilyen vagy most. Hallottad… Ilyet kérdezel? Rendben van. Tanulságos. A diagnózisnak ez kiváló. Ezt csináljuk, kivétel nélkül. Minősítgetünk, alap nélkül.

Én csak azzal akartalak szembesíteni, hogy miket mondanak…

Nem rád haragszom, szó sincs róla. Nem az a baj, hogy megkérdezted. A baj az, hogy azok az emberek, akik ma a nyilvánosságot csinálják, írnak, beszélnek, anélkül, hogy rendelkeznének bármiféle alappal.

Akkor most úgy kérdezlek: van-e most politikai szimpátiád valamelyik párt iránt?

Nincs.

Nem is akarod semmilyen irányba befolyásolni a nézőidet?

De. Abba az irányba, hogy figyeljenek a tényekre, olvassanak, több forrásból tájékozódjanak. Egyébként a legutóbbi műsoromban, múlt pénteken, annyit mondtam, hogy azt kizártnak tartom, hogy az MSZP-vel valami pozitív dolog történjen.

Velem az már nem fordulhat elő, hogy szerelmi viszonyba kerüljek bármelyik párttal, így szimpátiám sincs.

Annyit kétségtelenül még mondtam, hogy a Gyurcsányt ne vegyék komolyan, nem ezekkel a szavakkal, de ez volt az értelme; a mostani aláírásgyűjtését nagyon felháborítónak tartom, amúgy már 2006-ban megmondtam róla, hogy szét fogja baszni az MSZP-t, akkoriban adtam a Magyar Nemzetnek egy interjút, a jóslataim milliméterre beteljesültek. Így aztán, mondtam a műsorban, miután az MSZP és a DK kiesett, maradt választható pártként a Momentum, az LMP, a Jobbik és a kicsik. Ezt valóban mondtam, mégpedig azért, hogy ezek kínálnak csak esélyt a változásra.

Az a televízió, ahol dolgozol Simicska Lajos tulajdona, ő pedig a Jobbikban látja Orbán leváltásának lehetőségét. Neked ezzel nem is kell azonosulnod?

Szoktad nézni a Hír tv-t?

Persze, hogyne.

És van olyan tapasztalatod, hogy hátulról parancsok érkeznek a műsorvezető fülére?

Nem. Parancsot nem. Irányt talán igen.

Mert úgy akarod hallani… Egyébként van közöttünk ebben a kérdésben vita. De ezek magánviták. Ő, bár valóban deklarálta, hogy a Jobbikot támogatja, de ezt a véleményét nem viszi át a televíziójába. Ebből a szempontból ő egy teljesen atipikus oligarcha. Be se teszi a lábát a a tévébe, rádióba, az újsághoz.

De te szoktál vele beszélgetni…

Nekem személyes kapcsolatom van vele 1994 óta. De a lényeg az, hogy ő nem egy Széles Gábor, aki a horvát tengerpartról is irányította a műsorvezetőit. Ő nem tett olyat, mint például, Kocsis Máté, vagy Habony Árpád, hogy bejárkáltak a Magyar Nemzethez, nagyjából úgy a G-nap környékén.

Annyi intimitást árulj el nekünk, hogy feleslegesen reménykednek azok, akik Simicskától várják azt a nagy dobást, amely végül letaszítja a trónról Orbánt?

Nem hiszek ilyesmiben. Mi az, amit nem tudunk Orbánról?

Például, hogy mennyi pénze van, hogy igaz-e a Mészáros-féle vagyonról, hogy az valójában Orbáné.

Nem tudom elképzelni, mi az, ami nem látszik. De szerinted, ha ki is derülne, mondjuk az: Orbánnak százmilliárdja van, akkor mi történne? Mert szerintem semmi. A választók csak annyit mondanának: na és, akkor mi van?

Megismétlem a kérdést, légy szíves válaszolj rá egyenesen: feleslegesen reménykedünk abban, hogy Simicska egyszer csak előáll egy olyan dokumentummal, ami megrengeti Orbán hatalmát?

Nem tudok erre egyenes választ adni. Mert nem tudom, hogy milyenek lehetnek azok a dokumentumok, amelyek ilyen következményekkel járnának.

Nincs hozzá elég fantáziád?

De, én az elmúlt harminc évet a magyar politika környékén töltöttem. Sok mindent tudok, persze. Még sem tudom elképzelni, hogy van olyan lehetőség, amellyel, egy mozdulattal le lehet rántani a földre a miniszterelnököt. És azt se tudom elképzelni, hogy a két ember viszonyából valami olyan információ kerüljön ki, amely által megvilágosodik az ország, és elhajtja Orbánt.

És azt elképzelhetőnek tartod, hogy újra egymásra találjon ez a két ember?

Nem. Mert ez nem egy üzleti konfliktus. Azt meg lehet oldani. Itt politikai különbség van a két ember között, Orbánt kártékonynak tartja az országra nézve, és a Jobbikban látja az esélyt arra, hogy változás legyen. Nála ez nem érzelmi azonosulás, hanem praktikus szempont. Ugye abban nincs közöttünk véleménykülönbség, hogy ezt a rendszert meg kell baszni, mert ez a rendszer életveszélyes.

Jó lenne, ha jönne egy olyan párt, amelybe beleszeretünk és képes a győzelemre is. De nincs ilyen párt.

Muszáj felnyitni a szemeket azokkal, akik megakadályozhatják a kétharmadot. Hiszen tudjuk például, hogy ha Orbán kétharmaddal nyer, megszünteti az önkormányzatokat. És mi nézzük csak, hogy mi történik és nem csinálunk semmit.

Azt mondtad, hogy sokmindent tudsz, ha ebből a tudásból könyvet írnál, bestsellerré válna?

Nem tudom. Ha jól írnám meg…

Szerinted mi lesz itt jövőre, mi a jövőnk?

Egyelőre azt tudom mondani, hogy azt, ami van, álmomban sem gondoltam volna. Így aztán nem tudom mit hoz a jövő. Reménykedem benne, hogy hatmillió ember elmegy szavazni. Érdekes a helyzet: ma egy ezer fős mintán kimutatott a közvélemény-kutatáshoz négyezer embert kell megkérdezni, míg korábban elég volt másfél ezer. Ebből arra következtetek, hogy ebből lehet egy lázadás, egy fülkelázadás. Hogy a helyi kis Orbánokat el fogják zavarni. Létezik ez a proteszt érzés a választókban. Abban is reménykedem, hogy ezek a most agyhalott pártok végül képesek lesznek a választók kedvében járva megállapodni az egyéni körzetek koordinált indulóiban, a baloldaltól a Jobbikig.

Végül: amióta megvertek, óvatosabbá váltál?

Nem. Még csak körül se nézek.

Láthatja-e Simicska a porban feküdni Orbánt? (Öt hónap múlva választunk)

Bár hivatalos közlemény még nincs, azt csak jövőre teszi közzé a köztársasági elnök, mégis mindenki készpénznek veszi, hogy a választásokra pontosan öt hónap múlva, április 8-án kerül sor. Mondhatjuk: kézzel fogható közelségbe került, lényegében karnyújtásnyira vagyunk attól, hogy kiderüljön: melyik párt kezébe kerül a kormányzás, netán koalícióra kényszerül-e a győztes.

Ma nem szívesen ajánlanám senkinek, hogy fogadásokat kössön az ellenzék győzelmére. Ha Angliában lennénk, erre is lehetne fogadni; csak, akinek sok pénze van, azaz rendelkezik felesleggel, az kockáztathatna, igaz siker esetén komoly summa ütné a markát. Egymás közti játékban fölállítottuk a mi kis bookmaker irodánkat, és a következő eredmény jött ki (konszenzussal): a Jobbik esélye 1 a 10-hez, a szocialistáké 1 a 100-hoz, a Demokratikus Koalícióé 1 az ötvenhez, az ellenzék közös csapatának 1 az 5-höz esélyt adtak a kollegák, míg a Fidesszel kapcsolatban némiképp megoszlottak a vélemények, volt, aki 1 az 1.5-höz, de volt aki, megrögzötten kormány váltást akarván 1 az 5-höz adta a Fidesz nyerési esélyeit.  (Az LMP-re és a Momentumra nem szavazott a stáb, valószínűleg feledékenységből…)

Belátom, nem túl tudományos megközelítése a választási esélyeknek, de abban sem vagyok biztos, hogy a közvélemény-kutatások pontosabb eligazítást nyújtanak.

Mindenesetre, akárhonnan is közelítjük, mindenhonnan arra az eredményre jutunk, hogy ma a Fidesz toronymagas esélyes, esélyesebb, mint négy évvel ezelőtt, amikor ugye kétharmadot besöpörve vihette tovább a kormányzást. Éppen ezért ez a kétharmad kiáll ma is neki; sokat kell hibáznia ahhoz, hogy lerontsa az esélyeit.

No de álljunk meg egy szóra: hiszen az Orbán-féle csapat rendre hibázik, sok csapás éri, gondoljunk csak például az azeri pénzek ügyére, vagy Mészáros Lőrinc mesebeli gazdagodására, vagy Tiborcz-Orbán Ráhel villavásárlására és még sorolhatnám. És mégis: a Fidesz, ahogy mondani szokás, mindent kihord lábon, nemhogy csökkenne a támogatottsága, a Mediánnál jelentősen nőtt is. Pedig nem lehet azt állítani – legfeljebb a hívők részéről -, hogy a kormányzati sikerek indokolják a népszerűséget; komoly gazdasági elemzők szerint a manipulációktól sem mentes – lásd az államadósság átcsalása a jövő esztendőre – mutatók inkább a kommunikáció eredményességéről árulkodnak, mint valóságos teljesítményről. Abban is megegyeznek az elemzők, hogy a világpolitika és a világgazdaság alakulása szerencsésen érte Orbánt – azt azért tegyük hozzá: ez mindannyiunk sikere, hiszen a válságok a mi életünket teszik tönkre -, valamint az Európai Uniótól érkező pénzek, amelyek felhajtó erőt jelentenek a magyar gazdaság számára.

Természetesen nem illik elvenni a Fidesztől azt, ami az érdeme: Orbán hihetetlenül zárt, fegyelmezett csapatot hozott össze, amelyet maximálisan ural is, nincs kibeszélés, nincs a másik nyilvános lejáratása, vagy megbélyegzése; egy Fidesz-káder csak akkor veszíti el az oltalmat, ha védhetetlenné válik. Itt mindenki tudja a feladatát, és kötelesség-szerűen végre is hajtja azt. A kommunikációs leckének igyekszik mindenki megfelelni; mindenütt ahol csak kell és lehet – oda is, ahová nem (vö: Semjén Zsolt) – beleszövi mondandójába a napi aktuális gyűlöletbeszédet, immár lassan két éve a migránsozást és a sorosozást.  (Volt idő, amikor úgy tűnt: túlfuttatják ezt a témát, nincs már benne tartalék, aztán kiderült: van még benne. Olyannyira, hogy még intenzívebbé tették, két, úgynevezett nemzeti konzultációt is építettek rá, mondanám, hogy csúcsra járatták, de csak óvatosan: a hátralévő öt hónap hozhat még új elemeket. Sőt: biztosan hoz is. Pláne, hogy az ellenzék egyre kevésbé tud vele mit kezdeni, védekezés képtelen, és akkor még nem szóltunk az ellentámadásról.)

Hja kérem az ellenállás.

Az erre a feladatra kijelölt Magyar Szocialista Párt egyelőre azzal van elfoglalva, hogy a saját belső erőivel szemben mutasson valamilyen ellenállást.

Ez az esztendő igazi mélyrepülést jelentett számukra, s bár noha személyében megtalálni vélték új, karizmatikus, erős vezetőjüket, a kaland csúfos véget ért; szinte folyamatos zuhanást, házi acsarkodást, állandó békétlenséget, népszerűségvesztést hozott. Ezért is alakult olyan gyászosan a mi kis házi felmérésünk:

a kollégák minimális esélyt adtak annak, hogy innen lehetséges volna nyerni. A legnagyobb baj az, hogy ezt ma már a szocialisták sem hiszik, és ez meg is látszik rajtuk.

Igyekeznek ugyan egy-egy a nyilvánosság előtt zajló háború után felemelni a fejüket, de mindig akad valaki, belülről persze, aki gondoskodik arról, hogy ez ne tartson sokáig. Öt hónappal a választások előtt az MSZP huszonhét éves mélypontjánál tart, és ma már csak abban bízhat, hogy valahogy sikerül elhitetni a partnerekkel: tévednek a közvélemény-kutatók, és ők továbbra is joggal tartanak igényt a legerősebb ellenzéki párt címére. Vesszőfutások a baloldal számára azért is veszélyes, mert a hagyományos szavazótábor egy része nem hajlandó más pártot választani, az MSZP-t pedig nem tudja, vagy nem akarja.

Molnár Gyula elnök, aki éppen a Független Hírügynökségnek nyilatkozva jelentette ki: most már erős kézzel fogja irányítani a pártot, egyelőre kénytelen saját személyiségét visszaépíteni, főként azok után, hogy egyik párttársa nyílt támadást indított ellene, és ennek a nyílt támadásnak a legenyhébb szövegrésze az, hogy tönkretette az MSZP-t.

Mondani sem kell, ezek az állapotok nem segítik az integrációs megállapodásokat; a gyengülő szocialisták könnyen keltik azt a képzetet a partnerekben, hogy az így lehulló szavazatok őket erősítik, ami talán igaz is lehet, de a baloldal tábora ez által egy cseppet sem nő. Akkor viszont azzal a kérdéssel szembesül a választó: vajon mi a fontos ezeknek a pártoknak, saját erősödésük, esetlegesen egy, vagy két hellyel több a parlamentben, vagy az Orbán-rezsim leváltása. Azért használom a rezsim kifejezést, mert ez maguknak ezeknek az ellenzéki formációknak a szóhasználata, ami elvileg arra utal, hogy számukra ez az elsődleges cél.  A magyar lakosság ama része, aki nem a Fideszt támogatja, már régóta reméli, hogy a retorika és a cselekvés egyszer majd összhangba kerül, és valóban Orbán rendszerének felszámolása az elsődleges feladat, de újra és újra csalódnia kell; ma rosszabbnak látja a helyzetet, mint négy évvel ezelőtt volt.

Ma sem tudni pontosan mi a helyzet ezen a területen. Azt érzékeljük, hogy az MSZP vált a legerősebb összefogás-pártivá, átvette ezt a szerepet a Demokratikus Koalíciótól, amely viszont ez ügyben éppen saját magával került szembe; a közös indulást – listát – teljességgel kizárja, a koordinált egyéni jelöltek állításában tűnik partnernek; olykor úgy hallik, az erő pozíciójából. Szó, ami szó a DK haszonélvezője lehet az MSZP visszaesésének, de mint jeleztük, ebből semmilyen pozitív élménye nem származik a baloldali tábornak. Gyurcsány taktikája elég világosnak látszik; amíg Botka volt a színen és erősödni látszott az együttműködő orcáját mutatta a nyilvánosság felé, a szocialista hanyatlás óta viszont az elutasítót. Meglehet, mindez a politikai taktika része, de az is lehet, hogy számára ma már fontosabbnak tűnik egy tíz százalékot felmutató párt vezetése. Cselekedeteit nyilván az is meghatározza, milyen realitása van a Fidesz legyőzésének, vagy megszorításának, összeszedhető-e a kutatások által kimutatott Orbánt eltávolítani akaró többség vagy sem. És ahogy közeledünk az áprilisi határidőhöz, annál kevésbe lehet a pozitív válaszhoz vérmes reményeket fűzni.

Már csak azért is, mert az LMP, csakúgy, mint négy éve, ezúttal sem hajlandó sem a DK-val, sem az MSZP-vel szövetkezni, bár az nem teljesen dőlt még el, hogy a koordinált egyéni-jelölt állításába hajlandó-e beszállni. Mai tudásunk szerint nem, s noha átmenetileg, Szél Bernadett vezetővé választásával erősödött az a hit, hogy Schiffer András után benne kompromisszum készebb emberre találtak a pártban, miniszterelnök-jelöltté választása utáni megnyilvánulásaiból kiderült: mindez csak hiú ábránd. Annyi azonban vitathatatlan, hogy jelenleg úgy tűnik: az LMP is belekapaszkodhat egy-két szocialista szavazóba, miáltal elérhetik a – biztos parlamenti párt státuszát. A jelek arra utalnak, hogy az LMP Szél Bernadett irányítása mellet is jól érzi magát a Fidesz ellenzékeként.

Valami hasonlóra vágyik a Momentum is, illetve elsősorban arra, hogy helyhez jussanak a parlamentben. Fekete Győr Andrást sokan hasonlítják a fiatal Orbánhoz, amiből legfeljebb annyi igaz, hogy sem ő, sem a pártja egyelőre nem kiszámítható. Azt látjuk, hogy fiatal, jó arcok alkotják az élcsapatot, de hogy ez a csapat merre tart, egyelőre nem világos.

Mint ahogy azt sem látjuk, merre megy a Jobbik.  Simicska Lajossal a háttérben jelentős irányváltáson ment keresztül, de ezt egyelőre kevesen hiszik el neki, vagy kevesebben, mint szeretnék. Orbán hajdani barátja mindent feltett a Jobbikra, de az átütő siker azonban hiányzik. Azt ugyanis nem nevezhetjük annak, hogy ma már egyértelműen a második legerősebb párttá váltak, de esélytelenek a kormányváltásra. Sokan és sokszor rebesgetik, igaz nagyon halvány hangon, hogy ehhez

a váltáshoz teljes összefogásra lenne szükség, azaz egy olyan együttműködésre, amely a baloldaltól a Jobbikig tart, erre azonban a baloldal pártjai nem vevők, úgy érzik maradék elveiket is feladnák, ha belevágnának egy ilyen közösködésbe.

Egyébként a közösködés ehelyütt azt jelentené, hogy az ellenzék valamennyi pártja megegyezne a koordinált jelöltállításba; nem vitás egy ilyen variáció elvezetne a Fidesz vereségéhez, az időközi választások példája ezt jól mutatta: a választókat nem érdekli, hogy milyen párt neve álla jelölt mögött, ha egyedül álla Fidesszel szemben – a fideszes ellen szavaz.

A Jobbik maga egyébként nem nyilatkozott még arról, hogy miként viszonyulna a koordinációról, mint partner, de nyilván felesleges is lenne nyilatkoznia, úgy sincs rá esély. Így viszont

Simicskának meg kell elégednie a legerősebb ellenzéki párt menedzsere címmel, ami számára aligha lesz elegendő. Ő a porban fekve akarja látni Orbánt.

Ahhoz viszont vagy olyan dokumentumokkal kell előállnia – amelyekről régóta rebesgetnek pletykákat, persze egyre fogyó hittel –, amelyek cáfolhatatlanok lesznek a Fidesz számára, vagy mégiscsak összeszövetkezni a teljes baloldallal (szocialistáktól, liberálisokon keresztül, DK-val, LMP-vel, egyáltalán mindenkivel.)

Egy ilyen variációra egyelőre nincsenek felkészülve a fogadóirodák.

Lapszem – 2017. október 27.

0

Ma a Szabinák ünneplik névnapjukat, és viszonylag jó idő lesz, mielőtt hétvégén megérkezik a hideg. Már a lapszemle is itt van, vegyék, vigyék.

Népszava: Aszúba fullad Tokaj-Hegyalja – Sok kisgazdálkodó tönkrement

A tokaji kistermelők legnagyobb félelmei látszanak igazolódni azzal, hogy a kormány a héten törvényjavaslatot nyújtott be, amely szerint az államnak elővásárlási jogot biztosítanának a világörökségi helyszíneken – írja a Népszava. A helyiek arra gondolnak, hogy a Grand Tokaj Zrt. azért nem vásárolja fel tőlük immár az aszút sem, mert el akarják lehetetleníteni a félhektáros gazdákat, hogy aztán előbb az állam, majd később annak kegyeltjei olcsón jussanak hozzá az itteni földekhez.

A törvényjavaslatot október 24-én Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes nyújtotta be, és előadóként az a Lázár János kancelláriaminiszter jegyzi, akinek másfél hektáros mádi szőlője van. A beadványban arra hivatkoznak, hogy a világörökségi státusz a terület számára önmagában nem biztosít védelmet, ezt a nemzetközi és a nemzeti jogszabályoknak együttesen kell garantálniuk. A lap által megkérdezett tokajiak közül viszont többen megjegyezték, hogy Magyarország 1985-ben csatlakozott a Világörökség Egyezményhez, és eddig senkinek nem jutott eszébe ez.

Magyar Hírlap: Hagyó kezdeményezte a part menti mobil gátat

Ugyanazok ellenzik most a római-parti gát megvalósítását, akik 2009-ben még támogatták ezt a nyomvonalat az akkori közgyűlési határozat tanúsága szerint – állítja a Magyar Hírlap a lap birtokába került iratokra hivatkozva. Horváth Csaba szocialista képviselő, aki most hevesen tiltakozik a gát ellen, maga is megszavazta a határozatot az ártéri védműről a határozat szerint, amelynek előterjesztője Hagyó Miklós, Demszky Gábor főpolgármester akkori helyettese volt – írja a lap. A most tiltakozó ellenzéki képviselők közül mindenki megszavazta a part menti védmű építését, vagyis az akkor még MSZP-s Gy. Németh Erzsébet, a szintén szocialista Szaniszló Sándor, az SZDSZ-es Szabadai Viktor és természetesen Demszky Gábor főpolgármester is.

Magyar Nemzet: Beszállt a Belügyminisztérium, máris sokkal többe kerülnek a mentőautók

Idén közel egymilliárd forinttal drágábban sikerült mentőautókat vásárolnia közbeszerzés keretében az Országos Mentőszolgálatnak, mint tavaly – írja a Magyar Nemzet. Darabonként nettó 5,7 millió forinttal került többe egy kocsi most, hogy a Belügyminisztériumhoz köthető cég is részt vesz az üzletben. A lapunk által megismert közbeszerzési felhívás és végleges adásvételi szerződés szerint tavaly 80 mentőautót vásároltak, míg idén a dokumentumok már 169 járműről szóltak, tehát több kocsit vettek, darabonként jelentős áremelkedéssel. Pedig a lap beszámolója szerint az autók műszaki felszereltsége jelentősen nem különbözik, tehát nem tudni, mi indokolja az árkülönbséget.

Magyar Idők: Törvénytelenül járt el Simicska Lajos cége

Törvényt szegett a Simicska Lajos érdekeltségébe tartozó Publimont Kft., amikor a piaci ár töredékéért biztosított plakáthelyeket a Jobbiknak – írja a Magyar Idők adóhatóság iratokra hivatkozva. A lap birtokába jutott dokumentumok szerint a Nemzeti Adó- és Vámhivatal vizsgálata során csaknem 75 millió forint adókülönbözetet állapítottak meg, vagyis a cégnek ennyivel többet kellett volna befizetnie, ha nem nyújt az áfajogszabályokkal összeegyeztethetetlen kedvezményeket a Jobbiknak.

A nyáron indult NAV-eljárásban a Publimont 2017 első féléves bevallásait nézték át, a Magyar Idők pedig azt írja, hogy a vizsgálat lényegében megerősítette azokat a híreket, amelyek szerint Simicska támogatta a Jobbik egész országra kiterjedő kormányellenes plakátkampányát. Nemcsak azzal segítette a pártot, hogy a többi hirdetőnél nagyobb kedvezményt adott a plakáthelyekre, de azzal is, hogy a szokásosnál hosszabb fizetési határidővel és fizetési garancia vállalása nélkül kötött szerződést – írják.

Bréking nyúz, október 10. – Tudósítás a másik valóságból

0

Büszkén és meghatottan. Simicskás. Zsákmány. Tolerancia. Embervásár.

A Ripost arról, hogy Orbán találkozott a robbantásban megsérült rendőrökkel

„A miniszterelnök kiemelten fontosnak tartotta, hogy az eskütétel után személyesen is kifejezhesse tiszteletét a Teréz körúti robbantásban súlyosan megsérült, szerencsére azóta felépült rendőröknek. Andirkó Szabina és Vantara László törzsőrmesterek büszkén és meghatottan fogadták a miniszterelnök nagyrabecsülésének újabb kifejezését, hiszen a robbantás után a kórházban is felkereste őket.”

Az Origo névtelen szerzője Simicska Lajos plakátfestéséről

„Hiába próbálta tehát a simicskás Index – több pontba szedve – észszerűnek és előre kiterveltnek beállítani a Gazdi, elmebeteg, hisztérikusnak tűnő és egyben elkeseredett akcióját, mi mégis úgy látjuk, hogy Lajos urat bizony valami nagyon kihozta a sodrából.

Hiszen nagy dührohamában és vélhetően nem kevés alkohol hatására még el is esett – bár a Simicskától (gazdájától) egyértelműen független, elfogulatlan Index szerint a festés közben koszolta össze magát. Mindenesetre jókora sárfolt volt a zakóján, sőt állítólag, az általa összefirkált oszlopon még a dolgát is elvégezte az oligarcha. Hát így mulat egy magyar „úr”.”

Deák Dániel a 888-on a baloldalról

„Az egykor többmilliós táborral rendelkező és a baloldalon egyeduralkodónak tekintett MSZP mára egy eljelentéktelenedett, belső problémák sorával küzdő párt lett, mely már a többi balliberális pártnak nem partner, hanem levadászandó zsákmány. Ezen oknál fogva, míg 2014-ben az MSZP-t győzködték a kisebb pártok, hogy lépjen bele egy baloldali összefogásba, jelenleg fordított a helyzet: az MSZP első számú érdeke, hogy egy összefogással eltakarja pártja gyengülését.”

Völner Pál a Magyar Időknek a nemzeti konzultációról

„A kormánypárti politikus szerint a brüsszeli adminisztráció nem tett le olyan szisztéma létrehozásáról, amely kvóták alapján osztaná el, mégpedig kötelezően és állandó jelleggel a kontinensre érkező migránsokat. – Az eddig napvilágot látott részletekből arra lehet következtetni, hogy a Brüsszel szorgalmazta megoldás veszélybe sodorná Európát és a földrész biztonságát. A módszer tulajdonképpen rendszeres embervásárnak felelne meg – fogalmazott Völner Pál. Az elmúlt időszak történései alapján a politikus úgy véli: az Európai Bizottság már tavaly nyáron megkezdte volna a Soros-terv végrehajtását, s bevezette volna a migránsok állandó elosztását, ám ezt késleltette a Magyarország által kezdeményezett kvótaper.”

A Pesti Srácok a hangulatjelekről

„Október 6-án jelentette be az Apple, hogy az iOS 11.1-es frissítés után már geneder-semleges és muszlim nőt ábrázoló hangulatjeleket is lehet majd használni. A hihetetlen hír hallatán többen felkapták a fejüket: az örömtől több idős embernek megállhatott a pacemakere, terhes gender-semleges nőknek folyhatott el a magzatvize a cég pedig több, mint valószínű, hogy nagyon büszke magára, hogy végre nem csak a dizájn, hanem a tolerancia területén is ő vezeti az innovációt. De ha ez még nem lenne elég, akkor a hamarosan érkező új csomagban “gyermekét szoptató nő” hangulatjel is lesz (amivel tulajdonképpen nincs semmi baj), hiszen ez az egyébként teljesen természetes jelenség is hatalmas felháborodást szokott kelteni világszerte.”

(az elütések is az eredeti cikkből valók)

Ez volt ma – 2017. október 4.

0

Sok minden történt ma is: függetlenedhet Katalónia, sorra jönnek a nevek, hogy ki lehet az MSZP új miniszterelnökjelöltje, és a civiltörvény ügyében szólalt meg az Európai Bizottság.

Hétfőn lehet független Katalónia

Fotó: MTI/EPA/Santi Donaire

A tartományi kormány jelentette ezt be. Össze kell még számolni a külföldön leadott szavazatokat, utána, várhatóan hétfőn,

vitát tartanak erről a regionális parlamentben,

utána pedig szavaznak, ezután következhet a függetlenség kikiáltása. A spanyol tőzsde közben zuhan.

Ki lesz az MSZP miniszterelnök-jelöltje?

Választási párt létrehozását vetette fel állítólag Molnár Gyula, a szocialisták elnöke az MSZP-Párbeszéd tárgyaláson. A Népszava szerint Molnár azt is felvetette, hogy Karácsony Gergely legyen a közös ellenzéki miniszterelnök-jelölt. Az MSZP-n belül közben forr a levegő, sokan bűnbakokat keresnek Botka László visszalépése után.

Szövetséget köt az Együtt és a Párbeszéd

Közösen készülnek fel a választásra, de ez egyelőre még nem jelent közös listát. Az együttműködés szervezeti formáit később dolgozzák ki.

Juhász Péter Együtt-elnök azt mondta: azt tartanák helyesnek, ha az MSZP-vel és a DK-val koordináltan állítanának jelölteket az egyéni kerületekben, az úgynevezett Új pólus pártjai, az Együtt, a Párbeszéd, az LMP és a Momentum pedig egy közös listán szerepelnének. Szabó Tímea Párbeszéd-társelnök szerint

csak úgy van esély a győzelemre, ha mind a 106 körzetben egy ellenzéki jelölt indul.

A tárgyalásra meghívták az LMP és a Momentum képviselőit is, de ők nem mentek el.

Újabb szakaszba lép a civiltörvény miatti eljárás

Második szakaszába ért a magyar civil szervezetekre vonatkozó törvény uniós eljárása. Ha egy hónapon belül nincs elfogadható válasz,

az Európai Bíróság következhet.

A kormány szerint minden rendben van a törvénnyel, az Unió szerint viszont indokolatlanul avatkozik be az uniós alapjogi chartában garantált jogokba.

Simicska folytatja az Orbán elleni harcot

Forrásaink szerint novemberben folytatódni fog a plakátregény, vagyis a Simicska Lajoshoz és a Jobbikhoz köthető folyamat. Úgy tűnik, a milliárdos a Jobbikban lát fantáziát, esélyt Orbán leváltására.

Fotó: Facebook

Az viszont spontán ötletnek tűnik, hogy tegnap hajnalban Simicska Lajos több saját plakátoszlopára is felírta a kettőjük közti háború legelején tett, Orbán Viktorra vonatkozó kijelentését. Ugyanakkor felszólította a

„lakosság bátrabb és írástudó részét”,

hogy használják az ő plakátfelületeit, és írják meg a véleményüket Orbánról és társairól. A Momentum ezt már meg is tette.

Nőnek a keresetek, de alig eszünk többet

Változatlanul elválik egymástól a keresetek növekedése és a mindennapos fogyasztás alakulása. Augusztusban tovább nőtt a kiskereskedelmi forgalom, de az élelmiszerboltoké kisebb az inflációnál is. A kétszámjegyű keresetgyarapodástól továbbra is elmarad mindkét érték.

Gondok lehetnek a kéménysepréssel

A Párbeszéd szerint az Országgyűlés előtt lévő belügyi salátatörvény kéményseprőkre vonatkozó szabályai csak olajat öntenének a tűzre, ez pedig akár emberi életekbe is kerülhet. Szabó Tímea ezért módosító javaslatot nyújtott be, amely lehetőséget nyújt a katasztrófák elkerülésére.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK