Ezen a listán olyan nevek szerepelnek mint Kim Dzsong un, a duci diktátor Észak Koreából. Rajta kivül Hszi Csinping elnök Kínából, aki Hongkongban számolja fel a független sajtót. Lukasenka, fehérorosz elnök, aki egy repülőgépet is eltérített, hogy egy ellenzéki politikust elfogjon.
Azt, hogy a hatalom közvetlenül vagy hozzá hű oligarchák révén ellenőrzi a magyar média több mint 80%-át! A Riporterek Határok Nélkül jelentésében beszámolnak arról, hogy miképp került kormánypárti kézbe az Index, és hogy milyen módszerekkel halgattatta el Orbán Viktor az őt bíráló Klubrádiót a Médiatanács segítségével.
Idáig csúszott vissza a sajtószabadság listán a nemzeti együttműködés rendszere, amely szisztematikusan leszalámizza a független sajtót. Jellemző, hogy a hírhedt Ibiza videóban a szélsőjobboldali Szabadságpárt akkori vezére arról beszélt, hogy olyan sajtóbirodalmat szeretne Ausztriában mint amilyen Magyarországon Orbán Viktornak van.
Az USA felújította a Szabad Európa rádiót, hogy ily módon próbálja meg ellensúlyozni a hatalom egyoldalú információs monopóliumát. Az Európai Unió is többször bírálta már emiatt a magyar kormányt, de Brüsszel tenni nem sokat tehet, hiszen ez nemzeti hatáskör.
Az uniós tagság mindenesetre arra jó, hogy Magyarországon nem börtönözhetnek be tömegesen ellenzéki újságírókat mint Törökországban, melynek elnöke, Erdogan igazán szívélyes kapcsolatban áll Orbán Viktorral.
Hát kérem, ilyent sem nagyon látott még a világ: titkolni kell a HVG címlapját. Mondjuk igen felesleges dolog sajtótermék eltitkolásával egyáltalán csak megpróbálkozni is, hiszen annak pont a nyilvánosság a lényege, ami megjelent, azt már visszanyomni nem lehet, citromot sem lehet visszalapátolni a lóba – de azért a kormány időről időre megpróbálkozik ezzel.
Most éppen a Mahir vetett véget egy legalább negyven éves hagyománynak, szóval elvileg a kormánynak nincs köze ahhoz, hogy többet nem lehet a HVG-t a hirdetőoszlopokon népszerűsíteni, de hát a kormánynak elvileg nem volt köze a Népszabadság megszűnéséhez sem, a Magyar Nemzet színe változásaihoz sem, a Hír TV átalakulásához sem, de még a Vasárnapi Hírek eltűnéséhez sem: azok mind vagy a tulajdonosok vagy a kezelő cégek ügyei voltak. Amint ez meg most hivatalosan a Mahiré.
De lássuk, mi történt, pontosabban lássuk a HVG-ből, mert mégiscsak ők a legilletékesebbek ebben a történetben.
„Minden előzetes jel nélkül, egy április 12-i keltezésű levélben a Mahir Cityposter Kft. arról értesítette a HVG Kiadó Zrt.-t, hogy azonnali hatállyal felmondja a két cég között fennálló, a HVG hetilap címlapjairól készített plakátok kihelyezéséről szóló, nem felbontható szerződést. Indoklás gyanánt azt magyarázták, hogy a Mahir nem tud teljes mértékben eleget tenni vállalt kötelezettségeinek, nem képes garantálni a teljes darabszám megjelenítését, ezért a szerződés értelmében nem lesz jogosult hirdetési díjra, ez pedig nem szolgálja a cég érdekeit.
Hogy erre a helyhiányra (?) miért éppen most döbbentek rá, és ez mivel áll összefüggésben, azt nem részletezték. Miként érdemben nem tárgyaltak a szerződéses feltételek esetleges újragondolásáról sem, részükről jelen állás szerint ez egy véglegesnek szánt döntés: a HVG-címlapok a jövőben nem jelenhetnek meg az ország különféle pontjain a Mahir oszlopain.
Ezt törölte most el a döntés, amelyet a jelenleg Mészáros Lőrinc ügyvédjéhez köthető cég vezetésében és/vagy tulajdonosi körben és/vagy egy ennél még befolyásosabb szinten meghoztak.
A HVG Kiadó természetesen megpróbál jogi úton érvényt szerezni a megkötött szerződésben foglaltaknak, közben keressük annak a módját, hogy olvasóink ne maradjanak le a hetilap immár ikonikus címlapjának megismeréséről.” (HVG)
Mármost azt illik tudni, hogy a HVG címlapja legenda a magyar sajtó történetében. Külön stáb készítette hajdanában (tudtommal ma is, bár lehet, hogy tévedek), valósággal védjegye volt a lapnak, ugyanis a HVG 1979-es alapítása óta erősen rendszerkritikus orgánum volt. Márpedig akkortájt ez nem is volt olyan nagyon egyszerűen megoldható – ezért kitalálták a figyelemfelkeltő címlapot. Ezek mindig az adott hét egyik fő témáját dolgozzák fel, többnyire ironikus humorral ábrázolva azt. A 80-as években a címlapokon többnyire nem fotók, hanem áthallásos utalásokat tartalmazó grafikák szerepeltek. Ezek a borítók az olvasók humorérzékére kívántak hatni. A megjelenő címlapok fokozatosan lettek egyre abszurdabbak. A rendszerváltás után részben konkrétabbá váltak, részben folytatták a korábbi hagyományt. A legsikeresebb címlapokból húsz évvel ezelőtt válogatáskötet készült (HVG címlaptárlat; 1979–1999, HVG Kiadó Rt.,1999), illetve a Műcsarnokban kiállítás is nyílt belőlük, amely később bejárta az országot, szóval a HVG címlapjainak különös jelentőségük van. Kis túlzással, de elmondható, hogy Európa-szerte ismertek voltak, és minden egyébbel összetéveszthetetlenek.
Mármost ezeket a címlapokat a Mahir útján 1979 óta plakátokon hirdették – nehezen érthető, hogy ha korábban, negyven éven át volt a számukra elég hely, most miért nincs, csak sejteni lehet, hogy járványos hirdetőoszlop-vész tört ki, esetleg kiszáradtak a plakátfák vagy megtámadta őket a reklámszú, és mindegyiket ki kellett vágni, mert más magyarázat nincs.
Brutus pedig derék, becsületes férfiú, mint tudjuk.
De az események nem álltak meg: ma délután flashmob keretében mutatták fel a lap munkatársai azt a címlapot, ami már nem kerülhetett ki a plakáthelyekre. Mint a lap felelős szerkesztője, Jakus Ilona nyilatkozta:
„Ezt a sajtószabadság elleni újabb támadásnak tartjuk, miközben már alig van sajtószabadság: a sajtó nagy részét bekebelezték, felvásárolták, bezárták. A sajtószabadság kicsi szigetekbe vonult, szorult vissza, a hirdetési piacot teljes mértékben eltérítették a lakájmédia irányába, és most ezt a csatornát is el akarják zárni. Úgy gondoljuk, hogy ez ellen tiltakoznunk kell. Most mi leszünk az élő hirdetőoszlopok, és megmutatjuk mindenkinek a HVG-plakátokat.”
Nos, hát igen: az adott címlapon Rogán Cecília látható, a „Mázliasszonyok” főcím fölött: ez arra utal, hogy a lapban írás olvasható a NER-vezetők feleségeinek közpénzből tolt üzleteiről.
Az valószínű, hogy erről tudott a hatalom, mert minél nagyobb egy szerkesztőség, annál biztosabb, hogy akad benne olyan kis csacsogó nyelvű emberke, aki információkat szivárogtat ki belőle jó pénzért vagy más előnyökért – de biztosak nem lehetünk benne, lehet az egész véletlen egybeesés is, erre utal a szerződést felmondó levél április 12-i keltezése.
Ja, szóval a kormánynak semmi köze hozzá.
Akkor mutatok még egy hírt, amihez nincs köze a kormánynak.
A tavalyihoz képest 14 hellyel került lejjebb a rangsorban a magyar sajtószabadság a Riporterek Határok Nélkül (RSF) nemzetközi újságíró-szervezet felmérése szerint, és a „problémás országok közé sorolták”. Ezzel a 87. helyet szereztük meg 180 országot rangsoroló listán.
2019-es jelentésük hazánkról szóló részében azt írják: a magyar média tulajdonjogai még tovább koncentrálódtak Orbán Viktor miniszterelnökkel szövetséges oligarchák kezében. Ennek eredményeként a magyar médiakörkép teljesen átalakult az elmúlt években.
„A legfontosabb kritikus sajtótermékeknek be kellett zárniuk, míg a többiek függetlenségét folyamatosan veszélyezteti a kormányhoz közelálló oligarchák jelenléte a vezetőségben, a részvényesek között vagy éppen a pénzügyi intézményekben, melyek finanszírozzák őket” – írták.
de hát csoda ez abban az országban, ahol a HVG-nek nem csak egy címlapját tiltják be, hanem mostantól kezdve az összeset? Illetve: megjelenhet ugyan, de reklámozni tilos.
Természetesen, mint korábban említettem már párszor, a kormánynak ehhez semmi köze. Hivatalosan nincs.
Érdekelne, hogy mihez van egyáltalán köze a kormánynak?
Lassan semmihez.
Magyarországhoz mindenképpen egyre kevesebb.
Európán belül talán sehol sem zsugorodik olyan drámaian a mozgástér a független sajtó számára, mint Magyarországon, aminek természetesen baljós következményei vannak a demokráciára nézve. Így ítéli meg a helyzetet a New York Times korábbi budapesti irodavezetője, aki jelenleg újságírást oktat Párizsban a Politikai Tudományok Főiskoláján.
Álláspontját Celestine Bohlen a Népszabadság és a Magyar Nemzet bukásával támasztja alá, hozzátéve, hogy Orbán barátai és szövetségesei ellenőrzésük alá vonták a média széles körét, alighanem politikai megfontolásokból, semmint üzleti haszonszerzés céljából. És akkor még nem beszéltünk a kormánykézben levő szerkesztőségekről, amelyek közé tartozik hat tévé, 5 rádió, valamint az MTI. A Riporterek Határok Nélkül képviselője azt mondja, a miniszterelnöknek sikerült döntő befolyáshoz jutnia a sajtóban.
A legutóbbi választás megmutatta, hogy az agresszív médiastratégia kifizetődött. Az élesen idegengyűlölő üzenet a feltételezett migránsveszélyre, valamint Sorosra épült és a kampány sokakat meggyőzött, hogy Orbán szavatolja számukra a biztonságot. Charles Gati azt mondja, a hatalom mesterien mosta át a lakosság nagy részének agyát. Ehhez nemigen van szükség nyílt cenzúrára. A kritikus orgánumok hangfogóval működnek, és az RTL-t leszámítva csak kevesekhez jutnak el. A piac 15 %-át teszik ki a politikai céllal elhelyezett állami hirdetések, ez az európai átlag több mint kétszerese, mutat rá a Mérték Elemző Intézet vezetője. A Magyar Idők bevételeinek 85 %-a származik ilyen forrásból.
Orbán újabb mandátumával megkérdőjeleződik a sajtópiac sorsa. Martin József, a Magyar Nemzet korábbi munkatársa úgy jellemzi az állapotokat, hogy van sajtószabadság, de egyre csökken a sokszínűség és ez aggasztó. Az információból mind inkább politikai áru lesz, ám az ki van téve nyílt és burkolt torzításoknak és ez komoly kételyeket vet fel a demokráciát illetően. Mert ilyen körülmények között miként lehet az újságírás a 4. hatalmi ág? Miként lehet szabad és tényekkel alátámasztott vitákról beszélni, miként lehet feltárni a politikusok visszaéléseit? Polyák Gábor úgy véli, a legutóbbi választási hadjárat már megmutatta, hogy itt nem egyszerűen a propagandáról van szó, hanem arról, hogy csak egyetlen vélemény jelenik meg a tömegek számára. A migráció mindent uralt, a lényeges gondok nem kerültek terítékre, azok megvitatására egyszerűen nem volt tér, felület.
Pesti Srácok: Gyurcsány, a jegydíler
Sziget fesztiválos napijegyeit „kínálgatja” Gyurcsány Ferenc. A DK elnöke természetesen nem az „aprópénzre” hajt, ő politikai díler: pártja nagyszerűségéről kell leveleznie vele az ingyen szórakozásra vágyóknak. A kérdésekre a megfelelő feleletet adók közül meg majd ő választ, jóféle demokrata cukrosbácsihoz méltóan.
Persze snassz lett volna ezt egyszerű vetélkedőként feltüntetni, ezért a DK-vezér egy szép, szemekbe könnyeket csaló sztorival vezette fel a dolgot: az egyik Gyurcsány-csemete 5 napos bérletét nem használja, s Gyurcsány az 5 napos bérletet 5 darab napijegyre cserélte el – ezeekt kínálta fel. És valljuk meg, Gyurcsány láthatóan nem véletlenül lett milliárdos.
A szabály lényege: „Ha jól válaszolsz a kérdéseimre, akkor bekerülsz azok közé, akik közül kiválasztom azt, aki megszerzi a napijegyemet”. A jó választ a „játékban” csak egy ember tudja, bizonyos Gyurcsány Ferenc. Így sportszerű és tisztességes, ugye? Különösen a Sziget-brand lenyúlásával fűszerezve.
Ilyen a gyurcsányi esélyegyenlőséget növelő politika…
888.hu: Sorosisták, feminácik és a parazita állam
Ha mi mondjuk, hogy sorosista vagy femináci az alt-right. Ha ők mondják, hogy parazitaállam, az tudományos leíró fogalom – kezdi szösszenetét Horváth Zsófia. Aki így folytatja: aki libsi ideológiát terjeszt MTA kutatóként, az tudós, aki szerint a férfi különbözik a nőtől, mint Mars a Vénusztól, az áltudós.
Ha Simicska veszi át a HírTv-t és rúg ki mindenkit, az szólásszabadság, ha visszaveszik tőle, az diktatúra. Ha az Index politizál vagy a WMN tüntetésre buzdít, az tiszta sajtó, ha ezt a 888 megírja, az fake news.
Ha én írok magunkról, az „Mi és Ők”-özés, ha ők teszik, az jogos megkülönböztetés.
Ha én írom ezt a cikket, az propaganda, ha ők, akkor újságcikk.
ECHO TV: Fidesz: Egy Soros-szervezet próbál beleszólni a magyar médiaügyekbe
Megint egy „Soros-szervezet” próbál beleszólni a magyar médiaügyekbe, közölte a Fidesz-frakció, a Riporterek Határok Nélkül (RSF) nevű szervezet nyilatkozatára reagálva. Az RSF pénteken a honlapján közzétett nyilatkozat szerint elítélte, hogy a Hír TV-t „Orbán Viktor kormányfő egyik barátja” vásárolta meg. A történteket a szervezet a legújabb lépésnek értékeli a miniszterelnök és a Fidesz részéről az ország médiájának elfoglalásában. A hatóságok egyre jobban korlátozzák a sajtó szabadságát, és azt a képességét, hogy a demokrácia őre legyen, vélekedtek.
A Fidesz frakciója közleményben erre úgy reagált, hogy
M1/Figyelő: Folytatódhat a Jobbik szétesése
Folytatódhat a Jobbik szétesése, szavazóik elvándorlása és egyre inkább úgy tűnik, hogy a párt vezetőit a háttérből továbbra is Vona Gábor irányítja – mondta Deák Dániel politológus, a Figyelő főmunkatársa az M1 aktuális csatorna szombat esti műsorában. A szakértő hangsúlyozta, hogy a párt könnyen elvesztheti szavazói jelentős részét, adósságai pedig a tiltott pártfinanszírozás mellett a hűtlen kezelés gyanúját is felvetik.
Deák Dániel szerint most már biztosra vehető, hogy az elnöki tisztségről korábban lemondott Vona Gábor vissza akar térni a párt élére és az egész ellenzék feletti vezető szeretne lenni.
A Jobbik a nemzeti érzelmű szavazókról már korábban lemondott, a Fidesz miatt továbbra is csak a baloldalon lát lehetőséget.
Az RSF adatai szerint 39 újságírót meggyilkoltak, egyértelműen a foglalkozásukkal összefüggő okok miatt. További 26-an nem közvetlenül ellenük irányuló támadásban haltak meg, hanem például azért, mert légicsapás érte azt a helyet, ahol munka közben tartózkodtak, vagy munkavégzés közben a tűzvonalba keveredtek valamely fegyveres konfliktusban.
A 65 ember közül 50 főállású újságíró volt, 8 fő az egyéb munkatárs kategóriába, 7 fő pedig az úgynevezett civil újságírók – például bloggerek – közé tartozott.
A megölt újságírók között 10 nő volt, ez a duplája a tavalyinak.
A szűk többség, 35 ember fegyveres konfliktus sújtotta övezetben, 30 pedig hivatalosan békés területen veszítette életét, például Mexikóban vagy a Fülöp-szigeteken, azért, mert korrupciós ügyek vagy szervezett bűnözői csoportok tevékenységének leleplezésén dolgoztak.
A háborús övezeteken kívül megölt újságírók kiugró, csaknem 50 százalékos aránya „riasztó jel” – emelte ki a szervezet közleménye szerint Katja Gloger, az elnökség szóvivője, hozzátéve: „az elkövetők és megrendelőik túl sok országban számíthatnak arra, hogy nem vonják felelősségre őket, ha erőszakot alkalmaznak újságírók ellen”.
Kínában a kommunista rezsim megtagadja a megfelelő egészségügyi ellátást a bebörtönzött újságíróktól, nem törődve azzal, hogy ez a halálukhoz vezethet. Törökországban rendszerszerű az igazságszolgáltatási szempontból indokolatlanul hosszú, bírósági ítélet nélküli büntetésként alkalmazott előzetes letartóztatás. A Die Welt című konzervatív német lap törökországi tudósítóját, Deniz Yücelt például február óta tartják fogva vádemelés nélkül. Vietnamban pedig az utóbbi hónapokban tovább erősítettek a sajtószabadság elnyomásán, legkevesebb 25 bloggert tartóztattak le vagy utasítottak ki az országból – áll a jelentést bemutató közleményben.
2017 végén világszerte 54 olyan újságíróról tudni, akit a munkája miatt elraboltak. Két újságíró kelet-ukrajnai szeparatisták fogságába került, a többieket Szíriában, Jemenben vagy Irakban rabolták el. Az újságírókat célzó emberrablás leginkább a polgárháború sújtotta Szíriára jellemző, különböző fegyveres csoportok 22 helyi és 7 külföldi újságírót tartanak fogva, néhányat már több mint öt éve.
