Kezdőlap Címkék Rajoy

Címke: Rajoy

Mire képes és mire nem a spanyol demokrácia?

0

„A szocialistáknak mindössze 84 mandátuma van a 350 fős parlamentben, vagyis sok áldozattal járó „koalíciós politikára kényszerülnek”. Ott vannak a koalícióban a katalán és baszk nacionalisták: ha nekik engednek, akkor állandó támadásoknak lesznek kitéve a nemzetet egyben tartani akaró nyilvánvaló többség részéről. És szintén a koalíció tagja a radikális-balos populista Podemos, mely már most követeli annak a gazdasági reformcsomagnak a kivezetését, ami Rajoy nevéhez fűződik.” Ara-Kovács Attila diplomáciai jegyzete:

Mariano Rajoy volt spanyol miniszterelnök nem oldotta meg Spanyolország minden problémáját – miért is lehetett volna erre esélye –, mindazonáltal egy eléggé válságos időszakban helytállt, intézkedett, s liberális reformjai hozzásegítették az országot ahhoz, hogy a pillanatnyi stabilitás fennmaradjon. Június 1-én bekövetkezett bukását még csak nem is a válságkezelés hozta, ami gyakorta emészt fel politikusokat, hanem az, hogy pártjára, a spanyol Néppártra, illetve a pártelitre rávetült a korrupció árnyéka. Nem szokatlan ez a spanyol közéletben sem, a roppant sikeres és nagy tekintélynek örvendő, a Franco-korszak utáni spanyol demokráciát megalapozó I. János Károly királyt a család korrupciós ügyei kényszerítették, hogy 2014-ben, negyvenévnyi uralkodás után átadja a trónt fiának, aki VI. Fülöp néven lépett be a történelembe.

Rajoy esetében sem történhetett ez másként: május utolsó hetében jött a hír, hogy egy madridi bíróság 33 évre és 44 millió euró bírság megfizetésére ítélte a Néppárt volt pénztárnokát, Luis Bárcenast, aki egy olyan illegális alap működtetője volt, melyből a párt a politikai megvesztegetéseket finanszírozta. Bárcenason túl a párt további 25 alkalmazottját is elítélték – összesen 300 évre és negyedmillió euró megfizetésére –, hasonló vád alapján. Bár Rajoy nem került a gyanúsítottak közzé, de ellehetetlenítette helyzetét, hogy öt évvel ezelőtt, amikor a gyanú először felmerült, még tagadta az alap létezését, miközben nyilvánvaló volt: tudnia kellett róla.

E korrupciós ügyek Rajoy esetében – amíg más részletek nem kerülnek elő – egyelőre nem mérvadóak: a legfontosabb az, hogy volt a spanyol demokráciának annyi ereje, hogy előállítsa a következményeket. Rajoy nem maga mondott le, a parlamenti többség erőltette ki távozását, mégsem tagadható meg e politikustól legalább távozásának elegáns voltát a javára írni.

Rajoy az észak-nyugati, a mai spanyol gazdasági és politikai életben másodrendű szerepet vivő Galiciából jött, kezdetben igazi madridi háttér nélkül. Személyisége sem nevezhető karizmatikusnak. Kétszer került a miniszterelnöki pozíció közelébe, 2004-ben és 2008-ban, s – sokak szerint – épp személyi kvalitásainak „visszafogott politikusi kompatibilitása” volt az, amiért ekkor nem, csak 2011-ben a válságok kellős közepén kaphatott megbízatást. Ezt követően azonban elég jól bizonyított: határozott volt a szeparatizmussal szemben, és kreatív, ami a gazdasági-pénzügyi válságkezelést illeti.

Másrészt az összeállt új koalíció a szocialista (PSOE) Pedro Sánchez vezetésével mindennek mondható, csak hosszú távú érdekek összekovácsolta szövetségnek nem. Minthogy részt vesz e koalícióban a szeparatizmus mellett lándzsát törő katalán és baszk párt, tagadni sem lehet, hogy az elmúlt évek elszakadási törekvéseit határozottan elutasító Rajoy, illetve a spanyol Néppárt elleni érdekek hozták össze a formálódó többszörös pártszövetséget. A Néppárt volt a múlt évben a Katalóniával kapcsolatos spanyol magatartás legfőbb formálója, s Rajoy akaratához kötik azt a drasztikus – de nem eredménytelen – lépést is, hogy Madrid végül feloszlatta a katalán tartományi kormányt, vezetői ellen pedig elfogatóparancsot adtak ki. Tegyük mindjárt hozzá: az alkotmány és az érvényben lévő törvények szellemében. Másrészt persze a reváns a baloldal részéről szintén fontos szerepet játszott a volt miniszterelnök bukásában, elvégre a szocialisták sohasem voltak hajlandók beismerni, hogy csak a világválságot megelőző évtizedben voltak képesek gazdasági és külpolitikai kreativitásra (2004-2011), azt követően már nem, s befolyásuk egyre csökkent.

Mindenesetre most sincsenek könnyű helyzetben; Spanyolország legbefolyásosabb napilapja, a liberális El País a témával foglalkozó vezércikkének – nemes egyszerűséggel – ezt a címet adta: Egy életképtelen kormány. A szocialistáknak mindössze 84 mandátuma van a 350 fős parlamentben, vagyis erőteljes, sok áldozattal járó „koalíciós politikára kényszerülnek”. De miféle szövetségesei vannak e pártnak? Már volt szó a katalán és baszk nacionalistákról: ha nekik engednek – márpedig engedniük kell, ha meg akarják őrizni a koalíció parlamenti többségét –, akkor állandó támadásoknak lesznek kitéve a nemzetet egyben tartani akaró nyilvánvaló többség, és adott esetben Európa részéről is, mely utóbbi nagy fenntartásokkal nézi a barcelonai és bilbaói hátsó szándékokat. És akkor még nem is beszéltünk a radikális-balos populista – globalizáció és Európa-ellenes, illiberális – Podemosról (a „podemos” szó annyit tesz: „Képesek vagyunk rá”), mely már most követeli annak a gazdasági reformcsomagnak a fellazítását, sőt kivezetését, ami Rajoy nevéhez fűződik, s melynek kettős célja eredményesnek volt mondható: a vállalkozások stabilizálásának garantálása, párhuzamosan a munkanélküliség csökkentésével.

A legnagyobb kihívó ugyanakkor mégis a kormánykoalícióban részt nem vevő Ciudadanos (Polgárok) nevű, egyre erősödő jobboldali párt, mely máris fenyegeti a Néppárt korábbi pozícióit. Egyszerre kínál modernizált jobboldali-liberális gazdaságpolitikát az országnak, s olyan flexibilitást a szeparatistákkal való tárgyalásokon, mely rendíthetetlen ugyan Spanyolország területi integritásának szempontjából, ugyanakkor korántsem olyan merev, mint az az irányvonal, amit Rajoy a Néppártra erőltetett. Ha a szocialisták a Ciudadanos-szal kerülnek valamikor szembe, mint a centrista jobboldal meghatározó erejével, könnyen lehet, hogy ismét nem lesz mondanivalójuk a spanyol társadalom számára.

Ezt érezvén Sánchez, kabinetjének az épp most zajló kialakításakor nagy hangsúlyt szentel olyan szimbolikus gesztusoknak, amelyek egyelőre kevéssé jellemzik a spanyol politikai életet, de mindenképpen megelőlegezik azt az értékrendszert, melyhez majdan sok nyugat-európai szimpátia társulhat segéderőként. Hogy csak egyet említsünk: a kabinet kulcspozícióit – legalábbis, ami eddig látható ebből – nők töltik be, s az ígéretek szerint 40 százaléka a minisztereknek ugyancsak nő lesz.

 

Amióta Trump az elnök, visszaesett az USA turizmusa

0

Spanyolország előretört, és megszerezte az ezüstérmet a turistacélpontok között megelőzve az Egyesült Államokat. Ez derült ki a Turisztikai Világszervezet sajtóértekezletén.

Kevés konkrét szám hangzott el, hiszen a végleges adatok csak valamikor tavasszal lesznek hozzáférhetőek, de már most is látszik, hogy Spanyolország kiválóan szerepelt tavaly. Több mint 82 millió külföldi turista kereste fel a dél-európai országot annak ellenére, hogy terroristák augusztusban merényletet hajtottak végre az egyik legnépszerűbb turistacélpont, Barcelona kellős közepén. Ezenkívül ősszel megindult a politikai harc Katalónia függetlenségéért, ami sok tüntetéssel és sztrájkkal járt.

Mariano Rajoy miniszterelnök mégis büszkén jelenthette be, hogy

több mint 82 millió külföldi kereste fel Spanyolországot,

míg tavaly csak 75 millióan voltak. Európa általában jól szerepelt: Franciaország, melyet a korábbi években a terrorakciók szintén veszélyeztettek, megőrizte első helyét.

Az egész világon jól ment ennek az iparágnak, tavaly 7 százalékkal több volt a külföldi turista a világban. Európában 8 százalékos volt a növekedés.

Az Egyesült Államok tavaly a második helyen végzett, és esélye volt arra, hogy megszerezze az aranyérmet,

hiszen a fő vetélytárs, Franciaország súlyos problémával küzdött. Szinte naponta szerepelt a hírekben valamilyen terrorakcióval vagy fenyegetéssel. Ez pedig nem igazán vonzza a turistákat. Aztán jött Donald Trump, és egycsapásra minden megváltozott. Az USA olyan benyomást kezdett kelteni a külföldiekben, hogy ott fajgyűlöletre és ellenséges érzületre számíthatnak, olyannyira, hogy Trumpnak többször is cáfolnia kellett azt, hogy rasszista lenne.

Trump jelentősen megszigorította az ellenőrzést a határokon. Egyes államok polgárait egészen egyszerűen kitiltotta az Egyesült Államokból. (Elsősorban olyan muszlim többségű országokról van szó, ahonnan esetleg dzsihádisták is érkezhetnek). A jövő sem látszik reménykeltőnek az amerikai turizmus számára. Trump épp mostanában jelentette ki, hogy nem akar bevándorlókat látni „pöcegödör” országokból. Sok állam magára vette a sértést.

Ezzel szemben Európa továbbra is a nyitottságot hangsúlyozza,

noha itt sokkal több a merénylet is. Mégis Emmanuel Macron francia elnök büszkén játssza el az anti-Trump szerepet. Ez nem tesz rosszat Franciaország vonzerejének sem. A franciák bíznak is abban, hogy sokáig megőrzik az első helyet a világ turizmusában.

Madridnak sikerült: megágyazott a katalán függetlenségnek

Ha meg kellene választani 2017 legügyetlenebb kormányát, akkor ezt a büszke titulust a spanyol vinné el, hiszen sorozatos ostoba lépéseivel helyzetbe hozta a katalán szakadárokat. Rendőröket küldött az amúgy törvénytelen, de senkire nézve se kötelező katalán népszavazásra, feloszlatta a tartomány parlamentjét, bezáratta a függetlenségpárti vezetőket. Kíváncsian várjuk, hogyan lehetne ezt még fokozni.

A tegnapi, a Madrid által kierőszakolt választásokon a függetlenségpártiak abszolút többséget szereztek, de két mandátummal kevesebb van a tarsolyukban. Ellenfelük a Ciudadanos (Állampolgárok), egy nacionalizmus-ellenes liberális alakulat lett a legerősebb párt, de nem kormányzóképes.

A választások legnagyobb vesztese a spanyol konzervatív kormányfő, Mariano Rajoy, akinek a keménykedései miatt fajult el a helyzet Barcelonában és a többi katalán városban. Tulajdonképpen a helyi választások kiírása csak akkor lett volna Madrid számára politikailag hasznos, ha bebizonyosodott volna, hogy a függetlenségpártiak kisebbségben vannak Katalóniában. Ergo: felejtsük el a szeparatizmust. Csakhogy pont az ellenkezője történt:

a nacionalisták nem veszítettek, sőt nyertek, habár egy picit meggyengültek.

Sőt, a spanyol kormányfő konzervatív pártjának helyi szervezete alaposan leégett a mostani megmérettetésen. Ennek visszaható ereje is lesz és országos szinten is meggyengítheti Rajoyt.

Az ügy legnagyobb pikantériája a Brüsszelbe menekült, korábban menesztett katalán elnök, Carles Puigdemont esete. Ellene tovább is elfogatóparancs van érvényben. Emiatt a választási kimenetel tudatában már úgy nyilatkozott, hogy kész találkozni Mariano Rajoy spanyol kormányfővel Spanyolországon kívül az Európai Unió bármelyik tagállamában.

Brüsszeli sajtótájékoztatóján Puigdemont elmondta, egykori kormányának négy, ugyancsak Belgiumban tartózkodó tagjával együtt vissza fog térni Spanyolországba, ha megkapják a megfelelő garanciákat a helyi hatóságoktól.

Puigdemont egyébként ismét a függetlenségi pártok elnökjelöltje lehet,

ami újabb bonyodalmakat okozhat Madrid és Barcelona amúgy is bonyolult viszonyában.

Ami a központi kormány szempontjából pozitív lehet, az az a tény, hogy a függetlenségi pártok csupán a katalán választók alig felét tudhatják maguk mögött. Tehát a megosztottság szinte teljes. Ilyen körülmények között még egyszer aligha lehet elhamarkodottan függetlenséget kikiáltani. De ha Madrid továbbra is a keménykedést választja a már ismét legitim partnerekké előre lépett Puigdemont-csapattal szemben a párbeszéd helyett, akkor Katalónia előbb-utóbb független lesz.

Katalónia megint választ

0

Fej fej mellett állnak a függetlenség hívei és ellenfelei Spanyolország legfejlettebb tartományában, ahol október 10-én kikiáltották a függetlenséget.

Ezt a központi kormányzat Madridban nem ismerte el, ezért az alkotmány 155-ik cikkelyét alkalmazta, mely rendkívüli helyzetekben lehetővé teszi, hogy felfüggesszék a tartományok autonómiáját Spanyolországban.

Rajoy miniszterelnök egyben választásokat írt ki december 21-re.

Mindenki belefáradt a véget nem érő vitákba. A turizmus visszaesett és több bank és vállalat áthelyezte a székhelyét más tartományokba. Az Európai Unió ugyanis jelezte: ha Katalónia független lesz, akkor kikerül az integrációból. Vagyis újra pályáznia kell, ha azt akarja, hogy az EU teljes jogú tagja legyen. Katalónia függetlenségét senki sem ismerte el, de sok helyen követik nagy figyelemmel a mai választást, hiszen annak eredménye kihat az egész Európai Unióra. Sőt azon kívül is sok államban élnek nemzeti vagy vallási kisebbségek, melyek számára példaértékű lehet a katalán válság megoldása.

A probléma az, hogy a választás egyáltalán nem biztos, hogy meghozza a megoldást.

Lehet, hogy Katalónia kormányozhatatlanná válik. A politológusok teljesen tanácstalanok: legalább 75 százalékos részvételét arányt várnak, de a bizonytalanok száma nagy, ezért a végeredményt senki sem meri megjósolni Katalóniában, ahol előrehozott választáson mérik össze erejüket a függetlenség hívei és ellenfelei Spanyolország legfejlettebb tartományában.

Katalónia: senki se hátrál

Nem tárgyal Katalóniával a spanyol kormány a függetlenségről, a párbeszédhez vissza kell térni a törvényességhez – mondta a spanyol miniszterelnök. Azután, hogy a katalánok napokon belül kinyilvánítani tervezik kiszakadásukat a népszavazás után.

A spanyol központi kormány nem fog az általa törvénytelennek tartott katalán függetlenségi népszavazás eredményéről tárgyalni – közölte szerda este Mariano Rajoy kormányfő hivatala. Ezelőtt a katalán vezetés bejelentette, hogy hétfőn kinyilváníthatják a tartomány elszakadását.

A kormány nem fog semmi illegálisról tárgyalni és nem hagyja magát zsarolni sem

– hangzott el a nyilatkozatban. Eszerint tárgyalásokra akkor lesz lehetőség, amikor Carles Puigdemont katalán elnök feladja függetlenségi törekvéseit.

Rajoy kiemelte: ha Puigdemont közvetítést vagy párbeszédet szeretne folytatni a központi kormánnyal a régió jövőjéről, úgy először

vissza kell térnie a törvényesség útjára.

A spanyol alkotmánybíróság által felfüggesztett, ezért törvénytelen népszavazásnak egyelőre eddig csak előzetes eredményeit közölték, eszerint a választásra jogosultak 42,3 százaléka vett részt a referendumon, összesen 2,26 millióan, akiknek 90 százaléka, 2,02 millió ember támogatta az elszakadást Spanyolországtól.

A spanyol király, VI. Fülöp a népszavazás után törvénytelennek minősítette a katalán referendumot, és a katalán vezetésre hárította a felelősséget a kialakult helyzetért. Mindeközben sztrájkokkal teli tüntetések kezdődtek Katalóniában.

A katalán függetlenség kockázatai továbbra is fennállnak. Nem beszélve a feléledő szeparatista kezdeményezésekről.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!