A sokak által minden idők legjobbjának tartott svájci teniszező a horvát Marin Cilicet győzte le, öt játszmában, 6:2, 6:7, 6:3, 3:6, 6:1-re. Ez volt Federer 20. Grand Slam-tornagyőzelme, hatodszor nyert Melbourne-ben.
Letartóztatták az orosz ellenzék vezetőjét
Alekszej Navalnijt az egyik, általa szervezett tüntetésen vették őrizetbe. Ezt videón is megnézheti, ide kattintva. Több mint száz városban vonultak ezrek az utcákra, bojkottot hirdetve az elnökválasztásra, amelyen Navalnij nem indulhat.
Meghalt az IKEA alapítója
A 91 éves üzletember, Ingvar Kamprad svédországi otthonában halt meg. 1943-ban alapított meg a céget, öt évvel később kezdett bútort árulni. Az IKEA éves forgalma most már közel 50 milliárd euró, Kamprad személyes vagyona pedig körülbelül 3,4 milliárd dollár volt.
Egyre több helyen látogatási tilalom az influenza miatt
A járvány miatt látogatási tilalmat rendeltek el a Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinikán. Hasonló tilalom van Fejér megye összes kórházában, valamint a szolnoki Hetényi Géza kórház több osztályán.
Varga: senkit nem lehet kollektív bűnösséggel vádolni
Senki nem vádolhat kollektív bűnösséggel egy nemzetet, egy nemzetiséget, amelyik kormány ebben részt vesz, az az egyik legnagyobb bűnt követi el, mivel saját polgáraira támad – ezt mondta Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter Békásmegyeren, az onnan elhurcolt németekre emlékező rendezvényen. Szerinte egy nemzet létezik, amelyet nemzetiségei tesznek egésszé.
Nyolc nap után találtak túlélőkre az óceánon
Élve találták meg a Kiribati-szigeteken nyolc napja eltűnt komp hét utasát egy mentőcsónakban a Csendes-óceánon. Egy eszméletlen csecsemő is volt velük. Több mint egy hétig hánykolódtak az óceánon, élelem és víz nélkül.
Rendőrök razziáztak Putyin nagy ellenfelénél
Egy nappal azután, hogy megtiltották, hogy induljon az elnökválasztáson, rendőrök razziáztak Alekszej Navalnij irodájában, ahol egy ellenzéki tévécsatorna is működik. Navalnijék közben mára tüntetéseket szerveztek.
Egy nappal azután, hogy megtiltották, hogy induljon az elnökválasztáson, rendőrök razziáztak Alekszej Navalnij irodájában, ahol egy ellenzéki tévécsatorna is működik. Navalnijék közben mára tüntetéseket szerveztek. Az egyiken Navalnijt is őrizetbe vették.
Alekszej Navalnij (MTI/EPA/Makszim Sipenkov)
Kira Jarmis, Navalnij szóvivője azt mondta, hat embert elvittek a rendőrök, akik kiürítették az épületet, mert állítólag robbanószereket kerestek. Jarmis szerint azonban valójában
az akció célja az volt, hogy bezárják az ott működő ellenzéki tévét.
Alekszej Navalnijt, a befolyásos bloggerből lett korrupcióellenes aktivistát Putyin legnagyobb ellenfelének tartják. Egy korábbi ügy miatt, szerinte koholt vádak alapján elítélték, emiatt nem indulhat az elnökválasztáson. Ez a döntés most lett jogerős. Navalnij ezután bejelentette:
az egész országban tüntetéseket szervez az elnökválasztás bojkottálásáért.
Hívei összesen 118 városban vonultak az utcára, volt, ahol több százan.
Navalnij a moszkvai tüntetésre megy el, amelyet helyi idő szerint két órakor tartanak. A rendőrség nem engedélyezte a demonstrációkat, a BBC szerint már legalább 27 tüntetőt bevittek. A Moscow Times úgy tudja, Navalnij kampánystábjából is letartóztattak több embert.
FRISSÍTÉS:
A délutáni tüntetésen Alekszej Navalnijt is őrizetbe vették.
Dmitrij Peszkov a Kreml szóvivője kijelentette: a választási időszak nem jelenti azt, hogy enyhíteni lehetne a törvényeken, így azokon sem, amelyek a tüntetésekre vonatkoznak. Összesen már 40 embert vittek be.
Növényvédőszert tartalmazó élelmiszer került magyar boltokba
Kínából származó, növényvédőszer-maradékot tartalmazó, szárított goji bogyó tételt kellett kivonni a forgalomból nem engedélyezett növényvédőszer-hatóanyag tartalom miatt. A Nébih a holland hatóság bejelentése alapján értesült az esetről. A termékből 11 EU tagállamba, köztük Magyarországra is szállítottak. (Nébih)
Nem indulhat a választáson Putyin legnagyobb ellenfele
Elutasította az orosz legfelsőbb bíróság elnöksége Alekszej Navalnij fellebbezését az elnökválasztási küzdelemből történt kizárása ügyében. Navalnij ezzel kimerítette az orosz jogrend szerinti összes jogorvoslati lehetőségét, de vasárnapra tüntetésekre hívta támogatóit. (MTI)
Házi őrizetben a volt grúz elnök
A kijevi bíróság házi őrizetet rendelt el Mihail Szaakasvili volt odesszai kormányzónak, egykori grúz elnöknek. Este tíz és másnap reggel hét óra között nem hagyhatja el az otthonát. (MTI)
Kirill Shamalov megfogta az Isten lábát amikor nőül vette Putyin elnök fiatalabb lányát, Katyerinát. Ettől aztán főnökei – két orosz oligarcha Putyin kegyencei közül – rögtön felismerték kiemelkedő tehetségét a Sibur petrolkémiai vállalatnál. Ifjú kora ellenére rögtön alelnök lett és megkapta a cég részvényeinek a 4,3%-át. Már ez sem volt semmi, de ezután következett a nagy ugrás: az ifjú Kirill, immár Vlagyimir Putyin vejeként, 2,2 milliárd dolláros hitelt kapott a Gazprombanktól nem éppen rossz feltételekkel. Mire? Arra, hogy vásároljon még 17%-ot a Sibur részvényekből. Ekkor 32 éves volt a törekvő ifjú. Davosban a világgazdasági fórumon Katyerina Tyihonovával együtt (így hívják Putyin lányát biztonsági okból) jelent meg – Oroszország képviseletében. No, ekkor volt csúcson!
Aztán, mint égből a villám, beütött a krach! Nagy baj történt. A 31 éves Katyerina Tyihonova valamiért kiadta az útját a tündöklő ifjúnak. Shamalov egyébként Katyerina apja közeli barátjának a fia, tehát régi az ismeretség. Ez Putyinnak nagyon fontos, hiszen ő a KGB-ben megtanulta, hogy a megbízható családi háttér a legfontosabb. Állítólag nagyon nehezen viseli, hogy az idősebb lánya, a 32 éves Marina egy holland férfit választott férjül. Ők továbbra is házasságban élnek, nem úgy mint Putyin másik lányáék. Ez persze államtitok éppúgy, ahogy a házasság is az volt. Moszkvában dolgozó nyugati tudósítók állítják: vége a frigynek! Miért ilyen biztosak benne? Mert Kirill Shamalov visszaadta a 2,2 milliárd dolláros részvénycsomagot a Siburnak! Vagyonát ezért a Bloomberg csekély 800 millió dollárra becsüli. A Gazprombank nyilvánvalóan Putyin vejének adott ekkora kölcsönt – nyilvánvalóan igen előnyös feltételekkel. Már hogyha egyáltalán kölcsön és nem ingyenes adomány volt Putyin megbízható bankjától, Putyin megbízható vejének. Ahogy a házasságnak vége lett, az üzlet is füstbe ment. Az ifjú Kirill Shamalov újrakezdheti az életét, de lehet, hogy csak otthon.
Washingtonban most állítják össze azoknak az orosz oligarcháknak és bizalmi embereknek a listáját, akik Putyin közvetlen környezetét alkotják és akiket fekete listára akarnak tenni. Ha Shamalov is közéjük kerül – mint Putyin ex veje -, akkor nem utazhat be az Egyesült Államokba. Ráadásul, aki a fekete listán szerepel, azt másutt is gyanakvással fogadják. Az ifjú ex-vőt olyasmiért büntethetik, amit immár nem élvezhet Oroszhonban, az elnöki családtagnak kijáró milliárdos vagyont amerikai dollárban …
Az orosz hírszerzés azokat az elektromos hálózatokat térképezi fel, amelyeket, ha leállítanak, akkor súlyos csapást mérhetnek Nagy-Britanniára. Az informatikai háború éppen erre irányul – hangsúlyozta Nagy-Britannia védelmi minisztere.
Gavin Williamson nem sokkal azután festett sötét képet az orosz hírszerzés szándékairól, hogy a brit fegyveres erők főnöke több pénzt kért az orosz fenyegetésre hivatkozva. Nick Carter tábornok szerint az oroszok minden téren rohamtempóban korszerűsítik a hadseregüket, és ez fenyegetést jelent Nagy-Britannia számára is. Ő is kiemelte az informatika fontosságát, mely bármilyen konfliktus esetében döntő tényezőnek bizonyulhat.
Theresa May miniszterelnök nemrég arról beszélt, hogy az oroszok álhírek terjesztésével próbálnak beavatkozni Nagy-Britannia belpolitikájába. Moszkva a maga részéről természetesen cáfol. Oroszország azt állítja, hogy Nagy Britannia- az USA-hoz hasonlóan – azért beszél orosz fenyegetésről, hogy megindokolja saját fegyveres erőinek a fejlesztését. Nagy-Britannia a Közel-Keleten az USA – Izrael – Szaúd-Arábia szövetséget támogatja, míg Oroszország Iránnal, Szíriával és egyre inkább Törökországgal működik együtt. Az amerikai-orosz kapcsolatokhoz hasonlóan Nagy-Britannia és Oroszország viszonya is a mélyponton van, míg Németország, Franciaország vagy Olaszország – Magyarországhoz hasonlóan – más állásponton van. Szeretnék mielőbb feloldani az Oroszországot sújtó szankciókat és együttműködni Moszkvával.
A brexit azt is jelenti, hogy Nagy-Britannia sokkal inkább Amerikához, mint a kontinentális Európához igazítja elképzeléseit. Oroszországot ma Washingtonban első számú stratégiai fenyegetésként értékelik, a britek pedig maguk is így értékelik a helyzetet.
Hírszerzői forrásokra hivatkozva, exkluzív tudósításban közli a Reuters, hogy Észak-Korea szenet szállított Dél-Koreába és Japánba, holott tavaly augusztus 5-e óta ez szigorúan tilos. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa döntött így, miután Észak-Korea rohamtempóban fegyverkezik.
Az embargót Oroszország is megszavazta, de nem tartja be – legalábbis ezt állítják azok a hírszerzői források, melyek szerint az oroszországi Nahodka kikötőjében rakják át a szenet, hogy félrevezessék a megfigyelőket.
Putyin elnök tagadja, hogy megsértenék az embargót, de Donald Trump állítja: Oroszország nemcsak Észak Korea exportját segíti, hanem a rezsim számára létfontosságú olajimportot is biztosítja. Az USA elnöke január 17-én nyilatkozott a Reuters hírügynökségnek arról, hogy miközben Kína igyekszik betartani a Biztonsági Tanács szankcióit addig Oroszország – épp ellenkezőleg – segít Észak-Koreának megszegni azokat.
Februárban Dél-Koreában rendezik meg a téli olimpiát. Ezen mindkét Korea részt vesz, és az USA is beleegyezett, hogy az olimpia miatt későbbre halasszák a nagy amerikai – dél-koreai hadgyakorlatot.
Az egész kormánymédián végigsöpörtek a „leleplező” fotók Hadházy Ákosról és más LMP-vezetőkről – amelyek egyébként egy nyilvános rendezvényen készültek. Az alternatív valóságban emellett megint kiállnak az oroszok mellett, és egy összeesküvés-elméleteket közlő álhíroldal is forrásnak számít.
Újabb „leleplező” fotók a Ripostban egy nyilvános eseményről
„Nemcsak Hadházy Ákos, de a legtöbb LMP-s kulcsfigura is ott volt azon a gondosan titkolt, késő éjszakába nyúló egyezkedésen, ami napok óta lázban tartja a magyar médiát. Lényegében eladták, Simicska gyámsága alá helyezték az LMP-t. Kész az LMP-Simicska paktum. Teljes a behódolás. (…)
Az újabb fotók azt bizonyítják, hogy Hadházy nem volt egyedül! A konspiratív módszerekkel megszervezett találkozón megjelentek az LMP legfontosabb „háttéremberei”, a korábbi pártelnök, Schiffer András és a párt eszmei atyjának tekintett Lányi András is. Ott volt a pártvezetőségből még a párt korábbi főpolgármester-jelöltje és szóvivője, Csárdi Antal. A sürgős teendők megbeszélése végett magukkal vitték az LMP egyéb médiavezetőit is. (…)
Az LMP és Simicska Lajos közötti összekötőnek Hadházy Ákost nevezték ki. Olyasfajta futárszerepet játszik majd a pártban, mint Simicska kedvenc ügyvédnője, Varga-Damm Andrea a Jobbikban. (…)
Széles körben terjed az a magyarázat, hogy Hadházyt korábban is Simicskáék küldték a pártba, azért, hogy előkészítsen egy ilyesfajta hatalomátvételt.”
A Magyar Időknek nem tetszik, hogy a Kétfarkú Kutya Párt pert nyert a magyar állam ellen
„Kétfarkúnak lenni nem könnyű. Képzeljünk el egy pártot, amelynek ars poeticája: jópofának lenni télen-nyáron, ha esik, ha fúj… Kéthetente zárt körű nevetgélésre szokott összeülni a pártelnökség, mindenki hoz magával valami viccesnek tartott ökörséget, amiből aztán a plénum kiválasztja, melyikkel áll majd a nyilvánosság elé.
Alapelvárás: röhejesnek kell lenni, ellenkező esetben pillanatok alatt elvész a naponta kacagni vágyó szavazóbázis, és akkor vége, mehetnek a lecsóba… Nem is csoda, hogy le vannak terhelve a pártvezetők. Mind terhelt. Megkockáztatom, saját kezelésükre kapták azt a háromezer eurót.”
A Pesti Srácok bloggere megvédi az állam által irányított dopping miatt az olimpiáról kitiltott orosz sportolókat
„Ez a politika szemérmetlen behozása a sportba.
A nyugati világ „demokratái” a píszí, a #metoo és a migráns-simogatás mellett a világ legnagyobb gondját az oroszokban találták meg. Tudom persze, hogy Krím, meg minden, de ilyen alapon Koszovó Szerbiából való kiszakítása miatt ki sem szabadna ejteni az Amerikai Egyesült Államok nevét. Az pedig, hogy az oroszok Vlagyimir Putyin óta nem fogadják kitörő örömmel, ha szembe köpik őket, és nem alázkodnak meg a „nyugati életforma” előtt – hát talán nem olyan nagy bűn egy független ország esetében.”
A 888 a Zero Hedge nevű álhíroldal cikke alapján aggódik Olaszországért
„Furcsa történelmi párhuzam, de Rómát is a bevándorlók tették a földdel egyenlővé, s most nagyon úgy tűnik, hogy az Olasz Királyság megalapítása (1861. március 15.) után bő két évszázaddal – az illegális bevándorlásnak és a multikulturalizmusnak köszönhetően – az olaszok kisebbségbe kerülnek a saját országukban.
Európa negyedik legnagyobb gazdaságával rendelkező Olaszország évek óta küzd az Afrika felől érkező illegális bevándorlással. Bár korábban a multikulturalizmus egyáltalán nem volt jellemző az országra, nem voltak komoly méretű gyarmatai, nem találkozhattunk sűrűn Róma utcáin afrikaiakkal, arabokkal, ázsiaiakkal (maximum akkor, ha épp turisták hadai szállták meg a fővárost), mint mondjuk Párizsban vagy Londonban. Pár éve azonban mégis a befogadás útjára kényszerültek az olaszok, aminek valószínűleg az lesz az eredménye, hogy 2080-ra Itáliában az afrikai és ázsiai lakosság aránya meghaladja az 50 százalékot.”
A törökországi sajtó már napok óta a címlapokon, a televízió pedig főhírként számol be a szíriai-török határon zajló mozgósításokról. Épp ezért korántsem váratlan, hogy január 20-án hajnalban, egy ultimátum lejárása után elkezdődtek a hadműveletek az észak-szíriai területeken, amelynek célpontjai a helyi kurdok. Ám vajon milyen külső és belső kockázatokat rejtenek magukban ezek a török hadműveletek?
Végsőkig elszánva
Nurettin Canikli török védelmi miniszter a péntek esti interjújában közölte: a török tüzérség az elmúlt napokban folyamatosan lőtte az észak-szíriai kurd Népvédelmi Egységek (YPG) állásait.
„A határon átívelő bombázással de facto elkezdődött a török hadművelet Szíriában”
– jelentette ki Canikli, hozzátéve, hogy egyelőre a szárazföldi offenzívára várni kell, igaz, nem sokat, mert hamarosan „minden terrorista csoportot meg fognak semmisíteni Szíriában”, amelyek közé a YPG-t is sorolják.
Azóta pedig folyamatosan érkeznek – a gyakran egymásnak ellentmondó – hírek. Török különleges egységek csaptak össze a kurdokkal, amely során négy török katona vesztette életét. Al-Bab fölött török felségjelzésű gépeket észleltek.
Ankara-ellenes tüntetés Afrínban. A kép forrása: Youtube.
A törökök fedezőtüze alatt húsz-huszonöt busz indult el Azaz városa felé, amelyek a Szabad Szíriai Hadsereg (FSA) maradék, Ankara-hű egységeit szállították az összecsapások helyszínére Először a török média elterjesztette, hogy az oroszok kivonták 300 fős tanácsadói kontingensüket a térségből, később viszont ezt az értesülést Moszkva cáfolta. Damaszkusz pedig közölte, hogy a szíriai légvédelem készen áll bármiféle török behatoló célpont lelövésére. A Nyugat és a nemzetközi szervezetek eddig inkább a hallgatást választották. Az észak-szíriai kurd területeken központi szerepet betöltő Afrínba, amely az egész törökországi hadművelet fő célpontja pedig egyes források szerint közel 10 000 YPG-fegyveres felkészült arra, hogy „Erdogan temetőjévé változtatják a térséget„.
Eufrátesz Pajzsa
Ugyanakkor mi késztette arra Recep Tayyip Erdoğan török elnököt, hogy hirtelen ilyen lépésre szánja el magát?
Először is fontos rámutatni arra, hogy az egész szíriai-török határon nem csak most ilyen feszült a helyzet. A 2011-ben kirobbant szíriai válság, majd idővel polgárháborúvá és nagy, illetve középhatalmak helyettes (proxy) háborújává fajuló fegyveres konfliktusban több államközi incidensekre is sor került. 2012. június 22-én a szír légvédelem lelőtt egy török vadászgépet, majd ősszel az Akçakale nevű török településre, amely a szír-török határ mentén fekszik, Szíria felől tüzérségi töltetek hullottak, több embert is megölve. 2015. február 22-én a Szíriában található török emlékművet – Szulejmán Sáh sírját, amely hivatalosan a török állam részét képezte – egy katonai hadművelet keretében „áttelepítették”.
Török katonák tűzik ki a zászló az új sír helyszínénél. A kép forrása: Link.
Idővel viszont ezeknek a konfliktusoknak a jellege átalakult. A szíriai kormány gyakorlatilag „átadta” az irányítást a kurdoknak, akik azonnal kihasználták a helyzetet. Ezzel párhuzamosan egymás után jelentek meg a szélsőséges iszlamista terrorszervezetek, mint az Iszlám Állam (ISIS), amely a YPG-vel szintén kemény harcokat folytatott. Elég a 2014 végén kezdődő Kobáne ostromára gondolni, amelyet sok helyen a „kalifátus Sztálingrádjának” neveztek, hiszen a terrorszervezet annak ellenére nem tudta elfoglalni, hogy voltak „összejátszásai” a török hadsereggel.
A szíriai kurdok végül győzelmet arattak és az iraki testvéreik – vagyis a pesmergák -segítségével folyamatosan elkezdték kiszorítani az ISIS és a többi önmagát „mérsékelt ellenzéknek” nevező fegyveres csoportot a térségből. Akárcsak Irakban, hirtelen jelentősen megnövelték az általuk uralt területek nagyságát. Sőt, erőteljes amerikai támogatással 2015. októberében létrejött a Szíriai Demokratikus Erők (Syrian Democratic Forces – SDF), amelybe leginkább kurd fegyveresek csoportosulnak, de voltak közöttük szunnita és keresztény milíciák is. Ezek a csoportok ráadásul nyugati fegyvereket és tankelhárító eszközöket kaptak, amelyeket elsődlegesen az ISIS ellen használtak fel, de felmerült a lehetőség, hogy a törökök ellen is bevetik.
Hamarosan világossá vált a kurdok célja: az SDF erők átkelve az Eufrátesz folyón, teljesen elfoglalták a szíriai Manbidzs tartományt, hogy így egyesülhessenek az Afrínt uraló YPG csapatokkal, ezzel egybefüggő kurd fennhatóságot építve ki Törökország déli határán. Ez viszont egy Rubicon volt Ankara szemében. 2016 augusztus végén megindították az „Eufrátesz Pajzs” nevű hadműveletet Észak-Szíriában, hivatalosan azért, hogy „kiűzzék az ISIS-t a térségből”. Habár az igaz, hogy 2000 km2 területet foglalt vissza tőlük, azonban a valódi cél a kurd területek egyesítésének megakadályozása volt. A maradék FSA erőkkel és a helyi iszlamista csoportokat felhasználva a törökök bevonultak Al-Bab városába, ezáltal éket verve a két kurd kanton, Efrin és Kobáni közé.
Ugyanakkor a hadművelet nem volt totális siker: Ankara kiemelt célként tűzte ki Afrín és a másik „végen fekvő” Manbidzs elfoglalását, de ez végül nem történt meg. Nem mintha túl heves ellenállásba ütköztek volna: Manbidzsban amerikai, Afrínban pedig orosz csapatok jelentek meg, ezzel megakadályozva a török hadműveletek folytatását. Ugyanakkor a kurdokat is a visszavonulásra késztették, az Eufrátesz keleti oldalára, amit őt nagyon nem vettek jó néven. A török hadművelet hivatalosan március 31-én véget ért.
Vörös posztó
Azóta januárig újabb török hódításokra nem került sor, de helyzet korántsem volt békés. Tüzérségi párharcok, bombázások, merényletek és folyamatos fenyegetőzések szinte a mindennapi élet részeinek számítottak. Különösen azután nőtt meg ezeknek a száma, hogy 2017 októberében az SDF egységei elfoglalták az ISIS szíriai „fővárosát”, vagyis Rakkát.
Az Iszlám Állam vereséget szenvedett Szíriában és a maradék terrorista szervezetek, mint az an-Núszra Front a szíriai Idlíb-tartományba vonultak vissza. Ezért az SDF-be tartozó YPG milíciák hirtelen elkezdtek nagy számban megjelenni Arífban és annak környékén. Ezt Ankara egyáltalán nem nézte jó szemmel, mivel 2015-ben Törökországon belül fegyveres konfliktus robbant ki a Kurd Munkáspárttal (PKK), főleg délkelet-törökországi Diyarbakirban és környékén zajlott véres harcok. A török vezetés szerint pedig ezek a fegyveresek a „szíriai testvéreiktől” kaptak anyagi, propaganda- és fegyvertámogatást.
Erdoğan számára az utolsó cseppet a pohárban az jelentette, amikor január 14-én az Egyesült Államok közölte, hogy
a közel 30 000 fős SDF kurd erőit egyfajta határőrséggé alakítja át.
A YPG-ben szintén nagy számban képviseltették magukat női fegyveresek, akik elsősorban mesterlövészként jeleskedtek. A kép forrása: Flickr
Több sem kellett a török vezetésnek, amely számára ez a bejelentés egy „vörös vonal átlépését” jelentette. Ugyanis az amerikaiak ötletét úgy értelmezték Ankarában, mint egy nyugati erőfeszítést arra, hogy a „kurd határőrség” felállításával lényegében csak előkészítik a terepet egy kvázi független észak-iraki kurd állam számára. Ráadásul ez tökéletes „háttérbázisul” szolgálna a PKK és más törökországi kurd fegyveres csoportok számára, amelyek újult erővel folytatnák a harcot a török hatóságok ellen.
Épp ezért az amerikaiak bejelentése után a média és magas rangú török tisztségviselők „terroristák támogatásával” vádolta meg Washingtont. Recep Tayyip Erdoğan a január 17-én tartott beszédében már nyilvánvalóan leszögezte:
„Allah segítségével a török fegyveres erők hamarosan megoldják Afrín és Manbidzs ügyeket”
Hozzátette, hogy nem tesznek különbséget az „amerikai terrorhadsereg” között, vagyis a kurdok éppúgy célpontok, mint az amerikai kiképzők és szakértők. Ugyanezen a napon tartott nemzetbiztonsági gyűlésen ultimátumot adtak ki: ha január 20-ig nem vonulnak ki a YPG erők Afrín környékéről, akkor megindul a török hadsereg. Január 18-tól páratlan méretű mozgósítás vette kezdetét a törökországi Hatay tartományában. A nemzetközi médiumok elkezdték a visszaszámlálást, és mindenki arra volt kíváncsi, hogy vajon Erdoğan valóban beváltja-e a fenyegetéseit.
Növekvő csapatmozgások Törökország délkeleti részén. A kép forrása: Vice news.
Ugyanis látni lehetett, hogy a török elnökben minden kirohanása ellenére volt némi bizonytalanság. Nem azért, mintha tartana egy „kurd ellencsapástól”. A nyugati világ és az arab országok reakciója sem érdekli túlságosan. A NATO-val a 2016-os júliusi puccs óta nagyon rossz a viszonya. Az amerikai-török kapcsolatok szintén nagyon fagyosak, hiszen Washington több száz szállítógépnyi fegyverrel (köztük légvédelmi rakétákkal) látta el a kurdokat, amelyek közül nem egyet a török ellen használtak fel.
Az amerikai vezetésben érezték, hogy a határőrség létrehozásának kérdésében kicsit túllőttek a célon, és Ankara mindenképp meg fogja indítani az észak-szíriai hadműveleteit, nem törődve az ott lévő amerikai katonák biztonságával. Ezért január 17-én magas rangú amerikai parancsnokok biztosították Törökországot, hogy
„Afrín magára maradt” és „szíriai kurdok (YPG), akiket korábban támogattunk, többé nem tagjai az Iszlám Állam elleni nemzetközi koalíciónak”
Ezt a török vezetésben elégedettséggel nyugtázták, miközben a kurdok egy (újabb) nyugati árulásként értelmezték.
A Kremlre várva
Ám Erdoğan hezitálásának az oka Oroszország volt. Moszkva továbbra is Bassár el-Aszad szíriai elnök szövetségese, és kiáll az ország területi integritása mellett. Habár Vlagyimir Putyin december elején hivatalosan legyőzöttnek nyilvánította az ISIS-t Szíriában, a kivonulás csupán részleges (haditengerészet maradt), illetve most az utolsó nagyobb „mérsékelt ellenzék” ellenőrizte szíriai tartományra, vagyis Idlíbre koncentrálnak.
Orosz katonák Afrínban. A kép forrása: Youtube.
Épp ezért a törököknek óvatosan kell eljárniuk, nehogy (ismét) egy közvetlen konfrontációba keveredjenek a térségben állomásozó orosz erőkkel, amelyek gyakorlatilag a légtér ezen részét uralják. 2015 novemberében a török légierő egyik F–16-osa lelőtt egy orosz Szu-24 vadászbombázót, amely miatt majdnem háború tört ki a két ország között. Ez ugyan elmaradt, viszont a szankciók és a feszült viszony jelentős károkat okozott egymás gazdaságban.
A 2016-os puccs után azonban javulni kezdett az orosz-török viszony. Már Augusztusban találkozott egymással a két államfő, a kereskedelem helyreállt, energetikai megállapodásokat írtak alá, sőt, elterjedt a hír, miszerint Törökország Sz-400-as légvédelmi rakétákat vásárolt. Tavaly novemberben Szocsiban pedig azonkívül, hogy Putyin szerint az „orosz-török kapcsolatok” teljesen helyreálltak, egy megállapodást kötöttek egymással és Iránnal. Ezzel lényegében felosztották Szíriát és engedélyt adtak egymásnak, ha (korlátozott) hadműveleteket akartak végrehajtani az arab országban.
Haszan Róháni iráni elnök – Vlagyimir Putyin orosz elnök – Recep Tayyip Erdoğan törökországi elnök Szociban, amikor megkötötték a „feszültségcsökkenési” megállapodást. A kép forrása: Kremlin.ru.
Ezért Erdoğannak sokáig várni kellett Putyin zöld jelzésére. Azonban a mai napig nem egyértelmű, hogy ezt megkapta-e vagy sem. A török ultimátum után ugyan magas rangú török katonai vezetők utaztak Moszkvába, de ezeknek az egyeztetéseknek a sikeréről vagy kudarcáról semmit sem lehet tudni. A 300 orosz katona továbbra is ott van a térségben, tehát ismét megvan a kockázata annak, hogy a török fegyverek újra orosz katonákkal végeznek. Ez pedig megint lenullázhatja azokat az eredményeket, amelyeket 2016 közepe óta elértek a felek, miközben Damoklész kardjaként lebeg a fejünk felett egy újabb orosz-török konfliktus rémképe.
Törökország Vietnamja?
Alakuljon bárhogy is: Erdoğan rendkívül sokat kockáztatott azzal, hogy január 20-án egy kiterjedt szárazföldi hadműveletbe kezdett Szíriában. Mégha valamilyen csoda folytán sikerül is elkerülnie a konfrontációt Oroszországgal, továbbra is kérdéses, hogy a szíriai „mérsékelt ellenzékkel” közösen képes lesz-e rövid idő alatt győzelmet aratni. Ugyanis hiába Törökországé a NATO 2. legerősebb és legnagyobb hadserege, az YPG – és az esetleg hozzájuk csatlakozó más kurd csoportok – korántsem számítanak gyenge ellenfélnek, hiszen az elmúlt években komoly tapasztalatokra tettek szert az ISIS és a török hadsereg ellen vívott harcokban, miközben már modernebb nyugati fegyverekkel rendelkeznek.
Ugyanúgy kérdéses, hogy vajon a török hadsereg mennyire szenvedte meg a 2016-os puccskísérlet óta végrehajtott tisztogatásokat, milyen hatásfokkal lesznek képesek harcolni a Nyugaton tanult és NATO-párti vezetők nélkül, hiszen csak 2017. júliusáig 5266 katonatisztet tartóztattak le. A legrosszabb eshetőség pedig egy elhúzódó kurd-török háború Szíriában: ez azonkívül, hogy megterhelné a jelenleg is stagnáló török gazdaságot, jelentősen csökkentené Erdoğan esélyeit a 2019-es elnökválasztáson.
Oroszország nem segít nekünk Észak-Koreával kapcsolatban – mondta az amerikai elnök a Reutersnek a Fehér Házban. Kínát pedig az amerikai szellemi tulajdon ellopásával vádolta meg Donald Trump.
Az amerikai elnök gazdasági főtanácsadója társaságában adott exkluzív interjút a Reuters hírügynökségnek. Ebből többek között kiderült, hogy a Fehér Ház nagy összegű bírságot kíván kiróni a kínaiakra, akik
„arra kényszerítettek amerikai vállalatokat, hogy magukkal vigyék az új technológiákat Kínába”.
Trump és tanácsadója, Gary Cohn szerint a kínaiak csak úgy engedélyeztek jelentős beruházásokat Kínában az amerikai információs technológia élvonalába tartozó cégeknek, ha magukkal hozzák a legkorszerűbb technológiát, ezzel pedig jelentős kár érte Amerikát hiszen a kínaiak nem fizettek ezért viszont hamar ki tudták fejleszteni a saját informatikai ágazatukat.
Trump vádja nem alaptalan. A kínaiak azt szeretik általában, ha a jelentős külföldi cégek vegyes vállalatokat hoznak létre Kínában. Ez a cégek számára a kínai adózás miatt előnyös, a kínaiak pedig le tudják másolni a legmodernebb technológiákat. Ezt mindkét fél régóta tudta, de az üzlet részének tekintették. Trump viszont arra törekszik, hogy megőrizze az USA vezető szerepét a globális gazdaságban, és a modern informatikai technológia terén. Arra a kérdésre, hogy nem robbant-e ki a bírsággal kereskedelmi háborút, az elnök azt válaszolta, hogy reméli, hogy nem. (A kínai külügy szóvivője Trump vádjaira csak annyit mondott, hogy Kína nem kényszerít egyetlen külföldi befektetőre sem különleges feltételeket.)
Donald Trump az oroszoknak is nekiment az interjúban. Arról beszélt, hogy egyáltalán nem segítenek az Észak-Koreai válság megoldásában. Elődeit, Bill Clintont, George W. Bush-t és Barack Obamát pedig azzal vádolta, hogy hibát követtek el azzal, hogy képtelenek voltak megoldani a krízist. Az elnök szerint
az Észak-Koreával fennálló ellentétet békés úton kellene megoldani, de nagyon valószínű, hogy ez nem fog sikerülni.
Dicsérte a kínaiak erőfeszítéseit ebben a tekintetben, de azért hozzátette, hogy ők is tehetnének többet azért, hogy gazdaságilag ellehetetlenítsék Észak-Koreát. Az oroszok szerepével kapcsolatban pedig egyenesen úgy fogalmazott, hogy amit Kína elvesz Észak-Koreától, azt az oroszok visszaadják.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
