Orbán Áron, a miniszterelnök egyik öccse Héjj Dáviddal a kormányfő egyik közeli munkatársával beszélget egy hangszalagon, mely nyilvánosságra került. Ebből kiderül a többi között az is, hogy Rogán Antal, a titkosszolgálatok és a média ura információkat szivárogtat Magyar Péternek, aki szombatra tüntetést szervez az MTVA székháza elé Óbudán a Kunigunda utcában.
A hangszalag szerint Rogán Antal ki akarja csinálni Szijjártó Pétert, Orbán Viktor első janicsárját, aki a kemény vonalat képviseli a nem éppen sikeres magyar diplomáciában.
Magyar Péter viszont épp arról tárgyalt Ursula von der Leyennel, hogy miképp lehetne a Brüsszelben befagyasztott eurómilliárdok egy részét úgy eljuttatni Magyarországra, hogy az Orbán kormány azt ne nyúlhassa le.
Magyar Péter: “Orbán 6%-os gazdasági növekedésről fantáziál”
Az ellenzék legnagyobb pártjának vezére a miniszterelnök szokásos pénteki rádió interjújára reagálva a következőket írta a Facebookon:
“Miközben 400 forint fölött jár az euró, összeomlott a magyar költségvetés, évek óta nem nő a magyar gazdaság, és hazánk lett az Európai Unió legszegényebb és legkorruptabb országa, eközben Orbán rádió interjújában 6%-os növekedésről fantáziál.”
A magyar miniszterelnök kihúzta az új mentőautók vásárlását, de hitelt nyújt Csádnak, Kongónak vagy épp Észak Macedóniának.
Eközben pedig megjósolja a Kánaánt:
”Három év múlva akkora lehet a minimálbér Magyarországon mint jelenleg Lengyelországban – ahol viszont 20-30%-kal olcsóbbak az élelmiszerek.”
Orbán Viktor a saját fizetését havi 6,5 millió forintra emelte, saját magát tehát megvédte az inflációtól. Miközben 2023-ban a magyar lakosság életszínvonala csökkent, Mészáros Lőrinc vagyona 660 milliárd forintról 990 milliárdra nőtt! Egyetlen év alatt 50%-os növekedés. Vajon miből és miért?
“Orbán Viktor arról ismét elfelejtett beszélni a rádióinterjúban, hogy azért nincs pénz a béremelésekre, mert a vejétől vesz iroda komplexumokat 650 milliárd forintért, 1400 milliárd forintért vásárolta meg a repülőteret és 700 milliárdért a Vodafone-t” – emlékeztet Magyar Péter, aki szombatra tüntetést szervez az MTVA székháza elé. A közmédia meghívta a legnépszerűbb ellenzéki politikust, aki elmondta a véleményét mind a rádióban mind pedig a televízióban, de közölte: nem mondja le a tüntetést az MTVA előtt. A túlfinanszírozott közmédiát Rogán Antal irányítja, aki tisztában van a magyar gazdaság helyzetével, és azzal is, hogy Washington és Brüsszel szívesen megszabadulna Orbán Viktortól. A nagy Napóleon bukásában annak idején fontos szerepet játszott Fouché, a majd mindenható belügyminiszter.
Pesty László, aki még a rendszerváltás előtt lépett be a Fideszbe, nyáron Erdélyben a Tusványos találkozón kezdte meg a korrupció bírálatát a nemzeti együttműködés rendszerében.
“Nem jó, ha a nyilvánosság előtt lopnak vagy zsarolnak a hatalom emberei” hangsúlyozta az ősfideszes, aki persze Orbán Viktort nem merte bírálni mint a rendszer alapítóját és fenntartóját, de úgy véli, hogy “a korrupció rákos daganat a nemzeti együttműködés rendszerének testén.” Lánczi professzor, a Corvinus rektora ezt jobban látta amikor a korrupciót a rendszer alapjának tekintette, de szerinte “csak ily módon lehet megteremteni a nemzeti polgárságot.” Ez eufemizmus arra a jelenségre, hogy Orbán Viktor rokonai, barátai és üzletfelei lenyúlják a pénzek nagyrészét a nemzeti együttműködés rendszerében. A Transparency International magyar igazgatója szerint az elmúlt költségvetési időszakban Magyarország mintegy 30 milliárd eurót kapott Brüsszelből, ebből lányos zavarában Orbán Viktor és csapata mintegy 10 milliárd eurót nyúlt le. Ez forintban mintegy 3600 milliárdot jelent, amely már igen komoly költségvetési tétel lenne. Éppúgy mint az a 150 milliárd forint, amellyel Mészáros Lőrinc növelte vagyonát egyetlen évben, amelyben a magyarok többségének az életszínvonala csökkent. A 202-as év kiválóan sikerült a miniszterelnök vejének is: Tiborcz István bekerült a leggazdagabb 50 magyar közé a Forbes listán. Mit tett ezért a még mindig csak 38 éves Tiborcz István azonkívül, hogy három unokával ajándékozta meg Orbán Viktort?
Pesty a Klubrádióban panaszkodott
Bolgár Györgynek, az ellenzéki rádió legendás műsorvezetőjének arról panaszkodott Pesty László, hogy korrupciós leleplezéseiről, melyet saját oldalán tesz közzé, az ellenzéki sajtó sem számol be.
“Ez a négy sztori, amelyről írtam pusztító erejű lehetne, ha néhány szakember nekiállna, és kiszámolná a költségeket. Akkor kiderülne, hogy mennyi pénz tűnt el valójában. De hogyha mindenki lusta, és mindenki tőlem várja a megoldást, akkor lassan abba fogom ezt hagyni. Ezt elsősorban a balosoknak üzenem” – mondta Pesty László, aki leleplezéseiben gondosan kerüli a miniszterelnök rokonait, barátait és üzletfeleit, de ettől függetlenül hiányolja az oknyomozó újságírást a magyar sajtóból.
Miért hiányzik ez a tényfeltáró újságírás a magyar sajtóból már nagyon régóta, sőt tulajdonképp sohasem létezett az 1948-as rendszerváltás után?
Az ÁVH egyik legfőbb feladata épp annak megakadályozása volt, hogy a valós helyzet belekerüljön a sajtóba. Ezért is fogalmazta meg néhány író – újságíró 1956 őszén az önkritikus kiáltványt arról, hogy “hazudtunk, hazudtunk, hazudtunk!…”
A hazugság elsősorban nem abban volt, hogy elferdítették a tényeket, hanem, hogy azok bele se kerültek a médiába. Mensonge par omission – mondják a franciák arra az esetre, ha a sajtót megtöltik érdektelen ügyekkel miközben a legfontosabb dolgokról szót sem ejtenek. Ez az ávós gyakorlat vígan tovább folytatódik a nemzeti együttműködés rendszerében is, ahol “Nem ezt a szerencsétlen Kálmánkát akarom én bántani” – utal Rákay Philip Petőfi filmjére Pesty László a Klubrádióban, “de meg kellene vizsgálni, hogy miért készül 6 milliárd forintból egy film, melyet 1,5 milliárdból is ki lehetne hozni? Milyen eredményt fog hozni ez a film a streaming platformokon, a mozi pénztáraknál? Itt pénz tűnt el az én olvasatomban, de a szakma nem mozdul. Gyáva népnek nincs hazája” – hangsúlyozza a dokumentum filmes, akinek Rákay Philip valószínűleg a sikeres vetélytársa volt a kormányzati pénzek megszerzésében.
Nem látja mindezt Orbán Viktor? – érdeklődött Bolgár György.
“Orbán Viktor egy korszakos zseni, aki 15-20 évre előre látja Európa jövőjét. Megadatott neki a stratégiai előrelátás, de a személyzeti politikában nem csillog” – vélekedett Pesty László a Klubrádióban.
Vagyis, hogyha Orbán Viktor áll a kormánykeréknél, akkor az az apróság sem zavaró, hogy a hajó süllyed…
Lettország és Litvánia még nem is oly rég a korrupciós listán a mélyben tanyázott hiszen az orosz maffia ott mosta tisztára a szennyes pénzek jórészét.
Lettországban még a Nemzeti Bank elnöke is lebukott. Mára minden megváltozott. Mindkét kis balti állam Észtország példáját követi: ők digitalizálták legelőször az államigazgatást az Európai Unióban, a korrupció elleni küzdelemben pedig az élvonalba kerültek egész Európában.
A Transparency International listáján az előkelő 14-dik helyen állnak. Miért? Véresen komolyan veszik a korrupciót, amellyel nem a rendőrség vagy az ügyészség hanem a nemzetbiztonság foglalkozik. Van egy telefonszám, melyen éjjel-nappal lehet korrupciós bejelentést tenni. Miért nemzetbiztonsági ügy a korrupció Észtországban? Mert az orosz maffiák itt is próbálkoztak, az ellenük folyó harc pedig nemzetbiztonsági kérdés az alig egymilliós balti államban.
Észtország mindig is előttünk járt a korrupció elleni harcban, de Litvánia mögöttünk volt 2012-ben, ma már 20 ponttal jobban állnak a Transparency International listáján mint Magyarország. Lettország, a legkorruptabb balti állam, ahol az orosz lakosság aránya a legmagasabb, 2012-ben még 6 ponttal volt mögöttünk, ma már 17 ponttal előzik a Nemzeti Együttműködés Rendszerét Magyarországon. Orbán Viktor rendszere korrupcióban kiválóan teljesít.
A nyilvánosság alapkövetelmény: élőben lehet követni a kormány üléseit
A Nemzeti Együttműködés Rendszerében minden fontos döntés titok. Magyarországgal ellentétben a három kis balti államban a nyilvánosság előtt ülésezik a kormány. Orbán Viktor már első kormányzása idején – 1998-2002 között – megszüntette a jegyzőkönyvezést. 2018-ban a hangfelvételt is megtiltották. Ezzel szemben mi történik a Baltikumban? Mindhárom kis államban élőben lehet követni a kormány üléseket az interneten!
Minden állami szervezetnél működik egy korrupció ellenes részleg, ahol be lehet jelenteni a megvesztegetés gyanúját. Mindhárom balti államban ügyelnek arra, hogy a bejelentőket megvédjék. Szigorúan ragaszkodnak a névtelenség megőrzéséhez, és a védelem a családtagokra is kiterjed.
Egyik balti államban sem alakult ki bebetonozott egypártrendszer, amelynek létérdeke, hogy sose bukjon meg, mert különben lebukik a korrupción az egész vezérkar.
Az orosz maffiák immár másutt mossák a pénzüket, de a hiány nem vetette vissza a balti államokat, melyek dinamikusabb gazdasági növekedést produkáltak az elmúlt 33 évben mint Magyarország.
A Jobbik működésének kezdete óta téma volt a sajtóban a párt és a nyilvánosság kapcsolata. Az első időkben főként negatív cikkekben foglalkoztak a Jobbikkal és a hozzá köthető Magyar Gárdával, mintegy elrettentésül mutatták meg őket a nézőknek, hogy lám, a demokráciának ilyen vadhajtásai is vannak.
A Jobbikkal akkor még baráti viszonyban lévő Fidesz sajtója mérsékelt távolságtartással számolt be a párt körüli történésekről, tagjainak, vezetőinek „kilengéseiről”, rosszízű megszólalásairól. Összességében az a közvélekedés alakult ki, hogy a Jobbik jól kezeli a sajtót.
Ezt a nézetet vallotta Sólyom László köztársasági elnök is, aki 2009 szeptemberében Berlinben a külföldi sajtó képviselőinek azt mondta, hogy
„a Jobbik azért lehet bizonyos körökben népszerű, mert jól használja a sajtót.”
Ám ez csak az igazság egyik fele volt. Nem a Jobbik használta jól a sajtót, hanem a sajtó használta – nem jól, hanem szenzációra éhesen – a Jobbikot. A Jobbik és különösen a párthoz köthető szervezetek – Magyar Gárda, Véderő, Szebb Jövőt Egyesület – megmozdulásai rendre felkeltették a sajtó érdeklődését, hiszen minden velük kapcsolatos történés a tévékben jól mutatható, az újságokban pedig a publicisták által látványosan véleményezhető volt.
Gárdisták.
A Jobbik persze élt a lehetőséggel, és idővel meg is tanulta, hogyan kell a sajtót kezelni. Ahogy a Jobbik felnőtt, úgy érezte meg egyre jobban a sajtóban, a nyilvánosságban lévő erőt és lehetőséget.
Az elmúlt években a Jobbik sajtóhoz való viszonya alapvetően megváltozott. A magyarországi nyilvánosságot elfoglaló kormányhoz közeli lapok, televíziók és rádiók – különösen a G-nap óta – ellenségesen viszonyulnak Vona Gábor pártjához. Ahol lehet, támadják őket és nem is mindig politikailag – nem ritka, hogy
a párt vezetőit magánéletük vélt vagy valós visszásságainak bemutatásával próbálják lejáratni.
Másfelől viszont a Jobbik sajtókapcsolatai erősödtek. S bár hivatalosan soha nem köttetett egyezség – vagy legalábbis, nem tudunk ilyenről – a Jobbik és Simicska Lajos között, Orbán egykori, milliárdos nagyvállalkozóvá lett barátja több alkalommal is kifejtette, hogy a Jobbikkal szimpatizál.
Ennek megfelelően, a korábban a Fideszt támogató sajtó, köztük a Hír TV és a Magyar Nemzet, rendszeresen pozitív híreket és beszámolókat közöl a Jobbikról, miközben a Fideszt és a kormányt a Jobbik által propagált tematika mentén támadja.
Ez a kettősség a választásig hátralévő időben vélhetően fennmarad. A Fidesz hatalmas médiabirodalma minden eszközzel támadni fogja a Jobbikot, míg a Vona pártjához közelálló média még az eddiginél is kritikusabban áll majd a kormányoldalhoz.
A Jobbik saját sajtója
Jobbik TV
2010. árcius 10-én Duró Dóra szóvivő közleményben jelentette be, hogy a 2008. óta működő Jobbik TV „mostantól saját felülettel működik, ahol választási hírek, tudósítások, Hírpótló Híradók, európai parlamenti hírek és exkluzív anyagok is megtalálhatók.”
A Jobbik akkori mentalitására és ideológiájára jellemző, hogy a televízió mottójául „az Igazság szabaddá tesz” mondatot választották.
Barikád
A Barikád „fénykorában” 36 színes oldalon, 10 000 példányban jelent meg. Első próbaszáma 2009 májusában, míg az első hivatalos szám 2009 júniusában került forgalomba. Kezdetekben havilapként, majd 2010 januárjától hetilapként működött. A lap főszerkesztője Pörzse Sándor, a Jobbik országgyűlési képviselője volt. Az újságot a Magyar Hírek Kft. adta ki, ennek a cégnek egyik tulajdonosa Vona Gábor, a Jobbik elnöke.
Pörzse Sándor.
2017. február 9-én Pörzse Sándor főszerkesztő bejelentette, hogy a Barikád hetilap megszűnik. A 2006-ban indított lap a Jobbik radikális, utóbbi időben visszaszorított szárnyához tartozott. Pörzse a bezárás okaként a magas fenntartási költségeket és a kevés előfizetőt nevezte meg, de a főszerkesztő szerint nem az ő döntése volt a megszüntetés.
Szabó Gábor, a Jobbik pártigazgatója a megszüntetés okairól annyit közölt, hogy „a pártalapítvány 2016-ban mintegy 18 millió forinttal támogatta a kiadást, most azonban a kuratórium úgy döntött, hogy célszerűbb ezt a támogatási összeget is az internetes nemzeti médiumok támogatására – így az Alfahír.hu és az N1TV fejlesztésére – fordítani, mert így sokkal több olvasóhoz, nézőhöz jutnak el gondolataik, anyagaik.”
Barikád.hu, alfahír
Jogilag nincs kapcsolat a barikád.hu – később alfahir.hu-ra átkeresztelt – hírportál és a hetilap között, azonban a névazonosság mellett emblémájuk is gyakorlatilag megegyezik, valamint a szerkesztőgárdában is vannak átfedések.
A barikád.hu olvasói 2013 február 11-én értesültek arról, hogy a portál neve Alfahír.hu lett, az olvasókat is már erre az oldalra irányították.
A névcserét a tervezett fejlesztések mellett azzal magyarázzák, hogy sokan a Barikád hetilap internetes változataként tekintettek a barikad.hu-ra, s bár „a kitűnő partneri kapcsolat megmarad a testvérlap eladott példányszámait ezzel próbálják emelni”.
N1 TV
2011. január 31-én kísérleti jelleggel elindult az „N1” online televízió. Mindezt a Jobbik honlapján jelentették be, és azt írták, hogy „a most elinduló híradóban elsősorban olyan híreket, információkat kívánnak Nézőik elé tárni, amit a fősodratú médiában egyáltalán nem, vagy csak elferdítve találnak meg. Céljuk megmutatni és bebizonyítani, hogy igenis van igény a valódi, örök értékek és a kendőzetlen igazságok iránt. Ezért választották mottójuknak: Vincit Omnia Veritas – Az Igazság mindent legyőz”.
László Petra akcióban.
A Kisberk Szabolcs főszerkesztő vezetésével működő N1 TV – a névben az N betű nemzetit jelent – nagyobb ismertségre akkor tett szert, amikor 2015. szeptemberében a tévé egyik operatőre, László Petra a röszkei határ közelében felrúgott egy kisfiával a karjában futó szír menekült férfit. Az ügyből nemzetközi botrány lett, melynek hatására László Petrát azonnal elbocsájtották a tévétől.
A kormány, hogy ne veszítse el teljesen az arcát az ügyben, most előre menekül, és a szerződések nyilvánosságra hozatalát lengeti be a sajtónak. Mintha önként tennék. Pedig ne legyen illúziónk, mindez nem önként és dalolva történik, hanem a kormányzati hatalom ellensúlyának maradékaként működő bíróságok és hatóságok nyomására.
Süli János az új paksi atomerőmű megvalósításáért felelős miniszter ma a Nemzetbiztonsági Bizottságban ismételten megígérte a kormány nevében, hogy Paks II.-ről az oroszokkal kötött megvalósítási szerződéseket nyilvánosságra hozzák. Önként. Mert szerinte nem lehetnek titkok az ügyben. No meg arról a bírósági perről se feledkezzünk meg, amivel erre kényszerítem őket.
Noha a kormány többedszerre kommunikál a szerződések nyilvánosságra hozataláról, de ne legyen illúziónk, ez a lépés nem a kormány jóindulatának, hanem kizárólag a kitartó munkának az eredménye. A Párbeszéd nevében három és fél éve, a szerződések aláírása óta követelem a szerződések nyilvánosságra hozatalát. A kormányzat először az összes szerződést államtitokká nyilvánította nemzetbiztonsági érdekekre hivatkozva. A legtöbb, amit akkor el lehetett érni, hogy képviselőként, Lázár János engedélyére betekinthettem a több ezer oldalnyi szerződésbe. Többszöri betekintés során bizonyossá vált számomra, hogy a szerződések tartalmának többsége egyáltalán nem tartalmaz sem államtitkot, sem üzleti titkot, sőt Paks II. közpénzügyekre és a környezetre gyakorolt hatása miatt az állampolgároknak a szerződések közérdekű adatnak minősülő tartalmának megismerésére vonatkozó alapvető joga sérül azok eltitkolásával.
Mindezek miatt először 2014 végén a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatósághoz fordultam titokfelügyeleti eljárást kezdeményezve, hogy a hatóság állapítsa meg, jogszerű-e a szerződések teljes körű titkosítása. A NAIH több éves vizsgálat után 2017 áprilisában azt állapította meg, hogy noha a megvalósítási szerződéseknek lehetnek titkos részei, de a titkosítás „a végrehajtási megállapodások teljes szövegére valószínűleg nem vonatkozhat”.
Lázár János, Miniszterelnökséget vezető miniszter közvetlenül ezután egy kormányinfón már megemlítette, hogy a szerződések minősítését feloldják. Mégis, amikor ezt követően ismételten kértem a szerződések kiadását, akkor Süli miniszter úr azzal utasította el adatkérésemet, hogy noha a szerződések minősítését időközben valóban feloldották, de a szerződéseket továbbra sem adhatja ki, mert azok üzleti titkot képeznek.
A kormányzati porhintés miatt a nyáron bírósághoz fordultam a szerződések kiadása érdekében. Az első tárgyaláson 2017 szeptember 18-án a bíró is megállapította, hogy a kormány álláspontja nem tartható, és 2018 januárjáig adott időt a kormánynak arra, hogy az orosz féllel egyeztetve jelölje meg a szerződések azon részeit, amelyek konkrét üzleti titkot képeznek, és ezek kitakarásával adják át a minősítés alól feloldott teljes szerződéscsomagot. Két hétre rá a kormány hirtelen rájön, hogy hiszen ők mindig is nyilvánosságra akarták hozni a szerződéseket, mert a nyilvánosság csudajó dolog.
Világos tehát, hogy a kormányzat körül elfogyott a levegő a titkosítás miatt: mind a NAIH, mind a bíróság szerint a szerződések nagyobbik részét nyilvánosságra kell hozni. A kormány pedig, hogy ne veszítse el teljesen az arcát az ügyben, most előre menekül, és a szerződések nyilvánosságra hozatalát lengeti be a sajtónak. Mintha önként tennék. Pedig ne legyen illúziónk, mindez nem önként és dalolva történik, hanem a kormányzati hatalom ellensúlyának maradékaként működő bíróságok és hatóságok nyomására.
Aminek persze örülök, de azért ne feledjük: ezek szerint 4 éven át jogszerűtlenül titkolta el a kormány a szerződéseket, éppen abban az időszakban, amikor azokról a legintenzívebb vita folyt a nyilvánosságban. Ezzel teljesen egyenlőtlen informáltsági helyzetet hoztak létre, és lehetetlenné tették a konkrét szerződésszövegen alapuló tényszerű vitákat. Jóllehet a szerződésekbe én magam rendkívül korlátozott keretek között betekinthettem, de még az így megszerzett információk nyilvánosságra hozásának lehetőségétől is el voltam zárva, hiszen azzal a minősítések fennállásáig (idén nyárig) államtitkot sértettem volna, azóta pedig, a januári bírósági döntésig az üzleti titok megsértését kockáztatnám. Ebben a jogszerűtlen, törvénysértő helyzetben, amelyben egyedül én tartottam magam a törvényi előírásokhoz, nyomták át az egész környezetvédelmi és telephelyengedélyezést, és ilyen törvényen kívüli állapotban kellett folytatnunk a vitát a kormánnyal az elmúlt 4 évben. Így kellett véleményemet benyújtani az Európai Bizottság által folytatott eljárásokban az állami támogatás és a tender elmaradásának ügyében. Az egész paksi döntést övező információs helyzet jogellenes volt. Ez alapján pedig bátran megkérdőjelezhetjük az egész döntés legitimátását.
Jávor Benedek (a Párbeszéd Magyarországért európai parlamenti képviselője)
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
