Kezdőlap Címkék Nógrádi

Címke: nógrádi

Isten, ha volna, hányna tőletek

Nógrádi György, a magát polgári oldanak nevező társulat biztonságpolitikai szakértője, befogadna menekültet a lakásába. Ezt ő maga mondta, annyi volna még a feltétel, hogy a befogadandó menekült olyan jól nézzen ki, mint az ukrán szépségkirálynő. És ezt a szép menekült nőt – Nógrádi György elmondása szerint – két-három hét elteltével átvenné a baráti köre.

Nógrádi György mindezt a karcagi Nagykun Polgári Kör vendégeként Biztonság – kihívások és válaszok címmel tartott előadásán vezette elő, a nyilván minden jóra nyitott, keresztényi és polgári elveket valló sokaság szeme láttára és füle hallatára. Kint a pulpituson ott ült Fazekas Sándor, az Orbán-kormány egykori agrárminisztere, ő is mosolygott a történeten, talán titokban még a szája szélét is megnyalta, amikor elképzelte, hogy rá kerül a sor az ukrán szépségkirálynő használatakor.

Ebből azért a vak is látja, hogy Nógrádi úr (?) valójában jószívű ember. Ami neki jó, azt a barátaitól sem sajnálja. Talán még is jobb lenne, ha Nógrádi György nem egy menekültet fogadna be, hanem egyszerre többet, de csak az ukrán szépségkirálynőt használná rendeltetésszerűen, a többieket azonnal átadná a barátainak, ne kelljen már szegényeknek a nyálukat csorgatva várniuk, míg sorra kerülnek.

Nem tudni pontosan hányan voltak ezen az összejövetelen, az viszont valószínűsíthető, hogy a megjelentek egytől egyig rendes magyar emberek, akik kereszténynek és polgárnak mondják magukat. Ehhez képest meglehetősen furcsa, hogy egyetlen ember nem akadt a jelenlévők között, aki felállt volna, hogy azt mondja: Nógrádikám, menj te a jó kurva anyádba! Őt fogadd be személyi használatra, őt vegyék át a hozzád hasonlóan ostoba és gazember barátaid.

De nem volt ott egyetlen férfi, vagy teszem azt nő, aki kikérte volna magának ezt a hangot, ezt a gyalázatos,  mindennek, csak éppen keresztényinek nem nevezhető mentalitást.

Sok évvel ezelőtt, amikor Gyurcsány Ferenc még miniszterelnökként öregecske feleségekről beszélt, a Keresztény Úriasszonyok Szentfazék Tagozatának Ájtatos Szattyán szekciója egész oldalas újsághirdetésben tiltakozott a megfogalmazás ellen. Mint akkoriban büszkén nyilatkozták, éves költségvetésük nagy részét felemésztette az újsághirdetés, de nekik így is megérte, mert a keresztény értékek lettek megtámadva és nekik azokat meg kellett védeniük. Most a Keresztény Úriasszonyok Szentfazék Tagozatának Ájtatos Szattyán szekciója nem mond semmit. Ha még vannak egyáltalán.

Felhívnám egy ismerősömet, aki tanult, tájékozott ember létére Fidesz-hívő, ráadásul templomjáró ember, aki már akkor is vallásos volt, amikor Orbán és társai még azt kiabálták a parlamentben, hogy „csuhások, térdre”! Megkérdezném tőle, hogy ez most akkor miféle értelmezése a tízparancsolatnak, a szent szöveg melyik pontjából olvasható ki, hogy a befogadott ukrán szépségkirálynőt – magyarul ezt így mondják – partiba kell vágni?

Felhívnám és megkérdezném, de minek. Azt mondaná, amit akkor szokott mondani, amikor kiderült valamilyen turpisság. Magánrepülőgép, helikopter, vagy ezeknél nagyságrendekkel is nagyobb lenyúlás. Hogy tud mindent, olvas újságot, néz tévét, hallgat rádiót – nem csak a kormányhoz közelit -, de ő, így mondta nekem legutóbb, akkor is ezeket szereti.

Én meg ezeket nem szeretem. És közlöm velük, hogy jó helyről tudom: isten, ha volna, hányna tőletek.

A mesekönyvíró most politikai krimit írt

0

Harminc könyve mintegy 700 ezer példányban fogyott el harminc év alatt, hét filmjét – köztük olyanokat, mint a Sose halunk meg!, a Csocsó, avagy éljen május elseje!, a Gyerekrablás a palánk utcában – kétmillióan látták a mozikban. Néhány regénye benne van az iskolai tankönyvekben, mint kötelező irodalom, és részben, a 200 ezer ingyenesen kiküldött baleset-megelőzési mesekönyveinek is köszönhető, hogy a kerékpáros gyerek-balesetek a felére, a halálos közlekedési gyerekbalesetek száma húsz év alatt a tizedére estek. Nógrádi Gábor író most politikai krimit írt.

Miről szól a Zöldségkommandó című regény?

Egy meg nem nevezett ország diktatorikusan uralkodó kormánya, miután a belső ellenzéktől megszabadult, ellenfeleit börtönbe vagy táborba zárta, esetleg megölte, most külső ellenséget keres, és háborúra készül a szomszéd ország ellen. A Generális vezetésével tizenhárom igen idős ember elhatározza, hogy megakadályozza a várható öldöklést. Hogyan? Merénylettel, zsarolással, mérgezéssel és még sokféle módon, mint egy krimiben. Az öregek között van egykori tábornok, kém, bíró, irodalomtanár, balerina, pilóta és orvos. Mind közelebb vannak a kilencvenhez, mint a nyolcvanhoz.

Miért aggastyán korabeli emberek az összeesküvők?

Ők még tudják, mit jelent, milyen szenvedést okoz, milyen értelmetlen a háború. Átélték, megszenvedték.

El tudja képzelni, hogy 80-90 éves emberek vállalkozzanak ekkora feladatra?

Ha a kor és a betegség nem bénítja meg az embert, akkor szinte többre is képes lehet, mint ifjabb korában. Miért? Mert például több a tapasztalata. Jobban gazdálkodik az energiáival. Ha pedig nem nyomorították meg a lelkét aktív korában, akkor élvezi, hogy „pici a kockázat, nagy a szabadság”, ahogy Ungvári Tamás nyilatkozta.

Részlet a regényből. ligha lehet élettől duzzadóbb, erőtől feszülőbb, és lehetőségekben gazdagabb országot elképzelni, mint a mi drága hazánk. Dúsan termő földek, földeket megtermékenyítő bővízű folyók, folyókban, tavakban lubickoló halak és pillanatnyilag még vidám gyermekek töltik meg a tájat. Zöld erdőruhába burkolódzó hegyek között határtól határig suhanó ezernyi ezüstös út kígyózik, hogy elmehessünk a tarka, vidám, bár kissé szemetes, koszos városokba, és ugyanezeken az utakon visszatérhessünk farmjainkra, falvainkba, kisvárosainkba, ahol születtünk, és ahonnan elmenekültünk. Egy ország, ahol a boldogság minden feltétele adott a nyálcsorgatóan ízletes gyümölcsöktől, sajtoktól a még ízletesebb húsokig, zöldségekig, az anyánk konyhájából ismerős ízű ételektől az éppen ízlésünk szerint való fiúkig vagy lányokig. Egy ország, amely a büszkeség és boldogság hazája is lehetne mind a tehetősebbeknek, mind a tehetetlenebbeknek, ha tudatlanságunkat, szorongásainkat, emberi butaságunkat kihasználva nem sziklás partok felé vezetnék nemzetünk hajóját azok, akik össznépi hiszékenységünk jóvoltából kezükbe kaparintották a kormányrudat. Azt kérdezitek, melyik ez az ország? Bármelyik.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!