Kezdőlap Címkék NER

Címke: NER

Garázdaság

Hát, kérem tisztelettel, nem lehet mindig ugyanarról írni. Az olvasónak már a könyökén jön ki, hogy 2010. előtt svájci indexálás volt, azaz a nyugdíjak akkoriban nem csak az infláció, hanem a bérek arányában is emelkedtek, és nem szakadtak le úgy a bérektől, ahogy már 14 éve teszik, hogy a 13. havit Medgyessy vezette be, Gyurcsány végig fizette, és Bajnai ugyan a válság miatt szüneteltetni rendelte, de azt mondta, ha jobb idő jön, újra bevezethető.

Ámde 2010. után hiába jöttek jobb idők sok-sok EU pénzzel meg világgazdasági fellendüléssel, a derék Viktor akkor sem változtatott. 10 évig lopta a nyugdíjasoktól a 13. havit. Az a ravasz húzás, hogy a svájci indexálást hatalomra kerülésekor azonnal megszüntette, és a MANYUP kasszát is lenyúlta 2700 milliárddal, Orbánt ismerve magától értetődik.

A rezsicsökkentés is unalmas, mert már mindenki tudja, hogy a 2022-es választás kampányában nem ám csak egy egyszerű közgazdász, mint például Bokros, hanem maga az összefogott ellenzék miniszterelnök jelöltje, Márki-Zay Péter jelentette ki, hogy:

Micsoda ostobaság volt annak idején így rezsit csökkenteni. Lehet rezsit csökkenteni, hogyne lehetne: kevesebb vizet kell használni, kevesebb áramot kell használni, kevesebb gázt kell használni. Át kell térni megújulókra.”

Erre aztán a teljes NER média azonnal rácsapott (pl. origo):

A Gyurcsány vezette baloldal győzelme esetén tehát eltörölnék azt a kedvezményt, amivel minden magyar család havonta átlagosan 32 ezer forintot tud megspórolni.”

Magyarázkodhatott hát szegény dilettáns Márki-Zay, mindenki csak röhögött rajta, és mikor végül a háború kitörése után fiainkat akarta vágóhídra küldeni, az összefogott ellenzék akkorát bukott vele, mint előtte még soha.

A bukásban vastagon benne vannak a nyugdíjasok, de ők rosszul tudják a dolgokat, hiába hiszik azt, hogy jól. Az ellenzék regnálása alatt sokkal nagyobb biztonságban lenne mind a nyugdíjuk, mind ők maguk, mivel az ellenzék visszahozná az Orbán által eltörölt svájci indexálást, megtartaná a 13. havit, és a rezsicsökkentést is sokkal igazságosabbá tenné, amennyiben a kevesebbet fogyasztó arányosan több támogatást kapna, így nem Hatvanpuszta meg a többi „nagyfogyasztó” szippantaná föl előlük a pénzt. A nyugdíjasok azért tudják rosszul, mert a NER sajtó hazudik nekik, a független sajtó nem teszi helyre a dolgokat (vajon miért?), a magyar értelmiséget meg láthatóan nem érdekli ez az egész hercehurca. Elvannak ők Orbán alatt is szépen, a Mari néni meg örüljön, hogy a rokonok jóvoltából él még egy ideig.

Ezek a nagy témák sajnos kezdenek kifogyni, mert akinek erről értelme lenne írni, azokhoz nem jut el, akikhez meg eljut, azok olvasnának már helyette mást. A fentiek miatt csak néhány apróságra fókuszálhatunk.

Ilyen például az elvetemült Varju László másodfokon való elítélése, akinek Németh Szilárd birkózóválogatottjában simán akadna hely, és még az olimpián sem volna esélytelen, bármely súlycsoportban indulna is. Hollik pont ezt akarja, hogyha már elítélték, vonuljon Varju vissza, mondjon le, tűnjön el, legyen akár birkózó, ha tetszik, de ne rontsa itt a levegőt nagystílű, de főleg büntetlen előéletű tolvajok között. Piha! Még egy jachtja sincs neki!

Az öldöklő küzdelmet tekintve az esetről készült videofelvételen látszik, hogy Varju nem egy emberrel vette fel a harcot, hanem hat, pont erre kiképzett, jól megtermett biztonsági őrrel. A garázdaságot a bíróság bizonyítottnak látta, mert az amatőr ketrecharcos megadás helyett akcióba lendült, és levert hat profit. Nagyon remélem, hogy ezek után az MTVA úgy rúgta ki mindegyiket, hogy a lábuk sem érte a földet! Ezekre a pancserokra, akik nem bírtak egyetlen vézna garázdával, még egy tyúkól védelmét sem szabad rábízni senkinek, nemhogy a magyar csúcsmédium székházát!

Az esetnek két előzménye van. Az egyik a 2006-os székház ostrom, amellyel össze lehet hasonlítani, a másik a közmédia 2010. utáni FIDESZ pártszolgálatba állítása, ami miatt Varjuék egyáltalán odamentek.

2006.09.19.

„A pár ezres tömeg ezután a térről felszedett utcakövekkel kezdte dobálni a székházat és rendőröket, majd hamarosan autókat gyújtottak fel. Miközben a bejáratot elérőket többször is könnygázzal illetve tűzoltóslaggal verték vissza a székházba vezényelt rendőrök, újabb és újabb rohamok indultak a kapuk ellen… A tüntetők fél kettőkor feltépték az addig kitartó vasrácsokat a főbejáratnál, és behatoltak a székházba. Miután hamar kiderült, hogy a még ott talált dolgozók nem tudják újraindítani az ostrom miatt negyed kettőkor beszüntetett adást, a székház egyfajta látványossággá változott: az ostrom nyomait viselő bejáraton át a tüntetők csoportosan vonultak be, a többség egyszerűen csak körülnézett, illetve az aulában kezdett pihenni, de többen kifosztották a büfét és ‘szuvenireket’ vettek magukhoz.”

Az ostromban több mint 100 rendőr sérült meg, többen súlyosan (a kockakő nehéz). Úgy tudom, a székházat ostromlók közül nem ítéltek el senkit, pláne nem garázdaságért, mint ahogy most Varjut meg Fekete-Győrt. A mi ’06-os hőseinket ez a kis büntetlenség bizton megilleti. Ahogy a büfé árukészlete.

2018.12.16.

A tömegből 11 ellenzéki politikus az igazolványa felmutatása után bejutott az épületbe, ahol egy öt pontból álló követeléslistát akartak beolvastatni. Vasárnap éjjel azonban a köztévé biztonsági szolgálatának vezetője nem engedte őket a stúdiókhoz, és tévés vezetőkkel sem sikerült beszélniük… A követeléseik: a rabszolgatörvény azonnali visszavonása; kevesebb rendőri túlóra; független bíróságok; Európai Ügyészség; független közmédia.”

A legutolsó a leglényegesebb: az Orbán kormány a kapott kétharmad birtokában a közmédiát fideszes pártmédiává „alakította át” (a „silányította” visszafogottabb, úri változata). Ezzel hatalmas előnyhöz jutott, figyelembe véve egyrészt az adás foghatóságát, amely az ország területén mindenütt adott, másrészt főleg a vidéki tévézési szokásokat, ahol a „magyar tévé” a messze a leginkább nézett csatorna, főleg az idősebbek körében. Nagyon fontos hát az ellenzéknek a független közmédia követelése, mert az MTVA fideszes mivolta miatt az ellenzék hangja sok helyre nem jut el. Mivel az ellenzéki képviselőknek pont azokban a stúdiókban kellett volna megszólalniuk, ahová sohasem hívják meg őket, ezért voltak kénytelenek a „behatolásos” módszert választani, hogy felhívják magukra a figyelmét azoknak, akik csak az MTVA-t nézik, vagy csak azt tudják nézni, mert más nincs nekik.

Az akció nem lett sikeres. Varjuékat kidobták. Az ellenzék azóta sem tudja a közmédián keresztül a lakosság jó részét megszólítani. Erről a kormány gondoskodik.

Ami meglepő: a nem NER-es magyarországi médiáknak az MTVA lenyúlási ügyhöz való hozzáállása. Állandó téma náluk a Megafon meg az egyéb fideszes törpe hírharangok közpénzből való, állami támogatásának elítélése, ugyanakkor az MTVA-ról, melyet évente majd 150 milliárd (nem millió!) közpénzből működtet a FIDESZ, nincs szó sehol. Még csak szembe sem állították a dollárbaloldal néhány milliárdjával, bemutatva a magyar emberek ellopott pénzéből fizetett MTVA pártkampányolását, azaz a magyar választásokba a külföldi magánpénzek elfogadásánál sokkal súlyosabb bűn révén való fideszes beavatkozást. Csak nem valami tabutéma ez? Az ÁSZ, amelynek elvileg a közpénz védelme a fő feladata, magától értetődőn kussol (őket is a FIDESZ fizeti, a főnöküket nagyon gavallérosan), de mi van a független médiákkal, tessen mondani?

A 2006-os székház ostromban fideszes képviselő nem vett részt, így a magyarok halált megvető bátorságú, No 1. street fightere sem (tőle magától tudjuk, hogy az). Ebből is látszik, hogy a 12 évvel később otromba agresszivitással támadó DK-s képviselő mennyivel veszélyesebb a mi szelíd és jólelkű miniszterelnökünknél, aki soha nem tenne olyat, hogy miközben négyen rángatják, egy meg rajta ül, a földön fekve kézzel gáncsolja el szegény hatodik őrt, aki belesérül az aljas támadásba. Kristálytiszta testi sértés, lehet mondani. Tessék elképzelni, kérem, milyen sötét korszak borulna ránk, ha egy ilyen ellenzék kaparintaná meg a hatalmat! Nagyon ideje volt már az elszabadult Varjut helyretenni: eddig, és ne tovább, gyurcsányfióka! Coki! Reméljük, ért a szóból, illetve hát a büntetésből.

– Istennél a kegyelem! – harsogta a bíró a széttört pálcát nézve kis mosollyal, amely ördögien hasonlított valakiére, akit most nem fogok megnevezni.

Tudja azt mindenki jól.

Tudósítás

Mint az várható volt, a NER urai nem hagyták, mert nem hagyhatták annyiban. Az óriások közül ezúttal G.O. lett a kinevezett illetékes, hogy a Nemzeti Oldalról porrá zúzza  azt az ellenzéki tüntetést, melyet a szervezőknek volt képük ott megtartani, ahol anno egy ifjú hérosz űzte-hajtotta az ideiglenesen nálunk tartózkodó szovjet csapatokat. Utánuk kiabálva űzte, hátha meghallják még hazafelé menet.

A címből ítélve Újságíró a sajátjainak írta cikkét, mert a NER-en belül is vannak, akiknek nem tetszik az ominózus kegyelem. Azt kéri tőlük, ne egymásra fogják a bűn támogatását, hiszen az igazi bűnös a NER-en kívül található.

Elsőnek az ellenzék a cél. Újságíró ki is jelenti róluk, hogy politikusnak teljességgel alkalmatlanok, mert „… átengedték a Hősök terét meghatározatlan identitású és szándékú alakoknak, úgynevezett influenszereknek.” Ezzel a kijelentéssel sajnos több baj is van. Először is a mondott influenszerek abszolút meghatározott identitással, azaz én-azonossággal bírnak. Újságíró nagy felbuzdulásában gondolhatott talán a nemi identitásra, de ahhoz egyrészt semmi köze, másrészt az szintén mindig stabil – ha ellentmondásban van a külső kinézet és az agy parancsa, akkor is. Ezen alakok szándéka meg aztán végképp egyértelmű, felrázni a népet a veszélyes bűnözőket segítők ellen. Sikerült is nekik.

Botor szöveg. Úgy tűnik belőle, Újságírónak fogalma sincs, ki az az influenszer, és arról sem, hogy mennyivel több embert tud megmozgatni, mint az ellenzéki pártok. A latin-magyar szótárt javasolnám, de az angol-magyar is megfelel. A szervezők szándékának homályosságáról való további delirálás még meg is rémíti az embert, mert az egy ekkora potentát esetében komoly problémát jelez.

Újságíró a tüntetés címével folytatja, amelyről ki is jelenti rögtön, hogy szépen hangzik. Nem tudom, ki hogy van vele, nekem az „Odakint most szörnyek járnak, és az állam a legnagyobb szörny” szöveg sokkal inkább csúnyán hangzik, mint szépen, sőt nagyon csúnyán, hiszen az állam iszonyatos erőfölényben van velem/velünk szemben, pláne kétharmad esetén, és ha az állam még szörny is, pláne a legnagyobb, nekünk, a brancson kívülieknek annyi. Ahogy a mellékelt ábra mutatja is. Lehet persze, hogy Újságírónak ez benne a szép.

A tüntetés címét tekintve az állam rengeteg szörnytulajdonságából jelenleg a pedofilia térnyerése a téma, amely sokkal jobban zavarja hazánk népét, mint akár az infláció, melyet mi fizetünk most, akár az ország adósságállománya, melyet majd az utódaink később. Az ilyen piti ügyek miatt tömeggyűlést nem is szervez senki.

Újságíró megsajnálja a szomorú tekintetű ezreket, akikre hatással volt a hívó szó, és feltételezi, hogy szegények nem is tudják, kik azok „valójában”, akik ide hívták őket. Újságíró szerint ők „szajkózzák a hangzatos lózungokat mosolygós, bűbájos” álarcot viselve.

Egy korábbi momentumos aktivista, egy nemrég még szélsőbaloldali utcai provokátorként kétes hírnevet szerző amerikai zsoldos, és megannyi szélsőségesen kormányellenes megmondóember, akiknek jelentős hányada vállaltan LMBTQ-propagandista.”

Ők tehát az álarcosok. Igaz ugyan, hogy a tüntetés egy konkrét témát kijelölve szerveződött, azaz tökmindegy, kik a szervezők, az a fontos, amit mondanak, viszont az Újságíró nagyon hozzászokott már, hogy elég bedobni egy nevet (Gyurcsány, Pressman, stb.), vagy egy jelzőt (bérenc, fióka), és a megcélzott hallgatóság, mint a viccbeli bolondokházában, ahol csak a viccek sorszámát kell bemondani, azonnal tudja, mit kell gondolnia. Újságíró ezért írta le a szörnyűségeket, hogy momentumos (húha!), provokátor (azannya!), zsoldos (még ilyet!), kormányellenes (hát annál borzasztóbb nincs is!), sőt megmondóember (tejóisten!). Ebből minden világos, remélem, tetszik érteni.

A „vállaltan LMBTQ propagandista” persze botorság, lévén a témához nincs köze, de ezt Újságíró is észreveszi, és helyesbíti is: „Utóbbival nincs semmi probléma, ha felnőttek között tobzódnak”, hogy aztán némi jövőbe látással mutassa be, hogy mégiscsak problémája van:

„…a gyermekeinkért való kiállás hitelességét picit árnyalja az a tény, hogy nekik nincs és soha nem is lesz senkijük, akit a szörnyetegnek hazudott politikai ellenfeleik bármiben is fenyegetni tudnának.”

Újságíró szerint tehát „picit árnyalja”, hogy a fent nevezett, immár hiteltelen influenszereknek nincsen gyerekük (ezzel nem vitatkozunk), és soha nem is lesz. Tényleg? Hát ezt meg honnét tetszik tudni? Ránézésre? Vagy gondos pszichiátriai vizsgálatok alapján? Esetleg mert ezek a szörnyalakok „LMBTQ propagandisták”? Netán a megszokott hazugság? A nagyközönség várja válaszát. Reméljük, nem kell sokáig várnia!

Ahelyett, hogy a gyermekvédelmi törvényt a pedofília és a homoszexualitás összemosásával vádolnák…” írja aztán G.O. dörgedelmesen, miközben halvány fogalma sincs róla, hogy ez nem vád, hanem valóság, ugyanis a kiskorúak elleni szexuális bűncselekményekről is szóló, gyermekvédelmi törvénybe illesztettek két paragrafust, melyek közül a szélesebb tartományú arról szól, hogy 18 éven aluliakkal törvényileg tilos közölni, hogy létezik szex, létezik homoszex, és van „a születési nemtől eltérő” nemi identitás. Mintha azok is bűncselekmények lennének, és ha valaki felvilágosítja a kiskorút, akkor ezzel bűnre bíztatja, mert ezekről értesülvén biztos kedvet kap átoperáltatni magát, vagy egyéb módon szexualizálni. Nem véletlen hát az EU méltatlankodása.

Az írás vége igazán hatásos:

„Igen, ők valóban ki akarják venni a pedofíliát a legaljasabb bűnök sorából, egyszerű szexuális szokássá próbálják minősíttetni a sok közül, és már óvodás korban szexualizálni akarják gyermekeinket. Ők az igazi szörnyetegek. Mellesleg ezek érdekeit szolgálta tegnap a többezres tömeg. Ne egymásra fogjuk, őket nevezzük meg!”

Így tudják meg a NER hívők végre, hogy az ellenzék, ha rajta múlna, engedélyezné a pedofíliát. Mit engedélyezné, bevezetné! Már az óvodától, ahogy írva lett. Hát mi ehhez képest egy még csak nem is pedofil, hanem a főnöke pedofil cselekményeit hathatósan elősegítő, és évek hosszú során keresztül lehetővé tévő beosztott szabadon engedése? Na, ki tehát az igazi pedofil szörnyeteg? Ugye hogy a Gyurcsány, nem igaz?

Ilyeneket olvasva az ember mindig elcsodálkozik, hogy valóban lehetséges a szegény mimagyarok ennyire ostobának nézése? Ilyenek a honfitársaim? Több millióan? Tényleg?

A fentiek alapján ismételten azt javasolnám, hogy ha várjuk is, az ún. „igazi”, azaz abszolút hibátlan politikus nemzedék felnövését (nekünk az a minimum, lásd a független sajtó naponta írt reménykedő cikkeit!), azt ne tétlenül várjuk, ahogy 14 éve már! Azaz mégse Orbán, hanem inkább az ellenzék regnálása mellett. Tudom, hogy a magyar értelmiség lusta, meg semmi köze hozzá, meg a néppel ellentétben simán kibírja anyagilag a NER-t, de ennyit azért tényleg megtehetne. Saját utódjai érdekében is.

A feladat

Mikor az ember véleménycikkeket kezd írogatni, kétfajta lehetőség áll előtte: megpróbálhat hatni az értelemre, de megpróbálhat az érzelemre is. Az előbbi valamivel nehezebb, ugyanis az agy érzelmi hatásokat feldolgozó része mind térfogatban, mind befogadó képességben elképesztő fölényben van az értelmi résszel szemben.

Az emberek (még a legokosabbak is) sokkal több mindent nem tudnak, mint amennyit igen, ezért kénytelenek a nem tudott részeket hittel kipótolni. A hit az agyba beégetett nemtudás, és bizony mindenki rossznéven veszi, ha valaki az általa bizonyosnak hitt dolgokat meg akarná cáfolni, ebből következően az ilyen eseteknél nem a „jé, tényleg” jellegű rádöbbenés, hanem a begorombulás a jellemző reakció.

További nehezítés: a racionális értékeléshez az összes lényeges információ birtokában kell lennünk, hogy a levezetés és a végkonklúzió csak és kizárólag érvekkel legyen támadható. Sok utána keresés, korábban helytelenül tudott dolgok esetén újrakezdés, még szerencse, hogy a szakmai múlt megfelelő rutint biztosít ahhoz, hogy az ember ezt természetesnek tekintse. A tűz, a gőz, a víz, az áram nincs tekintettel a saját törvényein kívül semmire, viselkedésük bosszantóan logikus, a hitükre való apellálás  a tervezés során a legnagyobb hiba, mivel olyanjuk nincs nekik.

Az embereknél ez teljesen másképp van. Nem olyanok, mint a közegek, őket ugyanis lehet manipulálni. Ennek eredménye, hogy ha egyszer már valamiről hitet tápláltak beléjük, azon írásokat és beszédeket veszik a legszívesebben, amelyek erősítik a hitüket, tökmindegy nekik, hogy az valóságként hamis vagy igaz, és az sem nagyon érdekli őket, ha emeletes hülyeség. A politikában különösen így van, ugyanis ott még a szakemberek (politológusok, elemzők, ilyesmik) is sokkal több dolgot hisznek, mint amennyit tudnak. Messze sokkal többet, lehet mondani. A politikusok esetében legfontosabb hát a céljaiknak megfelelő „valóság” kitalálása és sűrű ismételgetés általi elhitetése a néppel, mert ha nem is igaz, úgyse fogja cáfolni senki, hiszen ahhoz utána kéne járni az adatoknak, és logikus levezetés után levonni a végkonklúziót.

A racionalitás sajnos nem nagyon kifizetődő, mert a jelenlegi regnálóknak sok fegyverük van ellene.

A ravaszabb fideszes hithirdetők esetében az emberi dolgok bonyolultságát kihasználva sok minden igaz, csak a végeredmény hamis. Ilyen például az a mondás (hányszor hallottam már átvert embertársaimtól), hogy „A másik is lop, tehát a másik sem lenne jobb”. A kijelentést részletesebben vizsgálva emlékezhetünk még Zuschlagra, aki 70 milliót lopott (ebből 50 milliót visszatérített, azaz a tényleges kár 20 millió), ám mikor kiderült, azonnal kirúgták az MSZP-ből, szabad utat engedtek az igazságszolgáltatásnak, és a tolvaj hat évet kapott, amelyet elnöki kegyelem nélkül le is kellett neki tölteni. Miniszterelnök Gyurcsány. Emlékezhetünk ugyanakkor a legfőbb vőre is, akinek 13 milliárdját (nem millió!) inkább visszafizette az állam az EU-nak (a mi pénzünkből természetesen), csak vizsgálat ne legyen, így Tiborcz a már zsebre vágott 13 milliárddal plusz büntetlen előélettel szabadon elsétálhatott. Miniszterelnök Orbán. A fentiek alapján „A másik is lop” kijelentés igaz, viszont „A másik sem lenne jobb” következtetésben már felmerülhet némi kétely. Persze nem mindenkinek. Van, aki simán elfogadja, hogy ma a lopás intézményesített, és a NER-nek legfőbb jellemzője. Mivel pedig ők a legnagyobb tömeg, immár 13 éve sorjáznak a kétharmadok.

Itt van aztán Bayer „a stílusom hej, parasztos, de én nem szégyellem” Zsolt, aki mostanában azt nyilatkozza, hogy „Tényleg volt valami konszenzus ezidáig, hogy szülők, nagyszülők csináltak, amit csináltak, de hát erről a gyerek meg az unoka nyilván nem tehet. Most ezt felrúgta ez a gazember”, de ha az ember visszalapoz például 2021-ig, könnyen talál ilyesmiket: Sajnos ez érdektelen, és őt továbbra is taps fogadja, mert a mi kutyánk kölyke nem hibázhat sohasem.

Van persze olyan igehirdető is, aki a legócskább módon az irigységre alapoz, meg arra a szocializmusból itt maradt hitre, hogy hiába végzett valaki külföldi egyetemen és került magas vezető pozícióba éveken keresztül több állami és magántulajdonú nagyvállalatnál, akkor sem lehet sok pénze. Hogy miért? Mert csak! Eklatáns példa rá a Magyar Nemzet cikke: „Újabb floridai luxusingatlant vett a Gyurcsány-fióka”, amely hír végigrohant a teljes NER médián. Az origo-nál elég sok a Mártháról szóló hír, ugyanis egyszer már ezt kellett bírósági határozat alapján közölnie: „Valótlanul híreszteltük, hogy Mártha Imre ellen három ügyben indult korábban büntetőeljárás. A valóság ezzel szemben az, hogy Mártha Imrével szemben egyetlen ügyben sem indult büntetőeljárás. Valótlanul híreszteltük továbbá, hogy a fővárosi közművezér egy részvénytársaság révén elsődlegesen tulajdonolja a balatonalmádi kikötőt és a Vitorlás Kikötő Zrt. aranyrészvényese. A valóság ezzel szemben az, hogy Mártha Imre és egy általa tulajdonolt gazdasági társaság a kikötőt tulajdonló cég részvényeinek 3,45%-át tulajdonolja, aranyrészvénnyel – mivel ilyen a Vitorlás Kikötő Zrt.-ben nincs – Mártha Imre nem rendelkezik.” Érdekesség az üggyel kapcsolatban, hogy a többmilliárdos Hatvanpusztáról a NER sajtó sohasem közölt olyan hírt valamilyen Orbán-apókás címmel, amely az olvasók irigységét célozta volna meg.

Előfordul az is a NER médiában, hogy a derék, szorgalmas újságíró akkora ökörséget ír, amelyet a mérete miatt már maga sem vesz észre (de hogy a szerkesztő sem, az eléggé röhejes). Az egyikről már én is megemlékeztem. A Magyar Nemzetben megjelent cikk szerint Zalatnay panaszkodik, hogy 60.000 Ft/hó a nyugdíja, mire „Gyurcsány emberei” (Nyugati fény) azt a kérdést tették föl: Orbán tud-e róla, hogy az énekesnő azoknak a táborát erősíti, akik havonta a létminimumot meg sem közelítő nyugdíjat kapnak? Ebből a derék Szerzőnek a következő hatalmas betűs címet sikerült kreálnia: „Zalatnay Saroltába törölték a lábukat Gyurcsány emberei”

Másik példa az ostobaságra szintén a Magyar Nemzet cikke, melynek másik óriásbetűs címe szerint „Pressman elvtárs Vorosilov marsall és Jurij Vlagyimirovics Andropov nyomdokaiba lépett”. Mint tudjuk, az amerikai nagykövet elment az ellenzék által összehozott parlamenti ülésre, amelyen a FIDESZ-KDNP nem vett részt (nehogy már véletlen szórakozottság okán megszavazzák a svédek NATO csatlakozását!), és ezt az odamenést Szerző azonosnak tekinti a szovjet csapatok 45 éves itt tartózkodásával és a Szovjetunió ezen időszak alatti viselt dolgaival. Ahogy írja: „Ilyen durván és egyértelműen még a megszálló szovjetek sem gyakorolták a hatalmukat”. Ebből megállapíthatjuk, Szerző még nem élt az 1945 – 1990-es időszakban és nem is hallott erről semmit. Néhány történelemkönyv elolvasása javasolható, hátha lehet az információhiányon segíteni… bár a mérete ezt kétségessé teszi.

Ezeket az eseteket látva az ember erősen elcsodálkozik, hogyan lehetséges, hogy az ilyen médiumszerű akármiket az olvasótáboraik még nem hagyták ott? Szabad ezt tenni szegény olvasóval? Úgy látszik, szabad. Sok még örül is neki.

Ha most arra gondolunk, hogy ezek a „Szerzők” milyen jól élnek az ilyen írásokból… de inkább ne gondoljunk ilyesmire. Van elég bajunk anélkül is. Például a normálisnak megmaradt médiával meg kellene állítani ezt a piszkosszürke áradatot, amelyik mindenfelé hömpölyög, és ki kellene szabadítani alóla a választópolgárokat.

Nehéz, nagyon nehéz… pláne, hogyha nincs jelentkező.

Lehetőség

Üresjárat van. Konkrétum semmi, mindenki beiglizik, legfeljebb általánosságokat lehet ilyenkor írni, például azt, hogy nehéz időket élünk. Ehhez egy sóhaj is tartozik, legalább sajnáljanak, ha már ennyire rossz a helyzetünk.

Mert az rossz. A legtöbbünk életét tekintve tényleg nehéz időket élünk. Kérdés persze, hogy mihez képest? Ha ezen elgondolkodik az ember, és végigtekint az elmúlt éveken, elsőnek rögtön arra gondol, voltak-e egyáltalán könnyű idők? Másodiknak arra, hogy nem. Nem voltak. A problémák eltűnnek ugyan (nem megoldódnak, hanem okafogyottá válnak), de jönnek helyettük újak, a nehézségek mázsás terhe nem változik, sőt nem csak egy ember, hanem még a különböző emberek esetében sem. Ahogy egy gondolkodó valamely könyvében olvashatni, a Sors ugyanakkora mértékben ver minden embert, azaz a csapást az összes egyforma nagynak érzi, csak az egyiknél éhség és súlyos betegség az ok, a másiknál meg a behűtött pezsgő kívánatostól eltérő hőfoka. Ezért nehéz objektíven megítélni, mi van, és mit kéne tennünk.

A megítélés nehézségeihez tartozik, hogy az emberek többségének nincsenek meg a helyzetértékeléshez szükséges információi, nem is akarják megszerezni, de még ha meg is szereznék, nem tudnának velük mit kezdeni. Churchill mondotta volt, hogy a demokrácia elleni legfőbb érv egy ötperces beszélgetés az átlagválasztóval, utána elmegy az ember kedve tőle, és bizony ebben igaza van. Azért ne feledjük, ő mondta azt is: a demokrácia rossz dolog, nagyon rossz, sőt borzasztóan rossz, de jobbat még nem találtak ki.

A helyzetértékelésnél további problémák is felmerülnek. Például az, hogy minden tény torzulásra hajlamos. Az információk terjesztésére és magyarázatára hivatott médiamunkások közül sem mindegyik egyetemi tanár (hajjaj), azaz a hírek átadásában nagyon sok az érzelmi szál, ami a durva elfogultság finom megfogalmazása, ráadásul jó részüket anyagi előnyök is motiválják (le vannak fizetve, na). A fontossági sorrendet tekintve a sport és a pletykák utáni híreket szolgáltató politikusok egyrészt terelnek, másrészt hazudnak (hol van már „az ország szolgálata”, ugyan kérem, lejárt lemez), ráadásul a média mindezt a saját szája íze szerint formálja, lögyböli, kavargatja, és tálalja, a lényeg annyi, nem magyarázzák el rendesen.

Az újságba író vagy maga sem érti a történteket, vagy elkötelezett érzelmileg, netán elkötelezett anyagilag (csúnya dolog, de van ilyen, szinte kizárólag a NER oldalon), esetleg úgy gondolja, hogy ez nem az ő feladata, és a tömegből kiválva könnyed libbenéssel ül át a zsűri páholyába. Jellegzetes értelmiségi attitűd, majd ő megmondja, mi van, részletében, meg egészében is, így aztán mindenki szájtátva nézi, mennyire okos és bátor ember, főleg, ha bugris módon küld el mindenkit a francba. Hogy az ilyen írás haszna semmi, más lapra tartozik.

Következzen a propaganda. A Harmadik Birodalom egyik prominense dolgozta ki a technikáját, nem is védett a rendszer, bárki által szabadon használható. Hajh, de tudta/tudja mindezt Finkelstein meg Habony:

  1. Kerüld az elvont gondolatokat, az érzelmeket vedd célba.
  2. Kevés üzenetet küldj, de azokat folyamatosan sulykold.
  3. Használj felszínes, általánosító véleményeket, sztereotípiákat.
  4. Az érvelés legyen egyoldalú – soha ne árnyalj.
  5. Folyamatosan kritizáld az ellenfeledet.
  6. Keress egy ellenségképet, és éjjel-nappal rágalmazd.

Itt van például a 2. pont, amelyet megfogadva és betartva a regnálók folyamatosan dollárbaloldaloznak. Hogy miért hülyeség, itt olvasható. A másik oldalnak is vannak sulykolásai, ilyen például Orbánék letolvajozása, amivel nincs is semmi gond, mert ezt egyértelműen bizonyítja a rokoni és a haveri kör igencsak gyors ütemű és mértékű meggazdagodása, mégpedig bármiféle ötlet, találmány, know-how nélkül, azaz nulla innovativitással, és nem ám a nemzetközi piacon, hanem kizárólag az állammal üzletelve, véletlenül pont azon időszak alatt, mikor kormányfő volt a Főnök.

Az ellenzék számára nem szerencsés, hogy minősítik őket a saját oldalukról is. Az egyik minősítés, a „Gyurcsánnyal nem lehet győzni”, a másik pedig, „Az ellenzék sem lenne jobb”. Ezek sajnos rögződnek az emberekben, és sokakat tarthatnak távol a szavazástól, mondván, hogy úgysem nyerhetünk, de még ha nyernénk is, az se lenne jó. Az ilyen minősítés (ha Orbánt le akarjuk váltani) mindenképpen ellenjavallt, mert itt az országról van szó, amelyet egy ostoba akarnok épp most tesz tönkre gazdaságilag, ás el mélyre külpolitikailag, és taszít gödörbe erkölcsileg, ugyanis semmihez nem ért, és mégis mindenben ő dönt, aminek rendkívül negatív hatása van. A Nagy Mimagyarok, akinek vezetésével most már hamarosan utolérjük Ausztriát, aki középhatalommá plusz nettó EU befizetővé teszi Magyarországot, aki fejszével küzdi le az inflációt, és nemsokára elfoglalja Brüsszelt von der Leyenestül. Ahogy tudjuk tőle, párezret kell aludnunk, és akkor majd minden magyarnak jó lesz. Név szerint: Orbán Viktornak, Tiborcz Istvánnak, Orbán Győzőnek, Mészáros Lőrincznek, satöbbi. Vannak vagy ötezren (csökken a magyarok száma, na!). Nekik ugyan már most is jó, de akkor még jobban fognak menni dolgaik, hiszen a magyarságuk 150 % fölötti, a többiekkel ellentétben, akik sokkal kevésbé magyarok. Az olyanokkal törődjön a Soros, nem igaz?

A fentebb írtak eredménye, azaz a lassan hömpölygő éjsötét katyvasz mindent eláraszt köröttünk. Ilyen helyzetben még a racionális elmék is kapkodják a fejüket, és zavartan hápognak, hogy most már mi legyen.

Adjuk fel? Azt azért nem mondanám. A siker egyetlen esélye, ha a FIDESZ által sűrűn bevetett propagandisztikus elemeket alkalmazzuk mi is. Érveljünk kizárólag egyoldalúan és elfogultan, ha valami nem tetszene az ellenzékben, akkor is, hiába hörrennek föl a széplelkek erre, hogy de hát ők függetlenek meg minden, most nem róluk van szó, hanem az országról. Tovább megyek: Európáról. Még tovább menve: sőt.

Ha úgy döntünk, hogy harcba szállunk, néhány alapvetést el kell fogadnunk.

  • Gyurcsánymentes ellenzékünk nincs, és nem is lesz. Próbálkoztak már egy páran, nem jött be senkinek, értelme az ellenzék még további szabdalásán túlmenően nincs.
  • A DK szavazótáborára szükség van. Gyurcsány különben is háttérbe vonult, és maximum frakcióvezetőként fog üzemelni, ezért akármit hazudik róla a FIDESZ, csak legyintsünk, hogy hülyeség. Az elmúlt nyolc évről itt, itt és itt lehet olvasni információkat, hogy az érvkészlet az agitációhoz teljes legyen.
  • Az ellenzékről akkor is tudjuk, hogy mit fog csinálni, ha még nincs kész a program, ezért az itt következőket az írástudóknak kell vonzó ellenzéki alternatívaként ismertetni a lehető legtöbb választóval, akik az információkat remélhetőleg tovább viszik. Tehát:
    • Biztosan több pénzt fog fordítani az oktatásra (tudás alapú társadalom).
    • Biztosan több pénzt fog fordítani az egészségügyre (baloldaliak).
    • Biztosan visszahozza az Orbánék által megszüntetett svájci indexálást, hogy a nyugdíjak is növekedjenek. Jelenleg csak az inflációt követik, azaz a tényleges növekedésük 2010. óta nulla, hiába beszél a fideszes propaganda róla.
    • Biztosan a rászorulókat fogja támogatni és nem a nagyfogyasztó gazdagokat.
    • Biztosan jóban lesz az EU-val.
    • Biztosan hazahozza a nekünk megítélt pénzeket.
    • Biztosan megteszi, amit a lengyelek: pártmentesíti a közmédiát.
    • Biztosan semlegessé teszi a fékeket és ellensúlyokat.
    • A végére maradt a legfontosabb: az ellenzék regnálása alatt biztosan lesznek tolvajok, de azokkal az történik majd, mint Zuschlaggal: a pártból való azonnali kizárás, 50 millió visszafizetése, ráadásként 6 év börtön (miniszterelnök Gyurcsány), nem pedig az, ami Tiborcczal, aki szabadon elsétálhatott a pénzzel, maradt a büntetlen előélete, és ma is párttag, ha jól tudom. Helyette mi, adófizetők fizettük vissza az EU-nak a 13 milliárdot (miniszterelnök Orbán). A két eset közti különbséget kell hangsúlyozni mindenütt.
  • A FIDESZ óriási médiafölénye kötelezővé teszi, hogy mindenki, aki az ellenzéket preferálja, az összes rendelkezésére álló módon terjessze „Az ellenzék sokkal jobb lenne” alternatívát. Aki tudja, írásokkal, a többiek személyes agitációval és „Add tovább!” biztatással a szűkebb/tágabb környezetben.

A magyarok kétharmaddal sokszorosan megszavazott, azaz kedvenc miniszterelnöke mondotta volt,

A meccs addig tart, amíg meg nem nyerjük”.

Az ellenzékieknek is így kell küzdeni, mindent bevetve az ország érdekében. Ha majd az ellenzék nyert, lehetünk újból függetlenek.

Ahogy a költő írta: „ez a mi munkánk; és nem is kevés.”

A vízió

Mint azt mindenki tudja, a mi miniszterelnökünk távlatos ember, aki átlátja a dolgokat, nem úgy, mint a tudjukkik. Ezeket az „átlátásokat” fogalmazta meg Tihanyban a Tranziton, hogy mindenki ismerje meg, tanuljon belőle, és éljen aszerint, ugyanis ez minden magyartól a minimum, különben nem lesz gazdagság, erő, meg tisztelet.

Az átlátásos megfogalmazás minden idősíkra vonatkozik, hogy bizonytalanság véletlenül se legyen.

A jelen

Magyarország nagyon macsós, főleg a katonaságnál priccseken edződött vezetői miatt. Erre a tényre a bizonytalankodó, állandóan változó kormánnyal egyik napról a másikra vergődő, erősen feminin államoktól elhatárolódva a miniszterelnök külön is emlékeztetett:

„…a kétharmad, mint a cövek, egyfolytában áll, és még a végét sem látni.”

Bizony, jogosan mondta. A mai ellenzék szétszórt, szegény és hiteltelen, médiája nincsen, a NER alkalmazottak akkor veszik semmibe, amikor akarják, így elég nehéz odamenni bárkihez, hogy

„Az ellenzék vagyok. Kérem, szavazzon rám!”

Segítsége sincs, mert főleg vidéken, de a nagyvárosokban is a helyi potentátok, megmondóemberek és közbeszéd diktátorok nagyrészt a FIDESZ emberei, ahogy nekik információt szolgáltató média 80 %-a szintén, amelyik a szlogeneket diktálja. Ezen diktátumokat a fideszes politikai munkások rendkívül szorgalmasan figyelik, megjegyzik, majd terjesztik, sőt sulykolják az emberekbe, hogy sok időt és energiát rááldozva jó irányba térítsék a népet.

A nemfideszes értelmiség nem ilyen. Nagyon nem. Nem szorgalmas, és nem terjeszt. Pláne nem sulykol. Várja, hogy a fentebb jellemzett, ma már egymagában tehetetlen, lenézett ellenzék kezdeményezzen valamit, na, ahhoz ő majd kritikus szemlélettel csatlakozik. Ha ugyan. Mert ha nem tetszik neki, akkor persze nem. Kigondolni a dolgokat, az ellenzék körül gyülekezve a pártokkal és a többiekkel belső körben megvitatni, aztán programmá emelni nem az ő feladatuk. De nem ám!

A NER és főleg Orbán folyamatos bírálata a nemfideszes értelmiségtől sajnos kevés (immár tizenhárom éve láthatóan az), de ezt nem veszi észre, vagy nem akarja észrevenni, esetleg úgy jó neki, ahogy van, a cövekállás tehát minálunk változatlan. 13 éve az.

A fentieket a miniszterelnök ugyan nem részletezte, de nem is lett volna célszerű, mert sokakat csak megzavarna. Egy mondat bőven elég.

A múlt

Magyarország most gazdagabb, erősebb és biztonságosabb, mint 13 éve”

Ez tökéletesen így is van, az egyetlen probléma az, hogy a 13 év alatt a többi hasonló ország még gazdagabb és még erősebb lett, azaz ők jobban használták ki az beérkező EU pénzeket, a világgazdasági fellendülést, és a politikailag nyugodt korszakot, mint a miniszterelnök vezette magyar kormány, és ehhez még a nyugdíjkasszát sem kellett lenyúlniuk, amelybe a tőkét nagyrészt Gyurcsány gyűjtötte össze. A lenyúlással Orbán nem csak 2700 milliárd forint készpénzhez jutott (és ne feledjük: akkor még 270 HUF ért egy eurót), hanem a kassza megszüntetése révén 13 éve nem kell egy árva garast sem befizetnie. Elég az ígéret a leendő nyugdíjasoknak, hogy majd ha nyugdíjba mennek, az akkori kormány fizetni fog nekik.

A biztonságot illetően ma láthatóan több a vendégmunkás meg az akkugyár, mint 13 éve, de ezt inkább hagyjuk. Úgysem érdekes.

A fentiek alapján mondható, hogy az elmúlt 13 év a négy darab kétharmados választási győzelmet kivéve Orbánnak nem egy sikerkorszaka.

Az országvezetés bukta, mert mára odáig jutottunk, hogy gazdasági téren Lengyelország és Szlovákia helyett már Romániával és Bulgáriával vetekszünk a „jobb” helyekért, ami nem a magyar büszkeséget hizlaló állapot.

Közéletileg a magyar társadalmat sikerült végletesen megosztani. Magyarországon az összes kérdésben mindig egy ember dönt, és a döntést 2,7 millió ember mindig helyesli. Kompromisszumokra nincs remény, a NER mindenki mást lenéző magtartása, az „Azt csinálok, amit csak akarok” attitűd, valamint az ellenzék véleményének állandó semmibevétele lehetetlenné teszi az együttes cselekvést, azaz Magyarország lakossága 2,7 millió NER szavazóra és a családtagjaikra zsugorodott. A többi, ha elvileg van is, nem számít, beleszólni nem tudnak, jelentőségük nulla, állapotuk és helyzetük röhejes.

A külpolitikát illetően a szövetségeseinkkel mind összevesztünk, és összehoztunk olyan barátokat, akiket nem kellett volna összehozni.

Ezeket összesítve rögzíthető, hogy Magyarország az Orbán vezetés alatt egy Európában elszigetelt, a többiekhez képest egyre gyengülő gazdaságú, a politikai egyetértést tekintve kb. 40 százalékra zsugorodott lakosságú, erős keleti beütésekkel bíró, de azért rendkívül keresztény, mogorva, magányos állammá vált, melynek jelszava az „Én”.

Mivel ez egy teljes ország, a „Mi” ugyan jobbnak tűnik, de az jelenleg nálunk hazugság lenne, ezért maradjunk az „Én”-nél. De akkor egyszemélyes! Egyszemélyes, egyszemélyes… na és? Orbán „Én” helyett mindig „Mimagyarok”-at mond, senki nem fogja észrevenni.

A jövő

„Hogy ki lehet-e maradni a ma látszó rossz európai folyamatokból, arra ösztönből igennel válaszolok. Primitívül hangzik, amit mondok, de igen. Azt akarjuk, hogy Magyarország gazdag, erős legyen, biztonságos is. Ha ezt akarjuk, ki kell vívni a tiszteletet minden országtól. Van erre terv, különben minek tartanánk a politikusokat?”

Ezt hallgatva végre megnyugszik az ember. Na most! Van terv! Nem hiába tartjuk a politikusokat súlyos pénzekért, azaz, mint ahogy már írtam, nekünk megéri Hatvanpuszta minden négyzetcentije.

A terv szerint a gazdagság és az erő a magyarok Orbán által említett különös kreativitásának lesz köszönhető, melyről szerinte nem is tudunk (egyszer olvasta valahol), a biztonságunk érdekében pedig kivívjuk a tiszteletet, de ki ám! Tucker Carlsontól már kivívtuk. Trumptól is, Erdogantól is. Következik Svédország és Norvégia, aztán, ha a FAZ már abbahagyta az óbégatást, Németország. Lépésről lépésre. Nehéz lesz, de bizakodhatunk. Nyilván, erről szól a terv. A leendő tiszteletről. Kalaplevéve köszönnek majd nekünk. 10 év múlva. Ezt ígéri. Addig marad a mai helyzet. Csak kibírjuk valahogy.

Persze azért nagyon jó lenne, ha a hosszas vívódás közepette nem kellene otthagynunk az EU-t, mert értjük mi, hogy Orbán a keleti blokádok helyett konnektivitást akar (Magyarországnak rettenetesen kell az orosz gáz), de azért mégiscsak jobban hangzik az EU, még ha akkor van is blokád Oroszország felé. A gáz kivétel, azt ugyanis nem az EU blokkolja (nincsen rá szankció), hanem Putyin zárta el, és ha kinyitotta is, bármikor elzárhatja újból, ezért kell mindenféleképpen nagyon jóban lennünk vele. Na ja, a „rezsicsökkentés áldásos hatásainak” következtében a fűtés korszerűsítések, a házszigetelések, a takarékosságra nevelés, az alternatív gázszállítók keresése és a szállítás megvalósítása sajnos mind elmaradt, ráadásul a nagy villamos energia igényű akkugyárak és Paks II. késése miatt két nagy teljesítményű gáztüzelésű erőművet is kell építenünk, orosz gázra természetesen, és ez majdnem totális kiszolgáltatottság.

Ebből következően az EU sajnos csak nekünk, nem fideszeseknek hangzik jobban. A miniszterelnök úgy vélekedik, illetve úgy kell neki vélekednie, ő nem érti, miafrancot erőlködik az erkölcstelen, hülye Nyugat, az oroszok annyian vannak, mint az oroszok, úgyis ők győznek, akármit csinálunk, akkor hát adjuk oda nekik, amit akarnak, aztán legyen béke, és kereskedhessünk már! Vagy ha nem, hát kilépünk! Gázt ide, gázt ide, szép szőke Putyin…

„Kell még tíz év, ha megkapjuk, meg is lesz, meg is fogjuk csinálni”.

Nem kéne megadni neki. Így is nehéz lesz rendbe rakni a dolgokat, hát még 10 évnyi újabb rombolás után.

Fóton sem akarnak akkumulátor gyárat

„Vigyétek a kínai szemetet Felcsútra!” – ezt a táblát emelték magasba Fóton, ahol lakossági fórumot tartottak a tervezett akkumulátor gyárról.

Vass György, a város fideszes polgármestere azt állította, hogy őt se kérdezték meg az akkumulátor gyárról:

”Derült égből lórugásként ért a hír, amelynek magam sem örültem” – mondta Vass György, aki azt ígérte Fót polgárainak:

”Ha a mérgezés veszélye akárcsak egy százalékban is fennáll, akkor a város keresztbe fog feküdni a beruházásnak, mert nincs az az adóbevétel,  amiért hajlandó lennék az emberek egészségét kockára tenni.”

Két beruházásról is szó van: az egyik egy akkumulátor összeszerelő üzem, a másik pedig egy raktár, amely az akkumulátor gyártáshoz felhasznált veszélyes anyagok őrzésére szolgál Fótligeten. Jelenleg mindkét beruházás áll, mert környezetvédők megtámadták a bíróságon a beruházásokat.

Csakhogy Szijjártó Péter külügyminiszter Kínában a BYD autógyárban bejelentette: 10 milliárdos beruházással új akkumulátor összeszerelő üzem épül Fóton.

A polgármester a fórumon azt mondta, hogy

“Mindent megtettünk azért, hogy mind a két beruházás biztonságosan működhessen.”

A jelenlevők többsége kétkedik abban, hogy elég-e ez a minden. Néhányan utaltak arra, hogy a polgármester 6 milliós bónuszt vett fel tavaly vagyis érdekében állhat a két új beruházás.

“Miért nem tudott a lakosság arról, hogy maga milyen egyezséget kötött Orbán Viktorral és a NER lovagokkal?” – szegezte a polgármesternek a kérdést egy dühös helyi lakos.

“Köszönöm a véleményét, de teszek rá”

– válaszolta a polgármester.

Sok jelenlevő felvetette, hogy Tuzson Bencéhez kellene fordulni, a választókerület fideszes képviselőjéhez. Csakhogy őt épp most nevezte ki Orbán Viktor igazságügyi miniszternek, tehát aligha valószínű, hogy szembeszállna a kormány álláspontjával.

Tordai Bence, a Párbeszéd képviselője is jelen volt a lakossági fórumon, ahol a többi között kijelentette:

”A polgármester hülyének nézi a lakosságot amikor azt állítja, hogy könnyűipari beruházásokról van szó holott ezek vegyipari létesítmények lennének.”

Hogy működik e téren a nemzeti együttműködés rendszere?

“Szijjártó Péter külügyminiszter portyázik Keleten, ahol 10%-os állami támogatás fejében megállapodik egy akkumulátor gyárról. Felajánlja a beruházó partnernek, hogy az infrastruktúra fejlesztését a magyar állam fizeti, majd pedig a megállapodás után, elkezdik keresgélni a megfelelő helyszínt. Ahol találnak egy meggyőzhető polgármestert, oda telepítik az akkumulátor gyárat.”

Vass György polgármester a fórum zárásaként azt ígérte a résztvevőknek, hogy tájékoztatni fogja a felsőbb hatóságokat az elhangzott bírálatokról.

Tordai Bence azt ajánlotta a polgármesternek, hogy lépjen ki a Fideszből, és láncolják magukat a kamionok elé, ha megkezdődik az akkumulátor üzem illetve raktár építése.

Debrecenben lejátszódott már hasonló dráma, de ez mit sem változtatott a hatalom döntésén: megépül az óriási kínai akkumulátor gyár, amelynek a vízellátása fenyegetheti a második legnagyobb magyar város vízkészletét is.

Az Orbán kormány szándéka találkozik az elektromos autózásra áttérő német gyárak és kínai akkumulátor üzemek elképzeléseivel, amelyek szerint az Európai Unión belül olcsón lehet akkumulátort előállítani hiszen a munkásoknak sem kell annyit fizetni mint Németországban, a környezeti bírság is könnyebben kifizethető. Végül pedig

a nemzeti együttműködés rendszerének emberei is jóval olcsóbbak mint a döntéshozók más uniós államokban.

Háborúpárti

Mint az igencsak emlékezetes, a FIDESZ a múlt év márciusában azzal emelte több, mint duplájára addig elért szavazatelőnyét, hogy azt mondta, az ellenzék háborúba sodorna minket. A „mondta” rendkívül visszafogott kifejezés annak jellemzésére, mekkora lármát csapott a banda fizetett és hívő szájmenőivel. A temetőkben nem járt ugyan körbe hangszórós kocsi, de csak kevés híja volt.

A NER érvelés egyszerű: Márki-Zay a kampány során kijelentette, küldene katonát Ukrajnába, egyértelmű hát, hogy fiainkat vágóhídra szánja, az országot meg belesodorná a háborúba. Azt a propaganda gondosan kihagyta, hogy a jelölt feltételt szabott: ha a NATO kéri tőle, akkor! Nem pedig csak úgy.

Kétségtelen, hogy ha a NATO katonák küldését kéri, azt jelenti, a NATO hadban áll.

Ilyen esetben mindegy, ki a miniszterelnök, mindenképpen küldené a katonákat (Orbán éppúgy, mint Márki-Zay), különben országostul rögtön kirúgnák a szervezetből szerződésszegés miatt.

Azt pedig még Orbán is tudja, sok jó abból nem sülne ki, ha nem egy NATO és EU tag ország képviselőjeként utazna Moszkvába gázártárgyalásra, hanem mint pimf miniszterelnök, ugyanis az orosz stílus eléggé kellemetlen. Csak addig vagyunk fontosak nekik, amíg NATO és EU tagként belső zavart keltve segítjük őket, anélkül Orbán csak egy Lukasenka light, vagy tán még annyi sem, mert Putyinék nem tudnak használni minket semmire. Nem is beszélünk oroszul.

Nagy szerencséje miniszterelnökúrnak, hogy a NATO nem állt hadban, és ma sem áll, így bátran harsoghatta hónapszám, ő aztán nem küld katonát! Nem is kérte tőle senki. A többi látszatintézkedését, például hogy

„hazánkon át nem szállíthatnak fegyvert Ukrajnának”,

inkább hagyjuk.

A jól megkomponált hazugság úgy ment át a köztudatba, ahogy magától értetődőn zöld a fű és kék az ég. A NER sajtó teljes erővel terjesztette (MTVA inkluzíve, ahol évi 130 milliárdért nyomatják), a függetlenek viszont eltartott kisujjal figyelték, ahogy Márki-Zay rohangál mindenfelé, és kétségbeesetten kiáltozza, de hát ő nem is! Függetlenék nem cáfoltak semmit, legfeljebb ismertették az eseményeket, hogy ha valakihez nem jutott volna el információként az ellenzék vérgőzös mivolta, az is értesüljön róla (kösz). A nép közben fejcsóválva nézte, ahogy Márki-Zay „tagadni próbálja a nyilvánvalót”. Nem is hittek neki, hiszen „katonákat küldene!”.

A választás eredménye ettől kezdve egyértelmű volt.

Jellemző miniszterelnökúrra, hogyha valamiben egyszer megkapaszkodott, sokáig képes lógni rajta. Ma is ott buzgólkodik a békén, hiába akarják sötét erők háborúba kényszeríteni. Hogy kik azok a sötét erők, egyelőre rejtély, hacsak az ukránok morgását (dühét) nem tekintjük annak, akik azt szeretnék, hogy Magyarország szavakban is támogassa őket. A morgás értehető, mivel Oroszország minden keze ügyébe került hadigéppel támad, és olyankor nincs érzéke a célpontként használtaknak sem a finom pávatánchoz, sem az orbáni kettősbeszédhez („igen, az oroszok, de az ukránok is ám, igen, mindet megszavaztam, de azt javaslom, mindet töröljük el, igen, a Nyugat nincs háborúban Oroszországgal, de azért mégis”, és így tovább, és így tovább). Az ukránok ehelyett elvárják a mellettük történő konkrét és egyértelmű kiállást. A magyar kormánytól is.

Azt ugyan várhatják. Olyan úgyse lesz.

A világ demokratikus része szintén békét szeretne, de nem mindenáron. Aki ezt követeli, az belenyugszik, hogy Oroszország az elrabolt területeket megtarthassa, és ezzel megadja az esélyt a jövő minden agresszorának, hogy elindítsa csapatait, mivel azok úgy gondolhatják, a demokratikus országok a területrablást nem fogják megakadályozni. Oroszország már bemutatta annak példáját, hogyha úgy látja, nincs ellenállás (amint a Krím annektálásakor úgy is látta), tovább fog lépni, például Donyeck és Luhanszk annektálása érdekében, mert arra következtet, gond nélkül teheti. És ha azokat is megszerezte, az ismételt továbblépés magától értetődő, ahogy néhányan az orosz vezetésből beszéltek erről párszor.

Az agresszori mohóságot illetően: mikor Chamberlain a Hitlerrel való tárgyalás után kijelentette, hogy Csehszlovákia feldarabolása és a Szudétavidék Németországnak való átengedése árán meghozta a békét, Churchill azt mondta neki a Parlamentben:

„Ön választhatott a becstelenség és a háború között. A becstelenséget választotta, és meg fogja kapni a háborút.”

Igaza lett. Ezért nagy hiba az azonnali béke követelése, mert az Oroszország jelenlegi területnyereségét fagyasztaná be, mégpedig anélkül, hogy garanciát kapna a világ arra, az agresszor nem folytatja gyilkos terjeszkedését. Siker esetén ugyanis folytatni szokta, mint az köztudott. Az ellenzék is a fenti elvet vallja, mert józan ítélőképesség esetén mást nem is tehet.

Orbánt viszont a ráció nem nagyon zavarja, ő aztán rendíthetetlen békepárti tűzön-vízen át.

Mint derék népének elmondotta volt, „…ütnek, vernek, rúgnak, harapnak, minden eszközt bevetnek, hogy belerángassanak minket a háborúba.” Minden eszköz alatt nyilván a demokrácia hiánya meg az alapítványok közbeszerzés mentessége (= közpénzkiáramoltató képesség) miatt visszatartott EU pénzeket érti. Az eljárásokat, noha az EU már számtalanszor megindokolta, fura módon nem tartja jogosnak, viszont ha figyelünk rá, világos lesz a kép:

Mások számára követhetetlen észjárással navigáljuk hazánkat az európai hullámverésben”.

Aha. Hát, ha csak úgy nem…

A primitív, követhető észjárású Németország Orbán szerint már belesodródott a háborúba, de sokak meglepetésére pont úgy néz ki, mint aki nem sodródott bele. Mi is pont úgy nézünk ki, ám ez nem a német típusú vakvéletlennek, hanem kizárólag miniszterelnökúrnak köszönhető, mert ő, míg ott lesz a vártán, nem enged a sodródásnak semmiképp!

Azért ez bátor dolog.

Ennyire hülyének nézni minket…

Kényszerképzet

A fixa idea érdekes jelenség. Akire a kór lecsap, az az álláspontját illetően eltántoríthatatlanná válik, és még ha az orrát vernék is bele a cáfolatba, az sem rendíti meg.

Ilyen például miniszterelnökúrnak azon képzete, miszerint ő mindig győz. Ezt persze csak úgy odavetve nem fogja föl a nép, fenti okból kiterjedt hálózatot hoztak létre, melynek eredményeképpen a regnálókhoz tartozó, nagyszámú politikussereg mellett ugyancsak nagyszámú NER-es újságíró, elemző és egyéb hűséges és/vagy fizetett kenyérpusztító hajtogatja: Győztünk megint! A permanens győzelem a mai magyarországi rendszer elengedhetetlen tartozéka, ellentétben más rendszerekkel, melyek nem győzni akarnak, hanem megegyezni (ahhülyék!).

Győzni persze magányosan nem lehet, haverok ellen meg nem illik, ezért van szükség ellenségre. Miután Orbán ismételt hivatalba lépésekor nem volt egy darab se, nagyon kellett az a fékevesztett kreativitás, mely a Simicska-Finkelstein-Habony vonal sajátja sok-sok éve már. Hasznos munkájuk eredményeképpen megképződtek ellenségeink, akiket sokáig kellett ugyan ezen célból pocskondiázni, de végül sikerült. Seregük vezére Brüsszel, Finkelsteinjük Soros, fegyverük a Pénzvisszatartás. Persze a Szankció is az, de az nem kifejezetten a magyarok ellen irányul, ezért szavazzuk meg miniszterelnökúr révén mindegyiket a „Dögöljön meg a szomszéd tehene is!” elv szerint. Sajnos van egy kis gond, ugyanis a nyugati tehenek rendkívül szívósak, egyszerűen képtelenek megdögleni, nem úgy, mint a mieink, például szegény Kisállamadósság meg Alacsonyinfláció.

A győzelemnek az ellenség megléte mellett másik kelléke a harc. Mindenki tudja, hogy a harc miniszterelnökúr vezérletével magyar érdekekért folyik. Eredménye, hogy az összes jóbaráttal (V4, Néppárt) meg az összes szövetségesünkkel (EU, NATO) összevesztünk, és ma már minket utál a világ háromnegyede. Nyilván ez volt a magyar érdek. Újabb győzelem.

Persze van a harcnak egyéb eredménye is. Ilyen például az Erasmus+ program pénzeinek visszatartása, ami, mint Gulyás úr is említette volt, „magyarellenes bosszú a Bizottság részéről”. Némi pontosítás azért szükségeltetik: nem a Bizottság döntött így, hanem az EU tagok pénzügyminisztereinek tanácsa (2022. december 15.), és nem hungarofób alapon, hanem azért, mert a tanács, mint az EU pénz elköltéséért felelős társaság nem látta biztosítottnak az átláthatóságot. Kies hazánkban ugyanis az ilyen dúsgazdag, az állam által bőven kistafírozott, ún. „közhasznú” alapítványokra sem a közbeszerzési, sem az összeférhetetlenségi szabályok nem vonatkoznak, miáltal a vagyonuk azonnal elveszíti közpénz jellegét.

A fentiek alapján Gulyás úr tudatlan/hazudott (nem kívánt törlendő), csak azt nem értem, hol volt Varga Mihály, mikor a pénzügyminiszterek tanácskoztak? Mert ha ott volt, utána szólhatott volna Gulyásnak.

Megjegyzendő, hogy ebben az esetben Orbánék csak az összeférhetetlenségi kifogásról beszélnek, a közbeszerzési kifogásról nagyon nagy a csönd. Nem véletlenül, mivel az előbbit illetően a kuratóriumba bármikor oda lehet ültetni a mostani elsőrendű FIDESZ potentát helyére egy nyolcadrendű, az EU kicselezése érdekében „nempárttag”, de azért fideszest, mert általa is elintézhető, hogy a Pártnak kedvező oktatás és kutatómunka folyjon az egyetemen. A zsíros állás révén őt a központból kézben tartják, miközben nála van a pénz a kutatásra meg a professzori fizetésekre is. A közbeszerzés viszont más dolog. Az anyagiakkal jól felturbózott alapítványok csak akkor tudják fizetni a „megfelelő” vállalkozásokat kamu megrendeléseik révén, ha a közbeszerzés nem köti a pénzosztó kezet. Ebben nem engedhet a kormány, ezért sunnyognak inkább. Érdekes, hogy ennyi fideszes lopás és hazudozás után miért hiszi még mindig az ország, hogy „A másik sem lenne jobb”?

A még öldöklőbb küzdelem persze sokkal nagyobb tétre megy, és ott régebb óta tart a tánc (páva). Mint azt ugyancsak Gulyás úrtól, de rengeteg másik fideszes vagy nekik elkötelezett szereplőtől tudjuk, sőt miniszterelnökúr is többször nyilatkozta, Magyarország nem azért nem kap uniós forrásokat, mert az Unió korrupciót gyanítana (ugyan dehogy!), hanem mert pártunk és kormányunk a háborúról, a migrációról és a gyermekvédelemről másképp „vélekedik”, mint az Unió. Bizony! Elsőre én sem hittem, hogy ezt bírják majd mondani.

Néhány idézet az Európa Bizottság hazánkról készített, 2021-es jelentéséből:

  • „…az európai szemeszter keretében az igazságszolgáltatás függetlenségének megerősítésére tett ajánlás továbbra sem teljesült…”
  • „…a bírói függetlenség és az igazságszolgáltatással kapcsolatos fejlemények a már eddig is fennálló aggályokat tovább erősítették…”
  • „A közigazgatás magas szintjén megvannak a kockázatai a klientizmusnak, a kivételezésnek és a nepotizmusnak, de az üzleti élet és a politikai aktorok közötti összefonódások kockázata is megoldatlan maradt. A korrupció felfedésére alkalmazandó független ellenőrzőmechanizmusok továbbra is elégtelenek, illetve továbbra is aggályos a rendszeres ellenőrzések hiánya, valamint a vagyon- és összeférhetetlenségi nyilatkozatok elégtelen felügyelete.”
  • „…a médiapluralizmus továbbra is veszélyben van.” (milyen finom fogalmazás)
  • „…a jogalkotási folyamat átláthatósága és minősége továbbra is aggodalomra ad okot.”

Eztán jött 2022. július, mikor a Magyarországról készült EB jelentés megállapítja, hogy a korrupciót illetően nincs előrelépés, majd 2023. január, mikor a Transparency International berlini központja által készített korrupciós jelentés rögzíti, kies hazánk immár az EU legkorruptabb állama.

Na, kérem, hát ez az! A szemét EU a fenti kamu szövegekkel takargatja, hogy tulajdonképpen nem a politikai döntések transzparenciáját és előkészítettségét, nem is a politikai szinten történt gazdasági döntések korrupciós jellegének megszüntetését, de még csak nem is a jogszabályok érvényesülését akarja elérni nálunk, hanem a magyar gyermekek szabad és gátlástalan átoperálását. A szörnyű tervet a kormány hatásos fellépése akadályozta meg azzal, hogy a gyermekeinknek 18 éves korukig az LMBTQ+ elfajzást illetően totális tudatlanságot biztosító paragrafust a pedofíliáról szóló törvénybe tették. Tudja meg mindenki, mifélék ezek!

Miniszterelnökúr a hősi harc mellett persze nem feledkezik meg az egyszerű emberek jólétéről és védelméről sem, így épül-szépül tovább Hatvanpuszta, növekedik Tiborcz úr ingatlanbirodalma, és csusszan kukába az igazságügy miniszterasszonya elleni borzalmas és igaztalan vád, miszerint köze lenne a Völner ügyhöz. Nem is érthető, hogy az ilyen cselekedetek hogyan kerülnek az EU piszkos fantáziáját leplező ún. „országjelentések” negatív oldalára.

Bízunk Miniszterelnökúrban. Majd ő megvéd minket a mindent beborító nyugati romlottság liberális szennyáradatától, a létrák betiltásával a migránsok hadától, sőt harcos békevággyal az orosz rakétáktól is, de azért egy kérésünk lenne: lehetőleg ne addig folytassa az agresszív kismalacos pávatáncot, amíg a nekünk szánt EU-s pénz kifizetése teljesen ellehetetlenül, mert akkor keserves jövő vár ránk, mimagyarokra.

Bár, ha Magyarország becsődölése esetén én is Hatvanpusztára vonulhatnék vissza szerető, meleg családi körbe, a franc sem törődne mások jövőjével. Az sem zavarna különösebben, hogy a birtok puszta léte a lopás tényét tekintve nem csak egy délibáb káprázata, hanem maga a gránitszilárd rögvalóság.

Családi ügyekkel nem foglalkozom.

Jogállam

A jogállam működése egyszerű. A jog a hatályos törvények alapján, az állam által garantáltan, mindenhol és minden időben érvényesül.

A törvényeket a regnáló párt barkácsolja össze. Nálunk kétharmaddal pont olyat amilyet akarnak, pont olyat. A többség dönt, a nagy többség tarol, ez, kérem, a demokrácia.

Még szerencse, hogy ha rosszul kormányoznak, le lehet majd őket váltani – kivéve, ha kormányzásuk révén olyan médiafölényt meg egyéb előnyöket hoznak össze, hogy a leváltásukhoz nem csak az ellenzéki pártok és szervezetek, hanem sok elégedetlen szavazó összefogására lenne szükség.

Csakhogy az ilyen összefogás nálunk a lehetetlenség kategóriája.

Ez már tizenhárom éve látható. Nem vagyunk egy összefogó típus, még ha az életünkről van szó, akkor se. Jobban utáljuk azokat, akikkel össze tudnánk fogni, mintsem hogy összefogjunk és közös platformot kialakítva  az a cél legyen a vezérlőerő, hogy az ország sorsáért nem elég aggódni, hanem közös cselekvésben tevőlegesen  kell részt venni.

A jogállamnak abszolút értelemben vett meghatározása nincs.

Az ugyanis, hogy Tiborcz szabadon és bűntelenségének büszke birtokában elsétálhatott a 13 milliárdnyi jó EU-s forinttal, továbbá hogy a kormány az uniós nyomozás megszüntetése érdekében mindezt közpénzből fizette vissza, teljesen szabályos, Magyarország összes törvényének megfelel.

Hogy ez véletlen-e, vagy miniszterelnök úr intézkedett, az mindegy, a végeredmény ugyanaz. A jogállamon karcolás sem esett.

Zuschlag 20 milliójának esetében anno másképp történt minden, de az magától értetődik, mivel a tolvajokra akkoriban más vonatkozott. Kizárás, bíróság, börtön-, pénzbüntetés. Mostanában ettől kissé eltérő a jog.

Ha választást nyertem, én hozom a törvényeket, melyek alapján a jogállam majd működik, ebből következően én teremtem meg a jogállamot is. A jogalkotásnál néhány dologra tekintettel kell lenni, például az Alkot… izé, Alaptörvényre, de ha kétharmaddal nyertem, akkor még az Atyaúristenre se. Úgy írom át magát a gránitsziládságút, mint a sicc.

L’état de loi ç’est moi. Punktum.

Érzékenyebbeknek persze nem biztos, hogy tetszik. Nyilván nem tartják erkölcsileg elfogadhatónak, hogy a regnáló párt markában és/vagy zsebében a következők találhatók:

  • a jogalkotás révén az állam,
  • az adók és az EU révén az államháztartásba érkező pénzek, a be- és visszavásárlásokkal részben újraállamosított, központilag osztogatós gazdaság,
  • a legfőbb fékek és ellensúlyok (AB, MNB, ÁSZ, államelnök, stb.)
  • az önkormányzatok,
  • az elvileg független, de a regnálók által bárkire ráuszítható hatóságok (NAV, Ügyészség, satöbbi),
  • a rendőrileg vezérelt, sőt vezényelt egészségügy,
  • az oktatás (lásd egészségügy),
  • a média hetven százaléka (közpénzből fizetett közmédia inkluzíve),
  • az igazságszolgáltatás,
  • a művészet,
  • a tudomány,
  • na, meg a sport,

hogy a legfontosabbat se felejtsük el. A helyzet még dermesztőbb, ha tudjuk, hogy a regnálókat egyetlen ember „irányítja”, aki gondoskodott arról is, hogy a mérleg nyelvét kiiktassa, így ellensúly nem lévén érvényesíti az „egy az isten” elvét, a magyarok istene, pedig természetesen őminiszterelnöksége!

A kellemetlen helyzet hungarikuma, hogy sokan várták, teszünk ellene, ám aztán kiderült, hogy mégsem. Sok széplelkű éjjelente ma is halálsikollyal, hideg verejtékben úszva ébred, miközben rémülten hajtogatja, „Csak Gyurcsányt ne! Inkább a Kimdzsong, hamáregyáltalán…”

Nem. A hazai értelmiség nem jelent veszélyt a trónra.

Van aztán még a külföld. Ez már keményebb dió, mivel két klubban is tagok vagyunk, mégpedig előkelő klubokban, melyek az irreguláris harcosoknak (street fighters) nem a legjobb terepek. Ott nem illik csizmát damasztra rakni, és hogy mi mégis, sőt eddig gond sem volt vele, az a klubtagokból (compromise seekers) könnyen levezethető. Szegények annyira meglepődnek, nem egészen értik, hogy mi van.

Biztos rosszul látjuk, morogják zavartan, biztos tévedés, ilyen nem lehet, mert nem is létezik.

Mostanában kezd a tagság ráébredni: debizony! Van ugyanis egy tagállam, melynek kormánya autokrata rendszert épített ki otthon, lenyúlt minden lenyúlhatót meg lenyúlhatatlant, a barát az ellensége, az agresszorok a barátai, zsarolja és szidalmazza saját közösséget, amelynek tagja, de a kapott pénzt, azt simán teszi zsebre, és mindenfélét hazudozik, meg kiabál, ha a közösség által neki szánt „jusst” a klub már néha visszatartaná. A mondott viselkedést a kormány a magyar érdek védelmének nevezi. Sikerült is megutáltatnia minket minden szövetségesünkkel.

Nyilván ez volt a magyar érdek.

Nem állunk jól, az biztos

Churchill mondotta volt, hogy a demokrácia rossz, nagyon rossz, átkozottul rossz, de jobbat még nem találtak ki. Ebből következően lehetséges önző okból eltéríteni, és az még mindig demokrácia, ha a választók adják hozzá a felhatalmazást. Problémák esetén tehát nem a demokráciát kell siránkozva hiányolni, (Orbán megválasztása és minden intézkedése a kétharmad révén az összes demokráciakövetelménynek megfelel), hanem leváltani azt, aki működtetés helyett önző célra használja ki.

Hárommillió. Ennyi választóra lenne szükség a demokrácia szabályeszközein belül az NER  ellenzői lesznek egyszer annyian?

Eltartott kisujjal persze nem megy. Túl nagy a légellenállás.

Mások vére árán a béke pártján

Mint az igencsak emlékezetes, a FIDESZ a múlt év márciusában azzal emelte több, mint duplájára addig elért szavazatelőnyét, hogy „az ellenzék háborúba sodorna minket”. Akkora lármát csapott hazugságával, hogy a végén még saját maga is elhitte. A temetőkben nem járt ugyan körbe hangszórós kocsi, de ennek is csak nagyon kevés híja volt.

A NER érvelés egyszerű: Márki-Zay a kampány során kijelentette, küldene katonát Ukrajnába, egyértelmű hát, hogy fiainkat vágóhídra szánja, az országot meg belesodorná a háborúba. Azt a kormány harsonái kifelejtették zengeni, hogy ez abban az egyetlen esetben történhetne meg, ha NATO felkérésnek kellene eleget tenni.

Kétségtelen, hogy ha a NATO katonák küldését kéri, azt jelenti, a NATO hadban áll. Ilyen esetben mindegy, ki a miniszterelnök, mindenképpen küldené a katonákat (Orbán éppúgy, mint Márki-Zay), különben országostól rögtön kirúgnák a szervezetből szerződésszegés miatt. Azt pedig még Orbán is tudja, sok jó abból nem sülne ki, ha nem egy NATO és EU tag ország képviselőjeként utazna Moszkvába gázártárgyalásra, hanem mint pimf miniszterelnök, ugyanis az orosz stílus eléggé kellemetlen. Csak addig vagyunk fontosak az oroszoknak, amíg NATO és EU tagként belső zavart keltve segítjük Putyint, anélkül Orbán csak egy Lukasenka light, vagy tán még annyi sem, mert nem tudnak használni minket semmire. Még oroszul sem beszélünk.

Nagy szerencséje miniszterelnökúrnak, hogy a NATO nem állt hadban, és ma sem áll, így bátran harsoghatja azóta is, ő aztán nem küld katonát! Igaz, nem is kérte tőle senki. A többi jelentéktelen hatású látszatintézkedését, például hogy „hazánkon át nem szállíthatnak fegyvert Ukrajnának”, inkább fedje mély homály.

A jól megkomponált hazugság úgy ment át a köztudatba, ahogy magától értetődőn zöld a fű és kék az ég. A NER sajtó teljes erővel terjesztette (MTVA inkluzíve évi 130 milliárdjába belefér), a függetlenek viszont eltartott kisujjal figyelték, ahogy Márki-Zay rohangál mindenfelé, és kétségbeesetten kiáltozza, de hát ő nem is!

Függetlenék nem cáfoltak semmit, legfeljebb ismertették az eseményeket, hogy ha valakihez nem jutott volna el információként az ellenzék vérgőzös mivolta, az is értesüljön róla. A nép közben fejcsóválva nézte, ahogy Márki-Zay „tagadni próbálja a nyilvánvalót”. Nem is hittek neki, hiszen „katonákat küldene!”.

A választás eredménye ettől kezdve egyértelmű volt.

Jellemző miniszterelnökúrra, hogy ha valamiben egyszer megkapaszkodott, sokáig képes lógni rajta. Ma is ott buzgólkodik a békén, hiába akarják sötét erők háborúba kényszeríteni. Hogy kik azok a sötét erők, egyelőre rejtély, hacsak az ukránok morgását (dühét) nem tekintjük annak, akik azt szeretnék, hogy Magyarország szavakban is támogassa őket. A morgás értehető, mivel Oroszország minden keze ügyébe került hadigéppel támad, és olyankor nincs érzéke a célpontként használtaknak sem a finom pávatánchoz, sem az orbáni kettősbeszédhez. Az ukránok ehelyett elvárják a mellettük történő konkrét és egyértelmű kiállást. A magyar kormánytól is.

Azt ugyan várhatják. Olyan úgyse lesz.

A világ demokratikus része szintén békét szeretne, de nem mindenáron. Aki ezt követeli, az belenyugszik, hogy Oroszország az elrabolt területeket megtarthassa, és ezzel megadja az esélyt a jövő minden agresszorának, hogy elindítsa csapatait, mivel azok úgy gondolhatják, a demokratikus országok a területrablást nem fogják megakadályozni. Oroszország már bemutatta annak példáját, hogy nincs ellenállás (amint a Krím annektálásakor úgy is láthatta), tovább fog lépni, például Donyeck és Luhanszk annektálása érdekében, mert a korábbiakból arra következtet, gond nélkül teheti.

Ha azokat is megszerezte, az ismételt továbblépés magától értetődő, ahogy néhányan az orosz vezetésből már beszéltek párszor erről.

Az agresszori mohóságot illetően: mikor Chamberlain a Hitlerrel való tárgyalás után kijelentette, hogy Csehszlovákia feldarabolása és a Szudétavidék Németországnak való átengedése árán meghozta a békét, Churchill azt mondta neki a Parlamentben:

„Ön választhatott a becstelenség és a háború között. A becstelenséget választotta, és meg fogja kapni a háborút.”

Igaza lett.

Azért nagy hiba az azonnali béke követelése, mert nem csak az Oroszország jelenlegi területnyereségét fagyasztaná be, anélkül, hogy garanciát kapna a világ arra: az oroszok nem folytatják gyilkos terjeszkedésüket. Siker esetén „folyt. köv.” jöhetne, hiszen az agresszorok így szokták.  Az ellenzék is a fenti elvet vallja, mert józan ítélőképesség esetén mást nem is tehet.

Orbánt viszont a ráció nem nagyon zavarja, ő aztán rendíthetetlen békepárti tűzön-vízen át.

Mint derék népének elmondotta volt, „…ütnek, vernek, rúgnak, harapnak, minden eszközt bevetnek, hogy belerángassanak minket a háborúba.” Minden eszköz alatt nyilván a demokrácia hiánya meg az alapítványok közbeszerzés mentessége (= közpénzkiáramoltató képesség) miatt visszatartott EU pénzeket érti. Az eljárásokat, noha az EU már számtalanszor megindokolta, fura módon nem tartja jogosnak, viszont ha figyelünk rá, világos lesz a kép:

Mások számára követhetetlen észjárással navigáljuk hazánkat az európai hullámverésben”.

Aha. Hát, ha csak úgy nem…

A primitív észjárású Németország Orbán szerint már belesodródott a háborúba, de sokak meglepetésére pont úgy néz ki, mint aki nem sodródott bele.

Mi is pont úgy nézünk ki, ám ez nem a német típusú vakvéletlennek, hanem kizárólag miniszterelnökúrnak köszönhető, mert ő, míg ott lesz a vártán, nem enged a sodródásnak semmiképp!

Azon az áron sem, hogy közben szép lassan kisodródunk a demokratikus Európából.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK