Hiába készül egy valóban történelmi találkozóra az észak-koreai vezetővel Szingapúrban, Donald Trump nem engedi el a botránnyal véget ért G7 csúcsot és a kereskedelmi háború kérdését. A jelek szerint a partnerek NATO-hozzájárulásainak a növelését is felvette a repetoárjába. S nem volt számára elég egyetlen tweet-hossz, egymás után üzent.
„Sajnálom, nem engedhető, hogy a barátaink vagy az ellenségeink előnyhöz jussanak a velünk folytatott kereskedelemből. Az amerikai dolgozót kell az első helyre tennünk” – ezzel zárta tweet-sorozatát Trump, aki két, a G7-ekbeli partnereinek, főként Kanadának és Németországnak szóló üzenetei között egy rövidke mondattal emlékezett meg arról, hogy hol is van „Nagy dolog Szingapúrban, izgalom van a levegőben!”.
Sorry, we cannot let our friends, or enemies, take advantage of us on Trade anymore. We must put the American worker first!
A „Fair kereskedelmet” mindaddig „Bolondok kereskedelmének” kell hívni, amíg nem kölcsönös. Kanada szerint közel százmilliárdos többletet érnek el az amerikai forgalmukban, ebből minimum 17 milliárdot a 270 százalékkal sújtott tejipari termékeinkből – írja, maliciózusan megjegyezve, vélhetően dicsekedtek, de lebuktak.
Németországot a NATO-hozzájárulása miatt ostorozza Trump, mondván, a némtek a GDP-jük 1 százalékát szánják csak erre, miközben a jóval nagyobb GDP-vel rendelkező USA 4 százalékos arányban járul hozzá az észak-atlanti katonai szövetség költségvetéséhez. Költői kérdésként írja: „Van, aki szerint ennek van értelme!” Az USA megvédi Európát, mégpedig óriási anyagi áldozatok árán, majd a kereskedelemben ráfázunk, és ők jót nevetnek. AZ EU-nak 151 milliárdos kereskedelmi többlete keletkezett. „Változás jön” – üzeni végül Trump, aki azt is leszögezte, hogy Európának többet kell fizetnie katonai téren.
Miért hagyná az USA a tetemes kereskedelmi többlet fennmaradását, hiszen saját farmerjeink, munkásaink és adófizetőink fizetik az árát?
Ez nem fai az amerikai EMBEREKKEL szemben! 800 milliárdos a kereskedelmi hiányunk” – mutatott rá végül.
Jens Stoltenberg abból az alkalomból beszélt, hogy a NATO védelmi miniszterei utoljára találkoztak a július csúcs előtt. Jelenleg 74 együttműködési szerződés fekszik az észak-atlanti katonai szervezet asztalán, de nagy kérdés, hogy hányat fogadnak el ebből, mert olyan sok az ellentét az Egyesült Államok és a szövetségesek között.
A hétvégén Quebecben, Kanadában üléseznek a G 7 vezetői. A fő téma ott a gazdasági együttműködés illetve annak hiánya: Trump kereskedelmi háborúját a szövetségesek egyöntetűen elutasítják. Ez az egyik probléma, amelyikre a NATO főtitkára célzott. A másik az iráni atomalku. Ebből Trump kilépett, de a többi aláíró továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy a szerződés érvényben van. Az európaiak kérték Trumpot, hogy ne alkalmazzon szankciókat azok ellen az európai cégek ellen, melyek Iránban működnek. Válasz egyelőre nincsen …
A NATO-nak pedig nagy szüksége lenne az együttműködésre, mert Oroszország határai mentén a tagállamok Moszkva fenyegetésétől tartanak. Ezért rendszeresen tartanak NATO hadgyakorlatokat a határövezetben, ahol újra meg újra kiderül, hogy az infrastruktúra nem megfelelő. A súlyos amerikai tankok csak nagyon lassan képesek eljutni a célhoz, mert az utak és a hidak állapota nem jó. Ezért is sürgeti Trump elnök, hogy minden tagállam költse a GDP 2%-át évente katonai célokra. Csakhogy Lengyelország és a balti államok ezt már eddig is megtették, de az infrastruktúra továbbra sem felel meg a modern követelményeknek. Más tagállamok – köztük Magyarország – még mindig nem teljesítik a NATO előírást. Az új honvédelmi miniszter kinevezése alkalmából a magyar miniszterelnök azt ígérte: jelentősen növekszik a hadi költségvetés. “Remélem, hogy nem ragadunk le a 2%- nál!”- hangsúlyozta Florence Parly francia hadügyminiszter a találkozó előtt.
A fő vita ugyanis nem a pénzen van hanem azon, hogy mi az igazi stratégiai fenyegetés? Amerika, Lengyelország és a balti államok Oroszországot tekintik annak, de a többi tagállam – ezzel ellentétben – a nemzetközi terrorizmust tartja a legfőbb fenyegetésnek. Trump döntései nyomán Németország és Franciaország közeledett Oroszországhoz: Merkel kancellár és Macron köztársasági elnök is járt Putyinnál nemrégiben. Az orosz államfő Ausztriában tett egynapos látogatást, ahol mindenki lelkesen üdvözölte. Az osztrák államfő sietett közölni: Oroszország Európa része! Az új olasz kormány is oroszbarát húrokat penget. Ilyen körülmények között picit nehéz megteremteni az összhangot a NATO-ban Jens Stoltenberg főtitkárnak.
Magyarország egységes európai hadsereget javasol elsősorban a nemzetközi terrorizmus elleni harcra. Ez a gondolat megerősödött Trump legutóbbi döntései nyomán. Merkel kancellár nem véletlenül jelentette ki: Európa immár magára maradt! Saját magát kell megvédenie! Ez teljesen új helyzet hiszen eddig az USA garantálta Európa biztonságát. Ezt Trump is megerősítette épp Varsóban, ahol a legjobban tartanak egy orosz fenyegetéstől. Közös stratégia híján aligha várható sikeres együttműködés a NATO-n belül, ahol egyelőre mindenki a saját haderejét fejleszti abban bízva, hogy komoly konfliktus úgysem teszi igazi próbára azt…
Hivatalosan az ukrán oktatási törvény módosítása miatt robbant ki a viszály tavaly ősszel.
Többek szerint valójában Magyarország azért támadja ilyen hevesen az ukrán törvényt, mert Oroszország kedvében akar járni.
Már a NATO is közbelépett, és az amerikaiak is figyelmeztették a magyar kormányt.
Volodimir Hrojszman ukrán miniszterelnök egy ungvári magyar iskolában. MTI Fotó: Nemes János
Előrelépést sikerült elérni több kérdésben, ezt nyilatkozták a magyar delegáció tagjai Kijevben, az ukrán oktatási törvényről tartott egyeztetés után kedden. Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke szerint már a parlament előtt van az a módosító javaslat, amellyel 2023-ig kitolnák a tavaly elfogadott jogszabály nyelvi cikkének bevezetését, és ígéretet kaptak arra, hogy addig kárpátaljai magyar szakemberekkel közösen próbálnak olyan mechanizmust kidolgozni, amely megfelel a magyar kisebbség elvárásainak is.
Orosz Ildikó, a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség elnöke azt mondta: „Megtörtént az első lépés, de még messze vagyunk a megoldástól. Még sok munka és egyeztetés vár a két félre, több részletkérdést még át kell tárgyalnunk.” Hasonlóan bizakodó közleményt adott ki az ukrán külügyminisztérium is.
Ezekre a lépésekre szükség is van, ugyanis
a két ország kapcsolata szinte soha nem látott mélyponton van, már hónapok óta.
Az ukrán oktatási törvényt szeptember 5-én fogadta el az ukrán parlament, és néhány héttel később hatályba is lépett. A hetedik cikkely kimondja, hogy az ötödik osztálytól kezdve minden tárgyat ukránul tanítanak majd, de a reformokat fokozatosan vezetik be.
Ezt nem csak a magyarok kifogásolták, hanem gyakorlatilag mindegyik ukrajnai kisebbség képviselői. A törvény ugyan kimondva-kimondatlanul az oroszok ellen irányul, de tiltakoztak a magyarokon kívül a lengyelek és a románok is. A törvényt a Velencei Bizottság is bírálta, és előírta, hogy egyeztetni kell a nemzeti kisebbségekkel, és tartózkodni kell már megszerzett jogok csorbításától.
Nagy volt a különbség azonban a tiltakozás hangnemében.
A magyar külügy a már-már szokásosnak nevezhető, szinte hisztérikus módon reagált.
Pedig egyébként Magyarországon sincs olyan nemzetiségi iskola, ahol minden tantárgyat az adott nemzetiség nyelvén tanítanának.
Szeptemberben Szijjártó Péter berendelte a minisztériumba az ukrán nagykövetet, hogy elmondja: „szégyennek és gyalázatnak” tartja a törvénymódosítást.
Szijjártó Péter és Pavlo Klimkin októberi találkozójuk után. MTI Fotó: Szigetváry Zsolt
Októberben Szijjártó bejelentette, hogy Magyarország kezdeményezni fogja az EU-ukrán társulási megállapodás felülvizsgálatát, mert szerinte az ukrán oktatási törvény megsérti az megállapodást. Ezután Magyarország megvétózta a NATO-Ukrajna bizottság decemberi ülésének összehívását, Szijjártó pedig a hónap végén már arról beszélt, hogy Magyarország nem tudja támogatni Ukrajna integrációs törekvéseit, mivel „hátba szúrásnak” tekinti az oktatási törvényt.
A magyar kormány ezzel veszélyes játékba kezdett, az ugyanis egyértelmű, hogy a NATO-nak Ukrajna rendkívül fontos, már csak Oroszország miatt is.
Az ukránok a magyar keménykedés mögött ráadásul nem csak, sőt, nem elsősorban a magyar kisebbség védelmét látják.
Hanem egyrészt az orosz befolyást, másrészt a választási kampányt.
Vaszil Bodnar ukrán külügyminiszter-helyettes még márciusban azt mondta az Ukrinform hírügynökségnek: reméli, hogy a választások után a magyar kormány nem fogja az oktatási törvényt a választók mozgósítására felhasználni, és nem akadályozza tovább Ukrajna integrációs törekvéseit. Ő is kiemelte, hogy Oroszország is hatással van Magyarország és Ukrajna kapcsolataira. Úgy fogalmazott:
„Meglehetősen kellemetlen, hogy az EU és a NATO egyik tagja eszköz Moszkva kezében”.
Ezt persze a magyar külügy visszautasította, de az mindenesetre érdekes egybeesés, hogy a magyar külügy pont azokkal az érvekkel támadta az ukrán törvényt, amelyekkel az ukrajnai orosz sajtó is.
De nemcsak az ukránok voltak ezen a véleményen. Mathieu Boulegue, a Chatham House szakértője például a Euronewsnak azt mondta (ezekkel a szavakkal): ez az egész arról szól, hogy a magyarok „benyalnak” Putyinnak. Michael Gahler, a német CDU (tehát egy, a Fidesszel szövetséges párt) képviselője pedig az ukránokkal szembeni lépések miatt Putyin pincsijének nevezte Orbán Viktort.
A magyar kormánypropaganda az ukránokkal kapcsolatban sem tudta kihagyni a sorosozást:
több olyan írás is megjelent, amely azt próbálta bizonygatni, hogy az oroszbarát ukrán elnököt, Viktor Janukovicsot megbuktató forradalmat a „Soros-szervezetek” irányították.
Janukovics valójában abba bukott bele, hogy nem írta alá az Európai Unióval a társulási szerződést 2013 végén, hanem végleg el akarta kötelezni Ukrajnát Oroszország mellett. Emiatt tömegtüntetések kezdődtek, főleg a kijevi Majdan téren, ahol a rendőrök mesterlövészei a tüntetők közé lőttek. Ezután a tüntetések még nagyobbak lettek, Janukovics elmenekült Kijevből, a parlament pedig megfosztotta hatalmától. Bukása után annektálta Oroszország a Krím-félszigetet, és kezdődött a kelet-ukrajnai háború.
Az ukrán-magyar viszonyt pedig még tovább rontotta két merénylet is: a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség két irodáját is felgyújtották. Bár az ukrán hatóságok rögtön elítélték a támadást, a magyar kormány azonnal tiltakozott: Szijjártó újra bekérette az ukrán nagykövetet és a támadást összefüggésbe hozta a nyelvtörvénnyel, mondván, „előretörnek a szélsőséges politikai eszmék”.
Az egyik merényletet ugyanis biztosan egy lengyel szélsőjobboldali, oroszbarát csoport tagjai követték el. Hennagyij Moszkal kárpátaljai kormányzó arról beszélt, hogy az orosz titkosszolgálatok tervelhették ki a támadást, ugyanis már többször szerveztek provokációt Kárpátalján.
Az oroszoknak ugyanis az az érdeke, hogy feszültséget, bizonytalanságot szítsanak, hogy ezzel is gyengítsék Ukrajnát. Ezt a módszert már a szovjet időkben is előszeretettel használta a KGB.
És ha mindez még nem lett volna elég, a viszonyt tovább élezte, hogy Ukrajna bejelentette, újra megnyitják a katonai bázist Berehovéban (Beregszász), vagyis egy főleg magyarok lakta területen – emiatt persze a magyar külügy újra tiltakozott.
Közben azonban a többi érintettel, a lengyelekkel és a románokkal folyamatosan tárgyaltak az ukránok. A lengyeleket egyébként kevésbé érintette a törvénymódosítás, mert nincs sok lengyel iskola és az ukrajnai lengyelek többsége eleve ukránul beszél, az ukrajnai románok viszont körülbelül annyian vannak, mint a magyarok: mintegy 150 ezren. Velük mégis viszonylag könnyen meg tudtak egyezni.
A magyar keménykedést egyre rosszabb néven vették a szövetségesek is.
Decemberben 11 NATO-tagállam, köztük Németország tiltakozott, amiért Magyarország blokkolja a NATO–Ukrajna bizottság ülését. Áprilisban az amerikai NATO-nagykövet beszélt arról egy kijevi biztonságpolitikai fórumon, hogy Magyarországnak nem lenne szabad az Ukrajnával szembeni problémáit a NATO szintjére emelnie. Nemrég a lengyel külügyminiszter szólította fel Jens Stoltenberg NATO-főtitkárt: avatkozzon be, hogy megoldódjon a magyar-ukrán vita. Egy NATO-tisztviselő pedig arról beszélt, hogy a szervezet továbbra is támogatja Ukrajnát, és nincs, ami ezt megváltoztatná.
A magyar hangnem aztán a múlt héten változott meg.
Ehhez minden bizonnyal köze van annak, hogy a múlt heti, amerikai-magyar külügyminiszteri találkozó után az amerikai külügyminisztérium közleménye meglehetősen határozottan fogalmazott. Azt írták: a miniszter hangsúlyozta, hogy nagyon fontos Ukrajnát segíteni az orosz agresszióval szemben, amibe beletartozik az ukránok NATO-val való együttműködésének megkönnyítése és támogatása, valamint a küzdelem az oroszok rosszindulatú kelet-európai befolyása ellen.
Úgy tűnik, közelednek az álláspontok. MTI Fotó: KKM
Szijjártó Péter utána arról beszélt az állami médiának, hogy a találkozón szó volt az ukrán oktatási törvény ügyéről is. Azt is mondta: egyeztetett Pavlo Klimkin ukrán külügyminiszterrel, akivel abban maradtak, hogy a megoldásra koncentrálnak, és a jövővel, nem a múlttal foglalkoznak. Ezt Szijjártó szerint az amerikaiak is támogatták, akik eddig is „nagyon aktívan” részt vettek a kérdés megoldásában. Azt is mondta:
„Magyarországnak nem a balhé az érdeke”,
hanem a megoldás. Ezért kormányközi munkacsoport létrehozását javasolja, amelynek feladata az lenne, hogy figyelemmel kísérje a Velencei Bizottság Ukrajnára vonatkozó döntésének végrehajtását. Ezután jött a héten a kijevi találkozó, amelyet a beszámolók alapján már valóban konstruktívnak lehet nevezni.
Itt tartunk most. Van már olyan szakértő is, aki szerint hamarosan enyhülni fog a feszültség. Bruno Lete, a German Marshall Fund vezető elemzője az Ukrinformnak azt mondta: ő is ebben bízik, és úgy tudja, hogy a NATO mellett az Európai Unió is közvetít, hogy megoldódjon a válság.
Izraeli ejtőernyősök is résztvesznek a NATO hadgyakorlaton Oroszország határainál. A Baltikumban és Lengyelországban júniusban rendezik a Kardcsapás hadműveletet, 18 ezer katona részvételével. Bár a NATO európai parancsnoksága hangsúlyozza, hogy a hadgyakorlat nem irányul Oroszország ellen, Moszkvában természetesen értik a finom célzást.
A NATO 6000 katonát állomásoztat a Baltikumban és Lengyelországban, hogy elrettentse az orosz erőket. Moszkva természetesen tagadja, hogy lennének katonai elképzelései bárminemű fellépésre a Baltikumban illetve Lengyelország határán, de
sem Varsóban sem a három balti állam fővárosában – a meglehetősen rossz történelmi tapasztalatok miatt – nemigen hisznek az oroszoknak.
Nem véletlen, hogy Lengyelország a közelmúltban ajánlatot tett az Egyesült Államoknak: állomásoztasson egy egész harckocsizó dandárt lengyel földön, mégpedig úgy, hogy a kétmilliárd dolláros várható költségeket a lengyelek állják.
Izrael, amely nem tagja a NATO-nak, de szoros szövetségese az Egyesült Államoknak, először vesz részt egy olyan NATO hadgyakorlaton, melyet az orosz határok közelében rendeznek meg. Több tucat ejtőernyős érkezett Izraelből a helyszínre –számol be a Haaretz című lap. Izrael elkötelezettsége azért különösen érdekes, mert Avigdor Lieberman hadügyminiszter nemrég járt Moszkvában, hogy elérje az iráni és a libanoni Hezbollah katonák kivonását a Golán fennsíkról, ahonnan heves rakétatámadás érte Izraelt. Szergej Lavrov külügyminiszter ezt meg is ígérte, de valamiféle izraeli kompenzációt emlegetett.
Korábban Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök járt Oroszországban és elérte, hogy Moszkva nem szállítja le az S 300-as rakétavédelmi rendszert Szíriának. Ez azért fontos Izrael számára, mert a zsidó állam harci gépei rendszeresen támadják az iráni katonai célpontokat Szíriában. Ha ezeket szíriai rakétavédelmi egységek védelmeznék orosz tanácsadók támogatásával, akkor fennállna a veszélye egy közvetlen konfrontációnak.
Ezt tehát sikerült elintéznie Benjamin Netanjahu miniszterelnöknek Putyinnál, de legfontosabb követelését az oroszok nem teljesítették, azaz nem vették rá Iránt arra, hogy vonja ki a csapatait Szíriából.
Márpedig ezt Izrael létfontosságúnak tekinti a saját biztonsága szempontjából hiszen Irán mindmáig nem hajlandó elismerni a zsidó államnak még a létét sem. Minden valószínűség szerint ez magyarázza azt, hogy a történelem során először Izrael résztvesz egy NATO hadgyakorlaton Oroszország határainak közelében, noha nem tagja az észak-atlanti szövetségnek.
„A magyar térfélen pattog a labda: akkor jöhet létre egy Trump-Orbán találkozó, ha a mostani washingtoni külügyminiszteri tárgyalásokon küldött egyértelmű amerikai jelzéseknek megfelelően érdemi változás következik be a magyar kormány politikájában, elsősorban a civil társadalmat, valamint az ukrán és az orosz kapcsolatokat illetően” – adott gyorsértékelést a Pompeo-Szijjártó találkozóról Szent-Iványi István. A külpolitikai tanácsadóval, volt magas rangú diplomatával az amerikai külügy közleményét vettük górcső alá.
„Ha a magyar kormány figyelembe veszi az egyértelmű amerikai jelzéseket, akkor fontos lépésnek bizonyulhat a kétoldalú kapcsolatokban a mostani washingtoni külügyminiszteri találkozó, amely ugyan csak harminc perces volt, s emiatt lehetett volna pusztán protokolláris is, de az amerikai közlemény tanúsága szerint ennél több volt, komoly tartalmi elemekkel” – értékelte a Mike Pompeo és Szijjártó Péter közti tárgyalást Szent-Iványi István.
Amerikai részről most magas szinten jelezték, hogy javíthatónak tartják a kapcsolatokat, ám elvárnak bizonyos lépéseket.
Ha lesz előrelépés, akkor létre jöhet egy Trump-Orbán-találkozó, ez egyértelműen ennek függvénye. Az érdemi változáshoz persze idő kell – de ha érzékelhetővé válik a magyar külpolitikában az átértékelés, akkor jelentősen megnőnének a csúcstalálkozó esélyei. Mindenesetre az látszik:
nem váltak valóra Orbán reményei, hogy elég csak szépeket mondani, hízelegni.
Ő arra számított, hogy elég lesz dicsérnie Donald Trumpot, egyetérteni lépéseivel, ám csalódnia kellett. Érdemi lépéseket várnak el tőle annak fejében, hogy találkozhasson az amerikai elnökkel – derült ki Szent-Iványi szavaiból.
Szent-Iványit arra is kérte a Független Hírügynökség, hogy tételről tételre fordítsa le a diplomata-nyelven íródott amerikai közlemény vélhető üzeneteit.
„A külügyminiszter (az amerikai – a szerk.) hangsúlyozta az Ukrajnának nyújtandó segítség sürgősségét az orosz agresszió fényében, beleértve Ukrajna NATO-szerződésének elősegítését és támogatását, valamint az ártalmas orosz befolyás ellensúlyozását Közép-Európában”.
Az amerikai közlemény kemény, határozott – szögezte le Szent-Iványi István, emlékeztetve arra, hogy
a magyar részről kiadott közlemény erről egy szót sem ejtett.
Az a tény, hogy bekerült az amerikai dokumentumba (amely igencsak rövid), azt mutatja, hogy Washington nagyon neheztel Budapestre amiatt, hogy blokkolja az ukrán NATO-integrációt. Egyben felszólítja a magyar kormányt destruktív magatartásának megváltoztatására.
Szent-Iványi félreértéseket is eloszlatandó leszögezte: nem arról van szó, hogy amerikai részről ne állának ki a Magyarország számára fontos ukrajnai magyarok ügye mellett. A szakértő egyben emlékeztetett arra, hogy nincs is miről beszélni ezen a téren: az oktatási törvény bevezetését elhalasztották, az állampolgársági törvényt pedig vissza is vonták Ukrajnában. Ám eközben a magyar kormány akadályozza az előrelépést Ukrajna euroatlanti integrációjában.
Szent-Iványi szerint azonban a magyar kormány keresni fogja ebből a kiutat, hiszen most nagyon kemény jelzést kapott Washingtonból.
Kérdésünkre, hogy meg tudják-e ezt tenni Vlagyimir Putyin „árnyékában”, Szent-Iványi azt válaszolta, hogy az amerikai jelzések nagyon komolyak, nem véletlen, hogy a külügyi vonalon jól értesült Newsweekben is fenyegető dolgok jelentek meg érzékeltetve, hogy az amerikaiak rálátnak minden magyar-orosz pénzügyi műveletre, azaz
látják és érzékelik a komoly korrupciós veszélyeket.
Kérdésünkre, nem jelez-e hasonlót, hogy az amerikai külügy- és pénzügyminisztérium nem utasította el a vizsgálatot Orbán és kilenc társa ellen a Magnitsky-törvény keretében, Szent-Iványi igennel válaszolt.
A külügyminiszer hangsúlyozta az élénk civil társadalom fennmaradásának fontosságát.”
Az, hogy ez bekerült a hivatalos amerikai közleménybe, nagyon egyértelműen jelzi:
Washington nem csak a magyar féllel, hanem az egész világgal tudatni akarja, hogy fontosnak tartja a kiállást a civil társadalom mellett, ami egyébként reakció a Stop Sorosra,
mondja a szakértő. Az, hogy a rövidnek számító, harminc perces beszélgetésen ezt a témát szóba hozták, figyelmeztetés Budapest számára és egyben annak jele is, hogy nem igazak azok a magyar állítások, hogy a budapesti magyar nagykövetség hőbörög, s az Washingtonban senkit nem érdekel. Most bebizonyosodott, hogy az új – az elődjénél sokkal keményebb – külügyminiszter, Pompeo számára is fontos a kérdés.
„Európának diverzifikálnia kell az energiaforrás-beszerzését.”
Ez egy régi amerikai vesszőparipa, orosz függőségünk megszüntetése – emlékeztet Szent-Iványi, hozzátéve: úgy tűnik, a magyar kormánynak is van ilyen szándéka. Ez lehet szerinte az a pont, amelyben van közös törekvés a két ország között.
„A két miniszter elkötelezettségét fejezte ki a Védelmi Együttműködési Megállapodás tető alá hozása mellett az elkövetkező időben.”
Ezt új elemnek tartja Szent-Iványi, hiszen előzetesen csak arról lehetett tudni, hogy Szijjártó átad valami dokumentumot Pompeonak. Amit viszont lehet tudni, hogy amerikai részről régóta szorgalmazzák, hogy a magyarok vásároljanak amerikai fegyverzeteket, követve a térség több országát, Romániát és Lengyelországot például. Arra számít, hogy ezen a téren lesz előrelépés.
Szent-Iványi István egyébként immár független külpolitikai tanácsadóként, szakértőként folytatja tevékenységét. Mint elmondta, szerény díjazású szakértője volt az elmúlt ciklusban a Liberális Pártnak, de már a választások előtt jelezte, hogy nem kíván újítani. Nem csalódott – mint a Független Hírügynökségnek elmondta –, az vezérelte, hogy nem kíván belpolitikával foglalkozni. Külügyi tanácsadói és szakértői munkáját azonban folytatja.
A második flotta parancsnokságát beolvasztották a központi flottába, hogy így spóroljanak Amerikában. Ezt a 2011-es döntést most felülbírálták – közölte a Pentagon szóvivője Washingtonban. Az orosz fenyegetés miatt most újra aktív a második flotta, melynek új parancsnokságot hoznak létre Norfolk kikötőjében Virginia államban.
Ez a flotta a NATO amerikai és európai fele közötti kapcsolat biztonságát garantálja. Egyidejűleg a NATO létrehoz egy új logisztikai parancsnokságot is – valószínűleg Németországban.
Moszkvában úgy vélik, hogy a NATO elsősorban az északi vizeken akarja fokozni a tevékenységét. Oroszországban fenyegetésnek kezelik, hogy a NATO nagyszabású hadgyakorlatot rendezett Észtországban, mely egykor a Szovjetunió tagállama volt, és rendkívül közel van Szentpétervárhoz, Oroszország második legnagyobb városához.
Oroszország Balti Flottája, mely részben Kalinyingrádban, az egykori Kelet-Poroszországban állomásozik, nagyszabású hadgyakorlatot tart. Erre a térség államai egyértelmű fenyegetésként tekintenek.
„Figyeljük az orosz hadgyakorlatot a Balti-tengeren, de nem akarjuk tovább rontani a kapcsolatokat, melyek már amúgy is mélyponton vannak”- hangsúlyozta Ottawaban Jens Stoltenberg. A NATO-főtitkár elmondása szerint a katonai szervezet nem akar sem új fegyverkezési versenyt, sem pedig új hidegháborút Oroszországgal. Ezzel párhuzamosan Donald Trump amerikai elnök a Fehér Házban fogadta Észország, Lettország és Litvánia vezetőit. Igyekezett a balti államok vezetőit megnyugtatni:
az USA mindenképp megvédi őket egy orosz fenyegetéssel szemben.
Lettország az orosz rakétatesztek miatt három napra lezárta a kereskedelmi repülőgépek előtt a balti légtér egy részét. A rigai vezetés szerint Oroszország éppen „erődemonstrációt” tart, mégpedig közvetlenül a lett tengeri határszakasz mellett. Figyelmeztetést adott ki Svédország is.
A balti államokban és Lengyelországban már a tavalyi Zapad 2017 nevű orosz hadgyakorlat alatt attól tartottak, hogy az egész egy nagyszabású Európa elleni támadás főpróbája. Moszkva természetesen tagad, de mind Lengyelországba, mind pedig a három balti államba NATO csapatok érkeztek, hogy megerősítsék ezeknek az államoknak a védelmét. Egyben pedig jelezni kívánták az oroszoknak:
igenis komolyan veszik a NATO keleti határának a védelmét.
Moszkva viszont épp azért nem bízik Washington, mert megígérték korábban, hogy nem telepítenek fegyveres erőket Oroszország határainak közelébe. Mindeközben a kínai hadügyminiszter Moszkvában kijelentette, hogy Trump politikája megerősíti az Oroszországgal fenntartott kínai szövetséget.
Donald Trump amerikai elnök a közelmúltban gratulált Putyin elnöknek az újraválasztásához, és közölte: hamarosan csúcstalálkozó lehet a két ország között. Ez a békülékeny gesztus lehetővé tette azt is, hogy a két állam vezérkari főnöke telefonon egyeztessen egymással arról: miképp lehet elkerülni a fegyveres szembenállást Szíriában.
Valerij Geraszimov tábornok, az orosz fegyveres erők főnöke hívta fel amerikai kollégáját, John Dunford tábornokot. Moszkvában csak szűkszavúan ismertették a beszélgetés tartalmát, de az azért kiderült, hogy Szíriáról tárgyaltak.
A cél nyilvánvalóan az volt, hogy elkerüljék a fegyveres konfliktust az Egyesült Államok és Oroszország között.
Pedig alig pár napja, a hónap közepén Niki Haley, amerikai ENSZ-nagykövet arról beszélt, hogy ha más megoldás nincs, az Egyesült Államok készen áll akár a katonai beavatkozásra is Szíriában. Az orosz fegyveres erők vezérkari főnöke akkor keményen figyelmeztette az USA-t: megvédi katonáit Szíriában. Mindez közvetlen katonai konfliktussal fenyegetett a két ország között Szíriában.
Moszkva Asszad elnököt támogatja, míg az USA a szír államfő ellenfeleit. Még bonyolultabbá teszi a helyzetet Törökország fegyveres beavatkozása Szíriában. A törökök a kurd milíciák által elfoglalt területeken törnek előre. Törökország a NATO tagja, tehát elvben az USA szövetségese, de a Közel-Keleten inkább Oroszországgal működik együtt. A török fegyveres erők vezérkari főnöke rendszeresen egyeztet az orosz és az iráni katonai vezetőkkel.
Oroszország szembeáll Amerikával Európában is. Az orosz hadügyminisztérium közölte: Valerij Geraszimov hamarosan találkozik az Európában állomásozó amerikai csapatok főparancsnokával, Curtis Scaparrotti tábornokkal, aki egyben a NATO európai erőinek a parancsnoka is, tehát a magyar fegyveres erők is az ő irányítása alá tartoznak.
Amióta Oroszország 2014-ben annektálta a Krímet, feszültté vált a NATO és Moszkva viszonya.
A két katonai vezető találkozása enyhülést hozhat, de nyilvánvaló, hogy komolyabb áttörést csak egy Trump-Putyin tárgyalás hozhat. Ennek időpontjáról és helyszínéről még nincs döntés, de Trump és Putyin is jelezte: szívesen tárgyalnának egymással.
Moszkvai tudósítóként a nyolcvanas évek elején vagy tucatnyiszor jártam végig a két főváros közötti majd 2200 kilométernyi autóutat, ami az akkori körülmények között egy kisebbfajta kalandnak is beillett. Ha tehettem, úgy indultam útnak, hogy az első nap délutánján Ungvárra érkezzek, legyen időm bekukkantani a Kárpáti Igaz Szó szerkesztőségébe, találkozzak Balogh Jóskával és Eszterrel a feleségével. Ilyenkor esténként kicsit kvaterkáztunk is, beszélgettünk a kinti magyarok helyzetéről. Érdekes, tanulságos volt.
Nagyon megváltozott azóta a Kárpárt-alján élők helyzete is. Nem mondom, hogy abban a „szovjet-világban” minden a helyén volt, de tulajdonképpen jól megvoltak egymással a különféle nemzetiségű népek. Akkor is voltak súrlódások, de a magyar-ukrán viszonyt inkább példásnak mondanám, a magyarok nyugodtan mondhatták magukat magyarnak, és senkinek nem esett bántódása, ha az időt úgy mérte, „mi szerintünk” meg „ő szerintük”.
Ma már csak az áttelepültek elbeszéléseiből ismerem az ungvári körülményeket. Vannak ismerőseim, akik a kelet-ukrajnai háború és a sorozások elől menekültek Magyarországra, egy részük azóta már tovább is állt valamelyik nyugat-európai országba. Akik otthon maradtak, kénytelenek óvatosabban büszkélkedni a nemzetiségükkel, mert a felerősödött ukrán nacionalizmus időnként komoly konfliktusokat okoz a nyugati „végeken” is. A Majdan-forradalom mélyen szunnyadó gyűlölködéseket hozott a felszínre, amelyek gyakran végletekig szélsőséges indulatokkal párosulnak, és nemcsak az oroszokkal, hanem minden más nemzetiséggel szemben is.
Van ebben persze némi irigység, hiszen a Kárpát-alján élő ukránok azt látják, hogy a magyaroknak jobban megy a sora, több támogatást kapnak Budapestről, mint ők Kijevből. A magyar lakta településeken gyakran jelennek meg a hazai segélyszervezetek szállítmányai, különféle szeretetcsomagokat kapnak a leginkább rászorulók, magyar könyveket a falusi könyvtárak és az iskolák. És akkor még nem beszéltem a különféle csatornákon eljuttatott sok millió forintról, a kettős állampolgárokat megillető kedvezményekről, az európai útlevélről és persze az irreálisan magas magyar nyugdíjról, ami nemcsak nyírségi és borsodi kisnyugdíjasok, hanem az ukránok szemét is „csípi”.
Ezért talán érthető, hogy a „Majdan-harcosok” még azon az áron is áterőltették a kijevi parlamentben az oktatási nyelvtörvényt, hogy az hangos tiltakozást váltott ki mind az uniós vezetők, mind a magyar kormány részéről. Felvállalták azt a konfliktust is, hogy Magyarország mindaddig blokkolni fogja az uniós közeledési és a NATO csatlakozási tárgyalásokat, amíg engedményeket nem tesznek a nyelvi követeléseknek.
A konfliktus ukrán olvasata szerint nem is értik miért tiltakozunk. Kijev ugyanazt hirdeti, mint Trump, vagy amit a magyar kormány: Ukrajna mindenek előtt! Az ukrán nemzettudat azt diktálja, hogy minél erősebb és központosítottabb legyen az állam, minden szinten ukránosítsák a lakosságot. Aki tanulni, érvényesülni akar, az sajátítsa el az ország hivatalos nyelvét, aki pedig ezt nem akarja, annak – fogalmazzunk így – fel is út, le is út. Ukrajna így lesz az ukránoké.
Aki másképp gondolja? Számoljon a következményekkel. Ismeretlenek kedd hajnalban Ungvár belvárosában felgyújtották a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) központi irodáját.
Az Európai Unió sem egységes Oroszország szerepének megítélésében, s ez meghatározhatja az EU jövőjét is. Hiszen az Unióban vezető szerepet vivő német-francia tandem békülni kíván Moszkvával, míg Lengyelország és a balti államok – az USA támogatásával – fegyverkeznek az általuk fenyegetőnek vélt Oroszországgal szemben.
A NATO és az EU exkluzív szervezet, mindkettő ki akarja zárni Oroszországot Európából, Oroszország azonban Európa – hangsúlyozta Konsztantyin Kozacsev, a moszkvai parlament külügyi bizottságának elnöke. Az orosz politikus egy müncheni biztonságpolitikai konferencián azt fejtegette, hogy a Nyugat nem tartja be a hidegháború utáni európai helyzetet szabályozni hivatott 1990-es párizsi egyezményt.
Az Eurasia csoport rendezte a vitanapot Münchenben, mégpedig azoknak a kis egykori szocialista államoknak, amelyek Oroszország és az EU között keresik a helyüket Európában.
Ezzel ellentétes véleményt fejtett ki Johannes Hahn, az EU bővítési biztosa. Egyrészt utalt arra, hogy mind a NATO, mind pedig az Európai Unió tett korábban ajánlatot Moszkvának a kapcsolataik rendezésére. Akkor az oroszok ezt elutasították, mert nem felelt meg a nagyhatalmi céljaiknak. Most pedig kívülről próbálják meg bomlasztani a NATO-t és az Európai Uniót.
Ebből a vetélkedésből semmi jó sem sül ki – hangsúlyozta az örmény elnöke. Szerzs Szargiszjan szerint csakis az együttműködés lehet a megoldás.
Meg kell nézni, hogy milyen területen esnek egybe az érdekek, és meg kell ragadni az alkalmat az együttműködésre.
Moldova miniszterelnöke ennél konkrétabb volt. Pavel Filip azt ecsetelte, hogy jó kapcsolatokra törekszenek Moszkvával, de ennek az az előfeltétele, hogy az oroszok vonják ki a fegyveres erőiket a Dnyeszteren túli területekről.
Persze az Európai Unió sem egységes Oroszország szerepének megítélésében – ez kiderült akkor is, amikor Angela Merkel német kancellár Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnökkel tárgyalt.
Varsó – a balti államokhoz és az Egyesült Államokhoz hasonlóan – komolynak ítéli az orosz fenyegetést, míg Németország, Franciaország, Olaszország vagy Magyarország nem tart Moszkvától. Oroszország természetesen igyekszik kihasználni ezt a véleménykülönbséget a maga javára.
Mindez meghatározhatja az EU jövőjét is hiszen az Unióban vezető szerepet vivő német-francia tandem békülni kíván Moszkvával, míg Lengyelország és a balti államok – az USA támogatásával – fegyverkeznek az általuk fenyegetőnek vélt Oroszországgal szemben.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
