Ha nem viszik a munkát az emberekhez, egész térségek fognak kiürülni, a közmunkában felszabaduló pénzt vissza kell forgatni a munkaerőpiac erősítésére. Ez a végkövetkeztetése a Policy Agendának, amely az ismét kevesebb kiadás hátterét elemezte.
A munkaerőhiány mellett nem ritkák a helyi munkaerőpiaci krízisek, amelyek olykor több száz ember munkáját fenyegetik. A 2020. évi költségvetésben az állam csökkenti a Nemzeti Foglalkoztatási Alap kiadásait. A Policy Agenda (PA) azt vizsgálta meg, hogy mi áll a háttérben, milyen változások voltak az elmúlt 10 évben.
A Nemzeti Foglalkoztatási Alap (NFA) feladata az, hogy az állam az adófizetők pénzéből a foglalkoztatás javítását, a munkanélküliség kezelését és a képzési rendszer fejlesztését segítse elő. Az NFA egyik bevételi lába a munkajövedelem utáni befizetések. Az egészségbiztosítási- és munkaerőpiaci járulék egy része, valamint a szociális hozzájárulási adó szintén évente megállapított része az egyik ilyen bevételi forrás. A másik pedig a szakképzési hozzájárulás teljes egésze. Ezekből és az Európai Uniótól kapott visszatérítésekből „működik” az NFA.
Forrás: PA
Befizetnie kell a foglalkoztatási alapnak
Az NFA bevételéről az éves költségvetés rendelkezik. Valójában semmilyen köze sincs ahhoz, hogy mennyien dolgoznak, vagy mennyi a munkaadók, munkavállalók befizetése – írja a PA. Ugyanis a kormány akár már előre elvonhat ebből a pénzből. A jövő évi költségvetési tervezet szerint ez most meg fog történni: 71 milliárd forintot (a teljes kiadási oldal 16 százalékát) a központi kasszába be kell fizetnie a Nemzeti Foglalkoztatási Alapnak.
Az adatok azt mutatják, hogy 10 év alatt 100 milliárd forinttal emelkedett az NFA bevételi oldala. Érdemes összehasonlítani, hogy miből tevődött össze a két év bevételi „lába”.
Forrás: PA
Miközben az egészségbiztosítási- és munkaerőpiaci járulék NFA-t megillető hányada nominális értéken csak 27 százalékkal emelkedett, ugyanezen időszakban az átlagbér 95 százalékkal nőtt. Ha a foglalkoztatotti létszám bővülését nem számoljuk, akkor is
jelentősen növelni kellett volna a munkaerőpiaci járulékból beszedett összeget.
Ennek oka az, hogy a kormány jelentősen átalakította az adó- és járulékrendszert, és csökkent a munkaerőpiaci járulék mértéke is (2,5-ről 1,5 százalékra). Mindezt úgy, hogy csak a foglalkoztatottnak maradt meg ez a járulék, a munkáltatónak megszűnt, pontosabban beleolvadt a szociális hozzájárulási adóba.
A helyi problémák nem fontosak
Ez azt jelenti, hogy az aktív munkaerőpiaci támogatásokat (például a helyi munkaerőpiaci problémák kezelését) nem tartja fontosnak a kormány. Sokkal inkább a közmunkarendszer finanszírozásával, és az EU-tól kapott pénz felhasználásával vélték megoldottnak ezt a problémát, úgy, hogy a közfoglalkoztatás valójában nem az átmeneti munkaerőpiaci problémák kezelését szolgálja.
Az elmúlt tíz évben a tényadatokkal, és az idei, valamint a jövő évi tervszámokkal kalkulálva a közmunkára elköltött pénz az NFA összes kiadásának 46 százalékát tette ki (1787 milliárd forintot). Volt négy olyan év is, amikor a közfoglalkoztatásra elköltött összeg többet tett ki, mint minden más kiadásra fordított teljes kiadási elem.
Fordítva ülnek a lovon
A PA szerint hiába költ kevesebbet az állam a közfoglalkoztatotti rendszer működtetésére, az itt felszabaduló pénzt nem forgatja vissza a „munkaerőpiac javításába”. Nem teszi ezt, noha elejét kellene venni annak, hogy egész térségek válnak foglalkoztatói szempontból olyan válságos területté, ahonnan a munkaerő csak elvándorol. A munkaerőhiány problémája pedig arra is rá kell, hogy irányítsa a figyelmet, hogy
nem jó az a gazdaságpolitika, amelyik csak a munkaerőt viszi a foglalkoztatóhoz.
Ezzel ugyanis az ország egyes részei kiürülnek. Arra kell megoldást találni, hogy az adott térség munkaerejéhez „vigyék” a foglalkoztatót, vagy legalábbis a válságtérségekben még működő cégeket próbálják megmenteni. Ehhez pedig eszközrendszert tudna adni az NFA, ha nem forráskivonásokkal lenne terhelt.
A végszavazás előtt álló „rabszolgatörvény” kormányzati magyarázata saját hívei körében se „ment át”, 83 százalék ellenzi a jelentős túlórakeret-növelést. A Policy Agenda felmérése szerint a válaszolók harmada komoly veszteséget lát a Fidesz számára az ügyben.
A válaszadók alig 9 százaléka helyesli az úgynevezett rabszolgatörvény bevezetését – derül ki a Policy Agenda (PA) napokban készített felméréséből.
A közvéleményben a jelek szerint meglehetősen nagy hullámokat vető törvényjavaslatról rövidesen szavaz a parlament, szombaton szakszervezeti szervezésű tiltakozás lesz a fővárosban. Ahogyan arról mi is írtunk, a munkaerőhiányt akarják – elsősorban a nagy, főleg pedig a külföldi, német tulajdonú cégek javára – úgy megoldani, hogy kollektív szerződés, illetve az üzemi tanács hozzájárulása alapján 250-ről 400 órára emelik az éves túlóra-keretet.
Ennek elszámolását azonban 3 évre tolnák ki a mostani egy helyett. Mivel ennek alakulását a dolgozók nehezen tudják maguk követni, ez önmagában is lehetőséget teremtene a jövedelem csökkentésére. Emellett azonban mód nyílna a beosztás menet közbeni „önkéntes” módosítgatására, ami alapján a cégek mentesülnének a túlóra-pótlék kifizetése alól.
Vagyis a hatnapos munkahét de facto visszahozása mellett a fizetések is visszaeshetnek a törvénnyel.
A PA gyorsfelmérése szerint ezt a megkérdezettek több, mint négyötöde (83 százaléka) elutasítja. A válaszolók 51 százaléka szerint ez veszteséget okozhat a Fidesz megítélésére, 30 százalék szerint jelentős arányban. Érdekes módon azonban 20 százalék szerint jelentős, 11 percent szerint kisebb nyereséget eredményzene a Fidesz számára a megszorítás. A szakszervezeti tiltakozás viszont ugyancsak elsöprő, 81 százalékos támogatást élvez.
A német cégek és a kormány különalkujaként beterjesztett „rabszolgatörvény” oka a magyar gazdaság krónikusan gyenge versenyképessége. Fejlett technológia híján marad az összeszerelő-üzem és heti hat napon dolgoztatott munkaerő.
Demonstrációt hirdetett a Magyar Szakszervezeti Szövetség december 8-ra a „rabszolgatörvénynek” elkeresztelt törvénymódosítás miatt – nyilatkozta Kordás László, a szervezet elnöke az ATV Híradójának kedden.
Mára egyértelművé vált, hogy elsősorban a német cégek kérése volt a több évtizeddel ezelőtti állapotokat visszahozó jogszabályi változás. Szijjártó Péter külügyi és külgazdasági miniszter pár napja még homályosan fogalmazva csak arról beszélt, hogy a Magyarországon beruházó német cégek egyértelműen kedvezően fogadták a magyar kormány azon törvénymódosító javaslatait, amelyek „tovább növelik az ország versenyképességét, és a korábban kihívásként emlegetett munkaerő-piaci helyzeten javítanak”.
A rendkívül alacsony munkanélküliségből adódó kihívások miatt az itteni vállalatok már régóta kérték, hogy biztosítsák nekik: megnövekedett beruházásaikhoz a szükséges munkaerő rendelkezésre fog állni – mondta Düsseldorfban Szijjártó. A lényeges mondat azonban az, hogy a szabályozási javaslatokkal
a német cégek beruházási kedvét Magyarországon fenn lehet tartani.
A nagy vihart kavart módosítással évente 250-ről 400 órára nőhet a túlórák száma a munkáltatók számára, 12 hónapos átlagban heti 48 órára emelik a maximális, rendes munkaidőt. S ami igen súlyos, az az, hogy a túlórák elszámolása egy helyett három év alatt történhetne meg (vajon hány alkalmazott fogja kockás füzetben vezetni a túlmunka idejét?). Továbbá mód nyílna arra is, hogy a beosztás folyamatos módosításával pótlék nélkül lehetne túlórát elrendelni, vagyis nagy a veszélye annak, hogy a jövedelem is csökkenni fog.
A 400 órás plafon azzal járna, hogy
de facto visszahoznák a hat napos munkahetet.
A Liga szakszervezet elnöke, Mészáros Melinda azt mondta a Klubrádióban kedden, hogy a munkáltatói képviseletekkel találkozva nem hallott arról, hogy ők kérték volna ezt a módosítást. Ami rájuk is óriási adminisztrációs tehernövekedést róna.
Szíjjártó szavai arra vallanak, hogy a legnagyobb magyarországi beruházók, a német cégek (s ezen belül elsősorban az autógyártók) és a kormány közti különalkuról van szó. Ezt azóta egy államtitkár egyértelművé is tette az egyik kormánytévében.
S mivel képviselői önálló indítványról van szó, anélkül lehetett elkezdeni, sőt le is zárni az általános vitát, hogy előtte tárgyaltak volna a társadalmi partnerekkel.
Aligha véletlen, hogy erre a javaslatra éppen akkor került sor,
amikor lassan a megvalósítási fázisba lép a BMW debreceni gyárának építése. Amelyet már eddig is csak példátlan összegű támogatás ígéretével tudott idecsábítani a kormány: a 12 milliárdos közvetlen kifizetés mellett a költségvetés állja a teljes ipari park létrehozását, a körülötte lévő (s részben a határig húzódó) terület komplett infrastruktúrájának kiépítését. Ezzel már 137 milliárdnál jár a magyar számla. (Amely felett van még a földterület megszerzésének 44 milliárdos kiadása a debreceni önkormányzat részéről, hitelből.)
S noha ezt a területet nyilván mások is igénybe vehetik, ekkora méretű beruházó további megjelenése nem reális, mert már a BMW is alighanem külföldi (ukrán) munkaerőre fog szorulni.
S itt nyer értelmet a Kósa Lajos és Szatmáry Kristóf (munkajogi kérdésekben eddig nem túlságosan jeleskedő) fideszes képviselők indítványa.
Röviden: a magyar gazdaság versenyképessége jottányit se javult, az elmúlt években a mind több munkaerő bevonása fedezte a keresleti igény fedezetét. Ez a tartalék lényegében elfogyott mára, a termelékenység legfeljebb stagnálása miatt
nincs más hátra, mint lehetővé tenni a meglévő munkaerőt több munkára kényszeríteni.
Megnéztem az 1992-es, a jobboldali Antall-kormány munka törvénykönyvi módosítását, amelyet az Országos Érdekegyeztető Tanács elfogadott és akkor a parlament elé került. Abban az időben 144 óra volt az éves túlórakeret, amelyet felemeltek 200 órára – nyilatkozta egy napja a Független Hírügynökségnek Dávid Ferenc. S szó szerint a következőt mondta:
„harminc évvel később elértük azt a ’technikai fejlettséget’, amikor az élőmunka felhasználhatósági keretét kell megduplázni a gazdaság működtetésének érdekében”.
Azért különösen aggasztó ez a romlás, mert az 50-es évek nyugati Marshall-segélyét meghaladó összegű uniós támogatások nagy részét már elköltötte a kormány, s ebből a temérdek pénzből se sikerült a termelékenységet (egy munkaórára jutó érték előállítását) növelni.
Erre világít rá plasztikusan Pogátsa Zoltán közgazdász-szociológus a Piac és Profitnak adott interjúban: a kohéziós források elvileg a nemzetgazdasági termelékenység növelését szolgálják. Ez azonban szinte semennyit nem nőtt Magyarországon. A gazdasági növekedést valóban erősítették, de ez inkább csak keresleti hatás: munkát adott a cégeknek és embereknek a beáramló uniós támogatások okozta kereslet. Hosszú távú növekedést viszont csak azzal lehetne biztosítani,
ha a magas hozzáadott értékű termelésbe fektetnénk, technológiát, infrastruktúrát, humántőkét fejlesztenénk.
Ebből a szempontból rosszabbul állunk, mint a támogatási ciklus elején, mert a magyar kormány ezekre a kulcsfontosságú területekre mélyen az uniós átlag alatt költött és költ a GDP arányában is – mondta Pogátsa.
Ez tükröződik a Világgazdasági Fórum (WEF) legutóbbi, ősszel nyilvánosságra hozott éves versenyképességi jelentésében. Ezen Magyarország a tavalyi 60.-ról a 48-ikra ugrott előre, de idén más módszerrel mérték az országokat, ezért a végeredmény megfelel a 2017-es 60-ik helynek. (Az elmúlt öt évben egyszer se sikerült ennél jobb helyezést elérni a WEF-nél.) Ebben a mérésben már megjelenik a negyedik ipari forradalom közelsége, s ennek alapján visszasorolták azokat az országokat, amelyekben a gazdaság nagyobb részben a természeti erőforrásokra és/vagy az olcsó és képzetlen munkaerőre épül.
Hasonlót állít egy másik neves műhely, az ICEG IMD jelentése pár hónappal korábban: hazánkban a javulás inkább csak a gazdasági értelemben békésebbnek és ígéretesebbnek tűnő európai környezet miatt válhatott reális perspektívává. Következésképpen strukturális változtatások hiányában Magyarország sérülékenysége és az uniós forrásoktól való krónikus függősége a jövőben is folytatódni fog.
Az ország leértékelődését szemlélteti az ICEG IMD grafikonja.
Forrás: ICEG, IMD
Pontosan ugyanerre a következtetésre jutott a Debreceni Egyetem két kutatója egy évvel ezelőtti tanulmányában. Szerintük a magyar út eleddig nem mutatja egyértelmű jeleit egy jövőorientált és konzisztens versenyképességi stratégiának, sokkal inkább erősíti azt a benyomást, hogy
az ország egyre távolabb sodródik az úgynevezett versenyképes gazdaság alapelveitől
és gyakorlatától. Jelenlegi versenyképességi helyzetünket figyelembe véve elmondható, hogy a magyar gazdaság kulcsfontosságú vonzerejét képező egykori tényezők egyre inkább kezdenek elkopni. A megújulásra vonatkozóan pedig nem látszanak előremutató jelek.
A 21. században a fenntartható versenyképesség nem a természeti erőforrások meglétére, még csak nem is a munkaalapú társadalomra épül, hanem az emberi tényezőkre. Vagyis a tudásalapú társadalomra, amelynek három klasszikus eleme az oktatás, a kutatás-fejlesztés és az egészségügy Ugyanarról beszélnek a kutatók, amit Pogátsa Zoltántól is idéztünk.
Magyarország tőkevonzó adottságainak változását mutatja az ábra.
Forrás: IMD, Debreceni Egyetem
S ha valaki netán nem hinne a kormánytól független szakembereknek, álljon itt egy idézet a Matolcsy György vezette Magyar Nemzeti Banktól, amely a nyáron megjelent száz oldalas elemzésében a következőt írja:
„a munkatermelékenység terén még mindig a 2008-as válság előtti szint közelében vagyunk, valamint elmaradunk az unió és a régió átlagos értékétől”.
A kormány(-fő) és a körülötte lévő egyes gazdaságpolitikusok közti (egyre táguló) nézetkülönbségre utal az, hogy miközben Orbán Viktor (és Szijjártó Péter) folytonosan az ipari, elsősorban az autógyártó kapacitások növekedésének dicséretét zengi, a MNB szakértői viszont – ahogyan ezt akkori írásunkban idéztük – ennek bírálatát fogalmazták meg (ahogyan a jelentés a mostani „elmúlt nyolc év” szinte teljes sikertelenségéről árulkodik):
„A működőtőke az elmúlt években elsősorban az alacsony értékteremtő képességű ágazatokba áramlott”.
Az uniós források elherdálása mutatkozik meg abban is, amit az orbáni „nemzeti tőkések” terén láthatunk. Pogátsa Zoltán erről azt mondja, hogy
valójában alig van exportképes, magas hozzáadott értékű terméket előállító magyar cég.
A legnagyobb, nem tőzsdei magyar vállalatok között van két ingatlanos cég, amelyek a hazai gazdaságban aktívak, van két építőipari vállalat, amelyek a magyar állami közbeszerzésektől függnek. Emellett van egy pornó- és egy kaszinócég, de az nem lehet, hogy ezek képezzék a magyar gazdaság alapját. Az összes, nem tőzsdei magyar cég összesített eszközértéke kisebb, mint egyedül a tőzsdén lévő Mol-é.
S hogy tovább árnyaljuk a képet, a közgazdász-szociológus idézi a világhírű francia közgazdászt, Thomas Pikettyt arra magyarázatul, miért éppen a német cégekkel kötött ilyen paktumot a kormány (és miért követi ezt a rövidlátó gazdaságpolitikát).
Eszerint
jóval több profitot eredményez a centrumországoknak az, hogy az iparukat kiszervezik a perifériaországokba,
mint amennyit befizetnek az uniós költségvetésbe, és amennyit a periféria országai támogatásként megkapnak. Akkor is megéri nekik ez, ha pontosan tudják, hogy a pénz jó részét a perifériaországok ellopják, vagy rosszul használják fel. Cserébe barátságos üzleti környezetet kérnek: alacsony béreket, gyenge szakszervezeteket, bőkezű állami támogatásokat, minimális tényleges társasági adót. Németországra ez különösen igaz, ott erősen érvényesül a politikában a Deutschland AG-szemlélet. Vagyis ami jó a nagyvállalatoknak, az jó Németországnak.
Csak nekünk lesz nagyon rossz, már néhány év múlva.
Bár jelentősen, mintegy ötvenmilliárddal nőtt az édesipar bevétele öt év alatt, mostanában a munkaerő fogyása veszélyezteti a fejlődést – értékeli az ágazat helyzetét az Opten. A szektorban mindemellett töretlen a működő cégek gyarapodása is.
Jelentős mértékben nőtt az édesipar árbevétele 2012 óta. Az Opten céginformációs szolgáltató által kigyűjtött adatok szerint hat évvel ezelőtt csaknem 166 milliárd forint volt a (nettó) árbevétel, az utolsó lezárt üzleti évben, 2016-ban már több, mint 211 milliárd. Mindeközben a működő gyártók száma 317-ről erre az évre 357-re nőtt (ebben nincsenek benne a főprofil szerint például kereskedelmi nagyvállalatok, amelyeknek azonban vannak saját gyártású termékeik is).
Ezekkel trendszerűen azonos az alkalmazotti létszám változása, ám az összességében körülbelül tíz százalékos növekedés az utóbbi két évben megtört, amely az Opten szerint
a munkaerő-kínálat fogyásával magyarázható, ez pedig veszélyezteti az ágazat további fejlődését.
Kedvező jelenség viszont, hogy a fluktuáció az átlag alatti arányú az édességgyártók között, tíz százalékot alig meghaladó az évenként megszűnő és új szereplők hányadosa a működő cégekhez viszonyítva. Keserű pirulát kell viszont lenyelniük a vállalkozásoknak és a vevőknek is, mert a kakaó és a cukor világpiaci ára jelentősen emelkedik mostanában.
A kínai vizit és a diplomáciai csúcsforgalom ellenére lesz Országgyűlés a héten. Az ülés a kormányhoz címzett interpellációkkal kezdődik, s négy napig tart. A zárszámadásról is szavaznak.
Ma 13 órakor, a közelmúltban elhunyt Pál László korábbi MSZP-s képviselőre történő emlékezéssel, majd napirend előtti felszólalásokkal indul a négynapos ülés. Ezt követően lesznek az interpellációk, amelyekre két óra jut, majd az azonnali kérdésekre 60 perc.
A parlament honlapján elérhető információk szerint az ellenzéki oldalról az MSZP-s Hiller István az emberi erőforrások miniszterét interpellálja az oktatásról. A jobbikos Z. Kárpát Dániel miniszterelnökhöz címzett felszólalásának címe: „Kizárva a jövőből?”, míg az LMP-s Schmuck Erzsébet nemzeti fejlesztési miniszternek címzett kérdésével arra vár választ, hogy miért nem készíti fel a kormány az országot az éghajlatváltozásra.
A Fideszes Dunai Mónika arról kérdezi az emberi erőforrások miniszterét, hogy a kormány milyen eszközökkel segíti a nők munkaerő-piaci elhelyezkedését. A kereszténydemokrata Hoffmann Rózsa szintén Balog Zoltánhoz fordulva szólhat a Határtalanul programról, amelyben az állam támogatásával szerveznek osztálykirándulásokat a szomszédos országok magyarlakta területeire.
A parlament kedden szavazásokkal folytatja munkáját, a képviselők egyebek mellett ekkor fogadhatják el a tavalyi zárszámadást. Az ülés ezt követően csütörtökön folytatódik és jövő hétfőn ér véget.
Az Országgyűlés elé terjeszti hétfőn az Európai Parlament november 16-i határozatát a Fidesz – számolt be a Hír TV. A nagyobbik kormánypárt frakciószóvivője vasárnap jelentette be, hogy kezdeményezik a döntés napirendre vételét, amit Halász János minden eddiginél veszélyesebb „migránspárti határozatnak” nevezett.
Az EP plenáris ülése november 16-án döntött arról, hogy kezdődjenek meg a tárgyalások a menekültek kötelező szétosztásáról az Európai Parlament és a tagállamok között.
Évi ezermilliárd forint marad a költségvetésben, amiből jutna értelmes reformokra, egészségügyre, oktatásra, szociálpolitikára – mondta egy előadásában Surányi György. A volt MNB-elnök arra figyelmeztet, hogy a következő években felfuthat az infláció, a gazdaság jobb teljesítménye nem várható. A tényleges államadósság valójában sokkal nagyobb a hivatalos adatnál, „agymosás” zajlik, és az ellenzék is felkészületlen – mondta.
Surányi György előadást tartott a Pénzügykutató Zrt. intézeti napján Esztergomban, de az egy hónapja elhangzottak csak most kerültek fel az intézet honlapjára.
A Magyar Nemzeti Bank egykori elnöke, majd nemzetközi bankcsoport térségi vezetője beszélt a javuló foglalkoztatásról. Ha nem is 700 ezerrel, de 350-400 ezerrel valóban nőtt a foglalkoztatottak száma, ami nem lebecsülendő – mondta. A hivatalosan 4,2 százalékos munkanélküliség a közmunkásokkal és a külföldön dolgozókkal korrigálva
inkább 7-8 százalék.
A munkaerő-piaci trend kedvező, de egészen más, mint az amerikai vagy nyugat-európai, mert nálunk nincs lehetőség arra, hogy fele-harmada bérű külföldiek érkeznének, a belső tartalékok pedig kimerülnek – mondta Surányi. Ezért nyugaton szerény, nálunk ugrásszerű most a béremelkedés.
„Semmi se indokolja azokat a makroszámokat, amelyek szerint az idei 12 százalékos bérnövekedés jövőre 6-7 százalékra süllyed”
– fogalmazott a közgazdász.
Ha pedig ez így marad, akkor ezek a költségek beépülnek az árakba, ráadásul a világpiacon sem fognak ismét feleződni az energiaárak, ezért az infláció növekedésére kell számítani. Surányi bírálta az MNB azon magatartását, amely figyelmen kívül hagyja az áremelkedés tényleges lehetőségét.
„Nem vizionálok elszabaduló inflációt”,
de 6-7 százalékig felmehet a következő években – mondta. Ezt szerinte megállítani sokkal nagyobb áldozatot követel, mint időben apró, felelős lépéseket tenni.
Surányi emellett mesterségesen gyengén tartottnak hiszi a forint árfolyamát, amely inkább erősödni fog.
Ezért egyeztetést és megállapodást szorgalmaz
a kormány, az MNB, a munkaadók és a munkavállalók között
arról, milyen gazdaság- és jövedelempolitika lenne követendő.
Surányi György vitába szállt azokkal, akik szerint nem fenntartható a a mostani gazdaságpolitikai pálya. Szerinte még 4-5 év van benne, de szavaiból kiderült, ez lényegében
attól függ, mennyi pénz érkezik az EU-ból.
A lehetséges 2-4 százalék körül hullámzó magyar növekedés azonban kelet-európai perspektívából nézve inkább a gyengébbek közé tartozik, a térségben sorra 4-6 százalék várható idén, és Nyugat-Európában is 3-5 százalékokat mérnek. (Ezzel kimondatlanul is elutasította Orbán Viktor azon meggyőződését, hogy a visegrádi 4-ekén kívül nincs növekedés az EU-ban.)
Ezzel a „nem szégyellni való” magyar teljesítménnyel azonban az a probléma, hogy a jelenlegi keretek között a növekedés nem igen erősíti a gazdaság versenyképességét.
A stadionépítés abban az évben növeli a GDP-t,
de a rákövetkezőben már nem, sőt, vissza is veti, mert a fenntartás pénzbe kerül – hozott egy példát Surányi György.
A közgazdász beszélt a pénzügyi egyensúlyról is, mondván
„erről szól a legtöbb félrevezetés és agymosás”,
„reggeltől estig félrevezetik az embereket, az ellenzék pedig annyira felkészületlen, hogy ezekbe bele is megy”.
Az államadósság nemhogy csökkent volna a 2010-es (a bruttó hazai termékhez mért) 82 százalékról a hivatalos 74-re, egyenesen növekedett Surányi szerint. Más közgazdászokhoz hasonlóan ő is azzal érvel, hogy a magánnyugdíj-megtakarítások „konfiskálásával” az állam tényleges, a nyugdíjakhoz kapcsolódó feltételes kifizetési kötelezettsége már 16 százalékkal több. Vagyis
a tényleges adósság 90 százalék,
ami miatt „a világon semmi javulás sincs”. (Ez a „matek” úgy értendő, hogy a magánmegtakarítások államosításával az állam visszavette annak kötelezettségét is, hogy a nyugdíjak negyedét a magánpénztárak adták volna.) (Erről is beszélt nemrég a vele készült interjúban, ínyenceknek elolvasásra ajánlott.)
De Surányi György szerint a legrosszabb az, hogy az állam változatlanul elveszi és újraosztja a jövedelmek felét, ráadásul hibás szerkezetben. Kiugróan nagy a gazdasági tevékenységekhez átcsoportosított pénz, amitől elválaszthatatlan a mély korrupció – mondta Surányi.
De hangsúlyosan beszélt az oktatás, az egészségügy és a szociálpolitika folyamatos leépüléséről. Azzal összefüggésben, hogy számításai szerint évente ezermilliárd forint olyan pénz marad a költségvetésben, amit a kormány „oda tehet, ahová jólesik”. Ez a mozgástér lehetővé tenne értelmes reformokat, érdemben lehetne enyhíteni másfél millió mélyszegénységben élő nélkülözését, kirekesztettségét.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
