A holokauszt legfőbb szervezőjét 1960. május 11-én fogta el a Moszad Argentínában. Kicsempészték Izraelbe, ahol per után halálra ítélték és kivégezték.
David Ben Gurion izraeli miniszterelnök, aki parancsot adott a Moszadnak Eichmann kézrekerítésre, csak május 23-án jelentette be, a több mint hatmillió zsidó meggyilkolásának fő náci szervezője immár Izraelben van. Miért várt ezzel ilyen sokáig? Mert a Moszadnak időre volt szüksége ahhoz, hogy kicsempésszék Adolf Eichmannt Argentínából! Leitatták és elkábították a náci főbűnöst, akit az El Al izraeli légitársaság egyenruhájában vittek fel egy Izraelbe tartó gép fedélzetére – 10 nappal azután, hogy elfogták.
A zsidó kérdés végső megoldása
Endlösung – ez volt Adolf Eichmann feladata a Gestaponál. A magyar zsidók tömeges meggyilkolását is ő szervezte meg. Ebből a célból egy rövid időre Budapestre költözött, ahol egy kis náci csapat irányította – magyar csendőrség aktív közreműködésével – több mint 600 ezer magyar zsidó elhurcolását Auschwitzba és más haláltáborokba.
A nácik veresége után megsemmisítette ügyosztályának dokumentumait. Saját fényképeit is eltüntette, hogy ne akadjanak a nyomára.
Nürnbergben a náci háborús bűnösök perében ezért szerepelt ugyan a neve, de az, hogy milyen fontos szerepet játszott a holokauszt megszervezésében nem derült ki. 1945-ben eltűnt. Később kiderült: sok más nácihoz hasonlóan Latin Amerikába menekült, ahol a helyi kormányok egyáltalán nem üldözték őket.
A német ügyész
Fritz Bauer szociáldemokrata politikusként a koncentrációs táborok foglya volt Hitler uralmának idején. Az NSZK-ban Hessen állam főügyésze lett, és szívügyének tekintette a náci háborús bűnösök leleplezését. Mások Németországban nemigen buzgólkodtak ilyen ügyekben, ezért a német ügyész Izraelhez fordult. 1957-ben közölte a Moszad vezetőivel: értesülései szerint Adolf Eichmann Argentínában él. A Moszadnak több mint két évébe került amíg becserkészte az óvatos Eichmannt, aki egy külvárosi házban élt Buenos Aires lepukkant perifériáján. Ricardo Klement álnéven dolgozott az ottani Mercedes gyárban. A Moszad nagy nehezen szerzett egy fényképet Adolf Eichmann alezredesről, és ennek alapján azonosították a náci háborús bűnöst. „Ott ültem mögötte a buszon. A legszívesebben megfojtottam volna! De tudtam, hogy Izraelbe kell vinnünk, hogy bíróság elé állítsuk. Ezért visszafogtam magam” – mesélte az a Moszad ügynök, aki nyomon követte Eichmannt Buenos Airesben.
1961. december 15-én halálra ítélték
Hosszú perben bizonyították rá Eichmannra bűnösségét. A perben tanúskodott Elie Wiesel Nobel béke díjas író, akit Mármarosszigetről hurcoltak el a holokauszt idején. Könyvet írt Eichmann peréről Hannah Arendt: Beszámoló a Gonosz banalitásáról címmel. A magyar pszichiáter, Kulcsár István is könyvet írt a nevezetes perről, melynek ő volt a pszichiátriai szakértője.
Eichmann fellebbezett a halálos ítélet ellen. Fellebbezését elutasították. 1962. május 31.-én éjfélkor akasztották fel. Hamvait a tengerbe szórták.
A Moszad folytatni akarta a háborús bűnösök felkutatását Eichmann után is, de Izrael kormánya leállította az akciót. Így Mengele, aki a halál angyala volt Auschwitzban, és más náci főbűnösök megúszták, de Eichmann halála azóta is szimbolikus: „pere először adott alkalmat a túlélőknek arra, hogy az egész világ előtt elmondhassák a holokauszt tapasztalatait” – írta ezzel kapcsolatban Chaim Guri izraeli író.
