megszorítás Archives › Független Hírügynökség

Gumicsizma

Falusi Tamas

-

2024-09-17

Hiába, no, a népszerűség növelése nagyon fontos minden politikusnak. A regnálók esetében nincs sok növelési időszak, mert a normál jellemző paraméterek az esetek kilencvennyolc százalékában szomorú képet mutatnak. A GDP nem nő, a lopás nem csökken, az adósságállomány mint a holdrakéta, az infláció lenullázza a nyugdíjemelést, az ingyen pénz meg nem jön, hogy a fene vigye el!

Szegény hatalmon lévő politikusoknak csak két menekülési útvonal marad. Az egyik a hazudozás, a másik a jövő. Az utóbbi nem mindig hatékony, mert az emberek előbb-utóbb megunják az arra való hivatkozást, mint ahogy ezt Csepregi ’88-ban énekelte: „Holnap, olyan messze van a holnap, aztán holnap is a holnap, pedig én ma akarom!” Azért persze sok regnáló politikus használja a jövőt szépre festő technikát, és vannak választók is, akik beveszik, hogy 2056-ban majd milyen jó lesz nekünk, de egyre kevesebben, ezért inkább az előbbi módszer használatos. Ahogy az mindennapjainkban látható.

Néha előfordul, hogy az ellenfelet felülmúló mértékű hazudozás sem jön be.

Ilyen volt például a 2006-os választás előtti kampányidőszak, mikor az Orbán-Medgyessy-Járai triónak köszönhetően eléggé ramaty állapotban leledzett az ország, mégpedig nyilvánosan, vagyis csak az nem tudta, aki nem akarta, hogy a következő kormánynak azonnali megszorításokkal kell majd kezdeni. A kampányban megszorítást emlegetni természetesen tilos (nem szabad kibontani az igazság minden részletét, mert úgy biztosan veszít az ember), sőt akkor is ígérni kell, ha nincs miből. A sajtó korabeli számításai alapján a Fidesz 3700, az MSZP 1400, az SZDSZ 500, az MDF pedig 230 milliárd forint szétosztását helyezte kilátásba, ám láss csodát, mégsem Orbánék nyertek. A jelenséget a tudósok máig nem képesek megemészteni.

A győztesek persze nem kezdtek el osztogatni, hanem a gazdaság egyenesbe hozása érdekében azonnal bevezették a megszorításokat, az pedig, hogy az igencsak baloldali, osztogatásban nagyon menő, a megszorításoktól viszont irtózó MSZP frakció ezt mégis egyhangúan megszavazta, egy beszédnek volt köszönhető. Az eset Őszödön történt, ott mondta el valaki. Aztán a beszéd 2006. őszén nyilvánosságra került, és azonnal beköszöntött a káosz. Az ország iszonyatos árat fizetett a nyilvánosságra hozás miatt, sőt, még most is fizeti. Voltak persze, akik jól jártak, akár még az MSZP frakcióban is… de hagyjuk a neveket, ma már mindez érdektelen.

A népszerűséghajhászás speciális esete a katasztrófa időszak. Megemlíthetjük például Orbán Viktort, aki kormányfőként a 2001-es tiszai árvíz idején több napot volt a veszélyeztetett településeken. A miniszterelnök felkeresett több Bodrog-menti települést, az éjszakát pedig az árvíz sújtotta területeken töltötte. A vész kellős közepén! Az már igen! Másnap a Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság nyíregyházi központját kereste fel, majd Baktalórántházán az ott ideiglenesen elhelyezett kimenekített lakosok szállását.

2013-ban is személyesen volt jelen a dunai áradásnál. A kormányfőről folyamatosan jelentek meg olyan videók és fotók, amelyeken az volt látható, hogy mentőmellényben, dzsekiben, gumicsizmában térképeket néz, gátakon dolgozó munkásokkal, árvízi szakemberekkel beszélget. „Gyors vacsora a kantinban, rövid alvás a laktanyában” – írta Facebook-oldalára. A korabeli fényképen Orbán Viktor gumicsizmában tájékoztat, előtte mikrofonerdő, mögötte Tarlós István, Hende Csaba és Bakondi György állnak sorfalat a gáton. Ez már igen, ugye, emberek?

Sajnos a jelen nem ilyen, ugyanis szomorúan kell megállapítsuk, a mostani árvizet tekintve Orbán elkésett. Ugyanis Magyar Péter megelőzte (hogy honnan vette ezt a gumicsizmás ötletet?). Azért persze a miniszterelnök úr is csizmát rántott, és Római parton megmutatta, illetve dehogy mutatta, sokkal inkább elmondta, hogy két nap múlva a feje fölött két méter magasan fog állni a víz (kis színes). A két vezető erő után a többi politikus sem tehetett mást, lapátot fogtak, és nekiálltak a homokzsákok töltésének, mégpedig napi egy-két órát, ahogy azt Gyurcsány említette volt.

A szikár tények után néhány megjegyzés:

A Duna vártható áradásáról az első híradások 2024. szeptember 11-én, délben, azaz öt nappal ezelőtt érkeztek be. Menőbb országok esetében a stáb/bizottság/akármicsoda azonnal összeül, mozgósítja a lapátolásra fogható katonaságot, és három nap alatt elintézi az ideiglenes gátak kérdését. Nem futnak versenyt sem az idővel, sem a szintemelkedéssel, mert jóval előbb elkészül a munka. Persze van tartalék is, és az emberek készenlétben állnak, ha rosszul alakulna helyzet.
Az természetesen egyértelmű, hogy a tervek már időtlen idők óta készen vannak, hiszen minden szakember tudja, hová kell homokzsákokat pakolni. A pakolást ott kezdik, ahová biztosan kell ideiglenes gát, így haladnak a három nap alatt az egyre magasabb részek felé, közben az újabb és újabb vízügyi adatok alapján folyamatosan módosítanak, hogyha kell.
Önkénteseket nem várnak, és nem hívnak, mert az egyrészt azt jelentené, hogy a védekezéshez az állam nem biztosított elég embert (= szarvashiba), másrészt az önkéntest irányítani kell, méghozzá nem parancsszóval, hanem kedvesen, ami plusz munka a védekező csapatot irányítóknak, mikor van úgyis elég dolguk.
A miniszterelnöki jelenlét a veszélyes terepen engem a régi amerikai viccre emlékeztet, amelyben a szerviz falára nagy betűkkel van felírva:

„Autójavítás: 10 $; Ha közben ön is jelen van: 20 $; Ha részt vesz a szerelésben: 50 $; Ha ön irányítja a munkálatokat: 500 $”

A védekezésben résztvevőknek pont úgy hiányzik a miniszterelnök jelenléte, mint egy púp a hátukra, hiszen állandóan vigyázni kell rá meg a testőreire, ráadásul dilettáns, azaz bármikor mondhat olyat, ami nem csak hogy hülyeség, de mivel ő mondta, végre is kell hajtani. Nem segítség, hanem hátrány. Jobb lenne, ha a Kolostorban maradna, esetleg Hatvanpusztát színesítené a jelenlétével. Az árvíz elleni védekezés nem az ő dolga, neki csak a szakemberek által igényelt pénzt és az embereket kell biztosítani (azt persze feltétlenül!)

A politikusoknak meg az egyéb celebeknek, akik a homoklapátolással népszerűségi jópontokat akarnak szerezni, minden árvízkor ki kell jelölni egy veszélytelen partszakaszt, zsákokkal, homokkal és külön orvosi ügyelettel, így, ha megsebesítenék egymást a lapátokkal, gyorsan érkezik a segítség. Sajnos ez az ügyelet a mai magyar egészségügy szakemberellátását tekintve csökkentő hatású, ezért egy gézt és fertőtlenítőszert tartalmazó dobozzal helyettesítendő – ha valamelyik kórházban van még ilyen. A kamu védekezési szakaszon a lapátolók meg a TV stábok napközben kiélhetik magukat. Amit megraknak nappal, azt éjjel ki kell önteni, hogy ne igényeljen az előadás sok zsákot meg homokot.
Magyar Pétert illetően: a helyében én is kimentem volna. Sok dolga úgysincs, se a család (elvált), se a munkahelye (EP képviselő Brüsszelben nettó 8000 € fizetéssel, de ott még nem nagyon látták) nem jelent akkora leterhelést, hogy ne érne rá, habár inkább a pártprogramot kéne írnia, már ha tervbe van véve egyáltalán. Mindenesetre a „Legény a gáton” témájú képek képesek a Magyar hívek hitét még tovább erősíteni, ha ugyan ez még egyáltalán lehetséges. Be kell valljam, nagyon tetszett az ötlete, hogy megszavaztatta az embereket, vegye-e fel a képviselői mandátumát Brüsszelben, így senki nem szólhat egy rossz szót sem arra, hogy felvette, mondván irigykedve, hogy már megint elintézte magának a tutit! Speciális szimatú ember, mert valahogy mindig a puha és kényelmes oldalon köt ki, de az nem bűn. Egyáltalán nem. Csak gratulálni tudok.

Hát, kérem, így védekezünk mi. És még mondja valaki, hogy a magyar nem gumicsizmás nép, mikor még maga a miniszterelnök úr is…

Ugyebár.

Végjáték (a „Lefelé a lejtőn” folytatása)

Falusi Tamas

-

2023-10-15

0

Végjáték (a „Lefelé a lejtőn” folytatása)

Amint az az előző írásokból látható, az ország a 2008-as világválság kezdetéhez eléggé megtépázva érkezett. Leginkább politikailag. A demokrácia ugyan normálisan működött, mert egyik fék vagy ellensúly sem volt a kormány által lenyúlva.

Az akkori tolvajok ellen szabályos eljárás folyt, és kaptak börtönbüntetést is, hiába voltak körön belül (pl. Zuschlag 20 milliója), nem úgy mint a 2010. utáni időszakban, mikor a kiválasztottak szabadon távozhattak a pénzzel együtt (pl. Tiborcz 13 milliárdja), és az MTVA sem üvöltötte éjjel-nappal minden csatornán és vonalon, hogy Gyurcsányék milyen szépek és a FIDESZ milyen randa, mert akkor még nem degradálták a közmédiát közpénzből működtetett pártmédiává, de a nép minden itt felsorolt demokratikus normalitás ellenére úgy tudta, hogy Gyurcsány maga az ördög. Erős tudása volt ez a népnek, ami onnan látszik, hogy ma sem tudja másként.

A dolog érdekessége, hogy ezt az ördög mivoltot a nép magától az ördögtől tudja, és akkor hiába nem támasztják alá a tények se azt, hogy hazudott, se azt, hogy elszúrta, az ördög beismerő vallomása minden kételyt elsöpör. Erősebb, mint a tények. Elvégre ő mondta, nem?

További fura jelenség, hogy a nép szó nélkül fogadja el igaznak pont az általa hazudósnak minősített Gyurcsány állításait

(melyet zárt körben, belső használatra, és nem is a népnek mondott), ám a népet illetően jobb, ha semmin sem csodálkozunk.

Az ugyanerre az ördögös álláspontra jutó értelmiségen már annál inkább. De ez van. Kis ország vagyunk, nincs másik értelmiségünk. Nem tudjuk őket leváltani, ahogy az ellenzékből sem létezik másik. Ez alól a FIDESZ kivétel, ők ugyanis bármikor tudnak egyharmadnyi szavazóból kétharmados győzelmet csinálni. Ezért érthetetlen sokak sóhajtozása, hogy sajnos Orbán leválthatatlan, de ez náluk csak a munkából való kiszállás indoka, azaz emberi lustaság, amin változtatni nem lehet.

Szerencsére az elmútnyócéveseknél a gazdaságban kisebb volt a gond. Bár Gyurcsánynak és az MSZP-nek nem adatott meg a négyéves zavartalan kormányzás, de még egy féléves sem, azért kézben tartották a dolgokat. Azt illetően, hogy mire jutott az ország Medgyessyvel és Gyurcsánnyal a világválság kitöréséig, az alábbiak mondhatók:

A GDP növekedése 2002. áprilisa és 2008. augusztusa között kb. 20 %.

Itt meg kell jegyezni, hogy az esztelen minimálbér duplázás miatt a tőke beáramlás drasztikusan visszaesett, azaz a növekedési érték bőven magasabb is lehetett volna, ha Orbán a dilettáns kezével nem nyúl bele a gazdaságba. Pláne, ha nem így.

A bruttó GDP arányos adósság hat év alatt 55 %-ról 66 %-ra nőtt. A növekedés 11%.

Ez nem meglepetés annak, aki tudja, hogy akkoron a GDP-hez viszonyítva nagyobbak voltak a jóléti kiadások, mégpedig nem is kevéssel:

2010-ben még a GDP 30,7%-a; ma, 2023-ban már csak a GDP 24,3%-a;

Ezen belül az oktatásra költött pénz akkor 5,8%, ma 3,6%, az egészségügyre akkor 4,5%, ma 3,6%, a nyugdíjakra akkor 10,1% (svájci indexálás, 13. havi nyugdíj rendszeres kifizetése), ma 7,1%, a család és gyermektámogatásra akkor 2%, ma 1,2%.

Egyedül az egyéb szociális támogatások nőttek meg mára a 2010-es 0,9%-ról 2,6%-ra.

Ha a legutóbbi esetében valaki a rezsicsökkentésre gondol, igaza van. Ezzel a speciális rendszerrel az állam azokat támogatja leginkább, akik a legtöbbet fogyasztanak, azaz a legkevésbé szorulnak rá. Például a faluvégi Mari néni, akihez se a gáz, se a víz, se a villany nincs bevezetve, semmit sem kap, bár ÁFÁ-t ő is fizet, ráadásul a rezsicsökkentés nem takarékosságra, hanem pazarlásra ösztönöz, plusz belezavar a piaci folyamatokba. Ezektől az apróságoktól eltekintve a nagy FIDESZ találmány kiválóan működik.

A fentiekből látható, hogy akkoriban még a rászorulókat támogatták, ma már a gazdagokat valamint a tehetőseket. Hogy ki lett így az út szélén hagyva, azt mindenki döntse el maga.

Az akkori adósság növekedésébe belejátszott még egy, a jövőt tekintve pozitív folyamat is: a MANYUP tőke Gyurcsányék általi állandó kiegészítése. Össze is gyűjtöttek a leendő nyugdíjasoknak 2700 milliárdot, melyet Orbán lazán zsebre tett, így aztán immár 13 éve befizetni sem kell semmit neki. Egy kiadással kevesebb, amely Gyurcsányéknál növelte a veszteséget.

A vizsgált időszakban a Medgyessy – Gyurcsány – Bajnai kormányok komoly EU pénzek nélkül működtek, mert azt, hogy mennyit kapunk, ugyan Gyurcsány tárgyalta le (többet sikerült neki kiverekedni, mint amennyit eredetileg Magyarországnak szántak), de a projektek csak 2008 – 2009-ben indultak el, és miután a végén fizettek, a még a 2010. előtti EU pénz nagy része is Orbánékhoz érkezett. Hogy aztán a kormányváltást követően milyen bőven ömlött hozzánk szintén Orbánékat támogatva, azt már mindenki ismeri.
A várható éves hiány 2008. augusztusában 3% volt, a CHF 168 forintot ért (hol vagyunk már attól), és nem voltunk bóvli kategóriában (S&P szerint akkor: BBB-; ma is pont ott vagyunk).

A fentiekből megállapítható, hogy ha a világválság hatásait nem kenjük Gyurcsányékra, akkor mennyire sikerült elszúrniuk. A válasz egyértelmű: semennyire.

Miután bajból sosem elég, 2008. őszén Amerikából jött a nagy pofon. A világválság idején és miatt a bruttó adósságállományunk 15%-kal nőtt. Ebből 7 % a GDP csökkenés, 3% a forint erőteljes romlása, 3,5% pedig a kincstári tartalékképzés miatt. Ha ehhez hozzávesszük az önkormányzatok külföldi hitelből történő 1,5 %-os eladósodását, már ott is vagyunk.

Az első két tételről a kormányzat nem tehet. A harmadik csak névleg növeli az adósságot, mivel a pénz ténylegesen megvan, ugyanis az IMF alacsony kamatozású hitelének egyharmadát az MNB-be tettük tartaléknak, egyharmadával magasabb kamatú hiteleket váltottunk ki, azaz az adóshelyzetünk javult, egyharmadát meg fel sem vettük.

Az MNB devizatartaléka ezzel 38 milliárd EUR értékre nőtt (kb. a GDP 22 – 23%-a), ami a befektetőket megnyugtatta, stabilizálván az állam pénzügyi helyzetét. Ezt kapta Orbán örökségül Gyurcsányéktól. Plusz a MANYUP vagyont.

Az IMF természetesen intézkedéseket várt a hitelért cserébe. Ezt Gyurcsány már nem akarta végrehajtani, és nem is lett volna szerencsés, ha ő hajtja végre, így aztán lemondott, jött Oszkó meg Bajnai, akik a „megszorításokkal” egyenesbe hozták az ország szekerét. Ez lett a vég. A nagy befejezés.

Utána már nem kellett sokáig várni. Az isteni kegyelem jóvoltából győzött Orbán mindenki nagy-nagy örömére, és hogy az öröm még nagyobb legyen, kétharmadot kapott.

Azt, hogy mire használta korlátlan hataimát mostanáig, az ország száz százaléka látja, de csak kis százaléka látja át. Úgy értőlegesen. Ha valami nem tetszene a népnek, és sokan kezdenének nyűgösködni, a GY.F. nevű sötét árny (ahogy eddig többször) a FIDESZ cilinderből rögtön előrántható, akkor a kis százalék kivételével mindenki reszketni kezd, és azt kérdezi, hol lehet Orbánra leszavazni. Az elefánt olyan, hálaisten, amit megtanult, azt nem felejti el.

Más magyarázatot nem mond neki senki. Miért kéne a népet megzavarni, elég a meglévő tudomány.

Hááát… 2036-ig biztosan.

„A harminchatodik nyári olimpiai játékokat megnyitom!” Tus.

Matolcsy lázadása Orbán ellen az Új Selyemúton kezdődött el

ki

-

2023-09-29

0

Matolcsy lázadása Orbán ellen az Új Selyemúton kezdődött el

Amikor a magyar miniszterelnök rájött arra, hogy a nemzeti együttműködés rendszere megszorításokra kényszerül a magas energiaárak miatt, és mert olyan államadósság lejáratai vannak mindjárt 2025-ben, hogy azokat még akkor sem lenne könnyű kifizetni, ha jönnének az uniós eurómilliárdok – melyek nem jönnek -, ezért Pekingbe menesztette kínai kapcsolattartóját, Matolcsy Györgyöt, hogy pénzt kérjen “kínai barátainktól.

Orbán Viktor gyakran nyilatkozott úgy, hogy “amennyiben az Európai Unió nem ad pénzt, akkor kapunk majd a kínaiaktól. ”A nemzeti bank elnöke lesújtóan egyértelmű választ kapott: “átértékeljük az egész Új Selyemút programot, mely 2013-ban kezdődött el, kevesebb pénzt teszünk bele, és új prioritásaink vannak: Afrika le, az ázsiai szomszédság felértékelődik.

”És Európa? Ott nem támogatunk kormányokat csak egyedi nagyberuházásokat”

– hangzott az egyértelmű válasz, melynek nyomán nemcsak Matolcsy, de Orbán Viktor is elfelejtheti nagyratörő álmait.

Jubileumi csúcs Kínában

Tíz évvel ezelőtt Kazahsztánban hirdette meg az Új Selyemút programját Hszi Csin ping elnök, aki az évfordulóra nagyszabású konferenciát tervez. A China Daily szerint több mint 150 állam képviselteti majd magát. Meghívták Orbán Viktort is, aki minden bizonnyal el is megy abban a reményben, hogy neki talán mást mond Hszi Csin ping elnök. Csakhogy a kínai elnök is bajban van: tíz éve még dübörgött a gazdaság és jó volt az együttműködés a Nyugattal. Az USA 2021-ben első számú stratégiai ellenfelének nyilvánította Kínát. A legutóbbi EU – Kína kereskedelmi csúcstalálkozón az uniós biztos közölte: Brüsszel tartja magát a derisking politikához vagyis csökkenteni akarja a függést Kínától. Az USA-nak már sikerül: Kína elveszítette korábbi első helyét a kereskedelmi partnerek között, ahol immár Mexikó az első és Kanada a második, Peking kénytelen beérni a bronzéremmel. Az Európai Unió még nem tart itt: Kína még az első helyen a kereskedelmi kapcsolatokban, de Giorgia Meloni miniszterelnök már jelezte: elhagyják az Új Selyemút programot. Kína számára a fejlett világban Olaszország volt a zászlóshajó az Új Selyemút programban.

Ki finanszírozza ezekután a nemzeti együttműködés rendszerét?

Erre az egyszerű kérdésre nincsen válasza sem Orbán Viktornak sem pedig Matolcsy Györgynek. Varga Mihály pénzügyminiszter óvatosan megpendítette: megszorításokra lenne szükség, ha költségvetési egyensúlyt akarunk. Csakhogy a hatalom köreiben a megszorítás emlegetése kiátkozást von maga után. Csinálni persze csinálja az Orbán kormány is, már 2010-ben ezzel kezdte működését: 500 milliárd forintos megszorító csomaggal. Minthogy azonban erről soha senki sem beszélt politikailag sikerült megúszni, sőt 2014-ben újra kétharmados többséget szerzett Orbán Viktor a rezsicsökkentéssel. Most sokan javasolják a miniszterelnöknek a rezsicsökkentés rendszerének a megszüntetését és a tizenharmadik havi nyugdíj visszavonását. Csakhogy ezzel kockára tennék Orbán Viktor rendszerének politikai stabilitását.

Orbán Viktornak vagy pálfordulásra lenne szüksége, és valamiféle kompromisszumra Washingtonnal és Brüsszellel vagy pedig nagyon sürgősen új szponzort kell találnia.

A probléma az, hogy “a jóbarátok” is bajban vannak: sem Hszi Csin ping, sem Putyin sem pedig Erdogan nem ég a vágytól, hogy több milliárd dolláros kölcsönnel siessen Orbán Viktor segítségére, ha a magyar miniszterelnök megszorul.

Mit tesz szorult helyzetében Orbán: időhúzásra játszik. Abban bízik, hogy Donald Trump újra bekerül a Fehér Házba, és akkor majd lehet tőle kérni pár milliárd dolláros szívességet vagy legalább valamiféle garanciát. Csakhogy a pénzpiacok Trumpban sem bíznak, annyiszor átverte már őket az USA ex elnöke. Aki ígéreteiben óriás, de teljesítésben törpe: mit kapott Nagy Britannia, melynek fűt-fát ígért a Brexit idején Donald Trump? Egyáltalán látott már valaki olyan embert, aki pénzt kapott Trumptól? Orbán Viktor lenne az első ebben a valószínűtlen műfajban: úgy pénzt szerezni Donald Trumptól, hogy a barátságán kívül nemigen tud mást felkínálni. Trump nagy mondása különben is így hangzik:

“Nem szeretem a lúzereket !”

Surányi: a magas infláció miatt megszorítás kell

Polonius

-

2023-04-16

0

Surányi: a magas infláció miatt megszorítás kell

A Nemzeti Bank ex elnöke szerint az Orbán kormány is felismerte hogy megszorításra volt szükség és már a múlt nyáron nagy megszorítást hajtott végre. Ennek összege elérte a GDP 5%-át. 830 milliárd forint értékben emelte az adókat és a rezsiköltségeket, elhalasztottak 2200 milliárd forint értékű beruházást.

Tavaly ősszel megindult a reálkereset csökkenése vagyis az infláció elvitte a bérek és nyugdíjak növekedését. Az infláció továbbra sem csökken jelentősen: az elmúlt hónapban is 25% fölött volt. Ez messze meghaladja az uniós átlagot. Ahhoz, hogy a magyar gazdaság fenntartható gyors növekedéshez térjen vissza, helyre kellene állítani az egyensúlyt – hangsúlyozta Surányi György, aki a Momentum Holnap Magyarországa tervének vitáján vett részt. A Nemzeti Bank ex vezetője, akinek nagy szerepe volt a Bokros csomag kidolgozásában és végrehajtásában a kilencvenes években, most arról beszélt mivel Magyarországon kiugróan magas az infláció és kiugróan magas a folyó fizetési mérleg hiánya, ezért “nálunk kell a legkellemetlenebb kiigazító intézkedéseket bevezetni”.

Az egyensúly helyreállítása “komoly megszorítás nélkül nem megy.”

Észszerűség kontra népszerűség

Orbán Viktor a bírálatokkal szemben azzal védelmezte a rezsicsökkentést, hogy az “lehet, hogy közgazdaságilag nem racionális, de szociális szempontból szükséges a társadalom stabilitása szempontjából.”

A tavaly tavaszi választások Orbánt igazolták: nagy fölénnyel győztek.

Azután úgy hajtottak végre megszorító csomagot, hogy azt – lányos zavarukban – elfelejtették bejelenteni. Tanultak ugyanis a Bokros csomag fogadtatásából. A megszorító csomag sehol sem népszerű, de olyan országban, ahol a lakosság többségének a jövedelme nem éri el az európai szegénységi küszöböt, felér egy politikai katasztrófával. Ezért most Orbán kettős gazdaságpolitikát folytat: miközben a kormány továbbra is önti a pénzt a gazdaságba, és ezzel fokozza az inflációt, a nemzeti bank magasan tartja a kamatlábat, hogy megvédje a forintot. A külföldi befektetők számára vonzó a 18%-os kamatláb, amely persze megdrágítja a külföldi hiteleket, és növeli a magyar állam kamatfizetési kötelezettségeit.

A nettó kamat teher a GDP 3,5%-a lehet jövőre – hangsúlyozta Surányi György.

Mindeközben az államnak csinos bevételei származnak az inflációból hiszen az áfa 27%-os. A lakosság életszínvonala csökken, de a választások még messze vannak. Orbán előre menekül miközben rámutathat arra: az ellenzék új Bokros csomagot készít elő. Amíg nincs reális alternatívája az ellenzéknek Orbán Viktor nem ortodox gazdaságpolitikájával szemben addig a magyar miniszterelnök nyugodtan üldögélhet a székében. Ha a liberális alternatíva egy megszorító csomag, akkor Orbán Viktornak aligha kell attól tartania, hogy a választói elfordulnak tőle hiszen ők épp azért szavaztak rá, hogy ettől megvédje őket.

Gazdasági szempontból nincs alapja a „válságnak”

Bak Mihály

-

2018-06-27

0

Gazdasági szempontból nincs alapja a „válságnak”

A jelenlegi gazdasági folyamatok alapján alaptalan a nagy gazdasági válság jövendölése a makroelemző szerint. Semmi olyan nem történt, ami miatt június elején hirtelen erről kellene beszélni – mondta Oblath Gábor. Szerinte jelentős megszorításra készülhet a kormány, amit a külföldre akar rákenni.

Sokan kapták fel fejüket, amikor a hónap elején Kötcsén zárt „családi körben” arról beszélt Orbán Viktor, hogy újabb nagy válság közeleg a világban, sok országban magas az eladósodottság, eltűnik az olcsó pénz a piacról, meg itt a kereskedelmi háború.

Már akkor azt mondta a Független Hírügynökségnek Inotai András kutatóprofesszor, hogy Orbán hazug kommunikációval akarja elterelni a figyelmet az elmúlt nyolc év elhibázott gazdaságpolitikájáról.

Ugyanezt a véleményt fogalmazta meg most kérdésünkre Oblath Gábor. A Kopint-Tárki tudományos tanácsadója, elismert makroközgazdász szerint szakmája felől nézve értelmezhetetlen az orbáni fordulat és annak indoklása. Kockázatok mindig vannak a világgazdaságban, de főigazságként felvetni az általános krízist nem reális.

Makrogazdasági szempontból nincs értelme

– szögezte le.

Egyetért azzal a felvetéssel, hogy az Orbán által felsorolt körülmények mind ismertek jó ideje, az Egyesült Államok által bevezetett különvámok és az ezek nyomán kibontakozható világkereskedelmi háború veszélye is hónapok óta tudhatók.

Oblath inkább

arra tippel, hogy megszorításokra készül a kormány,

amely eredetileg – noha tagadta – neoliberális gazdaságpolitikát vezetett be. Brutális jövedelemátcsoportosítást hajtott végre a vagyonosok javára a szegényektől, de mára ezt jelentősen vegyítette a komoly béremelésekkel, amely szélesebb rétegek számára juttatott valamennyi pénzt.

Más kutatók is azt emelik ki, hogy mostanra Európa egyik legnagyobb jövedelem-újraelosztó gazdaságpolitikája lett a magyarországi. A két-számjegyű béremelkedéseknek pedig nincs fedezetük a gazdasági növekedésben. Ebből kell tehát visszavenni, máskülönben csak az adósság terhére tartható fenn ez az ütem.

Tulajdonképpen erre figyelmeztette a magyar kormányt az Európai Bizottság országjelentése, legutóbb pedig a pénzügyminisztereket tömörítő Ecofin is. Jelentős költségvetési korrekciót szorgalmaz, felszólította a magyar kormányt, hogy folytassa a strukturális hiány kiigazítását.

Úgy látják ugyanis, hogy – noha a célként kitűzött 3 százalék alatt van a büdzsé deficitje – a látható folyamatokkal nem lesz fenntartható a hiány. Ez a bruttó hazai termékre (GDP) vetítve mintegy másfél százalékos kiigazítást tenne szükségessé,

ami megközelítőleg 700 milliárd forint kiadáscsökkentéssel

(vagy bevételnöveléssel) érhető el.

Így látja ezt Vértes András, a GKI elnöke is. Úgy véli:

ezért is kezdtek el beszélni Orbán és emberei világgazdasági válságról

és erre való hivatkozással szükségessé váló magyar gazdaságpolitikai fordulatról. Osztja a véleményt Oblath Gábor is.

Ez azonban akkor igazán veszélyes a magyar gazdaságra nézve, ha megtörténik az, amit a kormány tervez, hogy még idén, legkésőbb jövőre lehívja és el is költi a 2021-ig tartó uniós ciklusban nekünk odaígért támogatás teljes összegét. Amint erről a napokban írtunk, a keret 94 százalékáról a kormány meghozta a döntést, de kifizetés eddig csak 14 százalékban történt. Jelenleg a pénz egy részét a költségvetés terhére előlegezi meg a kormány.

Az elemzői véleményekből legvalószínűbb okként az vélelmezhető, hogy ha nem marad jelentős uniós támogatási összeg, akkor

kiürül a kassza,

és a jelenlegi számítások szerint a magyar gazdaság növekedése a mostani 4 százalék körülinek felére (vagy az alá) fog zuhanni. Hasonlóan ahhoz, ahogyan 2016-ban, amikor a két uniós költségvetési ciklus váltása miatt éppen alig érkezett pénz, több, mint egy százalékpontnyit esett a GDP bővülése egy éven belül.

A „nagy válság” tükrében különös, hogy a kötcsei programhirdetés után beterjesztett 2019-es költségvetésben

nincs szó várható krízisről.

Változatlanul magas, 4 százalékot meghaladó növekedést irányoz elő a kormány, a tartalékok megnövelése mellett lényegében csak az egyszámjegyű szja elvetése árulkodik arról, hogy a kormány megváltozó széljárásra számít. Az igaz, hogy mindeközben folytatják az elmúlt évek gyakorlatát, a jóléti kiadásokra terhére végrehajtott költségvetés-átalakítást: jövőre az inflációt beszámítva reálértéken csökken az egészségügy és az oktatás pénze.

A megszorítás lehetőségét persze szóban elveti a kormány. Masszív és földrengésbiztos költségvetést állítottak össze – nyilatkozta nemrégiben Orbán. Arra is felhívta viszont a figyelmet, könnyen lehet, hogy a következő évek gazdasági válságban fognak telni, de azt szeretné, hogy ha így lesz, akkor se legyenek megszorítások, amihez pedig fegyelmezett gazdálkodás kell.

Az ellentmondásos kommunikáció abban is testet ölt, hogy a kormány iránti ellenségességgel egyáltalán nem vádolható Költségvetési Tanács (Kovács Árpád elnök, Domokos László számvevőszéki és Matolcsy György nemzeti banki vezető) se ír ilyen veszélyekről a 2019-es költségvetéshez kötelezően készített véleményükben. Sőt, idézik nemzetközi szervezetek (OECD, Európai Bizottság, Nemzetközi Valutaalap) előrejelzéseit, amelyekben a következő két évben

a világgazdaság növekedésének gyorsulását várják.

Erőteljesen „megjelenhetnek” veszélyt hordozó körülmények – írja a KT, megemlítve olyan tényezőket is, amelyeket Orbán hangoztat, ám tényként, de legalábbis közeli vészként nem számolnak ilyen rosszabbodással a külső feltételekben.

A kormánnyal kritikus elemzők persze mondanak hasonlókat, több problémára is felhívják a figyelmet (például a versenyképesség alig javulására, vagy arra, hogy a beruházások között csak a közpénzesek növekednek, a magánszektoré nem). Ahhoz hasonlót, amiről most Orbán beszél(t), mély, átfogó válságot egyelőre nem látnak. Problémák persze vannak, elsősorban a miénkhez hasonló kicsi és a külvilági folyamatoknak erősen kiszolgáltatott országokra nézve, de ezek

apokaliptikus képet egyelőre nem festenek a falra.

Ami azt támasztja alá, hogy a költségvetési tervezet elkészítésekor se számoltak ilyen komolyan romló fordulattal a Pénzügyminisztériumban. Sőt, elődjében, a szintén Varga vezette Nemzetgazdasági Minisztériumban egy hónapja még olyan konvergencia-programot készítettek és adtak át az Európai Bizottságnak, amelyben négy évig a jelenlegi kedvező nemzetközi légkör fennmaradására alapozva folyamatos fellendülést irányoznak elő a magyar gazdaságban.

Címke: megszorítás