Kezdőlap Címkék Márky-Zay

Címke: Márky-Zay

Hagyomány -„Magyar narancs. Kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a mienk!”

Kövér közhely kies hazánkban, hogy aki sikerre vágyik, és nincs egy épkézláb gondolata sem, annak gyurcsányozni kell. A gyurcsányozás hagyományos népi játék, azért mondom népinek, mert a gyurcsányozók a nép legfejlettebb képességét, azaz a zsigeri utálkozását akarják politikai haszonra váltani.

Mondhatjuk azt, hogy csúnya dolog a választók érzelmeire célozni, a 21. században, pláne így, helyette sokkal inkább az okos, értelmes dolgokat kellene előtérbe vonnunk, ám a politikai tapasztalat az, hogy ha politikus az ember, okossággal meg értelmességgel nem sokra jut. Legbiztosabb tehát az emócióra apellálás. Főleg a zsigeri. Ebből következően mind a gyurcsányozás, mind a politikusok által előszeretettel használt érzelmi csapda ma már a hungarikumok csoportjába tartozik.

Az érzelmi csapdát illetően ott van például a rezsicsökkentés. A regnálók szempontjából hatalmas ötlet, a rendelet megfogalmazásán kívül nem kerül semmibe, a költségeket a szolgáltató viseli, a nép meg hálálkodva hajlong, hiszen „kevesebbet kell fizetnie”. Az intézkedés valódi eredményei:

  • A szolgáltatóktól elveszi azt a pénzt, amely karbantartásra és fejlesztésre kellene. Ebből következően nagy a veszteség, főleg az ivóvíz esetén, több az üzemzavar, mint normál karbantartás mellett lenne (nincs villany, nincs gáz, nincs víz egy ideig), a szolgáltatás minőségi szintje is alacsonyabb (nyomásingadozás), a hálózatok állapota egyre növekvő mértékben romlik.
  • Az olcsó ár miatt kevésbé takarékosak az emberek, azaz többet fogyaszt az ország gázból, vízből, villanyból, mint amennyit a tényleges, piaci ár esetén fogyasztana.
  • A legtöbb támogatást a legnagyobb fogyasztók kapják, a legkevesebbet pedig azok, akik alig fogyasztanak. Akinél nincs bevezetve a víz, a gáz, a villany, az semmit, pedig az állami gázszolgáltató rezsicsökkentés miatti veszteségeit ő is fizeti az ÁFÁ-val.

A fentiek alapján mondható, hogy a rezsicsökkentés nem csak pazarló és igazságtalan, de a jövőt is felzabálja a szolgáltatói rendszerek biztosra vehető lerohadása révén, amelynek egyre növekvő gondját Orbán az unokáinkra lőcsöli. Ennél messze jobb lenne, ha a szolgáltatások piaci alapon működnének, és az állam csak azt támogatná, aki rászorul, de a jelenleg regnálók az ország gazdasági és erkölcsi gödörbe vezetése (bár inkább lökése) mellett, a folyamatos lopásokon, csalásokon és hazudozáson túlmenően további két dolgot is elintéztek: az egyik, hogy a legtöbb támogatást mindig a gazdagok kapják, a másik, hogy ők legyenek azok a gazdagok. Az általuk módosított adórendszer ezt a törekvést tükrözi.

Emlékezhetünk ez ügyben arra is, hogy fideszék 2011-ben az egyösszegű, rögzített árfolyamos devizahitel törlesztés lehetővé tételével hogyan mentették ki a gazdagokat, akiknek volt elég pénzük egyösszegben fizetni, a forintromlás okozta bajból, melyet főleg az új regnálók idéztek elő (Kósa és Szijjártó országcsődről beszélt). A rögzített árfolyam 180 HUF/CHF, a tényleges meg 240 HUF/CHF volt. A gazdag devizahitelesek dörzsölték a tenyereiket (minden frankon 60 forint nyereség), a bankok buktak úgy 250 milliárdot, a szegényebbek fizették tovább a törlesztőt, a legszegényebbek meg, akiknek nem tellett soha nemhogy devizahitelre, de semmilyen hitelre sem, szokás szerint ebből a támogatásból sem kaptak semmit.

A keményen igazságtalan intézkedéseknek jó kis eredménye lett: a gazdagok újabb haszna, és az írástudók további makacs hallgatása. A csöndből következően a regnálóknak ma már semmiféle korlátja nincs, és ezt ők hajde tudják! Ha mást nem is.

Orbánék a politikát tekintve egy tömbbe zártak össze. Hol van már az MDF meg a Kisgazdapárt, melyeket Orbán úgy tiport el, hogy nyomuk sem maradt, és ugyan a KDNP önálló pártnak van feltüntetve, de az inkább kacagtató, mint komoly kijelentés.

Az ellenzék ezzel szemben erősen megosztott, és állandóan osztódik tovább, így aztán pártból akad rengeteg, minden sértődött, magát potentátnak valló ember alapít magának egyet, és még olyan párt is van, amelynek bevallott célja a hülyéskedés és semmi más. Így aztán a többi minipárttal együtt ők is Orbán szekértolói, akik csökkentik az ellenzék úgysem valami nagy esélyét a győzelemre. Ha tisztában vannak vele, ha nem. Nem mondanám, hogy mindenre köpnek, de az eredménye az.

Az ellenzék olyan, amilyen, nincs jobb, és nem is lesz, azaz ha valaki le akarná Orbánt váltani, mindenképp hozzájuk kell fordulnia. Vigyázat, néhány ellenzéki pártnak nem az ország felemelkedése és jóléte a célja, hanem az egyéni haszon. Azokkal nehéz lesz összefogni.

Az ellenzék legnagyobb pártja a DK. Kifejezetten ostobának kell lennie annak, aki úgy gondolja, hogy a DK nélkül Orbán leváltható. Persze mondhatjuk azt is, hogy a DK jöhet, de Gyurcsány nélkül, viszont a „kifejezetten ostoba” kijelentés az efféléket hangoztatókra is vonatkozik, ez ugyanis Gyurcsány saját pártja, azaz ha ő távozik onnan, távoznak a szavazói is, akik egyértelműen hozzá kötődnek.

Aki gyurcsánymentes ellenzéket akar, más országban kell próbálkoznia.

Volt már ilyen. Például Schiffer és az LMP (meg lehet nézni, hol tartanak most), vagy Botka gyurcsánytalanított MSZP-je (sajnos az MSZP népszerűsége ezzel a gyurcsánynélküliséggel erősen csökkent, ezért Botka programját a kitalálójával együtt együtt annullálni kellett), és ilyen volt Márki-Zay próbálkozása, aki nem csak Orbánt, hanem egyben az ellenzéket is le akarta váltani (a saját ügyetlensége csak az egyik oka volt a Holdról is látható bukásnak).

Jelenleg a DK mellett van még több párt, amelyekre szavazni lehet, ha az ember ellenzéki, de nem akarja Gyurcsányt. Egyáltalán nem mondható, hogy nincs választék, még az ínyenceknek is jut belőlük egynehány. Ha tényleg csak Gyurcsány lenne az ok, rég létezne negyven százalékos ellenzéki párt, de sajnos a második Momentum is csak fele annyi szavazóval bír, mint a DK, azaz ezek a pártok láthatóan nem jelentenek alternatívát az Orbánt Gyurcsány nélkül megbuktatni akaróknak. Valahogy nem özönlenek a népek odafelé, ahol ezek a pártok kínálják az árujukat. Nem tudni, hogy miért, de tény. Valami nem tetszik rajtuk (vagy bennük) a népnek, hiába a „Se Orbán, se Gyurcsány” jelszó, azaz az elméleti, ideális állapot.

A fentiekből egyértelmű, hogy Gyurcsány és pártja nélkül nincsen Orbán buktatás. Aki őket támadja, az vagy nem akar kormányváltást, vagy egyéb, egyéni célja van. Persze okként az ostoba sértődöttség sem zárható ki teljesen.

Az egyéb cél bármi lehet. Például a DK ravasz támadója, teszem fel, egy momentumos, mondjuk, nem is akárki azt szeretné, hogy a jövőre megrendezésre kerülő EP választásokon a pártjának egy helyett két EP képviselőjét válassza meg a nép. Ezért durvul el, nem drága neki, hogy a DK-nak hárommal, az ellenzéknek meg kettővel kevesebb képviselője legyen, a FIDESZ-nek viszont kettővel több. Nem érdekli az sem, hogy ezzel a durva támadással gyakorlatilag megfojtotta a leendő Összefogást, és piros szőnyeget terített Orbán újabb 2026-os kétharmada elé. Elfogadható neki az is, hogy azért az egy plusz EP képviselőért cserébe elinduljon a marakodás az ellenzéki pártok között, ami 20 évre fogja szétzilálni az Orbánt leváltani képes ellenzék pártjait. Az ország és jövője odavetve Orbán elé, szép, tervszerű, kidolgozott támadás, a szpíkerek ujjonganak, a bírók sípja néma, nincsen kifogása senkinek. Eggyel több momentumos Brüsszelben! Hát nem nagyszerű? Ott egye a fene a sok nyugdíjast, tanárt, egészségügyi dolgozót, meg az Orbán brancson és a Momentumon kívül mindenki mást, akár az országot is! Hiszen győztünk… nem igaz? Plusz egy képviselő! Nekünk! Az mindent megér!

Kösz. És persze grat.

A konkrétumokat illetően sajnos annak, amit Donáth mond, az egyik fele hazugság vagy hozzá nem értés (mindenki maga döntse el), a többi nevetséges érv. Még a javító jóindulat (érted haragszom, nem ellened) sem feltételezhető, mert akkor, ha nem tetszik neki valami, elmegy Gyurcsányékhoz, és ott mondja el. Az is lehet, persze, hogy a DK-nak ugyan három képviselővel kevesebbje lesz, de abból nem kettőt kap a FIDESZ, és egyet a Momentum, hanem mindhármat a FIDESZ. Sajnos ez is benne van a pakliban, tisztelt asszonyom. Ha mégis bejönne az elképzelése, nagyon kíváncsi vagyok, ki lesz az a plusz egy momentumos, akivel megoszthatja brüsszeli szürke hétköznapjait.

Akárhogy nézem, ez így csak egy ócska, váratlan hátba szúrás, egyrészt hazug, másrészt mondvacsinált ürügyekkel a remélt, filléres haszonért, sőt még az is lehet, hogy ezzel a Momentum a komplett ellenzékkel meg az országgal együtt önmagát is tönkretette. Ahogy az őszödi beszéd kicsempészője Gyurcsány mellett magát, a pártját és az országot is. Harminc évre legalább. Bár ez nem egészen így van, őt ugyanis várta a FIDESZ-nél egy jó kis zsíros állás… de inkább hagyjuk ezt.

Tovább ragozni fölösleges. Így mennek a dolgok Hungáriában.

Közlemény – Október 10-16. között lesz az előválasztás második fordulója

Szeptember 28-án ért véget az előválasztás első fordulója, amin minden előzetes várakozást messze meghaladó számban, több mint 630 ezren vettek részt. Az első fordulóban az ellenzéki választók döntöttek arról, hogy ki legyen a 2022 tavaszi általános választáson az ellenzék 106 közös képviselőjelöltje, valamint arról is, hogy ki legyen az a három miniszterelnök-jelölt, akik közül a második fordulóban megválasztják az ellenzék közös miniszterelnök-jelöltjét. A három továbbjutó Dobrev Klára, Karácsony Gergely és Márki-Zay Péter lett.

Az ellenzéki előválasztás informatikai rendszerét ért támadás miatt az előválasztás első fordulója két napot csúszott, így viszont, az eleve nagyon szoros határidők mellett megtervezett második forduló sikeres lebonyolítása rendkívül nehézzé vált.

Az Országos Előválasztási Bizottság ezért úgy döntött, hogy az eredeti, hétnapos időszak megőrzésével, de elcsúsztatja az előválasztás második fordulóját október 10-16-ra.

A vasárnaptól szombatig tartó időszakban két hétvégi szavazási nap is lesz, ami az első forduló tapasztalatai szerint a legmagasabb részvételt biztosítja. Továbbá a szavazatszámlálás is október 17-én, vasárnapra esik, így lehetséges válik egy nap alatt megállapítani az előzetes végeredményt. Így időben születik hivatalos végeredmény ahhoz, hogy az október 23-i nemzeti ünnepen együtt sorakozzon fel az ellenzék közös miniszterelnök-jelöltje és 106 egyéni képviselőjelöltje.

A második forduló rövidebb lesz, mint az első forduló, ezért értelemszerűen részlegesen változni fognak a szavazópontok és a nyitvatartásuk. A második forduló szavazópontjainak listáját a jövő héten fogja az OEVB nyilvánosságra hozni.

A második fordulóban az egész ország egy választókerületnek fog számítani, azaz a választópolgárok az ország összes szavazópontján érvényesen szavazhatnak, függetlenül az állandó lakcímük egyéni választókerületi hovatartozásától. A szavazási feltételek, azaz a magyarországi állandó lakcím és lakcímigazolvány, valamint egy fényképes igazolvány továbbra is szükséges a szavazáshoz.

Országos Előválasztási Bizottság

Márki-Zay: A félelemet az ilyen tüntetések űzhetik el

Ezerrel dolgoznak a szombati budapesti tüntetés, a Mi vagyunk a többség 2.0 szervezői, hogy  – ha nem is lesz olyan népes a részvétel, mint április 14-én volt -, ismét tömegek menjenek ki a Parlament elé. Ezúttal a hódmezővásárhelyi polgármester, Márki-Zay Péter is kiáll majd a színpadra, vele, és a tüntetés egyik szervezőjével, Homonnay Gergellyel beszéltünk. 

Sokan nem egészen értették, noha ott volt, miért nem lépett fel a dobogóra Márki-Zay Péter a múlt szombati rendezvényen, miért csak az üzenetét olvasták fel. A hódmezővásárhelyi polgármester akkor úgy érezte, ő nem országos politikus, talán nem is az ő szavára kíváncsi a tömeg.

Most, amikor telefonon megkerestük, arról beszélt, hogy tévedett. „Nem tartom magam országos politikusnak, ezért hezitáltam, de nálunk a városban is sokan biztattak, hogy álljak ki az emberek elé, mert kíváncsiak a véleményemre. Most beadtam a derekam, és vállaltam a felszólalást.

Meggyőzött a tömeg lelkesedése, hogy tovább kell harcolni a demokrácia visszaállításáért.

Jó érzés látni, hogy sokan vagyunk, akik így gondoljuk” – mondta. 

Fotó: Facebook / Márki-Zay Péter

Természetesen nem árulta el, hogy mi lesz a holnapi mondanivalója, hiszen minden órában érkeznek újabb és újabb információk, de annak mindenképpen nyomatékosan szeretne hangot adni: ne adják fel a választások eredményében csalódott emberek – és elsősorban a fiatalok -, ne az emigrációt válasszák. Ne hagyják el az országot, mert a hazai körülményeket csak azok tudják megváltoztatni, akik itthon élnek, belülről próbálnak tenni valamit a demokratikus közéletért – mondta.

A hódmezővásárhelyi polgármester is úgy gondolja,

irreális új választásokat követelni, hiszen attól még a választások igazságtalanságán nem lehet változtatni.

Ebben a helyzetben a tüntetőknek egy szolidabb célt kell meghatározniuk. Nevezetesen a tanulságok levonását, amivel reményt lehet adni a jövőre nézve. Olyan dolgokért kell a hangjukat felemelni, ami közelebb vihet a demokrácia felélesztéséhez. Úgy látja, ki kellene követelni a kormánytól, hogy csatlakozzunk az Európai Ügyészséghez, mert ha ez nem történik meg, akkor a jogállamiság súlyosan sérül. A tüntetőknek addig kellene követelniük a tájékoztatás szabadságát, amíg el nem érik, hogy le lehessen leplezni azokat a hazugságokat, amelyekkel évek óta butítja a kormányzat a valós információktól elzárt kisembereket. 

Az ellenzék választási kudarca sok mindenre visszavezethető, a tanulságokat a politika minden szereplőjének le kell vonnia. Akik megosztották a Fidesz-KDNP ellen fellépő pártok összefogását, nagy bűnt követtek el, mert nem ismerték fel, hogy a választók elemi igénye lett volna a pártok egységes fellépése.

Márki-Zay Péter a maga részéről is levont bizonyos tanulságokat. Úgy gondolja, nem szabad belenyugodni a mostani vereségbe, nem szabad feladni a harcot a mostani kormányzattal szemben. Szerinte a következő hónapokban, években létre kell hozni egy olyan „ernyőszervezetet”, mint amilyen annak idején Lengyelországban a Szolidaritás volt.

Egy népfrontos összefogás keretében, alulról és elölről kellene építkezni,

szervezni a most még a különféle pártok körül tömörülő, változást követelő embereket. Úgy véli, egy sikeres kormányváltásra ez adna reményt. Amíg a kormányzat kezében a maihoz hasonló információmonopólium van, addig az ország közvéleménye manipulálható, lehet ijesztgetni migránsokkal, Toroczkaival, Gyurcsánnyal, a végeredmény mindig ugyanaz lesz: a szavazatok többségét a Fidesz sepri be. 

Meggyőződése, hogy át kell törni azokat a falakat is, amelyek ma a pártok közötti párbeszéd útjában állnak. Voltak erre korábban is kísérletek, de azok a legtöbbször kudarccal végződtek. Pedig az ellenzék hitelességét ezzel lehetne a legjobban erősíteni.

A félelem szellemét a mostanihoz hasonló tüntetéssorozatok űzhetik el:

bátorságot adnak az embereknek, hogy ki merjenek állni a véleményükért. 

Homonnay Gergely. Forrás: Facebook

A sajtószabadság lesz a mostani tüntetés középpontjában, ezért vonulunk szimbolikusan a Szabad sajtó útjára – nyilatkozta a Független Hírügynökségnek az egyik szervező, Homonnay Gergely. 

Úgy gondolja, a „senkik forradalma” folytatódik, amelytől azt reméli, hogy fölrázza az embereket, és megszűnik a közöny a politika iránt. A szervezőket is aggasztja, hogy ez a szombat munkanap, de abban reménykednek, hogy az esti órákra azért ismét összegyűlik majd az elégedetlenek akkora tömege, ami a propaganda minisztert is meggyőzi, a tüntetéseket ne tekintse bolhacirkusznak. (Eddig 19 ezren jelezték a Facebookon, hogy részt vennének a rendezvényen, az érdeklődők száma pedig 50 ezer, ami nagyon sok, de messze elmarad a múlt szombati számoktól.)

Számomra igazi élményt jelentett a múlt szombaton, hogy a tömegben – politikai hovatartozásunktól függetlenül – tudtunk egymással értelmesen beszélgetni – fogalmazta meg Homonnay. Elmesélte az egyik élményét is: odalépett hozzá egy ősz hajú, idős néni, megsimogatta az arcát és azt mondta: „édes fiam, ’56-ban sem voltunk itt ennyien”.

Persze nagyon fontos a tömegek támogatása, de még fontosabbak a szervezők szerint azok a követelések, amelyek megvalósítására szeretnék buzdítani a résztvevőket. Pusztán új választásokat nem érdemes követelni, előbb azokat a feltételeket kell megteremteni, amelyek megvalósulása esetén a választások végre igazságosabb eredményt hozhatnak. Ki kell követelni a parlamenti kétharmadtól, hogy fogadjanak el egy új, demokratikusabb, igazságosabb választási törvényt, még akkor is, ha az nem az ő érdekeiket szolgálja. Követelni kell a hatalmi ágak szétválasztását, amely nélkül nem létezik polgári demokrácia. Különösen fontos igény, hogy adja vissza a kormány az ügyészség függetlenségét, ne indítson támadást a bíróságok ellen, és biztosítsa a közmédia pártatlanságát. Ha az utcai demonstrációkkal ezeket ki lehet kényszeríteni, akkor egy lépéssel közelebb kerülünk ahhoz a polgári demokráciához, amiben a rendszerváltáskor reménykedtünk.

Meglehetősen ingerült hangon utasította el azt a vitát, amely a napokban kering a közbeszédben: felvegyék-e az ellenzéki pártok képviselői a mandátumaikat, vagy inkább maradjanak távol a parlamenti bábjátéktól? Aki a távolmaradásra biztat, az ki akarja venni az ellenzék kezéből az utolsó fegyvert is, véli Homonnay, mert azzal az ellenzék elveszítené azt a kevéske lehetőségét is, hogy betekinthessen bizonyos iratokba, vizsgálatokat kezdeményezzen, szóvá tehesse a kormányzat esetleges túlkapásait a parlamenti keretek között. Erről kellene lemondania a távol maradó ellenzéknek, ami megbocsáthatatlan hiba volna. 

A mi vagyunk a többség 1.0
MTI Fotó: Mónus Márton

Vajon érettek vagyunk-e a demokráciára? – így is feltehetjük Homonnay Gergely szerint a kérdést.

Folytatjuk a sárdobálást a Fideszre és egymásra, vagy megpróbáljuk a tömegek figyelmét a valós problémákra irányítani?

Joggal vonhat minket kérdőre Európa demokratikus közvéleménye, miért csak most mennek utcára a magyarok? Miért nem a választások előtt tiltakoztak a hazugságok ellen, miért nem követelték már korábban is  a tájékoztatás hitelességét? Miért nem tüntettek milliók 2010-ben, 2011-ben, amikor kisajátították a magán-nyugdíjpénztárak vagyonát, amikor meghozták a mai választási törvényt, az egypárti Alaptörvényt? Szerinte nehezen értik meg, hogy a magyar népnek nincsenek évszázados tapasztalatai a demokráciát illetően. Mi soha nem harcoltunk meg ezért, arra szocializálódtunk, hogy majd az állam minden gondunkat megoldja – mondta. Úgy véli, hogy tanultuk meg, hogy ha nem tetszik valami az életünkben, akkor ki kell állnunk a megváltoztatásáért. A tüntetéssorozat szervezői nevében mondja: a most utcára vonuló tömegek talán már megértették ezt is.

Homonnay úgy gondolja, valamiféle változás tanúi vagyunk.

Budapesten és vidéken is egyre többen „felálltak” a foteljeikből,

belátják, hogy nem szabad a Messiásra várni. A maga részéről nem híve a karizmatikus vezetők „uralmának”, de elfogadja, hogy ilyenekre is szükség van a politikai palettán. Ő is úgy gondolja: alulról és elölről kell kezdeni az ellenzék építkezését, el kell jutni a legkisebb falvakba is, beszélni, felvilágosítani mindenkit, aki kíváncsi az igazságra. Az elégedetleneknek maguknak kell megszervezniük a politikai hovatartozástól független médiájukat, ha már a kormányzat távolt tart minden másként gondolkodót a nyilvánosságtól. Még úgy is, ha a finanszírozását a közösségnek is kell felvállalnia.   

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!