Kezdőlap Címkék Kurszk

Címke: Kurszk

Kihívás elé állítja Kínát az ukrán kurszki hadművelet?

Peking folyamatos támogatása a Moszkva és Kijev közötti tárgyalásokhoz az orosz területek ukrán megszállása után új értelmet nyert. Az orosz-ukrán megegyezés kínai vagy más nem nyugati nyomása értelmes béketárgyalásokhoz vezethet.

Ukrajna 2024. augusztus 6. óta tartó, eddig váratlanul sikeres és mély behatolása Oroszország területére megváltoztatta az orosz-ukrán háborúról folytatott beszélgetést. A legfontosabb nemzetközi hatás, amelyet az ukrán akció végül is kiválthat, az a – háborút illetően – hivatalosan semleges országokra, köztük Kínára is kiterjed. Míg a Nyugat a kurszki hadművelettől és annak kimenetelétől függetlenül támogatta és támogatni fogja Ukrajnát, a legitim orosz állami terület elhúzódó ukrán megszállása új dimenziót hoz a háború nem nyugati megközelítésébe.

Az ukrán offenzíva, ha Moszkva nem vonja vissza gyorsan és teljes mértékben, megváltoztatja Kijev helyzetét és befolyását a hipotetikus tárgyalásokon. Eddig Kijevnek a Moszkvával és különböző külföldi partnereivel folytatott kommunikációjában erkölcsi, normatív és jogi érvekre kellett hivatkoznia, amelyek az 1945 óta elsősorban a Nyugat által kialakított, szabályokon alapuló világrendre hivatkoztak. Most viszont elméletileg megvalósíthatóvá vált egy „földet földért” alku Oroszország és Ukrajna között.

Ukrán-orosz prekurszki tárgyalások

A Kurszk előtti katonai-politikai konstelláció Kijev számára – akár két-, akár többoldalú keretek között – ismételten kedvezőtlen tárgyalási formátumokhoz vezetett.

A 2014-es Minszk-I és a 2015-ös Minszk-II megállapodás, valamint az azt követő tárgyalások nagyrészt a „szuverenitás a békéért” mottó jegyében zajlottak.

A minszki megállapodások előrevetítették, hogy Kijev valóban elérhette volna a szárazföldi Ukrajna rendezését, és végül visszaadhatta volna az ellenőrzést a Donyec-medence (Donbasz) Oroszország által megszállt részei felett. Ez azonban csak akkor lett volna lehetséges, ha Kijev lehetővé teszi, hogy Moszkva kelet-ukrajnai helyi megbízottjai legitim szereplőkké váljanak az ukrán államrendben.

A Kreml legfontosabb eszköze ennek a neokolonialista tervnek a megvalósításához tíz évvel ezelőtt a Donbaszban tartott álválasztások voltak. A minszki megállapodások értelmében Kijevnek helyi és regionális választásokat kellett volna tartania a de facto Moszkva ellenőrzése alatt álló kelet-ukrajnai területeken. Nyilvánvaló, hogy egy ilyen szavazási eljárást a Kreml hasonló módon manipulált volna, mint ahogyan az orosz „választásokat” otthon is működtetik. Ukrajna szuverenitását a Kijevben és a Donbaszban vétójoggal rendelkező orosz megbízottak korlátozták volna. Eközben az elcsatolt Krím félszigetet teljesen kihagyták a minszki tárgyalásokból.

A 2022-es isztambuli tárgyalások a „biztonság a békéért” mottóval zajlottak. Ez azt jelentette, hogy Oroszország csak az ukrán katonai védekezőképesség jelentős korlátozásáért és nemzetközi rugalmasságért cserébe volt hajlandó befejezni „különleges katonai műveletét”. A Kreml nyilvánvaló szándéka az volt, hogy alapvetően gyengítse az ukrán állam nemzetbiztonságát. Az isztambuli megállapodás tervezetének legfőbb hibája az volt, hogy bár a nagy nyugati hatalmak biztonsági garanciákat adtak volna Ukrajnának, Oroszország ragaszkodott ahhoz, hogy megtartja vétójogát az Ukrajnának nyújtott segítségük blokkolására. Ennek eredményeképpen Ukrajna vagy egy második háború utáni Finnországgá, vagy a szovjet blokk „népköztársaságaihoz” hasonló szatellitállammá vált volna, valamint könnyű préda lett volna egy későbbi orosz invázió megismétlődésében. Az isztambuli tárgyalások kudarca vezetett ahhoz, hogy Oroszország 2022 szeptemberében további négy délkelet-ukrajnai régiót annektált illegálisan.

A következő szakaszban Oroszország még nihilistább „földet a békéért” stratégiára váltott Ukrajnával szemben. E szerint a Kreml egészen a közelmúltig terjesztett tárgyalási javaslata szerint Ukrajnának nemcsak szuverenitását kellett korlátoznia, hanem bele kellett egyeznie abba is, hogy Oroszország annektálja a megszállt ukrán területeket. Sőt, a Kreml azt követelte Kijevtől, hogy adja át Moszkvának a négy Oroszországhoz csatolt ukrán régió, Luhanszk, Donyeck, Zaporizzsja és Herszon nem megszállt részeit. A Kreml hivatalosan és nem hivatalosan is figyelmeztetett, hogy ennek a javaslatnak az alternatívája a népirtó háború folytatása Ukrajna teljes megsemmisítéséig – akár tömegpusztító fegyverekkel, akár anélkül.

A közelgő Minszk-III.

Ezeket az orosz megközelítéseket a Kreml 10 éve folyamatosan népszerűsíti a különböző nemzetközi médiumokban, fórumokon és szervezetekben. Ennek eredményeként számos harmadik fél hallgatólagosan vagy akár kifejezetten átvette őket. Az Ukrajnával szembeni orosz jogi és normatív nihilizmus támogatói a nyugati pacifista csoportoktól és önjelölt „realistáktól” kezdve a nemzetközi radikális jobboldalon át az úgynevezett globális dél számos kormányáig terjednek.

Minden egyes évvel, amióta Oroszország 2014 óta folytatja és bővíti az ukrán területek megszállását, világszerte egyre népszerűbbé válik az az elképzelés, hogy legalább valamilyen mértékben megszűnjön Ukrajna területe és/vagy szuverenitása. A Moldova, Grúzia és Ukrajna által a múltban tett engedmények, az biztos, hogy nem vezettek sem ahhoz, hogy ezek az országok visszanyerjék az ellenőrzést állami területeik felett, sem pedig ahhoz, hogy béke legyen Európában. Ennek ellenére ma sok, ha nem a legtöbb nyugati és nem nyugati politikai és értelmiségi elit az ukrán „kompromisszumokban” látja a háború befejezéséhez és a tartós rendezéshez vezető utat.

Mivel Oroszország nemrégiben bizonyos katonai sikereket ért el Kelet-Ukrajnában, a horizonton egy olyan Minszk-III-as megállapodás tűnt fel, amely az ukrán területi integritás és politikai függetlenség új korlátozásait tartalmazza. Mindez az Oroszország múltbeli irredentizmusával kapcsolatos folyamatos nemzetközi tudatlanság, valamint az orosz imperializmus jövőjével kapcsolatos naivitás hátterében történt. Sok megfigyelő úgy véli, hogy ha – Transznisztria, Abházia, „Dél-Oszétia”, Krím, Donyeck, Luhanszk, Zaporizzsja és Herszon után – egy újabb földdarabot dobnak az orosz krokodil szájába, az végre jóllakatja az értetlen hüllőt.

A háború felfogásának átformálása

Augusztus 6. óta Kijev úgy próbálja megváltoztatni ezt a beszélgetést, hogy teljesen új tényeket teremt a helyszínen. Ukrajna a kétes értékű „szuverenitásért/biztonságért/földet a békéért” alkuktól egy sokkal intuitívabb „földet a földért” alku felé akar elmozdulni. Ezen elképzelés szerint Ukrajna kész visszaadni a most elfoglalt törvényes orosz földjeit, cserébe azért, hogy Oroszország lemond kap a 2014 óta megszállt ukrán területekről.

Ez Putyint nehéz helyzetbe hozza:

Egyrészt az állami területek feletti folyamatos orosz kontrollvesztés most és ezután is kínos a Kreml számára. Másrészt az elcsatolt kelet- és dél-ukrajnai területek a 2014-ben és 2022-ben módosított orosz alkotmány szerint immár Oroszország hivatalos állami területe is.

Az orosz elit és lakosság számára azonban az Oroszország legitim állami területe feletti teljes orosz ellenőrzés helyreállítása fontosabb, mint az illegálisan megszerzett, a világ többi része által ukránnak tekintett területek állandó megszállása. Az elcsatolt területek integrálása az orosz államba és gazdaságba ráadásul költséges, és az is marad a jövőben. Az ukrán területek illegális annektálása továbbra is akadályozni fogja Oroszország fejlődését azáltal, hogy elszívja az erőforrásokat és fenntartja a nyugati szankciókat.

A nem nyugati tényező

Az új ukrán stratégia immár nemcsak az orosz vezetés galambjainak, hanem Oroszország egyes nemzetközi partnereinek – mindenekelőtt Kínának – is szélesebb körű befolyási lehetőséget biztosíthat. Az orosz kormányzatban lévő mérsékeltek és a háború befejezésében érdekelt nem nyugati országok most azzal érvelhetnek, hogy az ukrajnai annexiókat vissza kellene vonni Oroszország területi integritásának helyreállításáért cserébe.

Minél tovább tudja Ukrajna Oroszországban tartani az elfoglalt területeit, annál nagyobb lesz a nyomás Putyinra, hogy adja vissza azokat Moszkva ellenőrzése alá – akár katonai, akár diplomáciai eszközökkel.

Ha Oroszország nem tudja hagyományos fegyverekkel visszafordítani az ukrán betörést, az biztos, hogy nukleáris vagy más tömegpusztító fegyverek bevetésével is megpróbálhatja ezt megtenni. Egy ilyen fejlemény azonban visszhangot keltene az egész nemzetközi közösségben, és alapvetően megváltoztatná a háború dimenzióját. A 2022-es „különleges katonai művelet” végső kimenetele nemcsak Ukrajna, hanem Oroszország számára is kiszámíthatatlanná válna. Még az olyan orosz partnerek is, mint Kína és India is átpozícionálhatnák magukat egy kiszámíthatatlanul eszkalálódó Moszkvával szemben – ez a változás katasztrófát jelentene az orosz gazdaság számára.

Mindkét forgatókönyv – a folyamatos megalázás és a veszélyes eszkaláció – veszélyes az orosz rezsimre nézve. Pekingben és más nem nyugati fővárosokban is nemkívánatosnak tekinthetik őket. Ha Ukrajna orosz területek elfoglalása folytatódik, a diplomáciai „földet földért” megoldás egyre inkább előnyös lesz nemcsak az orosz elit egy része, hanem a külföldi kormányok számára is. Ez utóbbiak tekintetében a fő kérdés kevésbé a Nyugat, mint a háborúban hivatalosan semleges nem nyugati országok – mindenekelőtt Kína – véleménye lesz.

Következtetések

A világ számos hivatalosan semleges országa az elmúlt két és fél évben azonnali és feltétel nélküli tárgyalásokat szorgalmazott Moszkva és Kijev között. Ezek a javaslatok eddig az orosz területi és politikai étvágyak többé-kevésbé messzemenő ukrán kielégítését jelentették. Idén augusztus eleje óta Ukrajna az orosz államterület elfoglalásával alapot szolgáltatott a két állam közötti tranzakciós megállapodáshoz (és nem egy igazságtalan békéhez). Az egymillió dolláros kérdés most az, hogy a hivatalosan béke- és tárgyalópárti nem nyugati országok, mindenekelőtt Kína, hogyan reagálnak majd erre az újszerű helyzetre.

Az biztos, hogy Vlagyimir Putyin és az orosz rezsim más képviselői világossá tették, hogy Ukrajna Oroszországba való betörése lehetetlenné tette a tárgyalásokat.

A Kremlnek az orosz-ukrán béketárgyalások 10 éve tartó nyilvános támogatásának ez a változása nem meglepő. A jelenlegi helyzetben a tűzszünet már nem jelent valamiféle ukrán kapitulációt a diplomáciai rendezés álcája alatt. Most az Oroszország és Ukrajna közötti tárgyalásoknak lenne igazán értelme, hiszen mindkét országnak van mit nyernie és veszítenie. Ezáltal azonban a béketárgyalások a Kreml számára is elvesztették funkciójukat. Moszkva eddig csak a Kijev feletti katonai vagy diplomáciai győzelemmel képzelte el a háború befejezését, nem pedig egy kölcsönösen elfogadható megegyezéssel.

Oroszország azonban gazdaságilag és technológiailag nagymértékben függ a külföldi támogatástól. Oroszország néhány kulcsfontosságú politikai és gazdasági szövetségese, mint Észak-Korea, Irán vagy Szíria, ha nem is a háború folytatásában, de Oroszország győzelmében érdekelt. Más, Oroszországgal többé-kevésbé baráti viszonyban álló országok, köztük Kína, India vagy Brazília ezzel szemben szintén a mielőbbi béke mellett szóló bel- és külpolitikai érdekekkel rendelkezhetnek. Az elkövetkező hetek fogják megmutatni, hogy ezek az érdekek mennyire erősek, valamint hogy Peking és/vagy más érintett nem nyugati fővárosok hajlandók és képesek lesznek-e megragadni a lehetőséget, hogy Moszkvát a tárgyalóasztalhoz kényszerítsék.

Mi a célja Ukrajnának a kurszki hadművelettel?

0

Ukrán csapatok, melyek létszámát 10-12 ezerre teszik napok óta orosz földön harcolnak, de miért? Zelenszkij elnök után tanácsadója Podoljak is azzal érvelt: ”így akarjuk tárgyaló asztalhoz kényszeríteni Oroszországot egy tisztességes békéhez!”

“Rá kell kényszeríteni Oroszországot, hogy Kijev feltételei szerint kezdjen tárgyalásokat!”

– hangsúlyozta Mihajlo Podoljak. Mik ezek a feltételek? Korábban Zelenszkij elnök ahhoz ragaszkodott, hogy a fegyverszüneti tárgyalások csakis akkor kezdődhetnek meg, ha az orosz csapatok kivonultak Ukrajna egész területéről. Ez azt jelenti, hogy sohanapján hiszen Kijevben és Washingtonban is pontosan tudják: Putyin nem vonulhat ki Ukrajnából anélkül, hogy ezzel ne tenné kockára a hatalmát sőt az életét is. Erre már az időközben 100 éves korában elhunyt Henry Kissinger egykori amerikai külügyminiszter is figyelmeztetett mindenkit. Ha ez mindenki előtt világos, akkor miért indították meg a hadműveletet orosz területen miközben másutt hátrálnak az ukrán csapatok? Miért járt Pekingben Kuleba ukrán külügyminiszter miközben a NATO bírálja Kínát Oroszország támogatása miatt? A háború Ukrajna és Oroszország között akár tíz évig is elhúzódhat – nyilatkozta a BBC-nek Jens Stoltenberg, a NATO távozó főtitkára.

Kibír-e egy tízéves háborút Ukrajna?

Amikor kitört a háború 2022 februárjában, akkor a katonai szakértők zöme úgy nyilatkozott, hogy Ukrajnának másfél évre elegendő katonája van. A háború már két és féléve tart, az emberhiány nyilvánvaló az ukrán hadseregben, amely mintegy 500 ezer emberrel tartja a frontot a 600-650 ezres orosz túlerővel szemben. Putyin még százezer katonát akar Ukrajnába küldeni. Hogy tud ennek Kijev ellenállni?

Mindeközben az oroszok szisztematikusan rombolják Ukrajna infrastruktúráját, az iskolák és a kórházak sincsenek biztonságban.

Az előrenyomuló orosz csapatok nyomában romhalmaz marad.

Az idő nem Ukrajnának dolgozik, és különösen akkor nem, ha Trump nyeri a választásokat az Egyesült Államokban. Az ex elnök nem hagyott kétséget afelől, hogy újrakezdené a tárgyalásokat Putyinnal. Aki a maga részéről Trump választási győzelméért imádkozik, és addíg aligha kíván tárgyalásokba bocsátkozni Ukrajnával. A kurszki hadműveletnek ebből a szempontból semmi értelme sincsen. Az ukránok valószínűleg a Nyugatnak akarják megmutatni, hogy a tőle kapott fegyverekkel képesek kisebb harci sikereket elérni. A PR siker meg is van, Putyin presztízse nyilvánvalóan csökkent Oroszországban, de ez egyáltalán nem biztos, hogy a tárgyalások iránti vágyat növelte az orosz elnökben.

Putyin egyelőre csak visszavágást emleget, és ismerve az orosz hadsereg brutalitását ennek szörnyű következménye lehet Ukrajnában.

Ahol a lakosság tűrőképességét nemigen tudakolja senki sem, mert sejtik a választ. Miért nem kötünk fegyverszünetet Putyinnal a jelenlegi frontvonalon? Erre a kérdésre sem Zelenszkij elnöknek sem a NATO-nak nincs meggyőző válasza. A háború megnyerhetetlen mindkét fél számára, de ezt nehéz belátni oly sok hősi halott után. Így aztán folytatódik újabb hősi halottak termelése miközben egyre nehezebb elmagyarázni a katonáknak, hogy miért is halnak meg a “testvérháborúban” Ukrajnában vagy Oroszországban.

Csúcson a gázár a kurszki harcok miatt

40 euróra emelkedett a földgáz ára a holland gáztőzsdén, ez idén a legmagasabb – jelentette a Reuters rámutatva arra, hogy ez minden bizonnyal kapcsolatban áll azzal, hogy az ukrán csapatok elfoglaltak egy orosz gázszivattyúállomást a kurszki kormányzóságban.

A Gazprom szombatra is jelentős mennyiségű földgáz szállítást tervez, pénteken nem tapasztaltak leállást, de valamivel csökkent a mennyiség. Az oroszokat minden bizonnyal igen komolyan érinti a váratlan ukrán hadművelet: Bortnyikov tábornok, az FSZB vezetője bejelentette, hogy a terrorizmusellenes törvény lép hatályba az érintett területen a kurszki kormányzóságban.

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a fegyveres erők bármit megtehetnek a polgári lakossággal szemben.

Korábban a helyi orosz lakosság egy része Putyinhoz forduit mondván:

“hazudik a vezérkari főnök amikor azt állítja, hogy megállították az ukrán offenzívát.”

Putyin összehívta a Honvédelmi Tanácsot, hogy tisztázza: miért nem jelezte előre az orosz hírszerzés az ukrán támadást a kurszki kormányzóságban?

Az ukrán különleges alakulatok felrobbantottak egy orosz gáztelepet a Fekete tengeren. Korábban egy ukrán csapat vállalta magára a felelősséget az Északi Áramlat 1 és 2 orosz tengeralatti vezeték felrobbantásáért. Oroszország földgáz exportja Európa irányában már régóta csípte az USA és Lengyelország szemét. Kaczynski, a korábbi jobboldali lengyel kormányzat erős embere, egyenesen a Hitler-Sztálin paktumhoz hasonlította a német orosz megállapodást Angela Merkel és Vlagyimir Putyin között.

Ez a legnagyobb fenyegetés Putyin ellen a Prigozsin lázadás óta

“Ez nagyon nagy csapás a hadseregre és személyesen Putyinra nézve. Oroszország területét ugyanis nem érte komoly csapás azóta, hogy a háború megkezdődött 2022 februárjában. Dróntámadások voltak, de az orosz lakosság biztonságérzetét nem változtatták meg. Most viszont a kurszki kormányzóságban más a helyzet. A háború megérkezett orosz földre”

– nyilatkozta egy magát megnevezni nem kívánó orosz üzletember a Washington Post tudósítójának.

Megtorlásul az oroszok terrortámadást hajtottak végre Donyeck tartományban, ahol egy szupermarketet ért légicsapás: 14 ember meghalt, 37 megsebesült az ukrán hírügynökség szerint. Donyeck tartományt az oroszok sajátjuknak tekintik, de még mindig nem sikerült teljes mértékben elfoglalniuk.

Putyinnak egyáltalán nem okoz problémát, hogy saját területen alkalmazzon brutális terrort a lakosság ellen: Csecsenföld fővárosát az orosz tüzérség a földdel tette egyenlővé. Minthogy akkor még jó volt a kapcsolat Putyin és a Nyugat között, az orosz elnök a G8 tagjaként kvaterkázott az amerikai elnökkel, a brit miniszterelnökkel és a német kancellárral, ezt úgy könyvelték el Nyugaton mint az iszlamista terrorizmus elleni közös harc sajnálatos melléktermékét.

“Oroszország felelni fog ezért a terrorakcióért!”

– hangsúlyozta Zelenszkij ukrán elnök, aki a tárgyalások előfeltételeként nemcsak az oroszok teljes kivonulást tartja nélkülözhetetlennek, de azt is, hogy állítsák nemzetközi bíróság elé Putyint és társait a terrorakciók miatt.

Ilyen körülmények között aligha valószínű, hogy hamarosan megkezdődhetnének a fegyverszüneti tárgyalások Ukrajna és Oroszország között bár Kuleba ukrán külügyminiszter nemrég Pekingben járt, ahol a kínaiak a felajánlották a közvetítést.

A NATO akár tíz évig is folytathatja Ukrajna támogatását a háborúban – nyilatkozta a    BBC-nek Jens Stoltenberg. A NATO távozó főtitkára tisztában van azzal, hogy Ukrajna nem arathat katonai győzelmet a nála jóval erősebb Oroszország fölött, de úgy véli: túlságosan is drágává teheti az ukrajnai hadműveletet Putyin számára. Henry Kissinger már a háború kitörése után 2022-ben rámutatott, hogy

“Putyin nem vonulhat ki Ukrajnából hatalmának sőt az életének kockáztatása nélkül!”

Nagy fordulat az orosz-ukrán háborúban?

Az oroszországi kurszki területre irányuló mély ukrán offenzíva vízválasztóvá válik, és új lapot nyit Európa 1945 óta legnagyobb katonai konfliktusában. Amint az a kezdete óta eltelt órákkal egyre világosabbá válik, a 2024. augusztus 6. óta tartó jelenlegi ukrán előrenyomulás a nyugat-oroszországi Kurszki területre nem kis incidens. Kijev váratlan hadművelete az Orosz Föderáció állami területén megváltoztathatja az orosz-ukrán háború jellegét. Ukrajna támadása legalább öt szempontból újszerű fejlemény.

A háború új tulajdonságai augusztus 6. óta

Először is, ez egy klasszikus katonai offenzíva, amelyet Ukrajna hivatalos fegyveres erői hajtanak végre nagy léptékben. Korábban az orosz állam területére irányuló gyalogos támadásokat az Ukrajna oldalán harcoló orosz állampolgárokból álló kis létszámú és félig reguláris Szabad Oroszország Légió és orosz önkéntes alakulat hajtotta végre. Ezzel szemben a mostani oroszországi szárazföldi inváziót nagy létszámú és reguláris gépesített és egyesített ukrán csapatok hajtják végre.

Ez a különbségtétel gyakorlati és szimbolikus szempontból egyaránt fontos. A jelenlegi offenzíva nem egy korlátozott és rövid ideig tartó behatolás Oroszországba, mint az ukránbarát orosz harcosok korábbi offenzívái. Ez egy nagyobb ukrán katonai művelet, amely jelentős létszámú személyzetet vonultat fel, és a fegyverek széles skáláját alkalmazza.

A Szabad Oroszország Légió és az Orosz Önkéntes Hadtest korábbi támadásai is kínosak voltak Moszkva számára. Végül is azonban ezek csupán rövid tűszúrásokat jelentettek kis paramilitáris egységek részéről, korlátozott mennyiségű és típusú fegyverzettel. Most a reguláris ukrán hadsereg sok tekintetben azt teszi Oroszországgal, amit az orosz hadsereg 2024 óta tesz Ukrajnával. Ennek az új fejleménynek – legalábbis az ukránok, oroszok és más kelet-európaiak számára – nagy a szimbolikája.

Másodszor, az Oroszország elleni ukrán szárazföldi támadás első napjai Kijev számára váratlanul sikeresek voltak. Az ukrán csapatoknak sikerült gyorsan elfoglalniuk több mint 300 négyzetkilométernyi, stratégiailag fontos orosz államterületet, miközben ebben a kezdeti szakaszban csak korlátozott számú katonát és felszerelést veszítettek. Az ukrán erők több mint 10 települést foglaltak el, köztük Szudzsa közigazgatási körzetközpontját.

Bár Szudzsa csak egy 5000 lakosú kisváros, augusztus 6-ig fontos logisztikai csomópont volt az orosz hadsereg számára. A késő cári időszakban Szudzsa nagyrészt ukrán nyelvű település volt. 1918-ban Szudzsa körülbelül egy hónapig volt a kialakulóban lévő ukrán szovjet köztársaság első fővárosa.

Szudzsa ad otthont a Gazprom mérőállomásának is, amelyen keresztül Oroszország összes fennmaradó, az EU-ba irányuló szárazföldi földgázszállítása folyik. Ez a tény nyilvánvalóan ideges reakciót váltott ki az európai piacokon, ahol a gázárak augusztus 6. óta meredeken emelkedtek. Az áremelkedés mögött meghúzódó félelmek azonban indokolatlannak tűnnek.

A Szudzsán keresztül szivattyúzott gáz a 2014 óta tartó háború alatt folyamatosan áramlott Ukrajnán keresztül Szlovákiába, majd onnan tovább Közép-Európába. Moszkva és Kijev eddig is és vélhetően ezután is kereskedelmi érdeke volt és lesz a fennmaradó orosz-EU gázkereskedelem fenntartása. Ez azt jelentette és jelentheti a jövőben is, hogy a Gazprom szállítási infrastruktúrája körüli katonai fejlesztések – akár ukrán, akár orosz állami területen – nem jelentenek eleve akadályt a kölcsönösen jövedelmező gázáramlásnak.

Az ukrajnai behatolás három további konkrétuma

Harmadszor, a 2024. augusztus 6. óta tartó ukrán betörés Oroszországba a háború frontvonalának legnagyobb és leggyorsabb változását eredményezte a legutóbbi ukrán támadás óta, amely 2022 őszén érte az Oroszország által ellenőrzött területet Ukrajna Harkiv és Herszon régiójában. A közelmúltig azóta minden orosz és ukrán területi nyereség vagy veszteség kisebb és kevésbé jelentős volt, mint a mostani. Hosszú idő után először fordul elő, hogy az Oroszország és Ukrajna közötti front térképe jelentősen másképp néz ki.

Negyedszer, az ukrán kurszki behatolás a sokat emlegetett, 2023-ban elakadt ukrán ellentámadás megkésett megvalósulásának tekinthető. Egy évvel ezelőtt sikertelenül kíséreltek meg ukrán területen ukrán megtorló támadást, míg most – legalábbis kezdetben – sikeresebb kísérletet tesznek orosz földön. Azzal, hogy az ukrán csapatok viszonylag mélyen behatoltak Nyugat-Oroszország területére, a háború már nem annyira elhasználódás, hanem ismét inkább mozgásháború lett.

Ötödször és talán a legfontosabb, hogy az Oroszország és Ukrajna közötti szárazföldi háború az e heti kurszki behatolással a szinte kizárólag ukrán területen zajló összecsapásról átváltott egy olyanra, amelyet most már mindkét ország legális állami területén vívnak. Ez már az első napok után a Kreml számára kínos és zavaró tényezővé vált. Ez különösen akkor lesz fontos, ha az ukrán előrenyomulás Oroszország felé nem csupán rövid epizódnak bizonyul, hanem elhúzódó jelenséggé válik. Ebben az esetben Kijev Oroszország elleni védelmi hadviselésének saját területére történő átirányítása paradigmatikus, valamint stratégiai és nem csak operatív vagy taktikai jelentőséggel bír majd.

A Kreml új kihívásai

Moszkva számára az új ukrán stratégia, még a jelenleg korlátozott eredményei ellenére is, bonyolultabbá teszi Oroszország Ukrajna elleni expanziós háborújának további tervezését és lefolytatását. Az augusztus 6. óta történtek fényében Oroszországnak több csapatot kell majd saját, nem pedig Ukrajna állami területén tartania és telepítenie. A jelenlegi kurszki és esetleges más ukrán ellentámadások visszafordítása, megakadályozása és elrettentése orosz földön az orosz vezérkar új stratégiai feladatává vált.

Moszkva külügyi eszközeként az orosz fegyveres erők egészen a közelmúltig arra összpontosítottak, hogy idegen földért és idegen földön harcoljanak – akár Moldovában, Grúziában, Szíriában, Ukrajnában vagy más országokban. Az orosz fegyveres erők külső ellenséggel szembeni bevetésének ez a kizárólag offenzív, intervenciós vagy/és irredentista időszaka mostanra véget ért. Ezt felváltja az orosz államterület védelmét az expanziós műveletekkel ötvöző újszerű feladat, a volt szovjet térségben.

Kijev új szándékai

Kijev számára a Kurszki területre való behatolás mindenekelőtt elterelő manőver, amelynek célja, hogy egy orosz nyugati határvidéken belül lekösse azokat a csapatokat, amelyek egyébként Ukrajnát támadnák, pusztítanák és terrorizálnák. A támadás mögött álló ukrán motiváció lehetett továbbá Oroszország bel- és külpolitikai befolyásolása. Kijev nyilvánvalóan megpróbálja aláásni a Kreml politikai hírnevét, propagandastratégiáját és információs politikáját mind az orosz lakosság, mind a nemzetközi közösség körében.

Kijev azt reméli, hogy a különböző orosz adminisztratív mulasztások, amelyek az ukrán katonai sikerhez vezettek orosz földön, problémássá teszik Putyin tekintélyét, mindenekelőtt az orosz politikai elitben és az oroszbarát csoportokban világszerte. A Putyin iránti hazai és nemzetközi támogatás nagy részét kevésbé a putyinizmus ideológiája iránti vonzalom vagy a NATO terjeszkedésének, az „ukrán fasizmus”, a nyugati felforgatás stb. veszélyeiről szóló orosz narratívákba vetett komoly hit vezérli. Ehelyett inkább a Putyin kíméletlen, nihilista és látszólag eredményesnek tűnő bel- és külpolitikai magatartásának látszólagos sikere iránti cinikus tisztelet táplálja. A váratlanul mély és eddig sikeres ukrán betörés az Orosz Föderáció területére augusztus 6. óta, valamint Moszkva hirtelen vesztesnek tűnő képe Kijevvel szemben az ilyen közönség körében kognitív disszonanciát okoz.

Az ukrán támadásnak sikerült ismét rávilágítania Oroszország váratlan stratégiai alkalmatlanságára, adminisztratív hiányosságaira és anyagi gyengeségeire. Ezek a gyengeségek már 2022-ben, a Kijev elleni sikertelen tavaszi orosz támadás és az őszi sikeres ukrán ellentámadás során Harkiv és Herszon térségében is nyilvánvalóvá váltak. A mostani ukrán hadművelet ismét aláássa az Oroszország állítólagos legyőzhetetlenségének és fölényének népszerű narratíváját – ez a gyakran propagált délibáb, amely a háborút lezáró, ukrán területi engedményekkel járó orosz Siegfrieden (győztes béke) mellett érvel.

Következtetések

Ukrajna háborús magatartásának új offenzívája és kockázat-affinitása kevésbé az orosz agresszivitásra adott reakció, mint inkább a Kijev számára immár 30 hónapja tartó félénkség vagy a globális segítség hiánya. Irak 1990-es kuvaiti annexióját egy nemzetközi koalíció gyorsan visszafordította. Az 1990-es években Szerbia irredentizmusát némi hezitálás után határozottan megfékezte a NATO egy térségen kívüli missziója. Ezzel szemben a szorongatott ukrán államnak nyújtott nemzetközi támogatás immár 10 éve nem csupán közvetett, hanem kétesen gyenge is. Mindezt olyan botrányos korai események ellenére, mint a Krím 2014. március 18-i orosz annektálása vagy a maláj MH-17-es járat lelövése 2014. július 17-én, 298 civillel, köztük 80 gyermekkel a fedélzetén.

Az Oroszország elleni nyugati gazdasági szankciók és az Ukrajnának nyújtott katonai és egyéb támogatás 2022 óta, igaz, egyre jelentősebbé vált. Mégis, ezek súlyosan elégtelenek maradtak és maradnak ahhoz, hogy megvédjék Ukrajna területét, polgárait és infrastruktúráját Oroszország népirtó támadásától. Ami még rosszabb, a globális dél számos országa közvetve táplálja Oroszország megsemmisítő háborúját az agresszorral folytatott kereskedelmével. Az Ukrajna védelmét támogató nyugati döntések viszont lassan, tétován és félszívvel születnek. Két és fél évnyi halál és szenvedés után Kijev most alapvetően meg akarja változtatni a kontextust.

Kijev a jövőben is különböző eszközökkel próbálja majd demonstrálni a nemzetközi közönségnek, hogy a háború alakulása és befejezése továbbra is nyitott kérdés, és hogy a megkérdőjelezhetetlen orosz fölény feltételezése félrevezető. Ennek az ukrán stratégiának egy nagyobb geopolitikai összefüggése a Kremllel a területi kérdésekről folytatott esetleges tárgyalásokhoz kapcsolódik. Ez egyúttal előkészítése is lehet a nagyobb többoldalú tárgyalásoknak, például a háborúról szóló, a 2024. júliusi svájci első békecsúcsot követő második nagy nemzetközi konferenciának. Az erkölcsi, normatív és jogi érvek folyamatos hangoztatása mellett Kijev – ha sikerül megtartania az elfoglalt orosz területeket – most új megközelítést követhet. Mind a Moszkvával folytatott közvetlen kommunikációjában, mind pedig a nemzetközi konferenciákon Ukrajna vezetése tranzakciós javaslatokat tehet, amelyek az elfoglalt orosz területek elcsatolt ukrán területekre való cseréjét javasolják.

Az biztos, hogy Kijev új megközelítése veszélyes mind az ukrán, mind a nemzetközi biztonságra nézve. A 2024. augusztus 6-i ukrán invázió Oroszország ellen Vlagyimir Putyin szavaival élve „nagyszabású provokáció”. Azoknak a nemzetközi megfigyelőknek azonban, akik egyetértenek Putyin meghatározásával, mindenekelőtt saját országuk korlátozott vagy hiányzó érdekeltségét kellene hibáztatniuk Ukrajna szuverenitása és integritása iránt. Az Ukrajna határainak helyreállításához 2014 óta nyújtott elégtelen külföldi segítség az, ami miatt Kijev a védekező álláspontról támadóra váltott.

Bármi is lesz az ukránok jelenlegi kurszki hadműveletének kimenetele, Kijev továbbra is keresni fogja a gyenge pontokat az orosz állammal, valamint szövetségeseivel, ügynökeivel és megbízottjaival való érintkezés teljes peremén. Oroszországnak be kell fektetnie az orosz-ukrán határ megerősítésébe, és nagyobb figyelmet kell fordítania a háború más hadszíntereire, mint Ukrajna keleti és déli része. Az orosz állami területre való ukrán betörés lerombolja a látszólag statikus frontvonalról, a stabil haderő-konstellációról és a konfliktus kiszámítható lefolyásáról alkotott képet – Oroszországon belül és világszerte.

Az ukrán hadművelet célja az orosz gázszállítás leállítása

0

Az ukrán rohamcsapatok elfoglalták azt a gázszivattyú állomást, melyen keresztül az orosz földgáz Európába érkezik. A szuldzsai gázszivattyú állomás elfoglalását elismerte az orosz vezérkar is.

Ez az egyetlen útvonal vagyis a Gazprom másképp nem tud földgázt eljuttatni az Európai Unióba csővezetéken Ukrajnán keresztül. Korábban napi 42 millió köbméter földgáz ment ezen a csővezetéken Oroszországból az Európai Unióba.

Az igazán nagy export Oroszországból az Európai Unióba az Északi Áramlat 1 vezetéken áramlott az Európai Unióba, sőt az USA és Lengyelország ellenkezése ellenére elkészült az Északi Áramlat 2 tengeralatti földgázvezeték is, de ez már nem szállíthatott földgázt Putyin Ukrajna elleni agressziója miatt.

Egy ukrán titkosszolgálati csapat felrobbantotta a két földgázvezetéket, de ezt nem tehették volna meg amerikai illetve brit támogatás nélkül.

Svédország és Dánia lezárta a vizsgálatot eredmény nélkül, és Németország sem merte nyíltan megvádolni az USA-t, Nagy Britanniát és Ukrajnát az akció miatt. Németország átállt az amerikai és a közel-keleti földgázra, de ezzel súlyosan megkárosította saját gazdaságát, amely az olcsó orosz energiára épült. A német gazdaság azóta folyamatosan gyengélkedik.

Az uniós országok közül Magyarország, Szlovákia és Ausztria kap még orosz földgázt, amely már nemcsak Ukrajnán, de Szerbián   keresztül  is megérkezhet Közép Európába.

A magyar diplomácia ellenez mindenfajta szankciót az orosz földgázzal és kőolajjal szemben.

Az ukránok nemrég leállították  az orosz Lukoil kőolaj szállításait Magyarországra és Szlovákiába. Most az ukránok az orosz földgázszállítást vették célba. A magyar kormánypárti sajtó mindezért az Európai Uniót és az Egyesült Államokat hibáztatja. Magyar Levente külügyi államtitkár minden bizonnyal erről is tárgyalt Biden nemzetbiztonsági tanácsadójának európai helyettesével, de érdemi információt erről nem közöltek. Az USA már 2021-ben stratégiai ellenfélnek nyilvánította Kínát és Oroszországot. Ebben a tekintetben nincsen nagy különbség a jelenlegi demokrata adminisztráció és Donald Trump között. Az USA ex elnöke, aki szeretne visszakerülni a Fehér Házba, megüzente Orbán Viktor miniszterelnöknek, hogy nem helyesli sem azt, hogy Hszi Csin-ping elnököt fogadta Budapesten sem pedig azt, hogy Putyin orosz elnökkel parolázik.

Az ukrán támadás meglepte Putyint

Az orosz elnök összehívta a Honvédelmi Tanácsot, mert a hírszerzés megint csúfosan leszerepelt: nem jelezte előre az ukrán csapatok akcióját Oroszország kurszki kormányzóságában. Az orosz hírszerzés nagy kudarca volt amikor háromnapos villámháborúval akarta térdre kényszeríteni Ukrajnát 2022 februárjában, de a Zelenszkij elnök meggyilkolására küldött titkosszolgálati különítményt az ukránok megölték, mert a CIA segítségével időben értesültek a támadásról.

A kurszki kormányzóságban élő oroszok egy csoportja videó üzenetben kérte most Vlagyimir Putyin segítségét.  Az üzenet azt állítja, hogy a hadügyminisztérium közleménye hazudik: nem állították meg az ukrán offenzívát.“

Ezekbe a hazugságokba mi belehalhatunk. A vezérkari főnök azt állítja, hogy az orosz hadsereg ellenőrzi a helyzetet, de ez hazugság! Súlyos harcok folynak a kurszki kormányzóságban.”

Ukrajna nem tájékoztatta a Fehér házat a tervezett akcióról – mondta Biden elnök szóvivője. Miután Ukrajna egész informatikai rendszerét az amerikaiak telepítették és ők is ellenőrzik, ezért formális tájékoztatás nem is szükséges. Jelentős amerikai tanácsadó csapat működik Kijevben egy Irakot és Afganisztánt megjárt altábornagy irányításával.

A fő fronton az oroszok előrenyomulnak lassan felőrölve az ukrán ellenállást. Ezért nem számítottak Moszkvában komoly ellentámadásra. Szirszkij tábornok, Ukrajna vezérkari főnöke jelezte is Zelenszkijnek, hogy komoly offenzívára nem képesek. Az ukrán katonai hírszerzés azonban ilyen akciók szervezésével és végrehajtásával elvonhatja az oroszok figyelmét a fő frontról és lélektani győzelmet arathat. Ráadásul Budanov tábornok, a katonai hírszerzés főnöke tanult a 2023-as offenzíva kudarcaiból. Akkor ugyanis kiképzett dandárokat vetettek be, melyek még nem szagoltak puskaport, és ezért nem tudták áttörni az orosz védelmet.

Amerikai katonai szakértők most arra hívják fel a figyelmet, hogy az ukrán katonai hírszerzés olyan csapatokat vet be a kurszki kormányzóságban, melyek már jól ismerik az orosz harcmodort.

Az amerikai szakértők megerősítik, hogy az ukrán támadás célja az orosz földgázvezeték lehet, de azt is hozzáteszik: aligha valószínű, hogy az ukránok meg tudnák tartani az orosz területet márpedig a földgázvezeték esetleges felrobbantása után viszonylag gyorsan helyre lehet állítani annak működését.

Jelenleg az Európai Unió földgáz importjának 15%-a jön Oroszországból míg Putyin Ukrajna elleni agressziója előtt ez még 45% volt.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK