Kezdőlap Címkék Kun Béla

Címke: Kun Béla

Kövér és “az uniós Kun Béla”

0

A magyar parlament elnöke furcsa párhuzammal örvendeztette meg hallgatóit a Trianon múzeum újra nyitási ünnepségén: szerinte az Európai Unió jövője is az lehet, hogy “uniós Kun Béla érkezik Brüsszelbe.”

Kövér László, akinek felmenői vörös katonák voltak Kun Béla hadseregében, most vörös veszélyt szimatol az Európai Unió központjában. Miért? Mert arra számít, hogy a középutas pártok megőrzik befolyásukat a jövő évi választásokon, és nem tör át a szélsőjobboldal, ahogy abban Orbán Viktor reménykedik.

A Fidesz európai magánya egyféle agyhalált okoz a vezetésben, amely nem tudja, hogy zsákutcában hol van előre?

Agyalágyult analógiák helyett valamiféle reális helyzetértékelésre lenne szükség ahhoz, hogy meg tudja mondani a hatalom, hogy miképp próbálja meg kezelni a gazdasági válságot?

Giorgia Meloni olasz miniszterelnök pálfordulása intő jel lehetne: a szélsőjobboldali programmal választást nyert kormányfő lepaktált Brüsszellel és Washingtonnal. Budapesten Orbán Viktornak pedig kerek perec megmondta, hogy csakis akkor kaphatja meg az uniós eurómilliárdokat, ha az ő útját követi. Meloni gazdasági főtanácsadója elődje  Mario Draghi, a Goldman Sachs embere, aki az Európai Központi Bankból ült át az olasz miniszterelnök székébe – Angela Merkel akkori német kancellár támogatásával.

Orbán Viktor viszont szakított Angela Merkellel, mert lehetségesnek nevezte az együttműködést az Alternative für Deutschland mozgalommal, melyben neonáci elemek is vannak. Ezt a szélsőjobboldali szervezetet nemcsak azért nem fogadja el a német politikai rendszer, mert kísértene a múlt hanem, mert az Európai Unió meghatározó államában nem lehet Brüsszel és Washington ellenes húrokat pengetni. Jól tudja ezt a CDU elnöke Merz is, aki az amerikai Blackrock németországi igazgatója volt.

A CSU is megszakította a kapcsolatot a Fidesz-szel holott korábban még a vezetőségi ülésre is meghívták Orbán Viktort a bajor keresztényszociálisok.

A hajó süllyed – a kapitányi hídról használhatlan ideológia jelszavak áradnak

A nemzeti együttműködés rendszere gazdaságilag megbukott – lényegében ezt közölte Matolcsy György a közgazdász vándorgyűlésen. Utódjelöltje, Nagy Márton megpróbált válaszolni, de érdemi cáfolatra nem telt. Nem is csoda: a Nemzeti Bank egykori alelnöke, aki elnök szeretne lenni pontosan tisztában van azzal, hogy Matolcsynak igaza van. Az olcsó pénzre alapozott gazdaságpolitika megbukott, mert a pénz megdrágult különösen azért, mert Brüsszelből nem jönnek az uniós eurómilliárdok, melyekkel mindenki számolt – beleértve Orbán Viktort is.

A görögök úgy tartották: azok az uralkodók, akiket az istenek bukásra ítéltek, azok először az eszüket vesztik el, és csak utána a hatalmukat.

Kövér László trianoni beszéde után csak arra lehet következtetni, hogy a Fidesz érkezett el a maga Trianonjához vagy még inkább Waterloohoz. Napóleon császár is azért bukott el, mert egész Európa szembeszállt vele. A magyar mini Napóleon, Orbán Viktor ugyanebbe a helyzetbe manőverezte magát. Napóleon bukása megkímélte Franciaországot, mely továbbra is európai nagyhatalom maradt. Orbán maradásával Magyarország azt  kockáztatja , hogy még az Európai Unió szegényházából is kikerülhet holott legjobb cimborája, a szerb Vucsics épp oda igyekszik befelé.

ITT A BELSŐ ELLENSÉG

Ilyen sem volt még: egységesen léptek fel napirend előtt az ellenzéki frakciók, mindenki Kövér Lászlónak a titkosszolgálatok belső értekezletén mondott beszédével foglalkozott, és visszatértek rá az azonnali kérdések órájában is.

A Direkt 36 portál által közzétett mondatok szó szerint így hangzottak:

„A magyar politikai osztály egyik része önrendelkező államban és öntudatos nemzetben gondolkodik, ilyenben hisz és ilyenért dolgozik, a politika másik része pedig az önfeladó állam és önmarcangoló nemzet politikai hagyományának jegyében cselekszik.

Tisztelt Kollégák!

Én ezt a politikai helyzetet tartom a legveszélyesebb nemzetbiztonsági kockázatnak, amely Magyarországot fenyegeti.”

Kövér azt is világossá tette, hogy a politika „másik részét” azok jelentik, akik „Kun Bélához hasonlóan gondolkodnak” államról és nemzetről.

Ismerjük el, hogy a magyar közéletben valóban jelen van kétféle felfogás államról és nemzetről, mégpedig több mint száz éve, és ma is.

Mondhatjuk úgy, hogy jelen van egy, a szomszéd népeket és a nyugati hatalmakat a magyarság ellenségének tekintő, és egyúttal az államot egy uralkodó réteg tulajdonának tekintő felfogás, amely az első világháború kitörésekor a Monarchián belüli soknemzetiségű magyar állam integritását, a Horthy-rendszerben a területi revíziót tekintette az állam fő külpolitikai, a félfeudális, elnyomó hatalmi berendezkedés fenntartásátt pedig fő belpolitikai küldetésének. Az Orbán-rendszer a magyar politikának ezzel a felfogásával vállal folytonosságot.

Ezzel szemben sokféle politikai erő állt a múltban: kisgazdák, liberálisok, szociáldemokraták és bizony kommunisták is, akik a félfeudális viszonyok felszámolását, demokráciát, és korábban részben, 1989 óta egyértelműen a nyugati világ értékrendjének átvételét, a nyugati integrációs szervezetekhez való csatlakozást képviselték illetve képviselik.

Az új magyar demokrácia meghatározó politikai pártjai 1989 után egy ideig egyetérteni látszottak a piacgazdaság és a többpártrendszerű parlamenti demokrácia elfogadásában, nyugati orientációba, az integrációs szervezetekhez való csatlakozásban.

Jó ideig csak a parlamenten kívüli Munkáspárt és az MDF-ből kivált MIÉP tért el ettől.

A kilencvenes évek közepétől azonban az MSZP–SZDSZ kormány ellenzékébe került Fidesz fokozatosan eltávolodott az 1989-es konszenzustól, majd 2010-ben kormányra kerülve gyakorlatilag felmondta azt: felszámolta a parlamenti váltógazdaságot és eltávolodott a nyugati integrációs szervezetek normáitól anélkül, hogy formálisan kilépett volna azokból.

Napjainkra az Orbán-rendszer eljutott az euroatlanti világ alapvető normáinak tagadásához,

és visszajutott a múlt század harmincas éveinek világképéhez: a népek, az államok egymás ellenségei, a liberális demokrácia helyett az illiberális államnak nevezett önkényuralmat építi, és a piacgazdaságot is szoros állami ellenőrzés alá vonja, és lelkesedik a protekcionizmusért.

Kétségtelen, hogy az ellenzéki pártok – különböző mértékben – továbbra is a nyugati normákhoz, az 1989-es konszenzuishoz igazodnak, és ezeket a normákat vallja magáénak a közvéleménynek az Orbán-rendszerrel szemben kritikus része. Ez valóságos különbség, sőt több: valóságos szakadék a magyar közélet két része között, mellyel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy a Fidesz normáinak elutasításában az ellenzéki pártok különböző mértékben határozottak. (A Fidesz által követett nacionalista retorikát és intézkedéseket, a gazdaságpolitikában megjelent protekcionizmust például többnyire nem utasítják el.)

Kövér beszédében erről a szakadékról van szó a magyar közélet két része között, és ebben kétségtelenül igaza van.

A Fidesz politikusai hosszú ideje folyamatosan beszélnek erről a szakadékról – jószerével már a kilencvenes évek közepe óta.

Ami Kövér beszédében új, hogy nyíltan kimondta: „nemzetbiztonsági kockázatnak” tekinti azt, hogy a Fidesz által képviselt nacionalista, autoriter államfelfogással szemben jelen van és, ha ellenzékben is, de számottevő politikai képviselettel is rendelkezik a másik, nyugatos és demokratikus felfogás is.

Ha pedig ez nemzetbiztonsági kockázat – vagyis veszélyezteti a magyar államot –, akkor az ezzel szembeni fellépés a titkosszolgálatoknak is feladata.

Joggal emlékezteti Kövér beszéde Tordai Bencét az ötvenes évekre. Ha néhány évtizeddel idősebb lenne, akkor talán a kifejezés is eszébe jutott volna: belső ellenségnek nevezték az ötvenes években azokat, akik politikailag álltak szembe a rendszerrel, és akikkel szemben a titkosszolgálatok egész eszközrendszerét bevetették.

Az a szemlélet éledt most újra, amikor a titkosszolgálatok nem terroristák, hanem az Orbán-rendszerrel ténylegesen vagy csak feltételezések szerint szembenálló emberekkel szemben vetették be a Pegazus szoftvert és minden bizonnyal a titkosszolgálatok hagyományos eszközeit is.

(Az Eötvös Károly Intézet évekkel ezelőtt vette észre, hogy irodáit lehallgatják.) Vagyis: az Orbán-rendszer visszatért a belső ellenség elleni harchoz. Ennek kimondása a Kövér-beszéd fontos új eleme.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK