Kezdőlap Címkék Külhoni szavazás

Címke: külhoni szavazás

Így szavaznak Bernben

Rendezetten zajlik a szavazás Svájc fővárosában.

A berni magyar nagykövetség környékén a vasárnap hoz képest nagy az élet: az autók folyamatosan jönnek mennek, mindenki parkolóhelyet keres magának az egyébként csendes kertvárosi környéken.

Az utcákon mindenki magyar;

a szavazatukat már leadottak az épület előtt beszélgetnek-fotózkodnak, a kapun túl kisebb sor várja, hogy bejusson a szavazóhelyiségekbe.

A Nagykövetség épületében, illetve az épület mellett felállított sátorban lehet a megyék szerint szavazni, külön helyiségben lehet soron kívül leadni a levélszavazatokat egy lezárt urnába. Egyelőre semmilyen fennakadás nem történt.

Mojzer Ottó, Bern

Választ az ország  – Ön már voksolt?

Elkezdődtek az országgyűlési választások Magyarországon. Összesen 8 312 264 fő adhatja le a voksát a 10 285 szavazókör egyikében, s választhatja meg a következő Országgyűlés 199 képviselőjét. A Független Hírügynökség különszáma 12 órától indul!

Reggel hatkor kinyitottak a szavazókörök (amelyek este hétig tartanak majd nyitva), s elkezdődött a voksolás. Reggel hétre az országos részvétel 2,24 százalékos, ezen belül Budapesten a 1,92 százalékos volt, vidéken korábban keltek az emberek – az egyes megyék átlagosan 2 százalék feletti részvételt produkáltak (Baranya 2,5-öt is meghaladta).

Habár hetek-hónapok óta a mai napról, annak tétjéről szól a közélet, érdemes összeszedni a választással kapcsolatos legfontosabb információkat.

Ami a statisztikákat illeti: összesen 7 875 505 magyarországi lakcímmel rendelkező ember voksolhat a mai napon – közülük nagyon nagy – a korábbinál sokkal nagyobb arányban – 200 041 ember – a szavaz átjelentkezéssel (ennek okát és főként a hatását elemzők bizonyára majd górcső alá veszik). Külképviseleten (118 szavazókörben) 58 310 ikszelnek – ez már tegnap az amerikai kontinensen már tegnap megkezdődött. A magyarországi lakcímmel nem rendelkező  levélben szavazók száma pedig 378 449 – ami kiugróan magas, s 1-3 mandátum sorsáról dönt majd – ezek a mandátumok borítékolhatóan a Fidesz pakkját gyarapítják majd.

Országos listán megszerezhető mandátumok száma: 93, a maradék 106-ot egyéniben szerezhetik meg a pártok.

Régen volt olyan választás, vagy talán még soha sem, amikor ennyire bizonytalannak tűnt a végkimenetel, amelyről még a közvélemény-kutatók is nagy szórással „jósolnak”. Van olyan, amely kétharmadot mond a jelenlegi kormányzópártnak, más a Fidesz abszolút győzelmét is megkérdőjelezi. Egyben nagy az egyetértés: minél többen szavaznak, annál nagyobb az esélye a „meglepetésnek”  (lásd még Hódmezővásárhely). A lehetséges részvételre is nagy szórással adnak becsléseket a szakértők: 62 és 73 százalékokat lehetett hallani.

A választókat nem kicsit összezavarták az ellenzék pártja, amelyek közül (a számottevőket nézve) egyedül a Jobbik volt az, amely tényleg kitartott amellett, hogy semmiféle ellenzéki koordinációban nem vesz részt.

A többiek vissza-visszaléptetgettek egymás javára jelölteket, de még így is kevés körzetben áll csak egy demokratikus ellenzéki jelölt szemben a Fideszessel, illetve a Jobbikossal.

Az összezavarodást fokozza, hogy még a tegnapi 11 órakor a visszalépésekre szabott határidő utolsó pillanata előtt is történtek visszalépések. Ezeket egyébként már nem csak a szavazókörökben, a szavazóbiztosok tollal tudják követni – azaz kihúzni a nevet a lapról – ezért érdemes a tudatos szavazónak érdemes tájékozódnia a voksolás előtt.

Egyébként a tegnapi utolsó pillanatos 8 visszalépés után az induló képviselőjelöltek száma az NVI adatai szerint 1547.

Érdemes arról is tájékozódni a szavazás előtt – s ez a taktikusan a kormányváltást óhajtó voksolók számára fontos információ –, hogy egyes körzetekben kire érdemes úgy leadni a szavazatot hogy lehetőleg valamely ellenzéki jelölt nyerjen. Ehhez egy gyorsmankót itt kínálunk.

De persze lehet böngészni a szavazás előtt az erre „szakosodott” szervezetek honlapjait is.

A borítékokat este hétkor, a szavazókörök lezárását követően kezdik el kibontani, majd a szavazatokat megszámolni –

nyolc felé már kezdenek jönni az eredmények, amelyeket éjjel 11-12 órára ígér az Országos Választási Iroda.

A végleges eredmény azonban csak jövő szombatra várható, ugyanis addig meg kell érkeznie a külképviseleteken leadott szavazatoknak is, legkésőbb szerdáig. Az innen beérkezett, borítékokba zárt szavazatokat pedig majd szombat délelőtt keverik be –az átjelentkezéses szavazatokkal együtt – az adott választókerületekben az erre kijelölt, addig fel nem nyitott urnákba. Ez azt jelenti, hogy szombat késő délután, vagy este teszik közzé a végleges eredményeket. Ahol szoros a verseny, ott az NVI már vasárnap jelezni fogja a honlapján, hogy megfordíthatják az eredményt a máshol átjelentkezéssel leadott, valamint a külképviseleteken leadott szavazatok – ígérik.

Felelősséget éreznek a hazájukért és szavaznak

 Az idióta szavunk eredetileg a görögben olyan polgárt jelentett, aki nem vesz részt a demokratikus politikai életében” – ilyen és sok hasonló sommás megállapítást, véleményt hallottunk a külföldön élő és szavazó magyar fiatalokkal beszélgetve. Összesen 58 356 magyarországi lakcímmel rendelkező magyar állampolgár adja le voksát a 118 magyar külképviselet valamelyikén a most vasárnapi országgyűlési választásokon. Közülük hat fogalmazta meg a Független Hírügynökségnek, mi motiválja a szavazáskor, miért és hogyan változtatná meg a mai diszkriminatív rendszert. Sarkos véleményeket is hallottunk, például azt, hogy pénzbüntetés terhe mellett kötelezővé kellene tenni a szavazást.

  

Felháborító, hogy nem szavazhatunk levélben

Báldy Zsolt először szavaz külföldön. Több oka is van annak, hogy elmegy szavazni – mondja a három éve fizikusi tanulmányait Németországban, a heidelbergi egyetemen végző fiatalember. Részint, mert magyar, családja, barátai, ismerősei Magyarországon élnek, nem szólva arról, hogy számára a szavazás a „demokrácia ünnepe“, amit nem csak lehetőségnek érez, hanem kötelességnek is tart. Legalább ekkora szerepet játszik a döntésében az, hogy vannak új, európai értékeket valló pártok, illetve egyre több párt képviseli ezt az irányvonalat.

„Több, mint kétszer annyi magyar megy el az idén külföldről szavazni, mint négy éve. Ez a kivándorlás és az elégedetlenség növekedésének az eredménye.

Ezzel egyenesen arányosan a választások közeledtével nő a magyarok szerveződése is” – sommázza tapasztalatait.

A környezetében azt látja, hogy minél idősebb az ember, annál többet látott az elmúlt évek politikájából, mindabból, ami a mai magyar politikai szituációhoz vezetett. „Érthető, hogy sokan csalódottak és reményvesztettek” – mondja, utalva a nagyon alacsony részvételi arányra. A külföldön élő magyarok esetében két szekció alakul ki: vannak, akik megpróbálják minél jobban ledobni magyarságukat és egyáltalán nem foglalkoznak magyar politikával, vagy a választásokkal, illetve vannak akikben felerősödik a hazafiasság, minthogy külföldön, külföldi ismerőseik számára ők képviselik Magyarországot, a magyarokat és természetesen erősödik a honvágy is – fejtette ki.

Hasonlóan sok külföldön élő magyarhoz, ő is összeköti a kellemest a hasznossal: ahelyett, hogy 120 kilométert utazzon a legközelebbi konzulátusra, inkább hazajön, és idehaza adja le a szavazatát április 8-án. De látja a környezetében, hogy sokak számára – ilyenek a diákok is – eléggé  problémás megszervezni a részvételt a szavazáson – pénzt- és időt emészt fel. Sokan barátokkal, kint élő magyar ismerősökkel utaznak együtt, s igyekeznek összekötni a választási részvételüket egy kirándulással. Németországban elég komoly szerveződések vannak – s segít a Momentum Momentour telekocsi applikációja, valamint a tucatnyi külföldi Szavazz! csoport. „Sajnos nem olyan sok párt foglalkozik a nyugaton élő magyarokkal – hiába vagyunk sokan –, mert nagyon nehéz és költséges elérni minket a szétszóródás miatt” – számol be tapasztalatairól.

Felháborítónak tartja, hogy nem lehet online szavazni, s hogy a magyarországi lakcímmel rendelkezők levélben sem szavazhatnak.

„De amíg a politikai vezetőség érdekei nem kívánják meg – és egyelőre nagyon nem kívánják meg – ez nem is fog változni.”

Az elvándorolt fiatal értelmiség ellenszavazó

Gál Gabriella immár közel nyolc éve él Hollandiában, végzettsége szerint kommunikációs szakember, jelenleg pszichológiát tanul az UVA amszterdami egyetemen, s ettől a hónaptól teljes munkaidőben ügyfélkapcsolati munkatársként vállalt pozíciót egy japán cégnél.

Ez a második alkalom hogy Hollandiából szavaz. Ahogy négy éve, úgy ezúttal is nagyon fontosnak tartja a választáson való részvételt. Mint fogalmaz, ő azért él külföldön, mert a lábával már egyszer szavazott. Ugyan nem tud élni morálisan fojtó környezetben, de ettől még szereti Magyarországot, családja, barátai nagy része otthon próbálnak boldogulni, „nem tud nem foglalkoztatni a sorsuk”, s ezért is fontos a számára, hogy mi történik odahaza – fejti ki. Hozzáteszi: nem tartja elképzelhetetlennek, hogy egyszer ő is hazaköltözzön, „de ehhez minimum egy kormányváltás szükséges”.

Egy új kormány kell – fejti ki a –, amelynek érdemes adózni, mert a közt szolgálja és az adóforintjainkat és a támogatásokat nem lopja el. S amely összetartásért dolgozik az ellenséggyártás helyett. Ezért szavazok” – szögezi le.

A Hollandiában élő magyar barátai szinte kivétel nélkül mind szavaznak, „ha nem így tervezték volna, akkor lettünk volna elegen, hogy meggyőzzük őket” – teszi hozzá. Pedig sokaknak sokat kell utazniuk – neki például Amszterdamból körülbelül két órát vonattal és villamossal. Barátaival együtt mennek szavazni, s eredményváró összejövetelt is rendezünk, „ahol közösen izgulunk”.

Szinte hihetetlen hogy nem szavazhatunk levélben, miközben a határon túli magyarok igen. Minél egyszerűbben kellene ezt megoldani, ajánlott levélben.

Nem szabadna a Fideszt támogató külhoni magyarok és a külföldre vándorolt fiatalok szavazási gyakorlata között különbséget tenni” – fogalmazza meg sokak véleményét, kitérve arra is, hogy a szavazási szándékunkat előre kell jelezniük, a külképviseleti névjegyzékbe való regisztrálással.

„Ez persze logikus, hiszen mi az elvándorolt fiatal értelmiség, ellenszavazók vagyunk.”

A nehezítés másként is előfordul – derül ki szavaiból. Több ismerősének ugyanis elutasították a Választasi Névjegyzékbe való regisztrálási kérelmet, mert rosszul adta meg a születési kerületet. „Nyilván ezt orvosolni lehet, de úgy érezzük hogy mindent megtesznek azért, hogy megnehezítsék alkotmányos jogunk gyakorlását” – mondja, s hogy némi humort is csempésszen a kemény szavak mellé, elmondta, hogy egy vicces bakit is találtak a kitöltendő adatlapon – „ kérdezem én, kinek az édesanyja született doktornak 🙂 Felénk ezt tanulás útján érik el az emberek…”

Legyen a választás állampolgári kötelesség

Hat éve él már Angliában az ingatlanüzemeltetési menedzserként dolgozó  Kertész Maya, aki 2014-ben haza tudott jönni a választásokra, most azonban „csak” Londonig utazik, hogy leszavazzon. Habár ez a számára – az oda-vissza utat véve –  gyakorlatilag elveszi az egész napját, és belekerül vagy 30-40 fontjába, mégis nagyon fontosnak tartja a részvételt, azt, hogy véleményt formáljon a kormányzásról. „Tele van a hócipőm azzal, ami otthon történik, döbbenetes, ami zajlik az országban” – összegzi, kifejtve: nem véletlenül költözött ki hat éve Angliába, ahol megtalálta a számítását, de egyszerűen nem tudja szótlanul szemlélni, hogy a jelen kurzus elveszi az otthon élők jövőjét – fiatalokét és idősebbekét egyaránt. Nem csak ő, a barátai – akik Európa számos országában, szétszóródva élnek – is így gondolják, ezért, aki csak tud, elmegy szavazni vasárnap.

Kertész Maya érzékelhetően indulattal, élesen fogalmaz, amikor a szavazás módja és technikája kerül terítékre.

„Egyértelműen lejtős pályát alakított ki a Fidesz a határon túli magyaroknak kedvezve a kivándorolt magyarokkal szemben”

– mondja. „Az rendben van, hogy állampolgárságot kaphatnak a határon túli magyarok, de az már nem, hogy az is befolyásolhatja, hogy milyen irányt vegyen Magyarország, aki soha nem élt és nem is szándékozik ott élni”. Azt meg még felháborítóbbnak tartja, hogy számukra egyszerű, időtakarékos és ingyenes a szavazás, miközben az akár ideiglenesen, akár hosszabb időre külföldön élő és dolgozó magyarok számára sok-sok pénzt és időt emészt fel, ha élni akar  állampolgári jogával.

„Ahogy Ausztráliában már megtették, Magyarországon is kötelezővé kellene tenni minden magyar állampolgár számára a voksolást, aki nem tesz ennek eleget, arra pénzbüntetést kellene kiróni”

– fejti ki első hallásra meghökkentőnek tűnő álláspontját, amit finomít: „egy állampolgárnak nem csak jogai, de kötelességei is vannak, közte az, hogy hallassa a hangját.” Úgy véli egyébként, hogy mindegy, milyen módszert, technikát alkalmaznak a választásokon – lehet személyes, levél- vagy akár elektronikus szavazás –, egy a lényeg:

vagy így, vagy úgy, de mindenki egyformán adhassa le a voksát.

 Tízórás autózás a szavazás ára

„Minden választáson részt vettem, szívesen foglalkozom társadalmi ügyekkel, napi szinten követem a politikai helyzetet. Az idei választáson azonban szerintem azoknak is részt kell venniük, akik nem politizálnak” – mondja  Lendvai Ádám, aki életében először szavaz majd külföldön, mégpedig Spanyolországban. Pedig ennek érdekében neki egy bérelt autóval megállás nélkül 5 órát kell autóznia – s ugyanennyit majd vissza –, hogy Granadából eljusson a magyar képviseletre. Ugyanis a kisfia az anyukájával külföldre költözött, és az esedékes kapcsolattartás pont a választás vasárnapját is érintő időre esik. Az autóbérlésen túl az igazi gondot az okozza, hogy ez az utazás meglehetősen költséges és időigényes, s így a Granadai magyarok Facebook csoportjában szervez csatlakozókat, akik szintén vállalják a minimum 10 órás oda-vissza autóutat.

Habár az ő környezetében jellemzően mindenki elmegy szavazni, országos problémának tartja, hogy a politika kerülendő témává vált.

Az emberek büszkén vállalják, hogy ők nem politizálnak. „Érdekes ebből a szempontból végiggondolni, hogy az idióta szavunk eredetileg a görögben olyan polgárt jelentett, aki nem vesz részt a demokratikus politikai életében”

– hangzik egy  érdekes megállapítása. Szerinte azonban az idén sokan fognak szavazni, mert  felismerték: a távolmaradók száma kritikus esetben okoz igazán gondot, és ez a 2018-as választás egy ilyen kritikus alkalom.

Lendvai Ádám durva beavatkozásnak tartja  a képviseleti demokráciába, hogy amíg a minimum 500 ezer külföldre kényszerült magyarnak nem teszik lehetővé a levélben szavazást, addig az egész életüket külföldön töltő határon túliak levélben szavazhatnak.

„Ennek nyilvánvaló politikai oka, hogy amíg a külföldön dolgozók jellemzően a hazai gazdasági és társadalmi állapotokkal elégedetlenek, addig a határon túliakhoz áramlik  a kormánypropagandába csomagolt költségvetési támogatás.

Megdöbbentő adat, hogy a határon túliak tízszer annyian, több százezren fognak szavazni, mint a külföldre költözöttek” – szögezi le.

A jelen helyzetbenaz ideális megoldás az lenne, ha minden magyar állampolgár választhatná a levélben szavazást. A magyarországi lakcímmel nem rendelkező határon túli állampolgárok a maguk által állított egyéni képviselőkre szavazhatnának és nem a hazai párt listákra, „ebben a kérdésben egyetértek Karácsony Gergő tervével” – fűzi hozzá.

Hiszek a társadalom erejében

Már négy éve is, és most is New Yorkban adja le szavazatát az építész Nassli Viktor, aki hat éve él az Egyesült Államokban. Nagyon fontosnak tartja ugyanis, hogy „Magyarországnak legyen országhoz méltó jövője, ne pedig csak a varjak lakomázzanak rajta.”  Baljós folyamatokat lát Magyarországon, ami ellen tenni kell azzal a kevés lehetőségünkkel, ami a kezünkben van – vallja, hozzáfűzve: a választás ezek közül a legerősebb eszközünk, még ha a pártpolitika irányából teljes is az ellenszél. „Hiszek a társadalom erejében. Hiszem, hogy minél több embernek kell elmennie szavazni. Egy demokráciában az állampolgárok és az állam közösen felelősek az ország működéséért. Ha erről a felelősségünkről lemondunk, akkor az nem demokrácia. Állampolgári kötelessége tehát tájékozódnia minden magyar állampolgárnak akár külföldön, akár otthon és felelősséggel behúzni az X-et, hogy ez az egyensúly visszaállhasson.”

Már többször is a fejéhez vágták, hogy ne beszéljen be a partvonalról, onnan könnyű.

„Nem, nem könnyű” – mondja – „mert Magyarország nekem is a hazám, a szeretteim ott élnek, akiknek a sorsáért aggódom. Az én életemet is befolyásolja, hogy mi történik otthon.”

Ő nem a politika miatt jött el, de amiatt nem akar jelenleg hazamenni, bár otthon szeretne élni, de talán nem annyira kalandvágyó, mint az, aki otthon maradt. Ráadásul amióta kint él, született egy kisfia, akinek a jövőjét tartja a legfontosabbnak. Többször megfordult ugyan a fejükben, hogy hazaköltözzenek, hogy együtt lehessen a család, de a jelenlegi oktatási rendszer rémisztő jövőképet festene a kisfia számára. Ezért is megye el szavazni, hogy ez változzon.

Az a kevés magyar, akit ismer el fog menni szavazni, köztük egy jóbarátja is, akinek 6-7 órát kell ezért utaznia. Tapasztalatai szerint egyébként aki régebb óta (évtizedek) él külföldön, az már nem igazán foglalkozik az otthoni politikával.

Ő is elfogadhatatlannak tartja, hogy sok külföldön élő magyar számára komoly akadályokat állít a rendszer a választójogának gyakorlásában. Nem tartja XXI. századi megoldásnak a jelenlegit, kiváltképpen úgy, hogy a levélben szavazás rendszere ezzel párhuzamosan működik. Nyilván meg lehetne oldani a levélben szavazást minden külföldön élő magyar számára, ha ez a döntéshozók érdekében állna – mutatott rá.

A megoldás szerinte az ügyfélkapun keresztüli szavazás lehetne egy olyan kódolással, többlépcsős azonosítással, amely nem teszi lehetővé, hogy mások visszaélhessenek az állampolgárok szavazatával.

Vissza kell térni a kétfordulós választáshoz

Már húsz éve él az Egyesült Államokban, jelenleg New Yorkban az ügyvéd Szőllősi Ildikó, így nem is először szavaz külföldön.

„Szeretem Magyarországot és aggaszt, hogy milyen illiberális irányba mennek a dolgok, főleg az utóbbi nyolc évben”

– ez az egyik oka annak, hogy szavazni fog. És persze az is, hogy a családja és a barátai miatt is követi  a magyarországi közéleti és kulturális eseményeket – rendszeresen haza is jár –,  s szomorúan tapasztalja, hogy már a gimnazisták sem látnak perspektívát Magyarországon.

„Állampolgárként és jogászként is különösen aggaszt, hogy az új választási törvénnyel a jelenlegi kormánypárt önkényesen bebetonozta magát; azt halljuk mindenhol, hogy lehetetlen ezzel a rendszerrel őket demokratikusan leváltani” – mondja.

Reménykedik abban, hogy az állampolgárok érzik, hogy fontos szavazni, és nagyon biztatónak tartja a civil kezdeményezés nyomására létrejött taktikai szavazás gondolatát. „Én is ezt fogom követni: a pártlistán a nekem legszimpatikusabb ellenzéki pártra szavazok, egyéniben pedig a legesélyesebb ellenzéki jelöltre”.

Határozott nemmel válaszol arra a kérdésre, hogy 21. századi-e a külhoni szavazás módszere. A többi között azért nem, mert diszkriminatív, hogy a lakcímmel rendelkezőknek nem áll módjukban levélben szavazni, ez megfosztja Őket alapvető állampolgári jogaiktól.

Nem tartja korrektnek a választási regisztráció folyamatát sem: elenyésző, apróbb hibák miatt visszautasítanak kérelmeket, s ezeket gyakran értelmezhetetlen elutasító határozatban tudatnak.

Egy példát is mond erre: egyik barátjának a kérelmét visszautasították, mert a születési budapesti kerületének a VIII. helyett a IX.-et adta meg; ő ezt orvosolni kívánta egy újabb, immár „helyes” kérelemmel, amire azt a választ kapta, hogy miután két kérelmet adott be, ezért azt is elutasítják. A TASZ-nak sikerült végül a helyzetet orvosolni.

Azt tapasztalja, hogy az elutasító határozatban sokszor nem jelölik meg az okot, hanem rébuszokban, félrevezető módon indokolják meg a visszautasítást. Az sem egyértelmű ezekből a határozatokból, hogy hova lehet fellebbezni. Ő maga négy éve fellebbezett, amire nem kapott választ, végül tanácsra újra megpróbált regisztrálni, s az már sikerült is – egyébként annyit rontott el, hogy fordított sorrendben írta be az édesanyja első és második keresztnevét (amit anyukája megváltoztatott lánya születése után, de a születési anyakönyvi kivonatban még az eredeti sorrendben szerepelt a két keresztnév).

Szerinte vissza kell térni az arányosabb választáshoz, a kétfordulós választási rendszerhez, ami jobban tükrözi a választók akaratát, s lehetővé teszi a kisebb partok számára is a részvételt.

 

Akik vállalják a nehézségeket és szavaznak

Szombaton 16 órakor lezárult a külképviseleti névjegyzékbe vétel határideje. Valamivel több mint 53 ezer olyan magyar állampolgár fog voksolni április 7-én, illetve 8-án a 118 külföldi magyar képviselet egyikében, akik idehaza bejelentett lakcímmel rendelkeznek. A legtöbben Londonban és Münchenben terveznek ikszelni. Mutatjuk a számokat!

Habár ezúttal már több mint kétszer annyian regisztráltak a külhoni szavazásra, mint négy éve, a külföldre kivándorolt magyar állampolgároknak azonban még így is durván csak a tizede fog voksolni az áprili országgyűlési választásokon.

Ez jó hír a kormány számára, hiszen ez a tábor minden valószínűség szerint valamely ellenzéki pártra ikszel majd, ahogy egyszer már ezt megtette, amikor a lábával szavazva külföldre távozott

Az, hogy viszonylag kis számban szavaznak ők az éppen annyira jó hír a Fidesz számára, mint az, hogy a szinte kizárólag a Fideszt támogató kettős állampolgárságú, levélben választó határon túli magyarok nagyon aktívak voltak, az ő számuk közel 380 ezer.

Ezt persze igazságtalannak érzik a személyesen szavazni kénytelenek, ahogy azt a külföldön élő magyarok jó részének a véleményét mintegy összegezve a Berlinben élő  Czebe Katalin foglalta össze portálunknak:

“Egy demokratikus jogállamban nem fordulhat elő az a kettős diszkrimináció, ami a magyar lakcímmel rendelkező külföldön élő magyarokat éri a választáson”

– szögezte le a HR-területen dolgozó szakember, aki egyébként egyike azoknak a fiataloknak, akik Németországban elindították az Itt szavazok mozgalmat – elősegítendő, hogy minél többen nyilvánítsanak véleményt április 8-án.

Persze sok szempontból érthető, hogy viszonylag kevesen tudják vagy akarják felvállalni a magyarországi lakcímmel rendelkező állampolgárok közül az országgyűlési választásokon való részvétel érdekében rájuk háruló teendőket. Miután ugyanis összesen 118 városban lehet személyesen szavazni,

sokan nem tudják kifizetni az odautazás költségét, és/vagy ráfordítani a szükséges időt (van olyan, akinek ezer kilométert vagy még többet is meg kellene hozzá tenni).

De sokan mégis felvállalják mindezt, a többi között azért – s erről egy másik kezdeményezés, az ugyancsak szavazásra buzdító Stop Orbán! – Te vagy a mérleg nyelve egyik aktivistája, Nuszbaum Attila beszélt portálunknak: felelősséget éreznek hazájuk sorsáért.

Mindenesetre a szombaton délután 16 órakor lejárt határidőre több mint 53 ezren regisztráltak (a végleges szám majd vasárnap lesz meg. Az eddigi legfrissebb, március 31-én hajnalban frissített adtok szerint a szám: 53 115 fő. Négy éve 28 161 embert vettek fel a külképviseleti névjegyzékbe.

A legtöbben az Egyesült Királyságban és Németországban fognak szavazni, miközben van olyan ország  – például Angola -, ahol csak heten regisztráltak.

Forrás: NVI

Az egyes városokat is érdemes megnézni – a már említett Angola fővárosban, Luandában szavaznak majd a legkevesebben (heten), míg nem meglepő módon Londonban és Münchenben a legtöbben.

Forrás: NVI

 

Londonban  2014-ben 5400-an adták le a voksukat, s – ahogy korábban megírtuk – annak érdekében, hogy minden rendben menjen, az idén az NVI tervei szerint  14 függönyös szavazófülke áll majd rendelkezésre, de a termet úgy tervezték, hogy 8-12 további mobil fülke is elhelyezhető.

 

Akik levélben szavaz(hat)nak
378 449 azoknak a száma, kik levélben adhatják le voksukat az országos pártlistákra – a magyarországi lakcímmel nem rendelkező magyar állampolgárok ugyanis egyéni jelöltekre nem szavazhatnak. Vannak olyan kettős állampolgár szavazók, akik nem bíznak semmit a véletlenre: már most leszavaztak. Igaz, nincsenek még túlságosan sokan, számuk ezidáig 2088. Az NVI-hez közvetlenül eljuttatott szavazatok száma 2 070, de 818-an nem a postán adták fel a szavazólapjukat, hanem leadták valamely külképviseleten.
Nagy erőfeszítést nem kell a szavazásért tenni – ugyanis a levélben szavazóknak pusztán annyi dolguk van, hogy egy egyszerű – levélben vagy elektronikusan benyújtott – regisztrációt követően (amire nincs is szükség, ha már négy éve regisztrált az illető) kitölti a postán megkapott szavazólapot és a többi dokumentumot, amelyeket az útmutató szerint bezár a kapott borítékba, s azt vagy postán (a postaköltséget a magyar állam állja) vagy személyesen eljuttatja vagy bármely külképviseletre vagy választási irodába.

Garantálható-e a külhoni szavazás tisztasága?

Sokakban felmerül: vajon biztosított-e a választások tisztasága a magyar lakcímmel rendelkező külhoni szavazók számára? Hol, hogyan, milyen körülmények között választhatnak ők 2018-ban?  Ezekre is kerestük a választ.

 

Nem  véletlen a gyanakvás. Az Orbán-kormány ugyanis jócskán megnehezítette a magyarországi lakcímmel rendelkező külhoni választók dolgát, akik – a lakcímmel nem rendelkezők, zömmel a határon túli magyarok közül kikerülő szavazókkal ellentétben – nem voksolhatnak levélben. S habár ma már 5-600 ezresre becsült a számuk, közülük – objektív  okokból (esetenként többszáz kilométert kell utazni, ami pénzt, időt jelent, stb.) , illetve szubjektív megfontolásokból (nagyjából már látható) még százezren sem fognak szavazni április 8-án, miközben a határon túli magyarok közül közel 400 ezren elküldik postán a szavazatukat. Persze nem véletlenül kedvez a kettős állampolgároknak a törvény: ők zömmel Orbán-pártiak, míg akik egyszer már szavaztak – a lábukkal –, vélelmezhetően most sem a Fideszt fogják erősíteni.

De lássuk a felvetéseket és a válaszokat!

Hogyan tudják garantálni a szavazás titkosságát egy olyan, a kormány kontrollja alatt lévő külföldi szavazóhelyiségben, ahol csak néhány ember adja le a voksát?

A kontroll felvetése amiatt életszerű, mert a 118 külföldön létesítendő szavazóhelyiség mindegyike nagykövetségen vagy konzulátuson lesz kialakítva, s a helyi választási biztosok, azaz a külképviseleti választási iroda vezetője és többi tagja jellemzően a Külgazdasági és Külügyminisztérium alkalmazásában álló személy lesz.

„A külföldön személyesen leadott szavazólapok közül csak a lezárt borítékokban elhelyezetteket fogadják el érvényesnek” – reagált a Nemzeti Választási Iroda a felvetésünkre.

A kinti választási biztosokat egyébként a Nemzeti Választási Iroda elnöke bízza meg a feladattal. Érdekes módon ezért ők díjazást is kapnak. Mint azt az NVI-nél kérésünkre elmondták: a külképviseleti választási iroda vezetője 30 ezer, egy-egy tag 200 külképviseleti névjegyzékbe vett választópolgárig 15 ezer, e fölötti regisztrált esetében 25 ezer forintot kap. Az, hogy összességében hányan lesznek, ma még nem tudják megmondani, a pontos és végleges létszám a március 31-i határidő lezárulta után lesz majd meg.

Hogyan oldják meg az egyéni jelölteket tartalmazó szavazólapok kérdését?

Megkérdeztük az NVI-től, hogy az egyes külhoni szavazóhelyiségbe az ott regisztráltak egyéni választási körzeteinek a szavazólapját küldik-e csak ki? S ha igen, a kis szavazóhelyiségekben – ahol például csak a magyar képviseleten dolgozó kiküldöttek és családtagjaik szavaznak – nem áll-e fent annak a veszélye, hogy kontrollálható, melyik választópolgár, melyik listára, illetve melyik párt egyéni jelöltjére szavazott? Mint megtudtuk: a külképviseleten szavazó választópolgár azokat a szavazólapokat kapja meg, amelyeket a saját magyarországi lakcíme szerinti szavazóhelyiségben kapott volna.

A választópolgárnak a szavazatát borítékba kell zárnia, különben szavazata érvénytelen.

A KÜVI tagok a borítékokat nem nyitják fel, nem számolják meg, hanem a lezárt urnát Budapestre szállítják a Nemzeti Választási Irodához. Mivel a zárt borítékra rá van írva, hogy melyik választókerületbe tartozik, itt az NVI-ben a külképviseletekről beszállított valamennyi borítékot valamint az átjelentkezéssel szavazók borítékjait a 106 választókerületnek megfelelően szétválogatják, és a 106 választókerületi székhelyre elszállítják.

Minden választókerületben van egy kijelölt szavazókör, amelynek urnáit április 8-án este nem nyitják föl; ezekhez keverik az előbb említett borítékokat, és csak ekkor (április 14-én) kezdődik a borítékok felnyitása, a szavazatok megszámolása.

Hogyan oldják meg a tumultuózus jelenetek kialakulását?

Miközben a választási biztosok egyes helyeken bizonyára unatkozni fognak – például az angolai fővárosban, Luandában jelen állás szerint csak hét ember fog szavazni –, másutt nem fogják győzni a munkát. Ez utóbbiak közé sorolható minden olyan választási helyiség, ahol legalább ezer fő vette magát előzetesen nyilvántartásba.

Itthon is ez a bűvös szám, egy-egy szavazóhelyiségben ezer fős választópolgárral számolnak, igaz közülük nem megy el mindenki, például 70 százalékos részvétel esetén csak hétszázan fordulnak meg a szavazóhelyiségben. Ugyanakkor a külhoni szavazók jellemzően sokkal nagyobb arányban jelennek meg – náluk a szűrő maga az előzetes regisztráció, s aki ezt meglépi, az jó eséllyel az x-et is be fogja majd húzni április 8-án. Így azután lehet arra számítani, hogy például Londonban a március 31-ig még rendelkezésre álló időben óráról órára nőni fog a regisztráltak száma. Megnéztük:

március 27-én reggel hat órakor még csak 6929-en voltak, öt órával később, 11-kor már 7707-en. Jó eséllyel vélhetően legalább tízezren fognak szavazni az angol fővárosban.

Ennek a tömegnek a leszavazását pedig flottul kell megoldani, nehogy előfordulhasson – amire azért korábban már volt példa, s portálunknak is volt, aki erről számolt be –, hogy az utcai várakozást többen nem tudták vagy nem akarták vállalni, s bár elmentek leszavazni, végül nem tudtak levoksolni. Az NVI kifejezetten a négy évvel ezelőtti londoni  voksolásról azt mondta, hogy 5400-an flottul leszavaztak.

Az angol fővárosban a tervek szerint 14 függönyös szavazófülke áll majd rendelkezésre, de a termet úgy tervezték, hogy 8-12 további mobil fülke is elhelyezhető.

Emlékeztetettek arra, hogy 2014-ben az 5400 választópolgárra 10 mobil fülke állt rendelkezésre és – mint mondták – sorállás a fülkéknél még a csúcsidőszakban sem alakult ki.

mennyi idővel számolnak per szavazó?

A  szavazás folyamata a következő:

  • személyazonosság megállapítása magyar hatóság által kiállított személyigazolvány, útlevél vagy jogosítvány alapján (lakcímkártya nem kell)
  • szavazólap lepecsételése
  • a választópolgár aláírja a névjegyzéket
  • a KÜVI tag átadja a szavazólapokat és a borítékot
  • a KÜVI tag tájékoztatást ad a szavazófülke használatáról és a boríték lezárásának szükségességéről (a nem lezárt borítékban lévő szavazatok érvénytelenek!)
  • a szavazó a fülkében kitölti a lapokat, beteszi a borítékba, azt lezárja és a borítékokat bedobja az urnába.

Az NVI-nél azt mondták, hogy nehéz megmondani, mennyi időbe telik egy szavazó leszavazása: pár perctől negyed óráig eltarthat.

Mindenesetre fogadkoznak, hogy nem lesz fennakadás, még az általunk e tekintetben legproblémásabbnak felvetett Londonban sem.

Sikeres a szavazásra buzdító akció

Kevesebb mint két hét alatt az eredetileg tervezett összeget megduplázva 2000 fontot sikerült közösségi mikrofinanszírozással összegyűjtenie az Angliában és Magyarországon élő fiatal önkénteseknek a külhoni magyarokat az áprilisi választásokon való részvételre buzdító „Stop Orbán! – Te vagy a mérleg nyelve” kampányra. A Facebookon/Instagramon hirdetnek a fiatalok.

 

A crowdfunding akció március 31-ig fog futni, tudatták a szervezők a Független Hírügynökséggel, addig, amíg regisztrálni lehet a külhoni szavazóknak. Több tízezer magyar szavazót fognak tudni ezzel elérni és már nem is csak az Egyesült Királyságban, hanem a szigetországon kívül is.

A reklám ugyanis párhuzamosan fut  Németországban és a hétvégén Ausztriában, Hollandiában, Finnországban és az USA egyes államaiban is. 

Emellett a  választás előtti napon, illetve április 8-án a választás napján is motiválni fogják az embereket Facebookon és Instagramon, hogy menjenek el szavazni, nehogy otthon maradjanak.

Azt nem tudni, hogy ennek az akciónak milyen szerepe van-volt a dologban, de az tény, hogy az elmúlt napokban megugrott a Londonban regisztrált szavazni kívánó magyar állampolgárok száma:  két hete még csak 3471 volt, kedden reggel pedig már 6929. Emellett Manchasterben is ezer fölé nőtt már a számuk (1107). Ez már most jelentősen meghaladja a négy évvel ezelőtti számot: akkor 5400-an adták le voksukat Angliában.

Egyértelműen akadályoznak minket a szavazásban

„Egy demokratikus jogállamban nem fordulhat elő az a kettős diszkrimináció, ami a magyar lakcímmel rendelkező külföldön élő magyarokat éri a választáson” – szögezi le a két éve Berlinben élő Czebe Katalin. A HR-területen dolgozó szakember egyike azoknak a fiataloknak, akik Németországban elindították az Itt szavazok mozgalmat – elősegítendő, hogy minél többen nyilvánítsanak véleményt április 8-án. Változást szeretnének, mivel „mindig hátborzongató hazajőve látni a kormány gyűlöletkeltő plakátjait, szembesülni azzal, hogy amit az Interneten látunk, az nem vicc, amit látunk, azok nem mémek, hanem ez maga a valóság Magyarországon” –  mondja.  Hozzáteszi: „Mi is magyarok vagyunk – hiába akarják ránk aggatni a magyartalan jelzőt –, szeretjük a hazánkat, s nem akarunk örökre kint maradni. Ezért is akarjuk egyre jobban hallatni a hangunkat, s beleszólni abba, ami  hazánkban történik”.

 

Miért megy el szavazni?

Én nem csak kalandvágyból és karrierépítési megfontolásokból telepedtem le Németországban, súlyosan latba esett a döntésnél az otthoni deprimálóvá vált helyzet. Szeretnék majd hazaköltözni, s nem olyan Magyarországon képzelem el a jövőmet, mint amilyen az ország ma. Meggyőződésem, hogy attól, hogy ma jelenleg más országban dolgozom, ugyanolyan jogok illetnek meg, mint az otthon élőket. Ezért is tartom fontosnak, hogy szavazzak.

Ismeretségi körében mit tapasztal?

Elsöprő többségben felvetették magukat a választói névjegyzékbe, hogy elmehessenek szavazni. De hát ez természetes, hiszen a barátok általában hasonlóan gondolkodnak. Ami érdekes, hogy nem csak azok vállalják az ezzel járó nehézségeket, akik abban a négy városban –  Berlinben, Düsseldorfban, Münchenben és Stuttgartban –  és vagy környékén élnek, ahol lehet szavazni, hanem azok is, akik távolabb laknak. Én szerencsés vagyok, hiszen Berlinben élek, de nagyon sok emberrel kerültem kapcsolatba az elmúlt időben, az Itt szavazok kampány miatt is, s tapasztalom, hogy sokak számára igen nagy gondot okoz, hogy eljusson a szavazófülkéig. De azt is látom, hogy nagyon sokan próbálják megoldani – ebben egyébként mi is segítünk, ha nem is aktívan, de azzal, hogy közösséget teremtünk, információkat biztosítunk a számukra.

Akkor beszéljünk egy kicsit a mozgalmukról. Mi is ez pontosan?

Ez az Itt szavazok, amelynek a története nagyjából egy félévvel ezelőttre nyúlik vissza.

Tisztázzuk, ez ugye nem a választásokon való részvételt segíteni hivatott Momentumos kezdeményezés?

Nem, ez nem az. Tavaly tavasszal alakult a Szabad Magyar Követség (Freie Ungarische Botschaft), amely berlini, leginkább magyar, származású európai állampolgárok spontán szerveződött csoportja. Európai és magyar állampolgárként különböző projektekkel szeretnénk felhívni az EU nyilvánosságának és döntéshozóinak a figyelmét arra, hogy Magyarország jelen kormánya sikeresen kiürítette a demokrácia és a jogállamiság intézményeit, egyoldalúan saját igényei szerint átalakította a választási rendszert. Egy ilyen kezdeményezés keretein belül született meg az Itt szavazok kampány ötlete is, melyet jelenleg mi öten koordinálunk.

Célunk, hogy a tavaszi országgyűlési választásokra elősegítsük a minél magasabb részvételt pártállástól függetlenül a Németországban élő magyarok körében.

November óta aktívan dolgozunk ezért az ügyért – Facebook csoportot is létrehoztunk, anyagokat készítettünk, többek között összeállítottuk az egyes pártok programjairól szóló összefoglalókat, s személyesen is ellátogattunk Frankfurtba és Münchenbe, ahol találkoztunk ott élő magyar fiatalokkal.  Fontos, hogy mindezt saját szabadidőnkben, saját pénzünkön tettük, tesszük.

Pártsemlegesek?

Igen, ez nagyon fontos. Mi nem szólunk bele abba hogy ki, melyik pártra szavaz – mi azt tartjuk elsődlegesnek, hogy minél többen menjenek el szavazni. Ennek érdekében összegyűjtjük és elérhetővé tesszük az információkat, arról is, hogy hogyan kell regisztrálni, miként lehet eljutni A-ból B-be, stb., tehát sok technikai segítséget is kínálunk. Egyébként közben nemzetközivé vált a csapatunk: mint már említettem, a kampányt teljesen önkéntes alapon, a szabadidőnk és a pénztárcánk terhére visszük, költségvetésünk sincs. Így azután mikor grafikus kellett infografika készítéséhez, akkor Tabiczky Zsófia, aki a szíve-lelke és legfőbb motorja a csapatunknak megkérte egy barátját, hogy segítsen nekünk. Így csatlakozott hozzánk ötödiknek a spanyol grafikus és designer Ramírez Salvi, akivel angolul kommunikálunk, miután egy mukkot sem tud magyarul.

És ami gyönyörű: teljesen magáénak érzi a célt, hiszen teljesen elérnek hozzá is – mint más külföldiekhez is – a nemzetközi médiában Magyarországról megjelentek, többek között a Fidesz-kormány autokratikus tettei.

Ha már itt tartunk: milyen ma Magyarnak lenni Németországban?

Az elmúlt hónapokban az első kérdések egyike, amit nekem szegeznek a németek vagy más külföldiek az az, hogy mit szólok „Viktor Orban”-hoz. Mert mindenki ismeri a nevet, és sajnos nem pozitív kicsengésben. Nagyon elszomorító, hogy az országunkat képviselő ember személye ilyen negatív üzeneteket keltő figura. Viszont az emberek engem, mint magyart optimizmussal és nyíltsággal kezelnek, de általában van egy pontja a beszélgetéseknek, amikor megpróbálják kideríteni, hogyan gondolkodom, a skála melyik részén helyezkedem el.

Visszatérve a választásokra: hogyan látja, mennyire lesznek aktívak a németországi magyarok?

Ahogy közeledik április 8-a, úgy élénkül az aktivitás, ez leszűrhető például a Facebook-oldalunkon is. Bár talán ebben az is szerepet játszik, hogy mi magunk is először csinálunk ilyet, menetközben mi is tanulunk – s az érdeklődés élénkülésének lehet az is az oka, hogy mi is profibbá váltunk menetközben.

Sokat kommunikál a kinti magyar fiatalokkal. Ön szerint általában véve is aktivizálódnak, s ha igen, miért?

Saját tapasztalatomat tudom csak elmondani: én azt látom, hogy külföldön – így Németországban is –  sokkal versenyképesebbek a fizetések, s általában is a körülmények – ilyetén az egészségügy is például, és minden, ami egy jól működő állam ismérve. Ami azonban mégis talán a legfontosabb: itt mi demokratikus jogállamban élhetünk.

S mindig hátborzongató hazajőve látni a kormány gyűlöletkeltő plakátjait, szembesülni azzal, hogy amit az Interneten látunk, az nem vicc, amit látunk, azok nem mémek, hanem ez maga a valóság Magyarországon.

A mi generációnk tagjai megtehetik, hogy külföldön tanuljanak, hogy külföldön vállaljanak munkát, s nemzetközi tapasztalatra tegyenek szert. Ilyen tapasztalatok után különösen borzasztó szembesülni azzal, hogy mi folyik Magyarországon.

De mi is magyarok vagyunk – hiába akarják ránk aggatni a magyartalan jelzőt –,

szeretjük a hazánkat, s nem akarunk örökre kint maradni. Ezért is akarjuk egyre jobban hallatni a hangunkat, s beleszólni abba, ami  hazánkban történik.

Ön hogy látja, mi lesz itthon?

Szerintem a kétharmad most biztosan nem lesz meg a Fidesznek, s még ha nem is lesz kormányváltás –  racionálisan erre mutatnak a jelek és én inkább pesszimista vagyok, legfeljebb pozitívan csalódom – már akkor is elindulhatnak pozitív folyamatok. A most még kicsi pártok – mint az LMP vagy a Momentum – fel tudnak majd emelkedni, s elindulhat az uram-bátyám rendszer felszámolása.

Ön európai és 21. századinak tartja-e a magyarországi választások külhoni szavazásának a módját?

Egyáltalán nem. A legegyszerűbb, leggyorsabb és leghatékonyabb az elektronikus szavazás lenne, illetve ez párosulhatna a postai szavazás lehetőségével, hiszen még ma is szép számmal vannak, akik nem barátkoztak meg az internettel és már nem is fognak, de ez rendjén is van így. A kampányunk egyik oka éppen az, hogy ebben a helyzetben segítsük az embereket, mivel egyértelműen

akadályokat állítottak a magyarországi lakcímmel rendelkező, külföldön élő magyarok elé.

Már maga a pszichológiai akadály, amit elénk állítottak is nagyon káros, nem beszélve arról, hogy például Németországban is sokaknak többszáz kilométert kell megtenni ahhoz, hogy szavazhassanak. Nem arról van szó, hogy olyan jaj de nagyon bonyolult lenne a rendszer, de sokaktól sok-sok időt, pénzt, energiát követel meg, hogy fizikailag eljussanak a szavazás napján A-ból B-be. Pedig csupán csak annyit akarnak, hogy élhessenek az alapvető demokratikus jogukkal.

A kettős diszkrimináció méltatlan – ez az én személyes véleményem. Egy demokratikus jogállamban ilyen nem fordulhat elő!

„Stop Orbán! – Te vagy a mérleg nyelve”

Lassan már ki sem látszunk azokból a kezdeményezésekből, amelyeknek egyazon célja van: minél többen szavazzanak április 8-án. Most szombaton egy újabb – sok szempontból  igencsak különleges – kampány indul: kifejezetten a külföldön élő magyarországi magyaroknak szól az Angliában és Magyarországon élő néhány fiatal önkéntes által közösségi mikroadomány-gyűjtő (crowdfunding) akcióval finanszírozott, elsősorban a közösségi oldalakon futtatandó kampány, a  „Stop Orbán! – Te vagy a mérleg nyelve”.

 

„Már bőven Fidesz-kormányzás volt, amikor – a hazai helyzetet kilátástalannak ítélve – külföldre mentem dolgozni. Észak-Írországban töltöttem el két évet, s menet közben jött a felismerés: nem vagyok hajlandó belenyugodni abba, ami a hazámban történik. Elhatároztam, hogy inkább visszatérek Magyarországra  és változtatok a helyzeten” – nyilatkozta a Független Hírügynökségnek az akciót kiötlő ötfős csapat egyik, idehaza élő tagja, Nuszbaum Attila egyéni vállalkozó, aki ősztől mesterképzésen tanul tovább. Meggyőződése, hogy a külföldön élő magyarok jelentős százaléka hozzá hasonlóan látja a helyzetet és érez. „Ez is az oka annak, hogy az első hívó szóra csatlakoztam a kampányt előkészítő csapathoz” – tette hozzá.

A szombaton kezdődő akció nem más, mint egy fizetett Facebook/Instagram kampány, amely a külhoni magyarok mozgósításának a célját szolgálja az április 8-i választásokra. A kampányt közösségi mikroadomány-gyűjtésből (crowdfunding) befolyó pénzből finanszírozzák. 1000 angol fontot (nem egészen félmillió forintot) szeretnének összegyűjteni, hogy a kampány üzenetét eljuttathassák a kivándorolt magyarokhoz. Az első 1000 font adományból elsősorban a Nagy-Britanniában élőket célozzák meg, de ha ennél magasabb összeget sikerül összegyűjteni, akkor az üzenetet másutt élő magyarokhoz is eljuttatják.

Szeretnék felhívni a kivándoroltak figyelmét arra, hogy olyan erő van a kezükben, amellyel az ország sorsát pozitív irányba tudják befolyásolni.

A csapat magját öt – 20 és 35 év közötti – fiatal adja, akik már más ügyekben is vállaltak aktivista szerepet. Van köztük olyan – mint Nuszbaum Attila –, aki Magyarországon él, s olyan is, aki jelenleg is külföldön, Angliában. Mint másik beszélgetőtársunk is, aki amiatt nem kívánta vállalni a nevét, mert –mint mondta – tart attól, hogy itthon élő családtagjai szenvednék a végén a kárát. Amikor arról faggattam, mi motiválta az akció kiötlésére és arra, hogy munkája mellett dolgozzon a megvalósításán, ezt ugyan nem sorolta az okok közé, de egyértelművé tette, hogy az olyan légkör megváltoztatásához szeretne hozzájárulni, amelyben az is elképzelhető, hogy retorzió éri azt vagy annak családját, aki a kormány ellen emeli fel a szavát.

Konkrétan egyébként három indokot sorolt fel. Az egyik az, hogy

nem akarnak mindig másra várni, a változásnak meggyőződése szerint alulról kell jönnie,

s ennek Angliában, ahol most lakik, illetve Amerikában, ahol korábban élt, már nagy a hagyománya. Nagy hatással volt rá és befolyásolta az, hogy megismerkedett néhány angol lánnyal, akik tavaly hasonló akciót indítottak, s a fiatalok mobilizálásának is köszönhetően nagy meglepetésre a Munkáspárt nagyon jó eredményt ért el a választáson. De más példák is vannak – Angliában általában is nagyon megerősödtek a fiatalok civil kezdeményezései a Brexit realitása óta. Végül, de nem utolsó sorban adva volt egy olyan magközösség, amelynek tagjai szeretnének tenni valamit Magyarországért, ők pedig bevonzanak másokat is – nem véletlen, hogy körülbelül húszan segítik a csapatot az akció és a kampány megszervezésében, lebonyolításában.

Az egész akciót a remény hatja át, az, hogy sikerülhet a mozgósítás, amire nagy szükség van, hiszen Magyarország jelenlegi kormánya számos adminisztratív és gyakorlati akadályt gördít az állandó magyar lakcímmel rendelkező külföldön élő választók útjába – mondják.

Nem véletlen, hogy az akció ötlete a hódmezővásárhelyi időközi választás, Márki-Zay győzelme után pattant ki a fejükből.

Nuszbaum Attila

Nuszbaum Attila ki is mondja: felelősséget éreznek a hazájuk sorsáért. Úgy látja, hozzá hasonlóan igen sokan hazatérnének a kivándoroltak közül, ha idehaza normalizálódna a helyzet. A külföldön élőknek honvágyuk van, hiányoznak a gyökerek, a család, a barátok.

„Az ember egész életében ragaszkodik ahhoz, ahova születik”

– fogalmaz pátosz nélkül. S ha változások lesznek, akkor meggyőződése, hogy elkezdenek hazajönni a jórészt iskolázott, világlátott, nyelveket beszélő magyarok. Minél többen térnek haza, annál gyorsabb lesz a fejlődés – ez egy egymást generáló folyamat lehet, mondja optimistán.

Ám még előttünk van egy sorsdöntő választás, amelyen a külföldön élő és dolgozó magyaroknak is aktívan kellene részt venniük – húzza alá. Ezt a célt szolgálja tehát a szombaton induló „Stop Orbán! – Te vagy a mérleg nyelve” kampány, amely gyakorlatilag fizetett hirdetéseket jelent majd a Facebookon, amelyre gőzerővel készítik a civil önkéntesek a spotokat, mémeket, filmeket, olyanokat, mint ez is:

De számítanak arra is, hogy az emberek is küldözgetik majd egymásnak ezeket, illetve, hogy a média is segít majd, továbbá külföldi kapcsolataikat kihasználva külföldi oldalara is el tudják juttatni az üzeneteket. Kérdésünkre, hogy nem túlságosan késő-e elstartolni, Nuszbaum Attila azt mondta: a hónap végéig lehet még regisztrálniuk a külhoni szavazóknak,

és a tapasztalatok szerint általában szinte az utolsó pillanatban – ez esetben március utolsó hetében –  lehet a legjobban aktivizálni az embereket.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK