Kezdőlap Címkék Krím

Címke: Krím

Melyik út vezet békéhez

Az orosz-ukrán háború külföldi megfigyelői egyöntetűen egyetértenek abban, hogy annak mielőbb véget kell vetni.  Az ukránok többsége nem ért egyet ezzel. Ma valószínűleg sok orosz nem bánná, ha leállítaná a mészárlást. 

Miért nincs még mindig, és nagy valószínűséggel nem is lesz tárgyalásos vége a háborúnak a közeljövőben?

Legalább hat ok akadályozza meg Kijev és Moszkva közötti kompromisszumot. Ezek a jelenlegi ukrán és orosz alkotmányok, Ukrajna és Oroszország belpolitikai tájképe, a Krím szükségletei és a félsziget Oroszország számára betöltött szerepe, valamint Kelet-Közép-Európa népeinek történelmi emlékezete.

A gyors fegyverszünetet megakadályozó hat tényező mindegyike önmagában is jelentős. Kombinált befolyásuk a Moszkvában és Kijevben döntéshozókra jelentős. Ezért felesleges ragaszkodni ahhoz, hogy Ukrajna és Oroszország tárgyalásokon alapuló tűzszünetet kössön, nem beszélve az állandó békemegállapodásról, ahogy azt egyes nem ukrán politológusok teszik.  Ennek a stratégiának a követése nemcsak kudarcot vall. Elterelheti azt a figyelmet, energiát és erőfeszítéseket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy ígéretesebb módszereket találjanak Európa második világháború óta fennálló legnagyobb államközi katonai konfliktusának megoldására.

Ukrajna és Oroszország alkotmánya

A nemzetközi jog alapvető normáit – vagyis a határok sérthetetlenségét és az államok területi integritását – gyakran emlegetik a Kijev és Moszkva közötti kompromisszum akadályaként. Bár ez kétségtelenül helyes, nem a világrend alapvető jogi elvei jelentik
a legfőbb jogi akadályokat a sikeres orosz-ukrán tárgyalásoknak és kompromisszumnak.

A posztszovjet Oroszország korábban szeparatista mozgalmak elindításával vagy támogatásával, (ál)polgárháborúk szításával, valamint a szomszédos államok területén úgynevezett „köztársaságok” létrehozásával foglalkozott. Tíz évvel ezelőtt azonban Moszkva túllépett ezen az informális stratégián, amely az egykori birodalmából kivált független államok aláásását célozta.

2014 márciusában Oroszország formálisan – a Kreml szempontjából – annektálta a Krímet, és álföderációjának hivatalos részévé tette. 2022 szeptemberében Moszkva megismételte ezt a rendkívüli lépést, és Ukrajna négy délkeleti szárazföldi régióját az Orosz Föderáció
részévé nyilvánította. A belső jogszabályokat megváltoztatták annak érdekében, hogy Oroszországban teljes körűen bekerüljenek.

Ennek eredményeként jelenleg Ukrajnának öt közigazgatási egysége van, amelyekre az orosz alkotmány és több tucat alacsonyabb szintű orosz jogi aktus – törvények, rendeletek, határozatok stb.

Nyilvánvaló, hogy Moszkva követeléseinek az ukrán és a nemzetközi jog szerint nincs jogi ereje.

Ellentétben az oroszországi közhiedelemmel és néhány félrevezetett külső megfigyelővel, Oroszország önjelölt joga az öt megszállt ukrán régióhoz történelmileg is kétséges.

Ezeket a területeket a modern cári és szovjet birodalom gyarmatosította, és nem tartoztak valamelyik ősi moszkovita államhoz.  Moszkva öt ukrán régióba irányuló illegális és történelemellenes beavatkozásait azonban mára teljes mértékben rögzíti a fő törvény, a „szövetségi” jogszabályok és az Orosz Föderáció államrendszere. Főleg a Krím-félszigeten ennek már komoly anyagi és pszichológiai következményei vannak az elfogott helyi lakosság mindennapi gazdasági, társadalmi, kulturális és magánéletére nézve.

Sem az ukrán, sem az orosz alkotmányt nem lehet könnyen megváltoztatni. Elméletileg az ukrán alkotmány gyorsan megváltoztatható Ukrajna egykamarás parlamentjének – a Verhovna Radának – kétharmados többségével. Ilyen alkotmányos reform azonban
nem történni meg.

Berlin és Párizs nyomására Petro Porosenko volt elnök 2015 augusztusában megpróbálta kismértékben és átmenetileg megváltoztatni Ukrajna alkotmányát, hogy teljesítse a hírhedt minszki megállapodásokat. Az erről a jelentéktelen alkotmányos reformról szóló parlamenti szavazás kijelölése azonban heves összecsapásokhoz vezetett a Verhovna Rada épülete előtt. Többen meghaltak, több tucatnyian megsérültek Kijev központjában. Nem ment át a parlamenten Donbász Oroszország által megszállt régióinak ideigleneskülönleges státuszáról szóló javaslat sem.

Ennek fényében és más tényezőket is figyelembe véve

Ukrajna soha nem adja fel legális államterületét.

Ellenkezőleg, az a kilátás, hogy Oroszország visszavonja a 2014-es és 2022-es, az annektálás miatt végrehajtott alkotmányos reformokat, politikai szempontból kevésbé fantasztikus, mint az, hogy Ukrajna lemond az ideiglenesen megszállt területekről.

Oroszországnak azonban nem lesz könnyű eleget tennie a nemzetközi jogi kötelezettségeinek – ha és amikor ilyen szándék megjelenik. Nemcsak politikailag könnyebb a területek annektálása, mint átengedése.

Az alkotmány felülvizsgálatának eljárása Oroszországban bonyolultabb, mint Ukrajnában. Az orosz parlament hipotetikus szavazása az annektálás kérdéséről csak az első lépés lesz az új alkotmányos reform végrehajtásában.

Ráadásul ahhoz, hogy egy ilyen felülvizsgálat valósággá váljon, mind a moszkvai rezsimnek, mind az ukrajnai front helyzetének alapvetően meg kell változnia. Más szóval, Putyin terjeszkedési kalandjának orosz formális és jogi megfordítása csak azután és nem az anyagi befejezése előtt fog megtörténni. Irreális az a remény, hogy a diplomáciai folyamat eredményeként Ukrajna és/vagy Oroszország el tudja érni jelenlegi alkotmányának legalább ideiglenes hatályon kívül helyezését.

Két sólyomtábor

Mind Ukrajnában, mind Oroszországban jelentős társadalmi és politikai csoportok működnek, amelyek kategorikusan elleneznek minden területi és politikai kompromisszumot az ellenséggel. A háború mindkét országot érintő súlyos következményei miatt a másik félnek tett szimbolikus engedmények is belpolitikai kihívásokat jelentenek kormányaiknak. A hipotetikus tárgyalások eredményeként a másik oldal felé tett kisebb békítő lépések is nemzetárulásnak minősülnek. Az állampolgárok többé-kevésbé jelentős csoportjai és egész pártok fognak szembeszállni velük. Kijelentik magukat, politikailag aktívak lesznek. Természetesen Ukrajna és Oroszország „sólyom” táborát sem normatívan, sem politikailag nem lehet összehasonlítani. A két alkotmány területi követeléseihez hasonlóan számos paraméterben alapvetően különböznek egymástól: erkölcsileg, történelmileg, kulturálisan stb.

Egyrészt az ukrán „sólyom” tábor egyszerűen a jog, a rend és az igazság helyreállítását követeli. Ukrajna lakosságának nagy része ebbe a polgári csoportba tartozik, bár 2023 folyamán az ukrán sólymok aránya valamelyest csökkent. A másik oldalon különböző típusú orosz sólymok állnak, akik ragaszkodnak ahhoz, hogy az Ukrajna elleni 2014 óta tartó katonai támadásból származó területi és politikai előnyök legalább egy része örökre megmaradjon. Így az orosz „sólyom” tábor radikális szárnya, köztük maga Putyin is úgy véli, hogy az eddig elért területi bővítés nem elégséges. Egyes Oroszország által még nem illegálisan annektált régiók, mint például Odessza és Mikolajiv, állítólag szintén oroszok. Sőt, Ukrajna jelenlegi EU- és NATO-tagságának hiánya ebből a szempontból állandósuljon. Ukrajna szuverenitását számos más vonatkozásban is korlátozni kell, a nyelvtől a védelmi politikáig. A kibékíthetetlen érzelmek mélysége és szélessége az orosz lakosság körében kisebb, mint az ukrán állampolgárok körében. Az, hogy a jövőben az orosz lakosság elfogadja az orosz hódítások háború miatti elvesztését, valószínűbb és gyakoribbá válhat, mint az, hogy az ukrán lakosság hipotetikusan elfogadja a terület és/vagy szuverenitás
elvesztését. Másrészt a Krím Moszkva általi 2014-es annektálása továbbra is az orosz lakosság túlnyomó többségének támogatását élvezi. Ezek az érzelmek messze túlmutatnak az orosz sólyomtábor nyíltan imperialista részén.

Ez a perspektíva egyfajta stratégiai rejtvényt hoz létre a Kreml, az orosz lakosság és a külső szereplők számára. Igen, földrajzi okokból a Krím a legsebezhetőbb Oroszország számára a 2014 óta annektált öt ukrán régió közül. A Fekete-tengeri félsziget, mint az Oroszország által megszállt legtávolabbi és legelérhetetlenebb terület, háborús zsákmány, amely rövid ideig Oroszország kezében marad. Márpedig a Krím, mint korábban, most is és valószínűleg az is marad Putyin háborús területi vívmányai közül a legnépszerűbb. Kétségtelen, hogy a közvélemény-kutatások szerint az egyszerű ukránok és oroszok háborúval kapcsolatos céljai, hangulatai és elképzelései tartalmilag és intenzitásukban változtak 2014 óta.  Az elmúlt két évben ezek az egyik vagy másik irányú eltolódások mindkét országban hangsúlyosabbak voltak. Ukrajnában azonban egyértelmű többség van a területi integritás teljes helyreállítása mellett, Oroszországban pedig a Krím annektálásának visszafordíthatatlansága mellett.

Ráadásul mindkét országban vannak lelkes maximalista sólymok, akik kategorikusan ellenzik a kisebb engedményeket is. A társadalom e hajthatatlan rétegei között, mind Oroszországban, mind Ukrajnában vannak olyan emberek, akiknek van tapasztalatuk a fegyverekkel kapcsolatban, és hozzáférhetnek azokhoz. Még ha hipotetikusan módosítják is Oroszország vagy Ukrajna, vagy mindkét ország alkotmányát, kettős belpolitikai probléma maradna a sikeres tárgyalások szempontjából. Az orosz és/vagy ukrán kormány elméletileg hajlamos lehet a háború tárgyalásos lezárására. Továbbra sem világos azonban, hogy milyen kompromisszumot tudnak majd kínálni hazai közönségük kevésbé dögös részének.

Tekintettel a kibékíthetetlen érzelmek többé-kevésbé széles körben elterjedtére az ukrán és orosz lakosság körében, Moszkva és Kijev is polgárháborúnak fenyeget otthon. Valójában 2014 óta Moszkva szándékosan próbálja Oroszország első delegált, majd nyílt államközi háborúját Ukrajna ellen polgárháborúvá változtatni az ukrán politikai nemzeten belül. A Nyugat furcsa módon nyolc éven át támogatta a Kreml e stratégiáját, mert nyomást gyakorolt ​​Kijevre, hogy teljesítse a hírhedt minszki megállapodásokat. Berlin és Párizs e szégyenletes politikája csak 2022 februárjában ért véget. Amint Prigozhin 2023 nyarán történt lázadása megmutatta, a belső polgári zavargások kilátása mára valódi problémává vált az orosz vezetés számára. Emlékeztetni kell arra, hogy Prigozhin fegyveres felkelését Moszkva elégtelen harciasságának bírálata motiválta, nem pedig pacifista célok.

Mivel mind az orosz, mind az ukrán hátországban fenyeget a belső destabilizáció, nem valószínű, hogy Kijev vagy Moszkva elegendő engedményt tudna tenni a stabil tűzszünet, nemhogy a békemegállapodás eléréséhez.

Krími rejtvény

A háború tárgyalásos befejezésének ötödik akadálya a Krímnek az orosz nemzettudatban és a katonai terjeszkedésben 2014 óta betöltött különleges szerepe.

A Krím volt és az a legnépszerűbb területi zsákmány, amelyet Putyin a háború kezdete óta ajándékozott az orosz nemzetnek. A félsziget sokkal értékesebb vagyon az oroszok számára, mint Transznisztria, Abházia, Dél-Oszétia, Donyeck, Luhanszk, Zaporizzsija vagy Herszon. És mindez annak ellenére, hogy a 2014-es annektálás mélyen elhibázott történelmi narratívákon alapult az állítólagos orosz Krímről.

A Krím egész korábbi történelme során mindössze 32 évig – 1922-től 1954-ig – állt közvetlenül adminisztratív kapcsolatban a jelenlegi Orosz Föderáció területével.

Ezt megelőzően a Krími Kánságon (1783-ig) és a Romanov Birodalom Tauria Tartományán (1802–1917) keresztül kapcsolódott a mai Dél-Ukrajna területéhez. Az RSFSR részeként való rövid tartózkodás után a félsziget az Ukrán Tanácsköztársaság (1954–1991) és a független Ukrajna (1991 óta) révén a jelenlegi ukrán állam területéhez tartozott.

A Krím orosz természete részben történelmi fikció, részben pedig az egykori birodalom szovjet időszak előtti, szovjet és posztszovjet kormányainak könyörtelen demográfiai tervezésének eredménye.

Az elmúlt 240 év során Szentpétervár/Moszkva a hivatalos orosz statisztikák szerint az 1785-ös több mint 84%-ról mára 12%-ra csökkentette az őslakos krími tatárok arányát a Krím lakosságában. A cárok, a főtitkárok és Putyin brutális elnyomást, deportálást és kiutasítást hajtottak végre, hogy több százezer krími tatárt elűzzenek szülőföldjükről örökre. Szentpétervár/Moszkva gyarmati politikája a Fekete-tengeri félszigeten egyben az őslakos lakosság keleti szlávokkal való felváltását is jelentette. Ez 1991-ig az ukránokra is vonatkozott, akik akkoriban a Krím lakosságának mintegy negyedét tették ki. Az 1940-es évek óta a Krím lakosságának többsége orosz nemzetiségű. Az oroszok aránya csak azt követően haladta meg az 50%-ot, hogy Sztálin 1944-ben a Krím-félsziget szinte teljes őslakos lakosságát tömegesen deportálta a Szovjetunió ázsiai részébe. Közülük sokan meghaltak útközben a kényszerű száműzetésben. Nem egészen 80 éves a Krím-félszigeten az orosz etnikai demográfiai dominancia, amelyet egy szörnyű tömegbűnözés eredményeként értek el. Ennek ellenére ma az oroszok többsége és néhány külső megfigyelő úgy véli, hogy a Krím eredetileg orosz. Ennek a mitológiának az alapja az oroszok körében inkább a félsziget szépségében, hosszú fekete-tengeri strandjaiban és részben szubtrópusi éghajlatában rejlik, mint a Krím nagyrészt nem oroszországi történelmében. Amikor Putyin 2014-ben annektálta a Krímet, sok orosz annyira lenyűgözött, hogy a Transparency International által mért orosz korrupciós észlelési index átmenetileg lecsökkent. A 2014-es annektálás évében a legtöbb orosz számára kékebb volt az ég és zöldebb a fű.

Ez nemcsak a Krím visszaadását teszi Ukrajnának valószínűtlenné ez egyfajta stratégiai dilemmát is teremt a Kreml számára. Egy ponton Moszkva érdekelt lehet a háború befejezésében. Egy új orosz vezetés akár a 2022-ben annektált szárazföldi orosz területek „feláldozására” is kész lehetett volna.

A Krímnek azonban mindig szüksége volt ezekre a szárazföldi ukrán területekre északon a fejlődéséhez. A Krím és a szárazföldi Ukrajna közötti szoros földrajzi és történelmi kapcsolat volt a fő oka annak, hogy 1954-ben a szovjet kormány együttesen (és nem személyesen Nyikita Hruscsov, ahogy az orosz propaganda állítja) úgy döntött, hogy a Krímet az RSFSR-től az Ukrán Tanácsköztársasághoz adja át. 2022-ben hasonló megfontolások kényszerítették Putyint, hogy teljes körű támadást indítson Ukrajna ellen.

Miután 2014-ben elfoglalta a félszigetet, rájött, hogy a Fekete-tengeri gyöngyszem fenntartható gazdasági fejlődéséhez Oroszországnak el kell foglalnia Ukrajna szárazföldi területeit is a Krímtől északra. A 2014-től 2021-ig tartó időszakban az annektált Krím nem csak az Orosz Föderáció legillegálisabb, de leginkább támogatott régiója is volt.

A Krím egy nagy geogazdasági övezet szerves része, amely Ukrajna szárazföldi részének jelentős részét is lefedi. A megszállt területek jövőjéről folyó hipotetikus orosz-ukrán tárgyalásokon a „mindent vagy semmit” nemcsak Kijev, hanem Moszkva számára is kérdés. Ez különösen akkor válik aktuálissá, miután 2019-ben az ukrán fegyveres erők lerombolják a Kercsi hidat, ami valószínűleg előbb-utóbb ismét megtörténik.

Egyes külföldi elemzők körében népszerű az az elképzelés, hogy Oroszország részlegesen beleegyezik, hogy visszaadja szárazföldi területeit Ukrajnának, de vigaszdíjként Moszkvának hagyja a Krímet. Ez azonban nem csak Kijev számára elfogadhatatlan. Egy ilyen döntés a Kreml számára sem lenne kielégítő.

Moszkva számára sem gazdasági, sem stratégiai értelmetlen lenne, ha a Krím egy elszigetelt exklávé maradna Oroszországtól.

Sok nem ukrán megfigyelő azonban a Krím-félszigetet a tárgyalások tárgyának és a kompromisszum lehetséges eszközének tekinti. Valójában a félsziget egyik sem.

Egy egyszerű pillantás a térképre és a Krím történetének megismerése a Wikipédián világossá teszi, hogy

a jövőbeni tárgyalások során a félsziget a probléma része lesz, nem pedig megoldása.

A Krím és Ukrajna északi része közötti szoros kapcsolat szükségessége csökkenti a Kijev és Moszkva közötti kompromisszum valószínűségét.

Közép-európai szkepticizmus Moszkvával szemben

  • Talán a legfontosabb tényező, amely megakadályozza Kijevet a Moszkvával való korai tárgyalásoktól, az Oroszországgal kapcsolatos történelmi tapasztalata, valamint a jelenlegi dilemma összehasonlító értelmezése.
  • Az ukrán nemzeti történelem és más kelet-közép-európai országok múltja azt jelzi, hogy Oroszország nem fogja betartani a diplomáciai kompromisszum, nem pedig a katonai győzelem útján létrejött megállapodást. Az elmúlt 30 évben a független Ukrajna több száz megállapodást írt alá Oroszországgal, amelyek többsége ma már érvénytelen.

Ezek közé tartoztak mind a politikai memorandumok vagy megállapodások, mint az 1994-es budapesti memorandum vagy a 2014–2015-ös minszki megállapodások, mind pedig a teljesen ratifikált szerződések, mint például a Borisz Jelcin által aláírt 1991-es háromoldalú białowieżai megállapodás vagy a kétoldalú orosz-ukrán szerződés. 2003 határán, Vlagyimir Putyin aláírta. E dokumentumok némelyike ​​közvetlenül elismeri Ukrajna határait, integritását és szuverenitását. 2014-ben és 2022-ben azonban még azokat is érvénytelenítették, amelyeket az orosz parlament ratifikált.

Moszkva korábbi gyarmataival szembeni magatartásának egyik korai posztszovjet példája a moldovai beavatkozás volt a kilencvenes évek elejétől, amikor Putyin még kisebb bürokrata volt Szentpéterváron. 1992-ben a 14. orosz hadsereg parancsnoka, a már elhunyt Olekszandr Lebed azzal indokolta csapatai beavatkozását a moldovai belső konfliktusba, hogy az új moldovai kormány 50 évvel korábban rosszabbul viselkedett, mint az SS.

Így Lebed magyarázatot adott arra, hogy Putyin később újra jelentkezni fog 2014-ben és 2022-ben Ukrajna inváziójára. A moldovai oroszbarát szakadároknak nyújtott orosz katonai támogatás egy pszeudo-műhold állam, az úgynevezett Dnyeszteren túli Moldáv Köztársaság megerősödéséhez vezetett. Ez a képződmény különös alakban több száz kilométeren át húzódik a Dnyeszter keleti partja és Moldova ukrajnai határa között.

A probléma megoldása érdekében az 1990-es években Moldova és a Nyugat megtette azt, amit sok nem ukrán megfigyelő ma Kijevnek, Washingtonnak és Brüsszelnek tanácsol. Chisinau tárgyalásokat kezdett Moszkvával, és bevonta a konfliktus megoldásába olyan nemzetközi szervezeteket, mint az EBESZ. A Nyugat nem alkalmazott gazdasági szankciókat Oroszországgal szemben, és nem támogatta Moldovát fegyverekkel. 1994-ben Kisinyov megállapodást írt alá Moszkvával az orosz csapatok Moldovából való kivonásáról.

Ráadásul az 1994-ben ugyanabban az évben elfogadott új, továbbra is érvényes alkotmányában Moldova el nem kötelezett országként határozta meg magát. Így lehetetlenné vált az ország jövőbeni NATO-csatlakozása.

A következő három évtizedben számos tárgyalás folyt Kisinyov és Tiraszpol között, a Nyugat részvételével és anélkül is. Tankönyvszerűen alkalmazták a gazdasági cserét, az emberek közötti kapcsolatokat és egyéb bizalomépítő intézkedéseket, a nemzetközi szervezeteket és a közvetítés és a konfliktusmegoldás egyéb eszközeit.

Lebed 14. hadseregének, ma orosz munkacsoportnak nevezett hadseregének maradványai azonban még mindig Dnyeszteren túl vannak. Továbbra is támogatják a szeparatista kvázi rezsimet.

Három évtizeddel később a Moszkva által támogatott álállam él és virágzik Moldova nemzetközileg elismert területén. A Dnyeszteren túli „köztársaság” 2014 óta további funkciót tölt be a Kreml számára, mivel nyugatról fenyegeti Ukrajna biztonságát.

Moldova harminc éve Európa egyik legszegényebb országa és egy bukott állam. Moldova sorsa, Moszkva Dnyeszteren túli kísérletének sikere és a Nyugat magatartása tanulságos tapasztalattá vált a Kreml számára. Ezek képezték Oroszország magatartásának és stratégiájának alapját 2008-ban Grúziában, 2014-ben Ukrajnában.

A Dnyeszteren túli modell mintafunkciója odáig fajult, hogy 2014 tavaszán a Moszkva által Tiraszpolban megvalósított kvázi kormányzat egyes funkcionáriusa Donbászba került. Ott segítettek létrehozni az úgynevezett „népköztársaságot”, Donyecket és Luhanszkot, amelyeket 2022 szeptemberében Oroszország annektált.

Moszkvának ez és hasonló kalandjai a posztszovjet térben ukrán szemszögből nem sok jót ígérnek a Kreml-lel folytatott tárgyalásoknak. Az ukránok az egykori cári és szovjet birodalom más népeihez hasonlóan az évszázadok során sok keserű tapasztalatot halmoztak fel az orosz imperializmussal való konfliktusokról, amely ma ismét Moszkva alig álcázott ideológiája.

Ezek a történelmi tanulságok nemcsak Kijevnek, hanem Helsinkinek, Tallinnnak, Rigának, Vilniusznak, Varsónak, Prágának vagy Bukarestnek is azt sugallják, hogy Ukrajnának – legalább részleges – győzelmet kell elérnie, mielőtt konstruktív tárgyalásokat kezdene Oroszországgal.

Csak amikor katonai katasztrófával szembesül, Moszkva akkor majd kezd valódi kompromisszumot keresni, amely elfogadható Kijev számára is.

Következtetések

A tárgyalások valamikor életbe lépnek. Meg kell azonban várniuk, amíg a helyszínen és Moszkvában annyira megváltozik a helyzet, hogy Kijev számára értelmet nyerjenek.

Egy Ukrajna által idő előtt aláírt megállapodásnak legjobb esetben a fegyveres konfliktus elhalasztásához vezethetne, nem pedig a végéhez vezet.

A mai gyors tűzszüneti megállapodás megnövelné a nagy intenzitású háború teljes időtartamát. Ez ellentétes lenne azokkal a biztonsági megfontolásokkal, amelyek a tárgyalásokat kezdettől fogva vezették.

Összehasonlításképpen: a minszki megállapodások valóban elcsendesítették a 2014-ben és 2015-ben folyó fegyveres konfliktust. A 2022-es nagyszabású eszkalációt azonban nem akadályozták meg, hanem inkább előkészítették.

Miután Moszkvával aláírták a Kijev számára elfogadható megállapodást, biztosítani kell annak működését. Figyelembe véve Oroszországnak a posztszovjet térben az elmúlt 30 évben tanúsított magatartását, csak akkor lehet megőrizni a jövőbeli békét, ha megbízható katonai elrettentés áll rendelkezésre az ismételt eszkalációval szemben.

Így Kijev jelentős katonai támogatása három szempontból is helyes stratégia. Először is, ez segít az értelmes tárgyalások előkészítésében; másodsorban – a minszki megállapodásokkal ellentétben – egy fenntartható megállapodást biztosít majd Kijev és Moszkva között valamikor a jövőben; harmadszor pedig támogatni fogja a békét a jövőben.

2014 tavaszán Kijev megpróbálta alkalmazni a népszerű pacifista formulákat a Krím-félszigeten: „Képzeld el, hogy háború van, de nem jön senki” (németül: „Stell Dir vor, es ist Krieg und keiner geht hin”) vagy „Mi fegyverek nélkül építik a békét” (németül: „Frieden schaffen ohne Waffen”). Ukrajnának ez a magatartása tíz évvel ezelőtt a Nyugat egyértelmű jóváhagyásával, ha nem is aktív bátorításával és nyomásával történt. Az eredmény a legnagyobb európai vérengzés volt a második világháború óta.

Ebből a stratégiai katasztrófából triviális következtetés vonható le: a Nyugat magatartásának a valós helyzet empirikus elemzésén kell alapulnia, nem pedig a jó, de reflektálatlan szándékokon és a nem megfelelő történelmi hivatkozásokon.

Andreas Umland a Svéd Nemzetközi Kapcsolatok Intézete (UI) Stockholm Center for East European Studies (SCEEUS) elemzője. A cikk a 2023-ban négy SCEEUS-jelentés keretében megvalósult projekt eredményeit foglalja össze – olvasható .

Orosz békevágy: “Ukrajna vagy kapitulál vagy megszűnik mint állam!”

Az orosz képviselőház  elnöke szerint “Ukrajna vagy kapitulál vagy megszűnik mint állam!” A Nyugat elveszítette a háborút, amelyet Oroszország ellen vív – állítja Vjacseszlav Vologyin a Duma elnöke.

“Ukrajna 2014 óta elveszítette lakosságának több mint a felét” – fejtegette az orosz politikai élet egyik vezetője. Mi történt 2014-ben? Akkor nyúlta le a Krím félszigetet Putyin elnök azt követően, hogy Kijevben megbukott az oroszbarát kormányzat. A Krím félszigeten, ahol tatár kánok uralkodtak amíg a cári csapatok nem foglalták azt el, sohasem volt ukrán többség. 1954-ig Oroszországhoz tartozott, de akkor Nyikita Szergejevics Hruscsov, a Szovjetunió vezetője átadta Ukrajnának, mert szüksége volt a kijevi vezetők támogatására a moszkvai hatalmi harcokban. Ukrajna határait egyébként Sztálin jelölte ki, aki korábban a Szovjetunió nemzetiségi népbiztosa volt. A szovjet diktátor arra törekedett, hogy ne legyenek nemzetállamok a hatalmas birodalmon belül, mert azok veszélyeztethetnék a moszkvai központ hatalmát.

Végül is a Szovjetunió mégiscsak emiatt bukott meg elsősorban 1991-ben amikor Ukrajna népességének több mint 90%-a a függetlenségre szavazott. Köztük sok orosz is, aki nem kért a moszkvai irányításból, amely nem sok jót hozott Ukrajnának. Az elmúlt 32 évben Ukrajna GDP-je nem nőtt hanem csökkent, ma már kisebb mint Magyarországé. Sem az oroszbarát sem a nyugatbarát kormányzat nem volt képes az életszínvonal emelésére. Emiatt tömeges volt a kivándorlás már a háború előtt is. 1991-ben Ukrajna lakossága 52 millió volt, ma ennek körülbelül a fele!

Vologyinnak nem ez az első szélsőséges kijelentése, mert korábban visszakövetelte az Egyesült Államoktól Alaszkát, amely a XIX-ik században Oroszország része volt Új Grúzia néven. Az orosz cár eladta Alaszkát az Egyesült Államoknak éppúgy mint Napóleon császár Louisianat.

Kinek dolgozik az idő?

Mindkét fél óriási veszteségeket szenved el a fronton, de Oroszország tartalékai jóval nagyobbak. A Szovjetunió felbomlása után Oroszország – elsősorban nyersanyag exportja révén – növelni tudta GDP-jét. Gajdar miniszterelnök a Szovjetunió felbomlása idején úgy vélte, hogy a nyersanyag export Oroszországot fellendíti míg a többi egykori szovjet tagállam lelendül, mert nincsenek nyersanyagai, gazdasága pedig versenyképtelen. Az Ukrajnára nézve mindenképp igaznak bizonyult.

A balti államok – mindenfajta nyersanyag nélkül – sikeres gazdasági modellt alakítottak ki, és az Európai Unió északi tagállamainak – Finnországnak és Svédországnak – a támogatásával versenyképessé váltak a digitális átállás eredményeképp. Oroszország
GDP-je viszont nem több mint Belgiumé és Hollandiáé együtt – vagyis szánalmasan kevés egy 140 milliós ország méreteihez képest. A háborúban Oroszország elveszíti regionális nagyhatalmi státuszát is: jól mutatja ezt a Karabahi válság amikor Moszkva képtelen volt megvédeni az örményeket az azeri támadással szemben. Örményország ezt követően Washington támogatását kérte.

“Ukrajna egy napig sem tudná magát tartani a Nyugat támogatása nélkül, de az Egyesült Államokban és az Európai Unióban csökken Ukrajna támogatásának népszerűsége” – állítja az orosz Duma elnöke. Aki arról nem nyilatkozott, hogy vajon Oroszországban mennyire népszerű ez a megnyerhetetlen háború, melyet Putyin elnök úgy kezdett meg mint “háromnapos korlátozott hadműveletet”, ami immár több mint másfél éve tart, és senki se látja a végét. Közben viszont támadás érte Moszkvát is, legutóbb pedig a Krímben az orosz flotta főhadiszállásán az ukránoknak sikerült megölniük a flotta parancsnokát, Szokolov admirálist is.

Mind Moszkva, mind Kijev képtelen a kompromisszumra, a döntés minden bizonnyal Biden amerikai elnök kezében van. Ezt Zelenszkij ukrán elnök is elismerte, aki nemrég tért vissza Washingtonból Kijevbe.

Biden újraindul az elnöki székért, ezért figyelembe kell vennie, hogy Ukrajna támogatottsága csökken az Egyesült Államokban. Régi – új ellenfele, Donald Trump azzal kérkedik, hogy egy nap alatt békét teremtene Ukrajnában. Zelenszkij elnök fel is szólította az USA ex elnökét, hogy álljon elő csoda formulájával, de Trump persze nem reagált. A nagyszájú republikánus politikus nyilvánvalóan blöfföl, de kétségtelen, hogy inkább hajlana a megegyezésre Putyinnal mint Joe Biden. Így Ukrajna sorsa elsősorban az amerikai választási kampányról függ, és főként attól, hogy ki kerül a Fehér Házba?

Sarkozy: Ukrajnának területi engedménnyel kellene megszereznie a békét

Franciaország egykori köztársasági elnöke, aki Macron elnök egyik tanácsadója is, könyvet adott ki, és a párizsi Le Figaro ennek kapcsán kérdezte véleményét Ukrajnáról és Oroszországról.

“Szükségünk van Oroszországra és nekik is szükségük van ránk” – jelentette ki Nicolas Sarkozy, aki ezzel De Gaulle tábornok régi alapelvéhez csatlakozott:

“Európa az Atlanti óceántól az Urálig tart.”

Sarkozy természetesen elítélte “Putyin őrült agresszióját” Ukrajna ellen, de kiállt amellett, hogy nem háborúval hanem diplomáciai tárgyalásokkal kell rendezni a problémát. Amikor Georgia-Grúzia két tartományát is megszerezte Putyin elnök, akkor Sarkozy aktívan közvetített a felek között. A francia diplomáciai testület egyik grúz tagja időközben Georgia köztársasági elnöke lett. Sarkozy Angela Merkellel együtt azon az állásponton volt, hogy Oroszországgal együtt kell működnie az Európai Uniónak nem pedig szembeállnia vele.

Az európai nagyhatalmak szó nélkül elfogadták azt is, hogy Putyin elnök 2014-ben megszerezte a Krím félszigetet. Amikor Putyin agresszióját követően tárgyalások folytak Oroszország és Ukrajna között, akkor Macron elnök amellett volt, hogy mielőbb meg kellene egyezni a háború gyors lezárása érdekében. Zelenszkij elnök habozott, de az USA és Nagy Britannia biztatására elutasította a területért békét elvet. Azóta Ukrajna hivatalos álláspontja változatlan: a cél az ország teljes felszabadítása az orosz uralom alól. Ezt az elképzelést az Európai Unió és az USA továbbra is támogatja bár mind többen kételkednek abban, hogy Ukrajna hadserege képes lenne legyőzni az oroszokat.

Sarkozy ex elnök szerint kizárt, hogy Ukrajna vissza tudná szerezni a Krím félszigetet.

Az USA szándékosan nem ad elég fegyvert Ukrajnának a győzelemhez?

Ezt állítja Anders Oslund, a Georgetown egyetem Oroszországot kutató professzora.

“Nagyon nem akarják Washingtonban, hogy az ukránok amerikai fegyverekkel oroszországi célpontokat támadjanak”

– hangsúlyozta a professzor. Azt is elmondta, hogy szerinte miért óvakodik a Biden kormányzat F16-osokat és rakétákat szállítani Ukrajnának: ”Washingtonban attól tartanak, hogy Putyin egész rendszere destabilizálódhat. Közben persze továbbra is azt mondják, hogy Ukrajnának joga van olyan támaszpontokat támadnia, ahonnan őt támadják.

A Biden adminisztrációnak az a fontos, hogy az orosz atomfegyverek egy kézben maradjanak. Az sem érdekli őket, hogy milyen ez a kéz. Egy terrorista keze. A vilniusi csúcstalálkozó óta az USA és Németország egyaránt fékezi Ukrajna támogatását.

Macron francia elnök teljes mértékben megváltoztatta az álláspontját: Franciaország immár szállít rakétákat Oroszországnak.

Washingtonban Jake Sullivan nemzetbiztonsági tanácsadó határozza meg az Ukrajna politikát, és ő nagyon tart egy lehetséges nukleáris háborútól. Nem akar egyértelműen Oroszország ellen fordulni. 1994-ben a budapesti nyilatkozatban az USA garantálta Ukrajna szuverenitását, de erről ma már mindenki megfeledkezett.

Nemes Gábor Klubrádiós összeállításából az is kiderül, hogy John Bolton, Trump elnök egykori nemzetbiztonsági tanácsadója hasonló véleményen van. Gorka Sebestyén, Orbán Viktor egykori nemzetbiztonsági tanácsadója, aki Trump csapatában folytatta amíg ki nem rúgták a Fehér Házból, azon a véleményen van, hogy Putyin sohasem indítana nukleáris háborút a NATO ellen. Oslund professzornak ugyanez a véleménye. Jake Sullivan nemzetbiztonsági tanácsadó a Fehér Házban ezt másképp látja, és szépen csendben valamiféle kompromisszumos megállapodást készít elő Ukrajnában. Ennek lehet része a Stoltenberg terv, amelyet a NATO főtitkára visszavont ugyan, de csak félszívvel. Valójában a területért béke elv, amelyet Sarkozy ex elnök is felvetett egyre inkább terjed. A kínai béketerv pontosan ennek lehet olyan megfelelően homályos változata, melyet mindkét fél el tudna fogadni az arcának elvesztése nélkül. Különben ugyanis tovább tart a csaknem másfél éve megkezdődött háború Ukrajnában, melynek rengeteg az áldozata emberekben és anyagiakban, az eredménye viszont nulla. Sem Oroszország sem Ukrajna nem nyerhet, de ezt sem Putyin sem pedig Zelenszkij nem ismerheti be a saját közvéleménye előtt.

CIA főnök Ukrajnában: az év vége előtt megkezdődhetnek az ukrán-orosz tűzszüneti tárgyalások

0

William Burns titokban látogatott Ukrajnában mint oly sokszor a háború kezdete óta – írja a Washington Post. William Burns nem sokkal azelőtt kereste fel Kijevet, hogy Prigozsin és a Wagner hadsereg szembefordult Putyinnal, így erről nem folytatott tárgyalásokat Ukrajnában.

A magát megnevezni nemkívánó magasrangú titkosszolgálati vezető viszont elmondta, hogy William Burns, aki korábban az USA moszkvai nagykövete volt, a Prigozsin puccs idején felhívta Nariskint, az orosz külföldi hírszerzés vezetőjét, hogy közölje vele: az Egyesült Államoknak semmi köze sincsen a Prigozsin lázadáshoz, és Washington semmiképp sem támogatja a Wagner hadsereget, sőt újabb szankciókat alkalmaz vele szemben. Az Egyesült Államokat nyugtalanítja, hogy a hatalmas atomfegyver készlettel rendelkező Oroszország esetleg a káosz áldozata lehet, és ebben az esetben a nukleáris fegyverek olyan felelőtlen emberek kezébe kerülhetnek mint Jevgenyij Prigozsin.

Miről tárgyalt a CIA igazgató Kijevben?

Zelenszkij ukrán elnök elismerte, hogy az offenzíva nem halad olyan ütemben ahogy azt szeretnék, ezért újabb fegyvereket kért.

Elsősorban vadászrepülőgépeket, mert az ukrán vezérkar szerint a légi támogatás hiánya hátráltatja a leginkább az offenzívát. Ukrán részről hangsúlyozták, hogy céljuk az oroszok rákényszerítése a fegyverszüneti tárgyalásokra. Hogy akarják ezt elérni?

Valerij Zaluzsnij vezérkari főnök szerint addig akarnak előrenyomulni Kelet Ukrajnában, hogy a Himars amerikai rakétavetők közvetlenül fenyegethessék azt a hidat, amely a Krím félszigetet összeköti a szárazfölddel. Ez nemcsak az utánpótlás fenyegetése miatt fontos hanem szimbolikus jelentősége is lenne hiszen Putyin elnök maga avatta fel a hidat annak idején. Ha permanens tűz alá kerülne a híd, akkor ez megértetné az oroszokkal, hogy nincs értelme a háborúnak. Le kell ülni tárgyalni. William Burns egyetértett az ukránokkal abban, hogy

“az oroszok csak akkor tárgyalnak, ha fenyegetve érzik magukat.”

Pekingben ugyanerre céloztak a Prigozsin puccs kapcsán mondván: Putyin rádöbbenhetett, hogy az idő immár nem neki dolgozik. Kissinger egykori amerikai külügyminiszter korábban úgy nyilatkozott, hogy a kínai béketerv alapján még az idén megkezdődhetnek a tűzszüneti tárgyalások Ukrajna és Oroszország között.

Donald Trump, aki újra elnök szeretne lenni az Egyesült Államokban, a Prigozsin féle pancser puccs kapcsán kijelentette:

“Most kell kikényszeríteni a békét és véget vetni ennek a nevetséges háborúnak Oroszország és Ukrajna között amikor Putyin meggyengült.”

Taktikai nukleáris fegyvert ad az USA Ukrajnának

A Wall Street Journal értesülései szerint az Egyesült Államok szegényített nukleáris töltetekkel együtt exportál Abrams tankokat Ukrajnába, hogy ezzel is elősegítse az ukrán offenzívát. 

A szegényített nukleáris töltet átütheti az orosz tankok páncélját. A szegényített nukleáris töltet nem radioaktív tehát csak a harctéren okoz problémát, de mindenképp eszkalációt jelent az orosz-ukrán konfliktusban.

A Pentagon javasolta azt, hogy az Ukrajnába küldött Abrams tankokat is szereljék fel ilyen szegényített nukleáris töltetekkel, amelyeket egyébként az amerikai hadsereg is használ. Az ilyen lövedék veseelégtelenséget vagy rákot is okozhat. Az orosz tankok személyzete persze nem ebben szokott meghalni hanem mert nincs tűzvédelem vagyis találat esetében  a katonák elevenen elégnek.

A Leopard és az Abrams tankok személyzete viszont túlélhet egy találatot

– hangsúlyozta Tálas Péter biztonságpolitikai szakértő, aki a Klubrádióban nyilatkozott. Elmondta, hogy az oroszok havonta 100-110 tankot veszítenek miközben gyártani egy hónapban csak kilencvenet tudnak vagyis nem képesek pótolni a veszteséget. Még nagyobb a hiány a kiképző tisztekben és őrmesterekben, mert közülük nagyon sokan haltak meg az ukrajnai háborúban annak következtében, hogy az amerikai hírszerzés bemérte az orosz parancsnoki pontokat, és azután az ukrán hadsereg drónokkal vagy tüzérségi csapással megsemmisítette ezeket.

Mennyire jelentős az orosz fenyegetés?

Az orosz hadsereg nem volt képes elfoglalni Ukrajnát, Bahmut körül több mint félévig zajlottak a harcok.

“Lengyel szakértők szerint Oroszországnak még legkevesebb 15 éves hadseregfejlesztési  tervre lenne szüksége ahhoz, hogy fenyegesse Lengyelországot vagy más a határaihoz közel levő NATO tagállamot”

– hangsúlyozta Tálas Péter.

A Közszolgálati Egyetem Stratégiai Védelmi Központjának igazgatója elmondta, hogy az ukrán offenzívának még csak a kezdetén tartunk. A cél az, hogy elvágják a Krím félsziget utánpótlását, és eljussanak az Azovi tengerhez. Tálas Péter nem tartja reális célnak a Krím félsziget és a Donbasz visszafoglalását, de azt igen, hogy Zaporozsje és Herszon tartományt visszavegyék az ukránok. Herszon városát az oroszok lélekben már valószínűleg feladták, mert amikor kivonultak onnan, akkor magukkal vitték Patyomkin herceg koporsóját. Nagy Katalin cárnő  szeretője és hadvezére azzal vált világhírűvé, hogy zseniális PR fogással átfesttette az országút melletti ukrajnai parasztházakat, hogy a cárnő boldog és sikeres vidéket lásson hintójából a XVIII-ik században.

Ukrajna közzéteszi a Krím felszabadítási tervét

Az ukrán ellenoffenzíva még nem kezdődött el, Olekszij Danilov, az Ukrán Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanács titkára a Facebookon közzétette a Krím felszabadításának tizenkét lépésből álló tervét, amelyet Oroszország 2014-ben annektált.

A félsziget kulcsfontosságú eleme lesz minden olyan tárgyalásnak, amelynek célja a jelenlegi harcok befejezése. A Kreml azt követeli Ukrajnától, hogy ismerje el Oroszország Krím feletti szuverenitását, és ismerje el a Moszkva által elért egyéb területi előnyöket a béke feltételeként. Amit Kijev kizár.

Olekszij Danilov tervében különösen az oroszok által felállított adminisztrációval együttműködő ukránok ellen kíván vádat emelni, hozzátéve, hogy egyeseket büntetőeljárás alá vonnak, mások nyugdíjukat elvesztik, másoknak pedig megtiltják a közszolgálati munkát. Minden orosz állampolgárt, aki 2014 után telepedett le a Krímben, ki kell toloncolni, az orosz rezsim alatt lebonyolított ingatlanügyleteket törölni kell. Ez a terv az Oroszország által épített 19 kilométer hosszú krími híd lebontását írja elő.

Danilov a 19. század óta az orosz fekete-tengeri flotta fő bázisának számító Szevasztopol város névváltoztatását kéri. 6. számú objektumnak lehetne nevezni, mielőtt az ukrán parlament másik nevet választana, ami Akhtiarra utalna. Szevasztopol 1783-tól 1784-ig, valamint 1797-től 1826-ig viselte ezt a nevet. Mihail Razvozsajev, Szevasztopol Moszkva által kinevezett kormányzója elutasította ezt a tervet, mivel úgy vélte, hogy az ukrán kijelentéseket nem szabad komolyan venni.

Bloomberg: Oroszország lemondott a további offenzívákról

A Bloomberg információja szerint a Kreml idén tavasszal felhagyott egy újabb ukrajnai offenzíva tervével, és erőit az esetleges ukrán ellentámadás elrettentésére fogja összpontosítani.

A Bloomberg meg nem nevezett, de kompetens forrásokra hivatkozva azt írja, hogy hosszú küzdelemre készülve a Kreml célja, hogy idén akár  négyszázezer önkéntest toborozzon, hogy kiegészítse sorait. Oroszország azután döntött így, hogy nem tudott jelentős teret nyerni. És úgy döntött, hogy a fegyveres erők ellentámadásának elrettentésére összpontosít, amely várhatóan hamarosan kezdődik.

A nagyszabású toborzási kampány lehetővé teszi a Kreml számára, hogy elkerülje a sorkatonák újabb kényszermozgósítását a Vlagyimir Putyin elnök újraválasztására irányuló választási kampány előtt.

A tavaly őszi tervezet megrendítette a közbizalmat, és mintegy egymillió orosz menekülését provokálta ki az országból.

A politikai problémák ellenére Putyin világossá tette kitart a háború mellett akkor is, ha be kell látnia elhúzódó harcokra számíthat.

Azt reméli, hogy ha csapatai meg tudják akadályozni az ukrán fegyveres erők újabb áttörését és akkor Kijev nyugati támogatása gyengülni fog.

Hiába az ősszel mozgósított és a fronton harcoló 300 ezer katona, az elmúlt hónapokban egyetlen jelentős várost sem sikerült elfoglalnia az orosz csapatoknak. Oroszok döntéséhez az is hozzájárult, hogy nem tudott jelentős előrelépést elérni. Ezért is döntött úgy, hogy a fegyveres erők ellentámadásának elrettentésére összpontosít, amely várhatóan hamarosan megkezdődhet.

Ha az értesülések helyesnek bizonyulnak akkor Ukrajna valóban ellentámadásba lendülhet az Európában és az Egyesült Államokban kiképzett katonai személyzettel, az újonnan leszállított harckocsikkal, és páncélozott járművekkel valamint egyéb  korszerű fegyverekkel.

Kijev megpróbálhatja áttörni az orosz vonalakat, és megsemmisíteni a megszállt terület szárazföldi hídját, amely jelenleg összeköti a Krímet az orosz szárazfölddel.

A Bloomberg megjegyzi, hogy sorainak feltöltése és bővítése érdekében Oroszország már megkezdte a szerződéses katonák akár több éves időtartamra történő toborzását célzó kampányt. A helyi tisztviselők felvételi kvótákat kaptak, és felszólítják a potenciális önkénteseket, hogy jelenjenek meg a sorkatonai bizottságokon. A hatóságok elsősorban a „veteránokra és a vidéki lakosokra” koncentrálnak.

„Mérvadó információk szerint négyszázezer önkéntes jelentkezése valószínűleg irreális elképzelés. Ez nagyjából megegyezik az oroszországi hivatásos csapatok 2022. február 24-i háború előtti teljes létszámával.”

Biden Ukrajna területének egyötödét felajánlotta Moszkvának

William Burns, a CIA igazgatója, aki korábban moszkvai nagykövet volt, nemrég Kijevbe utazott, ahol Biden elnök béketervéről egyeztetett az ukrán vezetőkkel.

A Biden féle béketervet Burns CIA igazgató vezette fel az Ukrán elnöknek. Zelenszkij határozottan elutasította a béketervet, amely a Krím és a Donbasz átadását jelentené Oroszországnak. Elutasította annak ellenére, hogy ezeken a területeken mindenütt orosz nemzetiségű a lakosság többsége, és legnagyobbrészt az orosz csapatok ellenőrzése alatt állnak.

Moszkvában Dmitrij Peszkov úgy nyilatkozott, hogy készek feltétel nélkül tárgyalni Ukrajnával. Közben viszont Putyin félmilliós sereget összpontosít egy új offenzívára. Minderről a svájci Neue Zürcher Zeitung számolt be német diplomáciai forrásokra hivatkozva.

A CIA cáfolata szerint “egyes állítások teljesen hamisak”.

Jól időzített korrupciós botrány Kijevben

Sorra buknak le Zelenszkij emberei: kabinetfőnökének helyettese, legfőbb szponzora, a dollármilliárdos oligarcha és az egész hadügyminisztérium, amelynek élelmezési botrányában állítólag maga a miniszter is érintett.

Ha az USA valóban fegyverszünetet akar, akkor ebbe Zelenszkij elnöknek is bele kellene mennie hiszen egy napig sem tarthatná magát az Egyesült Államok támogatása nélkül. Saját közvéleménye előtt azonban Zelenszkijnek el kell játszania a rendíthetetlen hős szerepet. Ehhez járulhatnak hozzá az amerikai Abrams és a német Leopárd tankok. Nagy kérdés, hogy az eddig felajánlott összességében 120-130 tank – ebből 80 Leopárd  – elegendő e ahhoz, hogy megváltozzanak a stratégiai erőviszonyok?

A második világháború legnagyobb tankcsatájában Kurszk mellett az akkor legkorszerűbb Tigris tankok nem tudták a győzelmet kicsikarni, mert az oroszok annyi gyengébb képességű T34-es tankot állítottak velük szembe, hogy a sok lúd disznót győzött.

“A Nyugatnak már nem érdeke a háború folytatása Ukrajnában”

Éfraim Inbar professzornak, aki a Stratégiai és Biztonságpolitikai Intézet igazgatója Jeruzsálemben az a véleménye, hogy a Nyugatnak nem érdeke az ukrán háború elhúzódása.

“Sem a Krím sem pedig a Donbasz régió nem tér vissza Ukrajna fennhatósága alá” – jósolja az erőviszonyok ismeretében az izraeli professzor. Putyin elnök nemrég arról beszélt, hogyha kell, akkor 1,5 millió katonát mozgósítanak, hogy elérjék a céljaikat Ukrajnában.

“A Nyugat már elérte stratégiai céljait, mert meggyengítette Oroszországot, és megerősítette a NATO keleti szárnyát.”

Jens Stoltenberg NATO főtitkár nemrégiben úgy nyilatkozott, hogy a szervezet célja: megakadályozni Oroszország győzelmét!

“Oroszország immár nem tudja lenyelni Ukrajnát“ – hangsúlyozza az izraeli biztonságpolitikai szakértő, akinek nézetei közel állnak ahhoz, amit Henry Kissinger megfogalmazott. A 99 éves ex USA külügyminiszter szerint az Egyesült Államoknak olyan békekonferenciát kellene összehoznia, melyen Oroszország képviselői is jelen lesznek. Kissinger a bécsi békét hozza fel példaként amikor a vesztes franciák képviselője, Talleyrand külügyminiszter is részt vett a tárgyalásokon. Igaz, hogy az egykori püspök időközben Napóleon külügyminiszteréből a Bourbon dinasztia diplomáciájának vezetője lett, de akkor is Franciaországot képviselte.

Ázsiára kell koncentrálni

Éfraim Inbar professzor szerint az Egyesült Államoknak Ázsiára kellene koncentrálnia hiszen az első számú stratégiai ellenfél nem a gyengülő Oroszország, hanem Kína. Washingtonban ugyan már három elnök is deklarálta, hogy a huszonegyedik évszázad Ázsia százada lesz, de az USA figyelme ehelyett Európára és a Közel Keletre koncentrált. Más az Egyesült Államok és Európa érdeke:

“Az európaiaknak mindent meg kell tenniük az ukrajnai háború befejezésének érdekében “

– hangsúlyozza az izraeli professzor, aki szerint ellenkező esetben fennáll annak a veszélye, hogy Európa maga is hadszíntérré válik.

Mi lehetne a megoldás?

Az izraeli professzor szerint Washingtonnak nyomást kellene gyakorolnia Ukrajnára, hogy mondjon le a Krímről és a Donbaszról, és arról a vágyáról, hogy csatlakozik a NATO-hoz. Oroszországnak viszont cserébe el kellene fogadnia, hogy Ukrajna tagja lesz az Európai Uniónak.

Kissinger szerint ma már Ukrajna NATO tagsága sem elképzelhetlen. A lényeg az, hogy elkezdődjenek a tűzszüneti tárgyalások. Senki nem tudja pontosan, hogy Biden elnök mit ígért Zelenszkijnek a Patriot légvédelmi rakétákon kívül. Amerikai nyomás nélkül Zelenszkij nem hajlandó tárgyaló asztalhoz ülni Putyinnal. Az izraeli professzornak ugyanaz a véleménye mint a 99 éves Kissingernek: a tárgyalások csakis akkor vezethetnek el a békéhez, ha Oroszország érdekeit is figyelembe veszik.

Kissinger: tárgyalni kellene Ukrajnáról

0

Itt az idő a tűzszüneti tárgyalások megkezdésére, mert lehet építeni azokra a stratégiai eredményekre, melyeket Ukrajna elért. Az USA 99 éves ex külügyminisztere már a háború kitörése óta javasolja a tárgyalásokat, mert ezek nélkül folytatódik a vérontás, és egyre nagyobbak a veszteségek mind a két oldalon. Ráadásul Oroszország az infrastruktúra lerombolásával mérhetetlen károkat okoz a polgári lakosságnak is Ukrajnában.

Kissinger, aki összehozta az Egyesült Államokat és Kínát, amelyek korábban fegyverrel álltak egymással szemben a koreai háborúban, és irányította a béketárgyalásokat Vietnammal, ahonnan az USA kivonult egy teljesen fölösleges háború után, most arra mutatott rá, hogy két nukleáris fegyverekkel rendelkező szuperhatalom verseng egy konvencionális fegyverekkel bíró államért. A helyzet azért különösen veszélyes, mert az oroszok mindinkább úgy fogják fel a háborút mint szembenállást a NATO-val, melyet az Egyesült Államok vezet.

Hogy lehetne eljutni a tűzszünethez?

Kissinger javaslata

Oroszországnak vissza kellene vonnia csapatait arra a vonalra, ahonnan 2022 február 24- én elindultak. Ez a Krím, a Donyecki és Luhanszki Népköztársaság, melyeket Ukrajna saját területének tekint. A többi megszállt területet vissza kellene adni Ukrajnának. Ezen az alapon lehetne tűzszünetet kötni. Utána kezdődhetnének a béketárgyalások, melyek feltehetően sokáig elhúzódnának.

Mi lesz Ukrajna NATO tagságával? A háború következtében Oroszországnak bele kell törődnie abba, hogy Ukrajna a NATO tagja lesz vagy valamilyen nagyon szoros szerződés kapcsolja hozzá.

Ezek után viszont a NATO-nak ajánlatot kellene tennie Moszkvának:

jöjjön létre új biztonsági rendszer, amely mind a NATO mind pedig Oroszország számára elfogadható.

A republikánus Kissinger bírálja a jelenlegi demokrata adminisztráció politikáját Ukrajnában. A hidegháborús vonal helyett inkább megegyezésre kellene törekedni Putyinnal.

Kissinger azzal érvel, hogy különböző értékrenddel bíró nagyhatalmak alkották meg a Szent Szövetséget is a napóleoni háborúk után Európában. Ezen az alapon paktált az USA a kommunista kínai rendszerrel 1972-ben az ugyancsak kommunista Szovjetunióval szemben.

Amerikának most mindenképp el kellene kerülnie, hogy Oroszország és Kína egységfrontot alkosson az USA ellen – hangsúlyozza Henry Kissinger, aki 99 éves korában is a szakértő szemével figyeli a világot. Csak a világ már nem úgy működik ahogyan az ő aktív politikusi idején, azaz a két nagyhatalom egymással megállapodik anélkül, hogy figyelembe kellene venni egy harmadik szuverén ország érdekeit.

És akkor még Kína és az Európai Unióról nem is esett szó…

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK