Az Európai intézmények szombaton megállapodtak a 2018-as költségvetésben – mint az erről kiadott közlemény leszögezi: a büdzsé a Juncker-Bizottság politikai prioritásait és szándékait tükrözi.
Az Európai Unió 2018-as költségvetésének nagyobb része a munkahelyteremtésre – ezen belül is főként a fiatalok munkához jutásának támogatására, valamint a növekedés ösztönzésére, továbbá a stratégiai beruházásokra és a konvergenciára megy el. Emellett folytatódik a migrációs kihívások megfelelő kezelése és támogatása, mind az Unió területén, mind pedig azon kívül.
Günther Oettinger, költségvetésért és emberi erőforrásokért felelős német uniós biztos. (MTI/EPA/Julien Warnand)
Günther H. Oettinger a költségvetésért felelős biztos szerint
„Ez mindenki költségvetése, több munkahelyet teremt, gyorsítja a növekedést, előmozdítja a beruházásokat. Segít a fiataloknak a munkához jutásban, s biztonságosabbá teszi európát. Minden elköltött cent hatékonyan segíti a hozzáadott érték növelését.”
Az uniós költségvetési tervezetben minden finanszírozandó program mellett két összeg szerepel: a kötelezettségvállalási, illetve a kifizetési előirányzat. (Kötelezettségvállalási előirányzat az adott évben szerződésben leköthető források, míg a kifizetési előirányzat a ténylegesen kifizetett összegek.)
A Parlamentnek és a Tanácsnak még formálisan is rá kell majd bólintaniuk a büdzsére.
Az Egyesült Államok azt tervezi, hogy kilép az Egyesült Nemzetek Szervezetének kulturális és oktatási ügynökségéből, az UNESCO-ból. A döntés hátterében anyagi okok állhatnak, valamint közrejátszhat az Izrael és a nemzetközi szervezet közötti ellentét.
Három különböző amerikai diplomáciai forrás arról számolt be a Reuters hírügynökségnek, hogy napokon belül kiléphet az Egyesült Államok UNESCO-ból.
„Még nem formális, de igaz”
– nyilatkozta a neve elhallgatását kérő diplomata. Az UNESCO egyelőre nem reagált a híresztelésekre.
Csütörtök reggel a Foreign Policy magazin cikke szerint az amerikai döntés bejelentésére azután kerül sor,hogy pénteken egy új igazgatót neveznek ki az 58 főt számláló UNESCO Végrehajtó Tanácsa élére. Öt jelölt között dől el a verseny, akik közül a katari Hamád al-Kavari diplomata és egykori kultuszminiszter legesélyesebb a győzelemre. Neki a hétfőn tartott első fordulóban sikerült 20 szavazatot begyűjtenie. Utána következik Audrey Azoulay egykori francia kulturális miniszter, akire 13-an adták le a voksukat.
Az amerikai külpolitikai lap úgy vélte, hogy a döntés hátterében anyagi okok állnak. Donald Trump amerikai elnök eddig is kemény szavakkal illette az ENSZ-et, annak intézményeit és politikáját. Például azt mondta: az Egyesült Államok csak egyike a 193 tagországnak, de
egyedül állja az ENSZ költségvetésének 22 százalékát és a békefenntartók költségeinek 30 százalékát, ami szerinte méltánytalan.
Washington évenként 80 millió dollárt fizet be az UNESCO-nak és ő az ötödik legnagyobb pénzügyi támogatója a szervezetnek.
A cikkben a másik lehetséges indokként az Izrael és az UNESCO közötti ellentéteket jelölték meg, mivel az Egyesült Államok szintén tiltakozni szokott a közel-keleti országot hátrányosan érintő döntések ellen. A kulturális szervezetben az elmúlt hetekben két Izrael-ellenes határozatról készültek szavazni: az egyik Jeruzsálem szent helyeire vonatkozott, a másik pedig a hatnapos háború során elfoglalt területek jogi státuszát határozta volna meg. Azonban ezt a szavazást nemzetközi nyomásra a Végrehajtó Tanács elhalasztotta. Ezzel párhuzamosan az izraeli diplomáciának a katari al-Kavari személyével kapcsolatban komoly kifogásai vannak.
„Rossz hírek ezek a szervezet és Izrael számára”
– jelentette ki a hétfői UNESCO szavazás első fordulójának hírére Carmel Shama-Hacohen, Izrael UNESCO nagykövete.
A Párizsban működő szervezet 1946 óta kezdte meg a működését. Azóta nem most először fordulna elő, hogy az Egyesült Államok felfüggesztené a pénzügyi támogatást az UNESCO-nak: 1984 és 2003 között bojkottot hirdetett meg az akkori, szerinte elfogadhatatlan működési mechanizmus és a „harmadik világ ideológiájának” térnyerése miatt. Legutoljára 2011-ben függesztette fel a befizetést, így tiltakozva a Palesztin Hatóság felvétele ellen.
2007. október 3-án arról írt a Független Hírügynökség, hogy a következő évi költségvetés tervezete szerint a karitatív szervezetek kevesebb pénzt kapnak.
Jelentős összegekkel csökkenne egyes szervezetek támogatása a 2008-as költségvetés tervezete szerint, írta tíz éve a Független Hírügynökség. Az akkori hír szerint az állami feladatokat is ellátó Magyar Vöröskereszt ötödével, 43 millió forinttal kapna kevesebbet,
ami valamivel több, mint a hazai véradásszervezés teljes évi költsége.
A rászorulókat segítő Baptista Szeretetszolgálat Alapítványtól a támogatás felét, 15 milliót vonnának el, amely a civil szervezet szerint teljesen ellehetetlenítené a működésüket.
A Magyar Vöröskereszt megdöbbent a javaslaton, hiszen nem egyszerűen civil szervezetként működnek, hanem állami és részben állami feladatokat egyaránt ellátnak. A szervezet úgy véli, hogy
ha tehermentesítik az államot, akkor jogosan jár nekik az állami támogatás
– mondta a Független Hírügynökségnek tíz éve Czimbalmos Ágnes, a Magyar Vöröskereszt megbízott főigazgatója.
A Baptista Szeretetszolgálat Alapítvány 2007-re 30 millió forintot kapott, ami a működési kiadásaik 15-17 százalékát fedezte. A javaslat csak ennek felét adta volna nekik. A civil szervezet ezért azt tervezi, hogy felkeresi azokat a parlamenti frakciókat és képviselőket, akik eddig is elismerték és támogatták a munkájukat és arra kéri őket, hogy segítsenek – mondta a Független Hírügynökségnek tíz éve Kató Ernő, a Baptista Szeretetszolgálat Alapítvány fejlesztési igazgatója.
Bő negyedével növekedtek a beruházások az év második negyedében, aminek kiemelkedő részadatai szinte kizárólag az európai uniós támogatásoknak köszönhetők.
Hasonló mértékű a bővülés az év első felében. A legnagyobb arányt képviselő feldolgozóiparban az átlagnövekedés harmadára futotta a második három hónapban – olvasható ki a KSH friss adataiból.
Az uniós támogatások tolják előre a magyar gazdaságot – ezt bizonyítják a Központi Statisztikai Hivatal legújabb számai. A második negyedévben 26,8 százalékkal növekedtek a beruházások. A jelentős bővülés hátterében az egy évvel korábbi visszaesés bázishatása is meghúzódik, tavaly nagymértékben megcsappantak az uniós támogatások. Az 50 fő feletti vállalkozások befektetései 29 százalékkal gyarapodtak, a költségvetési szervekéi pedig 56 százalékkal.
A legmarkánsabb beruházás-emelkedést a közigazgatás produkálta 94 százalékkal.
Szintén nagyon magasra ugrott, 77 százalékkal a szállítás, raktározás, elsősorban az ugyancsak zömmel uniós forrásból fizetett autópálya- és kerékpárút-építések felfutásának köszönhetően. Majdnem ennyi, 71 százalék pluszt jelentett a KSH a művészet, szórakozás, szabadidő területén, kiemelkednek azonban a sorban a versenysporthoz járuló állami nagyberuházások eszközbeszerzései.
A legnagyobb súlyú ágazat, a feldolgozóipar (közte az autógyártás, elektronika, optika) befektetései viszont az átlagnak lényegesen alatta maradtak,
9,2 százalékkal tettek be több pénzt a magántulajdonosok, mint egy évvel korábban.
Az első hat hónapban 25,4 százalék volt a beruházások gyarapodás. Ekkor is az állami, illetve uniós pénzből megvalósuló invesztíciók vitték a prímet.
Mindehhez azonban hozzá kell tenni, hogy az első félévi 2500 milliárd forint befektetés nagy részének ugyan az EU a forrása, valójában idén eddig szinte semmit se fizetett a közösség, részben a kritikák miatt elhúzódó ügymenet következtében. Így a pénz a magyar költségvetésből származik előleg formájában.
Az szinte biztos, hogy 2020-tól sokkal kevesebb pénzt fog adni az EU a britek kilépése miatt jelentősen csökkenő költségvetésből. Magyarország számára rossz hír, hogy a döntés előtt álló javaslatokból kiolvashatóan az euróövezethez kötődő „szuper Európa” is kialakulhat, az ebből esetleg kimaradók (magyarok, lengyelek) számára marginális beleszólás és pénz jutna. Az alapjogok követelménnyé tétele és a közös ügyészség létrehozása szinte készpénznek vehető, és felvillantják a csak az euróövezetre készülő költségvetést és bővülő támogatások lehetőségét. Sőt, szó lehet a schengeni határ szűkebbre vonásáról is.
Nem csupán a következő (2020-2026) uniós költségvetési ciklus tervezése indult el már most, amit aztán jövő év közepén terjeszt be az Európai Bizottság tagállami vitára. Mindeközben gőzerővel zajlik
a közösség működését akár felforgatni is képes átalakítás az Európai Unió pénzügyeinek jövőjéről.
Ennek ki nem mondottan három politikai pillére látszik. Az első már megtörtént, Franciaországban a közösség alapos reformját pártoló Emmanuel Macront választották öt évre elnöknek, nemsokára, szeptemberben harmadik hetében szinte bizonyosan Angela Merkel kap újabb négy évre felhatalmazást kormányzásra (csak az a kérdés, hogy egyedül vagy koalícióban, és akkor kivel), a kettő között pedig Jean-Claude Juncker bizottsági elnök tartja meg helyzetértékelését az unióról. (Ekkor kiderülhet, hogy egyként kezelik-e hazánkat és a lengyeleket, vagy nem.)
Ezzel összeállhat a Berlin-Párizs-Brüsszel-hármas. Ennek mindegyik tagja kinyilvánította elszántságát ez EU nagyszabású reformja iránt.
Ezt tükrözi az Európai Bizottság éppen két hónapja közzétett, az eddigi szakanyagokat is összegző vitairata az EU pénzügyeinek jövőjéről. Ez az anyag – ha óvatosan, és csak néhány elrejtett megfogalmazásában is – arra enged következtetni, hogy akár az eddig megismert úgynevezett kétsebességes Európa pályáját is elhagyhatják,
és létrejöhetne egy amolyan szuper-Európa és a kimaradó „futottak még”, jelenleg Magyarország és Lengyelország.
A következő költségvetési ciklus elkerülhetetlen változása lesz, hogy a mostani 1085 milliárdos költségvetésének közel egytizede kiesik a Brexit következtében, és ezt – az eddigi nyilatkozatok alapján – a maradó nettó befizetők nem óhajtják pótolni. Az ennek apropójaként is felfogható bizottsági vitairat nyolc súlypontot emel ki a versenyképes szociális piacgazdaságtól a megnövelt közös védelmen át az erős, hatékony közszolgálatig bezárólag.
Egyik sarokpontja az anyagnak a gazdasági-monetáris (pénzügyi) unió (GMU) mélyebbé tétele. Már itt felsejlik annak ki nem mondott beismerése, hogy nem minden tagállam tartja magát a csatlakozáskor vállalt alapjogi (jogállami) kötelezettségekhez. Ennek előfutára volt (ahogyan a Vasárnapi Hírek írta) a német kormány június eleji javaslata a 2020 utáni kohéziós kifizetések rendjére. Ez azt tartalmazza, hogy egyes országokra külön szabjanak kifizetési feltételeket,
és felveti, hogy a felzárkóztatási támogatásokat összeköthetnék a jogállami elvek betartatásával.
Nos, a bizottság ezt a javaslatot megismételve, és ezen kissé túl is lépve már „egyértelmű kapcsolatot” feltételez a jogállamiság és a költségvetésből támogatott beruházások hatékonysága között. Általánosságban is sürgeti a bizottság, hogy a pénzelosztás felülvizsgálatakor mindenféle kritériumot vegyenek figyelembe.
Egyik leghangsúlyosabb iránya az átalakításnak a bürokratikus akadályok részbeni elbontásával rugalmasabbá és gyorsabbá tenni a programokat, a kifizetéseket. A nagy nyilvánosság előtt a bizottság tagjai is ezt emelték ki eddig, az azonban kiderül a vitairatból, hogy ez korántsem egyirányú utca lenne. A lazább központi (brüsszeli bizottsági) szabályokért cserébe például
minden beruházáshoz és eljáráshoz egységes szabálykönyvet rendelnének,
hogy erősítsék az átláthatóságot.
A kohéziós rendszer reformjának része az is, hogy a bizottság javasolja „a nemzeti társfinanszírozási szintek” növelését a szerep- és felelősségvállalás növelésének jegyében. Ez akár azzal is járhat, hogy ha adnak is pénzt a felzárkózási programokra, nagyobb részt várnának el a tagállamoktól (Magyarország esetében eddig átlagosan nagyjából 85-15 százalék volt a közösségi és a saját erő aránya). A kevesebb, de rugalmasabb eszközök ellensúlyozásához azt javasolja a brüsszeli testület, hogy a fejlesztési célokat (programokat) tematikus vagy regionális szempontok mentén osszák újra.
Marad-e alattunk a pénzszőnyeg? Forrás: Pixabay
A bizottsági tisztviselők szavaiból kiderült, hogy látják azt a feszültséget, ami azért támadt néhány tagállamban (és politikai áramlatok körében), mert sokan eltúlzottnak tartják a centralizált uniós döntést és pénzosztást. A közreadott vitairat azonban ezen nem a kormányok újra-megerősítését javasolja, hanem őket kikerülve egyes kiadásokat regionális és helyi önkormányzati szintekre leszállítását. Mindezt persze azzal párhuzamosan, hogy például a gazdasági-pénzügyi unióval további feladatokat és döntési szinteket venne át a közösség a tagállamoktól. Vagyis a bizottság a jogköröket két irányban szabná át,
a kormányok nem csak „Brüsszel”, hanem a régiók és helyi önkormányzatok rovására esnének el egyes döntésektől.
A támogatási pénzmegosztás (EU-saját erő) szigorúbb kezelését szolgálhatja egységes beruházási alap létrehozása, és ezzel párhuzamosan annak igénye, hogy az uniós költségvetésen kívüli további eszközök igénybe vételét a lehető legkisebb mértékűre csökkentsék. Mert ezek
„homályossá teszik a költségvetés értelmezését, és kockázatot jelentenek a demokratikus ellenőrzés, az átláthatóság és a megfelelő pénzgazdálkodás szempontjából”.
A vitairatot tanulmányozva úgy tűnik, hogy a sokat emlegetett (és a magyar kormány által már azonnal elutasított) uniós ügyészség létrehozását – és határokon átnyúló határozott tagállamokbeli fellépését – kész tényként kezeli a bizottság. Legalábbis ez olvasható ki abból, ahogyan a „rugalmasság és ésszerűbbé tétel” igényének többedik megismétlésekor akként fogalmaz, hogy
„az európai ügyészség kihasználása hozzájárulhat az uniós költségvetés egyszerűsítéséhez és védelmének hatékonyabbá tételéhez”.
Szinte megbúvik a vitairat egyik legfontosabb és legmesszebbre mutató lehetőséget felvillantó elképzelése. A reformterv stabilizációs funkció pontjában felvázolja a bizottság a magunk mögött hagyott válsághoz hasonló sokkok enyhítésére „rossz napokra” szóló alap létrehozását, esetleg a jelenlegin felüli tagállami befizetésekből. Lehetőségként hozzák szóba, hogy ezt leszűkítsék az euróövezetre. Sőt, a vitairat megemlíti
csak az eurót használó országokra korlátozódó költségvetés elfogadását,
amely „tágabb célokat”, „nagyobb forrásokat” és több saját bevételt eredményezne.
Végezetül a bizottság vitára bocsátott öt forgatókönyvet: minden megy tovább a jelenlegi keretekben; a 27 tag együtt tesz a mostaninál kevesebbet közösen; egy tagállami csoportnak lehetővé teszik, hogy előrelépjenek; gyökeres átalakulással egyszerre tennének többet és kevesebbet egyes területeken; mind a 27 tag közösen fejlesztené a szakpolitikai területeket. Nagyjából a harmadik pont fedné a kétsebességes Európát, de a jogállami követelmények megkövetelése a támogatásokhoz, a közös ügyészség és gazdasági-pénzügyi unió elmélyítése, valamint a döntéshozatal és programok végrehajtásának kétirányú átszabása inkább afféle „szuper-Európát” eredményezne a néhány kimaradó kárára.
Egyetért ezzel az értékeléssel Ujhelyi István (MSZP) európai parlamenti képviselő. Szerinte a vitairat hangsúlyos javaslatai kivétel nélkül ellentétesek a magyar (és a lengyel) kormány törekvéseivel. Orbán Viktor stratégiája a jelenlegi döcögős uniós rendszer fenntartása, nem az erősödő, hanem a gyengülő Európa, a bizottság céljai összeférhetetlenek a NER-rel – mondta Ujhelyi. A jogállamisági követelmény, a közös ügyészség, a pénzügyi unió (közös pénzügyminiszterrel), tehát a nagyobb ellenőrzés a tagállamok pénzköltése felett mind annak belátását tükrözi, hogy Magyarországon az alapjogokat felszámoló maffiaállam épült ki – fogalmaz sarkosan a szocialista politikus.
Az EP-képviselő szerint az öt forgatókönyv sorsáról még idén ősszel dönteni kell, ő úgy véli, hogy a bizottság „eldobja” ezeket. Ha így történne, akkor a „szuper-Európa” szerveződne össze a valódi pénzügyi-gazdasági érdekek mentén,
a kiesők pedig a mostaninál sokkal kevesebb kohéziós támogatáshoz jutnának 2020 után.
Sőt, Ujhelyi szerint, az EU nem csak a vitairatban foglaltakkal lépne túl a kétsebességes közösségen, hanem szó lehet arról is, hogy a schengeni határokat összehúznák az euróövezetbe tartozó országok köré, vagyis a szabad mozgás lehetőségétől elesnének az integrációt elutasító tagországok. Mivel a térségben az eurót használók mellé már bejelentkezett Csehország és Bulgária, és Románia is kinyilvánította integrációs szándékát, „Magyarország és Lengyelország totál egyedül marad” – mondta Újhelyi, úgy vélve, hogy a szuper Európa létrehozásához nem szükséges az alapszerződés módosítása. Szerinte Magyarország – ha jövőre nem lesz váltás a kormányzásban – 2018-19-ben, a következő költségvetés alkuja során a legrosszabbkor lesz a leggyengébb pozícióban.
Ezermilliárdok a tét Rengeteg pénzről van szó. Amit nem tudunk, mert még idő előtti: mekkora összeget szán az EU felzárkózási támogatásra. Amit tudunk: Magyarország népességarányosan a legtöbbet kapta erre a célra, 2007-13 között mintegy nyolcezer milliárd forintot, a 2014-20-as ciklusban (árfolyamhatást figyelembe véve) hasonló összegre számíthatunk. Az előző hét év utolsó esztendeiben évente a bruttó hazai termék 5,5-7 százaléka áramlott Magyarországra. És ha a közösségi tagság által lehetővé vált tömeges külföldi munkavállalás nyomán hazautalt 3 százaléknyi GDP-arányos összegeket is ideszámoljuk, akkor elmondható: a rendelkezésre álló pénz 8-10 százalékát nem az országban termelték meg. Ha ennek fele-harmada (netán még több) elveszne 2020 után, az azonnali recesszióba lökné a gazdaságot. Pedig a kormány felkérésére készült elemzés szerint 2006-15 között a rengeteg pénz dacára mindössze 4,6 százalékkal nőtt a gazdaság, a külső segítség nélkül 1,8 százalék mínusz lenne a mérleg. Minden adat (lakossági fogyasztás, beruházások) ugyanerről tanúskodik: a tengernyi pénzzel a magyar gazdaság éppen a felszín felett maradt, és most szinte kizárólag az EU pénzéből finanszírozzák a fejlesztéseket; 2020 után ez az egyetlen motor leáll. Sőt, a kifizetések voltaképpen már most állnak, csak sejthető, hogy a súlyos kifogások miatt, így mostanra az odaítélt pályázati támogatások 1100 milliárdját a költségvetés előlegezi meg.
Az MSZP, a Fidesz, az SZDSZ és a KDNP is támogatta egy független költségvetési hivatal vagy tanács létrehozását, az MDF szerint viszont nem újabb hivatalra van szükség, hanem az Állami Számvevőszék (ÁSZ) jogosítványainak megerősítésére – ezt írta tíz éve, 2007. augusztus 28-án a Független Hírügynökség, miután az öt parlamenti párt képviselői Sólyom László köztársasági elnökkel egyeztettek.
Forrás: Független Hírügynökség
A költségvetést felügyelő független hivatal felállítása mellett számos másik javaslat is elhangzott az államfő által kezdeményezett találkozón. Lendvai Ildikó, az MSZP frakcióvezetője a találkozó után egy olyan jogszabály megalkotásáról beszélt, ami magyar államadósságot határolná be, és
a deficitet is szigorú korlátok közé szorítaná.
Azt mondta, a szocialisták szeretnék garantálni az úgynevezett elsődleges egyenleget is, ami az adósságszolgálat kivonásával számított pozitív költségvetési eredményt jelenti.
A Fidesz két javaslatcsomaggal érkezett az államfőhöz – mondta Navracsics Tibor egy későbbi sajtótájékoztatón. A Fidesz szerint az új törvények megalkotása előtt át kell tekinteni az elmúlt öt év folyamatait is, és meg kell állapítani az utóbbi évek költségvetési politikája kapcsán a felelősséget, de ezt nem tekintik a megállapodás előfeltételének.
A Fidesz javaslatai között szerepelt továbbá a kiadási plafon megállapítása, ami maximalizálná a költségvetési kiadásait,
tisztáznák az Állami Számvevőszék jogköreit, és ismét felvetették a miniszterek felelősségvállalását is a költségvetés betartásában – mondta Varga Mihály, a párt alelnöke.
Az SZDSZ javaslatot tett arra is, hogy költségvetési hivatalnak legyen joga kampányidőszakában beárazni a pártok ígéreteit is – mondta a találkozó után Gusztos Péter frakcióvezető-helyettes. A KDNP is támogatja a költségvetési hivatal felállítását, de szerintük ennek úgy van értelme, ha annak vétójoga lesz – mondta Semjén Zsolt, a párt frakcióvezetője.
Az MDF viszont nem értett egyet a költségvetési hivatal felállításával, Herényi Károly frakcióvezető szerint nem lesz rá garancia, hogy betartják majd észrevételeit. Az MDF szerint az ÁSZ jogköreit kell megerősíteni.
Az uniós módszertan szerinti 2,4%-os hiánycél továbbra is biztonsággal teljesíthető – kommentálta a Nemzetgazdasági Minisztérium a ma kijött államháztartási adatot. Az államháztartás központi alrendszerének 2017. július végi halmozott hiánya 816,8 milliárd forintot tett ki.
Ezen belül a központi költségvetés 843,7milliárd, a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai 81,8 milliárd forintos deficittel zártak, az elkülönített állami pénzalapok pedig 108,7 milliárd forintos többletet értek el – olvasható a jelentésben. A 2016. év első hét hónapjában az államháztartás központi alrendszere 464,8 milliárd forintos hiányt halmozott fel, nagyságrendekkel többet, mint tavaly ilyenkor, akkor a deficit még csak 62,7 milliárd forintra rúgott.
Forrás: NGMForrás: NGM
A két év július végi egyenlegének eltérő alakulását több okkal magyarázza közlemény. Kiemeli egyebek között, hogy kiadási oldalon az uniós projektekhez kapcsolódó kifizetések elérték az 1090,0 milliárd forintot, tavaly ilyenkor 601,7 milliárd forint jutott erre a célra.
Tíz évvel ezelőtt, 2007. augusztus 18-án a Független Hírügynökségnek Draskovics Tibor, az Államreform Bizottság korábbi tagja, akkori tárca nélküli miniszter nyilatkozott.
Azt mondta, a kiigazítási program sikeres, ezért nem egy újabb megszorítás a célja a júliusban megszűnt Államreform Bizottság által összeállított szakértői javaslatoknak, hanem a fölösleges kiadások megszüntetése. Azt is mondta, hogy a Népszabadságban megjelent javaslatcsomag csak egy „étlap”, amelyekről a következő hetekben kezd el tárgyalni az érintett tárcavezetőkkel.
A lakástámogatási rendszer megszüntetéséről szóló javaslat biztosan nem valósul meg
– jelentette ki a miniszter.
A megjelent javaslatokról azt mondta, ezek szakértői ötletek, azoknak a lehetőségek gyűjteménye, hogy hova lehet nyúlni, ha ésszerűsíteni akarják az állam működését. A javaslatok között szerepel az is, hogy a családi pótlékot és más családtámogatást ne a munkáltatók, hanem központilag a Magyar Államkincstár fizesse ki. Ez egy nagyon ésszerű ötlet, de csak sok év alatt valósítható meg a szükséges feltételek miatt – mondta Draskovics.
Arról is beszélt, hogy
a kórházak gazdasági társaságokká történő átalakítása olyannyira reális javaslat, hogy jó néhány, elsősorban fideszes önkormányzat már meg is tette ezt,
vagy előkészítés alatt van. Szerinte ennek nem a spórolás a célja, hanem az, hogy a nagyvállalatként működő kórházakat szabadítsák meg a költségvetési intézményi gazdálkodási rend szigorú előírásaitól. Ezzel egy olyan mozgásteret kapnának, amellyel valóban vállalatszerűen működhetnének a piacon.
Nem egy új megszorításra készülnek a javaslatokkal, mert a kiigazítási program sikeres, túlteljesíti a korábbi terveket
– jelentette ki a miniszter. Mint mondta: arra van szükség, hogy az adófizetők pénzét a „legokosabban” költsék el.
Magyarország az Európai Unión belül sokat költ általános közszolgáltatásokra, s a hozzánk hasonló XX. századi múlttal rendelkező térségbeli országok között is kimagaslóan sokat. Érdekes az is, hogy mire, mennyit áldoz a kormány az állami kiadásokon belül. Nem védelemre az biztos, és keveset egészségügyre és oktatásra.
Magyarország a GDP felét fordítja állami kiadásokra, s ezen belül annak 8,9 százalékát általános közszolgáltatásokra – ez utóbbival pedig az Európai Unió élbolyában található. A többi között ez olvasható ki az Európai Unió statisztikai hivatala, az Eurostat által a napokban aktualizált interaktív grafikonok adataiból.
Az általános közszolgáltatások kategóriájához – az uniós módszertan szerint – olyan kiadási csoportok tartoznak, mint a törvényhozó és végrehajtó́ szervek, pénzügyi és költségvetési tevekénységek, külügyek, külföldi gazdasági segély, általános szolgáltatásokat, alapkutatás, általános közszolgáltatási alkalmazott kutatás-fejlesztései, egyéb általános közszolgáltatás, adósságkezelés, kormányzati szintek közötti általános jellegű transzferek.
Az EU-ban – GDP-arányosan –
csupán Ciprus (10,1%), Görögország (9,1%) és Horvátország (9,1%) előz meg minket az általános közszolgáltatások GDP-arányos mutatójában.
Igaz, az összehasonlítás azért is sántíthat, mert habár elvben GDP-arányos állami költési adatokról van szó, ám azok alakulásában temérdek tényező játszik szerepet, történelmi, földrajzi, társadalmi, stb. okok vezetnek el egy-egy ország gyakorlatához, ami ráadásul változik is. Elég ha például az általános közszolgáltatásokon belüli adósságszolgáltatásra gondolunk – más volt a helyzet a 2008-as válságot követő hitelfelvétel rendezésének éveiben, s megint más lesz majd, amikor a Paks-2 miatti kölcsönök törlesztése nagyban zajlik majd.
Több ponton azonban – történelem, földrajz például – összehasonlíthatók a térségbeli volt szocialista országok, ezért érdemes azt rögzíteni, hogy hozzájuk képest hogyan áll nálunk ez a fajta költés. Nos,
Szlovákia tőlünk jócskán elmaradva a GDP 6,5 százalékát költi erre a célra, Lengyelország a 4,9, Románia a 4,8, Csehország pedig a 4,3 százalékát.
Már ebben is komoly különbség van a példaként felhozott országok és hazánk között, ám még nagyobb az összállami kiadások GDP-arányos mutatójában – ahogy az a mellékelt táblázatban is látható.
Érdekes egyébként azt is megnézni, hogy az állami kiadásokon belül milyen célra, milyen arányban költ Magyarország. Az Eurostat interaktív grafikonjai szerint (ezeket táblázatosítottuk)
GDP-arányosan a legtöbbet szociális védelemre (15%), a legkevesebbet védelemre (0,5%) áldoz a magyar állam.
Az már szinte közhelyszerű, de attól még igaz, hogy arányaiban igen kevés jut ebben a rendszerben egészségügyre és oktatásra (5,2, illetve 5,1 százalék), miközben például Csehországban a legtöbbet szociális védelemre költenek (a GDP 12,7 százalékát), a legkevesebbet lakásügyekre és kommunális szolgáltatásokra (1,1%), egészségügyre (7,6) nálunk jóval többet, oktatásra (4,9%) azonban kevesebbet.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
