„Kellemes ünnepeket kívánok mindenkinek! Kedves nénik és bácsik odafent, Pesten! Ma rántott leves volt reggelire is, mert tegnap megettük mind a húsit, ami maradt, amit anyu eltett, mert ő nem evett, azt mondta, nem éhes.
Már száraz kenyér sincs, amiből törtünk a levesbe, mert Bodri kapta belőle a maradékot. Hűtőgépünk sincs már, mert apu eladta, így a kútba engedjük vödörben, amit kell. A nagymamák is így csinálták régen, – mondta anyu –, és az is jó volt.
Apu egyébként közmunkás itt a faluban most, de nem tudni még, mi lesz, ha a szomszéd faluba kell majd neki menni. Most villany sincsen nálunk, és amikor hideg van odakint, akkor szoktunk fázni egy kicsit, nem nagyon, de azért fázunk. Fát apu a haverokkal azért még tud szerezni.
A nagy tesóm segít megírni ezt a levelet, mert ő most jött haza Németországból, aztán megy majd vissza dolgozni, jó pénzért mosogatni. Hozott csokikat, meg konzerveket, nekem meg egy babát is, kicsit, de jót. Kocsival jöttek, mert többen összeálltak és Peti, aki hentes odakint és jól keres, már kocsit is tudott venni. Igaz, hogy öreg Opelt, pirosat, de gurul – az a lényeg.
Kicsi kertünk is van, nem sok minden terem benne. Főleg egy kis krumplit, meg kevés zöldséget adott csak, mert anyu nem ér rá mostanában, sokat megy takarítani. Már bogarak is előjöttek, meg a betegségek a kiskertben. Elmondom, hogy van két gyöngyösünk is, majd karácsonyra vágjuk le őket, amikor a tesónk hazajön a barátnője esküvőjére.
Édességet nem szoktam enni, csak akkor, ha a tesóm hoz németből, vagy ritkán, ha valaki jön hozzánk és ad. A nagyi most éppen kórházban van megint, mert a szemén hályog van. Ő szokott finom sütiket sütni, de már régen, mostanában nem. Szeretem még a zsíros kenyeret, abból kettőt is meg tudok enni, meg szeretem még a jégkrémet is, de már régen ettem, pedig jön erre a trillázó kisautó minden pénteken, meg a gázos és a kenyeres.
Nagy lavórunk van, abban mosakszunk. Én minden nap fürdöm, de apu nem. Ő kétnaponta azért szokott. Kint van a vécénk az udvaron, hátul, a trágyadomb mellett, ahová kidobunk mindent, ami nem kell. Az iskolában tollbamondás volt, hogy írjunk levelet néniknek és bácsiknak Pestre, kérjünk tőlük valamit a fa alá, ki mit szeretne és írjuk azt is le, hogyan élünk.
Jó, hogy a tesóm hazajött, mert így tudott nekem segíteni a fogalmazásban. Most meg leírom azért azt is, amit szeretnék kérni. Nem sokat, csak annyit, hogy a mama gyógyuljon meg, anyu meg ne dolgozzon annyit. És apunak legyen rendes munkahelye, a tesóm meg legyen egészséges, hogy ha hazajön, mindig tudjon hozni valamit. Bodri is lakjon jól minden nap, mert már kinn vannak a bordái szegénynek. Én meg csak annyit kérek, hogy mindaz, amit leírtam előbb, az teljesüljön, és ha lehet, akkor a nénik és a bácsik küldjenek csak bármit, ígérem, hogy elfogadjuk majd.
Még egyszer boldog karácsonyt mindenkinek!”
Utóirat: a kislány nem tudta, hogy tegnap hazájában, a harmadik évezred elején az ország házában mik is történtek valójában. Szerencsére, mert ilyen cirkuszt, felfordulást még odahaza sem látott soha!
