A képzőművészet végigkíséri a történelmünket és a jelenünket. Eseményeket örökítünk meg, hangulatokat és érzelmeket ábrázolunk. Valamennyien tudjuk milyen érzés belefeledkezni egy festmény részleteibe. Ám a művészet nincsen a múzeumok és galériák falai közé zárva. A saját otthonunk is teret adhat a kreatív alkotásoknak.
Hobbifestés, az elegánsan eltöltött szabadidő
Egyre népszerűbb a hobbifestés. Gyerekek, tinédzserek, felnőttek ragadnak ecsetet, és valósítják meg kreatív ötleteiket. Vannak, akik saját elgondolás szerint, hófehér vászonra dolgoznak. Míg mások sablon segítségével haladnak.
Azok számára, akik jobban kedvelik az előre megrajzolt vonalakat, okos megoldás a számfestő. A különféle csempék színeket jelölnek, amik kitöltésével elevenítjük meg a képet. Remek kikapcsolódási lehetőség. Ugyanakkor pozitívan hat az idegrendszerre is.
Számfestő, az elme épségéért
A pihenés és a feltöltődés az egészséges életvitel alapköve. A fizikai testünk lazítása mellett a szellemünk felfrissítése is kulcs. A számfestőzés kiváló relaxációs terápia az agyunk számára.
Kinek és miért ajánlott a számfestő?
Csemetéknek készségfejlesztés
A képességeink egy részét gyermekkorban szerezzük meg. Ilyenkor alapozzuk meg az ismereteinket. Így minél több inger ér minket, annál könnyebben tájékozódunk a jövőben. Ezért jók a különféle formákból, alakzatokból álló színezők is. Fejlesztik a finom mozgást és tornáztatják a kreatív agyféltekét.
Felnőtteknek relaxáció
A napi rutin kialakítása során érdemes ügyelni arra, hogy pihenésre is jusson előre betervezett idő. Persze kihívás összeszervezni a magánéletet a munkával és a teendőkkel. Azonban már fél-egy óra nyugalom is képes kikapcsolni. Ilyenkor elővehetjük az ecsetet, a festéket, és indulhat a számfestőzés. A cikázó gondolatok lecsillapodnak. Csend és béke vesz uralmat a környezetünkön.
Időseknek mentális torna
Az agyi funkciók szinten tartása idős korban kiemelt fontosságú. Mikor folyamatos használatban vannak az agysejtek, úgy a mentális egészség is hosszabb ideig megőrizhető. A számfestő a nyugdíjasok körében is kedveltté vált. Mert egyszerre szórakoztató és fejlesztő hobbi. Már-már jobb is, mint a rejtvényfejtés.
Vagyis kifizetődő ecsetet ragadni és ajtót nyitni a kreatív festés világára. A számfestő nem ismer korhatárt.
A nemzetközileg is egyik legelismertebb magyar festőművész, a kortárs magyar képzőművészet egyik legmeghatározóbb alakja 77 éves volt.
Birkás Ákos halálhírét a Knoll Galéria jelentette be, amelynek egyik alapítója volt. 1989-ben hozták létre Hans Knoll-lal, ez volt az első, nemzetközi művészetet bemutató kortárs galéria Budapesten.
A festőművész 1941-ben született Budapesten, a Képzőművészeti Főiskola elvégzése után az 1960-as években önarcképeket és portrékat készített, a hetvenes évek elején konceptuális indíttatású, realista képekre váltott, majd a fénykép eszközével folytatta mű és környezete, mű és befogadó viszonyával kapcsolatos kutatásait.
1985-ben kezdte el absztrakt Fej-sorozatát, ami az évek során monumentális sorozattá bővült. E munkáinak egyetlen motívuma az ovál forma, amely sokrétű értelmezési lehetőséget hordoz. 2000-től többek között olyan társadalmi kérdésekkel foglalkozott nagyméretű realista képein, mint a globális migráció problematikája.
Nem bizonyos fajta képeket akarok gyártani, hanem azt csinálni, ami érdekel, és abban bízom, hogy lesznek, akiket ez jobban érdekel, mint a képgyártás.”
Közben 1966-tól közel 20 évig a Képzőművészeti Szakiskola, 1990-től a Képzőművészeti Főiskola tanára volt, emellett külföldön is tanított, például Salzburgban és Párizsban.
Az évek során
rengeteg egyéni kiállítása volt Magyarországon és külföldön is,
többek között Bécsben, Párizsban, Brüsszelben és Münchenben. Munkái olyan neves múzeumokban tekinthetők meg, mint a New York-i Guggenheim Múzeum, a bécsi MUMOK, a grazi Neue Galerie am Landesmuseum Joanneum, a linzi Neue Galerie, Budapesten pedig a Ludwig Múzeum, a Kiscelli Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria.
2009-ben portréfilmet készített róla a francia Arte csatorna
Akos Birkas – Painter címmel.
Birkás Ákos rengeteg díjat kapott, kitüntették többek között Herder-díjjal (1989), a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjével (2008) és Prima Primissima-díjjal (2017) is. A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja volt.
Az 1956-1968 közötti időszak magyar művészetét bemutató tárlat nyílik pénteken a Magyar Nemzeti Galériában Keretek között címmel, számos olyan alkotással, amelyek eddig múzeumi raktárakban pihent. A tárlat elsősorban azt mutatja be, hogy a korabeli (kultúr)politika által meghatározott keretek között milyen műalkotások születettek és születhettek, és hogyan próbálták az alkotók minél jobban kihasználni a rendelkezésre álló mozgásteret.
Két meghatározó történelmi esemény határolja azt az átmenetinek nevezhető korszakot, amelyet a Keretek között igyekszik megismertetni a látogatóval: az 1956-os forradalom, és az 1968-as diáklázadások. Ekkor jött létre a „három T”:
a tiltás után újjáéledt a modernizmus,
már megindulhatott valamiféle párbeszéd a modernista hagyományokkal, de még számos olyan ábrázolásmód és téma volt, amely egyértelműen a tiltott kategóriába tartozott. A Petrányi Zsolt által életre hívott kiállítás azokra az alkotásokra koncentrál, amelyek nem a „második nyilvánosság” számára készültek, hanem megjelentek és megjelenhettek kiállításokon, köztereken, otthonokban, így részei voltak a korabeli vizuális és tárgykultúrának.
Keretek között. A hatvanas évek mûvészete Magyarországon (1958-1968) MTI Fotó: Balogh Zoltán
A mintegy 350 kiállított tárgy között ugyanis nem csak képzőművészeti alkotásokat találunk. A festmények, grafikák, szobrok mellett textilek, bútorok, könyvek, plakátok és más, az iparművészet területéhez sorolható tárgyak is bekerültek a válogatásba, illetve a kiállítás installációja is igyekszik megidézni a korszakot. Már a kiállítótérbe is köztéri plasztikákon és egy „panelházon” keresztül vezet az út, illetve az egyes termekben sem csak műalkotásokat találunk. Az egyes szekciókhoz például a témájukban illeszkedő filmrészletek válogattak ki, de vannak olyan termek is, amelyeket a korabeli designnak szenteltek. Ezt azért is tartották fontosnak a kiállítás megalkotásakor, mert Petrányi Zsolt kurátor elmondása szerint az iparművészet területén sokkal inkább megtűrték a modernséget a döntéshozók, mint a képzőművészetben, és az ezen területen alkotók sokkal kevésbé voltak alávetve az ideológiai kényszernek.
Petrányi a tárlat megnyitója előtt tartott sajtóvezetésen elmondta, hogy alapvetően az ember, illetve az emberek életmódjának megváltozása, mint téma köré szervezték a tárlatot, ezért is volt fontos az élettér bemutatása, de az építés/építkezés motívuma is hangsúlyos a kiállításon. Ez egyszerre utal a szocialista ideológia építésére, és magára a tényleges környezetalakításra, hiszen ekkoriban rengeteg lakóház és köztéri alkotás létesült.
Petrányi Zsolt, a kiállítás kurátora beszél az újságíróknak. Forrás: FüHü
A szocialista realizmustól eltávolodva pedig a képzőművészetben, a díszítő- és iparművészetben is újra előkerülhettek a modernista elemek – természetesen a kiállítás címében hangsúlyozott keretek között. Ez sokszor kompromisszumot és találékonyságot követelt meg a művészektől, ezért a bemutatott alkotások közül többre jellemző az úgynevezett „kettős beszéd”, amely a mai látogató számára már kevéssé felismerhető.
Kifejezetten koncepció volt, hogy azokat az alkotásokat válogassák ki, amelyeket elfogadott a korabeli kultúrpolitika:
ehhez a festmények esetében például azt vizsgálták, hogy mikor kerültek be közgyűjteményekbe. Ha még a készítésük idején, és nem jóval később, az enyhülés időszakában, az azt jelenti, hogy nem lépték át a kimondva vagy kimondatlanul meghúzott határokat.
De a tárlat kitekint a kereteken kívülre is: az egyik szekcióban azokat az alkotásokat mutatja be, amelyek az aczéli három T közül a tűrt vagy tiltott kategóriába kerültek. Petrányi szerint érdekes módon ez utóbbit volt a legnehezebb feltárni, mert sokszor áttételesen valósult meg a tiltás: a művésznek jelentősen változtatni kellett a műalkotás koncepcióján, vagy csak vidéken, és rövid ideig engedélyezték a bemutatását.
MTI Fotó: Balogh Zoltán
A kiállításon a korszak fontos és meghatározó művészei mellett, mint például Korniss Dezső, Csernus Tibor, Kondor Béla és Gyémánt László kevésbé ismert alkotók műveivel is találkozhat a közönség, amely Petrányi reményei szerint egyfajta újraértelmezést is elindíthat. A tárlaton több külföldi alkotó – Pablo Picasso, Fernand Léger, Renato Guttuso, Bernard Buffet – alkotásai is helyet kaptak, mint olyanok, amelyek jelentős hatással voltak a magyar művészekre is.
A kurátor azt is hangsúlyozta, hogy a kiállításon bemutatott ellentmondásos korszak feldolgozása még nem történt meg itthon, miközben számos környező országban elindultak hasonló törekvések, ezért abban bízik, hogy Keretek között újabb tárlatokat inspirál. Petrányi ozzátette, hogy mivel egy lehetséges válogatást és értelmezési keretet látunk, valószínűleg vitákat is generál majd a kiállítás a szakmában, de ez hozzásegíthet a korszak jobb megértéséhez.
A 2018. február 18-ig nyitva tartó tárlatot filmvetítés- és előadássorozat is kíséri, amelybe ritkán látható rövid- és dokumentumfilmeket válogattak ki a szervezők.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
